beszámolat egy fergeteges hétvégéről

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Ahogy azt már előre beharangozódtattam, január utolsó hétvégéjéről különálló bejegyzést alkotok. Ez következék most.
Egész héten lázas izgalommal és igyekezettel készülődtünk a szombat-vasárnapra, erről részleteket olvashattok itt.
Szóval elkövetkezett a szombat. Reggel hamar kidobott az ágyikó, és rendkívül megörvendeztetett azon tény, hogy Tillus Ügyész Úr zsarolási műveleteinek ismét engedtek az égiek, és hétvégére megérkezett a megrendelt friss hó. Miután kilelkesedtem magam, nekiálltam a hálóhelyiséget végső formába hozni, helyükre tettem a bútorokat, és elrendeztem az ágyneműket. Majd ismét örvendeztem, mert roppant tetszetős lett a szoba. :)
11 körülre járt már, mikor Dodi is kimerészkedett takarójából, és nyomban meg is ejtette a rituális ellenőrzést. Ezt követően pedig átvette a fűtőmesteri feladatkört, és szobánkban is portalanított. Munkamegosztás mindenek előtt. :) Dodi passzív várakozó állásponton volt, érzetem szerint barátnőjének jövetelét illetően. Zúgolódott is, teszem hozzá, szerintem jogosan.
Én pedig úgy határoztam, hogy meglepem Tillusom ismét, és együtt érkeződünk majd ismét. A gondolatot tettek is követték, és máris a déli járaton találtam magam. Persze késésben volt egy pöttyet, így jobbnak láttam, ha eredeti tervecskémmel ellentétben nem a Halacskánál libbenek majd által a hazafelé tartó Merci-buszra, hanem egy megállóval később, azaz Gyepesen.
Már előre örvendeztem zseniálisnak vélt ötletem Kedvesre gyakorolt hatásának. :)
Gyepesen aztán nem kellett olyan sokat várakoznom a "szerelem-járatra". Társaságom is akadt, volt osztálytársam anyukája rendesen szóvaltartott. Meglepett, hogy Ő is felajánlotta a tegeződést. A munkapiacos kérdésre már nem foghatom, hogy meglepetés erejével ért. Csak a sajnálkozás ne lett volna!!! De legalább nem erőltette a pesti lehetőségeket, és ez azért tetszett ezen kényes témán belül, melyről igyekeztem csereberélni. Sikerült is elkalauzolnom előzetesen Győr városában. Amikor begördült a megállóba a busz, ismét elkapott a lelkesedés. Fülig vigyorral kértem a menetjegyet, noha örömömbe egy kis üröm is vegyült, hiszen Tillusom igen-igen figyelt. Úgy lett volna igazán pompás, ha nem észlel és jól meg tudom bökdösni, helyet kérve magamnak. Persze azért így is váratlanul érte lesből támadásom. :)
Hazaút során egyeztettük viselkedési stratégiánkat, mert ugye nagyon hamar kibontódik az ún. "off-topic" rám vonatkozóan is. :)
Jó fél óra sétafikát követően érkeztünk meg szerény hajlékunkba. Ezúttal a jóval melegebb szobába invitáltam Kedvesem, és ennek nyomán mindenki inkább oda települt be. A vidám eszmefuttatás közben elkészült az első közös fotónk is. A nagy csevejt Dodi telefonjának zengedezése szakította kicsit félbe. A társaság pedig már az első mondatból ("És én ezzel most mit kezdjek?") kitalálhatta, ki a hívó fél, és mi célból is telefonoz. Igen, igen, Júlia Nóra jelentette, hogy Ajkán van már.
Fura helyzet állt elő, mivel Dodi jóságos lovaghoz illően bizonyára elé sietett volna, amennyiben a lányzó az általuk előzetesen megbeszélt időpontban jelez. Itt kicsukmányoznám a meglepetés erejét az egész heti viselkedés tükrében :( Abban maradtak a híváskor, hogy Dodi a faluközpontban várja. Ettől a kis gyalogúttól eltántoríthatatlan is volt jó öcsém, pedig-pedig nem ártott volna egy kis leckéztetés. Én pedig nekiláttam az uzsonnakészítésnek, tanulva Julcsi előző alkalommal történő fogadási hiányosságaiból is. Ekkor már a konyhában tartózkodott mindenki, és fogyasztotta az időközben elkészülő fahéjas-almás teacsodát. Végül rántott sajtra esett a választás, így prézlizhettem befelé a kiporciózott adagokat. A munkafolyamat közepette persze a kezem mellett a szájacskám is jártatódott. Aput próbáltam meg visszafogni, mert eredeti rendőrségi sztoriját néha megszakajtotta egy másik, éppen oda nem illővel. :)
3 órakor megszaladt Anya is és megerősítette a hírt, miszerint tényleg jött Julcsi, nem csak szívatás volt az egész. Azt viszont úgy kollektíven nem értettük, miért is gyalogolnak, ha van busz is...
Egy jó erős fél órácska múlva csatlakoztak az ifjak is, és ezzel kibővült 6 tagúvá a Kis család. :) Ezzel egy időintervallumban tálalhattam is a sajtkorongocskákat illetve a Tillus mamája által készített fánkokat is. Köszönet érte! :) Itt következett el számomra a következő furcsaság, mert Dodiék sarkon fordultak pár fánk elpusztítása után, és sétálni indultak. Bár kétségtelen sok-sok megbeszélnivalójuk akadhatott, leginkább ez az igen-nem-nem-igen póni-játék. Úgyhogy öcsém és barátnője azzal a lendülettel, ahogy besuhogtak házunkba, el is távoztak a friss levegőre, újabb témát szolgáltatva ezzel a kirívó viselkedéssel nekünk. Azért jóízűen tudtunk falatozni eközben. Külön öröm volt számomra, hogy Tillusnak is ízlik az étek.
Klassz kis beszélgetés bontakozott ki, estéig folyt a kokkettálás. Mindig másvalaki ragadta magához a szót, és hát ugye minket nem kell félteni... :) Sajnáltam ugyanakkor, hogy Julcsi és Anya nem közelített egymáshoz kommunikációban jópofi szintjén sem. Mondjuk úgy vettem észre, igazán senkivel se lendült bele magvasabb társalgásba a lányzó, és a kérdésekre is elég szűkszavúan felelgetett. :-S Persze ez valahol betudható a frusztráltságának is.
6 óra lehetett saccperkábé, mikor is Dodi indítványozta, hogy tekintsük meg a filmet, melyet Tillus bocsátott rendelkezésünkre. Így aztán bevackondírozta magát a Kis-nagy család a gép közelébe, és figyelte a Halál a Níluson című klasszikus történéseit. Közben azért oda-odapislantottam az órára, hiszen közeledett a vacsora és az azzal egybekötött inzulinolási kötelezettség.
Ekkor kis szünet iktatódott be a filmbe, míg mindenki elfogyasztotta estebédjét. Aranyosak voltak az ifjak, együttműködési készségüket jól illusztrálta a melegszendvics közös elkészítése. Táplálékfelvétel után ismét csak a csacsogásé lett a főszerep, és az ismerkedésé. Tillus barátságot köthetett két kutyánkkal is. Sikerült megbűvölnie házőrzőinket is, még a kajla Chappy névre hallgatót is. És Tillus idomár képességeit dicséri, hogy még rámugratnia is sikerült emez jószágot. :D Ami azonban mindent vitt, mint a piros hetes, hogy simán megfektette mindkét ebet. :D :D No igen, minden egyes esti találkozónkkor történik valami érdekes, valami emlékezetes!
Az estét végülis filmezéssel zártuk. Illetve zártuk volna, de a gyilkos(ok) kilétét máig homály fedi, mivelhogy a lejátszó nem óhajtotta beolvasni a dvd-t, hiába is próbálkoztunk életet lehelni belé. :S Ezután visszavonultunk hálóhelyünkre, és ké értékeltük az addigi eseményeket. Mindezt a szokásos derülős stílusban. :)
Azon kaptuk magunkat, hogy valaki szeretne bebocsáttatást nyerni, és ezt illemtudóan kopogással jelzi számunkra. Dodi ácsorgott az ajtóban, és adott elő egy eukaristolós jelenetet. Majd megjelent aktuális oldalbordája is. De bebocsátás helyett inkább a fürdőszoba felé lettek terelve a pónik, szóval rápacsáltak. :D No igen, az ász-pár nem tart mindig fogadóórácskát! :D Mi is túlestünk a napi rutinon, és egy kis teaiddogálást követően mi is nyugovóra tértünk, bár volt már talán hajnal kettő is. Én percek alatt elszundikáltam szemben Tillussal, akinek azért akadtak gondjai a megfázással...:(
Háromnegyed 6 előtt néhány perccel az óracsörömpölésre ébredtem. Azért ily korán, mert inzulinidő következett megint. Szántszándékkal állítottam előbbre a riadóztatót, hogy legyen módom kellőképpen magamhoz térni. Ez többé kevésbé sikerült, mert fantasztikusan jót álmodtam, és ébredés után még a hatása alatt szoktam lenni.
Ekkor ért a vasárnapi első meglepetés: még mielőtt kicepedliztem volna összeütni valami ehetőt, Anya lépett a szobába, és szervírozta az ágybareggelit Tillusomnak. :) Én ezt még kiegészítgettem néhány darab rántott sajtocskával. Mindeközben, míg én evős-ivós dolgaim intézgettem e kora reggeli órán, a szobában rögtönzött értekezletet tartott Anya és Jó Ügyészkém. Majd visszaszenderültünk még egy csöppest.
9-kor riadtam fel második álmomból, hogy nincs mellettem Kedvesem. (Ezen második álom elég faramuci volt, mindenféle gaz kérdést kaptam jogásztól egy államvizsga keretein belül. Az egyik olyannyira felzaklatott, hogy kirohantam a teremtől, és Tillusnak kellett megkeresgélnie, nem mintha ez gondot okozott volna Neki. :) Talán ezért is ébredtem meg, hogy megtudjam a helyes választ a gonoszkodós kérdésre.) Ha már így alakult, akkor kicsörtettünk a konyhába, és szóval tartottuk Anyát, míg főzőcskélt.
Az ifjak nagyságrendileg két órácskával később keltek, le is késték a misét, amire előzőleg még szándékoztak mendegélni. Az ebédig ők szókirakós társasjátékkal szórakoztatták magukat. Tillus pedig belement egy figurafelismerős játékba.
Végre meg tudtam mutatni e móka keretében a letörött fülű porcelánnyuszkóm, melynek felismerése nem jelentett gondot még egy füllel sem. :) Még a Jézus-szobrot is kitalálta, pedig az tényleg nehéz feladványnak volt minősítve!!! Pónijaink lelkesen kirakóztak ekkor is, de apránként kezdték hátráltatni ezzel a tálalási folyamatot. Úgy tűnt, Julcsi zokon is vette, hogy az előszobából be kell tránszportálódni egy másik helyiségbe. Jópontnak számított viszont mindenkinél, hogy segítkezni akart azért a tálalásnál. Igaz, ezzel a nagy sürgölődéssel kicsit megzavarta a délidei inzulinolást. :S
Az ebéd elfogyasztása után kicsit még beszélgettünk, ismét készült néhány fotókópia is. Hogy emlékezetes maradjék a vasárnap is, átvettem Dodiék lovacskázós-házban körbehurcolós ötletét, és nem átallkodtam hátamra kapni Kedvesem. :D Ezen aztán mindenki jól meglepődött, és kacagott. Mókás volt az egész! Lassacskán azonban Tillusomnak mennie kellett hazafelé. Én pedig bekísértem őt a buszra, miután mindenkitől illendően búcsút vett. Apu is okozott egy kis meglepetést, mert nem abból a pusziszkodós fából faragványozták, most mégis adott Tillusnak azt is. A 20 perces kis gyalogúton szidtam a póni fel- és lemenőit is, hiszen a sapkám valahol elkallódott a szobánkban, és a kilométeres szembeszél pedig állandóan lefújta a csuklyám. Ez előrevetítette, hogy lehet, nem úszom meg a megfázást mégsem. :S Ismét nehezemre esett az elválás Kedvesemtől e csodás hétvége tükrében.
Amint hazaértem, felhívtam Kincsem, hogy rendben megérkezett-e Ő is. Ezután levelet is szándékoztam írni, de rövidre szabott lett végül, mert zavart, hogy az ifjak azt lesik, mit is írok. Még akkor is ha ezt ellensúlyozandó kikapcsoltam a monitort és használtam a 10 ujjas gépelést. Megtudtam, hogy Tillussal épp lemaradtunk az szovjetuniós masírozási hadművelet részletes ismertetéséről, mert ez az eltávozásunkkor került terítékre. De azért Apu csak elmesélgethette roppant nagy átéléssel, gondolom. :-D
Teló után elvonulgattam pihenés címén, pónihadak pedig jöttek utánam. Befeküdtem mellém. Az időnkénti gyertyatartóvá válás kissé kényelmetlen volt. Mindeközben Julcsi ráfeküdt arra a bizonyos kis csengettyűre, aminek megszólaltakor megszaladnak a szüleink. Legfőképpen Apu. Fordított a bekötés: az apának a kis menyét kell figyelmeznie, az anyának meg a kis vőjét. Ezt a Kis családi fetrengős-üldögélős idillt szakajtottam félbe a már említett levélírással. Póniék se bírták sokáig, jöttek utánam és leselkedtek volna. Sajnos Dodin egyfajta flegmaságot vettem észre, főleg, mikor együtt volt mindenki. Megint nem igyekezett közvetíteni se választottja és a család között. Amint lehetett, slisszoltak elfelé. És ez sajnálatos!!!
Uzsonna után segítkezett Julcsi Dodinak pakolni, bár az inkább megint az elvonulást szolgálta inkább, mivel csak az utazótáskába kellett berámolni az akkor már kivasalózott ruhákat.
Kicsit még beszélgettünk itt a másik szobában, mielőtt útra keltek volna Győrbe, akkor álltam neki képeket szerkeszteni is. Dodi belepofizott mit kéne és hogyan részbe. Belekerült a legelső közös fotónkba a polc, és Tillus ott elhelyezett képe is. :-) Szóval duplán szerepelt volna. :-) Ezt akartam volna valahogy korrekciózni, amibe Dodi belevakkantott, Julcsi meg támogatta.
Én meg egy rossz tulajdonságomhoz híven be is sértődtem, és ott is hagytam a csapatot. Kisvártatva visszatértem azért, Dodival megbékültünk hamarost. Szüleink eközben a jó és rossz tulajdonságaink örökítőjének kilétét elemezgették, gyakorlatilag egymással. Az ifjak elmerültek egymás még pontosabb DNS-analíziséhez elengedhetetlen mintavételezési eljárásban. :-D
Fél 6-kor begördült Hajmi Fiatja, így az ifjak útra keltek, vissza hőn szeretett egyetemi városkánkba. Mi pedig értékelhettük a víkendet, mely szerintem fantasztikus volt annak ellenére, hogy akadtak olyan dolgok, amik frusztráltak. Ezekre nem térnék ki újra, taglaltam leírásomban. :) Sajna néhány programpont is kimaradozott, de így volt ez egyszerűen nagyszerű! :)
Ezzel meg is adtam a zárszót. Kedves olvasóim, köszönöm megtisztelő figyelmeteket, zárom is bejegyzésem néhány képpel!