Nyaralás - 2. nap

Üdvözlet kedveseim!

Folytassuk is ott, ahol abbamaradozott az előző poszt, jelesül a nyaralás második napjának összefoglalójával. :)

Plitvicén nagyon jól éreztük magunkat, bár a hőség nagyon sok energiát elvont, és a nap zárása közel se volt optimális. Kíváncsian vártuk azért a folytatást.

A svédasztalos reggelit 8 órától lehetett elfogyasztani, így azért igyekeztünk időben ébredezni, de be kell valljam, jólesett azért ejtőzni. Nagyon tetszett a hálószoba rész is, és a faragott ágykeret a hozzáillő komódokkal. És meg kell még említenem, hogy gondolt a szállás tulajdonosa a gyermekes családokra is, hiszen néhány meséskönyv is előkerült az ágyikók alól. Dodi igényelte is az esti mesét, ami aztán elmaradt. De jó volt fellapozni és beleolvasni a könyvekbe. :)

Egyébként a reggel kihívást is rejtett magában az öltözéket illetően, hiszen a korábbi meleg enyhülni látszott. Ám nem tudtuk behatárolni, hogy ez csak az előző napi vihar frissítő hatása, vagy más időjárási kondíciók uralkodnak majd. Kicsit nyáriasra is vettük az öltözéket, bíztunk abban, hogy jó időt fogunk ki. Szobatársaink is ezt latolgatták, miközben együtt bandukoltunk az étterembe. Itt mindenki kedvére válogathatott a különféle felvágottak és kolbászok közül, de volt főtt tojás is, és tökmagolajjal készült saláta is a primőrök mellett. És teát fogyaszthattunk emellé. A magam részéről rendesen lapátoltam mindenféléből salit kivéve, mert a majonézes cuccokért a bendőm nem rajong. Dodinak azonban nagyon bejött utóbbi, mint ahogy az előző napi asztaltársaságunknak is. Végülis jó étvággyal belakmároztunk, a felhozatalra szerintem nem lehetett panasz.

A reggelit követően aztán egyedül ballagtam vissza az apartmanba, miután a többiek még kávéztak is, illetve szétnéztek a szálláson. Kicsit nehezen leltem meg a faházacskánkat, annyira egyforma volt mindegyik. Azt csak később figyeltem meg, hogy minden házikónak neve van. :) No igen, megint rámbíztak egy kulcsot...:) Aztán csak megszaladtak a többiek is, és újra csak felhörpintettünk egy-egy kupica cseresznyepálinkát Dezső jóvoltából. Majd összeszedelőzködtünk az újabb utazáshoz. Ekkor eléggé borúsnak mutatkozott az időjárás, bár én bíztam a javulásban. A nagy piros Penny-s ernyő azért maradt a kelléktárban. 

9 után valamivel gyűlt össze a csapat, és röpke éjszaka elemzést követően indultunk is. Idegenvezetőként velünk tartott a szállás tulajdonosa, Vili is. A startot követően bemutatkozott szépen, illetve ismertette a vidék főbb jellemzőit is, valamint kitért a meglátogatni kívánt Trópusi kert leírására is. A magam részéről ekkor épp nagy üzenetírással voltam elfoglalva Attila irányába a reggeli élménytaglalással, illetve egy romantikus vágy is megjelent, miszerint rettentően örülnék, ha vasárnap a lovagom várna Odett-tel Tapolcán. :) Közben a busz robogott persze a cél felé mesés vadregényes tájakon át. Lenyűgözött ez az erdős vidék! Bár a szlovén kissé lepukkant határátkelőhelyen meglepődtem. Vili el is mesélte, hogy ez az EU-ba való belépés után lett ilyen. A hangulat a buszon ekkor kezdett tetőfokára hágni a különféle GPS-es kerülőutak felelevenítésével. Na igen, a navigáció se mindenható. Egyből be is ugrott a tavasz eleji szombathelyi kirándulásunk, amikor hazafelé is belevitt a susnyásba a navi. :) És persze a határátlépést a telefonok is jelezték hálózatkereséssel és a hívásindítás tarifáiról szóló sms-el. No, én nem ezt vártam...

10 óra körül meg is érkeztünk Dobronak-ba, ahol meglehetősen barátságtalan idő fogadott: hűvös volt, és az eső is rázendített. Az üvegházhoz hasonlító épületben viszont ezt nem éreztük. Előzőleg egy munkatársunk körbeírtsa a 10 eurós belépőért kapható ajándékok igényét, illetve ezzel egyidejűleg a pénzt is begyűjtötte. Hát Dodi itt már nem számított tanulónak, korábban meg annak vették...nem is értettem a dolgot. Az ajándékokra visszatérve választani lehetett ültetőszett, kaspó és orchideaföld közül. Tesó kaspót, én ültetőt kértem ettől remélve, hogy orchideáim életrekelnek. :) 

Az épület egy üvegházat jelentett tulajdonképp, amit több tágas teremre osztottak. A környezetre pedig a magas páratartalom volt a jellemző. De kimondottan kellemes volt ez a kinti hűs viszonyokhoz képest. Az előtérben sok-sok orchideával és a növények gondozásához szükség kelléktárral lehetett találkozni a polcokon, amikből vásárolhattak is a turisták. Majd épphogy a második teremben körüllestünk, megérkezett az ottani idegenvezető hölgyemény, akinek akcentusát ki kell emelni mindenképp. Hihetetlenül bájosnak hatott. :) Szóval a hölggyel végigjártuk a termeket sorravéve az Orchideafarm történetét, majd a különféle növények is ismertetésre kerültek. A kedvencem a mimóza volt! Erről készítettem egy videót is. Nagyon érzékeny növény valóban, azonnal reagál a veszélyre a levelei összecsukásával. De a különféle orchideák is lenyűgöztek. Közben ment természetesen a pózolás, hol Dodi, hol én kattogtattam a fényképezőgépet. Így készült fotó a tavirózsákkal telitűzdelt belső tavacskánál, a vízesésnél, illetve a pálmáknál is. Én a növényeket is igyekeztem megörökíteni. Amúgy a válasz üzenetet vártam rettentően eközben. Ami kisebb csúszást követően meg is érkezett, és nem vidított fel...:( Sőt, rettentően elgondolkodtatott. 

Orchideafarmos látogatásunk jó órát vett igénybe, a sétánk végén lehetőség nyílt vásárlásra illetve rövid gyönyörködésre még a növényekben. Majd végezetül kiosztásra kerültek az ajándékok megköszönve a vizitet. Ezután a költői kérdés az volt, hogy merre folytassuk a barangolást: végignézzük-e az ún. Energiapark nevezetességeit a szakadó esőben is, vagy találjunk új úticélt. Végül utóbbi győzedelmeskedett a nép akaratából. Így Lendvára kanyarogtunk át továbbra is mesés vidékeket érintve. Persze gondolataim másutt jártak...

Lendván is borús idő fogadta kis csapatunkat, az ernyőt továbbra is magamnál tartottam. Itt a vár megtekintése lett a program, amihez meredekebb emelkedőn lehetett feljutni természetesen. Kicsit pihegtünk is a végére a lassabb tempó ellenére is. El is képzeltük, mekkora kihívás lehetett anno annak idején teljes harci páncélzatban hegyet mászni... A várban aztán csoportos belépőjegyet vásárolt számunkra a főszervező István, így fennakadás nélkül lehetett beljebb és beljebb kerülni. A várban idegenvezető nem állt rendelkezésre, így mindenki önállósíthatta magát. Itt igyekeztem megintcsak sok-sok fotót lőni, amiről persze kiderült, hogy tiltólistás tevékenység. :) Ám a sutyiban cselekvés még inkább vonzott. :):):) 

Láthattunk különféle középkori serlegeket, pénzérméket, egyházi kegytárgyakat, de volt itt lepke- és rovargyűjtemény mellett hadi felszereléstár leírással együtt. A vár padlás részén pedig Rembrandt grafikákat állítottak ki, illetve absztrakt képzőművészeti alkotásokat. Az alagsorról is szót kell ejtenem, ahol egy börtönt alakítottak ki korábban, ez félelmetes volt. Így gyorsan vissza is tértem a csoport többi tagjához, és látképet készítésére álltam rá. Összességében ez a váras program az unalmas kategóriába került, többre számított mindenki szerintem. 

Leereszkedvén a várból, a város irányába vettük az irányt. Előbb a Szent Katalin templomot néztük meg, amelynek jellegzetessége az oltárkép nélküliség. Persze erről is rögvest Attila jutotta eszembe...Majd a rövid imádkozás után a Makovecz házat tekintettük meg, aminek alsó részén cukrászda és kávézó kapott helyet. Ez az építészeti különlegesség halom annyira nem mozgatott meg, talán mert még mindig az üzeneten jártattam a buksim. Persze a fotógép itt is működött rendesen, bár néha már akadozott probléma az akksik töltöttségével. Majd jó órás szabadprogram következett Éva kolleginám legnagyobb örömére, mert már nagyon hisztizett a doppingszeréért, a kóláért. Én meg némi friss pékárut nem vettem volna zokon, így fel is kerekedtünk keresni valamilyen üzletet. Persze szombaton délután itt se találtunk nyitva túl sokmindent.  Egy kisebb pékségben sikerült azért venni két nagy mákos-túrós batyut, amit roppant jó étvággyal fogyasztottam el séta közben. Éva is beszerezte a kóláját, így mindenki megnyugodhatott. :) A városban végül túl messzire nem merészkedtünk, visszafelé kezdtünk baktatni a vásárlást követően. Itt fedeztük fel az esernyőmúzeumot, mely megkockáztatom, jobb programot kínált volna, mint a vár...és mindezt ingyen!!! 

Majd Dodi visszacsalt a templomba, hogy megmutassa a kórust, ahova ő már korábban felmerészkedett. No, itt aztán sírhatnékom is támadt, amikor megpillantottam a hangszerek királynőjének tekinthető gigantikus méretű orgonát. Megint Attilára gondoltam, és el is képzeltem, milyen lenne, ha orgonisták gyöngye megörvendeztetne egy privát orgonakoncerttel...Végül kíváncsiságból odakepesztettem a hangszerhez, és volt is Kis-lány az orgonánál. :) Persze fotózni kellett ezt is. :) Majd a templom melletti Szent István szobornál is pózoltunk néhányat mielőtt visszaindultunk volna a buszhoz. És úgy három óra tájékában el is indultunk a következő helyszínre, Lentibe, ahol termálfürdőzésre nyílt lehetőség.

Azonban egy kis csapat más program után nézett, és inkább az erdei kisvasutazást választotta. Nelli volt ennek főszervezője, de kaptunk is az ajánlatán. S mivel fél ötkor indult a következő menetrend szerinti járat, így Évával megcéloztuk a Penny Market-et (igen, reklám volt!), hogy betankoljunk élelmiszerrel. Nem bíztunk abban, hogy lesz később lehetőség vásárlásra. Így nyakunkba vettük a várost, és szerencsésen oda is találtunk az üzlethez. Célirányos shoppingot követően gyorsan meglátogattuk a közeli benzinkutat is egy-egy mosdós kitérőre, majd visszagaloppíroztunk az állomásra. Kicsit féltünk ugyan, hogy eltévedünk, illetve, hogy lekéssük a vonatot, de nagyon jó összhang alakult ki közöttünk. Dodi is aggódott egy picit, reptette is sms üzeneteit...Végül odaértünk időben, igaz, arcunk jelentősen kipirult a lótás-futásban. :)

Fél ötkor aztán el is indult a kisvonat a szomszédos Csömödérre. Itt nyílt vagont kell elképzelni, szó szerint fapados járatot, ahol süvített a menetszél és zötyögtünk rendesen. De ez ettől volt roppant hangulatos. :):):) A kalauz is hamar megjelent és Nelli jó üzletasszonyhoz mérten egyből csoportos jegyet kért ezúttal is. Majd meglepő módon útközben a kalauz nyitotta-csukta a kis sorompókat, illetve állította át a váltókat. Útközben erdőkön robogtunk keresztül, ahol elő-előbukkant egy-egy szarvas is. Hát ez az utazás is varázslatos élményt jelentett. Közben el is képzeltük, hogy a helyiek hogy használják ezt a vasutat, azaz hogy megy Mariska néni virágot öntözni a két megálló közti temetőbe vonattal...

Jó órás menetidő után érkeztünk meg Csömödérre, ahol adódott egy kis szusszanás a visszaútig. Itt egyből beugrottunk a helyi restibe, és vidám sörözés vette kezdetét. A hely nagyon kulturált volt egyébiránt ahhoz képest, hogy nem bonyolíthat túl nagy forgalmat. Majd egy másik vonattal és ponyvás vagonban helyet foglalva utaztunk vissza Lentibe. Ez valószínű már téliesített verzió volt. :) Útközben a csapat még jobban megismerkedett egymással, ennek keretében megint Nelli lett a szószóló. És így a kontrolleri munkakörök is ismertetésre kerültek általa. Nagyon jól szórakoztunk persze közben. 

A szállásra visszafelé aztán lehetett élményt cserélni a többiekkel. Hát a vízibetyárkodás nem bánom, hogy elmaradt, ez a vasutazás hangulatosabb volt sokkal. :) Majd Őrimagyarósd előtt még megejtettünk egy rövidke sétát a Vadása-tónál, ami szintén tetszetősnek mutatkozott számomra. Itt azért egy-két ember felhívta magára a figyelmet rendesen, főleg két fiatal lányzó, aki ahhoz képest, hogy egyetemi életüket kezdték, nem igazán viselkedtek úgy. Azért Évával megmaradt az egységünk, ami roppant pozitív elemként hatott. Dodival meg a kis csipkelődés, de ez is kellett. Árokátugró manőveremről sajnos lemaradt tesó, mert lesifotók is készültek szép számban. :)

8 órára hajlott az idő, mikor megérkeztünk Őrimagyarósdra, ahol már vártak minket a vacsorával. Akkor már villanyfénynél. :) Asztaltársaságunktól nem akartunk eltérni, így a már bejáratott helyen foglaltunk helyet. Az étkeket hamar felszolgálták, és mind a leves, mind a pecsenyés tál ízletesnek mutatkozott. És a buktaféleség se volt rossz. Jól lettünk tartva, miután a szomszéd asztal felajánlotta nekünk a megmaradó ételt. Eltelve a finomságoktól hamar el is álmosodtunk. 

S míg a többiek kicsit beszélgettek (és talán táncoltak is), mi Dodival az elvízszinteződés mellett döntöttünk. Aztán meg is kaptam a házi áldást, amiért hosszasan ejtőztem a zuhany alatt, nem gondoltam volna, hogy annyira elszalad az idő. Persze tesó még beszélgetni akart, ám megint másutt jártak a gondolataim, és megkreáltam csípős válaszomat Attilának. Nem igazán tudtam hova tenni a korábbi üzenetét, illetve akkor már a helyemet illetően is elbizonytalanodtam. :S Azért aludni így is szükségeltetett, hiszen csatangolós napot tudhattunk magunk mögött, és a harmadik nap is bővelkedett gyalogtúrában. Meg kell jegyeznem, hogy ettől reméltem, hogy a már kialakult izomlázam elmúlik. :) 

Mindent összegezve a nyaralásunk második napja már lájtosabbra sikerült. Ám a csapat egyre jobban kezdett összekovácsolódni, ami mindenképpen pozitív jelenség. Végülis a változatosság is gyönyörködtetett mind program felhozatal, mind időjárási kondíciókat tekintve. De így szép ez az egész. És kíváncsian vártuk a folytatást, melyről majd a következőkben szólok. Addig is legyetek türelemmel drágáim! Még jövök! ;)