Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Most valahogy dilemmázom is naplóírást illetően. Ebből egy rendhagyóbb bejegyzés fog kikerekedni, mivel csak két napot tudnék kiemelni az elsuhogott hétből, ugyanis a többit csendes tanulós eseménytelenség uralta, kis hétvégi gyengélkedéssel. Úgyhogy akkor most Tillusomtól orozott stílusban próbálom meg szaporítani a sorokat, és összefoglalni az eseményeket. :)***
2010. március 8. hétfő: Zoltán és nemzetközi nőnap. :) Szóval sógorköszöntéssel indult a nap, majd a figyelmes üzenetek válaszolgatással. Természetesen Kedvesem is megemlékezett ezen alkalomról, amelyről azért kifejtem e helyütt is véleményem. Hasonlatosan a Valentinossághoz, ez is az anyagiakról szól legtöbb esetben. Én speciel vágott virágosköltemények helyett sokkal jobban örülök egy-egy apró írománynak. És üzikék azért akadnak. :) Jani is, és a későbbiekben Pongrác, valamint jó öcsém is kedveskedett ilyesmivel személyreszabottan. A délelőtt németezéssel telt, és meglepetés-előállításával. Délutánra ugyanis randevú volt előirányzékolva, és le akartam nyűgözni Tillusomat egyik kedvenc csemegéjével. Miután főzőcske lebonyolódott, még egy német levelet is összeállítottam röpke fél óra leforgása alatt. Még jó, hogy Anya is itthon leledzett, és figyelt arra, hogy ne merüljek bele túlzottan a fogalmazásba, illetőleg ne maradjon itthon a nagy gonddal készített étek mellett Zoli sógor névnapi ajándéka is. :)
És hát megesett majdnem az a csúfság is, hogy a buszt a devecseri váróban késtem lefelé. :D Nem a megszokott buszt küldte a volántársaság, és a sofőr sem volt ismerős, várakoztam tovább, míg rá nem pislantottam órámra, majd a busz menetrendi táblájára. :D
Ajkán aztán nem sok kitérő adódott, Kedvesem járata pontosan érkezett. Ezúttal sem kellett postás ügyintézést bonyolítani, így hazafelé vettük az irányt beiktatva azért egy romantikus sétát. A város visszhangzott a nevetésünktől. Zolit is felköszöntöttem, bár ez is gyorsított eljárásban történt. Jó dolog meglepetést szerezni!
A nőnapot nem úsztam meg ajándékcsokolánt nélkül, amire abszolúte nem számítottam. A szív-formájú doboz is tetszett, megüresedését követően kincseim tárolására roppant alkalmasnak mutatkozik. :) Nagyon kellemes volt az együtt-töltött idő, és ezúttal nem kellett rohamtempót alkalmaznom a buszig Tillusom nagyon figyelt az órára. Jó Ügyészkém pedig nassolnivalón kívül egy verssel is megörvendeztett nőnaposság alkalmából.Hazatérve aztán mindennemű mosolygás eltűnt ábrázatomról, ugyanis kiderült, hogy a múlt heti oly sikeresnek vélt interjús szereplésnek nem lesz folytatása. Mivelhogy az állást egész egyszerűen betöltötték, mindenféle újabb idegen nyelvű meghallgatást mellőzve (annak időpontja ugyanis eleve kötött lett volna jövő héten.) Szóval kiborultam elég alaposan, és teljesen tanácstalanná is váltam. Igazából az mérgelt fel, hogy vélhetően megint valakinek a valakije került pozícióba, meg az, hogy álltatás volt az egész. Persze nekem meg muszáj volt válaszolni egy etikátlan kérdésre (magánélet) részletekbe menően...Egyáltalán, minek egrecíroztattak ezzel, mikor adott volt a befutó?! Ezen hírt is azonnal kielemezgettük Tillussal, aki biztatott, hogy röptessek levelet a cégnek kérdéseimmel. S mivel erre nem igazán voltam képes, indulataim erősebbek voltak, így Ő maga hozta ezen írományt össze. Annyira remek érzés bírni támogatását!!! És a családét is, hiszen mamikája is határozottan helyretette széthullott önbizalmam. :)
***
Hétfőt követően munkás napok következtek. Németelés, németelés és németelés tűződött napirendemre. Nitus tanárnőnek ezúton is KÖSZÖNET a segítségért! Remélem, lesz látszata is a jövő héten esedékes nyelvvizsgán. ;)
***
2010. március 11. csütörtök: az időjárás ismét megmutatta szeszélyes és változékony arcát, ugyanis megint havazott. Vannak a télnek is szépségei, de úgy vélem, elég lesz már belőle. Eljöhetne az a hintapalintába kicsüccsenős időszak, aminek elengedhetelen feltétele a jó idő beköszönte. És ez az, amire még várni kell. Majd a Józsefek meghozzák a hőn áhított langy meleget! Legalábbis ajánlom Nekik! ;)
Szóval csütörtök délelőtt megint tanulgat-gatás volt a rutin ténykedések mellett, az előzőekben legyártott papír-alapú leveleket tettem javításra alkalmassá. Majd villámebédet követően Kedvesem elé indultam. Járata ezúttal is pontosan érkezett, és várnia is kellett csöppest. Eszter kollegináját próbáltuk szekálni, de nem igazán mutatkozott hatásosnak a dolog. Pár megjegyzést követően azért arcomra is pír szökött. :) Majd hazabandukoltunk értékelve a napi eseményeket. Néhány dolog érzékenyen érintette Tillust, az átlagosnál karakánabb énjét még nem ismertem. Eddig. Azért próbáltam nyugtatólag fellépni, mert mint tudjuk nagyanyáinktól is, az idegesség ártalmas! :) Kicsit beszélgettünk Náluk, majd engem elszólított a vásárlási mizéria. A lépcsőházban éreztem először, hogy valami nem okés velem. Kicsit megszédültem ugyanis. Ezen aprócska előjelnek nem is tulajdonítottam akkor és ott nagy jelentőséget, hiszen határozottan jó kezekben voltam. :) Elválásunkat követően kivágtattam a Penny Hipermarketingbe.Elég hamaroson ki is tudtam érkezni a városligetbe, számítottam azért némi zúgolódásra Anyától a késésért. De ez elmaradozott. :) Azt hittem, a Tesco-s vidéket fogjuk körbekajtatni, ehelyett visszarobogtunk a városba. Most nyílt a vasútállomáson valami új üzlet, Anya azt szerette volna megnézni. Örvendeztem, hogy módosítja a megbeszélteket, ezen örömömnek hangot is adtam természetesen. :) Előtte gyors bankolás, mert azért ilyen boltba beszabadulásokhoz azért elengedhetetlen némi készpénz. :) Na, irány a vasút ezt követően! Kimentünk, körbelestünk, és téptünk vissza a központba. Abban maradtunk közben, hogy tescos műveletet másnap bonyolítjuk megint ugyanígy munka után, egy napig még kitartunk. :)
Mivel a buszig adódott időnk, így akartam venni egy farmert. Aztán meg rájöttem, hogy mégsem akarok, ugyanis végtelenül utálom a csípőnacikat! Miután a kereskedősoron végignéztük a kínálatot, már meg is untam az egészet. Ilyen sem fordul elő túl sűrűn, szórakoztat valahol a próbálgatás. Kivéve akkor délután. És az is ritka, hogy egy boltból zsákmánytalanul jövök kifelé. :D Aztán Anya indítványozta, hogy mégiscsak menjünk ki a város szélére, és ejtsük meg ott a vásárlást, ahogy az előzetesen tervezve volt. :) Csodálom, hogy Kedvesem nem csuklott olyan 4 óra körül, ugyanis Ő már előzetesen azt jósolta, hogy a 18.55-ös lesz a járatunk. Jobb lett volna, ha hazafelé vesszük az irányt, mert mindketten nyomikká váltunk ekkor már. Azért kicaplattunk és csaptunk egy csajos délutánt. Igaz, farmert nem, de egy felsőt tudtam venni, és Édes szülém is csinossá varázsoltam két jól megválasztott ruhadarabbal. Persze nem akarta megvételményezni...De addig-addig szekíroztam, míg áldását nem adta a vásárra. :D Mivel eldumcsizgatta az időt az időközben előbukkanő ismerősei miatt, szedni kellett a lábainkat megint, amennyiben mind az Euros üzletbe, mind a Tesco-ba be akartunk menni. Végül villámvásárt bonyolítottunk a Tesco-ban, és a Penny-ben. Na, utóbbinál nagyon örültek Anyának, azt hitték, be akar segíteni az esti műszaknak. Rápacsingoltak, mert határozottan nem. :D Addigra már alig döcögtem, alig vártam, hogy hazaérjünk. Megint előjött ez a szédelgéses mizéria. :S Kifejezetten örültem most a buszos házhozszállításnak is, és ezúttal hamar ki is dőltem.
***
Innentől következett a hosszú hétvége, aminek még nincs akkora jelentősége esetemben. Péntek is ilyen szédelgős volt. :S Azért Anya kedvenc ételét elkészítettem. Ez kicsit betett, kissé zsírosnak mutatkozott, és a víkend többi részére problémákat okozott a már meglévő kialvatlanságom mellé. Így aztán le is kellett mondanom kényszerűségből a sógor-ünneplést. :S Leginkább csak aludtam mind szombaton, mind vasárnap, próbáltam összeszedni magam szellemileg és fizikálisan is. Ilyen se fordult elő, hogy a Forma-1-et is áttentizem egy az egyben... Hétfőn kezdtem valamelyest jobban érezni magam, mondjuk aludni amúgy sem lehetett, mert Dodi készült visszafelé. Eme tevékenység pedig zajjal jár, és üstönködéssel is helyenként. Érdekes volt összevetni az elmúlt héttel, mikor is egymást annyira nem idegesítve abszolváltuk az összecihelődését. Miután elviharzott, szokásosan értékeltünk hetet Anyával a tőlünk megszokott vidámkodással természetesen. Majd nekiveselkedtem az Anita által házi leckének kiadott fordításnak, és az ismétlésnek. Na igen, most egy stresszes hét következik: szombaton írásbeli, hétfőn szóbeli, aztán végül labor. Utóbbitól és a közvetítés résztől tartok leginkább. Jó lenne azért most megszerezni azt a keménytáblást!!! Szerencsefaktor is szükségeltetik hozzá, úgy vélem, illetve fontos lesz, hogy jól kipihenve érkezzek mindegyik vizsgarészre. Meglátjuk!
Most búcsúzom is, kedves olvasóim! Belevetem magam újból a német grammatika rejtelmeibe. Mindenkinek vidám hetet kívánok, majd még úgyis jövök, és írok...:)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése