Üdvözlet minden kedves olvasónak!
Ismét tovagördült egy hét hipersebesen. Munkás 7 napot tudhatok magam mögött, most ezt részletezném egy kicsikét. Vágjunk is bele, mert még akarok alkotni egy kultúrbejegyzést is, amihez éppenséggel kiindulópontot jelent jelen alkotás. :-)
Hétfőn team-értekezletet tartottunk a Laposon. Nem sok kedvem volt egyáltalán ahhoz, hogy kikecmeregjek az ágyikóból. Kiújult a megfázásom. :-( De a munka az munka, így erőt vettem magamon. Győrött előbb letáboroztam Víztorony utcában némi uzsonna erejéig, aztán a gyönyörűséges szakadó hóban elbattyogtam a meetingre. 6-ra befutott mindenki, nekiveselkedhettünk az esettanulmánynak (életpálya-tervezésnek egy párra vonatkozóan). Nem is tudom, mi volt velem, de valahogy elvesztem a számokban, nem bírtam követni a dolgokat. Fél 8-ig tartott a szeánsz, mikor is felosztottuk a feladatokat. Enyém lett a pénteki prezentáció. És végre vissza tudtam adni Ádinak a dvd-jét (köszönöm ezúton is a filmeket). De kár, hogy akkor az egyéb tevékenység elmaradt. Pedig adott volt a társaság hozzá. Meg a betegség is sajnos. :-( Így aztán mindenki hazakorcsolyázott, illetve a pályaudvar felé vettük az irányzékot előbb. Személyszerint úgy voltam vele, ha már Dodiéknál vendégeskedhetem, akkor nem zavarnám, csak minimálisan. Szóval csajos megbeszélés volt útközben, mindenféle téma szóbajött, és még inkább megismertem Vikit eközben. Majd feltettem Anitát a buszra, és hazasétáltam. Olyan szépséges volt a város behavazódva, és akkor jólesett a séta. Bár utólag azt mondom, hogy lehet a szobában melegedéssel jártam volna megfelelően állapotomban.
Tehát hazaérve meglepődtem kissé, hogy rajtam kívül másik vendég is van, Julcsi. Azon meg méginkább megdöbbentem, hogy nem szól egy szót sem, és szokás szerint agyaltam a dolgokon egy kicsit. Közben pedig elkértem Dodi gépét, és nekiláttam msn-elni. Ez legfőképp csapattagokra szorítkozott akkor. Nagyon jólesett, hogy Julcsi és Dodi készítettek nekem illetve mindenkinek teát. Nemes gesztus. :-) Az est további része hülyüléssel telt, majd nagysokára lepihentünk. Ekkor kezdődtek (vagy folytatódtak?) a problémáim. Álmos is voltam, de a fülem eszméletlenül fájt, így csak forgolódtam. Aztán úgy döntöttem, hogy ha már aludni nem tudok, akkor feladatozok jobb híján. Így neteltem megint, illetve a másik szoba lakójával tüsszentettem versenyt. Ebben én nyertem. :-S Feladatot néztem át, sokra nem jutottam. Miután a fájdalom alábbhagyott, lepihentem ismét. Épphogy elpilledtem, ismét fájni kezdett a fülem. Ha valakinek van valami jó tippje az ellen, máris jelentkezhet. Mert minden megfázásnál kínlódok vele rendesen. :-S Így jobbnak láttam, ha hazajövök (bíztam benn, hogy anya kitalál valamit ez ellen). Tehát ha reggel, akkor fél 7-kor hazautazás. Buszon kicsit pihentem, ámulva néztem, hogy szép Bakonyunkban nincs annyi hó, mint Győr városában. Fordítva szokott lenni ugyanis.
Aztán nem is tudom, milyen indíttatásból, de bekapcsoltam a gépet. Nem tudom megítélni, jól tettem-e. Rossz e-mail fogadott, Reni - ahogy előzetesen bevállalta - mégse csinálta meg a táblázatot. Két választás volt ekkor: vagy besegítünk, vagy új alapokra helyeződünk. Előbbi kicsit necces volt, mert például én egyáltalán nem láttam át a dolgokat. De döntsön a csapat elven mindenkinek továbbítottam az irományt, véleményt kérve. Ádi volt a leggyorsabb válaszadó ismét, és megintcsak köszönet Neki, hogy helyretett! Aztán szép lassan a többiek is befutottak, és körvonalazódott az aznap délutáni program: feladat megint Vikiék albijában. Így legalább tudom, hogy hol laknak a szaktársak, és egymáshoz is tudom őket hasonlítani. A Vikinél töltött délutánt 5/10-re értékelném. Feladaton küzdöttünk még mindig, este folytattuk. Alapvető probléma a számokkal volt. Megegyeztünk, hogy szerdán délelőtt megint összeülünk, és akkor már befejezzük. Valami nagy ötlettől vezérelve elég késői órán szereztem egy másik gépet is, hogy ne csak nézzük egymást, meg a nagy számokat, hanem szöveggel is haladjunk. Drága jó Dodimnak hálás is vagyok!!!
Szerda tehát a McDonald'sban telt, és ismét az esettanulmánnyal. Fél 2-kor aztán feladtuk, illetve ismét estére napoltuk a dolgokat. Valamiért mindenki tőlem kéreckedett el, persze jóságosan el is engedtem mindenkit. :-) Ez hibás döntésnek bizonyult. No, mind1. Miután csajok léptek, én még használtam az ingyen netet, chateltem egy kicsit. Majd visszaszolgáltattam a laptopot, és irány haza. Fél 7-től pedig msn-parti. Kényszerűségből. Már kezdtem feladni mindent egy idő után, és letenni 20 pontról. Káosz volt az egész ugyanis: óriási számok, szinte 0 szöveg...és hol volt akkor még a prezentáció! A határidő annál közelebb: csütörtök reggel 8.00!
De Ádi ismét kezébe vette az irányítást, jól is tette! Felosztottuk a feladatokat megint, közben pedig konferencia-beszélgetés, és egyeztetés. Kinek mit hogyan...Ebből egyedül Reni maradt ki (állítólag folyamatosan ledobálta a net...érdekes mód, tegnap-tegnapelőtt nem! :-)) Ádi főnök úr pedig egy idő után bedobta a szundi állapotot. Előtte azért lakótársa kavart egy kicsit, csajokat meg békíthettem. Így szép lassan 3-an maradtunk. Amikor a számok már stimmeltek, következett a fogalmazás. Fél 2-re lett kész nagyjából, akkor már csak egy összefésülés és a prezentáció volt hátra. Nagyon úgy éreztem, hogy nem csináltam semmit, mert a bevállalt résszel se haladtam úgy, ahogy szerettem volna. Így elküldtem többieket szenderedni, majd nekiveselkedtem az egyes pontok összefésülésének, illetve a prezentációm elkészítésének. Akkor nagyjából túlestem alvás-nem alvás határmezsgyéjén, és alkottam. 4 órakor befejeződött a nagy mű, el is küldtem gyorsan, még mielőtt hibára bukkanok, és kiidegelem magam. :-) Aztán szundika, átaludtam a napot! Majd felkelve szokásos teázgatás, és chat-es feladatértékelés Ádival, majd később Anitával, aztán megint Ádival. Mert némi szöveget is kellett gyártanom a másnapi show-ra. Ezzel telt a csütörtök.
Pénteken órára nem mentem, ahogy egész héten se. Ekkor már jobban éreztem magam kicsit, de még nem az igazi. Jó volt ismét csajok közt a nagy előadás előtt, megbeszéltük, ki hogy mikor mit csinált az esettanulmányban. Tanulságos volt. Prezentációt pedig élveztem, bár kicsit izgultam előtte, mert ez is 10 pontot jelentett a csapatnak, amely a Csipetcsapat nevet kapta a keresztségben! Szerettem azt a mesét, bár nem emiatt lett ez a név, a felállás miatt. Végülis szépen szerepeltem, a technikai dolgokat még gyakorolni kell, és kevésbé kéne hadarni. Amúgy minden szuper, máskor is vállalom ezt a részt! Az előre legyártott szövegemre rá se néztem, elég lazára vettem a figurát! :-D 19/20 pont az összteljesítmény, ha minden igaz. Ami szép, főleg, ha végiggondoljátok a leírtakat! Legközelebb radikális változtatásokat kell eszközölni, akkor leginkább, ha gazdász szakestre is akarunk menni. (a csapatból jelenleg 3-an!) Amúgy az együttléteket szintén élveztem, klassz kis társaság volt, még ha szakmai dolgok kerültek előtérbe, akkor is. :-) Ezeket kéne sűrűbbé tenni!!!!!!
Most pedig már szombatot írunk. Vívódóm egész nap! A családtagjaim is megőrültek, én pedig nem tudok döntésre jutni pár kérdésben. Ezeket nem részletezném itt, akit érdekel, annak elmondom. De nem untatnék mindenkit ezzel! A mai nap valószínű az édes semmittevéssel fog elmúlni, icipici szakdogázással. Ha mégsem, akkor marad holnapra, filmnézéssel egybekötve. Muszáj kikúrálnom magam, mert jövő hétre gazdász mókát táraztam be, ezt szervezem épp. :-)
Nos, most zárom is soraim. Mindenkinek minden szépet!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése