Mivel nem szabad megszakítani az események fonalát, így tudósítok Nektek egy vállalati eseményről is.
Eljött a nap, szeptember 28-a, mikor is búcsúztató került napirendre ismételten. Olgi már jó előre a szeptember végét hangoztatta, és oda is datálta az elköszönést. Rossz ezt így leírni, és megélni is furcsa volt. Akkor már harmadik napja álltam a sarat viszonylag önállóan, és inogtam régi és új között. Mert hát ugye a controlling táblákkal hó végéig kell elkészülni, az utódom meg kezdő a témában…
Természetesen korábban már elígérkeztünk Ibolyával Olgi segítségéül az állófogadás kibontatkoztatásában, melyet délre datáltunk. Délelőtt leginkább a controlling beruházás tábla kimunkálásával telt, miközben azért fél szemem Évicire helyeződött és az üzleti modellre. Gyakori vendég volt nálunk ezidőtájt a főnök úr. :)
Kis sikerélményem adódott azért, mert meggyőztem a többieket a megfelelő ajándék megvételményezését illetően. Így kristályváza helyett fényképezőmasinériára gyűjtöttünk az elmaradhatatlan virág mellett. És még annyit tudtam hozzátenni az ajándékozáshoz, hogy a szokásos versikébe belefoglaltattam tavaszi örök élményünket, a konszit. :) Megtiszteltetés volt elsőként olvasni a kész művet, nagyon meghatottak a sorok. Délelőtt aztán megérkezett a fotógép a hozzá illő memóriakártyával és tokkal egyetemben, ezeket a pénzügyes kolleginák becsomagolták, és már előre lelkendeztünk az átadási ceremónián. Néhány morgó egyed is adódott azért, de ez már csak így szokott lenni.
Fél 12 körül aztán folyamatosan érkeztek a vendégek, a korábbi nyugdíjasok, akik meg lettek invitálva az eseményre. Időközben újabb feladatot kaptam Olgitól, hogy sutyiban csempésszem ki a virslifőzőt, mert azt át akarja örökíteni Pircsire. Kicsit mókás volt a dolog, mert azt se tudtam, mit is keressek. :) Nem láttam még ugyanis ilyen eszközt. :) De megoldottam a helyzetet, kollegináim segítségemre siettek. Alighogy sikerült a csempészet, máris jött az újabb megoldanivaló. Évicit kellett vigasztalni, mert igen-igen felhúzta magát, és és dühében rávágta a főnökre az ajtót. A nagy lelkizés miatt aztán le is csúsztam Olgi érkezéséről, így a tálalásban való segédkezés csúszott picit. Csak sikerült felszállítani a tárgyalóba a poharakat és tányérkákat, és üdvözölni a roppant csinos Olgit (aki a hajviselet változásból adódóan alig akartam megismerni). :)
Aztán következhetett a vendégsereg helyszínre kísérése, melyet szintén magamra vállaltam. Nagyon tetszett az, ahogy egymás után/mellett vonul a díszes csapat, és megtölti élettel a „Fehér Házat”. A szokásos üdvözlő köröket követően elővettem minden bátorságomat, és bemerészkedtem a főnökhöz, hogy ő is értesítve legyen legalább a rendezvényről. Meg is lepődtem, hogy panaszt emelt nekem Évire, szerintem megzavarta a történés őt is. És hát nehezen, de pár percre sikerült elszólítani a tábláktól.
Míg én a tárgyalóba loholtam vissza várakozást kérni, addig főnök úr az irodánkat látogatta meg ismételten. Na ja, merthogy elfelejtkeztem mondani, hogy változott a helyszín. :) Vele ismételten a faházban találkoztam, mert Évit is szerettem volna megkérni, hogy emelkedjen felül a sérelmeim és jöjjön ő is néhány minutumra legalább. Sikerült is összeszednie magát, és utolsóként mi ketten battyogtunk be.
Miután mindenki elfoglalta helyét, Zoli elszavalta a verset, mely ismét csak meghatott. Abszolút Olgira jellemző tulajdonságokat tudott összeszedni és költeménybe foglalni. Kicsit meghökkentem, amiért az ajándékátadásnál a főnök háttérbe húzódott…Igazán jó volt ettől függetlenül látni, hogy Olgica meglepődik a ketyerén, és szívből örül! Majd szólt pár köszönő szót, és okozott meglepetést azzal, hogy átadásra kerültek apró meglepetései (Marinak a kolbász édesség helyett, Pistának a barackmag teásdobozba rejtve, és a virslifőző Pircsinek). A gesztusokkal mindenki arcára mosolyt csalt, ezt is roppantó meghatónak és Olgisnak találtam. :)
Ezután kezdetét vette a fogadás, és a kínálgatás (4-féle süteménnyel és némi sós nassival). Közben persze tudakolódtak, hogy mi Évici problémája, de leépítettem a kérdezőket. Elég hamar a távozás mellett döntöttek a főnökkel, amit meg is értettem egyébként. Ági aztán engem is elrángatott a rendezvényre a controlling táblák kapcsán, amitől nem voltam elragadtatva. Később azért visszaosontam, így tudtam beszélgetni is Olgival. Meg is ígérte, hogy a másnapi műszakos búcsúztatóját követően segít. :) Így kicsit meg is nyugodhattam, hogy nem hagy egyedül a kérdések százaival. Ettől függetlenül azért kicsit tovább maradtam, ami pedig Évire mindenképp pozitív hatást gyakorolt.
Délutánra nagyjából lenyugodtak a kedélyek, a történtek hatására végre elhitte a főnök, hogy amiket mondok kollegina stílusáról, az mind igaz sajnos…de legalább közelebb jutottak a modell összeállításához a viharos előzmények után.
Ha értékelném a búcsúztatót, ami azért alulmúlta az eddigit meglátásom szerint. Szerintem a probléma az időzítéssel volt, mindenki feszültebbnek mutatkozott, mint korábban. Amit nagyon sajnálok, Olgi többet érdemelt volna...én speciel végtelenül hálás is vagyok neki, amiért mindig biztatott, segített, rendelkezésre állt. Remélem, boldog hosszú nyugdíjasévek elé néz! Ezzel zárnám is fogalmazványomat, következzenek a fotókópiák!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése