És igen, SIKERÜLT! :):):)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Júniusban történt még néhány jelentős esemény, most ezeket foglalnám össze, ahogy azt meg is ígértem. :) 

Szóval mint az előző bejegyzésemből megtudhattátok, új munkakört kaptam, melybe azért szintén bele kellett újra tanulni. Két év kimaradt, és bizony változások vannak minden területen...közben utódot is sikerült találni, persze igyekeztem addig elsimítani a kérdőjeles ügyleteket. Valahogy ismerős volt ez az átadom-átveszem szituáció...

 Egy nap munkába menet felfigyeltem egy impozáns eladósorban lévő gépjárműre. Őseimnek is szemet szúrt a kicsike, így nyaggatva is lettem a komolyabb érdeklődést illetően. :) Még pár napig azért szemeztem a kocsival, mire megszületett az elhatározás, hogy menjünk háztűznézőbe. :) Ezt apuval ejtettük meg, bár örültem volna, ha Attila különösebb figyelemfelhívás nélkül is társul. Nekem megtetszett a piros Opel Astra, a műszaki dolgok vizsgálata terén pedig bíztam apuban...végülis lefoglalóztam a járművet, ami örömmel és büszkeséggel töltött el. Rákövetkező héten már a további papírozást intéztük, hogy pénteken már gyakorlatozhassak az autómmal a vizsgára. :) Valahogy aztán ez csúszott, kedvem is szegte a dolog.

Bár lehet, okkal történt így az eseménysor! Elvégre benzin-dízel váltást kitapasztalni nem biztos, hogy célszerű lett volna a megmérettetés előtt. Így kicsit rágyakorlatozunk Gergővel és a Hyundai-al. El is következett a vizsganap június 24-én. És ezúttal úgy gondoltam, hogy mindennemű feltűnés kerülve lesz a faggatással egyetemben, így már előző péntekre is szabadságoltam magam (megkezdve az idei első szabis napok letöltését). Nagyjából elégedett voltam a gyakorlással, bár azért a félsz bennem volt. Persze Gergő mester most is nyugtatott...és miután tudtuk a kezdést, sikerült kivívni, hogy ezúttal ne autóval közelítsük meg a vizsgabázist már alapból idegesen Tamás miatt...

Elég ütemesen eltelt a hétvége, amit gyakorlással töltöttünk, illetve vasárnap újabb töltődést adott a pápai termálfürdős ejtőzés Atival. Sokat jelentett a nyugtatása is.

El is jött a vizsga napja, próbáltam már reggel fejben összeszedni magam. Aztán ez a buszozás nem mutatkozott könnyednek, mivel a járat késett, és Gergő már rámcsörgött, hogy merre vagyok, mert 7.26-kor startol majd a veszprémi...szerencsére időben fel tudtam vetődni a buszra. Gergő próbálta oldani a feszültséget, ami újra megjelent azért. Adott némi pluszt azon kérdése, hogy mit fogok csinálni hétvégén a sikeres vizsga után...:) A makacs tagadás azonban csalhatatlannak bizonyult ekkor is, de mindkét esetre a bulit irányoztam elő. :) Levezetésnek szigorúan.

Szóval az odaút nagyon kellemesnek bizonyult, Gergő folyamatosan nyugtatott, ami roppant jólesett a lelkemnek. Meghagyta, hogy Tamással se foglalkozzak, csak a szent célt tartsam szem előtt, ha már időm, energiám és nem utolsósorban pénzem fekszik benne. :) A pályaudvaron aztán láttuk is a tanulóautót, és az előttem vizsgázót...majd a vizsgabázisra érve még egyszer verbálisan megerősítést nyert, mire is kell figyelni. :) Azonnal meg is közelíthettem a gépjárművet, talán ott kellett igazán úrrá lennem a parázáson. Néhány sms is lelkesítőleg hatott, köztük Atié, melyben meghagyta, hogy ne bonyolítsam túl a dolgot! Na igen, ez többször felmerült már az órák során is...Majd legnagyobb meglepetésre ugyanaz a vizsgabiztos jött újra felém, aki az előző megmérettetésen...:) A vizsgaútvonal kihúzását követően indulhatott a kötelező ellenőrzési kör, melyet Gyuri bácsi jótanácsai követtek. Hát mit ne mondjak, amikor megtudtam, merre visz majd nagyjából a vizsgaútvonal, megint előjött egy parahullám, miután pont azok az utcák érintődtek, ami már a gyakorlások során se lettek kedvencek...de próbáltam erőt venni magamon, és koncentrálni a parkolásra.

Amikor a balra előrét és jobbra hátra parkírozást megcsináltam, már örült egy picit egy lelkem. Sajnos párhuzamos parkolóhelyet nem találtam megfelelőt és nem is akartam reszkírozni (okulva az előző vizsgából). A Házigyári úton haladva a vizsga felénél kezdtem felengedni, és élvezni a vezetést, ha őszinte vagyok.Valamerre arra következett az örök líblingem, a saroktolatás. Gergő nagyon óvatosan ugyan, de jelzett, mikor merre tekerjek egyet a kormányon, értékeltem is. :) Bár kicsit féltem, hogy átlógok majd a felezővonalon, ami buktavárit eredményez még így is...de Gyuri bácsi engedett továbbhaladni. :)

És a párhuzamos parkolás maradt hátra, ám ehhez visszafelé se leltem olyan teret, aminél végre lehetett volna hajtani kockázatmentesen a feladatot. Lehet, már-már túl is óvatoskodtam...és amikor a vizsgabázis felé kellett visszahajtani, hát el is keseredtem, hogy ezúttal az időkeret miatt nem lesz sikeres a kör. Azért még egy halvány remény volt, hogy majd az ATI-nál kell megcsinálnom ezt. Ám amikor parkolást irányzott elő a biztos, hát odalettem...Következett néhány perc feszültség, amikor is a pontozást ejtette meg Gyuri bácsi. Amikor pedig a nagy-nagy jóindulat szót kiejtette, legszívesebben elbőgtem volna magam, hogy hogy lehettem megint ennyire szerencsétlen...majd átnyújtotta a vizsgalapot, és további balesetmentes közlekedést kívánt! Ott könnyek szöktek a szemembe...el se akartam hinni a történteket...Tamás is kérdőn nézett, majd közölte, hogy nyugodtan sírjak, ha úgy gondolom...hát tudtam volna, ha őszinte vagyok. Majd Kati biztatott, hogy higgyem el, hogy siker van! :) Majd a hazaút során megkaptuk oktatóinktól, hogy a hátsó sor legyen vidámabb! :) Hát fel kellett dolgozni az eseménysort. :) Ez nem igazán sikerült könnyedén...:) Kicsit gyorsan váltunk el a csapattól, így Gergőnek csak egy nagy-nagy köszönömöt tudtam mondani.

Majd a városban grasszálva nagy-nagy telefonozásba kezdtem. Elsőnek Atit hívtam, és hagytam, hogy vigasztaljon. :) Majd a legváratlanabb pillanatban ujjongásomnak adtam hangot. :) És röviden kifejtettem a hogyvoltot. Örültem, hogy velem örül. :) Azután sorra csörögtem a barátokat, és a kedves kollégákat is. Majd a Kis családból utoljára Anyával közöltem a tényállást. Ehhez be kellett tértem a Penny-be (Tamás kitett volna ott a hazaút során), de így jobb volt. A 11.40-es járattal aztán hazafelé vettem az irányt autókát várni. :)

Mamáékhoz is kilátogattam hazafelé a temetőbe, mint minden fontos eseménykor is...és a lelkem megnyugodott. :) Hazafelé tartva megcsörrent a telefonom...Gergő ezúton gratulált, és beszéltük ki a kritikus pillanatokat is...Nagyon jólesett ezen gesztusa. És be kell valljam, hogy megkedveltem az órák során, értékeltem, hogy sokszor lelkizett velem. Meg hát az órák is mindig élménydúsak voltak! :) Köszönök mindent a Mesternek!

Itthon az öregnek lelkendeztem egy sort, miközben gondolataim az események nagyszerűségén ragadtak le. Az élet óriási rendező, ennek egyszerűen így kellett történnie: sikeres vizsga, és autótulajdonosi lét egy napon! :):):) Négy óra után következett el a következő nagy pillanat ezen a szép június végi napon: megérkezett az Opelem. :) És büszkén vettem át a slusszkulcsokat a garázsban a különféle papírokkal együtt, és figyeltem a kezelésre vonatkozó tanácsokat. Még aznap az első útra is sor került, hiszen tankolni kellett. 

Azt hiszem, ezt a napot sose fogom elfelejteni, rettentő boldogságban térhettem nyugovóra, hiszen két álom teljesült. :) Köszönöm mindenkinek, aki támogatott!!! Jöhet a következő célkitűzés és annak megvalósítása!