A 26.

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Minden évben van egy nap, amihez vegyes érzések fűznek, várom is, meg nem is. Ez a nap nem más, mint július 24-e. Ezúttal is így volt ez, kicsit szomorú lettem, hogy megint egy év elsuhogott felettem, és kicsit közelebb araszoltam a harmadik X-hez, ahhoz az életkorhoz, aminél már valamit domborítani kéne elveim szerint. Bár az alapok úgy gondolom, hogy alakulnak ehhez azért lassanként. :)
Szóval elérkezett a 26. születésnapom is, mely ezúttal hétvégére, egész pontosan vasárnapra esett. Hiába készültem ezúttal is rituális bográcsmókával, az időjárási kondíciók nem voltak megfelelőek ehhez, hiszen ismét csak csapadékosra fordultak a körülmények. Így a program elnapolásra került, s vendégfogadós ünneplés is ezzel együtt. A nap amúgy a szokásos hétvégi jelleget öltötte, kis különlegességet az adott, hogy özönlöttek a jókívánságok facebook-on és iwiw-en, amikre nem győztem válaszolgatni, egy-egy emberen pedig meg is lepődtem úgy alaposan, mind pozitív, mind negatív irányban. Mert hát akadtak nagy hiányzók ezúttal is...Köztük Tillcsi is, aki - bár felköszöntött - nem töltötte velem idejét néhány óra erejéig sem, amit nehezményeztem is (erről később!)
Befutottak délután Keresztszüléim, és egy gyönyörűséges tortával leptek meg, melyet ezúton köszönök Katának is. Azért is örültem különösképpen a jöttüknek, mert pont az én születésnapom hozta össze így a családot. Annyira, hogy ünnepeljünk is. Ennek megfelelően emelkedett hangulatban neki is estem a nyalánkság szétosztásának. Ezúttal a gyertyázós, kívánós móka is elmaradt, mondjuk ennek halasztásos oka volt. Természetesen a fotógépek nem maradhattak ilyenkor munka nélkül, büszkén írom a többes számot, hiszen e nap alkalmából vettem magamnak egy digitális masinériát. Bár meg kell hagynom, azért még tanulmányozni kell a használati leírását a gépnek, annyi mindent lehet cseterni rajta. :) Szóval összegyűltünk, beszélgettünk, tortáztunk, jól éreztük magunkat. Akkor még nem sejtettem, hogy ez felvezető lesz az estére. :)
Na igen, eljött az is Keresztszüléim távozását követően. Szokás szerint a jókívánságokra válaszolgattam, mikor is kicsábított Jóanyám a konyhába, ahová már bekészültek a finomságok és ajándékok is. Nagyon meghatódtam, amikor Kis mama egy gyűrűjét megkaphattam, a rózsacsokor csak fokozott mindent. Nagy-nagy lelkesedéssel pózoltam azután Kis családommal. :) Ez a kis összejövetel feltöltött rendesen érzelmi impulzusokkal.
Mindenesetre emlékezetessé sikerült tenni a 26. születésnapomat is, köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám! Köszönöm egyúttal türelmeteket is kedves olvasóim, még megígérem, hogy jövök és alkotok ily vénen is!

Éva búcsúztató

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Most ismét csak egy összefoglaló írást adnék közre, ezúttal egy vállalati eseményről. Mindenekelőtt azért leszögezném, hogy a jelenlegi többes munkaköröm olyan, ami kellőképp lelkesít, és azt hiszem, ezzel mindent el is mondottam volt. :) És a csapat is egyre jobb és jobb, a légkör egyre családiasabb. Szóval alapvetően szeretek itt dolgozni, és azt hiszem, ez összefoglalja a lényeget.
Mint azt előző írásomból megtudhattátok, hó vége zűrösebb kicsit a controlling táblák miatt, így örültem, hogy új hónap kezdődött. És az is örömmel töltött el, hogy Éva július elsejére (péntek) tette a búcsúztatóját. Ráadásul éppen déli időpontot jelölt meg kezdésnek, ami megintcsak klassz, ha azt nézzük, hogy hétvége is közelített, és olyankor már igazán vissza lehet csípni a munkatempóból...:) Az eseményre készülődés is remek hangulatot hozott, Éva kreatív ajándékának elkészítése pedig kellően lelkesített is (egy kontírozandó számla készült neki humoros szöveggel természetesen).
Délre minden el is készült, mire összegyűlt kis csapatunk a pénzügyi osztályon. A felvezetésben a szokásos főnöki beszéd került napirendre, ami rendkívül meghatónak volt minősíthető. Ezt követte az ajándékátadás. Majd Zoli versben emlékezett meg Éváról, és adta át neki az újabb csomagot. Végezetül lépett színre István a virággal és a harmadik pakkal. Majd Éva is szólt néhány szót még a boncolgatások előtt, majd nagy örömmel nyíltak meg a dobozkák.
A hangulat pedig kezdett fokozódni némi szexista felütés kapcsán, pedig ennek mestere ott se volt akkor még. És némi virtsaftot sem nélkülöztünk főnökök között, legalábbis kezdetben úgy hittem, ütközet fejlődik ki. A végkifejlet azonban szokatlan egyetértés lett, mely a naptárban is megörökítésre került ezúttal. :) A szokásos üdvözlő, búcsúzó köröket követően pedig lakmározás és fotózkodás vette kezdetét. :) Ekkortájt sikerült a főnökkel is kötetlenül eszmét cserélni, ami külön öröm volt számomra. A hangulat pedig egyre csak jobb lett, miután Vizes is megérkezett és szórta a szexista poénjait. No igen, nem hagyhatta ki a facebook bökdösődést sem. :D
Ugyanakkor megható szavakból se volt hiány, így összességében is megállapítható, hogy jól sikerült ez a kis összejövetel és emlékezetes is marad mindőnknek, remélhetőleg még hallunk Éváról, ahogy azt meg is ígérte, amikor kikísértük a kocsihoz. :)
Nagyjából ennyi fért ebbe a bejegyzésbe, még jövök kicsit kifejtősebben július hónapról. Addig csemegézzetek a fotókon, ahol az is leszűrhető, hogy bizony puszogóst fotózni eléggé nehéz! :D No, mindenkinek mindenféle szépségest, még hallatok magamról!

bepislantás egy controller-belső ellenőr ténykedéseibe 3.

Üdv a kedves olvasóimnak!

Hosszú, hosszú hallgatás után megtöröm a csendesedést. Ennek okaként a munkát nevezném meg. De lássuk csak, miért is. :)
Májusban feldúsultak a tennivalók, bár azt hittem, beszámolókészítés után következik némi nyugis időszak. Elsődlegesen egy minisztériumi adatszolgáltatást kellett elrendezni, amivel amúgy szintén csúszásban voltunk. Aztán megkaptuk a kontrolling táblákat is, amikkel szintén nem lehetett időt húzni, még akkor sem, ha jelentősen megújult szerkezetben kérte be a többségi tulajdonos azokat. Sokkal részletesebb táblázatokat kellett kitölteni. A nehézséget az adta előbbin kívül, hogy januártól kérték az adatokat.
A legszívatósabbnak az eredménykimutatásos tábla mutatkozott, ám ennél a főnök úr segítségemre sietett, és munkaterületi leosztást javasolt. Nyilván hamarabb ki tudja tölteni az, aki benne dolgozik, mint én, aki még annyira nem látja át a dolgokat. De így is akadt dolog, mert a göngyölt adatokból vissza kellett számolni a haviakat, ami igazi türelemjátéknak bizonyult. Amikor épp azt hittem, hogy végeztem, elszállt a táblázat (valószínű, egy korábbival sikerült felülíratnom). Az este rá is ment, hogy kikupáljam, és reggel főnök elé kerülhessen, akinek terv-tény elemzést kellett hozzábiggyeszteni, illetve havi tervet készíteni. Utóbbi volt igen-igen kegyetlen és roppant határidős, kis bűntudatom is volt, amiért nem tudok segíteni. Végülis éppen időre, de elkészült minden. Ezután ellenőri jelentésekkel bíbelődtem leginkább.
De nehogy megnyugodhassak, jött a füles bizonyos munkakör változásokról, amik amúgy is mozgatták a fantáziám. El is döntöttem egy téma miatt átnyüglődött hétvége után, hogy rákérdezek. Valahol főni is érezhette, hogy beszédem van vele, így jelezte hasonló szándékát. :) Ám aztán annyiban is maradt a dolog.
Végülis egy egyeztetés után faggattam a jövőt illetően. Kiderült, hogy Ágota visszatér eredeti munkakörébe, nekem pedig adódik a tárgyi eszköz könyvelés (akkor még nyitott pozíciónak számított a pénztárosság is). Bár én ekkor inkább csak két alternatívát láttam (vállalni a könyvelést, vagy menni). Félelemeim azért jelentősek voltak, így némi gondolkodási időt kértem. Ez lett aztán a baráti beszélgetések legmeghatározóbb témája is, köszönöm az érintettek megértését és a biztatását. Végülis vállaltam a pozíciót, és el is kezdtem a tanulást azonnal. Főninek igen meggyőző volt az az érve, hogy hosszú távon jó lesz átlátni a könyvelést. De amúgy is hízelgő volt megtudni, hogy nagyon-nagyon számít rám. És az se semmi, hogy látatlanban arról biztosított, hogy mennyire kenni-vágni fogom a dolgokat. Ámen, legyen igaza! :)
Azért mindenki örült a döntésemnek, ami szintén nagyon jó érzéssel töltött el. Így aztán három posztot láttam el egyszerre, és ez így is marad szeptemberig. Kicsit olyan, mintha három munkahelyem lenne, de be kell vallanom, nagyon tetszik ez így. Még akkor is, ha néha a pokolba kívánom az egészet. Mint például hó végén, amikor kontrolling táblákkal kellett megküzdeni ismételten.
Illetve az üzleti modellt is megkaptam feladatként előbbi és a könyvelés mellé. Ez eleinte izgalmasan is hangzott. Aztán a gyakorlatban szembesültem néhány problémával, ami az adatvadászatot nehezítette. S mivel fél napba került egy-egy szám előteremtése, így nagyon nem láttam azt, hogy készen lennék időre. Még úgy sem, ha csapat állt mögém, és segített, kitől mit tudok begyűjteni. :S Egy főnöki egyeztetés során aztán új alapokra helyeződött az egész (hogy jók-e az új fundamentumok, azt még nem tudni), kicsit akkor agyon is lettem csapva agyilag. Ezt számoljak, azt számoljak, ebből, abból, és gyorsan...Gondolom, ábrázatomon tükröződött a besokallás és tanácstalanság, főni ezért példákat is írt (amiért nagyon hálás is voltam!). Meg a jó hírért is, hogy tolódik a határidő. Ez igazán megnyugtatólag hatott rám, így a nagy nyomás enyhült. (Jelzésként csak annyit, hogy a közgazdászokból álló, áltam összehívott tanács se tudott mit kezdeni a modellel.)
És átnyergelhettem a kontrolling táblákra, amelyek kitöltésében két tanulólányka is segítségemre volt. Ahol tudtam, ott magyaráztam is nekik. Látszólag lelkesen fogadták az új, gyakorlati ismereteket. :) Persze ez az adatszolgáltatás se akart összeállni egykönnyen, sok apró tévedést kellett korrigálni, és akkor nem beszéltem még a küldési nehézségekről, mivel visszadobta a rendszer a csatolmányokat. Azért csak sikerült letenni róla, meg a júniusi ellenőri jelentésekről is (melyeket jobbára hétvégén írtam :S). Most meg már ott tartunk, hogy a csúsztatóimat kéne kivételményezni, amiket még a konszis időszakban halmoztam fel. Hát csak sikerül elvásítani ezeket is. :)
De akkor is remekül érzem magam itt az aránytalanságok (feladat-javadalmazás) dacára is. És csak ez számít. :)
Most zárom is bejegyzésem, amelyben ismét bepislantást nyerhettetek egy controller-belső ellenőr, könyvelő munkás hétköznapjaiba. Következő írásomig legyetek türelemmel, jövök mindenképp. :) Mindenkinek minden szépségest addig is!

volános rendezvény - horgásznap 2011

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Folytatnám az események ismertetését némi csendességet követően. :) Ezúttal megint csak egy vállalati rendezvényről tudósítanék, mint azt a cím is sejteti.
A májusi spontán móki igen-igen jól sikerült, és nem igazán volt kérdés, hogy a következőre megyek-e. :) A folytatás aztán a családi horgásznap (más néven majális - szerintem inkább juniális) lett egy szombati napon. S mivel az előzmények visszhangjai is jók voltak, így Anya velem tartott. Kicsit ugyan féltem, hogy majd produkálja magát, de azért örültem a társaságnak. Azt meg jól tudtam, hogy lesznek ismerősei...hiába, népek gyűjtőhelyén dolgozik. :)
Reggel kicsit körüllestünk még a piacon is csak úgy, hát ha látunk valami csecsét.Végül nem vettünk semmit, de legalább az időt elütöttük a járat indulásáig. :) A kis csapat lassanként gyülekezett a sofőrök pihenőhelyiségénél. Kicsit meg is rökönyödtem, hogy a portás és a takarítónő is jönnek, mikor ők külsős céghez tartozók...
Mi meg várakoztunk tovább a 2. számú lesálláson (ahol eső esetén Tillcsit is várni szoktam volt), és próbáltuk kideríteni, mit takar a rossz idő. Ezt a esőre álló figurát, vagy a 40 fokot árnyékban. :D Persze előző nap se beszéltük meg a többiekkel, mit is takar eme fogalom, már ami a jöttük feltétele is volt. Amikor megindult a csapat a buszhoz, akkor társultunk be mi is. És ekkor derült ki, hogy Anyát ismerik. Nem is akarták elhinni, hogy Ő az édesanyám. :D Aztán felkaptattunk a buszra, ami eléggé tágasnak bizonyult a 20 embernek. :D Első nagy röhögésünk is ekkor alakult ki, mert bizony felfedeztük, hogy mögöttünk ül a "Mikulás bácsi", az öreg ismerőse. Akinek hajdanán sok-sok bánkis Miku ünnepélyen énekeltünk. :D El is szórakoztunk a gondolattal, hogy milyen jól egymásra tudnának találni az öreggel (csak térítsük el a járatot noszlopi kitérésre), ahogy egyébként azt szokták is a polányi búcsúk alkalmával (egy időben nagy divat volt, hogy megyünk családi jamburikra).
A hangulat meg adódott a buszban is, a sofőrünk kért egy élő GPS-t, mert ő bizony nem járt még a Tócsánál. :D Majd fejtegetés tárgyát képezte, hogy vajon a busz kétéltű jármű-e. A kapitány ugyanis az első stégeknél meg is állt volna. Persze ebből is poén lett, hogy csak szenyákat és salátát akar kérni. :D
Leszállva aztán megemlegettem a rossz döntésem, hogy a kabát itthon maradt. Ott kicsit jobban pötyögött az eső, mint Ajkán. :S Anya is ismerőkre lelt, akik igen-igen tudakolták, hogy is kerül ide. Erre válaszul pedig bemutatkozhattam. :D Közben kicsit egyedül is hagytam őket, üdvözöltem a többieket, Marit, és Jolit, és érdeklődtem az előkészületekről. Aztán hiába is noszogattam Anyát, hogy foglaljunk helyet, nem akart. Megállt a sátor központi helyén. Eszembe jutott a Penny-nap, ki is adtam ukázba, hogy valami jól szituált ülőhelyet vegyen célba, ahogy szokta. Egyébként meg-megemlegettük még a három Penny-napot. :D Minden ismerősnek prezentálta, hogy most törleszthetek. :D Végülis jót álltunk Joli nagy-nagy megrökönyödésére. Azért legalább az üdítőt Anyába tudtam diktálni.
Majd jött Géza is, aki bemutatott a feleségének is. Nem is akárhogy, "szobatársnak" nevezett. :D Világbajnok humora van. :D Kisvártatva megszaladt Misi is és létrejött a nagy találkozás. Ránk is csodálkozott egy kicsit. De azt hiszem, ezzel végérvényesen eltörlődött a volános háttér nélkül érkezésem miatti esetleges rossz érzése. Ami azért közben is tűnt elfelé, igyekeztem nagyon. Amúgy meg királynőként bánt velünk, elsőként kaptunk sült halat is. És látszott, hogy Anyával jó viszonyt építettek ki, hát mondjuk 10 év alatt lehetett is. :D Természetesen a Penny-ből ismerik egymást. Anya hülyeségből emlegetett pálinkát is, Misi már rajt is volt az ügyön, hogy szerez. :D A halacska miatt aztán leültünk végre. Nagyon finomra sikerült szerintem. Aztán itt le is posztoltunk, akkor már nagyon rázendített a zuhé. :S
Majd dél körül már előkerültek a tányérok is, noszogattam is Anyát, hogy egyen hallevest (előzőleg majd megveszett érte!), de nem kellett. Arra kaptuk fel a fejünket, mikor leültek az asztalhoz mások is a pörkölttel. Egész addig abban a hitben voltunk, hogy csak halászlé van. Itt aztán Anya kicsit duzzogott, amiért nem tudtam kiugrani a helyünkről, hogy hozhassak kaját. És morgásának hangot is adott...de hát esélyem se volt megmozdulni, mert úgy bealmoltak a népek. Na ez nem volt annyira jellemző az előző mókin. :S Én jobb híjján megvártam volna, míg megeszik. Anya aztán önállósította magát és elindult étekért. Felállította Gyuri bácsit is az ülőhelyéről, hogy ki tudjon haladni. Nehézkesen tudott visszakúszni mellém, talán ez rosszabb volt a kijutáshoz képest. Kicsit magára is borította a gulyáslevest, ami újabb ius murmurandiknak engedett teret. Nekem meg hozott marhapörköltet, amiről azt kell mondjam, hogy isteni volt!!!! Ezt a fűszerzést nagyon eltalálták!!! Kicsit kedvet is kaptam egy bográcsos-grilles főzőcskéhez! :D Miután bepusztítottuk a kaját, megjelentek Ágikáék, hogy ha úgy van, hazahoznak. És hát úgy döntöttünk, hogy élünk a lehetőséggel a pocsék időre való tekintettel. Előbb azonban még megmerítettem az éthordócskámat halászlével. Misi személyesen tette ezt meg nekem, tényleg jól megburította sűrűjével is. Jólesett az is, hogy az alkalmi szakácsnő is megkérdezte, hogy érzem magam, ettem-e, stb. Misi meg tett egy érdekes megjegyzést így búcsúzóul, hogy "szerencsés vagyok, hogy Anya az édesanyám." Aztán boncolgathatom, hogy ez alatt mit is értett. Annyi szent, hogy majd ezt még megbeszélgetjük, ha jön az irodába. :D
Hazafelé azért még érezhető volt Anya morcossága, amiért ráborult a leves. Hát legközelebb majd megkeressük a jobban szituált helyet, nem a sarkot. És a szélére ülünk, onnan engedjük be a többieket, nem csak beljebb megyünk. És úgy a mobilitás biztosítva van. Azért összességében jól érezte magát, persze jobb lett volna az egész, ha az időjárás kedvező. Majd legközelebb, legalább lehet még fokozni a dolgokat! ;)
Szóval összességében nem volt rossz ez a délelőtt-délután, igaz ugyan, hogy az előzőhöz viszonyítva alulmarad azért egy kicsit. Bár az ételnek magas pontot adnék akkor is. :D És most kíváncsian várom a visszhangokat. Kellett ez a kis töltődés is mindenképpen a maratoni, controlling táblákkal agyontűzdelt munkahétre. De erről majd később...Itt most zárnám is posztomat. Mindenkinek mindenféle jót kívánok! :)

vállalati rendezvények (A nyitány)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Megtörve a csendesedést, ezúttal egy vállalati rendezvényről szeretnék egy kis összefoglalót kreálni. Kezdjünk is bele!
A nyugdíjasbúcsúztató nyitotta a volános események sorát, melyre először vonakodtam elmenni. Ajándékozásban benne voltam persze, de máshoz nem igazán éreztem kedvet és lelkesedést. Aztán kollegináim és kollegáim meggyőztek arról, hogy igenis ott a helyem, kell a kikapcsolódás (ennyi konszi után!) és a kapcsolatépítés is. Végülis munkából egyből a Széki-tó felé vettük az irányt, remek sofőrünk volt. :) Bár ha a szervezett busszal kellett volna mennem, az se lett volna annyira tragédia. :) Mondjuk vitathatatlan, így azért kényelmesebb volt. A helyszínre érkezve először terepszemlét tartottunk Olgival, mivel nem jártunk itt még. S mire körbevizslattuk, mit hol lelünk, begördült a busz is a csapattal. :) Ekkor készültek az első fotókópiák is Zoli jóvoltából. Majd ha már együtt volt a team, akkor elkezdődött a helykeresés. Végülis a sátorban a hátsó sorok egyikét béreltük ki magunknak. Míg nem kezdődött el a hivatalosabb búcsúztató, trécseléssel ütöttük el az időt, illetve sikerült megismerkedni régi igazgatókkal is nekünk, újoncoknak (Éva, Edit és én).
Három körül kis szónoklattal vette kezdetét a program. Ezt a nyugdíjba vonulók ajándékátadásai követték. Majd az aperitif és némi pogácsa elfogyasztása után elkezdtünk lakomázni. Három menü is készült az alkalomra: marha- és sertéspörkölt, valamint halászlé. A gyomrukban kellő helyet csinálni tudók végig is ízleltek mindent. :) Én nem ezek közé tartoztam, az általam szarvaspöriként fogyasztott étekkel is alig boldogultam, mivel igen zsírosnak találtam azt. Persze hangulatos volt az étkezés, Géza gondoskodott a poénokról. A szexista felvetéseire pedig lecsaptak a többiek rendre, így garantált volt a nagy nevetés.
Aztán a semmiből előbukkant egy férfiú, aki táncra kérte Olgit, aki vele is tartott a gyepen kialakított táncparkettre. Én meg megkaptam a fotómasinériát, hogy örökítsem meg őket. :) Akkor még nem sejtettem, hogy a következő táncra libbenő én leszek. De szíves invitálást nem lehet visszautasítani. Remekül éreztem magam, senki nem táncoltatott még meg ilyen jól. :) Pedig még befékezés se volt, ellenben sok-sok piruett igen. A többiekhez eléggé kipirultam tértem vissza, kis szusszanás után pedig sétára hívtam Editet és Évit, akik kapva kaptak is a lehetőségen. Így tettünk egy kört a vadregényes vidéken, eközben persze sikerült ismerkednünk is kicsit (mind munka szempontból, mind magánéletileg). Nagyon jót derültünk aztán azon is, hogy ki kit hogy nem mer szólítani, s hogy én is kerültem tegeződőbe a főnök "Géza úrral". :) Olyan jól elpletyóztuk az időt, hogy majdnem lemaradtak a lányok a visszafelé tartó buszról. Még szerencse, hogy rápislantottam az órámra is. Ahogy az lenni szokott, elóvatoskodtuk a dolgot, mert az indulást a korábban beharangozotthoz képest későbbre csúsztatták. Mi meg folytattuk a mókázást. Rendkívül nagy sikert aratott a táncból kiinduló szexista felvetés, mely később "tik-tikezés" néven híresült el. Persze a nagy vigyorgásból jónéhányan kimaradtak, mert a halőrházban lévő ricsajláda elé telepedtek be sorozatles címén, ami a negatívabb részt is jelentette megítélésemben. De ezzel együtt is rendkívül jól szórakoztam.
Végülis 7 óra körül döntöttünk a távozás mellett mi is, akkor már kezdett hűvösödni is kicsit, és hát kellemesen el is fáradtunk. :) Szóval tanulságként annyit tudnék leszűrni, hogy ahova nem akarok menni, vagy csak vontatottan, ott nagyon jól fogom érezni magam. Ez a kis kikapcs meg tényleg rám fért ennyi konszizás után, és hát az is remek, hogy megismertem új embereket! :) És hát az is rendkívül jólesett, hogy utána külön felhívtak azért, hogy megkérdezzék, hogy éreztem magam. :) Egyébként nagyon jó itt, még akkor is, ha néha nagyon-nagyon feldúsulnak a dolgok.
Nos, ebbe a bejegyzésbe úgy ennyi fért. Még jövök mindenképp. :) Addig is meséljenek a képek!

májusi start

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Megint csak feldúsultak a témák, amelyekről írni lehetne, úgyhogy vágjunk is bele!
Május elseje a munka ünnepe, ezt stílusosan munkával ünnepeltem, hiszen a konszi még csiszolandó volt. Mindemellett a szabadtéri programok között se találtam semmi kecsegtetőt. Azon helyzet állt elő, hogy totál ötlettelennek mutatkoztam konszolidált üzleti jelentést illetően. A neten is néztem párat, de nem lettem okosabb, mert pár oldalban elintézik jellemzően az egészet!:S Az itthoni hangulat pedig megint feszült lett, valahogy Anyához nem lehetett szólni, és az anyák napi köszöntőt se értékelte túlzottan. :S Jobbnak is láttuk, ha kerüljük.
A májusi nyitány aztán túlpörgős lett munka tekintetében. Május 2.-a emlékezetes marad számomra, mert Márti búcsúztatójára kaptam meghívást. Érdekes mód délre datálták a kezdést. Ekkor ott is hagytam csapot-papot, legfőképp a nagyfőnököt, hogy részt vehessek a rendezvényen. Mondjuk utólag nagyon bántam a dolgot, és nagyon hálás voltam kolleginámnak, amiért segített a nyomtatásban!

Egyébként Márti nagyon készült az eseményre, többféle süteményt hozott, illetve gyümölcssalátát is a nedűk mellé. Először egy kis versikével, köszöntötték könyvelőnket, majd sort kerített főnökünk az ajándékok átadására kis beszéd keretében. Kis csipegetést követően pedig következett a pezsgős koccintás, és ez egyedi búcsúzások Mártitól. Megható volt!!! Kicsit ugyanakkor frusztrált a tény, hogy dologidő lenne...főnök aztán félre is hívott, és lelépésre invitált. Szóval mentette a helyzetet, így elköszöntünk Mártitól egy kis időre. Tulajdonképp csak addig, míg a beszámolót el nem küldjük. :) A délutános műszak aztán belelendülhetett a konszolidált üzleti jelentés megkreálásnak, hogy másnap főnök asztalára kerülhessen.
Nagyon igyekeztem a módosításokkal, így el is készült keddre. Abban maradtunk, hogy hármas értekezlet keretében nézzük át, amitől kicsit tartottam mondjuk. Végülis átvettük a konszi lépéseit, mit mikor hogyan csináltunk, milyen hátráltató tényezők merültek fel, és kicsit el is nosztalgiáztunk előbbieken (selejtek tedd ide-tedd oda, 0-ás eszközök kicsapatása az Excel táblából újra és újra, hétvégi 12 óra a főnivel...:)). Néhány kiegészítést kellett csak tenni, de összességében kettő dicséretet is bezsebeltem, megszületett az első komolyabb sikerem, ami rettentő boldoggá is tett! :)) Megérte gürizni!
Aztán az első leszúrást is megkaptam a nagyfőnöktől, amit akkor és ott eléggé a lelkemre is vettem. Ám tanultam abból is, soha többet nem adok ki félkész művet a kezemből!!!! A felfokozott lelkiállapot ellenére a sima beszámoló doksijaiban leltem néhány hibát, főni is, bár akkor még nem sejtettem, hogy egyedül kell lejavítanom rapid gyorsan a dolgokat...azért igyekeztem is minden tőlem telhetőt megtenni! Rettegtem a másnaptól, hogy vajon hol hibáztam még...Nelli aztán nem túl jó hírekkel fogadott, nem akarták elfogadni ugyanis a konszit. Kiderült, hogy könyvvizsgálók szerint feleslegesen küzdöttünk az apporttal, nem kellett volna belevenni. A másik társaság szerint meg mégis...Nem szeressük túlzottan ezeket az ellentmondásokat!!! Végülis egy bekezdéssel bővült a dokumentum, ami által minden a helyére került. Azt hiszem, sokáig emlegetjük még ezt is!!! :)
Szóval május eleje hozott jót és rosszat együtt, a hullámvasút feeling abszolút érvényesült. A továbbiakról majd úgyis tudósítok, most zárnám is bejegyzésem, még mielőtt újra elszálldogál. :S Következő írásommal igyekszem, addig is mindenkinek minden szépet! Ágyő Kedveskéim!

itt a húsvét, itt a nyúl, Vicu konszolidálni tanul :)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Most egy kis beszámoló következik a húsvéti ünnepekről, és a kapcsolódó elfoglaltságaimról. Kicsit nehezen is lendülök bele, mert fel kell idéznem, hol is varrtam el legutóbb a történések fonalát.
Mint azt tudhatjátok, első jelentős megbízatásom is begyűjtöttem a konszolidált éves beszámoló összeállításával. Ennek a hosszadalmas küzdős folyamatnak a lezárását jelentette az ún. kiegészítő melléklet és üzleti jelentés elkészítése, amiben végülis szabad kezet kaptam. Így fordulhatott elő, hogy a határidő miatt a húsvéti ünnepeket is a számviteli törvény és monitor előtt töltöttem szorgosan verve a billentyűzetet. És kicsit fordult a kocka, mert míg én konszolidáltam, addig Dodi sütkérezéssel foganatoskodott. :)
Azért a locsolkodás népi hagyománya sem tűnt el, bár idén is csak néhány férfiegyed érkezett, ami valahol szerencsés is. Illatkavarodás is így megtörtént. :) Külön kiemelném Feri bával való találkozást, végre mesélhettem SV-s élményeimről! Így a mi a helyzet a gazdaságban kérdést rögtön fel is váltotta a munkaügyi rövid beszámoló. Karcsiék is okoztak néhány vidám pillanatot, ezek közül a legmókásabb a banános sütihez köthető. Öregem ugyanis alakított. Előbb kérdőn figyelte be a nyalánkságot, majd rácuppant, ám a banánt lenyisszantotta róla, mondván, hogy az oda nem kell! Végül rájött, hogy mégis. :D
És természetesen Tillcsim is megérkezett nyuszkójukkal egyetemben. Az ajándék eléggé meglepett! :) De jelenlétének akkor is jobban örültem, hiszen rég láttuk egymást, és hát nagyon hiányzott is.
A húsvéti szórakoztatásomról konszi mellett Dodi gondoskodott, aki szórta a válogatott volános locsiversit. Ezeken aztán pusztultam is rendre!

Kis ízelítő:

"a számokkal így úgy csalok
locsolásért tojást kapok
szervíz könyv és móka miki
ez a vers már elég ciki

Zúg a Credo

Gázolaj megy bele
Éldolgozó meglocsolhatlak-e?

Tojás helyett seeger gyürű,
Nem kell nekem pénisz gyűrű
A nyuszi is konszolidál
papírjaim másik része a Jolinál
Ikarusznak jó a féke
...Elérkezett versem vége..
Locsolhatok-e már végre?


szervíz könyv és móka miki
ez a vers már elég ciki
krokodil meg csápos emelő
locsolok mert elhervad eme nő

8 napos a munka hét
konszolidált ez az év
a credo magassága 3200
jött ma locsoló vagy négyszáz
bűzlik a fejemen a parfüm
a hat husszassal lehetnék most martfűn
a terepszög elől 9 fok
nem verselek locsolok.."

Persze a sok vigyorgás mellett azért megment az offolás is, mert nem nagyon tudták többiek mire vélni a papírkiteregést. Ha valamit határidőre meg kell csinálni, akkor kénytelen vagyok készülni is. No jó, lehet maximalista énem túlzottan dominált! :) Mondjuk tényleg kihívást jelentett a táblázatot és az adathalmazt átlátni, kispekulálni, mi miből lett, s mi annak az oka, s ezeket hogy tudom megszövegezni szépen. A kiegészítő melléklettel el is készültem nagyjából, s örültem is, hogy másnap lesz mit prezentálnom a főnöknek. :)
De valahogy idegességgel indultam munkába ismételten. Ennek oka a főnöki véleményben volt keresendő. Olgi útközben megszaporította a pulzusszámomat, mert szerdát (április 24.) emlegett, hogy kész kell lennie mindennek. Főnök meg csütörtök estéről beszélt...Elég nehezen lehetett elérni, ám így elsőre elégedettnek tűnt. Azért némi pofozgatnivalót találtam (Excel táblák Word-be importálása) magam is a doksiban, úgyhogy locsolók fogadása mellett azzal foglalkoztam. Valahogy rettentő jó érzés volt, hogy érkeztek férfiegyedek, és ejtették meg eme népszokást a vállalatnál. :) Összességében érdekes egy húsvét volt ez a 2011-es. Kicsit visszarémlettek a szakdoga-készítéskor átéltek. :) :(
A rövidebb hét második felét aztán az agyalás uralta, hogy mégis mi kerüljön a konszolidált üzleti jelentésbe. Koncepcióm arra vonatkozóan tetszetősnek bizonyult, aminek örültem azért. Már csak össze kellett sakkozni délutános műszakokat is vállalva, így fordulhatott elő, hogy majdnem bezártak az irodába. :) Senki se számított arra, hogy ott vagyok...:) Egyébként a munkahely a béke szigetét jelentette, mivel itthon változatlanul feszültség volt.
S ahogy az lenni szokott, az adatok módosultak a sima beszámolóban is, ami által a konszit is át kellett szabdalni. Így nagy diagram készítés mellett ezzel is foglalkoznom kellett megint beáldozva a hétvégét is. És ezért is lelkesített nagyon Tillcsimék érkezése, legalább kicsit együtt voltunk. Szépen csendben megszületett közben a határozat, hogy ezt ellensúlyozni kell!!!
Nos, ennyit akartam áprilisi második bejegyzésemben megosztani Veletek. Innen fogom folytatni, ha másképp nem, összefoglaló írás keretében. :) Addig is mindenféle jót mindenkinek!