vizsgaidőszak IV. kör

Üdvözlet a kedves olvasóközönségnek!

Mint már előző bejegyzéseimben is szó volt róla, vizsgaidőszak bonyolódik, úgyhogy írásaim száma ezért sem gyarapszik olyan gyors ütemben. Lássuk csak, mi is történt az előző héten! Címszavakban először csak: bukóvárós, segédlet- és beadandógyártós hétfő; interjús kedd; tanulós, meglepis, pipázós szerda; vizsgás, parás, interjús, bokaficamos csütörtök; vizsgás, megnyugvós péntek; interjús, németes, beadandós szombat. Tehát ez volt röviden az elmúlt 6,5 nap. Most a részletek!

Hétfő. Álmos nap. Délelőtt hamar eltelt. Mint mindig, ha anya délutános. Elmókuljuk az időt. Délután nekiestem a tanulásnak, aztán kitöltöttem hozzá néhány tesztet. De a könyvben - nyugodt körülmények között - alig találtam meg a válaszokat. :S Borzasztó egy tárgy! Közben természetesen chat ezerrel, kellett a nyugtatás. Dodinak meg az ápolgatás. Este aztán gyorsan összedobtam egy beadandót digitális fényképezőgépekről. Köszönöm a javító szándékú észrevételeket, és a táblázatok kitöltését! :)

Kedd. Az első nagy napom. Azért nagy, mert ekkor estem túl az első állásinterjún. Végre. Sok-sok pályázgatás után végre behívtak meghallgatásra. Délelőtt még kaptam pár jótanácsot, hogy is készüljek, milyen jellegű kérdések várhatóak, stb. Aztán menni is kellett. Magát a gyárat hamar megtaláltam, pedig azon a környéken legutóbb 5 esztendővel ezelőtt, szerenádkor jártam. :) A régi szép közgázos idők! :) Nosztalgia majd máskor (hmmm...jut eszembe, osztálytalálkozónk is lesz idén elvileg, na majd akkor lesz róla úgyis bejegyzés) Szép kis terepszemle volt, ténylegesen körbejártam a gyárat. Aztán kisvártatva megleltem a bejáratot is. Szóval hoztam a formám. :D Időm adódott még bőségesen, így aztán sétáltam. Hamar felfedeztem az Interspart (ez nem olyan régen települt Pápára is, és nem is tudtam, hogy nincs is messze a belvárostól -fél óra séta). No, az azt övező üzletekbe is be kellett térnem, most csak nézelődős szándékkal, és stresszlevezetőnek. Kellemes volt. Aztán visszairányzékoltam magam a gyárba, portás bácsi készségesen felkísért az irodába. Kiderült, hogy a munkaügyis mókusnak nemcsak a telefonban van megnyerő hangja, hanem élőben is. :) Akkor még várnom kellett. Meglepett, hogy nem ő fog kérdezni. Amikor a másik pályázó bement, beszélgetésbe elegyedtünk. Sokmindent megtudtam már itt is. És a feszültségoldás megtörtént. Kicsit magabiztosabban léptem be a másik irodába, ahol a gazdasági osztályvezetőkkel találkoztam. Hagytak kibontakozni, magamról kellett mesélni. Ami itt negatívan hatott rám, az a magánéleti kérdés. Amilyen erőszakosan tudni akarta a hölgy... A tanulmányokról esett szó (különös tekintettel a számvitelre és a befektetési tárgyakra), szakdolgozatról, nyelvekről. A hallgatóság szorgosan jegyzetelt. Nehéz kérdés a fizetési igény, főként pályakezdőként, rutintalanul. Lehet, túl sokat is mondtam. Az egész meghallgatás 20 percet vett igénybe, hamar végeztem az előző jelölthöz képest biztosan. Abban maradtunk, hogy majd értesítenek, elképzelhető 2. kör is. Mindesetre roppant jó, hogy bekerültem abba a 10 emberbe, akit meghallgattak. Plusz tesztelhettem magam ilyen körülmények között. Hazafelé viszont gondolkodtam. A munkaidőn, és úgy az egészen. Ha felvennének, gyakorlatilag 5-től 5-ig tartana egy nap, a fennmaradó idővel meg gazdálkodjak. Ami nagyjából pihit jelentene, netelést. Nem mást. :S Másnap robot elölről. És hiába laknék fél órára a munkahelytől...
Most biztos felteszitek a kérdést, akkor mit is szeretnék? Nos, 1-2 évig tapasztalatot gyűjteni, mellette élni, szórakozni (amit a környéken nem lehet sajnos :S). Véleményem szerint hiába lesz két diplomám, sokat most még nem érnek, nem áll mögöttük rutin. És akkor biztos az újabb kérdés is, miért pályáztam a környéken? Egyrészt, mert nem is gondoltam, hogy behívnak (ennyi sikertelenség után), másrészt, mert adódtak ezek a lehetőségek. És míg nincs jobb, addig miért ne? Válság van, leépítés inkább...Igen, ez az utóbbi megállapítás paradoxont alkot az előzővel. Nem tudhatom, mi lesz. Egyenlőre várakozás.
Kedd krónikájához tartozik a meglepetés. Áditól. Elkérte a lakcímem, mást viszont nem volt hajlandó mondani. Viszont felcsigázott. :) Meg a miértek...
Szerdán aztán meg is kaptam az ajándékot Áditól. Na, arra álmomban se gondoltam volna! :) A futár mondjuk vicces volt, mert a szomszédot vette célba szokás szerint (elcseszett házszámozás átka, ami mókákhoz vezet, hiszen volt már nálunk hűtőszerelő, akit a szomszéd hívott...és akit csak a fizetéskor küldtünk át, hiszen akkor épp rossz volt a hűtő :D) A kocka volt a meglepi. Kockakészlet egyenesen: 7 darab meseszép kékeslilás sokoldalú kocka. Az előző bejegyzésben említettem, hogy mennyire tetszett az a 12 oldalú a múltkori vizsgán. És most szert tettem egy ilyenre. Mekkora felelések lehetnének! És nem ám naplófelcsapdosással...dobással. :P Szerintem a pónikáknak is tetszene, ha már unokatesómnak például tetszett, aki tanár. :) Szóval örvendeztem a mértani testeknek, és hogy mehetek államvizsgára (ez sem volt biztos ugyanis). Július 6-ára lettem beosztva. :) A továbbiakban szívesen játszottam a kockával: "alea iacta est" mondta Caesar, és most úgy tűnik, rám is igaz lesz, mert történik valami jelentős. Valami sorsdöntő. Így lelkenedezés volt, tanulás annál kevesebb, bár azért próbálkoztam. :) Lazulásként egy kellemes kis vízipipa is belefért. Köszönöm az élményt Dodinak.
Csütörtök. A délelőtt viharos gyorsasággal továbbszáguldott, e-mail lesés volt javarészt, és a szokásos chat. Már nagyon vártam a diplomamunka bírálatot. Vizsga előtt még tartott a nagy lelkesedésem a kockák felett, el is vittem kabalának. Illetve megmutatni Ádinak. Neki annyira nem tetszett, ahogy láttam. Én annál lelkesebb voltam. Vizsgán már kevésbé. Necces. :S Dühít is (eredmény később, de sejtem, hogy nem épp jó. Pedig nem kérnék sokat, egy bénást). Aztán nagyon időm nem volt mérgelődni, mert interjú volt napirenden, közgazdász-tanári állásra egész pontosan. És mivel az iskola Győr-Adyvárosban van, így kihelyijáratoztam. Utána történt a baj, mert nem vettem észre egy gödröt, és kibicsaklott a bokám. :S Alig bírtam ráállni, de muszáj volt. Vártak. Feldöcögtem, portás bácsi itt is rendkívül készséges volt. Három tanár "vallatott", leginkább a motivációmról érdeklődtek. Talán egy mondat van, amit visszaszívnék, az időintervallum, hogy meddig is csinálnám. Diplomatikusabban kellett volna. Maga az interjú 15 perc volt körülbelül, alapinformációkkal láttak el. Tetszett a légkör. Sokkal inkább, mint előzőleg a vállalatnál. Persze teljes összehasonlítás nem lehetséges, ugyanis a kft-s volt az első interjúm, és az még újdonság erejével hatott. Az itthoni fogadtatás már kevésbé tetszett. Igaz, nagybátyámék is itt voltak, ez is közrejátszhatott, hogy anya eléggé leosztott. Nem azt vártam. Egyáltalán nem. Így aztán bokaápolás következett, és lelkizés. Köszönöm mindenkinek, aki meghallgatott. :)
Pénteken jött a telefon megint, hogy interjú. Szintén közgazdász-tanári állás, de Ajkán. Erre igazából számítottam is, lévén, hogy fater - akaratom ellenére - beleavatkozott. Délután vizsga. Arról nem ejtenék szót, írtam, amit gondoltam. Nem kérnék rá sokat, egy bénást arra is. Fiúk olyan édesen paráztak, én meg roppant jól szórakoztam. :D Rajtuk, nem a vizsgán. Akkor már a bírálat járt az eszemben, mert csak annyit tudtam meg, hogy megvan az. A konkrét véleményt nem láttam még. Utána rögtön siettem a könyvtárba, meglesni. Örültem. Nem is kicsit. :D Jelest ajánlott a bíráló, egy főiskolai oktató. Örvendeztem én már mindennek.
Szombat. Unokatesómmal meg volt beszélve a német. Lemondta, most sem németeztünk. :( De azért egy fél órát taliztunk. Az interjú jól sikerült, szerintem a hetiek közül a legjobban. Ha már megjegyezték, hogy milyen lelkesen mesélem gyér tapasztalatom tanári szinten. :) Tény és való: szeretek magyarázni, és ebben van gyakorlatom. 10 perc alatt végeztem, kedvesek voltak. Jövő héten adnak választ. Azonban a lecke fel van adva nekem is: maradjak-e ezeknél (persze, ha felvesznek egyáltalán), vagy várjak még egy kicsit egy potenciális jobb lehetőségre? Győr vagy Ajka, Pápa egyáltalán? Nehéz kérdések ezek. Szívem szerint Győrt választanám, és a továbbiakban szerintem ott is fogok keresgélni, ha ezekből nem jön össze egy sem.
Most pedig beadandót kéne összerittyentenem keddre, úgyhogy zárom is soraim. Mindenkinek mindenféle szépet és jót! :)

***

És most mellékelek néhány fotót is, hogy el tudjátok képzelni az én kis szépséges kockáimat! Köszönet a képekért Dodinak!