Üdvözlet az olvasóimnak!
Újra itt vagyok, hogy ott folytassam, ahol korábban abbahagytam. Így aztán most a szeptemberi első bejegyzésem következik. Még akkor is, ha a hét első fele még augusztushoz sorolandó. :) Nos, akkor következzen is az újabb beszámoló, amelyet hangsúlyozom mégegyszer, elsősorban magamnak írok!
Az előző héten személyesen adtam le dokumentumait a gazdasági tanár állásra, hétfőn leginkább erről vártam a fejleményeket. Illetve aput próbáltam biztatni, aki épp dokihoz készült. Nem mutatkozott ez egyszerű feladatnak. Négy óra körül érkezett haza, nem túl jó hírekkel. Annak következtében eléggé idegessé is vált, nem is nagyon volt ajánlatos hozzászólni. Mondjuk én se leledztem épp beszélgetős kedvemben, izgultam az állás miatt. Azért a biztos, ami biztos alapon, el is készítettem leendő órám vázlatát. Az ismétlés is fontos lehet, így bele is vettem magam a közgazdaságtani ismerettuningba. Az estét pedig sorozatleselkedéssel zártam.
Másnap délelőtt is a telefont lestem, mert változatlanul biztosra vettem, hogy hívni fognak. Végül kiderült, hogy az állás betöltődött szép sunyin, csak épp az ígért visszajelzés maradt el. Ki is borultam rendesen. Ráadásul ősök is csak piszkálták egymást, így aztán vártam is az esti randit, még a nagy zuhé ellenére is, amely azt is jelentett, hogy a séta elmarad. Iparkodtunk is hazafelé a postai ügyintézést követően, de így is sikerült bőrig ázni. :S Tillcsi mint mindig, most is igyekezett elterelni a gondolataim a frusztráló tényezőkről, ebben Zoli is segítségére volt. Pár órára egy új dimenzióba is kerültem. :) S hát bevallom, kimondottan jólesett, amikor Tillcsi átölelt, és csak annyit mondott: "itt vagyok!". Hazatérve viszont visszazökkentem a sivárságba, és küzdöttem még hosszasan a felmosórongy érzettel, igazából ez jelen sorok írásakor is érvényes.
Így köszöntött ránk szeptember elseje, amely eléggé barátságtalan őszi időt hozott. Elég hosszasan egyedül is tanyáztam itthon, miután Dodi a reggeli órákban visszament Győrbe, illetve Apu is eltávozott a "haláltábornak" titulált farkasgyepűi kivizsgálásra. S a korábbi elkeseredettségen próbáltam beszédterápiával túllendülni. Még Dórival is beszéltem telefonon, azt hiszem, meglepődött, hogy hívtam. Az osztálytali remek apropót szolgáltatott arra, hogy kicsit felelevenítsük a régi barátságunkat. Szóval a kezdő lépést ehhez megtettem, de van egy sanda gyanúm, hogy annyiban is marad a dolog itt. :S Ez a szerda ilyen csevegős jelleget öltött (a szokásos tesz-veszt nem emelném ki), délután Anyával egyeztettünk mindenről, még arra is futotta, hogy kiparodizáljuk férfinépeket. Persze azért vártuk Apu telefonját, hogy informáljon a vizsgálatokról. Ekkor paráztunk be először a lehetséges kimenetelek miatt. De kedves volt, hogy mindenki érdeklődött, és bíztatott minket.
Csütörtök elég észrevétlenül, ám gyorsan telt el. Örültem egy fellelt hirdetésnek, amire aztán Tillcsi segedelmével gyártottam is pályázatot. Valahogy a mondatok nagyon nem akartak kerek egésszé formálódni nálam. A Jó Ügyész a jó ügyön dolgozott. :P Azért eléggé elszöszmötöltem a küldéssel, így a randira szélsebesen készülődhettem. Ismét csak a Csónakázótóhoz sétáltunk, mivel ezúttal nem kellett semmit ügyintéznünk. Az incselkedős játékok nagy tetszést arattak. Ezúttal Kedvesem káromkodás-szótáróból is előkerült egy-egy kifejezés, és végre én gátolhattam meg a sáron való elcsúszását. Rendkívül jól szórakoztam, Tillcsi remekül elterelte a gondolataim a problémákról. :) Este aztán Anyával beszélgettünk hosszasan, amely kimondottan jólesett.
Péntek délelőtt pedig a változatosság kedvéért Apuval cseverésztem, miközben egy ötkilós tökkel is megküzdöttem, és elcsomagoltam télire. Délután aztán kicsit lepihent apu, mondjuk, számítottam is arra, hogy aludni fog. Nem is háborgattam. Az alsó szinten alakítottam valamiféle rendet. Majd kicsit informálódtam egy régi kedves barátnőmről, Reniről. Sejtettem, hogy valami zűr van a házasélettel, és sajnos gyanúm beigazolódott. Azért remélem, rendezni tudják viszonyukat Dezsővel. Pedig minő lagzi volt, emlékszem, mit irigykedtem azon a ruhapróbán is...Furcsa, egyben hízelgő is volt, hogy eljegyzésünkről érdeklődött, ami még odébb lesz azért. :) Tillcsiről és rólam tudakolódott volna tovább is, ha nem terelem a szót most direkt. Rossz érzést nem akartam kelteni Reniben. De jó, hogy tudtunk beszélgetni egy kicsit!
Aztán szép lassan hazatértek a többiek is, előbb Dodi negyed 4 után, majd Anya is. Aput hallgattuk mindhárman. Majd miután szétszéledtünk, kitöltöttem kb. 500 nyereményszelvényt. Egyetlen Jó Ügyészem nevét írogatom szorgosan a papírkákra! :) Remélem, amennyiben nyer, gondol majd az íródeákjára is. :) Ezen tevékenységem viszont Anya nemtetszését váltotta ki valamiért, lemenekültem Dodihoz. Tesóval még tartotta magát a kutya-macska viszony, bár némi enyhülést éreztem azért. Este meg aztán különösképp, még a melegszenyákból is megkínált. :) Apróság, de sokat jelentett akkor és ott.
8 körül aztán visszatértem az ősökhöz beszélgetni. A témát még mindig a kórházasdi jelentette. Szóbakerült az is, hogy mennyire nem akaródzott Apu elmenni Farkasgyepűre, aztán mégis bevállalta. Miután Anya nyugovóra tért, így csak nekem mesélt még Apu (részletekbe menően megtudtam, hogy rendezte át a kis vackát :) Illetve, hogy műtét után miféle tornák várnak rá). El se akart engedni aludni. Végül aztán megkért, hogy puhatoljam ki tesó terveit. S miután körvonalazódott a másnapi munkafolyamat, így mindenki aludni tért.
Szombaton aztán - mivel Dodi még szundikált - le akartam helyettesíteni, mert láttam Apun, hogy mérhetetlenül ideges. Végül aztán maradhattam a fakanál mellett, és várhattam a férfinépeket meleg kajával. Majd nekiálltunk behordani a fát. Erről azt kell mondjam, hogy Anya hiánya érezhetővé vált. Amikor négyesben rendezzük ezt, akkor gyorsabban is haladtunk. Be kell valljam, fát rakni nem tud egyikőnk se olyan katonás rendbe, ahogy Anya szokta. Kettőig ezzel foglalkoztunk, akkor Apuék letakarcsolták a fűrészt, én meg a pótkocsit. Azután pedig palacsintasütéssel foglakoztam. Ami ahogy sült, úgy fogyott, Apu hárompofára tolta. :P
És miután megjött a csapat igazi lelke, Anya, meg az eső is alábbhagyott, behordtuk a fát a tárolóba. Elég hamar végeztünk is, következett a jelentős káromkodás és szerelés estébe nyúlóan, mert a vízvezetékkel adódott valami probléma.
Szombat esti rituális programként bevackondíroztunk közös tévénézőbe Anyáékkal, bohózatunk folytatása következett, azaz az X-faktor illetve a Megafrász. Előbbinél nagyon várjuk Tamás Őnunciusságát. És nem is igazán értjük, hogy hogy jutottak be zsűri elé olyanok, akiknek tényleg bűn is énekelni.
Vasárnap délelőttöt is beszélgetősre fogtuk, miközben az ebédhez és a csomagolnivalókhoz végeztünk előkészületeket. Majd rám maradt a főzőcske, mert őseim fát fűrészelni mentek. A csomagolászás eltartott jó ideig, fél 5 felé jöttem ki a konyhából. Majd következett újra csak a fatranszporálás. Miután a kérgeket is összeszedtük, következett a nagy családi elbeszélgetés újra estébe nyúlóan. Kellemes volt a nap és hétzárlat is.
Én pedig várom továbbra is rendületlen azt a nagy jót, aminek el kéne következnie az egyensúly kedvéért is! Nem maradt más hátra, mint hogy elköszönjek. Mindenkinek mindenféle szépségest kívánok! Még jövök! ;)
Az előző héten személyesen adtam le dokumentumait a gazdasági tanár állásra, hétfőn leginkább erről vártam a fejleményeket. Illetve aput próbáltam biztatni, aki épp dokihoz készült. Nem mutatkozott ez egyszerű feladatnak. Négy óra körül érkezett haza, nem túl jó hírekkel. Annak következtében eléggé idegessé is vált, nem is nagyon volt ajánlatos hozzászólni. Mondjuk én se leledztem épp beszélgetős kedvemben, izgultam az állás miatt. Azért a biztos, ami biztos alapon, el is készítettem leendő órám vázlatát. Az ismétlés is fontos lehet, így bele is vettem magam a közgazdaságtani ismerettuningba. Az estét pedig sorozatleselkedéssel zártam.
Másnap délelőtt is a telefont lestem, mert változatlanul biztosra vettem, hogy hívni fognak. Végül kiderült, hogy az állás betöltődött szép sunyin, csak épp az ígért visszajelzés maradt el. Ki is borultam rendesen. Ráadásul ősök is csak piszkálták egymást, így aztán vártam is az esti randit, még a nagy zuhé ellenére is, amely azt is jelentett, hogy a séta elmarad. Iparkodtunk is hazafelé a postai ügyintézést követően, de így is sikerült bőrig ázni. :S Tillcsi mint mindig, most is igyekezett elterelni a gondolataim a frusztráló tényezőkről, ebben Zoli is segítségére volt. Pár órára egy új dimenzióba is kerültem. :) S hát bevallom, kimondottan jólesett, amikor Tillcsi átölelt, és csak annyit mondott: "itt vagyok!". Hazatérve viszont visszazökkentem a sivárságba, és küzdöttem még hosszasan a felmosórongy érzettel, igazából ez jelen sorok írásakor is érvényes.
Így köszöntött ránk szeptember elseje, amely eléggé barátságtalan őszi időt hozott. Elég hosszasan egyedül is tanyáztam itthon, miután Dodi a reggeli órákban visszament Győrbe, illetve Apu is eltávozott a "haláltábornak" titulált farkasgyepűi kivizsgálásra. S a korábbi elkeseredettségen próbáltam beszédterápiával túllendülni. Még Dórival is beszéltem telefonon, azt hiszem, meglepődött, hogy hívtam. Az osztálytali remek apropót szolgáltatott arra, hogy kicsit felelevenítsük a régi barátságunkat. Szóval a kezdő lépést ehhez megtettem, de van egy sanda gyanúm, hogy annyiban is marad a dolog itt. :S Ez a szerda ilyen csevegős jelleget öltött (a szokásos tesz-veszt nem emelném ki), délután Anyával egyeztettünk mindenről, még arra is futotta, hogy kiparodizáljuk férfinépeket. Persze azért vártuk Apu telefonját, hogy informáljon a vizsgálatokról. Ekkor paráztunk be először a lehetséges kimenetelek miatt. De kedves volt, hogy mindenki érdeklődött, és bíztatott minket.
Csütörtök elég észrevétlenül, ám gyorsan telt el. Örültem egy fellelt hirdetésnek, amire aztán Tillcsi segedelmével gyártottam is pályázatot. Valahogy a mondatok nagyon nem akartak kerek egésszé formálódni nálam. A Jó Ügyész a jó ügyön dolgozott. :P Azért eléggé elszöszmötöltem a küldéssel, így a randira szélsebesen készülődhettem. Ismét csak a Csónakázótóhoz sétáltunk, mivel ezúttal nem kellett semmit ügyintéznünk. Az incselkedős játékok nagy tetszést arattak. Ezúttal Kedvesem káromkodás-szótáróból is előkerült egy-egy kifejezés, és végre én gátolhattam meg a sáron való elcsúszását. Rendkívül jól szórakoztam, Tillcsi remekül elterelte a gondolataim a problémákról. :) Este aztán Anyával beszélgettünk hosszasan, amely kimondottan jólesett.
Péntek délelőtt pedig a változatosság kedvéért Apuval cseverésztem, miközben egy ötkilós tökkel is megküzdöttem, és elcsomagoltam télire. Délután aztán kicsit lepihent apu, mondjuk, számítottam is arra, hogy aludni fog. Nem is háborgattam. Az alsó szinten alakítottam valamiféle rendet. Majd kicsit informálódtam egy régi kedves barátnőmről, Reniről. Sejtettem, hogy valami zűr van a házasélettel, és sajnos gyanúm beigazolódott. Azért remélem, rendezni tudják viszonyukat Dezsővel. Pedig minő lagzi volt, emlékszem, mit irigykedtem azon a ruhapróbán is...Furcsa, egyben hízelgő is volt, hogy eljegyzésünkről érdeklődött, ami még odébb lesz azért. :) Tillcsiről és rólam tudakolódott volna tovább is, ha nem terelem a szót most direkt. Rossz érzést nem akartam kelteni Reniben. De jó, hogy tudtunk beszélgetni egy kicsit!
Aztán szép lassan hazatértek a többiek is, előbb Dodi negyed 4 után, majd Anya is. Aput hallgattuk mindhárman. Majd miután szétszéledtünk, kitöltöttem kb. 500 nyereményszelvényt. Egyetlen Jó Ügyészem nevét írogatom szorgosan a papírkákra! :) Remélem, amennyiben nyer, gondol majd az íródeákjára is. :) Ezen tevékenységem viszont Anya nemtetszését váltotta ki valamiért, lemenekültem Dodihoz. Tesóval még tartotta magát a kutya-macska viszony, bár némi enyhülést éreztem azért. Este meg aztán különösképp, még a melegszenyákból is megkínált. :) Apróság, de sokat jelentett akkor és ott.
8 körül aztán visszatértem az ősökhöz beszélgetni. A témát még mindig a kórházasdi jelentette. Szóbakerült az is, hogy mennyire nem akaródzott Apu elmenni Farkasgyepűre, aztán mégis bevállalta. Miután Anya nyugovóra tért, így csak nekem mesélt még Apu (részletekbe menően megtudtam, hogy rendezte át a kis vackát :) Illetve, hogy műtét után miféle tornák várnak rá). El se akart engedni aludni. Végül aztán megkért, hogy puhatoljam ki tesó terveit. S miután körvonalazódott a másnapi munkafolyamat, így mindenki aludni tért.
Szombaton aztán - mivel Dodi még szundikált - le akartam helyettesíteni, mert láttam Apun, hogy mérhetetlenül ideges. Végül aztán maradhattam a fakanál mellett, és várhattam a férfinépeket meleg kajával. Majd nekiálltunk behordani a fát. Erről azt kell mondjam, hogy Anya hiánya érezhetővé vált. Amikor négyesben rendezzük ezt, akkor gyorsabban is haladtunk. Be kell valljam, fát rakni nem tud egyikőnk se olyan katonás rendbe, ahogy Anya szokta. Kettőig ezzel foglalkoztunk, akkor Apuék letakarcsolták a fűrészt, én meg a pótkocsit. Azután pedig palacsintasütéssel foglakoztam. Ami ahogy sült, úgy fogyott, Apu hárompofára tolta. :P
És miután megjött a csapat igazi lelke, Anya, meg az eső is alábbhagyott, behordtuk a fát a tárolóba. Elég hamar végeztünk is, következett a jelentős káromkodás és szerelés estébe nyúlóan, mert a vízvezetékkel adódott valami probléma.
Szombat esti rituális programként bevackondíroztunk közös tévénézőbe Anyáékkal, bohózatunk folytatása következett, azaz az X-faktor illetve a Megafrász. Előbbinél nagyon várjuk Tamás Őnunciusságát. És nem is igazán értjük, hogy hogy jutottak be zsűri elé olyanok, akiknek tényleg bűn is énekelni.
Vasárnap délelőttöt is beszélgetősre fogtuk, miközben az ebédhez és a csomagolnivalókhoz végeztünk előkészületeket. Majd rám maradt a főzőcske, mert őseim fát fűrészelni mentek. A csomagolászás eltartott jó ideig, fél 5 felé jöttem ki a konyhából. Majd következett újra csak a fatranszporálás. Miután a kérgeket is összeszedtük, következett a nagy családi elbeszélgetés újra estébe nyúlóan. Kellemes volt a nap és hétzárlat is.
Én pedig várom továbbra is rendületlen azt a nagy jót, aminek el kéne következnie az egyensúly kedvéért is! Nem maradt más hátra, mint hogy elköszönjek. Mindenkinek mindenféle szépségest kívánok! Még jövök! ;)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése