Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Elsomfordáltunk máris április végéhez, egyúttal pedig a hétvégéhez is. Ezúttal majálisozni terveztem, ebből a mókából 6 esztendeje rendre kimaradozom. És valahol hiányzik is. Mint ahogy a közgázos évek is, ennek apropóját bejegyzésem vége felé ismerhetetik majd meg. De addig is napsoroló következék egy valóban pörgős hétről. :)
Hétfőn, ahogy az lenni szokott, Kedvesemmel találkoztam. Ezúttal az idő is ragyogó volt, a kedvem meg még inkább az, lévén, hogy az előirányzott németezést is be tudtam fejezni, és egyéb ténykednivalókat is, sőt, még néhány álláshirdetést is felleltem. :) Örömmel állapítottam meg, hogy a falubeliek kedvelnek, hiszen a buszmegállóban is rendszeresen odajönnek hozzám trécselni. :)
Devecserben pedig nem is kellett sokat várakozni a lőrintés járatra, mivel éppenséggel útburkolati javítási munkálatok zajlanak a Csigere patak utáni szakaszon, és kifogtuk a piros lámpát. Magyarázhattam is egy nénikének, miért is késik a győri járat. Amúgy meg bevárhatnák egymást a buszok, főként, ha a következőre két órát kell dekkolni az utasnak. :S Tillus viszont pontosan érkezett, mint mindig. :) Kolleginája pedig rögtön lengébb öltözetemre hívta fel a figyelmét. Hát igen, itt a nyárias tavasz, amikor is megjelennek ezek vékonyabb kelmék.
Utunk a ragyogó időben
elsőként a patakpartra vezetett, majd felmásztunk a Templom-dombra is, ahonnan pompázatos kilátás nyílt Ajkára. :) És kicsit Tilluséknál is időztem, ahol belecsöppentem egy kisebbfajta, a másnapot illető programok miatti vitácskába. Persze azonnal felajánlottam szolgálataimat bizonytalanság ide, vagy oda. :) Napfénytől és vidámságtól feltöltődve érkeztem haza.
Majd kedden készenléti állapotot hirdettem meg magamnak. Délelőtt a német fordítanivaló adott elfoglaltságot, de azért Anyával is jókat dumáltunk. Kisebb kommunikációs zűrzavart (térerő-gondok) követően fixálódott le az esti találkánk Kedvesemmel, bár alapból is úgy készültem, hogy megyek. :) Gyorsan előállítódott a vacsorának való is, mellyel Marcsit szándékoltuk kímélni, illetőleg fiúkat meglepni. Végül ez a randi is remekbe szabódott, sokat nevettünk ezúttal is. Az évszázad poénját is sikerült legyártanom egy bródy-s tabló megfigyelése közben a -né-Attila kombinációval. :D:D:D De legalább a jó hangulat tényleg garantálódott, és ezzel is meg tudtunk feledkezni a mindennapi nyűgösködésektől. Mire hazatértünk, ismét csak fél 7 lett. Ilyenkor felmegyek Tillusékhoz és leszaladok a menetrend. A buszra szaporázhatom is a lépteim. Idehaza aztán befejeztem a német fordítást, nekikezdtem egy újabbnak. Így a médiumos sorozat közben aktívan pihentem. :)
Szerdáról nem is szólnék nagyon, bár ezúttal megfordult a napi ténykedések sorrendje. Előbb levelezésügyileg alakítottam, majd házimunkálatokat végeztem, legvégül németeztem. Régebben ez abszolút bulinap volt, most pedig a sorozatnézés a meghatározó eleme az estének fogadóóra és német mellett. De teljesen rendben van ez így. :)
Csütörtök reggel kisebbfajta pánikba estem, miután Marcsi "vészhelyzetet" harangozott be a telefonban. Hát egyből arra asszociáltam, hogy Egyetlen Ügyészkémmel történt valami...De szerencsére csak arról volt szó, hogy Zoli deákjai mégiscsak érkeződnének szerenádolni a délután folyamán. És miután ez csak reggel vált bizonyossá, rohamtempójúvá vált a készülődés. Miután Tillussal is egyeztettük a délutáni találkozót, nekiveselkedtem sütni.
S hogy mit is? Burgonyás pogácsát. Életemben először. Az ötletet Kedvesem adta, szerenádos élményeinek felelevenítésekor. Mert persze ilyenkor is nosztalgiázunk, és ezek a visszaemlékezések is segítenek megismerni még inkább egymást. :)
Szóval előbb receptet vadásztam internetről, s mivel nem voltak egyértelmű a hozzávalók-lista, így a szakácskönyvet is elővettem. Na, nem mintha azzal okosabb lettem volna! A dilemmát az élesztő kelesztette, azaz, hogy hozzáadagolandó-e, ávágy nem. :) Végül Apu ígért nekem választ ez ügyben, a szokásos "5 perc" alatt. Persze már ekkor tudtam, hogy másfél órákat is várhatok, annyi idő pedig nem állt rendelkezésemre. Így végül kelt tésztát csináltam. A gyúrási folyamat során pedig ráeszméltem, nálunk miért is nem divat ilyesfajta sütemény. :)
Kicsit tartottam tőle, hogy most, mikor annyira szeretném, nem fog sikerülni úgy a pogi, ahogy a nagy könyvben meg van írományozva. Ezért is kóstáltam meg többszörösen is a nyers tésztát. És miután az ízletesnek mutatkozott, nyugodtam meg valamelyest. Persze a són vitáztunk Apuval, de megmondta, hogy "egy pogácsa nem lehet sótlan!" Így meg is hintette vele, rámbízva az összedolgozást a többi alkatrésszel. A pogácsaszaggatásba is besegített, de még Chappy is közbeó
lálkodott. Végtelenül kíváncsi egy eb, az már bizonyos. :) Végül nagy gondot fordítottam a dekorációra is, és szerencsére odakapatódástól mentes lett a pogácsám. Ami még ennél is fontosabb, ehető. :) Két tepsi adag készült el időben, a maradéknál Apu sertepertélt a sütő előtt, minden gond nélkül előállítódott az is. És még a vacsorára is gondoltam, és a sajtocskátat is sütöttem.
Én pedig elcsámpiztam a buszra Tillus elé. Sikerült is 10 perc alatt elérnem a faluközpontot, ez rekordnak számít. Persze a ház előtt esett le, hogy a Marcsiéknak szánt Penny-s nyereményeskártyát nem csomagoltam el. A busz amúgy késett, kár volt úgy tempóznom. Aztán megpillantottam egy ismerős szempárt, akinek tulajdonosával méricskéltük egymást. :) A
z ismerős idegen kiléte az ajkai főbuszpályaudvaron vált egyértelművé. Barnabással figyelmeztük egymást, aki a közgázos statisztika, közgáz, és számvitel órákat feledhetetlenné varázsolta humorlabdacsaival. :) Kedvesemet is bemutattam neki, bár ez ilyen szituációkat is gyakorolnom kell, adódott egy kis fáziskésés, mire eljutottam a nevesítésig. :) De örültem azért, hogy már akkor felidéződött a mi szerenádunk, és az is egyértelművé vált, hogy hazafelé emlékidézés lesz nagyüzemileg buszeladással egybekötve. :)
Mielőtt hazasomfiztunk volna Tillussal, ismét csak tablóleselkedést bonyolítottunk. Majd várakozó álláspontra helyezkedtünk már ami a diákseregletet illeti. Közben pedig tálaltuk és ízleltük a sütiket. Fél 4 után valamennyivel meg is érkezett a csapat, két dalt adtak elő. Szép volt és megható is. A produkciók meghallgatását követően szervíroztuk az étkeket és itókákat, az udvaron található közeli padhoz vonulva. Közben pedig faggattam a srácokat a továbbiakról, illetőleg a fényképezőmasinériával barátkoztam, és kattintgattam rendesen. Jó volt látni, érezni, hogy Zoli tanár úr lelkes, a gyerkőcök pedig szeretik :) Végül három, csoportos fotokópia készítésére kértek meg. Ennyire még nem izgultam képezésnél. :) Majd ezt követően a csapat továbbállt némi hadtáppal felszerelkezve.
Ezután pedig értékeltünk egy kicsit, amit a szomszéd megjelenése szakított meg. Na, Ő is meglepett, hogy azonnal felajánlotta a tegező formulát, melyet köszönettel alkalmaztam is. Így lett Irma néniből Irma. :) Kis ismerkedés után pedig indítványoztam, hogy a ragyogó időben tegyünk egy sétát. Igazából fagy
laltra is fájt a fogam. Tillust nem kellett sokat kérlelni, és sikerült a napra feltenni a koronát azzal, hogy kilátogattunk a Csónakozótóhoz. Már keddi napon nagy késztetést éreztem erre, most kijutottunk a vízhez. Még a kis fahídon is átkeltünk, hogy birtokba vehessük a belső szigetecskét. Hát ez elmondhatatlanul varázslatos volt, már csak a romantikus színezet miatt is. Sajnos azonban szárnyas vacsorát ezúttal sem zsákmányoltunk. Meg kell jegyeznem, hogy legutóbb Reni barátnőm lagzijának alkalmából jártam ezen a környéken, amelynek már bizony lassan két esztendeje. :)
Bár fél 7-re értünk vissza a lakásba, ezúttal komótosabban indulhattam a hazabuszra.
Ahol aztán ismét következett egy kis közjáték, újra Barnával és velem a főszerepben. Utánam szállt fel a járatra, addig én már kényelembe helyeztem magam, és pakkom a hátsó traktusban. Szegényem pedig nem tudta eldönteni, mit tegyen. Hátraközlekedjen hozzám, vagy üljön le elöl. Utóbbi esetben én mentem volna oda mondjuk már csak országos haverságunkra tekintettel is. Végül odacsüccsent két nonverbális jelzésemet követően. :) El is adtuk a buszt, miközben sok-sok információt megtudtunk egymásról, és saját szerenádunk is részletes vizsgálat alá helyeződött. Továbbá megerősítődött az a hír, miszerint idén is lesz valami osztályos találkozó. Ami természetesen valahol jó, ám sokkal több mindent nem tudok elmesélni, mint amit a nyári összejövetelen mondottam, hiszen munkakereső fázisban vagyok még mindig. Szóval érzéseim ezzel kapcsolatban eléggé ambivalensek. Végül pedig kis adóügyi megbeszéléssel zártam a napot, és a saját magam értékelését is megalkottam az eseményekről. Na, utóbbi váltotta ki az abszolút lelkendezős állapotot. Mert tény és való, hogy rendkívül örültem, hogy egyáltalán külső hallgatóként részt vehetettem a szerenádon, melynek külön atmoszféráját is megtapasztalhattam. És a kicsit kapkodós készülődést is hamar a felejtés pora fedte be. A lelkesedés pedig átragasztódott fogadóórám résztvevőire is valamelyest, úgy hiszem. Ez pedig további örömködést eredményezett.
Pénteken is tartott ez, noha Ádámnak sikerült megbántania, így a vele való kokettálás hamar abbafejeződött. A dühenergia pedig házimunkával vezetődött le. Majd kicsit pihentem, és vártam családtagjaim hazaérkezését. Ilyenkor Dodit várom különösképpen. Most is így volt ez, ki is telepedett velem a hintapalintába. Persze csak miután megküzdött a vad Chappy-vel az odajutásért. Miután pedig az aznapi fordítással is végeztem, bevágtam a több órán át tartó szundit, amelynek csak egy része jelentett igazi pihenést. Ez eléggé el is húzódott, Tillus már aggódott is eltűnésem kapcsán. Az estét persze nem úsztam meg újabb morgás nélkül, hiszen Dodi durungolt lefelé, mivel elfelejtettem felvenni egy filmet. Megjegyzésein pedig rendbe besértődtem. Na ja, lehet, mostanában érzékenyebben veszek dolgokat! Mindenesetre rosszul érintett ez a gyermeteg vita, köszönöm Ügyészkémnek és Anitának a nyugtatást!
Most itt pontot is tennék bejegyzésem végére, lévén, hogy hétvégén majálisoltunk egyet, melyről külön posztban szándékolok tudósítani Nektek. Úgyhogy a részletek hamarosan következnek! Addig is mindenféle szépségest Nektek, drága olvasóim!
Hétfőn, ahogy az lenni szokott, Kedvesemmel találkoztam. Ezúttal az idő is ragyogó volt, a kedvem meg még inkább az, lévén, hogy az előirányzott németezést is be tudtam fejezni, és egyéb ténykednivalókat is, sőt, még néhány álláshirdetést is felleltem. :) Örömmel állapítottam meg, hogy a falubeliek kedvelnek, hiszen a buszmegállóban is rendszeresen odajönnek hozzám trécselni. :)
Devecserben pedig nem is kellett sokat várakozni a lőrintés járatra, mivel éppenséggel útburkolati javítási munkálatok zajlanak a Csigere patak utáni szakaszon, és kifogtuk a piros lámpát. Magyarázhattam is egy nénikének, miért is késik a győri járat. Amúgy meg bevárhatnák egymást a buszok, főként, ha a következőre két órát kell dekkolni az utasnak. :S Tillus viszont pontosan érkezett, mint mindig. :) Kolleginája pedig rögtön lengébb öltözetemre hívta fel a figyelmét. Hát igen, itt a nyárias tavasz, amikor is megjelennek ezek vékonyabb kelmék.
Utunk a ragyogó időben
elsőként a patakpartra vezetett, majd felmásztunk a Templom-dombra is, ahonnan pompázatos kilátás nyílt Ajkára. :) És kicsit Tilluséknál is időztem, ahol belecsöppentem egy kisebbfajta, a másnapot illető programok miatti vitácskába. Persze azonnal felajánlottam szolgálataimat bizonytalanság ide, vagy oda. :) Napfénytől és vidámságtól feltöltődve érkeztem haza.Majd kedden készenléti állapotot hirdettem meg magamnak. Délelőtt a német fordítanivaló adott elfoglaltságot, de azért Anyával is jókat dumáltunk. Kisebb kommunikációs zűrzavart (térerő-gondok) követően fixálódott le az esti találkánk Kedvesemmel, bár alapból is úgy készültem, hogy megyek. :) Gyorsan előállítódott a vacsorának való is, mellyel Marcsit szándékoltuk kímélni, illetőleg fiúkat meglepni. Végül ez a randi is remekbe szabódott, sokat nevettünk ezúttal is. Az évszázad poénját is sikerült legyártanom egy bródy-s tabló megfigyelése közben a -né-Attila kombinációval. :D:D:D De legalább a jó hangulat tényleg garantálódott, és ezzel is meg tudtunk feledkezni a mindennapi nyűgösködésektől. Mire hazatértünk, ismét csak fél 7 lett. Ilyenkor felmegyek Tillusékhoz és leszaladok a menetrend. A buszra szaporázhatom is a lépteim. Idehaza aztán befejeztem a német fordítást, nekikezdtem egy újabbnak. Így a médiumos sorozat közben aktívan pihentem. :)
Szerdáról nem is szólnék nagyon, bár ezúttal megfordult a napi ténykedések sorrendje. Előbb levelezésügyileg alakítottam, majd házimunkálatokat végeztem, legvégül németeztem. Régebben ez abszolút bulinap volt, most pedig a sorozatnézés a meghatározó eleme az estének fogadóóra és német mellett. De teljesen rendben van ez így. :)
Csütörtök reggel kisebbfajta pánikba estem, miután Marcsi "vészhelyzetet" harangozott be a telefonban. Hát egyből arra asszociáltam, hogy Egyetlen Ügyészkémmel történt valami...De szerencsére csak arról volt szó, hogy Zoli deákjai mégiscsak érkeződnének szerenádolni a délután folyamán. És miután ez csak reggel vált bizonyossá, rohamtempójúvá vált a készülődés. Miután Tillussal is egyeztettük a délutáni találkozót, nekiveselkedtem sütni.
S hogy mit is? Burgonyás pogácsát. Életemben először. Az ötletet Kedvesem adta, szerenádos élményeinek felelevenítésekor. Mert persze ilyenkor is nosztalgiázunk, és ezek a visszaemlékezések is segítenek megismerni még inkább egymást. :)
Szóval előbb receptet vadásztam internetről, s mivel nem voltak egyértelmű a hozzávalók-lista, így a szakácskönyvet is elővettem. Na, nem mintha azzal okosabb lettem volna! A dilemmát az élesztő kelesztette, azaz, hogy hozzáadagolandó-e, ávágy nem. :) Végül Apu ígért nekem választ ez ügyben, a szokásos "5 perc" alatt. Persze már ekkor tudtam, hogy másfél órákat is várhatok, annyi idő pedig nem állt rendelkezésemre. Így végül kelt tésztát csináltam. A gyúrási folyamat során pedig ráeszméltem, nálunk miért is nem divat ilyesfajta sütemény. :)
Kicsit tartottam tőle, hogy most, mikor annyira szeretném, nem fog sikerülni úgy a pogi, ahogy a nagy könyvben meg van írományozva. Ezért is kóstáltam meg többszörösen is a nyers tésztát. És miután az ízletesnek mutatkozott, nyugodtam meg valamelyest. Persze a són vitáztunk Apuval, de megmondta, hogy "egy pogácsa nem lehet sótlan!" Így meg is hintette vele, rámbízva az összedolgozást a többi alkatrésszel. A pogácsaszaggatásba is besegített, de még Chappy is közbeó
lálkodott. Végtelenül kíváncsi egy eb, az már bizonyos. :) Végül nagy gondot fordítottam a dekorációra is, és szerencsére odakapatódástól mentes lett a pogácsám. Ami még ennél is fontosabb, ehető. :) Két tepsi adag készült el időben, a maradéknál Apu sertepertélt a sütő előtt, minden gond nélkül előállítódott az is. És még a vacsorára is gondoltam, és a sajtocskátat is sütöttem.Én pedig elcsámpiztam a buszra Tillus elé. Sikerült is 10 perc alatt elérnem a faluközpontot, ez rekordnak számít. Persze a ház előtt esett le, hogy a Marcsiéknak szánt Penny-s nyereményeskártyát nem csomagoltam el. A busz amúgy késett, kár volt úgy tempóznom. Aztán megpillantottam egy ismerős szempárt, akinek tulajdonosával méricskéltük egymást. :) A
z ismerős idegen kiléte az ajkai főbuszpályaudvaron vált egyértelművé. Barnabással figyelmeztük egymást, aki a közgázos statisztika, közgáz, és számvitel órákat feledhetetlenné varázsolta humorlabdacsaival. :) Kedvesemet is bemutattam neki, bár ez ilyen szituációkat is gyakorolnom kell, adódott egy kis fáziskésés, mire eljutottam a nevesítésig. :) De örültem azért, hogy már akkor felidéződött a mi szerenádunk, és az is egyértelművé vált, hogy hazafelé emlékidézés lesz nagyüzemileg buszeladással egybekötve. :)
Mielőtt hazasomfiztunk volna Tillussal, ismét csak tablóleselkedést bonyolítottunk. Majd várakozó álláspontra helyezkedtünk már ami a diákseregletet illeti. Közben pedig tálaltuk és ízleltük a sütiket. Fél 4 után valamennyivel meg is érkezett a csapat, két dalt adtak elő. Szép volt és megható is. A produkciók meghallgatását követően szervíroztuk az étkeket és itókákat, az udvaron található közeli padhoz vonulva. Közben pedig faggattam a srácokat a továbbiakról, illetőleg a fényképezőmasinériával barátkoztam, és kattintgattam rendesen. Jó volt látni, érezni, hogy Zoli tanár úr lelkes, a gyerkőcök pedig szeretik :) Végül három, csoportos fotokópia készítésére kértek meg. Ennyire még nem izgultam képezésnél. :) Majd ezt követően a csapat továbbállt némi hadtáppal felszerelkezve.
Ezután pedig értékeltünk egy kicsit, amit a szomszéd megjelenése szakított meg. Na, Ő is meglepett, hogy azonnal felajánlotta a tegező formulát, melyet köszönettel alkalmaztam is. Így lett Irma néniből Irma. :) Kis ismerkedés után pedig indítványoztam, hogy a ragyogó időben tegyünk egy sétát. Igazából fagy
laltra is fájt a fogam. Tillust nem kellett sokat kérlelni, és sikerült a napra feltenni a koronát azzal, hogy kilátogattunk a Csónakozótóhoz. Már keddi napon nagy késztetést éreztem erre, most kijutottunk a vízhez. Még a kis fahídon is átkeltünk, hogy birtokba vehessük a belső szigetecskét. Hát ez elmondhatatlanul varázslatos volt, már csak a romantikus színezet miatt is. Sajnos azonban szárnyas vacsorát ezúttal sem zsákmányoltunk. Meg kell jegyeznem, hogy legutóbb Reni barátnőm lagzijának alkalmából jártam ezen a környéken, amelynek már bizony lassan két esztendeje. :)Bár fél 7-re értünk vissza a lakásba, ezúttal komótosabban indulhattam a hazabuszra.
Ahol aztán ismét következett egy kis közjáték, újra Barnával és velem a főszerepben. Utánam szállt fel a járatra, addig én már kényelembe helyeztem magam, és pakkom a hátsó traktusban. Szegényem pedig nem tudta eldönteni, mit tegyen. Hátraközlekedjen hozzám, vagy üljön le elöl. Utóbbi esetben én mentem volna oda mondjuk már csak országos haverságunkra tekintettel is. Végül odacsüccsent két nonverbális jelzésemet követően. :) El is adtuk a buszt, miközben sok-sok információt megtudtunk egymásról, és saját szerenádunk is részletes vizsgálat alá helyeződött. Továbbá megerősítődött az a hír, miszerint idén is lesz valami osztályos találkozó. Ami természetesen valahol jó, ám sokkal több mindent nem tudok elmesélni, mint amit a nyári összejövetelen mondottam, hiszen munkakereső fázisban vagyok még mindig. Szóval érzéseim ezzel kapcsolatban eléggé ambivalensek. Végül pedig kis adóügyi megbeszéléssel zártam a napot, és a saját magam értékelését is megalkottam az eseményekről. Na, utóbbi váltotta ki az abszolút lelkendezős állapotot. Mert tény és való, hogy rendkívül örültem, hogy egyáltalán külső hallgatóként részt vehetettem a szerenádon, melynek külön atmoszféráját is megtapasztalhattam. És a kicsit kapkodós készülődést is hamar a felejtés pora fedte be. A lelkesedés pedig átragasztódott fogadóórám résztvevőire is valamelyest, úgy hiszem. Ez pedig további örömködést eredményezett.
Pénteken is tartott ez, noha Ádámnak sikerült megbántania, így a vele való kokettálás hamar abbafejeződött. A dühenergia pedig házimunkával vezetődött le. Majd kicsit pihentem, és vártam családtagjaim hazaérkezését. Ilyenkor Dodit várom különösképpen. Most is így volt ez, ki is telepedett velem a hintapalintába. Persze csak miután megküzdött a vad Chappy-vel az odajutásért. Miután pedig az aznapi fordítással is végeztem, bevágtam a több órán át tartó szundit, amelynek csak egy része jelentett igazi pihenést. Ez eléggé el is húzódott, Tillus már aggódott is eltűnésem kapcsán. Az estét persze nem úsztam meg újabb morgás nélkül, hiszen Dodi durungolt lefelé, mivel elfelejtettem felvenni egy filmet. Megjegyzésein pedig rendbe besértődtem. Na ja, lehet, mostanában érzékenyebben veszek dolgokat! Mindenesetre rosszul érintett ez a gyermeteg vita, köszönöm Ügyészkémnek és Anitának a nyugtatást!
Most itt pontot is tennék bejegyzésem végére, lévén, hogy hétvégén majálisoltunk egyet, melyről külön posztban szándékolok tudósítani Nektek. Úgyhogy a részletek hamarosan következnek! Addig is mindenféle szépségest Nektek, drága olvasóim!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése