Kultúrmorzsa

Üdvözlet mindenkinek!

Mint tud(hat)játok, blogomban nem csak heteim alakulását szoktam megörökíteni, hanem időnként egy-két humoros, vagy érdekes írás is közzétételre kerül.
Engedjétek meg, hogy megosszak kedves mindnyájatokkal egy csokorravaló versikét! Irodalomkedvelők előnyben! :-) Lássuk is a medvét, illetve a gyűjteményt! :-) Köszönet érte Julcsinak!

VÁLTOZATOK EGY GYEREKDALRA

A gyerekdal

Boci, boci, tarka,
se füle, se farka,
oda megyünk lakni,
ahol tejet kapni.

***

KLASSZIKUSOK

Balassi Bálintos változat

Búm, kínom, énekem nyílnak mind végtelen
árvaságban,
Mint gyermek tehénnek bánatja temérdek
tarkaságban.

Olyan lehetetlen élnem szeretetlen
nálad nélkül,
Mint ahogy az borjúcska legyeket elhajtsa
farka nélkül.

Cupido vad lángja, szerelem fullánkja
kínoz régen,
Friss rügyként feslenem, kegyelmes Istenem,
minek nékem?

Immár csak vergődöm, idegen erdőkön
bujdosnom kell,
Engedj már öltöznöm, más földre költöznöm,
hol foly sok tej.

***

Csokonai Vitéz Mihályos változat

Bőgicsélő tarka lényke,
Szívemet lakó tehénke,
Ah, miért lettél ily nehéz?
Faldogáló kicsi szádtól,
Harmatgyöngyös orrocskádtól
Vidor kedvem mért enyész?

Odahagytam borozásim,
Feledém víg torozásim,
Míg te éltetőm valál,
Pegazomról elugortan
Csak terajtad bocigoltam,
Nem csaldosott a halál.

Ám miolta nyögdegélek
Érzeményim, már az élet
Lillám nélkül mi nekem?
Bibe nélkül mi a porzó,
Szomorú kis bocitorzó,
Füleveszett szerelem?

***

Berzsenyi Dánieles változat

Hol kószáltak el hajdan borjaink?
Zengő hangjuk a múlt berkein elhagyák,
Nem szól nélkülük itt víg Philoméla sem,
Csak bús őszibogár zönög.

Eltűnt szép fülük, és könnyű Zephyr lehén
Lágyan lengedező díszük is elveszett,
Így dőltek le Bizánc tornyai egykoron,
Így múland el a gloria!

Oh, így korcsosul el régi, nemes fajunk,
Tündér myrtusi mind sorra lehullanak,
Oh, a farkahagyott, foltosodó idő
Minden díszt lelegel hamar.

Nem tér meg Ganyméd, s Bacchusi hűs nedű
Szomjú szánkba talán már sosem ömledez,
Csak nyúlós tejeket tölt poharunkba majd
Éltünk égi pohárnoka.

***

Arany Jánosos változat

Pettyes bikaborjú, két fajta szülötte
Legel a pataknál, szél zúg körülötte,
Hej, biz' fület imhol elhullatta a farkat,
Öntözi a mezőt piros szinü harmat.

Elbődül a jószág, vérben szeme fordul,
Csóválna: hiába, nem kél köd a porbul;
Tudna csak beszélni - rogyván szive, lába, -
Ilyesféle szókat forgatna magába':

"Ó! mennybeli Isten, mi végre születtem,
Mit ér a pataknál legelni fületlen,
Bőgvén haza sorsát mit ér ma ha dallom,
Ha ő sose' hallja, - ha én sose' hallom?"

Így jutna borongván mélyebbre a gondban,
Arrébb cica árnya iramlik azonban,
"Ez volt! hiszen ez volt: bosszú tava nyelj el!..."
- Bajsza feketéjén megcsillan a tejfel.

***

Ady Endrés változat

Álltam a Pusztán, álltam állván,
Kérődzve, bőgve, búsan, árván,
Mikor, hahó,
Rámtörtek csülkös kis zeuszok.

"Hej, szájas kis töpörtyü-borjak,
Mi kéne, hé, rátok tiporjak?
Ahol a Tej,
Oda szaladnánk lakni mi is?

Rátok dől e rozoga pajta,
S én ősi, szent, keleti fjata,
Én féljek, én?
Tudjátok ti, hogy én ki vagyok?

Nem holmi senkik tarka fattya,
A Mammom volt anyám ükatyja,
Hej, piszkosok,
Nekem aranyból van a fülem."

És kacagtam, rengett a Puszta,
Fülét, farkát gyáván behuzta,
S futott, hahó,
Futott a csülkös boci-sereg.

***

Kosztolányi Dezsős változat

Ti csak nevettek rajtam, kis bolondon.

Röhögve durván és kuncogva halkan,
gonosz mosollyal gúnyolódva rajtam,
hogy zümmögő neszekre semmi gondom,
mert nincs fülem se farkam,
s úgy állok itt e harmateste dombon,
mint régi hősök vérező porondon.
De gőgöm rég a semmiségbe varrtam,
s arany-szelíden, mint egy árva pálca,
dac nélkül én a képetekbe mondom,
hogy messze Párizs, s jaj, oly messze London,
s hogy minden játszi tarkaság csak álca.

Bármerre tartunk, úgyis ugyanarra.
Oda hol kancsal éltem elfelejtem,
s búját mindenki elbocsájtja helyben,
hol ép farokkal bőg a méla marha,
s csak fürdőzünk az édes, égi tejben.

***

MAIAK

Géher Istvános változat

Ahogy itt/-ott/ iszogattam, belepottyant a /s/örömbe
a tehén /mint metafora/ pici foltokkal a hátán.
Haragudjak? Ez az élet. Füle nincsen, csak iromba,
legelészik, belepottyan... - hogy ilyen bölcs a tanár úr?
Hja, barátom, öregember vagyok én már, ezeréves,
tegeződöm a nagyanyáddal. A Catullus meg a másik
/az a hellén gyerekecske/ azok is csak bekopognak,
lesütött szem, remegő kéz: idehozzák, amit írtak.
Fene vinné "a" dilettánst /aki nem tud/ minek ír az?
De ha jönnek, de ha hozzák...mitcsinálnék? Kijavítom.
Ez a dolgom. Az unalmat meg eloltom borozással -
fog az ördog tejet inni. Bizony /isten?/ megyek inkább.

***

Nádasdy Ádámos változat

A borjú, kérem, átlagos teremtmény,
a teve szebb, a lepke boldogabb,
de tessenek csak egyszer megfigyelni
az oldalát borító foltokat.

Engedjék meg, hogy rámutassak arra
a tényre, hogy habár és jóllehet
néhány apróbb testrésze még hiányzik,
e példány itt valódi műremek.
Ne gondolják, hogy nincs e kis tehénnek
mindenre pontos, egyszerű szava.
Például könny helyett azt mondja: rétes,
a vágyra meg, hogy tralla-lalla-la.

És higgyék el, tanult barátaim, hogy
nyújt még az élet fültövére írt.
Zárják szivükbe, kérem, még ha másutt
szereznek is be sajtot és kefirt.

***

Kukkorelly Endrés változat

Van ez a tehén. Nem is tehén
igazándiból, csak tehénke.
Olyan tehénkeforma. Mért van?
Ezt kérdezem. Már hogy mivégre.

Ő is kérdezné. Méltóztatna
érdeklődni ő is, a tarka
boci. Hogy mi a rossebnek van,
ha egyszer nincsen füle. Farka.

De nincs válasz. Senki nem felel.
Van ez az ipse téperegyben,
neki aszongya mindegy, ő csak,
hogy vásárolna tejet. Negyven

litert. Ez a heppje, hogy negyven.
Éppen annyit pasztőrözött
termékből. Csók'lom, annyi nincsen?
Számolta. Nem volt. Elköltözött.

***

Parti Nagy Lajosos változat

az emb' elköltözik hazulról
ha fogytán van már a friss teje
sóhajnyi gömböt gyúr azúrból
hány fülből áll egy kis tehe
kicsinyke marha hány farok
farába hetyke műrovar csíp
körötte taknyos angyalok
s az őszi napban rilke marcsi
akár felpöndörült bacon
a hold is lassudan pofát nyit
ne bőgj ha mondom kis bocom
mindnyájan meghalunk egy parányit
ne bőgj az élet tarka lom
amfora ohne tartalom

***

Kovács András Ferences változat

Bár jussomat perecre költöm,
Számban tejízü jambusok:
Míg van soványka, bambus ok,
Vígadni köll e cefre földön,
Hol semmi sem kedvünk szerénti,
Hol bőg ez árva kis tehénfi,
Iromba oldalára dőlvén -
Se fül, se folt nincs rajta sok.
Ha volna farka, lengene,
Körülfonná kerek koszörvény,
Nem csúfolódna Csengele,
Nem bántaná Berekböszörmény.
De így hiába múznia,
Hiába reng e lenge jószág...
Ó, szánd meg Andalúzia!
Fogadd szivedbe Lengyelország.

***

Térey Jánosos változat

Bazdmeg, boci, hiába múzol
Nem vagy más, csak egy pesti lúzer
Lehetsz felőlem tarkabarka
De a seggedbe rúgok készakarva
Nem veszlek be a testületbe
Mert nincsen haver, egy füled se
Irtózom ettől az alkattól
És még nem beszéltünk a farkadról
Ne gondold, öcsi, hogy létezel
Amíg le nem közölt a 2000
Lecsap rád a Termann-attack
Anyád helyett is megszopatlak
Térj fölötte végre napirendre
Hogy én vagyok az igazi Ady Endre
A Zaj-herceg, a rappelő Vazul
Minden csaj az én rímemre lazul
Csinálhatsz bármit, de rosszul te jársz
Hát bazdmeg, boci, jobb lesz, ha tejelsz

***

Hasonló kis irományokért ajánlom figyelmetekbe Varró Dániel (1999): Bögre az Úr. Magvető Kiadó, Budapest című kötetét!