Üdvözlet a kedves olvasóknak!
Eltelt megint egy nyár. E három hónapban a megosztottság került a főszerepbe, három fronton próbáltam a maximumot kihozni a feladatokból és persze azzal együtt magamból is. Hónap végéig könyvelőként igyekeztem elsajátítani, amit csak lehet. Ezzel párhuzamos ellenőri jelentéseim is gyártottam. Hó végén pedig a controlling táblák adtak munkát, néha kihívást, ha épp adott táblázat nem úgy összegzett, ahogy az jó lett volna. Ilyen szempontból a július és az augusztus volt húzósabb, ekkor a szokásos adatszolgáltatásokat kiegészítette a negyedéves dömping. És hát a könyvvizsgálókat is augusztus végére vártuk. Akkortájt vétettem némi hibát is, ami kivívta a főnök mérgét is, s ami miatt nem is mertem elkéretőzni bizonyos rendezvényre (de erről majd egyszer később).
***
Elkövetkezett pikk-pakk a szeptember, amit a változások hónapjaként aposztrofálhatnék. Nagyon izgalmasan indult a hónap, fontos megbízatást is kaptam, ellenőrizhettem a negyedéves beszámolót. Majd a küldéssel is én lettem megbízva. Ez aztán valóságos informatikai kihívásnak bizonyult, hiszen hat fájlt kértek összefűzve egy doksiba. Végül majdnem túlórába nyúlóan megoldottuk a feladatot. A délután viszont rémesre sikerült (erről majd egyszer később szólok).
Olyannyira meghatározó volt viszont az eseménysor, hogy nem találtam önmagam még hosszú ideig. Mikor is néhány hibát véltek felfedezni a Nagyok, és javításra is kértek. S mivel főnök szabiját töltötte, így én kerültem elő. A feladat viszont kifogott rajtam, és főnök telefonos segítségének se vettem nagy hasznát. Talán amiatt, hogy a nagyvezír ott tipródott mellettem, és félpercenként kérdezte, készen vagyok-e már. Végül sikerült időt nyernem! A gondolataimat más határozta meg túlzottan...
Másnap aztán meglett a hiba, főnökkel a hátam mögött sikerült kiszúrni. :) A másik értékelős feladat is elkészült, így mindenki megnyugodhatott. Csak éppenséggel én nem...így jött el szeptember 8-a, csütörtök. Reggel alighogy rendezkelődésbe fogtam, máris megérkezett a visszatérő Ági a főnök kíséretében, és megkért, hogy adjam át akkor a munkakört, Ági pedig vegye át, lehetőleg szaporán, mert "még tanulnom kell". Igyekeztem elmondani minden fontosat, határidőket, jelentéseket, bár a szívem majd' meghasadt közben duplán!
Pénteken már nagyobb teret kapott Ági, aki rögtön nagytakarításba is fogott (amire nekem sose volt időm). Nekem amúgy Géza adott nagy feladatot, így számvitelen tartózkodtam többet, és ingáztam a főnökhöz a számokkal. Lényegében ez is egy ellenőrzés volt. :) Így jutottunk el a hétvégéhez, amit leginkább a morfondírozás és mérgelődés uralt, de az egy másik történet.
Hamar kezdetét vette egy új hét, szeptember közepe. Furaság környékezett meg már hétfő reggel, könnybe lábadtak a szemeim, ha a történtekre gondoltam. A munka se lelkesített ezúttal, ugyanazzal a rossz érzéssel küzdöttem, mint a magánéletben. Ennek az volt az oka, hogy Ágival hétfőre beszéltük meg az áthelyeződést. Valahogy ezt a síri hangulatot tükrözhette az öltözékem is, melyben ugyanakkor felfedezhetőek voltak a változás jelei is (mivelhogy nem igazán tartozom a szoknyarajongók közé). Reggel aztán mindjárt a búcsúról kérdeztek, amikor is majdnem eltört a mécses, s ki is bukott belőlem minden.
Aztán következett egy újabb nehéz szakasz, amikor is bedobozolhattam a cuccaimat a régi irodában. Már ez is majdnem megríkatott. Mint ahogy az is hasonló hatást váltott ki, hogy az igazgatók (így a vezér is) a munkakör átadás-átvételről faggatott. Nem is tudom ekzaktul megfogalmazni az érzéseim, annyira ambivalensek…félek az újtól, a kihívásoktól, de legfőképp attól, hogy elbuktázom, és ragaszkodom a régihez, amiben nagyjából rutinos vagyok. Még akkor is, ha szinte minden controlling táblához kelleni fogok. És rossz is volt valamiért visszacsörtetni Ágihoz segíteni. Bár jót is találtam az egészben, így most olyan, mintha lenne egy controlling csapat! :) A munkanapot amúgy átszőtte az aggódás, miután Olgi megérdeklődte a főnöktől a ki nem vett szabijainak sorsát. Szankciót jelentett, hogy ha nem lesz ellentételezés, másnap anélkül már nem jön dolgozóba. :S
Tevékeny munkanapot tudhattam a hátam mögött, még egy kis névnapozásra is tellett. Bár éreztem, hogy a mosolyom, és a nevetésem is az erőltetett kategória. :S Azért legalább ettem egy finom hústekercset. Pénteken úgyis folytatjuk Edit névnap alkalmából sütizabbantással. :) Végülis egy controlling teamülésen közölte a főnök a jó híreket, miszerint Olgi még marad, megkapja a jussát! Mi meg mindjárt kaptunk feladatot is, összefoglalhatjuk a controlling jelentéseket. S mivel Ágota nem igazán volt képben, így enyém lett a ténykedés, ami egyszerre jó, és egyszerre rossz. Megtisztelő volt, mert felnéz rám Ági! De gáz is, mert megint én ügyködtem többfronton! Ami a tanulás rovására ment…Másfelől a szerződések és szabályzatok rendbevágása is előkerült, igyekeztem is háttérbe vonulni, hogy valamiben már Ági is kibontakozhasson. A munka során legalább átlátta a dolgokat. :)
Ám a kettős helyzettel se tudtam nagyon mit kezdeni, de legalább az az érzés kicsit oldódott, hogy elvesztettem valamit! Amúgy valahogy nem tudtam a munkára fókuszálni, és a többiek is észlelték, hogy bajom van. Ám lelkem apró szilánkokra tört darabkáit nekem kell összeragasztgatnom. Amúgy felhívtam Marcsit névnapja alkalmából, és egy látogatást is beterveztem.
A következő napokban aztán vissza-visszatértem az irodába, a megszokott helyemre segítségként főként. Ági időnként forrt a dühtől, amit a sok, szekrényből előkerülő kramanc jelentett. Tény, hogy jól felhalmoztuk a dolgokat, bár azok nagyjából rendben sorakoztak a polcokon. Gyakorlatilag a fő ténykedése ekkortájt a rámolászásra terjedt ki, no meg persze az új iroda iránti vágyakozásra. Én azért számvitelen is próbáltam ügyködni, ám azért a felfokozott lelkiállapotban kifejezetten jót tett, hogy Olgi ott állt a hátam mögött, és navigált az értékcsökkenések módosításánál. A már említett kórházi látogatást is sikerült megejtenem, miután a számítástechnikai eszközöket leltároztuk fel a buszállomáson. Ez vegyes érzéseket keltett bennem, délután ismét egy hatalmas kellett aludnom, hogy lelkem megnyugodhassék kicsikét (ez rendszeres délutáni tevékenységem lett). A leltározást másnap is folytattuk némi lomolásban való segédkezést követően. Ági tényleg jó sok mindent kiszórásra ítélt. :)
Viszont sikerült felbosszantania azzal, hogy utánamtelefonált és telefonon várta a megoldást! Mindez úgy éreztem, abszolút nélkülözhető lett volna, ha méltóztatja elővenni a korábbi jelentést, és kicsit belemélyed. Olyannyira megmérgesültem, hogy vettem egy gofrisütőt vigaszdíjnak. :) Azért sikerült megoldania egyedül is, el voltam ragadtatva. :) Vártam nagyon a sümegi kiküldetésünket, melyet a hét utolsó munkanapjára irányoztunk elő (így lőttek a névnapozásnak, de sebaj, Editről nem lehetett nem megemlékezni).
Legalább korán kelni nem kellett, ugyanis a negyed 8-as Kisalföldes Credo-t választottuk, amivel zötyögtünk Sümegig. Elég hamar le is értünk. Elsőnek a forgalmistával ügyeztük le a kifelé járatot, mivel túl sok nem megy 9-10 óra között a telepre. Adódott így öt egész percünk a leltározásra, szerencsére végeztünk is. Egy kedves sofőr vállalt egy pluszutat a telephelyre, így meg is érkeztünk oda fél 9-kor nagyságrendileg. Köszöntő köröket követően aztán bevackoltunk az igazgató úr irodájába, ahol elfogyasztottuk reggelinket. :)
Majd végigjártuk a helyiségeket, ahol jó sok visszásságra fény derült. Nem is gondoltam volna, mekkora munka helyretenni a cuccokat, ha egyáltalán lehetséges ez. :S Közben persze ismerkedtünk is megint a többiekkel. Megállapíthattam, hogy Olgit nagyon szerették. Az idő pedig elég gyorsan telt-múlt. A Kft-t is megnéztük, itt is jól elbeszélgettük múlt-jelen-jövő vonatkozásában. Kicsit érzékenyen érintett ugyanakkor a családalapítás témája, be kell vallanom.
A nap legnagyobb élményét egy felújítás alatt álló busz közeli megtekintése jelentette a műhelyben…:) Főnököt is sűrűn megemlegettük, azért bámulatos az akaratereje és tudásvágya! Igazságtalanságok meg mindig is voltak, és mindig is lesznek! Nekem most igyekeznem kell belerázódni a tárgyi eszköz témakörébe, hogy rutinossá váljak.
A kirándulást (és egyéb lelki zűrjeimet) lezárandó hatalmasat szundítottam. A győri útra is rá kellett pihenni kicsit, melyről olvashattatok külön posztban. :) A vasárnap pedig némi nosztalgiát hozott, hiszen Dodinak kellett elrendezni a szoc. papírokat. Tőlem megszokott műgonddal nyálaztam át a papiruszokat, melyekben egyszer elveszik ez az ország!
Szeptember 19-e is ránk köszöntött, ezen a héten dolgozott Olgica utoljára. Ezen a hétfőn a terv és a tény nagyon fedte egymást, sikerült aktiválnom a kft-s cuccokat. Főnök meg inkább Évát nyúzta a modellel, amibe szintén bele-belefolytam controllingos lévén. De magyarázás közben figyeltem is, hogy tudjak segíteni elakadás esetén, kellett ez nagyon! Addig se másra gondoltam!!! A napi alvás pedig rutinná vált!
Kedd aztán újra csak félelmetesnek mutatkozott, mert kolleginám új oldalát ismertem meg. Nem értette a dolgokat, és hatalmas rúgást mért a számítógépre! :S A nagy dühöngést hanyagoltuk is, és Olgival körbeindultunk előleltározás címén a telephelyen. A controlling beruházás táblát sajnos nem sikerült befejeznem, így ez másnap került megoldásra. Olgi menye, Judit is meglátogatott minket, annyira imádnivaló pocija volt! Ez a szerda is nagy morgásos hangulatban telt, kollegina stílusa megint hagyott kívánnivalót maga után.
De délután legalább szabad voltam, és kedvemre vásárolhattam Olgicának ajándékot például. Már előre dörzsöltem a tenyerem az átadáson. :) Csütörtökön pedig Tapolcán jártunk. Ez a kiruccanás is igen hangulatosnak mutatkozott, és új ismeretségek is köttettek. Na és a légkörre se lehetett panaszunk, záporoztak a humorlabdacsok. :) A leltár itt is hozott érdekességeket.
És hát el is érkeztünk Olgi utolsó munkanapjához, melyet a szervezkelődés határozott meg érthető okokból. Reggel azért megejtettem az ajándékátadást, nagyon jó volt érezni az örömet és meghatódást Olgica részéről. Mondjuk kicsit aggódtam, hogy ugyanazt kapja tőlem is, meg Ibolyától is, végülis egymáshoz passzoltak a tálacskák. Ekkor se maradtunk látogató nélkül, Andi, a korábbi titkárságvezető ugrott be hozzánk.
A nap nehezen telt el, Éva csapkodott, szétszórt mindent maga körül, át is vonultunk a másik irodába. Ahol egy épületfelújítás (jelesül a szivattyú) szivattyúzott. A munkahét aztán majdnem bőgéssel ért véget, annyira meghatódtam, ahogy Olgi elköszönt.
A lazulós hétvégét követően pedig megkezdődött szeptember utolsó hete, immáron egyedül a tárgyi eszközön. Ez olyannyira jól sikerült, hogy a főnök úr nem is hitte el, hogy Olgi nem dolgozik már. De mindjárt jelentős kutakodást igénylő feladattal bízott meg. És vendégfogadósat is játszhattam, néhány ingatlanbecslőt kalauzolhattam ugyanis körbe-karikába a telepen. Ahol a két fős csapat méricskélt, és skiccet készített az alaprajzhoz, mely az idők homályába veszett…Néha-néha a navigálás átcsapott bújócska-fogócskába, de így volt mókás a munkanap, amelyet ártárgyalás zárt. Itthon pedig leszedtük a kukoricát is. Olgitól pedig megtudtam, mit is szeretne igazán ajándékba kapni.
Kedden aztán meg is győztem a pénzügyes kollektívát a kristályok elvetéséről. Ez meg is alapozta a napot, miután elfogadták, hogy fényképezőgép tökéletes lesz. Javarészt táblázatokkal foglalkoztunk, Évicit nagyon támogattam a modellben is, ráfért. Főnök pedig ismét próbára tett tárgyi témakörben, de az információt sikerült hamarost előállítanom. :) Este pedig a kartonokat és a számokat bűvöltem megintcsak eleget téve a könyvvizsgálónknak.
Szerda nagy nap volt, hiszen Olgi ekkor jött búcsúzkodni (erről itt olvashattok) Korábban pedig megígértük neki Ibolyával, hogy mindenben segítségére leszünk. Ennek a controlling tábla látta kárát. Nem gondoltam volna, hogy ez a búcsúzkodás ilyen érdekesen sikerül. Bár ebben nagy szerepet játszott a főnök és Éva közötti konfliktusnak (amikor is kollegina rávágta az ajtót). Nekem jutott a merészséget igénylő feladat, hogy legalább tájékoztassam Gézát az eseményről, ekkor próbáltam elsimítani a vitát. Bár azért örültem is a történteknek, mert így legalább alátámasztódott, hogy nem beszélünk valótlanságokat! :) Sikerként éltem meg, hogy sikerült elráncigálnom a főnököt a táblázat mellől. Éva egyébként elég messzire ment a viselkedést illetően! Másfelől nem igazán értem, hogy ebben a nagy projektben miért is kellett kérvényt benyújtani a túlórára, főleg, hogy ezt nem lehetett akkor már átadni másnak…A búcsúztató szép volt, de elmaradt a korábbiaktól az előbb emlegetett történések éreztették hatásukat, idő előtt távoztunk is. Ágota eléggé felbosszantott mondjuk azzal is, hogy elrángat a táblái miatt…meg hát a stílus is zavart, hogy kérdez, aztán nem hiszi el, amit mondok…délután aztán tovább is maradtam, ami adott némi pluszt Évának.
Csütörtök (szeptember 29.) is elkövetkezett. Lassan haladtunk a táblákkal, tényleg hibát vétettem két résznél korábban. :S Géza amúgy már reggel feladatot adott, a számviteli politikát kellett ellenőrizni megint devizaárfolyamok kapcsán, amit húztam-halasztottam, míg tudtam…és passzoltam az utódnak (csak, mert megérdemelte!) Kicsit feldühített megint, mert az eredménykimutatásos táblázat 29 milliós eltérést mutatott, mely az écs-ben leledzett.
Ági rögtön Gézához futott…:S Bizonygathattam a főnöknek, hogy lejavítottuk, amit a könyvvizsgáló kért, magam sztornóztam az előzményeket, és a részletek legyűjtésénél mégse jelenik meg a jó összeg…hárman kerestük a hibát, és Géza is láthatta, hogy tudunk Évivel együttműködni azért. Fura, hogy a göngyölt sornál jött csak ki jó adat…nagysokára meglettek a számok, s a tábla összeállt így már, amit Gézával hármasban csekkkoltunk. Küldés jóváhagyódott. Majd kis csevejt folytattunk számvitelen, nem értette Évát (he-he, nem hitt nekem, most megtapasztalta, hogy amit mondok, az úgy van. :S)
Délután megint benézett hozzám Olgi, aki a műszakos búcsúztatóját tartotta. Nagyon rendes volt tőle, hogy segített ezúttal is! És még haza is hozott. :)
A munkahét vége laza napot hozott, vezetőink ugyanis Pesten FB-ülésen leledztek. :) Így nem kellett attól tartani, hogy újabb és újabb feladattal találnak meg. Rendezkelődéssel foglalkoztam főként, és Excel táblák gyártottam a későbbi könnyebbség érdekében a beruházási információkat illetően, valamint a kérdéseket írkáltam össze. A napba hozott vidámságot. Olgi is betoppant, és haza is csábítja kiskegyemet. :) A heti feszültséget pedig hatalmas alvással vezettem le.
***
És itt véget is ért a hónap, ami tartogatott jónéhány változást egymással párhuzamosan ráadásul. Nem mondom, hogy sikerült alkalmazkodnom zökkenőmentesen! A magánéleti szál pedig még sokáig megríkatott, nem múlt el nap, hogy ne gondoltam volna a történtekre (két év ment tönkre csúfos módon!) Ezt majd valamikor kifejtem kicsit bővebben is az utókor számára szigorúan tanulságképpen! (és remélem, hogy nem tűnik el a blog, mint a korábbi!!!)
A munkabeli változás pedig hosszú távon lehet nyerő, akármennyire is féltem a könyveléstől, illetve magától az újtól. Majd beletanulok mindenbe, és lassanként e kapaszkodóra építve újrakezdem az életem! Hiszen jönni fog egy új társ, aki újra a bizalmamba férkőzik (hmmmm…nem lesz egyszerű dolga sajnos!). No, de innen fogom folytatni a körmölést. Köszönöm, hogy kitartóan végigkövettétek bejegyzésemet! Még jövök! :) Puszi addig is mindenkinek!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése