Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Mint azt tudjátok, június mozgalmas és szépséges hónap volt. És most onnan folytatnám, ahol abbahagytam az események fonalának felgöngyölítését.
Szóval Brigi szorgalmasan okítódott általam, és be kell valljam, pokolian élveztem a tudásanyag-átadást. Ügyes lánynak mutatkozott egyébiránt, akivel rendkívül jól lehetett együttműködni. Július elejének sztorijához tartozott, hogy meglepetésre kiderült, hogy az Év dolgozója címet én kapom. :) Igen, omlós pályafutásom kezdete óta egyik célkitűzésem az volt, hogy ezt a kitüntetést megszerezzem. És külön örömömre szolgált, hogy ezt elsőként én értem el a fiatal generáció tagjai közül. :) Úgyhogy a sok-sok rááldozott óra, energia "gyümölcsözött", és adott egy önbizalmi lökést, a büszkeségről nem is beszélve. Az átadó eseményről pedig külön posztban szóltam.
Persze nem telt el nap úgy, hogy ne gyakoroltam volna az autókázást is (no meg az "autósimogatást", ami a gépjárműben való ücsörgést jelentette). Ezzel az volt a célom, hogy minél szorosabbra fűzzem az ismeretségünket a járművel. A jármű, ami az Odett Amália nevet kapta (utalva a típusára is). :) És aminél időközben megtörtént az olajcsere is apu jóvoltából, aminek tevékeny, de egyben aggódó résztvevője is lehetettem. És hát nagyon vártam a passzus megküldését is, bár a "szerencsés" mivoltomból adódóan és a szabadságolások okán nem igazán számíthattam erre korábban. Végül aztán kellemes meglepetésként ért, hogy július 10-én megérkezett az ajánlott küldemény. :):):) Anya tolmácsolta a jóhírt telefonon, én meg lelkesen osztottam meg a hozzám közelállókkal ezt az örömködést. :)
S nagyon igyekeztem haza, hogy akkor megtörténhessen az első próbaút. Azért első nekifutásban még apu járt ki a garázsból és az udvarból is, majd nagy lelkesedéssel átvettem az irányítást az öreg navigálása mellett. Na igen, azért a váltások még nem mentek rutinszerűen...és a körforgalmak se lettek líblingjeim, miután előszeretettel történt lefulladás a körforgalmakba való belépéseknél főként akkor, ha valami autó keveredett mögém. Az első út során mi mást is csinálhattunk volna, mint bevásároltunk. Így a Penny is útbaejtődött, ahonnan távozóban az emelkedő azért megszívatott...de aztán szerencsésen odaértünk a többi bevásárlóközpontba is.
Majd keresztapáéknál is látogatást tettünk, ahol megcsodálhatták Odettet. :) Az első út befejeztével persze a morgás is előkerült, ugyanis Alizunk karmocskáit végighúzta a jobb első ajtón, miután apu kikönyölt...na igen, az eb valamiért fúj(t) a szekérre...nem kicsit mérgesítődtem fel. De szerencsére nem túl mélyek voltak a sérülések. Az első út sok tapasztalattal járt, de nagyon élvezetesnek mutatkozott. Ám zavaró tényezőként a fura sípoló hang is megjelent, ami igen-igen bosszantott.
És miután bosszantott, elkezdtem rá megoldást is keresni, miközben amikor csak lehetett, gyakoroltam a vezetést. No igaz, hogy mindig navigációval, adott egyfajta biztonságérzetet apu b2-es pozícióban elhelyezkedése. :) És egyre hosszabb utakra merészkedtem (Doba, Kup)...persze a sípolás csak nem múlt el. Így aztán egy alkalommal szerelés is vette kezdetét, ami kicsit neccesre sikerült, ugyanis az autó egy rossz mozdulat és a nem megfelelő ékelésem (nőre bízni ilyesmit elég nagy vadság!) miatt leugratott az emelőről majdnem Dodira...:S No itt viszont világossá vált, hogy szakműhelyre kell bízni, és valószínű, a hátsó fék fog be. De azért életemben először megismerkedtem az autómosás szépségeivel és viszontagságaival is. Illetve az is kiderült, hogy az autó sok vita forrásául is fog szolgálni... :( Ám akkor is jó érzéssel töltött el, hogy a birtokomba került.
Majd a fékek is megnézésre kerültek július utolsó hetében. Nagy félve kértem segítségét a műszaki vizsgabiztosunktól, ám Laci bá roppant készségesnek bizonyult, azonnal szólt a fiúknak...akik rögtön tudták, hova kell nyúlni. Illetve az alkatrész vásárlásnál is segítségemre voltak. Le lettem nyűgözve, és örültem, hogy végre rendeződött a helyzet. Na igen, mert tanuló időszakom alatt sokszor mutatkozott megbízhatatlannak a jármű...Viszonylag ütemesen, két nap alatt elkészültek a szerelők, persze ebben az is benne foglaltatott, hogy a hátsó spirálrugót rendelni kellett...és az is kiviláglott e pár nap alatt, hogy Atival is lesz néhány csata autó témában...még jó, hogy a döntések az enyémek. :D És elég nagy féltés is lett, amikor hazavihettem a kocsit a javítás után. Anya beküldte volna aput, hogy navigáljon csak...na igen, aggódásból kaptam munkaköri szinten is. Ibolya és Brigi se hagyott békét, míg le nem sétáltunk a műhelybe, ahol szemrevételezték az Opelemet. :) Mondjuk be kell valljam, kicsit valóban bennem volt a félsz a hazautat illetően, de hát nem autózhattam mindig felügyelettel...és szerencsésen haza is érkeződtem. :) Kellett ez a tapasztalat is mindenképpen.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése