érzelmi hullámvasúton

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Most pedig következzék az újabb heti beszámoló, hogy lemaradásomat megszüntessem végre! :)
Hétfő nem indult valami kellemesen, borzasztóan rossz volt a közérzetem, bár úgy különösebben betegséget nem éreztem. Kicsit kimentem a napra, de ott se javult a helyzet.
Délelőtt főzőcskéztem, mivel Apu sóskamártást óhajtott, és ennek megfelelően hozott is fél táska növényt. Aztán elment gyümölcsbegyűjtő körútra, mert tegnap megemlítettem neki, hogy az almát mindig össze szokta szedni, és raktárat csinál Anya házában. :) Egy kosárkával hozott is haza, holnap valószínű sütkérezni is kell, eltéliesíteni a szilvásgombócokat is, azt a 100 darabot. Ez is érdekes, mert Apu nem rajongott a gombócért...Apróságokra meg még mindig figyel. Egy papírra írta a teendőit, azt elmozdítottam, és szóvá is tette. Amúgy Anyával beszélgettünk, javaslatokat tettem a probléma megoldására.
Miután Anya dolgozóba indult, akkor meg jött Apu, és mentem is társalogni. Többször felemlegette, hogy mi csak gépelünk...Ennek ismétlését is el akartam elkerülni, meg amúgy is azt hittem, kinn javul majd a kedvem is. Lehet az a baj, hogy ez az egész mindenség így nekem sokk! Munkafronton annyi változás történt, hogy a Blumos asszisztensi hirdetést levették a portálról, és a saját honlapjukról is. Ez is elkedvetlenített..Az alapproblémám is ez a munkátlanság. :S
Este Tillcsivel taliztunk, ami a nap egyetlen pozitív szakaszát jelentette. Persze a buszokkal rápacsáltam, így kutyafuttában váltottam ki Apunak a gyógyszereit. Majd Jó Ügyésszel a postán ügyintézünk, ahol Laci bá mutatott nagy érdeklődést hogylétünkre vonatkozóan. Hát itt majdnem elbőgtem magam, miután nagyon nem hitte el, hogy nem túl jól. És hát vázoltam is a tényállást. Közben pedig sűrűn pislantottam a kijelzőre, amit Tillcsi bájosnak talált. Valójában persze ezzel lepleztem sírós kedvemet. Örültem is valahol, hogy sorra kerültünk, végre újabb falumbéli ismerhette meg kicsit közelebbről Jó Ügyészemet. Piroskához kerültünk ugyanis, és ezúttal Tillcsinek is tudtam jelezni, hogy tegező viszonyt fogok alkalmazni, mert fel vagyok rá jogosítva. A befizetések és levélfeladásokat követően aztán sétálni indultunk, aminek során újra csak kibeszéltünk mindent. Megdöbbentem, hogy Tillcsi mennyire mellettem van, és ad lelki támaszt.
Hazatérve aztán Apuval beszélgettünk, miután pletykavadászatból hazakapickálózott ő is. A bérlet miatt aggódtam picit, mert Anya megbízott korábban, hogy szerezzek, és a sofőr bácsinak fél 8-ast megjelenést ígértem. Aztán megpillantottam azt, Apu elrendezte a délután során szerencsére.
A Dr. Csont-ot akartam nézni, kicsit le is maradtam róla, de azért megnyugodtam, hogy a főhős nem halt meg. :) Apun meglepődtem, mert fél 10-kor közölte, hogy cipőt javít, mivel egyáltalán nem álmos. Ki is ment a műhelybe, én meg a sorozat reklámszünetében utánasomfordáltam. Igazából aggódtam, hogy valami történt vele. Kicsit meg is ijesztettem váratlan megjelenésemmel. Első kérdése arra irányult, hogy Tillcsinek akarok-e telefonolni ezen késői órán. :D Azért örült ám, hogy kilestem, mindjárt le is meózhattam a lábbelit.
Érdekes módon megint Dodi kezdte szidalmazni, hogy tudja, hogy mikor jár a szerszámoknál, de tényleg észlelhető! Nem puculta le ugyanis tesó a fűrészlapot, a reszelőt meg másképp helyezte vissza a helyére. Meg kellett várnom, míg Apu befejezi a munkát. Mégpedig azért, hogy segítsem bejönni, mert a sötétben nem lát.
Aztán néztük együtt a Rejtélyt. De itt is nagyon kommentált, igazából Anyát várta akkor már. Majd előjött a fogfájás is nála, onnantól nyűgös lett. Anyával kicsit beszélgettünk még, mindenki szekált mindenkit, de nem olyan élekkel. Aput megint felidegesítette a látogatás megemlítése is! Volt már éjfél, mire elszunnyadtunk. A nap vége egészen barátságos lett szerencsére.
A kedd délelőtt pedig azt se tudtam, mihez kapjak. Reggeli időben megtárgyaltuk, ki milyen feladatot fog teljesíteni. Már itt ellentmondás alakult ki ősök között rám vonatkozóan. Anya kiadta, hogy Dodi szociális kérelmét rendezzem, hozzam nyomtatható állapotba (este nagyjából már olyan volt!), de amint nekiálltam volna levelet is írni Tillcsinek, már raportoltatott is. Akkor össze is tűztünk kicsit, mert előzőleg meg épphogy letiltott minden más tevékenységről. Ezzel szembesítettem is, mint ahogy azzal is, hogy tényleg egyszemélyben van anyám és gonosz anyósom...Aztán meg kellett akadályoznom egy vitát is a szomszéd és Apu közt. Az öregasszony egy diófa miatt mocskoskodott, hogy az árnyékot vet a gyümölcsfáira...Na, azt kell tudni, hogy az ő telkén van egy hatalmas diófa, ami épphogy nekünk okozhatna problémát. Szóval azt akarta, hogy helyezze át Apu a kicsi diófát. A hangoskodásnak aztán véget vetettem, a fa marad ott, ahová telepítődött! Mert 20 méterre vannak az említett lombosok attól! Aput persze ez nagyon felmérgesítette, még jó, hogy szedi a vérnyomásos gyógyszereit! :)
Aztán el is haladványoztak Anyával kertet rendezni mamánál, bár eleinte aranyosan kímélték egymást ("Te csak pihenj, majd én megyek!"). Enyém lett a birodalom. El is készült 60 darab szilvásgombóc. Emellett egy kabakost téliesítettem elfelé, és összerámoltam. Majd ebéd után aztán Apu adott egy újabb festési feladatot. Műhelylátogatás után aztán igényt formált Apu egy kis almáspitére, úgyhogy annak álltam neki Anya legnagyobb tiltakozására. Bírtam ezeket az ellentmondásokat, egyikük erőlteti, másikuk nem...Azért csak nekiveselkedtem a töltelék előállításának. A múltkori pite alsó tésztarésze valamiért kemény lett, bár elfogyott így is elég hamarost! :D Apu most kikötötte előre, hogy tanuljak a hibákból, omlós tésztát szeretne! :D Közben megszaladt a sofőr bácsi is a bérletről kiállított számlával, azt kellett átvennem, mivel Apu nagy köszörülésben leledzett. Készítette a vastartóelemeket, amelyeket majd festeni is kell. Én meg örültem, hogy minden lerendeződött a bérlettel kapcsolatosan, mindenki hozzátette a magáét, hogy meglegyen az az utazásra jogosító papírka.
Apu aztán ellenőrzést tartott nálam, megadta az iránymutatást, hogy teljesen sima felületűeknek kell lenniük a gombóckáknak. :D Majd azt is megmondta, hogy ne a normára ügyeljek, lesz a tésztából amennyi lesz. Éppen készen lettem, mikor Anya megérkezett a bankolásból, és vásárlásból. Tartottunk egy közös uzsonnát. Akkor hívott Marcsi is. Keresett már korábban, csak hát nem nagyon néztem én telefonokat, megvallom őszintén. :S Aztán újra csak cseverésztünk mindenféle témát érintve. Dodit is elcsíptem, tartottam kis fejtágítást neki.
Szerda délelőtt aztán rendezkelődéssel telt, a délután java részét pedig a gombócokkal való bíbelődés tette ki. Aztán Feri bácsinak elkészültek a tartók, amik polcokhoz kellenek. Ezt pingáltam le a rendelkezésemre bocsátott korallpiros festékkel. Ez volt a 4 utáni, uzsit követő program. Újságpapíron készültek, ott forgatgattam őket, hogy mindegyik fele szépen megszáradjon. Aztán Apu rárontott az egészre, rájuk tapadtak a papírok (a szélben semmi gond nem adódott ebből, mondjuk nehezéket is elhelyeztem!). Ott visongott velem az udvaron, és mondott el mindenféle hülyének...És az se tetszett neki, hogy megpróbáltam helyrehozni a dolgot, és leköpeszteni a papírokat. De csak morgott tovább...én meg ott is hagytam! Felbosszantott rendesen ő is. Nem érdemeltem meg a letorkollást, mert minden rendben volt egész addig, míg hozzá nem pisztergált! El is ment a kedvem mindentől.
Csütörtökre aztán munkaügyi központ látogatást vettem tervbe elsődlegesen. A délelőtt eléggé feszültre sikeredett, így valamelyest sztorníroztam is azon elképzelésemet, hogy elkísérem aput a kórházba a koponya-CT vizsgálatra. Végül aztán mégis együtt utazott a Kis család, illetve a kórházba is kettecskén bandukoltunk Apuval, aki akkor már nyugodtabbnak tűnt ismételten. Míg ő várakozott a behívásra, addig én időpontot kérvényeztem nőgyógyászatra Anyának. Meg ha már ott voltam, akkor magamnak is, mert rádöbbentem, hogy a szűrővizsgálatok is fontosak, főként, ha daganatok felismeréséről van szó. Sose lehet tudni, a rák sajnos nem válogatós. :S Kicsit hülyén éreztem magam az előjegyzési kérés módosítása során, ugyanis elfelejtettem, hogy 29-én Anya akart látogatóba menni Apuhoz. Azért sikerült elrendezni a dolgokat.
Majd együtt várakoztunk Apuval a vizsgálatára, és hamarosan ki is egészült a Kis család újra 3 tagúvá, mivel Anya is megjelent nagy megdöbbenésemre. Dél körül vágtáztunk át a Munkaügyi Központba, újra csak Apuval karöltve, mert ő is megkapta a maga is megjelenési felszólítását jelentkezési kötelezettség elmulasztása okán. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az egész formaság pusztán, ellátásban ő se részesül. Ezúttal se várakoztak sokan, ami azért örömteli volt. Apu viszont türelmetlennek bizonyult, és soron kívül bement az irodába, ahol szintén ingerültségét bizonyította. Majd elviharzott vissza a kórházba. Én meg kb. negyed órás várakozást követően beszereztem a jövedelemtelenségi igazolást. Persze ezúttal sem úsztam meg beszólás nélkül! Egy papóka ácsorgott mellettem, aki közölte is, hogy menjek el tanfolyamra. És hogy porig alázzon rá is kérdezett erre külön. Kapta is a választ, amit én már tudtam, mert előzőleg böngésztem a faliújságot: csak annak jár az, aki munkáját elvesztette, azon belül is 2008 szeptemberét követően. Az ügyintéző azt is mondta, miután rápislantott a rendszerre, ahonnan az adatokat töltötte, hogy diplomával nem is lehet menni. De legszívesebben a papót magam küldtem volna el melegebb égtájékra!!! Azért arról is tájékoztattak, hogy novembertől jogosult leszek ún. rendelkezésre állási támogatásra, melyet az önkormányzat folyósít. Némi fortyogást követően nagy szükségét éreztem már az energiautánpótlásnak, így vásároltam is gyorsan néhány zsemlét gondolva arra is, hogy Apu is éhes lesz. Vele a pályaudvaron találkoztunk újra, és nyugtatott meg, hogy nem képződött áttét a szervezetében. Hazafelé aztán úgy határoztam, hogy azért mégiscsak elnézek a polgármesteri hivatalba, hát ha tudok intézni valami kis pénzt magamnak. Amíg ott ücsörögtem, hogy Apu TB-s papírjai elkészüljenek, megint felforrt bennem a düh, amint megláttam Kittit, aki ott dolgozott. Aztán újra csak az egekbe szökkent a vérnyomásom, amikor Apu háromnegyed órás ügykezelést követően én nem tudtam rendezni semmit, és még jól meg is aláztak! Szembesítettek azzal, hogy sok a két diploma, ne is álmodjak hivatali állásról, mert nem tudnak fizetni...De hogy majd milyen jó lesz nekem, mert novembertől lesz ez a járandóság, amivel a TB is rendezve lesz. Addig persze semmi! Külön rákérdeztem természetesen. Egész úton hazafelé a bőgés kerülgetett.
Ez aztán itthon ki is teljesedett, mert Apu szabályszerűen rapoltoltatott hollétemet illetően. Azon kaptam fel a vizet, hogy még ő mondta az ügyintéző hölgyeménynek, hogy a "kisasszony ráér...". A kisasszony nagyon nem ért rá akkor sem, mivel délután Jó Ügyész mellett volt a helye. Aztán jött a szokásos kötekedős rész, hogy én semmit se segítek neki. Le is menekültem a Dodi-lakba, ahol aztán nagyjábóli megnyugvásra is leltem egészen a 4 órás indulásig. Persze Apu még odabökte, hogy ne is jöjjek haza, az lesz a legjobb...:S
A nap pozitív részét jelentette a randi Tillcsibém, az újabb hófordulónkat illendően megünnepeltük. Ez már a 9. hót jelentette egyébként. :) De jó ezt leírni! Hazafelé aztán az eső ellenére sétáltam egyet a faluközpontból, be is vackoltam magam újra Dodi szobájába. Közben-közben Apu is megszaladt oda, de onnantól kezdve szavai nem értek el hozzám. Alig vártam már, hogy Anya megérkezzen haza, persze a rossz szerepében továbbra is én leledztem, rá is zúdította Apu a panaszáradatát. Utána meg én is megtettem ugyanezt.
Pénteken aztán nem is tárgyaltunk egymással, egészen kettő óráig, amikor megkérdezte Apu, hogy tulajdonképp most min is vitázunk. :) Így hát újra elmondtam, hogy elég rosszul tűröm, hogy elmondott mindennek, mikor nem is csináltam semmi olyat, ami miatt mocskolódhatott volna ténylegesen! A festés is jó lett volna, mert láttam a festék dobozán, hogy 24 óra a száradási idő. Meg aztán nyilván nem minősítettem volna átadhatónak azokat a tartókat, ha nem tökéletesek! De a legdurvább az volt, amikor azt merte mondani, hogy nem segítek semmit, nem is segítettem soha! Ha valaki valótlant állít rólam, azzal ki lehet borítani elég rendesen! Végülis elismerte, hogy nem igazán volt eszénél, ami felér egy bocsánatkéréssel. Értékeltem ezt az új hozzámállást, és hát beszélgettünk is onnantól fogva. Tény és való, hogy idegesek voltunk mindketten.
3 körül megérkezett Dodi, vártam is, csak épp későbbre! Meg is fogtam a Chappy-t, hogy ugrándozásmentesen tudjon bejönni tesó! Meg is mutatta, hogy elmosogatta az edénykéit! A múlt héten szóvátettem, mert hát eléggé rosszul érintettek bizonyos illatok mosogatáskor. Apuval viszont összetűzésbe keveredtem, mert felhándigálta, hogy nem köszönt tesó. Szerintem együttes üdvözlést alkalmazott, ami apu figyelmét kerülhette el! A konfliktust elsimítottam! Aztán közösen főzőcskéztünk, Dodinak tésztás ételt akartam készíteni, ami igazán csak azonnali fogyasztáskor jó, melegítve nem az igazi. A szósz elkészítésébe így besegített öcsikém. Marcsi telefonja miatt elhagyta férfinépek köreit egy időre. Ölték is egymást. :S Apu magára vette azt is, hogy miután kész lett az ebéd, nem mentünk ki rögtön falatozni, mert azért forrón se ideális a kaja. Dodi nagy levélírásban volt, figyeltem, hatszor leköröz. Az én leveleim semmik az övéhez képest terjedelmileg! Tesó meg apu beszólásait nem díjazta túlzottan, de felvilágosítottam, hogy ha szól, akkor azért menjen oda, ha nem akarja napokig azt hallgatni! Kicsit csevegtek is kettecskén.
Majd Dodi lepihent, én meg reméltem, hogy mesél is előtte, így odasomfordáltam mellé. Szóval uzsiidőben elbólintottunk Dodival. Kellemes kis szundit csaptunk, de azt hiszem, ránkfért! És este is tudtunk pihenni.
Szombaton aztán teljes nyugalom honolt, bár valamiért a közérzeten nem volt az igazi! Dodinak is mondtam, hogy ha előirányoz valamit Apu, akkor menjünk, mert ellenkező esetben jelentős morgás lesz. Nekem a főzőcskére adott javító instrukciókat, illetve kérte, hogy majd nézzek rá mamánál. Aztán megnéztem aput, de alighogy odaértem, már jöhettem is vissza, mert végzett. Pedig segítettem volna deszkákat összerakni. Így ez elmaradt most. Aztán kiteregettem, majd foglalkoztam kicsit Dodival és Apuval. Illetve a bloggal próbáltam meg haladni, mert szeptemberben még csak egy bejegyzést sikerült alkotmányoznom. Szerettem volna utolérni magam teljesen, bár alvási ingerenciám erőteljesebb volt az írásénál. Hát a pihiből végül semmi se lett. Inkább csak tévéztem, de határozottan jól esett a takaróba burkolózni, és a teát is nagyon igényeltem. Amúgy kis nyomozást is végeztem (Miss Poirot akcióban újra! :D), ennek a sebészorvosnak néztem utána, aki aput majd műteni fogja. És találtam képet is róla. Elég komoly pasasnak tűnik már rápislantásra is, s saccperkábé 40 éves. Apunak is megmutattam a fotót, valahogy nyugodtabb lett a szakmai szerveződések tagságainak felsorolásától is. Közölte is, hogy jó kezekbe kerül. :)
Majd X-faktort néztem, Apu mindegyik versenyzőnél kommentelt. Elég vicces volt. Még mindig Nuncius vártuk, de nem vágták be, és már nem is fogják, mert vége lett a válogatónak. Aztán közben megjegyezte Apu, hogy aki majd megy látogatni hozzá, az nápolyi nélkül ne menjen! :D Előadást is tartott, hogy ha egy hétig lesz ott, és mindenki visz két zacskó nassit, akkor jól kitart vele. :D Ahogy ezt előadta, hát pusztultam. Amúgy a citromos a favorit.
Miután a műsornak vége lett, jött nézni, kivel mit beszélgetek, és közben megint megjegyzéseket tett, már amennyit el tudott olvasni a csevegésekből. Persze igyekeztem akkor írni, amikor nem lesbiköl. :P Ez volt a népi játékunk, mert akkor azért morgott, mert elkapcsoltam máshova. Dodi végül elküldte tévét nézni, mert valami háborúst adtak RTL Klubon talán. Igen ám, de azt csak 11-kor kezdték...Minden 5 percben kikiabált, hogy mikor lesz már a film?:D
Aztán 11 után megérkezett Anya is, a lába még mindig be volt dagadva. Beszélgettünk, a sebész fényképét neki is megmutattam, ugyanazt mondta véleményként, mint Apu. :) Mesélte, hogy az osztálytalálkozó nem volt az igazi egy résztvevő szerint, talán fél csoport, ha ott volt, fiúk közül is csak ketten. Nem lepődtem meg mondjuk egyáltalán.
A vasárnap délelőtt megint csevegős jelleget öltött, miközben azért főzőcskéztünk is. Ez a megfázásféle kapcsán már javulást éreztem, már hallottam a bal fülemre, két jó forró tea sokat segített.
Ebéd után megszaladtak Keresztszüléim. De hát tudtuk is, hogy jönni fognak, mert Aput is régen látták. Meglepődtem, mert Apu valamiért kevesebbet beszélt, a nagy sztorikat most csökkentett módban adta elő külön (később figyelmen kívül hagyott) kérés nélkül. Mindenki próbált belé lelket verni a műtéttel kapcsolatosan, de szerintem addig még úgyis jönnek a héten.
Bár aztán attól is függ, hogy Nunciust tényleg kiengedik-e a kórházból. A második misét már nem bírta végigvinni, rosszul lett, a veséivel adódtak gondok. Lépcsőkön kellett ugrálnia, hogy megszűnjenek a kövek, estére elvileg hazamehet. Eszternek is hírül adták azért az ősök a hírt (vagy lehet, hogy Kata), aki azonnal ment is Tamáshoz, maximálisan meg is értettem! Azért a jelenléte is számíthat.
4 körül hagyták el köreink Kereszték, kitartást kívántak nekünk a hétre. Aztán újra csak beszélgettünk, és bátorítottuk egymást. Én még egy régi tervemnek is eleget tudtam tenni, és így már szinte minden barátomat sikerült véleményezni (ezúttal Ági került sorra). Valahogy szeretek örömet szerezni, majd együtt lelkendezni az illetővel a meglepetést követően. :)
Az este aztán megint másképp alakult, mint terveztem volna (alvás), mivel Dodi nem akarta beszűntetni a muzsikát. Még gépkikapcsolás előtt felólálkodtam msn-re is. Ott pedig megpillantottam Esztert, s hát akkor már megérdeklődtem, mi van a vőlegényével Egy ideig "nincs a gépnél" jelzés volt, bár engem ezek az állapotmegnevezések nem szoktak zavarni. Majd mindenki felel, amikor ráér. :) Hát Eszterre várhattam! Pedig elérhetővé is vált kisvártatva. És csupán háromszor másoltam be neki kérdésem! 10 óra felé aztán tényleg tentikézést irányoztam elő magamnak, neki még elköszönésképp beírtam, hogy "bocsi, csak érdeklődtem volna, minden jót!". Nagyon utálom a lezáratlan beszélgetéseket.Ez az egész felbosszantott ugyanakkor! Így kissé morcosan zártam a napot.
Bejegyzésem végét is jelenti ezen gondolatsor, hiszen újabb hét adta át helyét egy következőnek, amiről megint külön posztban tudósítok. Annak elkészültéig mindenkinek minden jót, vigyázzanak rátok a ferengik! :)