Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Hétfő délelőtt aztán elültettük mamánál az eperpalántákat. Persze előzőleg a földterületet kellett előkészíteni, ezt Anya végezte jobbára, én addig süttettem magam. Palántázást követően gyümölcsöt szedtünk, majd hazatértünk. És Anya nagy buzgalmában kiszedte a répákat, amikből vinnem kellett Tillcsiéknek is. Szép méretes zöldségek voltak. :D
Hamar elérkezett a negyed 4, amikor is indulnom kellett a randevúra. Most Devecsert kerülöm, és az új járattal nagyjából négy órára már Ajkára érek. Pont induláskor csörrent meg a telefonom, és kezdett Apu nagy-nagy monológba, amit ezúttal lepasszoltam Anyának hátrahagyva a telefont is. Ajkán aztán ezúttal postás kiküldetést teljesítettem, és feladtam inviteléknek a szolgáltatás lemondásáról szóló levelet. Mindjárt be is gyűjtöttem egy letolást a postás ügybuzgó nőszemélytől, mert nem a nyereményes ügyfélkártyát adtam először. Hát nem mintha egy nagyon megterhelő lett volna utána korrigálni! Postázást követően pedig a szökőkútnál vertem tábort, jólesett a napozás. Majd negyed 6 körül megérkezett Tillcsi, akivel sétáltunk kicsit, és hát kipanaszkodhattam magam alaposan. Azért arra jutott idő, hogy megkóstoljam az almás pitét.
Hazatérve aztán megint csak letoltak, ráadásul olyan miatt, amiben nem is vagyok feltétlenül hibás, nevezetesen azért kaptam, mert Eszter unokatesóm nem ért el telefonon. És ezt Nunciusnak okvetlen szóvá is kellett tennie! Illetve hollétemről is érdeklődni kellett azonnal, mintha nem lenne egyértelmű! Amúgy is begyűjtött Tamás egy rossz pontot, mert leévikézett, ezen megnevezést pedig ki nem állhatom! Igazából azért hajdásztak, hogy találjak megoldást Eszter Apeh-os problémájára. Az este kissé aggodalmassá vált, miután fura bökő érzés alakult ki szemeimnél.
Kedd délelőtt főzőcskével telt, Apunak állítottunk elő különféle elemórzsiákat. Végül aztán betársultunk Karcsiékhoz a látogatásban. Keresztapu még indulás előtt felhívott, hogy hányan is csatlakozunk. S miután csak ketten maradtunk, így Nuncius és Eszter is jött.
A buszos utazás ezúttal csak Gyepesig tartott, de jó hangulatban telt, mert jött a Rezes is, aki most meg is jegyezte, hogy nem vigyorgok annyira. Igazából morfondíroztam akkor is. Ugyanis indulás előtt kicsivel csörgött a telefonom, egy munkaközvetítő jelentkezett be azzal, hogy a profession.hu adatbázisában látta az önéletrajzomat, és állásügyileg érdeklődne. Egy partnerük Pestre keresett pénzügyes kollegát, pályakezdőt méghozzá. Hát gyorsan mérlegeltem a lehetőséget, majd elutasítottam, mert nem tudok még Pestre menni, naponta oda bejárni maratoni. Persze aztán utána is megjelent az ellenpólus, hogy válogatós vagyok tényleg. Egyszer nyilván meg kell majd mozdulnom, de az csak akkor lehetséges, ha a lakhatást meg tudom oldani. De legalább volt valami haszna annak, hogy a nevezett honlapra feltöltöttem doksijaimat, ez is adhat esélyeket valahol, valamikor. Lehet naivitás, de várok az álomállásra itt a környéken.
1 órára értünk Gyepesre, ahol már vártak Karcsiék. Így ötösben indultunk meg Farkasgyepűre. Meglepődtem, mert annyira nem is cseverésztünk, és kicsit frusztrált is a csend. Ezért próbáltam is kommunikációt létrehozni, de rendre elakadtak próbálkozásaim. Jó negyed órás, gyönyörű erdős-dombos vidéken át történő kocsikázást követően érkeztünk meg a tüdőgondozóhoz. Ahol aztán rögvest felhívtam Aput, hogy magyarázza el, merre csapassunk a portától. Csak egy darabon jött elénk, megint ki tudtam szúrni. :) Üdvözléseket követően helyet foglaltunk a társalgóban, ami elég tágas. Párocskánk nagyon nem kapcsolódott be a szövegelésbe, csak egymással nyalifaliztak. Eszter Tamást heccelte ezenkívül alpáribbnál alpáribb megjegyzésekkel...A srác meg persze morgott a hülye tesztelés miatt!
Miközben fél füllel őket sasoltam, azért Aput is figyeltem. Jó is, mert említést tett Anya egy ismerőséről, akivel reggel beszélgetett hosszasan. Arról a bácsikáról van szó, akinél majdnem születettem, aki Anya akkori főnöke volt. Na, fel is kerekedtünk megkeresni az öreget, én is, mert kíváncsi voltam rá. :) Anya büszkén be is mutatott minket egymásnak. Laci bácsi aztán jó sokmindent mesélt a régi időkről is. De szimpatikus lett emberileg, mert minden alkalmazottjának szerzett munkát a bolt bezárását követően. És hát Ő is elismerte, hogy a mai világban nehéz elhelyezkedni! Olyan jó volt érezni azt is, hogy örült nekünk, és meglepődött. El is szaladt az idő. Ki-bepakoltuk Apu cuccait, kicsit még beszélgettünk, aztán eljöttünk haza. Ő is velünk tartott volna szíve szerint. És a por se nagyon tartotta vissza. Egész jól bírta a terhelést, egészen a portáig le is kísért.
A személygépjárműbe történő bekászálódáskor szerezte Nuncius az újabb feketét. Valamin igen-igen vihogtak Eszterrel, és hát megkérdeztem, hogy min. Válaszként A "beszálltál már?"-t kaptam, s ez valahogy érzékenyen érintett, volt a hangsúlyában is valami irritáló! És a kocsiban se felelt egyébként, végig szótlanság uralkodott megint. :S Az autókázás ezúttal is Gyepesen ért véget, elcsíptük a hazafelé tartó járatot. 4-re aztán már itthon is leledztünk, és értékeltünk, ahogy szoktunk. Uzsi után pedig telefonügyeletet tartottunk.
Szerda délelőtt összetakarítottam, illetve nagy-nagy palacsintasütkérezést valósítottam meg. Azon kaptam magam, hogy ahogy sült, úgy fogyott...:D Na, ezért nem szeretek feltétlenül ilyesmit készíteni, de nagyon ácsingóztam valami nassira. Azért közben a blogomba is rendületlen róttam a sorokat- Ekkor beszélgettem kicsit Dodival is, aki felmérgesített (egyszeri blogbejegyzése és jelenlegi magatartása is erőteljes kontrasztot képvisel, én meg legyek villámhárító! HÁT NEM!).
4 körül megérkezett Anya is haza, nagyon örült is nekem, hogy itthon talált. Kicsit meg is rémísztett, hogy Ajka városában kavarog a vörös por. Uzsonnázást követően aztán felhívtuk Aput, elég hamar le is lett nekem passzolva a telefon, csak hát a beszélgetésnek nem láttam értelmét. Borzasztóan rossz kedve volt, már megint minden és mindenki rossz, de legfőképpen Anya! Amúgy meg kikérte magának a döntési lehetőséget a hazajövetelről! Hiába is csitítottam, csak morgott...Anya persze zokon vette az egészet, amit meg is értek, mert semmi olyat nem tett, amiért rászolgált volna erre az egész negativkodásra. :S Vigasztalhattam Jóanyámat (akinek amúgy is Boldog napokat kívánnék! :)) Aztán még mindig a híreket vadászgattamm (természetesen állások mellett), illetve próbáltam leküzdeni kezdődő megfázásomat.
Csütörtök szinte végig nyűgös volt, azt nem tudtam még megállapítani, hogy ebben ez a mocskos megfázás illetve az álmosság mennyire játszott bele. Mostanság az a rendszer alakult ki, hogy reggel én keltem Anyusomat, mivel az ébresztőórák megbízhatatlanok. Aztán csütörtökön speciel már nem tudtam visszaszundikálni, mivel állandóan prüszköltem. :S Végülis a délelőtti pihiről letettem, nekiálltam intézkedni kommunikációs szolgáltatóváltás, illetve munkaügy kapcsán. Maradtam a visszahívós módszernél már ami előbbit illeti. A modultechnikás hölgy hívott, kiderült, hogy ismerős a környéken, egész pontosan az apósáék noszlopiak. :) És hogy már minket is lenyomozott, tudja hova kell jönni. :) Eredetileg ezt csütörtök délután akarta ezt megejteni, délután kettő óra nagyjából jó is lett volna nekem, csak hát akkor meg a randira készülést kellett volna kapkodósra venni, meg aztán Anya tenné fel az i-re a pontot, ő fizetné ezeket, és azidőtájt még nem leledzett idehaza. Így aztán péntek délutánra beszéltünk meg találkozót. Hamar elérkezett aztán a 3 óra, mikor is készülődnöm kellett az újabb randevúra Tillcsibémmel. Ezidőtájt történt, hogy Apu is hívott, és elég az hozzá, összekülönböztünk. Idegességem hatására egy rossz mozdulatot követően ráburincoltam az asztalon lévő innivalómat a klaviatúrára. :S Ekkor csak néhány billentyű nem látta el funkcióját megfelelőképpen. De mit volt, mit nem tenni, elhaladványoztam a buszra. Útközben aztán többször is meg kellett szakítanom tempós közlekedési módozatomat, nem tudtam nem gratulálni Katinak a babakocsiban oly édesen szunnyadozó kisdedhez. (Bár azért merésznek is találtam, hogy kinn sétáltatja, mikor vannak levegős problémák.) És hogy kerek legyen a nap, még egy nénike is megállított, hogy Apuról érdeklődjön, majd hallgathattam volna a panaszáradatot, ha nem kell tovalibbennem. Így udvariasan befejezetté nyilvánítottam a beszélgetést. Azért így is várakozásra kényszerültem, valahol nem is bánnám, ha inkább 15.55-kor gördülne be a busz. Anyával aztán a Halacskánál találkoztunk, majd együttesen sétáltunk be a városközpontba, és eszközöltünk telefontöltést. Nagyon örültem, hogy háromnegyed 5-ig adódott társaságom. A szokásos időben érkezett meg Tillcsi, akivel azért mégiscsak sétáltunk egy icipicit. Persze sikerült újra csak elbotolnom, jó, hogy megfogott. Azidőtájt inkább az éhségemre koncentráltam (újabban kétóránként falatoznom kell). Anya is hívott séta közben, hogy a billentyűzet kihalt teljesen, ami méreggel töltött el. Sajnos akkor már nem jutott idő arra, hogy kisiessek a Tesco-ba egy másikért, reméltem, hogy valamelyik régebbi szuperál majd. Tillcsiéknél nem sokat időztem, a hazaút is csak egy momentum miatt említendő. Krisztián előreengedlek-nem megyek népijátékos haverom észlelte szótlanságom, ami kicsit direkt is volt, mert megsértődtem a hétfői okoskodása miatt. Itthon aztán Anya ügyködött a billentyűzettel, hajszárítózott, amivel azt a hatást érte el, hogy az egész használhatatlan lett, nemcsak az a pár betű.
Így aztán le is csukkantottuk a gépet még 8 előtt, és idő előtt tértünk aludni is, hogy aztán hajnalban ébreszthessem. Ezúttal vissza tudtam szunyálni, a prüszkölődés nem akadályozott meg az alukálásban. Péntek fél 9-kor nagy csinnadrattával megérkezett Apu, végül Karcsi hozta haza egy tegnap esti újabb összeveszést követően.
Na, és ha már hazatért, letolással indított, mert "nem válaszoltam érthetően" arra a kérdésre, hogy ki dohányzik. A rekedt hangom miatt volt a nem érthetőség. És hát a Dodira irányuló kérdésnél meg a hangsúly nem volt jó. Lényegében egész nap velem kötekedett, minden apróságot szóvátett. A legjobb ezek közül, hogy szerinte nincs kaja, amikor direkt meg is kérdeztem, mit főzzek, ha esetleg a paradicsomos káposzta nem megfelelő! Úgyhogy a pihenésről le is kellett tennem, pedig tényleg jót tett volna az, máshoz úgyse nagyon éreztem kedvet! Amúgy mivel állandóan csörömpölt a vezetékes telefon (Anyát köszöntgették), így ez amúgy is meghiúsult volna.
Elmondhatatlanul vártam haza Jó Anyámat, hogy végre tegyen rendet! És hát az új klaviatúrát is birtokba akartam már venni. J A délután további része viszonylag nyugalomban telt, a modultechnikás ügyintézőt vártuk. Negyed 5 körül meg is érkezett Szimpatikus volt, rögtön át is tértünk tegeződőre. Megmutogatta azt a lapot, amit előzőleg Marcsi a rendelkezésünkre bocsátott, majd kiválasztottuk a szolgáltatásokat. A netnél egy hó ingyenes lesz majd attól függően, mikor jönnek a szerelők bekötni, ugyanis törthónap nincs. Ki kellett tölteni még egy inviteles lemondó nyilatkozatot is. Amin kicsit megdöbbentem, hogy akár 3 hét is eltelhet a szerződéskötés és a szolgáltatás létrejötte között. Majd egy nappal érkezés előtt fel fognak hívni ezek a jó munkás emberek, aztán másznak villanyoszlopot, meg mehetnek a padlásra is fúrkerálni. A plusz elosztókért kell fizetni a kábelek hossza után, a többi ingyenes. És az is előfordulhat, hogy a tv, a net és a telefon szerelése eltérő napokon történik majd. De nem bánnám, minél előbb jönnének! :D Áh, nem is vagyok függő! :D:D:D
Elvileg 3 helyre is jönnének Noszlopon, remélem, pont ezért lesz jövő héten minden fix und fertig. :D A lányzó hamar lerendezte a papírokat, Apu meg aláírt rendületlenül. Kicsit még beszélgettünk is, aztán távozott. Apu meg morgott, hogy másfél órát itt tartózkodott, amikor csak felet. Aztán a telefoncsörgés miatt is litániázott. :S Feri bácsi jelentkezett be ugyanis, kisvártatva meg is szaladt. Ezen társalgásból aztán kivontam magam, bár a szobaajtó nyitva volt, így azért hallottam, miről folyik az eszmecsere. És hát bevallom, most először irigykedve tekintettem arra a gyönyörű rózsacsokorra, amit Anya kapott Feri bától, aki 7 után valamivel hagyta el kis hajlékunk. Rövid értékelés után újra csak telefonügyelet következett Anya részéről. Úgy látszik, a képeslap kezd kimenni a divatból! :)
Az este hátralévő részében aztán mindenki visszavonult tévézni, aludni, én meg megnyitottam fogadóórám, ami 10 óráig tartott. Akkor aztán elkezdtem nézni az M1-en a fehér bot napja alkalmából vetített filmet, kár, hogy feliratos volt. Ezt követően pedig egy devecseri ismerősömtől érdeklődtem, hogy mi a helyzet velük. Violettától megtudtam, hogy bár a házukba nem tört be az iszap, ellenben a kert és udvar oda. Azt sérelmezte leginkább, hogy az jár jól, akinek mindenét elvitte az áradat. Ebben is van valami, hiszen kapnak új házat az érintettek, valószínű a berendezésre is futja majd az adományokból. Szép summa összegyűlt azért, csak le ne nyúlják enyveskezűek! Vilcsiék meg takaríthatnak, és maradhatnak továbbra is ott, kereslet a devecseri ingatlanok után nem nagyon lesz, pedig nem akarnak ebben a rossz környezetben élni. Nagyon aggasztanak mindenkit az egészségügyi következmények. :S
Szombaton aztán Tillcsibének szóló ünnepi köszöntésemet követően (ti: kapcsolatunk a 10. hónapba lépett J) nagy erőkkel vetettem bele magam a főzőcskébe, miután Apuból kiszekíroztam, mit óhajtana falatozni. Így lett az eredeti tócsis elképzelésemből tökfőzelék egyébként. Amíg az rotyogott, nekiálltam álláspályázatokhoz a motivációs írományok átszerkesztésének. Tettem ezt akkor is, ha igazából már letettem arról, hogy idén sikerül elhelyezkednem. :S
Ebéd előtt amúgy még tévéztünk, a Házon kívül adását tekintettük meg Apuval, aki megint végigkommentálta az egészet, így sokat nem is hallottam a riportból. Majd noszogattam, hogy töltsük ki a rokkantsági nyugdíjas igénylést, hát ez is csak bosszúságot eredményezett, mert egy-két munkás papírt nem talált meg. Végülis felfüggesztettük ezt a részt, azért aláírásokkal ellátta az oldalakat.
Aztán csak beszélgettünk, illetve megnéztük a hagyományos szüreti felvonulást, aminek legnagyobb attrakciója az volt, hogy elszabadult egy kis csikó, a menet pedig itt a házunk előtt állomásozott egy ideig. Ezt a mulatságot minden évben Teréz nap után tartják, lovaskocsikon a vállalkozó kedvű noszlopi lakosság végigvonul minden utcán nagy-nagy danolászással. Este a mókát bál zárja. Most meg valami bográcsos étkezést is tartottak a központban.
Amúgy az öreg nagyon várta, hogy hazatérjen Dodi és Anya. Olyan aranyosan tipródott. :)!És olyannyira örült, mikor Anya megérkezett. :) Nekem a korai esti fő tevékenység ekkor jelen sorok megírására koncentrálódott az állandó teázás mellett. Végül megszakítottam a blogolást egy kis X-faktor nézéssel, bár csak egy produkció erejéig. A szám, amit a 12 versenyző előadott, ismerősen hangzott, de csak később ugrott be, hogy az egy Zséda-dal volt. A kiesőket illetően pedig maximálisan egyetértettem az ítészekkel.
A vasárnap aztán erőteljesen beszélgetős jelleget öltött. Sőt, még misét is néztünk. :) Azt ugyanis az ajkai Jézus Szíve Templomból közvetítették az iszapkárosultak miatt valószínűleg. Itt mindenki Nunciust fitatta, de rá kellett jönnünk, hogy az orgonánál ezúttal nem ő van. Hála Isten! :) Aztán az ősök az ismerősöket vették mustra alá, illetve magát a templomot méregették. Közben meg a képernyőn futó szalagcsíkot figyelték a felajánlásokkal.
Ebéd után is tévéztem, egy nagy környezeti katasztrófákat bemutató műsort néztem, köztük a csernobili atomerőmű-robbanást, és a tiszai ciánszennyezést. Valahogy ezeket hasonlítgatták az iszapömléshez. És kiemelték, hogy azért a szennyeződéstől megóvtuk amennyire lehetett a szomszédos országokat, ezért is próbálták a folyókba jutó lúgot közömbösíteni. Csernobil volt picit megdöbbentő, hogy mikor annak felhője ideért Magyarországra, semmi által nem zavartatva tartottak valami szocialista felvonulást, azért mert nem kaptak megfelelő tájékoztatást. Hát azért azzal vitáztam volna erőteljesen, hogy a kolontári-devecseri esetnél ez teljesült! Közben persze ugyanúgy látható volt az adományos csík.
Ezen tévézést (ősök részéről aluszikálást) zavarta meg egy telefon, Teri nénje szólt, hogy zárjam el a kutyákat. Úgy is tettem, bár hirtelen nem tudtam, kivel is beszéltem. :) 3 előtt kicsivel meg is szaladtak Karcsival, ezúttal csak kettecskén, erőteljes köszöntési illetőleg látogatási célzattal. :) Persze ahogy az lenni szokott, drága szüléim engem piszkáltak, demonstrálólag ki is vonultam a konyhából, miután sok lett a beszólogatásuk. Apu meg csak mesélt, mesélt, mesélt, alpárisággal is elő kellett állnia. Tillcsi telefonját ágyőt intetettek, bár Teri néni maradni akart kicsit még, míg megérkeznek Kedvesemék. De hát Karcsi sietősre vette a figurát, de ő ilyen típus. Kicsit még tévéztünk, és valahogy nem hitték el őseim nekem, hogy megjöttetek Tillcsiék, akiket tárt kapukkal vártunk. :)
A köszöntős családi ünneplés remekül sikerült néhány Anya-offolástól eltekintve. A vasárnapot aztán a szokásos msn-ezés zárta. Ezzel megint egy hét végére értem.
Végül szolgálati közleményként még hozzá kell fűznöm, hogy technikai okok miatt a blogban csúsztatás is előfordulhat az elkövetkező időszakban, de a lemaradást pótolni fogom, amint rendelkezem internet-kapcsolattal. :) Addig is legyetek jók kedves olvasóim, mosolyogjatok sokat, de legfőképp vigyázzatok magatokra!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése