Üdvözlet a nyájas idetévedő olvasónak! :)
Apránként azért utolérem magam a naplóbejegyzésekkel. Ezúttal a húsvét utáni hétről kaphattok beszámolatot, és mivel a hétfői ünnepről már szóltam, így a napsoroló megint a keddel indul. Nem húzom az időt, lássuk is, mivel (nem) foganatoskodtam. :)
Kedden aztán megszűnt az esőzés, így aztán Apu nekilátott a hintaágy további alkotásának, amihez időnként asszisztenciát is kért. És hát több szem többet lát elv alapon mindhárman odacsoportosultunk a mű köré. :) Na igen, a méréseknél azért nem ártott némi precizitás, illetve bizonyos elemeknél fontos volt a véleményformálás. Délután pedig nagy lelkesen referálhattam Tillusnak a műről. Szerencsés húzásnak bizonyult tájékozódni a menetrendről, mert a megszokott járatom a tavaszi szünet miatt nem közlekedett, ezáltal aztán nagy-nagy rápacsálástól menekültem meg. Miután Kedvesem lebeszélt a kórházi látogatásról, ismét tettük egy romantikus sétát, mielőtt hazafelé andalogtunk volna. Eközben kibeszélgettük a bennünket foglalkoztató aktuális ügyeket, és szokás szerint jókat is derültünk.
A buszra megint meg kellett nyújtanom lépteim, de ez is a szokásos forgatókönyvhöz tartozó elem. :D Mint ahogy az is, hogy rendszeresen ellátódok szállítmányoznivalóval. :D Ez most vacsoraként funkcionált, köszi fiúk! :D A nap pedig varázslattal záródott, bár külső szemlélőnek az apróságnak tűnhet. Ahogy az lenni szokott, értékeltük a napot Kedvesemmel e-mail formátumban kilométeresen. Ezúttal azonos tárgymegjelölést alkalmazva :) Szóval ezen apró történés fellelkesített.
Szerda aztán mozgalmasnak ígérkezett. Ezen a napon töltődhettem D-vitaminnal és élvezhettem a langyi meleget. Apunak asszisztenskedtünk néhol hárman is: Anyu is lejött, és a Chappy is besegített. Kíváncsi és segítőkész jószág, aki első találkozásunkkor mérhetetlenül vad és harapós.
A két csapágyházat hegesztette fel Apu, ami tartja majd a rugókat láncostul ülőkéstül. Majd a lánctartó kis kütyüket kellett odaszerkeszteni, illetőleg a láncokat levagdosni. Amikor meg forró volt az egész cucc, akkor meg tűzoltóskodni. :) Aminél azért a veszélyforrás is adódott, lévén, hogy majdnem a konnektorba is löttyent. :S
Délután a két merevítő került a helyére, meg a csapágyházakat hegesztette oda Apu. Én meg elsőnek felületkezelési manőverbe fogtam, és a rozsdától szabadítottam meg amennyire csak lehetett a szerkeztetet. :D Így szép alaposan megsimogattam a drótkefével az alkatrészeket. Miután kész lett, nagy lelkesen lefestettem barnára előbb az ülőkét, aztán a tartó szerkezetet, s legvégül a láncokat. Utóbbi volt türelemjáték, de egész pofás lett. Aztán kicsit erősebbre kapcsoltam a napenergiát, hogy esetleg, mire Kedvesemék megérkeznek, már megszáradjon mindenképpen. Így is gyönyörűségesen száradt a mindenség. Közben természetesen Chappy is megérkezett ellenőrzést tartani. :D Borzasztóan kíváncsi egy kutya! Amikor meg kellett, akkor asszisztenskedtem még ezen mázolási bíbelődést megszakajsztva. Hangulatos melódia volt, jobbnál jobb slágereket nyomattak a Muraküzi Rádióból, és D-vitaminnal is töltődhettem, továbbá izmaim át lettek mozgatva. :D Komplex gyakorlatot teljesítettem: nyújtóztam fel, oldalra, hajoltam, guggoltam, kepesztettem. Aztán meg távolítottam el magamról a pöttyöket, mert bizony helyenként ellátódtam azokkal is.
Majd visszatérve a lakásba, és ahogy az lenni szokott, délidőt már túl is lépve, meglestem a nyelvvizsga oldalt. És lelkesedésem itt hagyott alább a bukta láttán. A szóbelit pontozták alá, de nagyon: 13/25, illetőleg a szövegértés lett épphogy megfelé. Ahhoz képest, hogy elszöszöltem a levéllel, az se olyan fényes, sőt, gyatra! 6 nyamvadt pont hiányzik...Gondolkodtam, hogy kérvényezek felülvizsgálatot, de felesleges, sok a lemaradás. El voltam kámpicsorodva, noha tudtam jól az eredményt. Elkenődtem, mert nem tudom, érdemes-e ezt nekem nyektetnem egyáltalán. Lehet értelmesebb lenne másik típust is megpróbálnom, ahol mondjuk szét lehet szedni a szóbeli-írásbelit. Bár azoknál meg ott a nyelvtan...Április 23-ig dönthetek, addig kell befizetgetni a májusi vizsgára. Persze miért is sikerült volna pont nekem, a Csetliknek? Amit lehet, azt úgyis elcseszem. :S Kedvesem ezúttal csak harmadiknak értesült az eredményről, kicsit közvetve is. És hogy terelődjenek a gondolataim erről a csúfságról, súlyterheléses üléspróbát végeztünk a hintán, majd gyönyörködtünk benne. :) Tillus is próbált belém lelket öntetni, mind telefonon, mind e-mail-ben. Utóbbinál ismét csak pilláztam, és lelkendeztem, de megint egy apróságon. Ezúttal írásainkat sikerült azonos időpontban kicserélni. De azért ez a történés a rést, amely önbizalmamon keletkezett, nem toltodzta be, pedig a "Jó Ügyész a jó ügyön dolgozott" ezúttal is.
CSütörtökön eléggé rossz volt a kedvem, valahogy semminek se tudtam igazán örülni. Persze azért készenlétben álltam, hogy ha Tillus rámcsörög, akkor előrebb tudjuk hozni legalább a randit. :) Ám végül maradtunk az eredeti tervnél és időpontnál. Náluk aztán ismét csak játékoltunk egy kicsit, figurafelismerőset, amely erőteljesen kizökkentett a búslakodásból. Majd tettünk ismét csak egy romantikus sétát a ragyogó időben, és meglátogattuk Marcsit a kórházban. Persze Csetlik hozta a formáját, hiszen majdnem elvágódtam a repedésektől hemzsegő járdán, ez pedig tovább fokozta akkor még csak elmémben az elégedetlenséget magammal szemben. Hazafelé ismét ámulattal figyeltem a kicsiket, akiknek nap végén is valami hihetetlen energiája van, csöpp Szandrus pedig kifejezetten szeret, és rohan oda hozzám, ami annyira örömteli. :)
Pénteket aktivitásaim a 0-ára korlátozódtak, és még mindig csak kerestem önmagam. Próbáltam feldolgozni a kudarcot. A kialakult rossz kedvem csak fokozta, hogy az előző este kiszemelt állásajánlatot levették a honlapról, mire oda jutottam, hogy küldenék rá pályázatot. :S Így aztán hintapalintázást irányzékoltam elő, bízva abban, hogy az megnyugtat. Többé-kevésbé segített. Délután aztán megérkeztek Keresztapuék is, akiknek lehetett mutogatni az új hintát. Sikert aratott náluk is. Már csak a szállítást kellett megoldani valahogy. Őseim sürgették is a dolgot, mondván, hogy még kinéznek a faluból a "burzsoé lét miatt, hogy két hintánk is van ráadásul egymás mellett elhelyezve". Erre a mondatra Zoli sógor reagált klasszul, mikor meséltem előzőleg Neki: "egy kell a kutyáknak is." :D Hát este már fix volt a fuvar időpontja, másnap reggel 8. Itt dőlt össze a korábban srácokkal való szerveződés, mindenféle délutáni érkezéssel. Gyorsan fel is hívtam Cili mamát, hogy tájékoztassam a reggeli látogatásról. Meglepődtem azért azon, hogy a drága mamának milyen jól csiripelő madárkái vannak, mivel azonnal megkaptam Tőle a biztatást nyelvvizsgával kapcsolatban. És hát valóban nem vagyok még 90 esztendős, addig meg sikerülni fog. :) Ezen beszélgetés végül nem tartott sokáig, mivel a lovefon is zengedzni kezdett. Na, nem mintha én nem akartam volna hívni Ügyészkém, hogy tájékoztathassam a másnapi programról. Hívása azért határozottan jobb hangulatba hozott. :)
Szombat reggel korai ébrezedés volt a szállítmányozási feladat kapcsán. Úgy gondoltam, hogy én is megyek, megmutatom a célhelyet, lévén, hogy Apu még nem járt a drága Mamánál.
Fél 8-kor aztán meg is érkezett a fuvaros. Kutyák gyorsan elcsukantuszozódtak, majd feldobták Apuval a platóra a hintát, meg a két gabonával megtöltött zsákot. Aztán hamar gyorsan útra keltünk. Anyu pedig bejelentkezett Mamánál.
Negyed óra alatt ott is voltunk, s Dezső bá teljesen meglepődött, hogy nem a rokonokhoz megyünk. :) Elnavigáltam a Mamához, ezúttal nem a Sallai utcán keresztül jutottunk el oda (mint nagypénteki látogatásunk alkalmával Anya és én. :))
Itt meg csak ledobták a férfiegyedek egész előre az egész córeszt. És az összeszerelés is elmaradt, határozatlanságom okán. :S:S Aput kellett volna jobban noszogatni, az aki fizet, azt parancsol elv jegyében, Dezső bá meg várjon addig a néhány percig, míg legalább működőképes lesz a szerkezet. Így a sietség miatt nem lehetett a drága Mama invitálásának sem engedni, bár legalább bemutatódtak egymásnak Apuval. :)
Azért bosszantott ám, hogy így alakult az egész. Mivel Keresztapunak nem lett végül leszállítva a sorkihúzó, amiért végülis előző nap jöttek (mert a szétszedési munka fél napig tartott volna), így szombaton érkeződtek. És akkor már kibulizhattam, hogy vigyenek át Polányba, és akkor eltehetjük a helyére a hintát és visszaakaszthatjuk az ülőkét az állványzatra. :) Nem mellesleg kicsit együtt is lehetünk Kedvesemmel. :) Persze készen állt a B verzió mellett a C lehetőség is arra vonatkozóan, hogy lesz a hinta működőképes.
Végül átsuhogtunk Keresztapuékhoz, begyűjtve Kata unokatesóm adós holmijat. A közelgő fellegek miatt aztán a déli óra ellenére engedtem a férfiegyedek noszogatásának, hogy menjünk csak át Tillusékhoz. Meglepődtem, mert a helyszínt kocsival közelítettük meg. Marcsi és Zoli elöl ténykedett, így gyorsan bejelentkeztem a munkára, majd rohantam Tillushoz! Hogy jóóól meglephesselem. :) No, ott meg is szűnt a környezet, nem érdekelt senki és semmi! A hinta is helyére került mindenki örömére és elragadtatására, és strapabírónak is bizonyult. Mi magunk utoljára próbáltuk ki Kincsemmel kettecskén. És időközben még inkább megerősítést nyert, hogy Keresztapu szeret, és mint pár, szimpatikusak vagyunk. :) Nem véletlen hív is mindig, és érdeklődik. :)
Kellemetes kis randevúnk után hazafuvarozódtunk hozzájuk, és hát egyenesen bele a ragasztós székekbe. Mondjuk az adós holmikhoz szükségem is volt pár adatra, így aztán azok előiperítésével is telt az oly értékes idő. Meg természetesen gyűjtöttem a pletykákat és információkat, de megtudtam azt is, hogy unokatesóim nagy gobelinezők. Őszintén szólva tetszetős munkáik voltak, szerintem hamarosan kapok is képet. Vigyázni kell ott is a mondásokkal! :)
4 körül érkeztünk haza, megvártuk Teri nénit is, míg végez a napi robottal. Hazaúton a lagzi volt a téma, és hát kiderült, hogy tágabb család is hosszú távon számol velünk, hiszen Tillusnak is ott a helye ezen eseményen, erre külön kitért! Na, úgyhogy nem csak én szövegetek hosszú távú terveket! :) Beszélgettünk Keresztapuékkal is nyelvvizsga bukó kapcsán, nagyon biztattak, hogy nem sikerülhet mindig minden. És végülis nem ezen múlik a munkapiaci helyzetem. Közig versenyvizsgát egyébként ők is feleslegesnek tartják egyenlőre, pont azért, mert bizonytalan az azzal történő elhelyezkedés is. Pompázatos nap volt összességében, a legjobb a héten!
Vasárnap aztán békés eseménytelenség uralkodott. Ebédet követően két kerékre pattantunk, és beiramodtunk Noszlop község 1. számú és egyetlen szavazóhelyiségébe. Menet közben eleredt az eső is, nagyon feelinges volt így tekerni. Kiderült, hogy Dodinak ez lesz az első pártos szavazása. És bár sugárhajtásra kapcsolt, a községházán megszeppent, és bevárt minket Anyával. A nagy könyv aláírása tetszett, meg a fülkébe vonulás is, ahol A-Z-ig átolvastuk mindketten a pártokat, jelölteket, majd elhelyeztük x-ünket, és hazakerekeztünk. A változatosság kedvéért ismét csak esőben. Aztán itthon egymást szekáltuk szavazataink kapcsán, két táborra szakadt a családunk: narancs vs. turul, ha szimbólumokat mondok.
Aztán következhetett Dodinak a főzőcske, majd a rituális készülődése. Dodit állandó sürgetés alá helyezi Anya, és ez eredményez idegeskedést. Nem tudom, miért kell noszogatni, vagy elkészül időre, vagy busszal megy. Étkek-elcsomagolózásánál ugyanezt tudom mondani. Így hagytam is őket magukra, inkább tv-ztem. De valami nagyon gagyi filmet nyomattak, hamar fel is hagytam annak nyomonkövetésével és inkább olvastam egy kicsit. Előbb egy kis szakmai művelődést követtem el, majd jöhetett a szórakozás, és egy novellácska. :)
Utóbbi sem kötötte le annyira a figyelmem, el is szunnyadtam, de azért Doditól el tudtam még köszönni. Azért az megfigyeltem, hogy egyre később indulnak vissza.
Majd ismét tv elé vackondíroztuk be magunkat Apuval, vártuk a választási műsort. Legnagyobb megdöbbenésünkre ez nem következett elfelé, mivel elég sok helyütt még este 7-kor is tartott a voksolás, ami azt is jelentette, hogy kampánycsend van.
Természetesen minden csatornán beharangozták egyből a közvéleménykutatási adatokat, mire az Országos Választási Bizottság közölte, hogy ezen tevékenységet fel kell függeszteni! :D:D:D Végül a tv2 bedobott egy filmet, RTL Klub is, m1-en kitartottak. Két politikai elemzőt hívtak a műsorvezető mellé, aki maga sem tudta, hogy sírjon-e, vagy nevessen a kialakult helyzeten. Hatalmas sorok torolódtak fel bizonyos városokban, mert tömegek éek most is a nem lakóhely szerinti szavazás lehetőségével. Fejetlenség és szervezetlenség netovábbja az egész!
Hogy nem lehetett felmérni napközben azért, hogy itt gondok lesznek, mert nem egy perc az ilyen szavazók voksolásának adminisztrációja?! Vagy egyszerűen több helyszínt kellett volna kijelölni ezen népeknek, akik nem lakóhelyükön ejtették meg az ikszelést, vagy gyorsan új választási csapatot létrehozni még pluszban? Gyanítom, lesz itt törvénymódosítás is, mert addig meg nem közölhettek eredményeket, míg tartott a szavazás időn túl is. Káosz a köbön.
Na, és a nyilatkozatok! Kabarét jelentettek azok is. :D A két politikai elemző tudott egyedül értelmes mondókával előállni, bár a pártok nevének említése problémát okozott néha nekik, alkottak is szóismétléses mondathalmokat. :D Jókat derültünk.
És ezzel a heti krónika végére is értem. A következő bejegyzésig mindenkinek minden jót kívánok!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése