egy vizsgaparás hét hogyvoltja

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Ezúttal a bejegyzést a keddel indítom, hiszen előző írományban már taglalásra került a hosszú víkendhez tartozó hétfői nap. Így most egy csonkított, de annál stresszesebb hétről olvashattak a következőkben! Nem szaporítanám a sorokat feleslegesen, jöjjön, aminek jönnie kell! ;)
Kedden már alig vártam, hogy Kedvesem karjaiba vethessem magam. Nagyon hiányzott már. Most adódott egy kis postai ügyintéznivalónk is. A lesz, ami lesz jegyében zűrlényék álláspályázatára reptettem el ismét doksijaimat. A postás hölgyike mókás volt, miután javasolta, hogy ajánlva adjam fel, azt hitte, hogy adobe-vallás. Pedig nem. :) Laci bát ezúttal kikerültük, nem nagyon volt kedvem társalogni vele, őszintén szólva. Aztán szokás szerint sétáltunk egyet Tillussal megbeszélgetve a napi eseményeket, és hétvége történéseit. Nagyon jó hangulat uralkodott, a várost ismét betöltötte kacagásom. Az estre a felismerős játék tette fel a koronát. De ezúttal nehéz feladványt is kaptam, s hát szokásomhoz híven tévedtem a figura mibenlétét illetően. Manóalakról volt szó, amit én embernek gondoltam. :) És hát alaposan megrohantak az emlékek Kedvesem ajándéka okán. Kiskoromban imádtam ugyanis nyomdázni, jónéhány mesekönyvet tele is pecsételtem. :D Most pedig majmócilenyomatokat képeztem pár A4-es lapon. :D Erre mondanám, elvan a gyerek, ha játszik.
Szerda-csütörtök tanulgatós jelleget öltött, szorgosan gyártottam a német leveleket, esténként pedig ezt javítottuk Anitával, akinek megintcsak köszönet ezen tevékenységért és a türelemért. Csütörtöki tanulásos műveletet egy telefonhívás zavarta meg, és vetett is véget neki lényegében. Zűrlényéktől kerestek. Hívtak mert a pályázatomban nem találta a HR-es kollega a közigazgatási versenyvizsga-meglétét igazoló bizonyítványt. Faggatott az úriember, hogy mi is van ezzel. Majd felhomályosított, hogy annak meg kell lennie, nem alkalmazás után kell letenni, ahogy én azt gondoltam (amiért végülis megpróbáltam). És javasolta is, hogy ha közszférában szeretnék elhelyezkedni, akkor tegyem le eme vizsgát, mert törvényileg van meghatározva, hogy enélkül nem vehetnek fel senkit!
Kérdem én, mi a jó rossebbnek jártam egyetemre, ha az nem elég?! Tanultam ott már jó sok mindent a szakmai alapképzésen kívül, jogot, társadalomismereteket, szociológiát...akkor még egyenlőre önköltségre ruházzak be megint? A teljesen bizonytalanra, hogy majd ezzel alkalmaznak, ha épp nem lesz meg előre az ember megint?!
Bár az úr azt mondta, hogy a pályázatom megfelelő lenne (aztán vagy hiszem, vagy nem, inkább utóbbi, a múltkori mézegmadzagosság után), csak ezen a közigazgatási vizsgán buktás mégiscsak. Valahogy a stílusa nem tetszett, mert közölte azt is, hogy nem fog levelet írkálni nekem erről (hurrá, nem kell szövegeznie...lehet, a sablont nem húzhatja most rá?). Szóval ezen eset kivágta nálam biztosítékot.
Itt vagyok másfél diplomával, és akkor még pluszvizsgákat kell tennem?! Állam bácsi nagyon meg lehet zavarodva pénzügyileg, ha már ilyen bevételekre akar szert tenni, és tovább keseríteni a pályakezdők amúgy sem egyszerű életét?! Megint olyan kilátástalan a munkapiaci helyzetem. És nem hinném, hogy a német papírral több keresnivalóm lesz vállalatnál. Valami akkor is adódik majd, amiért nem alkalmaznak. Sose fog eljönni az az idő, amikor értékként tekintenek a megszerzett diplomákra, és ez elkeserít még jobban! Bankban is ott vigyorognak a középfok végzettségűek...
A bennem dúló feszültségeket írással vezettem le valamelyest, így Vodáék is megkapták a magukét, hogy Tillusom zaklatják sms-es szerződésérvényesítő kódot keresve Rajta, amit levélben sem küldtek meg Neki...Na igen, lovefon miatt már gyúrhatunk a legpanaszosabb ügyfél titulusra, de legalább a levelezési csoportjuk nem unatkozik. :D
Családom és Kedvesem pedig próbálta háborgó lelkem lecsillapítani. És "a Jó Ügyész addig dolgozott a jó ügyön", amíg sikerült Neki gondolataim más irányokba terelni, s az anagramma játékkal le is kötni azokat időlegesen. Majd összekapargáltam magam, s kicsüccsentem a teraszra a németes holmik társaságában. A blökik nagyon aranyosak voltak, és követelték maguknak a foglalkozást. Ennek érdekében aztán ki is akarták tépni a kezeim közül mind a tollat, mind a feladatgyűjteményt. Cselesek voltak, mert Chappy cibálta volna eszközeim, míg Alíz rámugratta saját magát. Így figyelmem máris megosztódott kettejük közt. :) Mókás kis játékocska zajlott tehát. A hintapalintázás is megtörtént, határozottan jobb kedvem lett, és a korábban félbehagyott német levél is befejezedőtt. Egészen alkonyatig kinnmaradtam, akkor már nagyon hűs lett, és sötét is, így visszatértem a lakásba. S mint aki jól végezte dolgát, el is szenderültem szépen. Így persze hajnalba nyúlóan tanulgattam.
Másnap már nem is tudtam napirendre helyeződni magam és dolgok felett. Történt ugyanis, hogy újabb levelet is kaptam. Még január közepén pályáztam Veszprémbe, a Pannon Egyetemre ügyvivő-szakértőnek. Hangsúly az időponton! Kicsit mérgelődtem is magamban, hogy semminemű visszajelzést nem kaptam, pedig általában a közigallas.gov.hu-s jelentkezésekről mindig küldenek valamit. Most érkezett egy levél tőlük. Persze a nagy A4-es borítékról már sejtettem a tartalmat. Általában így van ez. Vastagságról is következtethető, hogy pályázati dokumentumaim kaptam vissza. Nem kapkodták el! :)
Ez is elhelyeződhet a visszautasításokat tartalmazó mappámban. Már jó lesz jegyzetelnem, mikor hova jelentkezem, legalább a postás nénit tudjam várni. :) Ilyenkor azzal vigasztalom magam, hogy a másik, munkáltatói oldal is növeli a posta forgalmát. Még akkor is, ha ingyen adják fel, a borítékot csak meg kellett venni, és csak munka volt a küldeménnyel. :)
Kedvesem által aztán jól feltöltődtem érzelmileg és lelkileg. És örömmel konstatállhattam, hogy a lovefon-os szerződéskötés végső állomáson is túl vagyunk, miután az érvényesítés megtörtént az sms visszaküldéssel. Kölcsönszótár is beszerzésre került, így tényleg rendelkeztem mindennel, ami a sikerhez kell elméleti síkon: volt kék, régi, új és kölcsönvett is. :D Egyetlen Ügyészkém nem feledkezett meg családom férfiegyedeinek névnapjáról sem, így Dodinak és apunak szánt ajándékát hazaszállítmányozhattam. Igazán figyelmes a Lelkem! :) Hazafelé aztán megtapasztalhattam azt is, hogy a szerelem nem ismer korlátokat. Ha közmondással akarnék élni, akkor "a vén kecske is megnyalja a sót" illene ide. :D Na igen, ez remek pletykát szolgáltat a falu népének...
És elkövetkezett a vizsga napja, a szombat. Régen keltem már korán, kicsit hajazott is a készülődés a régi szép időkre, mikor még szinte naponta utaztam a 6.20-as járattal. Kicsit paráztam is, miután késett a busz, hogy netán most robbant le, és akkor el is fogok késni...:S
Odaúton átolvasgattam a megírt leveleket, átismételgettem a szavakat és a főbb nyelvtani egységeket különös tekintettel a melléknévragozásra.
A középsuli, ahol a vizsgát bonyolítják, egy 10 perces gyalogútra van a pályaudvartól. Ezt elég nehezen tettem meg, valahogy megint rámjött az émelygés, amelyet bizonyosan az izgalom váltott ki. A termet hamar megtaláltam, már ismerem a járást a helyszínen. :) Aztán gyorsan bepusztítottam egy csokolántot, és lestem az érkezőket bízva abban, hogy lesz ismerős. Nem nagyon akadt, kivéve egy leányzót. De hirtelen nem voltam biztos benne, hogy novemberben találkoztunk, és hogy épp itt. De hamar bebizonyosodott, hogy jól tévedek. Odajött informálódni, hogy én min buktáztam be előzőleg! Le is zuhant a 20 fillér, hogy a szóbeliről rémlik az arca egész pontosan, mivel előttem vizsgázott. Na, innentől fogva adódott a stresszoldó, mivel beszélgetéssel ütöttük el az időt 9-ig. Amikor aztán megnyílt a teremajtó, és bebocsáttatásra nyertünk egyesével adategyeztetést követően. Ekkor kicsit megint elkapott a para, mert azt hittem, névsorban mendegélünk befelé, és erőteljesen a Sz és T-s vezetéknevűek maradtak csak velem együtt. Mivel előző nap csak kutyusfuttatában írtam fel a teremszámot, benne volt a tévedés lehetősége. Már odáig jutottam gondolatban, hogy ha elnéztem a megjelenési helyszínt, akkor egyesével fogok minden terembe bekopogni, és jelenteni részvételem.
Felesleges idegességnek minősült ezt is, lévén, hogy utolsó előtti előttinek invitáltak befelé, s élvezhettem a napsütést is kicsikét, mivel az ablaknál kaptam helyet. 9 óra 5 perckor kezdődött a vizsga, és fél 11 után 5 perccel fejeztük be a fordítási részt. Egy kicsit akkor szólok a feladatról. Már mosolygásra ösztökélt az utasítás, egyből eszembejutott Kedvesem. Egy hetilap Szerződések rovatának kellett ugyanis elkészíteni a fordítást. :) A szöveg címe azért kicsit megdöbbentett, mert alapból ezt sem leltem a szótárban. Még jó, hogy meg volt csillagozva, és lábjegyzetben megmagyarázva a szó jelentése: határozott időre szóló bérleti szerződés. :) Lett is minden bajom, hogy most aztán jogi szaknyelvi kifejezésekkel lesz ez a cikk megtűzködve. De aztán annyira nem. Ezt azért könnyebbnek minősíteném, mint a novemberi ilyen típusú feladatot.
Miután megírtuk, következett a 10 minutumos szünet, amikor értékeltünk a csapattal. Majd végül megkaptuk 110 percre a levelet és a két szövegértési részt. Először a fogalmazásnak veselkedtem neki, szerintem ez is egyszerűbb volt, mint a múltkor. A bécsi egyetem tanulmányi osztályának kellett írni vizsgaáttételi kérelmet. Annak okaként pedig állásbörzén való részvételt neveztek meg a feladat kiagyalói. A börze kitűzött időpontja ütötte az egyik vizsgáét. Ezt kellett kifejteni, részletesen megindokolni, miért is fontos az állásnézegelődés. A minimális 120 szó biztos abszolválódott.
Amivel viszont nem vagyok elégedett, az a két szövegértési rész. Az egyik bizonyos Dortmund-projektről szólt, amelynek az a lényege, hogy a régi technológiák mellett népszerűsítsenek újakat is, a környezetvédelem jegyében természetesen. Interjú volt, és a bekezdésekhez kellett a kérdést párosítani. Itt megint azzal szembesültem problémaként, amivel a múltkor is, hogy egy egységhez kettő is passzolt volna. Ezen feladat második szakaszában ki kellett egészíteni mondatokat egy-egy szóval, ettől több pontot remélek azért.
A másik szövegértés viszont nagyon összecsapott lett, előbbivel és a levéllel elszórakoztam. Kb. negyed órám maradt bekezdés-cím összeillesztésre, és az igaz-hamisra. Itt Obama új politikájáról lehetett olvasni főként, ami az energiaszektort érinti, és a bevándorlást. Eldöntendőeknél egy hamisat találtam, bár első olvasatra befirkáltam volna mindent igaznak. Ez a feladatrész gyengécske lett. Azért bízom benne, hogy a 25-ből csak eltaláltam 10-et.
Ha májusban utóvizsgázni kényszeredek mégis, akkor erre fogok több időt szánni. Bár valahogy úgy érzem, a tudásom azért iperedett novemberhez viszonyítva. Na, utólag persze egy-két névelőtévedésemre fény derült, meg hát az állítások igazságtartalmának megítélésénél a többiek kettő illetőleg három hamist véltek felfedezni szemben az én egyetlenemmel. Szóval kíváncsi leszek a három hét múlva már abszolút esedékes eredményhirdetésre. :) Vizsgacsoporttársaim meggyőződése, hogy április 23-ig mindenképpen felteszik a netre az elért pontszámokat. Az a következő vizsga jelentkezési határideje ugyanis.
A szóbelitől annyira nem tartok, csak tudok nyekkenni mindenhez. Jól kaptam előzőleg is, holott a grafikonnál halvány segéd fogalmam sem volt, miről is kéne monológot előadnom. Amitől nagyon tartok, az a jövő pénteki magnóhallgatózás, ott a célom a minimum, a 8 pont.
Hazaérve aztán lejelentkeztem Cili mamánál is, miután morzsolt pár rózsafüzér-imát a siker érdekében. Ezen gesztus nagyon jólesett. :) A pihenés viszont kimaradt az életemből aznap délután, hiszen köszöntőleg érkeződött Feri bácsi. Karácsony óta nem találkoztunk Feri bácsival, viccesen hatott, mikor most köszöntött új évet is, bár sms-ben túlestünk ezen is. :)
Azért kellemes kis beszélgetés bontakozott ki, szinte minden standard témát megboncoltunk. Viszont volt olyan is, amit hiányoltam. Dodi miatt aggódtam amúgy, bágyadt, sápadt, fejfájós volt egész nap. Azért örültem, hogy kicsit kibontakoztathattam azért a HUHA projekttel abszolút szakmai vonalon, bár most persze állította, hogy az egyáltalán nem érdekelte Feri bát. Szerintem meg mégiscsak, mivel műszaki pályán ténykedik. Izgalmasabb téma lehet, mint az én munkapiaci vergődésem.:)
A vasárnap aztán abszolút a töltődésről szólt. 12 órát sikerült szundikálnom egyhuzamban. Ilyen legutóbb tavaly az év hasonló időszakában fordult elő. És a jó időt kihasználva készülgettem a szóbeli megmérettetésre hódolva kedvenc hintapalintázási tevékenységemnek. Mennyire várom már azt az időszakot, amikor csak kiülök, és nem csinálok semmit, csak lógatom a lábam. :) Dodi végül úgy döntött, hogy visszamegy, így a neki csomagolózási folyamatok elmaradhatatlanak voltak ezúttal is.
Majd estefelé megszaladtak Keresztapáék is. Ezúttal sikerült kivonódnom a csevegésből a német gyakorlatozás miatt, illetőleg, mert Kedvesemmel bonyolítottunk értekezést. :) Apu úgyis hiányolta a telefonolást. :) Az estét a szokásos fogadóóra zárta, lényegében ez is a töltődést szolgálta.
És akkor most értem heti morgásokkal jól megtűzdelt bejegyzésem végére. :) Mindenkinek minden szépet kívánok következő írásomig! To be continued... :)