Újrázó

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

A májusi közepi zakót minél előbb szerettem volna elfeledni, és sikeresen teljesíteni ezt a vizsgát. És siettetésemnek megfelelően új időpontot is kaptam a bizonyításra. Ezt előbb telefonon közölte Tamás, Gergő pedig a f.book-on értesített. Utóbbit gyorsan el is távolítottam az idővonalról már csak babonából is. Kicsit izgatottan vártam az újrázás lehetőségét. 

El is következett hamar ezen időpont is (június 7.), melyre előzőleg csúszó igényemet is bejelentettem. S mivel 10 órakor startolt volna a körözés, így ezúttal Ajkáról indultunk. Kicsit tartottam tőle, hogy eső lesz, ami még bonyolító tényező tudott volna lenni. A lelkesítő sms-ek begyűjtése után várakozó álláspontra helyezkedtem a Hotel előtti csekkpontcsárli előtt. Be is gördült hamarosan a Hyundai, ám Gergő ekkor még nem állt mellettem. Tamás rögtön be is szólt, újra csak megalapozva a hangulatom...végül kénytelen-kelletlen rácsörögtem oktatómra. Őt végül útközben szedtük fel, majd zsúfolódtunk össze a hátsó trakusban, miközben az új vezetési kartonomat is feltöltöttük adatokkal. A volánnál amúgy még az elsősegély-tanfolyamon megismert Gina ült, nem kis meglepetésemre. Ugyanis ő júliusban már a második forgalmi vizsgájára készült, és nem tudtam mire vélni, hogy most meg itt vezet...

Nos, ezúttal az ő vezetési óráit is végig kellett követnünk figyelemmel a gépjárműmosás izgalmait követően. A parkolásokat nagyon ügyesen kivitelezte, bár Tamás stílusától még mindig a falra másztam...de ott a hátsó ülésen magamra ismertem, és arra a következtetésre jutottam, hogy tipikus női problémák vannak a vezetésnél...:) Gergő amúgy próbálta oldani a feszültséget, ami azért közben megjelent. A vizsgabázisra érve szembesültem egy újabb meglepetéssel, hogy megcserélődött a sorrend, és második versenyző leszek aznap. Na, ez is fokozta az izgulásomat...és hiába olvastam, hiába sétáltam, azért csak ideges voltam. 

Tamásék aztán 11 után valamivel vissza is érkeztek, és következett a helycserés támadás. S a pár perces felkészülési időben újra csak megkaptam a biztatást Gergőtől. Próbált rávezetni, hogy mindentől függetlenítsek, és csak ide koncentráljak. A vizsgabiztos elég szimpatikusnak tűnt, és a bemutatkozásokat követően segítségéről biztosította Gergőt is az útirányokat illetően. Hát az első parkolásig tartott a nyugalmam...jobbról jobbra sikerült nagyon kis ívvel beiramodni, féltem is, hogy Gergő ráfékez...végül kikorrekcióztam. A jobbra hátra tolatásnál az oldaltávolsággal nem voltam elégedett, így újra csak korrigáltam. Úgy véltem, nincs meg az ajtónyitásnyi hely...végül megint a biztos szólt, hogy nem kell annyi javítás...a párhuzamos parkolást parkolást újra csak hátramenetben kellett végrehajtani...hát itt hosszasan kerestem a helyet, végül sikerült megint szűköcske helyet választani. A feladatot ugyan végrehajtottam, Gergő néhány rosszalló pillantása ellenére is, ám kiderült, hogy többet javítottam a kelleténél. :(:(:( Ezt se igazán értem, hogy ez miért baj...a későbbiekben max. az üzemanyagköltség növekszik...a fő a biztonság! Szóval elég kellemetlenül érintett a bukovics, és értetlenkedtem is rendesen. A biztos ezúttal is értékelte a teljesítményt, és figyelmeztett, hogy ne szeressem ennyire a kihívásokat, majd két bömbölő gyerekben találjam meg azt. :) 

A gépjárműből kiszállva Tamás rögtön érdeklődött a helyzetállásról. A szituáció ecsetelését követően oktatók nagy egyetértésben eszelték ki, hogy mit fogunk tenni...újra elmegyünk abba a parkolóba, ahol a vizsgán is voltunk. És bemutatom, hogy ezeket tökéletesen meg tudom csinálni...Tamás is jött velünk, vélhetően, hogy szokjam egy 3. személy jelenlétét...hát minden feladat meg is ment szépen. A párhuzamos parkolást is ugyanarra a helyre kellett elkövetni, ahol pár perccel korábban éles helyzetben. Hát Tamás is megállapította, hogy ez nagyon kicsi hely, majd feltette a kérdést, hogy "mit képzelek magamról, hogy gyakorlottaknak se megy az ide parkírozás, hát akkor majd nekem? Kívánja, hogy a volán fizetés elég legyen a vizsgákra!" A konzekvenciákat levontam, és próbáltam magam összevakarászni. Így kikristályosodott az is, hogy mit kell gyakorolni. Majd míg Gina a városban gyakorolt még egy órát, addig ismét csak tájékoztattam Attilát (meg a többieket is) a túlbonyolításban jeleskedésről. Visszatértemben Gergő meg is kérdezte, hogy sikerült-e megnyugodni?:) 

A hazaút megint iszonyatos volt, szegény Gina kapott hideget rendesen. Gergő nem győzte a stílust minősíteni, és én is azt érezte, hogy a mi óráink ehhez képest igen lájtosak még egy-egy korholással együttesen is. Azért Tamás okozott egy kellemes meglepetést is, miután Ajkán elváltak útjaink. Biztatásának adott hangot, és rámpirított, hogy ne merjek elkenődni! Tulajdonképp addigra valamelyest megnyugodtam, de azért jólesett Ginával sétálni és kibeszélni az egész vezetés okítódást. :) És újra csak mihamarabb akartam újrázni. Ám ezen a bukta utcán könnyebb volt túllendülnöm, mint azt megelőzőkön, a szerencsén és jóindulaton is múlott a dolog szerintem. 

S hogy mi lett a folytatás, az hamarosan kiderül. :) Addig is legyetek türelemmel...még jövök és beszámolok. :)