Üdvözlet minden kedves olvasónak!
Ismét elrobogott egy hét, a 2008/09-es tavaszi félév első hete. Amit kicsit vártam is, kicsit nem is. Egyrészt jó találkozni ismét a többiekkel, másrészt rossz, hiszen végzősök vagyunk! És mire eljutottam oda, hogy nagyjából megismertem az egyetemi társulatot, már vége is lesz. Szeretnék sulin kívül is több időt tölteni kedves szaktársaimmal, még jobban megismerni őket. Ennek első lépéseként sor került végre szerdán a vizsgazáró bulira. Klassz volt! Sajnálom, hogy Anita és Évi kihátráltak az eseményből, de ami késik, nem múlik. További gazdász mókák is tervben vannak. :)
Így most erről a napról alkotnék legfőképp egy élménybeszámolót Nektek, ahogy azt megszokhattátok már. Kedden órák után körvonalaztuk nagyjából a programpontokat, másnap reggelre várt a pontos leszervezés. Itt volt egy sanda gyanúm, hogy Anita nem fog jönni. Valahogy már kedden is azt láttam rajta, hogy ezt kihagyná legszívesebben. Így is történt, sajnos. Évi pedig betegsége miatt mondta le, jobbulást kívánok ezúton is! Tehát Ágival, Vikivel, és Mariannal alkottunk gazdász alakzatot. :)
Az estét szokás szerint imádott Dodimnál kezdtem, lepakolás, vacsi és némi lelkesítés után belevetettem magam a győri éjszakába. Picit furcsa is volt, hogy nem a megszokott gárdával vagyok. Ám abban a csapatban változtak a viszonyok, és feleslegesnek nem szerettem volna érezni magam. De a lényeg, hogy legyen valaki, akivel el lehet menni mulatozni. :)
Az Üvegesnek nevezett helyen volt a gyülekező, 8 órakor. És mint mindenki, aki közel "lakik" a helyhez, természetesen elkéstem. Illetve ezt nem is nevezném annak, lényeg, hogy nem akartam várni. Csak a magam 10 perc múlva érkezem mondatából indultam ki, ami jellemzően több szokott lenni. Megérkeztem negyed 9-kor, lecsüccsentünk, pletyiztünk. Leginkább a régi egyetemi élmények kerültek felelevenítésre. Aztán végre csocsóztunk is! Egész jók voltunk, ismét sikerült megmutatnom többször is, hogy a portással is képes vagyok gólt lőni. Egyszer az ellenfeleknek, utána pedig önmagunknak! De a gól, az gól! :D
Majd 10 körül átlépdeltünk a Bridge-be, begyűjtve előbb Timit. Itt még tartott a furcsaság érzése bennem. Leültünk, iddogáltunk, beszélgettünk. Sokmindent megtudtam a lányokról mindeközben. Kicsit korai volt ugyanakkor, hogy 10-kor már ott ücsörgök egy bulihelyen, mikor jobbára 11-kor szoktunk indulni. Időközben befutott Dodi, és Bandi is feltérképezni a helyet. Már vártam, hogy végre birtokba lehessen venni a táncteret. Ott kezdődött az igazi móka! :) Aztán Dodiék is csatlakoztak a semmiből a csapathoz. Hiába! Az öcsikém fétisei a gazdász leányzók. :) Úgy éreztük, mi indítottok el a bulit. Mert exponenciális ütemben növekvő módon lett egyre kisebb rendelkezésre álló terület. A végzős gazdászok azért kitettek magukért, különféle show-elemekkel tarkított táncikával és egyéb mókás dolgokkal. Örülök, hogy ilyet is megtapasztalhattam. Ami kimaradt fősulin, az most pótlódik kicsit. Továbbá nagyon megtisztelő, hogy további rendezvényeken is számít ez az új alakulat a részvételemre. És már várom is, tartalmas, élményekben gazdag utsó félévet szeretnék úgyis! Itt rá a lehetőség. :) Aztán úgy hajnal kettő tájékában elfáradtunk, így apránként mindenki a távozás mellett döntött. Én pedig a Lapos Tanszék felé vettem az irányzékot, talán a megszokás miatt. Dodiékat elég hamar megleltem. Ám ücsörögni nem volt sok kedvem, ha már partytime van. Plusz igazán zavarni se akartam a szerelmeseket. Így irány az alsó szint. Lejutni egész hamar sikeredett is, pedig Stoki igen óvott. Szokásos tömeg fogadott. Nem is tudom, miért mertem arra vállalkozni, hogy megkeresem Petit. Mission Impossible volt, ám azért próbálkoztam. Kicsit táncoltam a jól bevett emelvényemen, hiába, onnan azért jól be lehet látni a terepet, illetve az ember levegőhöz is jut. De elég hamar eluntam az ott-tartózkodást, nem tetszett a talpalávaló. Így elköszöntem Stokiéktól, és hazatértem az albiba. Épphogy álomra hajtottam fejem, megérkezett Dodi is. Akkor utóvacsizni vagy előreggelizni kellett. :) És következhetett a szokásos értékelés. De csak csendben, mert a többiek már szundikáltak.
A csütörtök reggel álmosan indult, még most is fáradt vagyok őszintén szólva. Pedig muszáj volt kirobbanni az ágyikóból, mert várt rám egy meeting. Ez a tervezetthez képest fél órával később sikerült is, gyors cihelődés (bocsi Bandi, ha sokat csötönöztem), és indulás. A konzultáció egész gyorsan megesett, nem kaptam letolást sem, pedig számítottam rá. Azért a szemeim tükrözték a jól sikerült estét. A gyakorlati hasznosságát tekintve 10 perces megbeszélést követően pedig hazafelé vettem a v vektort. És az út végén legalább egyszer szerencsém volt, és nem kellett gyalogolni ebben az őrült szélviharban, ugyanis hazafuvaroztak. :) Idehaza aztán ebédelés, raport, aztán alvás. Ám nem igazán volt pihentető a dolog. Legszívesebben a holnapi órákat is kihagynám 1:1-ben, ám még csak az első hét van, most még jól kell(ene) viselkedni, és szokás szerint felderíteni, mire érdemes bejárni, illetve mit lehet hanyagolni.
Összegzésképpen annyit írnék csak erről a szerdai mókáról, hogy kezdetnek tényleg nem volt rossz! Kíváncsian várom a folytatást! :) Csak azt sajnálom, hogy képekkel most se tudom illusztrálni az eseményt. A buli mellesleg rám is fért, amúgy meg megérdemlem. És hiányzott is a szerdai mókázás.
Blogencsem következő bejegyzésében pedig hétértékelőt fogok alkotni, illetve előzetes félévértékelőt is. Addig is búcsúzom, mindenkinek minden szépet és jót!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése