Lelkesedős augusztusi start

Üdvözlet kedveskéim!

Szépen elkövetkezett az augusztus is, most kicsit örülök, hogy nagyjából a tervek szerint tudtam haladni az élménytaglalásokkal. Azt hiszem, hallgatok öcsémuramra, hogy kis szösszenyeteket alkotok. Majd meglátjuk, mi lesz ebből. :)

Mostan újabb két vezetés óra szerepel a beszámolók listáján. Na igen, úgy vélem, ez nagyon tudja tartani bennem a lelket, és ráadásul tényleg jól is érzem magam a gépjárműben. Jó, Forma-1-re még nem nevezek. És ralira se. :) Majd eljön annak is az ideje, hát vagy nem. :)

Az órák jellemzően a hétfő-péntek ütemet vették fel, így hétvégén a hét elejét vártam nagyon, hétfőt követően pedig a víkendet. :) S miután sikerült az elsősegély vizsga, így még felszabadultabb lehettem. Jó is volt ez így, mert Zoli mindennap megemlítette mind az újraélesztést, mind a stabil oldalfektetést. Azért tetszett a rögtönzött napi megbeszélés a munkaügyön…ha nem mentem, hát odaparancsoltak. :) 

A két vezetés óra között pedig a féléves beszámoló kötötte le a gondolatokat...ami tökéletes is volt úgy. :)

2012. augusztus 3. péntek

El is jött lassanként augusztus első pénteke, melyet szabadságosra is vettem, hogy hadd kopjon az is. Így vált lehetővé a délidős vezetés. Gergő is aranyos volt, még mielőtt a délelőtti buszok sorolásába kezdtem volna a telefonba, már javasolt is egy járatot. :) Persze alig vártam, hogy beérjünk. 

Csekkpontcsárlinak ismét a pályaudvar lett kijelölve, így az árnyékosabb részre húzódva lestem a T-car-t. Mivel a parkoló nagyon zsúfoltnak mutatkozott, így a vezető szerepet egyből nem kaptam meg. Tényleg ki kellett centizni a kijárást, de Gergő ezt egy tigris ügyességével oldotta meg. Csak lestem, és tanultam. :)

És pikk-pakk ki is értünk a rutinpályára, ahonnan gyorsan kipateroltam egy megtévesztő index manőverrel az ott tanyázó másik tanulóvezetőt a felvezető körök során. Egyébként  az emelkedő volt napirenden, kézifékes indulás, illetve fék-gáz tesztelgetés itt.

Picit Y-oztam is, majd Gergő kávét óhajtott, úgyhogy irány a Tesco. Ott a bejáratnál picit megakadtam az index-szel, közben balról jöttek, Gergő bele is korrigált. Aztán ki lettem okítva, hogy ilyenkor inkább a forgalomra figyeljek, index másodlagos. Vettem. Aztán parkolás élőben pedálokkal már. Jó volt, azért korrigálás még kellett. A kiállással adódtak aztán problémák megint, rendesen bekavarodtam az indexelésbe.

Majd még időztünk itt rendesen, a parkolást gyakorolgattuk, meg a tolatást is, de már pedálokkal. Még van bőven mire figyelni... De általánosságban meg lettem dicsérve, mivel a jobbra beállás elsőre tökéletes lett. Külön kiemelte a Gergő, hogy a pedálokkal nagyon finoman bántam, és örül, hogy figyeltem az utasításaira, azaz lassan mentem. Így több idő van korrigálni.

A városba is én hajtottam befelé, de ott megint átvette a pedálokat. Persze megint az indexbe kavarodtam be a pályaudvarnál. Ott segíteni kellett, mert tömve volt a parkoló még mindig. Amúgy épp Joli érkezett kocsival mögénk keresve a helyet a pakírozásra, meg is örültem neki, hogy türelmes. :) 

A vezetést pedig nagyon élveztem megint. S azt hiszem, most jutottam oda, hogy a méreteket úgy be tudom lőni. Vasárnap lesz folytatás, utána egy hét szünet.

2012. augusztus 5. vasárnap

Nagyon vártam már ezt a vasárnapot, bár meg kell vallani, aggódtam is rettentően. Azt az információt kaptam ugyanis, hogy a csudakocsi szerelés alatt áll. Eléggé rosszul érintett a dolog, hiszen előzőleg én vezettem…de nem észleltem semmi rendellenességet (no jó, pár túlpörgetett motorhangtól eltekintve). Azért továbbra is reménykedtem a vezetési élményben. Igen, szó szerint! :D Mára eljutottam oda, hogy kretének vannak, és ezen tulajdonsággal meg kell tudni küzdeni. 

El is következett a vasárnap, izgatottan indultam útnak. A faluban azért néhányan meg-megállítottak, na ilyenkor bírom, hogy itt mindenki kíváncsi mindenre. És nem, nem dolgozni igyekeztem. Jójó, elfordul omló telepen töltött víkend, de hát akkor is…Aztán Bea csatlakozott hozzám, rögtön felajánlott a tegeződést is, ami roppant jólesett. No, egész szépen össze is barátkoztunk. 

S mivel a nap hosszúnak és perzselőnek ígérkezett, így vásárlással nyitottam. Majd várakozó álláspontra helyezkedtem a Hotel előtti parkolóban. Ahol ismerősre is bukkantam: nagyot köszönt a mentőstiszt, aki az elsősegély vizsgán egrecíroztatott (bár azért végtelen jószándékról tett tanúbizonyosságot). És azok a biztató pislantások…:D Na igen, azok kellettek. Aztán Gergő is hívott, hogy csak legyek türelemmel, mivel pár percecskét késni fog. Megnyugtató volt, hogy csak erről tájékoztatott. Hát néztem egy hatalmasat, amikor begördült a saját kocsijával. Egyből oda is lettem, hogy ezt kell majd vezetnem, nincsenek pótpedálok, atyavilág! Végül megnyugtatott, hogy most elkötjük a T-car-t, de gyalogosan kicsit messzi lenne. Odafelé következhetett a stílustanulmány ala Gergő, miközben kifecsegtük a páratlan volán menetrendet is. :D Az ámulat azért elkövetkezhetett, mikor egy végtelenül szűk utcához érkeztünk. Nem gondoltam volna, hogy itt szembejövő forgalom is létezik…kicsit aggódtam is, hogy elférünk-e vajon, illetve mi lesz, ha szemből érkeznek? 

Persze minden gond nélkül odaértünk Tamásékhoz. Meg kell hagyni, impozáns látvány tárult elém kikecmeregve az autóból. A garázsban aztán Gergő átvette az irányítást, pedig nem lett gond szserintem, ha dirigál. :D Aztán helycserés támadással birtokba vettem a vezető szerepet, ahol aztán a lámpákkal is megismerkedtem. Mit ne mondjak, a rémületen kellett először is úrrá lennem…a kis szűk utcán kellett lefelé is haladványozni…de leérkeztünk a városba, és még egy dicséretet is sikerült bezsebelni a jelzőőrös kereszteződésnél való reflexszerű körülnézés kapcsán. 

A körforgalomba való betérés is okozott némi riadalmat, csak háromszor kellett iránymutatást adni Gergőnek, mire vettem az adást. No, aztán megláttam az Ajka vége táblát, hát érdekes érzések környékeztek meg. Ekkor lettem felhomályosítva, hogy ez előre kitervelt volt ám, azért kezdtünk a lámpákkal. :D De akkor is úgy meglepődtem, hogy nem a rutinospálya felé haladunk…de azt is hozzá kell tennem, hogy pokolian tetszett a dolog. :) Még az is, hogy egy papus nézegetett-nézegetett szélárnyékból kifelé. 

Elmondhatatlanul megörültem, amikor megpislantottam az előzni tilos táblát. Nesze papa, nem előzöl! Muhahahaaaaa! Amikor aztán elérkeztünk a tábla oldásához, a papa mögött lévő vágódott ki teljesen hirtelen. De már nagyjából tudtam kezelni a helyzetet. Padragra betérve aztán köröztünk. Itt is megleptek a hirtelen utasítások, illetve a szűk utcácskák. Egyik ilyenre egy meredek feljáró vezetett, ott kicsit közel jött az árok. Ám minden jó, ha vége jó, korrekció is létezik. Egyszercsak megkaptam a pedálokat is, innentől lett összetett a harci manőverezés. Az egyik utcából kifordulva aztán kicsit aggódtam, hogy az omlós buszocskával hogy férünk el egymás mellett. Persze gond nélkül sikerült a helyezkedés, és semelyik tárgyi eszközben sem keletkezett kár. :)

 

Kissé meglepődtem megint, amikor egy kereszteződésben kis elméleti ismétlés következett, mondjuk hirtelen le is blokkoltam. Kétségbeesetten kerestem a táblákat… Jó, hogy profi csücsül mellettem, és mindent észlel. :) Így magyarázat következett…majd haladtunk is tovább. Az ilyen kereszteződésekben mindenkit elengedtem, még véletlenül se fordultam ki még akkor se, ha éppenséggel kifértem volna. Jobb az óvatosság! :) A legnagyobb vigyorgásban akkor tudtam kitörni, amikor egy jobbra kanyarodásnál megpillantottam az utcanévtáblát: Málnás utca. :) Gergő persze már jó előre somolygott…No, és akkor el lehet dönteni, ki vitt kit a málnásba. :):):) Mondjuk azt is megfigyeltük, hogy amint meglátnak az emberek egy autót a kapubejáró felé tartani, máris odatapadnak az ablakba…:) Mint falun…:)

 

A padragi körözgetés után aztán egy újabb ajkai városrész kerül szemrevételezésre, nevezetesen Csinger. Kicsit olyan volt az egész, mint egy időutazás a múltba, de rettentően tetszett ez is. Még akkor is, ha az éles kanyarok rémisztőek tudtak lenni, és az úthibákat se tudtam mindig kerülni (bár a szándék megvolt, a reakció mutatkozott lassúnak itt is, úgyhogy ezt javítani kell mindenképpen!). 

Majd a második negyvenöt perc végén visszatértünk Bódéra, és ismét csak lehetett küzdeni a jelzőőrös ipari vasúti vágánnyal és a meredek kis negyed sávos utcával. Ahol ezúttal szembe is közlekedtek, de legnagyobb ámulatomra elengedett a piros Hyundai. Az utca végén csak a bozót jött kicsit közelebb a kelleténél, megint az indexre figyeltem, amiről kiderült, hogy nem is kellett volna. Az óra végén megint nehezen szálltam ki a kocsiból, nagyon tetszett az autókázás. És ráadásul meg lettem dicsérve, de magam is éreztem a fejlődést. 

Így szünetre menni pompázatos volt, bár nem tagadhatom, rettentően vártam a következő vezetgetési időintervallumot. Eközben szépen alakult a féléves beszámoló is. Ahol meglepődtem, hogy milyen szépen alakulnak a dolgok. No ennyit számít a rutin...:) És jó volt, hogy megint én koordinálhattam az egészet. Szóval a lelkesedést sikerült átmenteni augusztus elejére is. Abszolút jó döntésnek mutatkozott ez a nagy projekt is, hiszen az órák kiválóak a veszélyekkel együtt is.

No, a folytatást pedig majd meglátjuk! Még jövök kedveskéim! :)