novemberi szösszenyet

Üdvözlet Kedveskéim!

Itt is vagyok a folytatással. Most új taktikát alkalmazok, és mindennap írok legalább egy félmondatot a blog előzményének számító Word-dokumentumomba, így könnyebb valamelyest összefoglalást gyártmányozni. :) Mert hát megint egy hónappal közelebb kerültünk az évvégéhez, mikor gyanítom, sok írnivalóm lesz…:)

Ebben a posztban arról kaphattok információt, hogy telt a november. Hó eleje mindjárt nyüzsisnek indult, november 2. napja nehezen indult a hosszú hétvégét követően. Fura érzések környékeztek meg, és nehéz is volt felvenni a fonalat és a pörgettyűs létezést újra. Erről reggel a főnök azért gondoskodni próbált egy nagy feladattal ismételten (várható écs. 2016-ig). Ezúttal tudtam, honnan nyerhető ki az információ, némi technikai malőr hiúsította meg az öt minutumon belüli megoldást. S míg én a nyomtatóval hadakoztam, Olgi is befutott, a vártnál korábban. Néhány mozgatást és egyéb intézkedést követően megkezdtük a leltárívek nyomtatását. Na, ez maga volt a káosz…nem igazán értettem a főkönyvi számok adagolásának logikáját. Valószínű, az ütemterv is problémás…El is döntöttem szép sunyin, hogy átdolgozást kérek főnöktől. :)

Ívnyomatás közben érkeztek audienciámra is, és elláttak infókkal munkát illetően. Ági is megszaladt és okoskodott is rendre, na ezen tulajdonság az, amit nagyon utálok!!! Délelőtt végére a leltárívek is kinyomtatódtak, várt a szortírozási feladat. Így jó is, hogy másnap kocsival mentünk, hiszen szépen elrendezhettem a papírokat, és ki is oszthattam őket a leltárellenőröknek. Taktikusan az átvételt el is ismertettem velük, az aláírások sokat érhetnek esetleges mismásolásnál…így védelmem is van. :)

Reggelként bevett szokás lett, hogy magam köré gyűjtöm a kollegákat, és terelgetjük egymást főként leltár tekintetében. De kell ez, hogy jól induljon a nap. És hát feltűnésmentesen szimultánt kezdtem játszani, bevackoltam magam az osztályvezető irodájába, ha épp nagy feladattal kellett küzdenem. Amiből adódott persze egypár. A szemközti irodát is birtokba vettem időnként, ha vágytam egy csöpp nyugalomra. A reggeli rutin persze megmaradt, jó hangulatban kezdődött legalább a nap. Leltár is zajlódott közben, aminek én lettem az egyik koordinátora. Na ja, jó is volt ez, mivel alapvetően új a dolog számviteli mélységeket és cégspecifikumokat illetően. Ám tetszik is a vezető szerep (huhujje, megszólalt a karrierista Vicu)! Közben gyűjtöttem az aláírásokat is a jegyzőkönyveimre. Azért jónéhány pozitív visszacsatolást kaptam szerelőktől, ami tényleg bizakodásra adott okot a továbbiakat illetően is. Nem kevésbé építette az önbizalmamat is, ami ugye tropára omlódott még szeptemberben…

Hja, magánéleti szál is igen-igen előkerült, munkatársaim is meg-megkérdezték hogylétemet. Ezúton is köszönök mindennemű biztatást, a kedves szavakat, hogy velem vagytok! Anita, ez rád is vonatkozik, vedd magadra nyugodtan! Elképesztő az az erő, amit adsz estéről estére!

És ami még építette az önbizalmam, azok az apró munkasikerek, dicséretek például a leltárívek precíz rendelkezésrebocsátásáért (szétrepítve az A3-as íveket, ábécébe rendezve). Illetve olyan intézkedések is lelkesítőleg hatottak, amik által órához, valamint irodaszerekhez jutottunk! Arról pedig nem beszélek, hogy tesóm leharcolászott laptopjának javításához is készségesen viszonyult ex-szobatársam. Ja, és a pici juttatásemelést is meg kell említenem még, persze a nevemet ott is elírták (éljen a három s verzió! :)) November elején pedig el is kezdtem a leltárfelvételt, és már a kezdet kezdetén megdöbbenhettem időnként. Ezek előre aposztrofálták, hogy lesznek itt még csudaságok. :) Ezen tevékenységet aztán Edittel kiegészülve folytattam is, az ajkai telephelyet jártuk végig. Nem is én lettem volna, ha eszközök azonosítóval való ellátmányozása közben nem kenceficézem össze magam a filctollal…:) Kis relaxként aztán túlestünk egy kötelező jellegű orvosi vizsgálaton is, aminek eredményeként egy vény tulajdonosa lettem. :) Azért jó, hogy maradt a feles állapot (érti, aki érti).

Persze néha maradtam is kicsit tovább is a hónap során, hogy aztán főnök látványosan várakozó álláspontra helyezkedhessen. Igen jólesett a gesztus is, hogy bár egymástól függetlenül tevékenykedtünk, hazahozott volna.

Nagysikerü rendezvény is színesítette életünket azért, Gézu neves születésnaphoz érkezett, és sutyiban meg is kellett szervezni. Nagyon meghatotta a torta, és a spontán megemlékezés. Én meg örömmel konstatálhattam megint, hogy létezik csapat! :) Sütiből aztán nem volt hiány, mert időnként prezentáltam kedveskéimnek az alkotásokat, amiknek szintén örvendeztek. A dícsérő szavak bezsebelése után még a kedvem is jobb lett!

Egy nap, amikor terv és tény ténykedés fedte egymást, bejutottam a városba is. És találkoztam Attila édesanyjával, aki oda is jött pár szóra. Majd Zoltán is csatlakozott hozzá. Eléggé fura volt ez a csevegés, néha úgy éreztem, mintha semmi se történt volna. Igen, Attila is megérkezett, köszöntöttem is. Vele egyidőben érkezett omlóék hazafelé tartó busza is, amire fel akartam lopakodni a tilosban, szóval nagy eszmecsere nem folytatódott. Talán jobb is így! Érdekes volt ez a találka, de igazából csak felbosszantani tudott, mivel felszínre hozta a sérelmeket (a méltatlan bánásmódot!), amit Attila idézett elő. Nem tudom hova tenni ezek után, hogy hogy meri egyáltalán erőltetni a barátság fogalmát?! A baráti viszonyok alapköve is a bizalom, amit ő eljátékolt…Egyébként ennyit arról, hogy az igaz szerelem legyőz mindent…bárcsak el tudnám hinni újra, hogy így van! Hmm…ne keseregjek, igaz! Félre bú, innen lehet szépíteni! :) Majd jön, aminek és akinek kell!

A találkozó után kedvem ismét szárnyaszegett lett. Ám a másnapi dizájnváltás (egy apró kiegészítő) és a munkasiker visszahozta a mosolygós hangulatomat. Na igen, mert hogy nagy feladatot bízott rám a főnök úr, volt is cirkusz a buszokkal, és a telefonok is izzottak. A kis alkotómunkánk hatására aztán új zárlat is következett, és a kötelező jellegű havi tábláimat is módosítani kellett.

Hó vége is mozgalmasra sikeredett, Sümegen ejtettük meg a leltározási folyamatot. Épp a legnagyobb ónos esőzésben…és én pont ilyenkor futok a buszra (volános történetben először! És remélem, utoljára is!). Eszméletlen jó volt a kiküldetés, mindenkire rá is fért a kiruccanás. Hazafelé pedig új haverra tettem szert diákielővetetős Banderász személyében! A továbbiakban is rendre kaptam a különös feladatokat, ezúttal saccolásos jellegűt. Mielőtt kétségbeeshettem volna, Olgi kisegített iránymutatásával. Sokkal jövök Neki! Örültem jelenlétének, remélem, még érkezik csak úgy meglátogatni minket.

November utolsó napja is igen aktívnak mutatkozott, utódommal is konzultáltunk egy jót, azért hízelgő, hogy véleményt kért dolgokban. S örültem is valamelyest, hogy belecsöppent a javába ő is, így megtapasztalhatta, hogy nem mondtam hiábavalóságokat korábban. És a hónap zárlatában egy körkérdésre is választ kaptam, és így lelkem megnyugvást nyerhetett szabadságolást tekintve (létezik átvitel következő évre).

És akkor ezzel el is érkeztünk novemberi összefoglalóm végére. Mindent egybevetve nagyon pörgős hónap volt ez is, projektjeim fejlődést mutattak, egy akciót leszámítva (:S) Köszönöm mégegyszer is mindenkinek, aki támogatott, erőt adott! Hamarosan jövök a decemberi írománnyal. Addig is legyetek jók, ha tudtok! :P