NYITÁNY - 2010

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Először is boldogságos új esztendőt kívánok! :-) Remélem, mindenkinek sikerült megfelelőképpen elbúcsúztatnia 2009-et, s köszöntenie az új évet. Mostan akkor - ahogy tavaly ígértem- következzék a szilveszteri-újéves beszámoló.




Mint ahogy azt tudhatjátok már, unokatesómék meghívását fogadtuk el az este eltöltésére. Társaságban is leledztem, és Atit is magam mellett tudhattam. Bár Eszter már igazán leszokhatna arról, hogy taxit küld értünk akár csak elméleti síkságon is, el tudunk menni magunktól is, semmi meggondolás nincs. Most aztán igen kedves volt a meginvitálás is, ismerve hullámzó viszonyunk.
Délután - mivel eléggé utolsó pillanatos meghívásról volt szó - zenéket táraztam be, és filmekkel is készültem végszükségletes unaloműzőnek, miután úgy véltem, Eszter inkább csendes-barátkozós összejövetelt szándékozik tartani. A készülődés a szokásos buli jellegű volt, azaz Anya lépett elő stylisttá és fodrásszá is. Sikerült végre kényelmesen összecihelődnöm, és minden finomságot időben elcsomagolóznom, amit vittünk a vendégségbe. Az est azonban Ati családjánál kezdődött, és alapozódott is megfelé. Valahogy elég hamar meg is feledkeztem a buszváróban kibontakozó fülfájásról. 1 órát töltöttem Náluk, de valami eszméletlen sokat kacagtam már ott is. Hiába...vígkedélyű család. :-) Aztán sétáltunk egy cseppest Atival Ajka városában. Közben persze időnként a nyakába ugrándoztam, mivel a felelőtlen póni hadak petárdás játékaitól minduntalan frászt kaptam.
Sikeresen kiértünk aztán Polányba. Mivel a romantikus andalgást nagyon élvezetesnek találtam, így a késés bizonyos tudatában a faluban is kis gyalogtúrára ösztönöztem Másik Felem. Itt ismét megdöbbentem az előbb említett fiatalkorúk magatartásán. Lényegében őket kellett kerülgetni. A legdurvább az az eset volt, amikor minket vettek célba a pirotechnikai eszközzel!!!! A meggondolatlanság netovábbja! Miért tartják egyesek jó heccnek ezt? Arra biztos nem gondolnak olyankor, hogy bárki megsérülhetett volna. Nemcsak mi, ők is. Egyáltalán, miért kell másokat veszélyeztetni?! Dühös voltam, és aggódtam is. Megoldásnak a folyamatos irányváltást találtam. Menekültünk ezen csordák elől, miközben szidtuk őket erőteljesen!
A séta azonban nagyon kellemetesre sikeredett, de Eszter telefonja, majd sürgető fellépése miatt a Sport utca felé kellett venni az irányzékot. Nem is én lennék, ha nem a községhatárt jelző táblától kellett volna visszabattyognunk Keresztapuékhoz. :-) Helyismeret, mint olyan, fejlesztés alá szorul. :-)
Végül tizenegy óra magasságában érkeztünk meg Eszterékhez (pontos időt nem tudok, egy biztos, a noszlopi, Magyarpolányba betérő gyorsjárat már tovarobogott). A bemutatásdival akadt néhány problémám, de mindenki megismert mindenkit úgy vélem. :-) Már ekkor jókat derültem, Eszterék kirittyentették magukat. És ami a legfontosabb, jól befűtöttek a szobában, ahol hellyel és süteménnyel kínáltak minket. Én pedig rögtön megrendeltem Ati számára a teácskát, bérmakeresztleány pedig Eszter parancsára elő is állította az itókát ripsz-ropsz. A szervírozás utolsó fázisát én tudhattam feladatomnak. De ez se ment egyszerűen. Vicu és a teáskanna ismerkedési folyamatát még sokáig emlegetjük, mivel sikerült erőteljesen melléburincolnom. Eszter vőlegénye, Tamás (aki a későbbiekben Nuncius, Pásztor és Víziló elnevezésekkel illetődik) tréfálkozó utalást is tett azon nyomban egy közelgő keresztelőre. Arról persze nem szólt a fáma, hogy ez kinek is jelent gyermekáldást. :-) A teás manőverek mindenesetre megtermetették a jó hangulatot. Ati és Nuncius is kellőképp egymásra hangolódott, és szórták sziporkáikat. Ebben a legjobban a karattyoljunk holt nyelven című rész tetszett. Nuncius pajtás azt hitte, hogy most mondott valami jellegzeteset a Sic itur ad astra szólással, amit nem tud senki überellni. Persze rápacsingolt, Ati naná, hogy megfelelt erre is, természetesen latinul. :-D Élvezetes csevejt folytattak éjfélig a fiúk (mi lényegében a kaberé közönségét adtuk). Éjfélhez közeledvén Eszter a felső szinten található konyhába szólított mindenkit a rituális virsli- és pezsgőfogyasztásra. Bevallom, nehezen bírtam a Himnuszt végighallgatni, és visszafojtani a kacagást. S hogy mi tetszett annyira? A velünk szembenálló pár egyfolytában cuppogtatni akart...Ennek is elkövetkezett ideje. Nemzeti énekünk záróakkordját követően újévi csókkal köszöntötte ki-ki a saját párocskáját. :-) Persze bizonyos érdekes technika, illetőleg hanghatás okán azt se bírtam nevetés nélkül teljesíteni. :-)
Majd Nuncius nekiveselkedett a pezsgőnyitásnak. Azt megállapítottam, hogy gyakorlatoznia kell. Mint ahogy nekem is a vislihámozást. Az inkább volt ádáz közelharc, mint békés étkezés. :-) Nuncius haverunk aztán élen járt, és megmutatta a pórnép (jelesül én) számára a megfelelő elbánási módozatot. Akkor már kaptunk zenebonát is, bár a Clas Fm zenei felhozatalával egyáltalán nem voltam elégedett.
Aztán úgy fél egy tájékában megszaladtak Keresztapuék is hazafelé. Ati persze mindenkit lenyűgözött. Kiemelném megint a Nuncius nevű egyént, aki elég jól tűrte a pofasatut, és áhítattal a szemében csüngött Ati kedvesem szavain. Úgy fél 2 tájékában eszembe ötlött, hogy jó ecsémet fel kéne hívni, és jókívánságaim átadni, így pár perc erejéig félrevonultam, majd ismét megküzdöttem a teáskannával. Ezúttal sikeredett a csészébe töltési hadművelet, bár hogy ne legyen minden szép s idilli, elbotoltam a küszöbben, és a tea beterítette ruházatom, valamint a padlóra is került. Tavaly a pezsgőt löttyintettem kifelé, hogy dőljön a lé, most akkor ugyanezt játszottam, csak más neccével. :-) Még úgy egy órát beszélgettünk Keresztszüléimmel sokféle témát érintve. A humorról a két srác gondoskodott, egyszerűen nem lehetett unatkozni mellettük. Bár álommanók megkörnyékeztek azért a három kávé ellenére is, a vártnál hamarabb. És mivel a társaságon is látszódott némi kimerültség, így visszavonulásra tettem javaslatot.
Ekkor történt a sokadik olyan eset, ami emlékezetessé teszi az estét! Számomra mindenképpen! A szobaajtóval gyűlt meg a bajom, olyannyira, hogy már-már pánikba estem. Azt hittem ugyanis, hogy szórakoznak velünk, és kulcsra zárták. Lehet elpilledni az előtérben elhelyezkedő kanapén...Kétségbeesetten rohantam vissza a felső szintre segítségért. Nuncius jót nevetett, és közleményezte, hogy nincs az bezárva, mindösszesen kifelé nyílódik az ajtó! :-D :-D No more comment!
Ezen néhány bénáskodó történésen aztán lehetett nyammognom, és hahotáznom. Atit pedig jó volt szekírozni azzal, milyen aranyosan egymásra leltek Őnunciusságával szövegileg! Az egész éjt sikerült átvigyorognom/nunk. Az alvás természetesen kimaradozott.
Úgy döntöttünk, hogy a hatos busszal visszamegyünk Ajkára, majd a fél hetes járattal én is hazafelé utazom. A buszgépjármúvet azonban lekéstük. Abban nagy szerepe volt a bejárati ajtóval való hadakozásomnak, melyet egy jó öt percnyi szenvelgés után le is passzintottam Kincsemnek. Előzetesen felajánlották a hazafuvart is, de ezzel nem kívántam élni. Végül viszont kényszerűségből behuppantunk Nunciusunk mögé, aki a misézés miatt kelt útra Persze a beszállás sem ment egyszerűen, megismerkedhettem a kapuval, melybe nemes egyszerűséggel belerongyoltam. Bénázásom már megszokhattátok így a bejegyzés végéhez közeledvén. :-D Kocsival értük el az ajkai főbuszpályaudvart, kisebb kitérővel, ugyanis Pásztor kománk alapból Noszlop felé vette az irányt annak dacára, hogy mögöttem leledzett, mikor Eszternek vázoltam úticélunkat. :-) Azért kedves volt, útközben pedig figyelmeztem a fontos ügyészi kérdésekre adott válaszait, amik nem igazán voltak számomra tetszetősek. Kicsit még sétáltunk, elemeztük a történteket, az együtt megélt emlékezetesebb pillanatokat.
Majd megérkezett Marika néni, illetve a buszom is, így lassanként eljött az ideiglenes búcsú pillanata. Sajnálom, hogy nem bukkant elő Nunciusunk digitális masinériája, így képekkel nem szolgálhatok. Továbbá ha kritizálni kellene az összejövetelt, akkor a zenei hiányosságot említeném meg mindenképpen. Persze nekem meg szokás szerint későn jutott eszembe, hogy készültem muzsikával. Mondjuk azért Keresztapáékra is tekintettel kellett lenni, ők nyilván nem örültek volna diszkós-táncis levezetésnek. Eszterék még szerintem bírták volna.
Hazatérve aztán mindent sikerült, csak aludni nem. :-S A vezetékes telefon egyfolytában zengedezni kezdett, mikor én éppen elszenderedtem. Így aztán 3 kávé becupákolását követően inkább teáskannás üdvözletek szövegezésével foganatoskodtam, illetve aggodalmaim megfékezésével. Ebéd után szundikát terveztem, ami ismét meghiúsult, mert Keresztapuék jelentkeztek be. Lehetett hatástalanítani a kutyus őrző-védő szolgálatot, majd érkezésük után értékelni a szilvesztert. Eszternek pedig sikerült fokoznia jókedvem egy roppant izgalmasnak ígérkező videókazettával.
Kedves olvasók, versenyt hirdetek! Aki kiokoskodja, miről is szól a kazi, az értékes tárgyjutalomban (fél pár ukrán pacsker!) részesül. :-) Este aztán családi gyűlés következett, és a szilveszteri beszámolók meghallgatása, miután Dodi is hazaérkezett. Örültem, hogy remekbeszabott partit sikerült adnia a Víztorony-lakban, bár kicsit hiányzott is mellőlünk. Bizton állítom, be tudott volna kapcsolódni a kábáréba. Összességében mi sem panaszkodhatunk, optimális döntés született véleményem szerint, mikor Polány mellett határoztunk.
Köszönjük Keresztapáéknak a szíves látást, Nunciuséknak a remek hangulatot! Várom azért a következő összeröppenést! No meg a visszhangokat is. :-) Most zárom is soraim, mindenkinek minden jót kívánva!