Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Mivel írnivaló most is van rengeteg, így lassanként időszerű a billentyűzetragadás. :) Mikulás buli után következett egy újabb jelentős céges rendezvény, jelesül az István és Éva nap megülése, melyet az ünnepekre való tekintettel december 21-ére (szerda) tettünk.
Kicsit érdekesen alakult ez a folyamat, mivel általában nincs kifejezetten szervezési megbízott, csak a hajdani pénztárosunk-jelenlegi kontírozó könyvelőnk, Edit, aki az ajándékra gyűjt a megszokott csapattól. Mi a kolleganőmmel ezt kicsit át akartuk szabni, és meghívtuk a főnökünket is. Illetve helyszínnek is speciálisat választottunk.
Ez a kettő eseménysor pedig nagy-nagy rosszallást váltott ki, Pista, a harmadik ünnepelt is kikelt magából, holott korábban ránk bízott mindent. Meg persze Edit is odavolt, mert hogy addig ő szedte a pénzt, és ő is szervezkedett állítólag! Aztán ebből a ki mit hogy nem szokott-ból az lett, hogy az egésztől elment a kedvünk! A tárgyalóban ünneplés talán tényleg feltűnő, azt végülis aláírom. De azt, hogy a főnök eltűnt a névnapozó csapatból, és akkor nem kell visszavenni, azt nem igazán tudtam hova tenni. Még ha maga is hátrált ki az ünneplésből, állítom, senki se volt, aki legalább gesztusszerűen meginvitálja újra. Ezt megcselekedtem én, és ha nyűg lett volna, akkor nem villanyozódik fel úgy, és nem mond rögvest igent!
Végül lassanként mindenki elfogadta a helyzetet. Mi meg nagy készülődésbe fogtunk sütiket illetően.
Én barackot csináltam, ami elég pepecs munkát hozott magával, hétfőn is este 10-ig színeztünk Anyával. Kedden pedig körvonalazódott az is, hogy változatos sütemények lesznek a fogadáson. Siettem is hazafelé, hogy a többi mutatós sütit elő tudjam állítani. Tejfölös szelet készült még puncspudingos krémmel, illetve túrós őzgerinc. Utóbbinál nagyon jó választásnak tűnt a mandarin-alma kombináció ízhatást tekintve.
Szerdán aztán mindjárt le is lombozódtam havazás ide, vagy oda. A vendégseregből jópáran szabin leledztek, köztük a poétánk is. Mindenkit délre invitáltam végülis a pénzügyi osztályra. Egyedül a főnöknek nem tudtam szólni, mivel a nagyvezír tanyázott nála hosszasan. Délhez közelítvén szervíroztuk szépen a sütikéket: volt püspökkenyér, lúdláb szelet, kókuszgolyó s különféle rágcsák is. Aztán jött megint egy elkedvetlenítő dolog, nevezetesen, hogy a megbízottam elfelejtett szólni a főnöknek, aki így szépen becsücsült a kocsijába és elindult valamerre...Nem voltam ideges...meghívjuk, aztán amikor meg az esemény van, akkor meg mégse!!! Arról nem beszélek, hogy ketten jelezték, később csatlakoznak csak, várjuk meg őket. Mindezt akkor, amikor már kezdésre várakozott mindenki...Kivéve azok, akik valamit nagyon ügyködtek a munkaügyön és a bérosztályon, ahonnan ki is tiltottak.
Végülis Edit elindult a főnökért, két percen belül jött is, a többiek is elkészültek a munkájukkal, és fél egy körül kezdetét vette az ünnepségecske. Közös költeményt kaptunk, három strófában emlékeztek meg rólunk. Nagyon jól szórakoztunk összességében, találóak lettek a sorok! Ajándékátadást és az egyénenkénti jókívánságokat követően pedig mindenki végigkóstolhatott kedvére mindent. Engem egyből a barackkal szekíroztak, hogy nincs levelük...főnök megvédett, hogy felénk ilyen terem! :D Aztán valahogy végig engem egrecíroztattak, de jó volt nagyon ez is, ettől lett egyedi az egész.
Későink is befutottak, onnantól aztán szexista vonal került előtérbe. Egész hosszúra sikerült az összejövetel, majdnem a munkaidővel egyidőben széledt szét mindenki. :) Ami nagyon tetszett, hogy a versike borítólapját dedikálták is a résztvevők, és képekkel is dekorálták a művet. Ez a szépséges költemény most ott hever az irodában, majd valahova ki fogom tenni, hogy amikor "eddig-eddig-eddig vagyok", akkor ebből nyerhessek erőt. :) Itthon a fénymásolat van berámázva. S végezetül akkor álljon itt az említett költemény!
Kicsit érdekesen alakult ez a folyamat, mivel általában nincs kifejezetten szervezési megbízott, csak a hajdani pénztárosunk-jelenlegi kontírozó könyvelőnk, Edit, aki az ajándékra gyűjt a megszokott csapattól. Mi a kolleganőmmel ezt kicsit át akartuk szabni, és meghívtuk a főnökünket is. Illetve helyszínnek is speciálisat választottunk.
Ez a kettő eseménysor pedig nagy-nagy rosszallást váltott ki, Pista, a harmadik ünnepelt is kikelt magából, holott korábban ránk bízott mindent. Meg persze Edit is odavolt, mert hogy addig ő szedte a pénzt, és ő is szervezkedett állítólag! Aztán ebből a ki mit hogy nem szokott-ból az lett, hogy az egésztől elment a kedvünk! A tárgyalóban ünneplés talán tényleg feltűnő, azt végülis aláírom. De azt, hogy a főnök eltűnt a névnapozó csapatból, és akkor nem kell visszavenni, azt nem igazán tudtam hova tenni. Még ha maga is hátrált ki az ünneplésből, állítom, senki se volt, aki legalább gesztusszerűen meginvitálja újra. Ezt megcselekedtem én, és ha nyűg lett volna, akkor nem villanyozódik fel úgy, és nem mond rögvest igent!
Végül lassanként mindenki elfogadta a helyzetet. Mi meg nagy készülődésbe fogtunk sütiket illetően.
Én barackot csináltam, ami elég pepecs munkát hozott magával, hétfőn is este 10-ig színeztünk Anyával. Kedden pedig körvonalazódott az is, hogy változatos sütemények lesznek a fogadáson. Siettem is hazafelé, hogy a többi mutatós sütit elő tudjam állítani. Tejfölös szelet készült még puncspudingos krémmel, illetve túrós őzgerinc. Utóbbinál nagyon jó választásnak tűnt a mandarin-alma kombináció ízhatást tekintve.
Szerdán aztán mindjárt le is lombozódtam havazás ide, vagy oda. A vendégseregből jópáran szabin leledztek, köztük a poétánk is. Mindenkit délre invitáltam végülis a pénzügyi osztályra. Egyedül a főnöknek nem tudtam szólni, mivel a nagyvezír tanyázott nála hosszasan. Délhez közelítvén szervíroztuk szépen a sütikéket: volt püspökkenyér, lúdláb szelet, kókuszgolyó s különféle rágcsák is. Aztán jött megint egy elkedvetlenítő dolog, nevezetesen, hogy a megbízottam elfelejtett szólni a főnöknek, aki így szépen becsücsült a kocsijába és elindult valamerre...Nem voltam ideges...meghívjuk, aztán amikor meg az esemény van, akkor meg mégse!!! Arról nem beszélek, hogy ketten jelezték, később csatlakoznak csak, várjuk meg őket. Mindezt akkor, amikor már kezdésre várakozott mindenki...Kivéve azok, akik valamit nagyon ügyködtek a munkaügyön és a bérosztályon, ahonnan ki is tiltottak.
Végülis Edit elindult a főnökért, két percen belül jött is, a többiek is elkészültek a munkájukkal, és fél egy körül kezdetét vette az ünnepségecske. Közös költeményt kaptunk, három strófában emlékeztek meg rólunk. Nagyon jól szórakoztunk összességében, találóak lettek a sorok! Ajándékátadást és az egyénenkénti jókívánságokat követően pedig mindenki végigkóstolhatott kedvére mindent. Engem egyből a barackkal szekíroztak, hogy nincs levelük...főnök megvédett, hogy felénk ilyen terem! :D Aztán valahogy végig engem egrecíroztattak, de jó volt nagyon ez is, ettől lett egyedi az egész.
Későink is befutottak, onnantól aztán szexista vonal került előtérbe. Egész hosszúra sikerült az összejövetel, majdnem a munkaidővel egyidőben széledt szét mindenki. :) Ami nagyon tetszett, hogy a versike borítólapját dedikálták is a résztvevők, és képekkel is dekorálták a művet. Ez a szépséges költemény most ott hever az irodában, majd valahova ki fogom tenni, hogy amikor "eddig-eddig-eddig vagyok", akkor ebből nyerhessek erőt. :) Itthon a fénymásolat van berámázva. S végezetül akkor álljon itt az említett költemény!
Boldog névnapot!
2011. december 21.
"Ádám és Éva
Ilyen tájban ez a téma.
Isten megteremtette Őket nem, mint Krézust,
Szűz Mária pedig megszülte Jézust.
Évánk immáron van nekünk kettő,
Ádám helyett István lett a nyerő.
Dicsőítsük Őket mindannyian, kik itt vagyunk,
Mivel az elkövetkező napokban lesz az Ő névnapjuk.
Hozzanak mindannyinknak szeretetet, és békét,
De azért várjuk meg az év végét.
Legyen boldogság számotokra az elkövetkező pár nap,
Karácsonyi ünnepek miatt ne törpüljön el a névnap.
ABC sorrendben Kis Éva az első köszöntendő,
Ki a számviteli politikában nálunk lett az első.
Hűen követve Olgi nyomdokait,
Megtanulta átmozgatni a cég kisebb-nagyobb dolgait.
Hajnaltájban érkezvén nagy kukorékolásra,
De nem kakas kiált, hanem egy beszélgető társa.
Nem veti meg Ő sem velünk együtt a jót,
Elfogyassza a zsírégető sütit, s lead néhány kilót.
Hízókúrába ugyan minek is kezdene,
Szereti Őt így is a falu hercege.
Másodsorban köszöntjük Májer Évát,
Róla sem lesz könnyű mondani pár srófát.
Tapolcáról érkezett a Márti helyére,
Az új kolléganők teljes örömére.
Néha-néha hallani pár hangos szót,
Amivel rendre akarja utasítani a nyomtatót.
Amikor az nem fogad szót néki,
A szóhasználatot nyomatékosabban ráméri.
Nyugtatóként használja a szivacsot,
S a lépcsőn ülve elszív néhány gyutacsot.
Mindezek ellenére, ha a rontás nem száll le róla,
Ott van még a tarsolyban vagy két liter Cola.
Sorban a következő személy az István,
Ki még nem szerepel a Központi listán.
Állományilag igaz, még Tapolcához tartozik,
Szíve mélyén már a Faházhoz vonzódik.
Ellenőrzi a bevételt s a telefon számlát,
Titkárságról pedig hozza le a postát.
S mivel oly nagy a távolság e két pont között,
Várhatsz is rá napot, négyet, vagy ötöt.
Monostorapátiban Ő egy nagy őstermelő,
Szabadidejében vörösborkedvelő.
Igaz, szabadideje van rengeteg,
Mellékállása még a szakszervezet.
Három személyt köszönteni nem egyszerű eset,
Ha valaki tud, mondjon még valami érdekeset.
Köszöntünk mi benneteket örömteli szívvel,
Viszonozzátok ezt minél nagyobb hévvel.
Névnapotok legyen áldott és békés,
Karácsonykor nem is lehet ez már kérdés.
Mindannyian, kik itt állunk (és azok is, akik nem lehetnek jelen),
Mindannyitoknak Boldog Névnapot Kívánunk!"
2011. december 21.
"Ádám és Éva
Ilyen tájban ez a téma.
Isten megteremtette Őket nem, mint Krézust,
Szűz Mária pedig megszülte Jézust.
Évánk immáron van nekünk kettő,
Ádám helyett István lett a nyerő.
Dicsőítsük Őket mindannyian, kik itt vagyunk,
Mivel az elkövetkező napokban lesz az Ő névnapjuk.
Hozzanak mindannyinknak szeretetet, és békét,
De azért várjuk meg az év végét.
Legyen boldogság számotokra az elkövetkező pár nap,
Karácsonyi ünnepek miatt ne törpüljön el a névnap.
ABC sorrendben Kis Éva az első köszöntendő,
Ki a számviteli politikában nálunk lett az első.
Hűen követve Olgi nyomdokait,
Megtanulta átmozgatni a cég kisebb-nagyobb dolgait.
Hajnaltájban érkezvén nagy kukorékolásra,
De nem kakas kiált, hanem egy beszélgető társa.
Nem veti meg Ő sem velünk együtt a jót,
Elfogyassza a zsírégető sütit, s lead néhány kilót.
Hízókúrába ugyan minek is kezdene,
Szereti Őt így is a falu hercege.
Másodsorban köszöntjük Májer Évát,
Róla sem lesz könnyű mondani pár srófát.
Tapolcáról érkezett a Márti helyére,
Az új kolléganők teljes örömére.
Néha-néha hallani pár hangos szót,
Amivel rendre akarja utasítani a nyomtatót.
Amikor az nem fogad szót néki,
A szóhasználatot nyomatékosabban ráméri.
Nyugtatóként használja a szivacsot,
S a lépcsőn ülve elszív néhány gyutacsot.
Mindezek ellenére, ha a rontás nem száll le róla,
Ott van még a tarsolyban vagy két liter Cola.
Sorban a következő személy az István,
Ki még nem szerepel a Központi listán.
Állományilag igaz, még Tapolcához tartozik,
Szíve mélyén már a Faházhoz vonzódik.
Ellenőrzi a bevételt s a telefon számlát,
Titkárságról pedig hozza le a postát.
S mivel oly nagy a távolság e két pont között,
Várhatsz is rá napot, négyet, vagy ötöt.
Monostorapátiban Ő egy nagy őstermelő,
Szabadidejében vörösborkedvelő.
Igaz, szabadideje van rengeteg,
Mellékállása még a szakszervezet.
Három személyt köszönteni nem egyszerű eset,
Ha valaki tud, mondjon még valami érdekeset.
Köszöntünk mi benneteket örömteli szívvel,
Viszonozzátok ezt minél nagyobb hévvel.
Névnapotok legyen áldott és békés,
Karácsonykor nem is lehet ez már kérdés.
Mindannyian, kik itt állunk (és azok is, akik nem lehetnek jelen),
Mindannyitoknak Boldog Névnapot Kívánunk!"
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése