húsvét előtti készülődés

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Húsvét előtti héthez érkeztünk a naptárban. Valahogy ezen ünnepet nem kedvelem, a hétfői napját meg aztán pláne nem...Most azonban kapott egy új színezetet az egész, lévén, hogy nagycsaládi összejövetel is erre datálódott. Erről azonban majd kicsit később szólok. Addig lássuk csak, mi is történt március utolsó napjaiban, illetőleg a húsvéti felvezetőben.
Hétfőn adóbevallásokat munkáltam készre, máshoz sok kedvem nem adódott. Megint erőteljesen lézengő állapotban leledztem. Tillussal való találkozásunkra például alvással készültem. A randi természtesen felüdített. És ezúttal is örültem a közös vásárlásnak Kedvesemmel. Ezúttal is játékoltunk egy kicsit, egy figurát ajándékoztam Tillusnak, amit azonnal felismert természetesen, de azért az indító megjegyzése: "Ez kétesélyes. Ló?" általános derültségre adott okot részemről. :D A másik lehetőség egyébként a szamár lett volna, belegondolva, igaza is van. Bizonyos mondataimon már kevésbé mosolyogtam, még ha hülyéskedésnek is szántam, igazán népművészeti edényként viselkedem néha. A szavaknak bizony-bizony súlya van! Így a remekbeszabott találkozót ez kicsit beárnyékolta így utólag értékelve, noha hamar bűnbocsánatot nyertem. :) Szerencsére.
Másnap aztán felfedeztem, hogy a győri móka résztvevő külön albumot készítettek egy közösségi portálon a fotóknak. És ezen felbuzdulva, jómagam is átszabdalta a profilját. Valahogy még tartott a lézengősdi, így aztán alvással töltődött a Kis család is, nemcsak én. Délután aktívabbnak mutatkozott, készre munkálódott néhány adós papirusz, illetőleg véleményeződött Dodi alkotása. Ugyanis rettenő megtisztelő módon, kritikát kért a HUHA-projektjükkel kapcsolatos prezentációjukról. Mutatósra sikeredett az egész, már csak dumálniuk kell tudni. De nem hiszem, hogy az gondot okoz. Apu segítőleg lépett fel, most árajánlatokat gyűjtött az alkatrészekre. Adózás után Anyának tartottam előadást, miért is buktás a nyelvvizsga, illetőleg, miért is kéne belefogni a közigazgatási versenyvizsgába, vagy épp miért ne. Felsorakoztattam érveim mindkét oldalon, végül örültem, hogy ebben is támogatásra leltem. Állásportálok vizslatása után került előtérbe mindez. Adódnak pozíciók a közszférában, de versenyvizsga nélkül pályázhatatlanok. :S
Szerda aztán háziténykedések jegyében telt. Pihenésképp pedig írással. :) A blogenccsel is folyton lemaradásban vagyok, és ez a levelekkel sincs másképp. Amikor pedig kedves, érdeklődő jellegűt kapok, annak kifejezetten örvendezek, és a feladóját még véletlenül sem szeretném várakoztatni hosszasan. Miután végeztem a levelezéssel, ismét csak takarítóba mentem át. Valami ekkor úgy lelkesített. Talán a másnapi sütés. Merthogy hivatalos voltam Tillusékhoz ilyesmi ténykedésre. És mivel a barack névvel illetett süteményt már régóta szeretnénk elkészíteni idehaza is, így kíváncsi is voltam, hogy mennyire macerás.
Így csütörtökön Anyával kettecskén fel is kerekedtünk. Ő a bankba, én meg sütni igyekezett. Végül aztán mindenhova együtt mentünk. Előbbi helyszínen azért tetszett, hogy hitelkártyával kapcsolatosan igazam lett végső soron. S még a szakdogára is igaz ez, mivel a teljesebb körű termékismertetés elmaradozott...Bankolászás után aztán fellépdeltünk Tillusékhoz kicsit beszélgetni felvezetésképp. Ez a csevegés is hangulatos volt, és előrevetítette, hogy a hétvégi nagyobbacska családi rendezvényen sem lesz semmi gond, kínos sok perc szünet.
Miután Anya 11 körül lelépett vásárolni, elkezdtük gyártani Marcsival a félgömböcöket. Közben folytattuk az eszmecserét, és hát ekkor döbbentem meg többszörönte is. Megtudtam például, hogy eme süti akkor nekünk készült, másfelől újabb Tillussal való közös tulajdonságunkra derült fény. :) A sütikaparászási műveletnél azért bénáztam egy sort, még jó, hogy a töltelékbe kerülhetett a selejt, s hogy Marcsi nagyon türelmes volt mindvégig. Hangulatos sütés kerekedett ki, roppant jól éreztem magam, bár Tillus hiányozott azért. Végül őt magát nem vártam meg, másnapra napoltuk a randit. :)
Hazaérve kaptam körülbelül negyed órás szusszanyást, aztán ténykedés következett tovább. Mivel is foglalkoztunk? Hát elsőként Anya nyaggatott, hogy süssünk. Mi mást, mint a már emlegetett barackot. :D Amíg a tészta jól megérdemelt pihenését töltötte, Apuval hintapalinta-alkatrészeket keresgéltünk. Szóval már nem kérdés, hogy Kedveseméknek lesz hintájuk, akár tetszik, akár nem. :D
Apuval vigyázni kell ilyen szempontból, mert nekirugaszkodik elég hamar. Mondjuk pont ez is közös tulajdonságuk Anyával. Most válogattunk vasakat a tartóelemekhez meg az ülőke részéhez, aztán méricskéltünk is, hogy vajon elegendő lesz-e a holmi. Úgy tűnt, hogy igen. :D Még a láncokat kellett előiperíteni, és indulhatott az összeszerelgélés. 2 nap alatt kész is lehet. :D A festési műveletet kaparintottam meg teljes egészében. Masszív alkotást képzeljetek el, eleve úgy tervezve, hogy 3 mázsányi súlyt elbírjon a miénk analógiájára, mely tavaly készült.
Nagyon élvezetes volt a válogatás is, természetesen Chappy is ott ólálkodott, mivel nagyon segítőkész eb. És a munka során a műhelybe is bemerészkedhettem, rámbízta Apu a csapágyak előkerítését. Jót derült, mert azt tudtam, hogy mit kell keresni, csak azt nem, hogy melyik szekrény hányas polcán...:D Szóval miután anyagvizsgálat lebonyolódott, kezdetét vette a sütkérezés. Mindenki kicsőbörült a konyhába, adódott a hangulat.
Ennyit még nem vigyorogtam, közben persze munkálkodtunk is. Meg azt vettük észre, hogy tűnnek elfelé a félgömböcök. Apu rendszeresen tömte befelé őket. :D:D:D Persze elmesélgette, hogy a nagynénje csinált mindig ilyesmit, és hogy mennyire szerette, milyen jó is ez, stb. :D Hát azt észleltük is.
Itt a végén a színezés nem lett tökéletes, mert Anyu ragaszkodott a néni receptjéhez, meg a mandulához, ami valami miatt nem óhajtotta a zöld színt felvenni. :D Mint már mondottam volt, elég terjedelmesek is lettek. Most kipróbáltuk, ilyet is tudunk. :D Azért a délelőtti figyelmezés sokat jelentett.
Este is nagyon lelkesedtem már annak is, hogy Chappynk ugat. :D Nem, nem ittam semmit, ez úgy jött valahonnan valamiért. Befejeztem előző heti blogom tuningolását képekkel, illetőleg nyelvvizsgás oldalt lesegettem, engedve kíváncsiságomnak első ízben.
Mondhatnám, hogy ott folytatódott a péntek, ahol az előző befejeződött. Pörgés volt itt is a meghatározó. :) Gyors itthoni sürgölődést követően ismét útra keltünk Anyával, kilátogottunk Polányba Cili mamához. Nem csak oda készültünk, de mivel én memóriazavartól szenvedtem, és elfelejtettem Keresztapuék adóspapiruszait magammal vinni, jelenésünk ott feleslegessé vált.
Na, arról nem beszélek, hogy az utcát, ahol Cili néni lakik, sikerült benézi :D Eggyel előrébb fordultunk fel, természetesen ez csak a domb végén derült ki. :D:D:D Anya reakcióján pusztultam, merthogy: "megbolondítom a hóembert is..." Nem tudom, miért nem örült a kis sétának. :D:D:D Másik utcán úgy gurultunk lefelé. A mamánál pedig jól elvoltunk, mesélt sok érdekes történetet, amin aztán lehetett kacagni.
Majd beléptünk a Penny-be, vásárlás címén. A főnökök épp távozóban voltak, és a parkolóban jól egymásra is lelt a csapat. Na, ahogy ők is előadtak pár sztorit, hát szenzációs volt! Anyát szekírozták, hogy nem bír meglenni a bolt nélkül...:D Tök meglepődtem, mert a másik főnök meg odapenderült hozzám, és mint egy kapitány nyújtotta is a kezét, és mutatkozott befelé. Aztán jót derültem ezen is. :D Azért az érezhető volt, hogy Anyát hiányolja a brigád és szeretik is. De másnapra megtiltották a vásárlást is, mert akkor lehet, hogy ottfogják...
Miután feltettem a csomagokkal együtt a buszra Jó anyám, léptem a rövidítőn keresztül Tillusékhoz. :D Ahol ismét csak varázslatosan éreztem magam. És hát választott családom gondolt Kisékre is, így aztán rétessel, tócsival és egy kis sonkával ellátva tértem haza.
Szombaton ismét csak felkerekedtünk, készleteket tölteni. zóval délután felkerekedtünk megint s megejtettük a város széli körutat. Nagyon jókat vigyorogtam már útközben is, olyan társaság verbuválódott össze, akikkel lehet hülyéskedni. Aztán persze nagyot alakítottam az Euros üzletben is, ami által a felismerős vetélkedőn tuti utolsó helyre sorolódom. Ezt nem tudja senki sem überellni! :D
Történt ugyanis, hogy megtetszett egy figura, szent meggyőződésem volt, hogy az egy bárány. :D Azért még térültünk-fordultunk, újra kikötöttem a barinál, olyan jól lehetett simizni. Ekkor történt valami...tekintettem elértem a jószág lába közéig, ahol valami rózsaszínre lettem figyelmes. :D:D:D Alaposabban szemügyre vettem az állatot, hát láttam ám, hogy fekete foltok borítják testét. Nesze neked bárány!!!!! :D:D:D:D Bár az is megeshet, hogy a bari alakult át menet közben tehénkévé. Ez az eset még jobb kedvre derített. A Lidliben meg az volt a fő feladatom, hogy lebeszéljem Anyát, mit nem kéne megvenni! Általában siker is koronázta ezen ténykedésemet. Végül tescoztunk, ahol meg komplett bújócskát játszottunk időnként keresve a zselatint! :D Már épp azon voltam, hogy körözést adok ki Anyuért, és hangosbemondatom, hogy eltűnt, mikor előbukkant a polcok közül. Én meg felfedeztem, hogy már kaphatók a jövő évi Mikulások is. :D:D:D
Amúgy ez jellemző, itthon leledz Édes szülém, fogynak a készletek. Azért figyelmeztettem, hogy a Penny-be nem megyünk semmi szín alatt, mert tegnap a főnök kitiltotta ideiglenesen. :D Hazautazás is hangulatos volt, megint jó sokat kacarásztunk.
Kicsit pihentettünk, aztán jött a sütkérezés, ami legalább 3 emberes. :D Dodi ismét kitett magáért, pajzánkodott rendesen. :D Én meg hódoltam kedvenc tevékenységemnek, a nyers tésztakóstolásnak. Illetve, hogy kevesebbet kelljen mosogatni, a krémmaradékot is bendőmbe juttattam. Mókás nap volt ez is.
És hát elkövetkezett a hét utolsó napja, a vasárnap, de ezt majd új posztban folytatom. HAMAROSAN! :) Addig is mindenkinek minden jót!