Üdv a kedves olvasóimnak!
Hosszú, hosszú hallgatás után megtöröm a csendesedést. Ennek okaként a munkát nevezném meg. De lássuk csak, miért is. :)
Májusban feldúsultak a tennivalók, bár azt hittem, beszámolókészítés után következik némi nyugis időszak. Elsődlegesen egy minisztériumi adatszolgáltatást kellett elrendezni, amivel amúgy szintén csúszásban voltunk. Aztán megkaptuk a kontrolling táblákat is, amikkel szintén nem lehetett időt húzni, még akkor sem, ha jelentősen megújult szerkezetben kérte be a többségi tulajdonos azokat. Sokkal részletesebb táblázatokat kellett kitölteni. A nehézséget az adta előbbin kívül, hogy januártól kérték az adatokat.
A legszívatósabbnak az eredménykimutatásos tábla mutatkozott, ám ennél a főnök úr segítségemre sietett, és munkaterületi leosztást javasolt. Nyilván hamarabb ki tudja tölteni az, aki benne dolgozik, mint én, aki még annyira nem látja át a dolgokat. De így is akadt dolog, mert a göngyölt adatokból vissza kellett számolni a haviakat, ami igazi türelemjátéknak bizonyult. Amikor épp azt hittem, hogy végeztem, elszállt a táblázat (valószínű, egy korábbival sikerült felülíratnom). Az este rá is ment, hogy kikupáljam, és reggel főnök elé kerülhessen, akinek terv-tény elemzést kellett hozzábiggyeszteni, illetve havi tervet készíteni. Utóbbi volt igen-igen kegyetlen és roppant határidős, kis bűntudatom is volt, amiért nem tudok segíteni. Végülis éppen időre, de elkészült minden. Ezután ellenőri jelentésekkel bíbelődtem leginkább.
De nehogy megnyugodhassak, jött a füles bizonyos munkakör változásokról, amik amúgy is mozgatták a fantáziám. El is döntöttem egy téma miatt átnyüglődött hétvége után, hogy rákérdezek. Valahol főni is érezhette, hogy beszédem van vele, így jelezte hasonló szándékát. :) Ám aztán annyiban is maradt a dolog.
Végülis egy egyeztetés után faggattam a jövőt illetően. Kiderült, hogy Ágota visszatér eredeti munkakörébe, nekem pedig adódik a tárgyi eszköz könyvelés (akkor még nyitott pozíciónak számított a pénztárosság is). Bár én ekkor inkább csak két alternatívát láttam (vállalni a könyvelést, vagy menni). Félelemeim azért jelentősek voltak, így némi gondolkodási időt kértem. Ez lett aztán a baráti beszélgetések legmeghatározóbb témája is, köszönöm az érintettek megértését és a biztatását. Végülis vállaltam a pozíciót, és el is kezdtem a tanulást azonnal. Főninek igen meggyőző volt az az érve, hogy hosszú távon jó lesz átlátni a könyvelést. De amúgy is hízelgő volt megtudni, hogy nagyon-nagyon számít rám. És az se semmi, hogy látatlanban arról biztosított, hogy mennyire kenni-vágni fogom a dolgokat. Ámen, legyen igaza! :)
Azért mindenki örült a döntésemnek, ami szintén nagyon jó érzéssel töltött el. Így aztán három posztot láttam el egyszerre, és ez így is marad szeptemberig. Kicsit olyan, mintha három munkahelyem lenne, de be kell vallanom, nagyon tetszik ez így. Még akkor is, ha néha a pokolba kívánom az egészet. Mint például hó végén, amikor kontrolling táblákkal kellett megküzdeni ismételten.
Illetve az üzleti modellt is megkaptam feladatként előbbi és a könyvelés mellé. Ez eleinte izgalmasan is hangzott. Aztán a gyakorlatban szembesültem néhány problémával, ami az adatvadászatot nehezítette. S mivel fél napba került egy-egy szám előteremtése, így nagyon nem láttam azt, hogy készen lennék időre. Még úgy sem, ha csapat állt mögém, és segített, kitől mit tudok begyűjteni. :S Egy főnöki egyeztetés során aztán új alapokra helyeződött az egész (hogy jók-e az új fundamentumok, azt még nem tudni), kicsit akkor agyon is lettem csapva agyilag. Ezt számoljak, azt számoljak, ebből, abból, és gyorsan...Gondolom, ábrázatomon tükröződött a besokallás és tanácstalanság, főni ezért példákat is írt (amiért nagyon hálás is voltam!). Meg a jó hírért is, hogy tolódik a határidő. Ez igazán megnyugtatólag hatott rám, így a nagy nyomás enyhült. (Jelzésként csak annyit, hogy a közgazdászokból álló, áltam összehívott tanács se tudott mit kezdeni a modellel.)
És átnyergelhettem a kontrolling táblákra, amelyek kitöltésében két tanulólányka is segítségemre volt. Ahol tudtam, ott magyaráztam is nekik. Látszólag lelkesen fogadták az új, gyakorlati ismereteket. :) Persze ez az adatszolgáltatás se akart összeállni egykönnyen, sok apró tévedést kellett korrigálni, és akkor nem beszéltem még a küldési nehézségekről, mivel visszadobta a rendszer a csatolmányokat. Azért csak sikerült letenni róla, meg a júniusi ellenőri jelentésekről is (melyeket jobbára hétvégén írtam :S). Most meg már ott tartunk, hogy a csúsztatóimat kéne kivételményezni, amiket még a konszis időszakban halmoztam fel. Hát csak sikerül elvásítani ezeket is. :)
De akkor is remekül érzem magam itt az aránytalanságok (feladat-javadalmazás) dacára is. És csak ez számít. :)
Most zárom is bejegyzésem, amelyben ismét bepislantást nyerhettetek egy controller-belső ellenőr, könyvelő munkás hétköznapjaiba. Következő írásomig legyetek türelemmel, jövök mindenképp. :) Mindenkinek minden szépségest addig is!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése