vizsgaidőszak II. és III. kör

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Már a bejegyzés cím is elárulja, mivel is foglalkoztam az elmúlt két hétben. Gazdaságpszichológia jegy feletti örömködés után nagy igyekezettel vetettem bele magam az opciók világának megismerésébe. Mindezt befektetés elemzés vizsgára készülve, amit május utolsó hetéről átpakolásztam tudásom bizonytalansága miatt. Úgy véltem, az elhalasztott vizsgára sokkal többet tudok, így a pünkösdi hétvégét blogfelolvasós nosztalgiával, és filmezéssel töltöttük. Végre megnéztem a Keresztapa III-at, és az Angyalok és démonokat. Tetszenek ezek a kicsit misztikus-vallásos filmek. :P Így aztán tényleg relax volt. Az esti szokásos msnezés döbbentett rá, hogy másnap bizony vizsga, a már említett befektetés elemzés. Ekkor kezdtem parázni. És annak rendje s módja szerint a másnapi vizsgán előjöttek a problémák. Hatványozottan. Igazából szemét vizsgasor is volt (többünk megítélése szerint az előzőekhez viszonyítva). És talán az eredmény is reprezentálja a nehézségi fokot: több, mint fele bagázs megbukott. :S De jól tudtam a vizsga után is, hogy ez esélytelen. Bosszantott is a dolog erőteljesen, hiszem készültem. Másnap várt rám a számviteli esettanulmány vizsga. Eléggé értelmezhetetlen volt számomra a jegyzet sajnos. Mit volt, mit nem tenni, fegyverkezés. :P És bíztam a szerencsében. Ami persze ezúttal sem volt. Nem is nagyon értettem, miért nem sikerült a vizsga, hiszen hasonlókat írtam, mint a mellettem ülők.
Két tanulgatós nap következett, hiszen még szinte minden vizsgám hátravolt (szám szerint 6). Avagy a játék hosszú neve: hogy tartsuk szinten a számonkéréseink számát, miközben az idő a teljesítésre egyre fogy?! (2 hét van vissza a remélhetőleg utolsó vizsagidőszakból) Pénteken aztán lazulás és jegyvárás helyett inkább ügyintéztem Dodival együtt. Ekkor postáztam két, közgazdász tanári állásra szóló pályázatomat is. Hazaérve tanulás, jegyvárás, sopánkodás. :) Úgy terveztem, szombaton nagy tanulást fogok csapni, ám ez meghiúsult. Átjáróház miatt. Mondjuk valahogy dekoncentrált is lettem. Este a szokásos msn Anitával, Ádival (igen, rájuk korlátozódott a beszélgetés leginkább, bocsi mindenki mástól, pótoljuk), ahol is a befektetés elmúlt vizsgafeladatait próbáltuk megoldani. Vasárnapra kezdett alakulni a dolog, de még nem jutottunk tökéletes megoldásra, csak hétfő este. Nagyon hasznos volt az msn rajzolós funkciója is a függvények megkonstruálásához. Meg maga ez a program is. :)
Kedd megint hamar elkövetkezett, szokásos para is megvolt. A vizsga könnyebb volt szerintem, mint az előző heti. Ám sikerült elrontanom egy jó sok pontos példát. De tudtam is, hogy rossz, és ezen fel is húztam magam rendesen. A 80 perc fogyott rendületlen...és a példa még nem volt okés. Ekkor mindenféle méltányossági járt már a fejemben...a többi feladatot dühből csináltam már. Hazafelé is a pontokat számolgattam leginkább. Dodi is csak felhúzott, mert későn (a buszon, félúton Győr és Pápa között) néztem meg a telefont, és nem tudtam átadni neki a számológépem, amit otthonhagyott.
Számvitelre most se vittem túlzásba a készülést, csak a kötvényes feladatot nézegettem meg. Ismét a mázlira bíztam magam. Elég "veszélyes" szituba kerültem abban a 80 percben, de mindent vagy semmit! :) Érti, aki érti, aki nem, annak privátban kifejtem. Lesújtva jöttem ki, Évi nem győzött biztatni. Én meg Dodit, aki vizsgára sietett. Ekkor sem lehetett lazulni, mert csütörtökön volt még hátra egy vizsga. A rettenetes stratégiai menedzsment. Itt gyakorlatilag be kéne nyalni a 250 oldalas könyvet. Borzasztóan komolyan veszik...Pedig...véleményem nem merem leírni, mert abból még bajom lehet. Privátban szintén, ha érdekel valakit. :) Hajnalig tanulgattam a mátrixok felépítését. De nem volt nyugis egy csütörtök reggel. Fater csötönözésére ébredtem...amikor meg visszaszunyáltam, akkor meg telócsörgés. Kinyomtam egy reflexmozdulattal, mert azt hittem, ébresztő. :) Kb. 10 perc után azért ráeszméltem, hogy nem az volt, és helyretettem a dolgot. A vizsgáról nem mondanék sokat, nem hiszem, hogy sikerült. Bár mondjuk úgy is mentem el, hogy nézelődöm. Nem ment minden maradéktalul. (Azt hiszem, sose fog) Aztán könyvtár. Megtaláltam a könyvet, amiben a befektetés vizsgafeladatok voltak. Persze megoldást nem. Ekkor döntöttem el, hogy megnézem a dolgozatot a másnapi fogadóórán, és kikönyörgök vagy egy új időpontot még (hiszen kettőnél tartottam), vagy egy bénás (görbülős) jegyet. Majd az este tanulás helyett aktív pihenéssel és parával telt. Ahol a csütörtököt befejeztem, ott kezdtem a pénteket.
Korán ébredtem megint, nekiestem a szombati vizsgára tanulgat-gatni. Nem ment. Ekkor (szokás szerint) gép bekapcs., Neptun megles. Nem volt jegy. Para tovább. Majd a Gmail-es chaten múlattam az időt Ádi és Csillus társaságában. Illetve leginkább csak nyafogtam nekik. Teljesen odavoltam. Míg egyszercsak zenébe kezdett a telefonom. A közgazdász-tanári állás miatt hívtak. Interjú. :):) El se akartam hinni. Jó, persze ez nem jelenti azt, hogy enyém a pálya, de azért a hosszú-hosszú pályázgatás-próbálkozás után abszolút lelkesítő. :) Mikor nagyjából túlestem az első rémületen, örömön, megint kerestek. Ismét egy interjúra invitáltak meg. :) Ez pedig azért értékelendő, mert ahhoz az álláshoz 3 év gyakorlatot kértek. Megint nem akartam tudomásulvenni...:) Az utóbbi időben nem mentek a dolgok, így nem csoda talán. Rohamtempóban telt el a délelőtt, és menni kellett Győrbe. Jegy még sehol. Még rosszabb lelkiállapotba kerültem, hogy ott fogok szembesülni a buktával....a suliban aztán 5 percenként lestem a tanulmányi rendszert...sehol semmi. A fogadóóra azt hittem, elmarad, vagy csúszik. Elücsörögtem volna én ott, mint a jógyerek, ha nem jön Ádám, és nem megy be a terembe. :) Mondjuk mindegy is, hogy hol várok. A dogám még nem került javításra ugyanis. Na, azt a borzongást...a bénás után azonban megnyugodtam kicsit, nem mertem elhinni. Azért megkérdeztem, mit hogy kellett volna. :) Örültem természetesen.
Majd megnéztem az Áll az alku szünet előtti utolsó adását, lelkendeztem anyának, aztán a többieknek. 10-től pedig nekiestem a tanulásnak. Helyi hatalom vizsgát így is el kellett rámolnom a befektetés miatt, az időpontok nem voltak összehozhatók. És ebből is az utolsó lehetőség volt a szombati, a tudás meg eléggé ingoványos.
No igen, ezt is megértük. Szombaton még sose vizsgáztam. Pazar hangulat volt. :) Megtudtunk jópár érdekes történetet a tanárokról, és a vizsgákról. Ezt nem tudom sajnos leírni, mert ahogy Dodi szokta mondani: "azt át kell élni!" Pusztultunk a röhögéstől. És még sose láttam 12 oldalú dobókockát. Mert a dobással alakult ki a tételszám. Nekem kell egy olyan!!! :) Ha úgy hozza a gondviselés, hogy tanárnő leszek, akkor dobálózva fogok feleltetni. :D Az utolsónak menős taktika ismét jó jegyet eredményezett. Felvidultam teljesen. Főleg a számvitel bénás után. :) Vissza is akartam menni Győrbe az esti fesztiválra. Ám ez társaság hiányában meghiúsult. Maradt helyette a fotózkodás (képek mellékelve kezdésként by Padre Dodi), és az esti démonvadász film.
Most pedig beadandózni kéne még egy csöppest. Még tart a lelkesség. De lehet ez sok pozitív dolog csak a 24. hét mágikussága volt? (Jelzésképp: 24 a szerencseszámom) No, most nincs más hátra, csak az elköszönés. Mindenkinek minden jót, kitartást, mázlit!