Üdvözlet a kedves olvasóknak!
Na, 
akkor a hétvége alkalmából megpróbálom magam ténylegesen utolérni írásokkal, kicsit frusztráló az állandó lemaradás. Dodim javasolta, hogy színesítsem bloggencsem, ám erre nem hiszem, hogy sor kerül. És nem témahiány miatt, abból akadna rendesen. Na, majd rászánom magam talán valamikor mégis. :) Addig viszont meg kell elégednetek a napok eseményeinek/nem eseményeinek vázolásával. Most is ez következik, az év 16. hetéről.
Hétfő, ahogy az lenni szokott, randevús nap, történések közül is ezt lehetne kiemelni. Délelőtt a szokásos házias ténykedésekkel telt, illetőleg egy ismerős adóügyi nyomtatványainak átadásával. Valamiért megérzéseim működtek, vagy szimplán csak jókor voltam jó helyen ebben az esetben. Ez a bevallás is készre munkálódott, noha szlovák adatsor állt rendelkezésemre. :) Sikerült kicsit némettel is foglalatoskodni találka előtt.
Tillus járata ezúttal is pontosan érkezett Ajkára, majd ismét ügyintézést bonyolítottunk, jelesül csekkfeladást. Nem tudom, ez a postai hívószámos rendszer mitől jobb, mint a sorbanállós, mert így is várakozni vagyunk kénytelenek. A pittyegéstől pedig a frászt kapom minduntalan. Most is sokat kellett ácsorognunk, mire fizetéseink teljesítésre kerülhettek, persze minden időpillanatot kihasználunk. Ezeket a közös ügyködéseket azért csípem. És jelentem Nektek, hogy májusban újra megpróbálom a németet, mivel feladtam a vizsgadíjat.
Postás kitérő után hazabaktattunk, kicsit ismét megcsúsztunk szédelgéseim miatt is. Sejtettem azért, hogy a buszra megint rohamtempóban fogok érkezni. :) Zoli pedig erőteljesen zavarba hozott újra, hőerőművem egészen estig termelt is rendesen. Mint egy tini, akit csínytevésen értek, úgy éreztem magam. Maga a randi viszont káprázatos volt, ismét csak sokat kacarásztam/tunk. És a hétvégi helyzetet is tisztáztuk egyszer és mindenkorra!
Este aztán győzködési művelet kezdődött, Dodi fejével kellett beszélnem, és jobb belátásra téríteni, hogy a rendőrségen meg kell jelennie másnap. Ha lassú a magyar ügykezelés, ha nem. Ehhez a csigatempóhoz sajnos hozzá kell szokni. Ezen kísérlet persze összeveszejtődéshez vezetett és kölcsönös vérnyomás-emelkedéshez. :S Mindenesetre minden megnyilvánulásomat jószándék vezette. Persze mindent ki lehet forgatmányozni...
Kedd aztán mérgelődősen indult, Apu is felidegesítette magát öcsikém makacsságán. Olyannyira, hogy fel is hívta, hogy nyomást gyakoroljon rá! Persze addigra már lehiggadt nagyjából Dodi is, és hazafelé tartott. :) Majd a fél 12-es busszal be is mentünk Ajkára, az őrsre. Nem tévesztettem raghasználatot, merthogy elkísértem.
Postára úgyis mindenképpen készültem, hogy a nyelvvizsgás-feladóvevényt eljuttathassam a vizsgahelyre. :) Úgyhogy mindent sikerült elintézni a délelőtt során. Egyébiránt pedig Zoli előző napi csomagolási műveleteinek köszönhetően mentesültem a főzőcske alól, a fóliás mint mindig, most is isteni volt.
Az ajkai út külön pikantériája (Dodi ius murmurandi-jain túl), hogy megszokásból figyelmeztetek minden velem közlekedőt a padkákra. :D A rendőrségi és postai tevékenységet követően úgy határoztam, hogy meglátogatom Marcsit is. Így is cselekedtem, miután Dodit feltranszporáltam a 13.10-es győri járatra. Azért a délelőtt hangulatos volt ám. És a délután is, Marcsival remekül elbeszélgettünk, ahogy észleltem, örült is nekem. Aztán délután a pihenés aktív módozatát választottam, és kicsüccsentem a kedvenc helyemre a német holmijaim társaságában.
Alkonyatig bezárólag ott is tanyáztam, a munkajogi szöveg fordításával és a diagramos kifejezések tanulgatásával. Ám kellemes volt. Este pedig abszolváltam a napi második jótettet is, mikor Hajminak segítettem gyakorlatot keresni.
Szerdán ismét csak a németezés köré szerveződött a napom. Meglepő híreket kaptam, amik azért megszakították eme ténykedést. Nunciusról kiderült, hogy továbbjutott az X-faktor következő meghallgatására. Ami ennél is nagyobb döbbentetet váltott ki, hogy Kata unokatesóm teljesen önmagától, ígéretéhez ismét híven küldött némethez segédletet. Igazság szerint erről le is tettem. Lelkendeztem is újfennt. Csütörtökre is átvittem valamennyit ebből az érzésből. Reggel ugyanis én indítottam munkába Tillust. Bár az kicsit kedvem szegte, hogy nem találtunk a városban tízórainak való kindercsokolántot. Nagyobb problémám ne legyen, ugye?! :D:D:D Azért a napkezdet nem volt semmi, nevetésből bőven kijutott már ekkor. A 9.40-es buszig adódott egy óra szabadidő, ekkor is kindert vadásztam (sikertelenül), és tablókat néztem. Egy nőneműnek nem okoz gondot a várakozás. Kedvesem úgyis aggodalmaskodott, hogy mit fogok én csinálni a hazajáratig. :D Hát, sikerült elütni azt az egy órácskát! :D
Aztán főztem, s utolértem magam levelezésekkel is. Majd újabb randi következett délután Tillussal. Addig már sikerült a kindert is beszerezni. :D Kórházban eszközöltünk látogatást Marcsinál. Aki valamilyen szinten rápacsált velem, mert a Fekete István emlékversenyen való résztvétel eldöntését Kedvesemre bíztam.
Kórházból hazafelé mendegélve összefutottunk unokatesójával is, akin meglepődtem, hogy egyetlenegy kérdést sem intézett Tillushoz, vagy úgy hozzánk. A nap során azért mindkettő kényes találkozót sikerült elkerülnünk, sem nagynénémmel, sem az apai mamikával nem találkoztunk, így "lovacska-szindróma" sem került elő a gyakorlatban szerencsére. :D
A hétvége aztán fantasztikusra sikeredett. Már csütörtökön ismertté vált a menetrend, és az, hogy együtt-töltjük Ügyészkémmel a víkendet. Mivel aztán szeretem meglepni is, pénteken sütkérezésbe fogtunk Anyával, és előállítottuk a krémes lepénykét. És hát a nyelvvizsga-jelentkezést is véglegesítettem az online űrlap kitöltésével.
A faluközpontban várakoztam Tillusra ezúttal, majd hazasétáltunk. Útközben lelkesített már az is, hogy a szembeközlekedők ránkmosolyognak. Őrző-védő kutyaszolgálatunk kicsit meglepett, eléggé vadságosak voltak, és Tillust is harapdálták. :S Családdal remek beszélgetés bontakozott ki, mindenki szeretettel várta is érkezését.
És estefelé még hintázni is tudtunk, ami egyébiránt nagyon romantikus lett volna, ha Chappy eb nem okvetetlenkedik közbe állandó ugrándozásaival. :) Mondjuk lehet, így akart megint foglalkozást kikövetelni. :) Ezt beszüntetendő elbújtunk előle, és megmutattam Kedvesemnek házunk alsó szintjét, ez eddig elmaradt ugyanis.
Az idő azonban elszaladt, hamar elérkezett a vacsoraidő, de élveztem a konyhai sertepertélést! A vacsi is hangulatos volt családilag. A beszélgetésbe pedig rendesen belefelejtkeztünk. :D Azért figyeltem arra, hogy Ügyészkém az általa kedvelt sorozatot meg tudja tekinteni. Persze Dodi közben bebocsátatott. A két srác pedig ismét egymásra talált szekírozásügyileg. :D Öcsikém aztán a kindernyuszkót levágásra érettnek vélte, ezen csokolántból mi is lakmározhattunk. A fogadóóra aztán késő estig tartott. Csúsztunk az alvással megint, pedig aztán mindketten fáradtak is voltunk.
Reggel aztán Tillus cirógatós ébresztésben tudtam részesíteni, mivel telefon zengedés előtt sikerült kinyitnom pillácskáimat. :) Anya-csengettyűre ezúttal nem tudott ráfeküdni, bár azért a reggelit (kakaón kívül) Édes szülém állította elő, én csak szervíroztam. Étkezést és inzulinolást követően visszalustiztunk még, és el is szundítottunk.
9 felé, Dodi beígért mesenézős célzatú látogatására ébredtem fel ismét. Rögtön neki is állhattam készülődni, mivel délidőre Cili mamához voltunk hivatalosak Polányba. :) Azért örültem, hogy Kedvesem megkóstolhatta tízórai gyanánt a krémest, bár hozzá kell tegyem, nem sikerült optimálisan a süti. Bár így legalább fagyiként is fogyasztható volt. :) A lényeg meg úgyis az ízekre helyeződött. Lelkesített az is, hogy bár kapkodásban leledztem, Dodi fotós noszogatásának is sikerült eleget tennünk.
Tisztes búcsúzást követően ismét csak besétáltunk a központba a buszra. Itt aztán kicsit felmérgültem egy ismerős asszonyság "napszemüveg viselési iránymutatásán". Sikerült finomnak és nőiesnek maradnom a visszafelelettel, de azért csak-csak bántott a kéretlen vélemény. Na, igen, én aztán tényleg mindig mindent a szívemre veszek!!! A polányi csatlakozásig adódó fél órában pedig sétáltunk egyet.
A buszpályaudvaron aztán társaságot is kaptunk, Tillus egyik ismerősének személyében. A község központjáig együtt is utaztunk. Persze ezután is hoztam a csetléses formámat, mert a fő térről nem igazán ismertem a járást, és megint helytelen utcán haladtunk végig. :D:D:D Hogy aztán a másikon dombot mászhassunk. :D:D:D
Család már várt minket, még Manó kutyszli is. Az ebéd nagyon ízletesre sikerült, Mama nagyon kitett magáért, hogy még rétest is készített.
Ebéd után kicsit pilledtünk, és kitelepültünk a hintapalintába. Kellemes kis ejtőzés volt ez. Ahogy az előirányzékolódott, a kettő órási busszal visszatértem Ajkára, majd haza. Meglepődtem, hogy Zoli felfuvarozott a központba. Talán ez kitérőt is adott a fiúknak, időközben megjelenő ismerősük elől. A hölgyike valahogy nekem sem volt szimpatikus, furcsán méregetett, tekintetéből azt olvastam ki, hogy betolakodó vagyok, nem más. Mondjuk amúgy is utálom, ha vizslatgatnak.
Mama ismét készített útibatyut is, mindig gondolnak Kis családomra is, rendkívül jóleső gesztusként. Hazaérvén aztán megint németezésbe lendültem bele, természetesen odakinnt. Dodi is kicsábult, pár fotó is készült. És hogy tovább tartson a lelkesedésem, Kata unokatesóm ismét megörvendeztett levélkével, és az esti chat-eléssel. Estére ebből új lendületet is nyertem. Az már más kérdéskör, hogy nem tanulásra hasznosítottam, hanem blogírásra. :)
Vasárnap dolgos-szorgos volt, lévén, hogy főzőcskélhettem Dodinak. Valahogy jobb, ha ősöktől mentesen készülhetünk, nem bosszant senki senkit. Déltől lényegében beköltöztem a konyhába, és fél 5-ig ott is maradtam kisebb-nagyobb megszakításokkal azért. Amikor is a Chappy-t kellett kiűzni a lakásból, mert nagyon betelepedett. De a lakás túlságosan kihűl, ezért kellett kinyitni a bejárati ajtót. Szegény kutyáknak melegük volt egész nap, nem győztem újratölteni a kis pekerájukat, ami kb. két literes. És talán a meleg miatt is jött be a hülyébbik blökink.
Szóval konyhában ügyködtem, mikor megérkezett Anya. Meglepett, hogy engedélyt kért tőlem, hogy kicsit lepihenhessen. Főzéssel jól elboldogulok magam is. :) Akkor már csak pár adag hasábkrumplit kellett kisütnöm. Dodi is nagyon édes volt, kijött segédkezni. Aztán hamar abba is fejezte, mert míg én három kolompért fosztottam meg héjától, addig Ő csak egyet. De csak azért fordulhatott elő ilyesmi, mert végtelenül életlen késsel is állt ám neki. Aztán váltottunk, én hámoztam, Dodi meg leszeletelte. Amúgy a délelőtt során a fasírt előállításánál is segített, mert azt nem vagyok hajlandó megízlelni nyers állapotában. Azt hiszem, kicsit gyakrabban fogom bevonni a konyhai tüsténkedésbe, hadd tanuljon! :D
5 óra után pedig egymásra hagytam öcsikém és Anyát. Napi szinten a némettel is foganatoskodnom kell. Így aztán a kellemest egybekötöttem a muszájjal: hintapalintázás közben fordítgatásra adtam a fejem. Chappy akkor megint normálisnak látszott, képzeld el, fél óránként jött megnézni, hogy hogy haladok. Odajött, rámugratott, megfigyelte a jegyzeteket, majd továbbhaladt. :D
Békés volt odakinnt nagyon. Közben háttérzajként hallottam a sürgetéses viaskodást, amibe időnként a Chappy is közbenyekkent. :D Majd fél 7-kor begördült a Hajmi-taxi, akkor pedig útjára bocsátottam öcsikémet, és visszafogtam az előbb nevezett állatot, hogy a harapásokat mellőzze. Még 1 órát tanyáztam a hintában, örömmel töltött el, hogy visszatértek a fecskék. Lelkesen építik a fészküket az eresz alatt. Illetőleg tetszett az is, hogy kakukkot is felfedeztem hangot adni. :) Alkonyatig kinn is lelezdtem, majd a napi rutinok következtek, lazításként pedig fogadóórát tartottam, azáltal is töltődve. Választási eredmények is kiderültek időközben, meglepő módon épp egy msn-es kérdés kapcsán kellett tájékozódnom ezügyben. :) Várható volt azért, hogy narancsos győzelem lesz, és szert tesznek a kétharmadra. De politikába nem menjünk bele! Azért kíváncsian várom a hozott intézkedéseket és azok hatásait. Egyébként pedig valami pozitív előérzetem alakult ki sorsomat illetően. :) Na, majd meglátjuk, mit hoz a május!
Ennyi lett volna a 16. heti krónikás ének. Mindenkinek minden jót kívánok a következő bejegyzésemig is! Sütkérezzetek a napon, ha tehetitek!
akkor a hétvége alkalmából megpróbálom magam ténylegesen utolérni írásokkal, kicsit frusztráló az állandó lemaradás. Dodim javasolta, hogy színesítsem bloggencsem, ám erre nem hiszem, hogy sor kerül. És nem témahiány miatt, abból akadna rendesen. Na, majd rászánom magam talán valamikor mégis. :) Addig viszont meg kell elégednetek a napok eseményeinek/nem eseményeinek vázolásával. Most is ez következik, az év 16. hetéről. Hétfő, ahogy az lenni szokott, randevús nap, történések közül is ezt lehetne kiemelni. Délelőtt a szokásos házias ténykedésekkel telt, illetőleg egy ismerős adóügyi nyomtatványainak átadásával. Valamiért megérzéseim működtek, vagy szimplán csak jókor voltam jó helyen ebben az esetben. Ez a bevallás is készre munkálódott, noha szlovák adatsor állt rendelkezésemre. :) Sikerült kicsit némettel is foglalatoskodni találka előtt.
Tillus járata ezúttal is pontosan érkezett Ajkára, majd ismét ügyintézést bonyolítottunk, jelesül csekkfeladást. Nem tudom, ez a postai hívószámos rendszer mitől jobb, mint a sorbanállós, mert így is várakozni vagyunk kénytelenek. A pittyegéstől pedig a frászt kapom minduntalan. Most is sokat kellett ácsorognunk, mire fizetéseink teljesítésre kerülhettek, persze minden időpillanatot kihasználunk. Ezeket a közös ügyködéseket azért csípem. És jelentem Nektek, hogy májusban újra megpróbálom a németet, mivel feladtam a vizsgadíjat.
Postás kitérő után hazabaktattunk, kicsit ismét megcsúsztunk szédelgéseim miatt is. Sejtettem azért, hogy a buszra megint rohamtempóban fogok érkezni. :) Zoli pedig erőteljesen zavarba hozott újra, hőerőművem egészen estig termelt is rendesen. Mint egy tini, akit csínytevésen értek, úgy éreztem magam. Maga a randi viszont káprázatos volt, ismét csak sokat kacarásztam/tunk. És a hétvégi helyzetet is tisztáztuk egyszer és mindenkorra!
Este aztán győzködési művelet kezdődött, Dodi fejével kellett beszélnem, és jobb belátásra téríteni, hogy a rendőrségen meg kell jelennie másnap. Ha lassú a magyar ügykezelés, ha nem. Ehhez a csigatempóhoz sajnos hozzá kell szokni. Ezen kísérlet persze összeveszejtődéshez vezetett és kölcsönös vérnyomás-emelkedéshez. :S Mindenesetre minden megnyilvánulásomat jószándék vezette. Persze mindent ki lehet forgatmányozni...
Kedd aztán mérgelődősen indult, Apu is felidegesítette magát öcsikém makacsságán. Olyannyira, hogy fel is hívta, hogy nyomást gyakoroljon rá! Persze addigra már lehiggadt nagyjából Dodi is, és hazafelé tartott. :) Majd a fél 12-es busszal be is mentünk Ajkára, az őrsre. Nem tévesztettem raghasználatot, merthogy elkísértem.
Postára úgyis mindenképpen készültem, hogy a nyelvvizsgás-feladóvevényt eljuttathassam a vizsgahelyre. :) Úgyhogy mindent sikerült elintézni a délelőtt során. Egyébiránt pedig Zoli előző napi csomagolási műveleteinek köszönhetően mentesültem a főzőcske alól, a fóliás mint mindig, most is isteni volt.
Az ajkai út külön pikantériája (Dodi ius murmurandi-jain túl), hogy megszokásból figyelmeztetek minden velem közlekedőt a padkákra. :D A rendőrségi és postai tevékenységet követően úgy határoztam, hogy meglátogatom Marcsit is. Így is cselekedtem, miután Dodit feltranszporáltam a 13.10-es győri járatra. Azért a délelőtt hangulatos volt ám. És a délután is, Marcsival remekül elbeszélgettünk, ahogy észleltem, örült is nekem. Aztán délután a pihenés aktív módozatát választottam, és kicsüccsentem a kedvenc helyemre a német holmijaim társaságában.
Alkonyatig bezárólag ott is tanyáztam, a munkajogi szöveg fordításával és a diagramos kifejezések tanulgatásával. Ám kellemes volt. Este pedig abszolváltam a napi második jótettet is, mikor Hajminak segítettem gyakorlatot keresni.
Szerdán ismét csak a németezés köré szerveződött a napom. Meglepő híreket kaptam, amik azért megszakították eme ténykedést. Nunciusról kiderült, hogy továbbjutott az X-faktor következő meghallgatására. Ami ennél is nagyobb döbbentetet váltott ki, hogy Kata unokatesóm teljesen önmagától, ígéretéhez ismét híven küldött némethez segédletet. Igazság szerint erről le is tettem. Lelkendeztem is újfennt. Csütörtökre is átvittem valamennyit ebből az érzésből. Reggel ugyanis én indítottam munkába Tillust. Bár az kicsit kedvem szegte, hogy nem találtunk a városban tízórainak való kindercsokolántot. Nagyobb problémám ne legyen, ugye?! :D:D:D Azért a napkezdet nem volt semmi, nevetésből bőven kijutott már ekkor. A 9.40-es buszig adódott egy óra szabadidő, ekkor is kindert vadásztam (sikertelenül), és tablókat néztem. Egy nőneműnek nem okoz gondot a várakozás. Kedvesem úgyis aggodalmaskodott, hogy mit fogok én csinálni a hazajáratig. :D Hát, sikerült elütni azt az egy órácskát! :D
Aztán főztem, s utolértem magam levelezésekkel is. Majd újabb randi következett délután Tillussal. Addig már sikerült a kindert is beszerezni. :D Kórházban eszközöltünk látogatást Marcsinál. Aki valamilyen szinten rápacsált velem, mert a Fekete István emlékversenyen való résztvétel eldöntését Kedvesemre bíztam.
Kórházból hazafelé mendegélve összefutottunk unokatesójával is, akin meglepődtem, hogy egyetlenegy kérdést sem intézett Tillushoz, vagy úgy hozzánk. A nap során azért mindkettő kényes találkozót sikerült elkerülnünk, sem nagynénémmel, sem az apai mamikával nem találkoztunk, így "lovacska-szindróma" sem került elő a gyakorlatban szerencsére. :D
A hétvége aztán fantasztikusra sikeredett. Már csütörtökön ismertté vált a menetrend, és az, hogy együtt-töltjük Ügyészkémmel a víkendet. Mivel aztán szeretem meglepni is, pénteken sütkérezésbe fogtunk Anyával, és előállítottuk a krémes lepénykét. És hát a nyelvvizsga-jelentkezést is véglegesítettem az online űrlap kitöltésével.
A faluközpontban várakoztam Tillusra ezúttal, majd hazasétáltunk. Útközben lelkesített már az is, hogy a szembeközlekedők ránkmosolyognak. Őrző-védő kutyaszolgálatunk kicsit meglepett, eléggé vadságosak voltak, és Tillust is harapdálták. :S Családdal remek beszélgetés bontakozott ki, mindenki szeretettel várta is érkezését.
És estefelé még hintázni is tudtunk, ami egyébiránt nagyon romantikus lett volna, ha Chappy eb nem okvetetlenkedik közbe állandó ugrándozásaival. :) Mondjuk lehet, így akart megint foglalkozást kikövetelni. :) Ezt beszüntetendő elbújtunk előle, és megmutattam Kedvesemnek házunk alsó szintjét, ez eddig elmaradt ugyanis.
Az idő azonban elszaladt, hamar elérkezett a vacsoraidő, de élveztem a konyhai sertepertélést! A vacsi is hangulatos volt családilag. A beszélgetésbe pedig rendesen belefelejtkeztünk. :D Azért figyeltem arra, hogy Ügyészkém az általa kedvelt sorozatot meg tudja tekinteni. Persze Dodi közben bebocsátatott. A két srác pedig ismét egymásra talált szekírozásügyileg. :D Öcsikém aztán a kindernyuszkót levágásra érettnek vélte, ezen csokolántból mi is lakmározhattunk. A fogadóóra aztán késő estig tartott. Csúsztunk az alvással megint, pedig aztán mindketten fáradtak is voltunk.
Reggel aztán Tillus cirógatós ébresztésben tudtam részesíteni, mivel telefon zengedés előtt sikerült kinyitnom pillácskáimat. :) Anya-csengettyűre ezúttal nem tudott ráfeküdni, bár azért a reggelit (kakaón kívül) Édes szülém állította elő, én csak szervíroztam. Étkezést és inzulinolást követően visszalustiztunk még, és el is szundítottunk.
9 felé, Dodi beígért mesenézős célzatú látogatására ébredtem fel ismét. Rögtön neki is állhattam készülődni, mivel délidőre Cili mamához voltunk hivatalosak Polányba. :) Azért örültem, hogy Kedvesem megkóstolhatta tízórai gyanánt a krémest, bár hozzá kell tegyem, nem sikerült optimálisan a süti. Bár így legalább fagyiként is fogyasztható volt. :) A lényeg meg úgyis az ízekre helyeződött. Lelkesített az is, hogy bár kapkodásban leledztem, Dodi fotós noszogatásának is sikerült eleget tennünk.
Tisztes búcsúzást követően ismét csak besétáltunk a központba a buszra. Itt aztán kicsit felmérgültem egy ismerős asszonyság "napszemüveg viselési iránymutatásán". Sikerült finomnak és nőiesnek maradnom a visszafelelettel, de azért csak-csak bántott a kéretlen vélemény. Na, igen, én aztán tényleg mindig mindent a szívemre veszek!!! A polányi csatlakozásig adódó fél órában pedig sétáltunk egyet.
A buszpályaudvaron aztán társaságot is kaptunk, Tillus egyik ismerősének személyében. A község központjáig együtt is utaztunk. Persze ezután is hoztam a csetléses formámat, mert a fő térről nem igazán ismertem a járást, és megint helytelen utcán haladtunk végig. :D:D:D Hogy aztán a másikon dombot mászhassunk. :D:D:D
Család már várt minket, még Manó kutyszli is. Az ebéd nagyon ízletesre sikerült, Mama nagyon kitett magáért, hogy még rétest is készített.
Ebéd után kicsit pilledtünk, és kitelepültünk a hintapalintába. Kellemes kis ejtőzés volt ez. Ahogy az előirányzékolódott, a kettő órási busszal visszatértem Ajkára, majd haza. Meglepődtem, hogy Zoli felfuvarozott a központba. Talán ez kitérőt is adott a fiúknak, időközben megjelenő ismerősük elől. A hölgyike valahogy nekem sem volt szimpatikus, furcsán méregetett, tekintetéből azt olvastam ki, hogy betolakodó vagyok, nem más. Mondjuk amúgy is utálom, ha vizslatgatnak.
Mama ismét készített útibatyut is, mindig gondolnak Kis családomra is, rendkívül jóleső gesztusként. Hazaérvén aztán megint németezésbe lendültem bele, természetesen odakinnt. Dodi is kicsábult, pár fotó is készült. És hogy tovább tartson a lelkesedésem, Kata unokatesóm ismét megörvendeztett levélkével, és az esti chat-eléssel. Estére ebből új lendületet is nyertem. Az már más kérdéskör, hogy nem tanulásra hasznosítottam, hanem blogírásra. :)
Vasárnap dolgos-szorgos volt, lévén, hogy főzőcskélhettem Dodinak. Valahogy jobb, ha ősöktől mentesen készülhetünk, nem bosszant senki senkit. Déltől lényegében beköltöztem a konyhába, és fél 5-ig ott is maradtam kisebb-nagyobb megszakításokkal azért. Amikor is a Chappy-t kellett kiűzni a lakásból, mert nagyon betelepedett. De a lakás túlságosan kihűl, ezért kellett kinyitni a bejárati ajtót. Szegény kutyáknak melegük volt egész nap, nem győztem újratölteni a kis pekerájukat, ami kb. két literes. És talán a meleg miatt is jött be a hülyébbik blökink.
Szóval konyhában ügyködtem, mikor megérkezett Anya. Meglepett, hogy engedélyt kért tőlem, hogy kicsit lepihenhessen. Főzéssel jól elboldogulok magam is. :) Akkor már csak pár adag hasábkrumplit kellett kisütnöm. Dodi is nagyon édes volt, kijött segédkezni. Aztán hamar abba is fejezte, mert míg én három kolompért fosztottam meg héjától, addig Ő csak egyet. De csak azért fordulhatott elő ilyesmi, mert végtelenül életlen késsel is állt ám neki. Aztán váltottunk, én hámoztam, Dodi meg leszeletelte. Amúgy a délelőtt során a fasírt előállításánál is segített, mert azt nem vagyok hajlandó megízlelni nyers állapotában. Azt hiszem, kicsit gyakrabban fogom bevonni a konyhai tüsténkedésbe, hadd tanuljon! :D
5 óra után pedig egymásra hagytam öcsikém és Anyát. Napi szinten a némettel is foganatoskodnom kell. Így aztán a kellemest egybekötöttem a muszájjal: hintapalintázás közben fordítgatásra adtam a fejem. Chappy akkor megint normálisnak látszott, képzeld el, fél óránként jött megnézni, hogy hogy haladok. Odajött, rámugratott, megfigyelte a jegyzeteket, majd továbbhaladt. :D
Békés volt odakinnt nagyon. Közben háttérzajként hallottam a sürgetéses viaskodást, amibe időnként a Chappy is közbenyekkent. :D Majd fél 7-kor begördült a Hajmi-taxi, akkor pedig útjára bocsátottam öcsikémet, és visszafogtam az előbb nevezett állatot, hogy a harapásokat mellőzze. Még 1 órát tanyáztam a hintában, örömmel töltött el, hogy visszatértek a fecskék. Lelkesen építik a fészküket az eresz alatt. Illetőleg tetszett az is, hogy kakukkot is felfedeztem hangot adni. :) Alkonyatig kinn is lelezdtem, majd a napi rutinok következtek, lazításként pedig fogadóórát tartottam, azáltal is töltődve. Választási eredmények is kiderültek időközben, meglepő módon épp egy msn-es kérdés kapcsán kellett tájékozódnom ezügyben. :) Várható volt azért, hogy narancsos győzelem lesz, és szert tesznek a kétharmadra. De politikába nem menjünk bele! Azért kíváncsian várom a hozott intézkedéseket és azok hatásait. Egyébként pedig valami pozitív előérzetem alakult ki sorsomat illetően. :) Na, majd meglátjuk, mit hoz a május!
Ennyi lett volna a 16. heti krónikás ének. Mindenkinek minden jót kívánok a következő bejegyzésemig is! Sütkérezzetek a napon, ha tehetitek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése