Guruló élmények újabb sorozata :)

Üdvözlet kedveseim!

Ahhoz képest, hogy egy hét szünetet kaptam vezetés terén, a napok elég ütemesen suhogtak tovább. De ez is rendjén volt így.  A már emlegetett féléves beszámoló adott elfoglaltságot szépen, bár sikerült egy-két táblázatos segítséges kidolgozni a későbbiekre vonatkozóan. Hát ha akkor is feladat tobzódás lesz…:) Na igen, és ebben a szünetben a drága kollégáim mindennap megkérdezték, hogy délután begördül-e a T-car (tanulókocsi), lesz-e vezetés. :)

Effektív vezetés nem volt, de Kresz ismétlés rendre megtörtént. Az augusztusi második hétvége pihentetős jelleget öltött, de már nagyon-nagyon vártam a hétfői vezetés órát, aminek időpontja akkor még bizonytalan volt. Bár igazán nem is számított, hiszen szabadságoltam magam. Legnagyobb meglepetésemre már vasárnap este előkerült Gergő hazafelé a külföldi kirándulásból. Valahogy már az egyezetés is roppant humoros hangulatban zajlott, hiába…van stílusa! :) És ez csak fokozta a vágyamat a kocsiba huppanáshoz…

Augusztus 13. hétfő

Igen, nagyon hamar eljött a hétfő... Bár reggel úgy ébredtem, mint aki alig aludt.
A 7 órási járattal vettem az irányzékot Ajkára, hogy a negyed 9-es meeting-ről nehogy elkéssek. A pályaudvaron aztán Attiláékkal találkoztam, de mivel még volt ügyködnivalóm, így csak köszönésre futotta. A reggelivásárlás és topáncsere után következtek az izgatott várakozás percei a Hotel előtt. Ahol aztán egyből helycserés támadás következett, és megkaptam az irányítási jogot, igaz, még pedálok nélkül a felvezető körökre. A körforgalomban zavarodtam meg picit a Móricz Zsigmond utcánál a kihajtást és indexelést illetően. Na az tényleg minden volt, csak jó nem. És ezt ki is nyilatkoztattam. Éljen a maximalizmus! :)

Majd előzetes latolgatásomnak megfelelően Tósokot vettük célba. Meg kell állapítanom, hogy valami fantasztikus élmény volt elhajtani mamám régi háza előtt, illetve nagynénémék előtt. A balra kanyarordásokat gyakoroltuk, mivel Vicuka rendre a másik sávban kötött ki...:S Végülis már második nekifutásra helyrekerült. Addig néhány dicséretet is be tudtam zsebelni a biciklisek helyes előzéséért. Szóval ott tekergőztünk, kereszteződéseket figyelgettünk, és bal-jobb kanyarokat csinálgattam.

Aztán volt egy parkolászás is, de még véletlenül se az általam kipécézett helyre. És mindezt a feladat végrehajtása közben derült ki. Csakis két fával határolt parkolóhelyen állhattam meg, ahol aztán megejtettük az öt perces óraközi sétát. Rettentően tetszett, hogy Gergő magyaráz a településrészről. Nem akartam elvenni a lelkesedését, hogy ismerős vagyok véletlen erre. :)

Néhány közlekedésszervezési és egyben omlós kritikai észrevétel után folytattuk utunkat. Hát a parkolóból való kitranszporálás mutatkozott macerásnak, mert az kereszteződés után nem sokkal történt, ott építették ki ezt a parkolót. S gyors közlekedési kiokosítás után a jobbra kifordulás helyett a balra utat választatta velem a Gergő. Jó is, mert közben mögöttünk jöttek...aztán az egyíves megfordulás került elő.

Még pár tósoki kör után (itt is borzasztóan szűk utcák vannak, nem tudom, Gergő valamiért kedveli ezeket) Padrag felé vettük az irányt. De közben jólesett, hogy a somlós busz és egy ismerős is integet. Itt is adódott kaland: két mama tipródott az út szélén, leléptek, visszaléptek, végül az egyik elkezdte ráncigálni a másikat keresztül a főúton, mintha egy csomag lenne...csak lestem...mintha direkt késztetést éreznének arra, hogy átvágjanak a T-car előtt...na, Gergő szapora káromkodásban tört ki, de tényleg eszetlenek voltak!!!

Padrag felé meg azt vártam, hogy megelőzzenek a mögöttes járművek, nagyon hamar lecsökkent a követési távolság, de a papa csak nem ment. A sor meg gyűlt mögöttem. Úgy éreztem magam, mintha én lennék a Safety Car. Egy idő után dühített, hogy nem előznek...Gergő nem győzött nyugtatni.

Veszélyeskedés se maradhatott el, a lámpák bekapcsolásával lenéztem, és máris átsodródtunk a másik sávba...:S:S:S Villámgyors korrigálás...de fogalmam sem volt, hogy sikerült-e beüzemelni a világítást. :S És ez eléggé zavart, annyira, hogy a biciklisre nem figyeltem, azt vettem csak észre, hogy Gergő nyomat egy bal indexet. Csak épp a miértjét nem vettem észre, csak sokára...annyira a lámpákkal voltam elfoglalva. Tudom, sokadlagos ez is. Úgyhogy akkor tényleg ezért fontos nem a sebességváltót, indexet, egyebet nézni, hanem az utat!!! Index...igen, most csak azzal szenvedtem, hogy az apró kormánymozdulatoknál nem ugrik vissza magától, vissza kell olyankor állítani. Gergő csak nyugtatott, hogy ha mindent tudnék, jövő héten már nem kéne órát tartani. Padragi körök után pedig vissza is tértünk a városba, forgalom elől elzárt területen áthajtás megint megvolt, bár ezúttal egy bicajos kerülése miatt. Tudom, ilyet se csinálunk!

Végezetül beparkolhattam a Hotelhoz, az indexeléssel voltam picit lemaradva...alapvetően dicséretet kaptam, de azért itt még bőven van mire figyelni. Majd péntek délután egyeztünk meg folytatásban. Na meg kell vallani, sokmindent kell helyrerámolászni. Kresz vizsga ide, vagy oda, a kereszteződésnél rendre a táblákat kajtattam, és ha nem kerültek kihelyezésre, akkor úgy alapvetően sokat gondolkodom...el is kapott a harci láz, és elővettem csak a kereszteződéskre vonatkozó részt a Kresz-ből, és a délutánt-estét ábra rajzolásokkal töltöttem bevonva az öreget is ebbe.

Másnap aztán legnagyobb meglepetésemre maga a főnök is érdeklődött a vezetési folyamatábráról. :) Ez elmondhatatlanul jólesett. És szinte tudta, hogy mi jóval foganatoskodtam a problémák hatására…na igen, ismer…:) De persze a többiek is nyomon követik rendszeresen fejlődésemet, ami mindig ad némi pluszt. Persze most is nagyon vártam a hét végét, azon belül is a vezetés órát.

Augusztus 17. péntek

Már reggel csak a délutáni órára fókuszáltam, persze azért tettem-vettem, főleg, mivel Évát kellett úgymond helyettesíteni, és mindig akadtak kérdések, és felderítetlen ügyek. Tulajdonképpen a héten is ez vonult végén. Meg az, hogy bizonyos munkatársak hozzáállása kiborított, de már tudtam a taktikát egy következő harci feladatnál: sátorbontás mellettük! :)

Amúgy pedig kávéval doppingoltam magam, amit Margit társaságában költhettem el jóízű beszélgetést folytatva.

Bár jellemzően a héten sokat diskuráltunk, hiszen mindketten egyedül maradtunk az irodában. És bár megcsappant a létszám, de Ica főnökasszonyunk ekkora datálta nevesnapjának megünneplését is. A megemlékezésre aztán dél után néhány perccel sor is került, a szokásos versikét és ajándékátadást követően elfogyasztottuk a sütiket, és kicsit lazítottunk. A magam részéről pedig azt vettem észre, hogy a névnapokról én távozom el utolsósorban, és az új kolleginával, Timivel szépen halad előre a barátság. :)

Lassanként aztán elérkezett a kettő óra, és a lantletétel ideje. Ami egyúttal az átszellemülést is jelentette. Gergő időben érkezett a csekkpontcsárlihoz, és némi papírozást követően indultunk is. Ezúttal is Padragon jártunk megint, ahol bal-jobb kanyarok kerültek gyakorlatozásra.

Majd kinéztünk Halimbára is. Ott aztán volt minden: építkezés, jelzőőrös forgalomirányítás, motoros felvonulás csak nekem. Bal-jobb kanyar úgy érzem, a helyére került.
Aztán a pedálokat is megkaptam, illetve a váltásokat is elkezdtük. Ez kis szűk utcán ment is. Viszont amint meglátok a tükörben két autót, már mindent összevissza csináltam (pl. kuplung helyett sikerült a gázt nyomnom), Gergőnek most is kétszer kellett szólnia picit határozottabban. Az az igazság, hogy utána is hiába kérdezte a miérteket, nem tudtam rá választ adni...:S Nem tudom tényleg miért van az, hogy a mögöttes forgalom zavar. És utána bele is buktam az Y-fordulásba. Természetesen szűk utcában kellett megvalósítani azt is.

Még van mit gyakorolni ezen kívül is, szerencsétlen biciklis kerülésnél kicsit korán jöttem vissza a sávomba, össze is zavartam...(mondjuk én bicóval autókkal való találkozáskor jóóóól lehúzódom). Padragra visszatérve meg kell jegyeznem a mókás esetet. Gergő egy szikla mellett jobb kanyar sikeres abszolválását tűzte ki feladatul nekem.

Már rajta voltam a megvalósításon, mikor megpislantott egy sárga fagyisautót, amit le kellett stopolnunk. :) Én jól el voltam telve a sütikkel, úgyhogy csak ő fagyizgatott. Én meg őriztem az autót, illetve próbáltam a fejemben helyretenni a gáz-kuplungos kavarodással előidézett belső dynomen helyzetet.

Mivel sokra nem jutottam, így kértem némi oktatói segédletet a modellezéshez elkerülendő a további ilyen necces szituációkat. Meg is lett fejtve, hogy a mögöttes forgalom zavart be. –Tréfás megoldásként meg is kaptam, hogy hajnali vezetéssel ilyen problémák kiküszöbölhetők. :) A pedálokat vissza is vette a visszaút során.

Adódott veszélyes helyzet is persze. A vasúti átjárós körülnézést is óvatosabbra kell fogni, mert megint átestem a másik sávba. Egy pillanat félrenézés, és ott a probléma...aztán jött az ijedtség. És a blokk. Szóval leginkább ezt kellett helyrerakni a buksimban! Aznapi utunk utolsó részében a Vasút utcájában körözgettünk kereszteződéseket gyakorolgatva. Ennek során kellett rájönnöm, hogy a forgalom mellett egyre inkább tudok figyelni a kötetlen beszélgetésre is. :) Az óra a Hotel parkolóban ért véget, ahol érzésem szerint is egész jól bemanővereztem az egyik szabad helyre.

A szeánsz során néha éreztem a fejlődést az előzőhöz képest, de néha meg a visszafejlődést. A Gergő meg is jegyezte, hogy több önbizalmat szeretne nekem, mert alapvetően alakulnak a dolgok. Párhuzamos parkolás majd a vége felé lesz, ha "már megügyesedtem, megerősödtem". A veszélyvonzós bűvös mondat is elhangzott, de tényleg minden órán van valami veszélyes! Igazából szívesen folytattam volna a körözgetést még, talán pont azért, hogy a hibákat megtanuljam javítani! Ez a pánik is borzasztó, tényleg kezdeni kell valamit ezzel! No, majd a következő alkalmakon… :) 

A lényeg, hogy nagy szünet nem iktatódott be Tamás (ti.: iskolavezető) nyaralása miatt sem, és ez szívderítő volt számomra. A postánál viszont egy hétre elváltak útjaink. Ahhoz képest, hogy másnap kirándulás került napirendre, sokkal jobban lelkesített a vezetés, mint maga a kiruccanás. No, de arról majd úgyis külön posztban szólalok fel.

Jelen írásomba úgy ennyi fért. Köszönöm, hogy végigolvastátok fogalmazványom. Innen fogom folytatni! :P Addig is agyő mindenki!