Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Még január végén határozta el a gazdász csapat, hogy tartunk egy kis összejövetelt. És erre kiváló apropót adott Ági, Anita és Ildi születésnapja, melyet minden évben megünnepelnek közösen. Most eme rendezvényre lettünk meginvitálva Tillussal. S ennek a szívélyes meghívásnak eleget is tettünk, mondhatni számoltuk visszafelé a napokat. :) Nagyon örültem, hogy több pár is képviseltette magát, legalábbis előzetes tudakolódásom szerint még így lett volna. Aztán ahogy az lenni szokott, terv és tény eltérést mutatott jelen esetben is, s kisebb létszámban gyűltünk össze szeretett egyetemi városunkban.
De haladjunk csak szépen időrendi sorrendben. Elkövetkezett tehát a 2010-es esztendő Böjtmás havának 27. napja. Abban maradtunk Egyetlen Ügyészkémmel, hogy Noszlopon csatlakozom Hozzá. Reggel tehát ismét csak viszonylagos koránkelés volt, mivel a buszra újra csak be kell sétálni a faluközpontba. De azzal kényelmesen odaértünk az előirányzott negyed 10-re. Állítólag készülődésem elég nagy csatazajjal járt, bár legalább nem kapkodtam annyira.
Többi családtagom meg vásárlást óhajtott megvalósítani a reggeli órákban akkori legjobb tudomásom szerint, úgyhogy ideje volt Nekik is kiszökkenni az ágyikóból. Viszont már kezdett idegesíteni Anya állandó noszogatása az indulást illetően, melyre fél 7 után rázendített.. Már el is könyvelte, hogy lekésem a buszt, és szerintem már látta is lelki szemei előtt a jelenetet, hogy hívom Kedvesem értesítve a fejleményekről. :D A már említett útvonal egyébiránt 20 perc alatt teljesíthető, így aztán 6.45-kor terveztem az indulást.
Útközben újra felébredeztem, és nagyon drukkoltam, hogy ússzuk meg csapadék nélkül a találkozót. Ugyanis fura időjárási kondíciók uralkodtak reggel: sütött a nap, nyugaton elborult, esett. És egy pillanatra még szivárvány is látható volt a horizonton. A központban aztán bő fertály órát várakoztam a járatra. Kicsit aggódtam is, hogy mégiscsak Anyának lett igaza, és előbb elsuhogott a busz, minthogy ideje lenne. De aztán megnyugodhattam. Nagyon hangulatos kis utunk volt Győrig. Téten aztán nagyon vártuk, hogy Anita is érkezik, és megismerkedhetnek a Jó Ügyésszel. :) Kissé csalódottak is voltunk, hogy nem jött. Bár az okát sejtettük, lemaradt.
A buszon aztán elfogyasztottuk tízórainkat, és játékoltunk is egy kicsit. Vagyis megállapítható, hogy amikor látom a figurát, akkor se vagyok biztos a milétét/kilétét illetően. :D Most egy hódról volt szó. 9 előtt néhány perccel meg is érkeztünk Győrbe, s szép komótosan átsétáltunk a csekkpontcsárlihoz, azaz a vasút főbejáratához, s várakozó álláspontra helyezkedtünk. Miután negyedig senki se jött, úgy döntöttem, járjunk egyet, mivel bizonyára késik a vonat.
Tillus elültette agyamban a gondolatot, hogy benéztem az időpontot, és az egész jövő hétre van datálva...Bár pánikra semmi sem adott okot, mert még ha így is lett volna, akkor kettecskén árkádoltunk volna, vagy egész egyszerűen hazautaztunk volna a 9.55-sel. :) Épp nagy tanakodásban voltunk ezügyben, mikor előtűnt Anita. :) Illetve kisvártatva Ági és Adri. Bemutatkozókat követően még egy kis egyeztetésre került sor, a többi résztvevő tartózkodási helyét illetően. Ekkor derült ki, hogy Viki az előzetes tervekkel ellentétben nem jön, Mariann és jegyese pedig később csapódnak hozzánk. Így aztán a Bisinger sétányon keresztül elindultunk az Árkád nevű bevásárlóközpontba.
Útközben pedig ismerkedés zajlott. Tillus és Adri egész jól egymásra leltek szövegileg, bevallom, kicsit tartottam is tőle, hogy valami jogász témát iperítenek elő, neadj Isten vitát, aztán akkor a többi csak hallgatóközönség lesz. Végül csak általános érdeklődés kerekedett ki.
És hát sikerült meghökkentenie Kedvesemnek a csapatot, mikor felismerte a lámpás kereszteződést az Árkádnál, úgy, hogy jó néhány éve nem is járt a városban...Én hangot is adtam megdöbbenésemnek...:) Örök talányt képez, hogy egy bácsika/nénike a járókerettel hogy tud 10 másodperc alatt átmenni egy ilyen átkelőn...Megfejtéseket a fogadóórán fél pár ukrán szandál nyereményét várok...:)
Árkádban elsődlegesen megszabadultunk kabátjainktól is ki-ki a csomagjától is. Ezt követően térültünk-fordultunk, megcsodáltuk a húsvéti kiállítást és a nyuszkókat. :) Bár engem személyszerint a csobogók jobban lekötöttek volna...és már akkor a fotókon járt az eszem. Befutott kis idő múlva a jegyespár is, Mariann és István, bemutatkozók után pedig kezdetét vette a shoppingolás. Kicsit tartottam tőle, hogy fiúk majd unatkozni fognak, bár így, hogy ketten voltak a férfiegyedek, megoldást jelenthetett volna, hogy az üzlet előtt cserélnek eszmét. De erre nem került sor, jöttek velünk szépségesen. :)
A Jeans Club volt az első úticél, ahol jó szokás szerint agyontapperásztam minden ruhadarabot. Mondhatni, anyagvizsgálatot tartottam/tartottunk. István pedig nagy érdeklődést mutatott egy piros kis csipketanga iránt, hát ezt mi is megvizsgálgattuk Tillussal. :D:D:D Kicsit szétszéledt a csapat itt, Adri lelkesen próbálgatott, a többiek pedig nézelődtek.
Egy icipicit megrémültem, mikor hirtelen mindenki e
lillant, már azt hittem, otthagytak minket. Így némi téblábolás és harisnyanézegetés, illetőleg póni-öltözködési irányzat fellelése után kivonultunk az üzletből. Meg kell jegyezni, érdekes egy szerzet volt az a vizslatott lábravaló, úgy tűnik, most a lyukas holmik lesznek divatban. :D:D:D Erre a kitételre persze Jó Ügyészkém figyelt fel...:D Még most is kacarászok leíráskor. De ott is nagyon mulattatott az eset. Ó, az csak a kezdet volt.
Szóval Jeans Club-ból hamar eltávoztunk, és a békés szemlélődést választottuk, illetve erőteljesen hajlottunk a szomszédos játékboltba való beszökkenésre. :D Aztán letettünk róla apránként, mivel Mariannék is megunták a nézelődést. S így lehetőség nyílt a fehérnemű alapos kielemezgetésre. Na, azon aztán pusztultam. Majd szépen lassan a többiek is kijöttek. S bár kérdezték, hogy mi mit szeretnénk megnézni, nem mertem rávágni a játéküzletet. :D Így inkább még egy ruhaüzletbe tekintettünk be, de az tényleg csak rapid körbelesést jelentett.
Aztán nyakunkba vettük a várost, megközelítettük az Új Hullámot. Útközben Mariannék pikáns tök-receptjét is megtudhattuk, ami aztán pajzán hangulatot is teremtett (két órai puhítás ajánlott! :D) Belvárosba érve pedig előkerült Anitánál is a fényképezőmasina, és lelkesen kattintgatott is. Sajnálatos módon egy képet falánkságom miatt elrontottam, beletenyereltem, s ezt utólag nagyon bánom. Szép komótosan átbattyogtunk a Baross úton könnyed beszélgetés keretében. Étterem előtt kicsit tanakodtunk, hogy mi is betérjünk-e falatozni. Hozott elemórzsiával készültünk ugyanis. Végül kicsit becsüccsentünk a társulattal az étkezdébe fogyasztás nélkül.
Hangulatfelelősök azonban lehettünk. :D Főként miután előiperítettem a fényképezőt. Erről jut eszembe, lehet ilyen kajáldát kéne nyitnunk. A szervírozott tejfeles krumplileves ízvilágát elemezgetve arra jutott Anita, hogy ennél tud jobbat főzni, István pedig megállapította, hogy ez csak nyomokban tartalmaz tejfölt. :D A második fogás találását már nem vártuk meg, kilépdeltünk az étteremből s délidei táplálékfelvételt eszközöltünk. Ennek helyszínül nem is választhattam volna pompásabbat s kényelmesebbet alighanem. Ebédelési metódusunkat is roppant vidámkodás övezte, néha cigányútra is tévedt egy-egy falatka. Veszélyes egyszerre enni és nevetgélni. :D
Ezen étkezést Ági telefonja szakította félbe, miszerint az egyetemi parkban megtalálhatóak. Így aztán mi is odacaplattunk. Közben meg tudtam mutatni Kedvesemnek a SZE-n zajló építkezéseket. Olyan kellemes volt kicsücsülni a parkba, hátunkat melengette a nap, s a hülyülés is hamar megkezdődött. Nem gondoltam volna, hogy a kinderfelismerős játékunk ekkora sikert fog aratni! :D
Viccesebbnél viccesebb megoldások születtek egy-egy figurára vonatkozóan, remek szórakozást biztosítva ezzel. Azért elképesztő, milyen határtalan az emberi fantázia! :D Adri és Mariann jeleskedtek ebben a mókában, sok jószágot kitaláltak. Az igazi feladványt az én kedvenc kockás játékszerem alkotta, mely egyébként egy nyuszkó. Gyakorlatilag meg más. :D Roppant sokat derültünk, következő alkalommal vetélkedő várható. Szerintem külön kéne pontozni a kreativitást is eme game-ben. ;) Egy kis ízelítő a játékból:
Figurafelegismerésen kívül pedig lesifotók készítésével mókultam. 2 óra körül aztán tábort bontottunk, és tettük egy sétát előbb a Várban. Útközben pedig Mariann gondoskodott a mosolygásról, miután ismertette a gépész szaknyelv gazdász átfordítását. :D Várfoglalás után pedig felfedeztük magunknak a "Titanic-ot". Ez egy sziget a Rába-parton, aminek teljesen hajó-hangulata van. Itt üldögéltünk, napoztunk kicsit, és meghallgathattuk a lánykérés igaz történetét. S itt is készült egy vidi-jó:
Majd megérkezett Ildi is, és következett a köszöntés és az ajándékátadás. Ekkor is fotóztam, bár az igazat megvallva, a legjobb pillanatokról lemaradtam. :S 3 óra körül aztán lassanként visszafelé vettünk utunkat a belvárosba, illetőleg a pályaudvarra. A karmelita templomnál aztán elbúcsúzkodtunk Mariannéktól, mivel nekik az Árkádban parkolt a személygépjárművük. Mókás lehetett visszasétálni oda, mikor majdhogynem otthon voltak, hiszen a Titanic-tól nem messze helyezkedett el lakásuk. Majd Ágiék járgánya gördült be.
Maradtunk négyecskén. Ildi pedig sok-sok kérdéssel halmozta el Tillust. Pont azokat tette fel, amiket én is az első randevún rengeteg szabadkozás közepette. Kicsit kényelmetlenül is érintett egy elszólásom, egész hazaúton ezen is merengtem. A hazaút ezúttal Ajkát jelentette, roppant jól utaztam most is, és a két óra észrevétlenül elreppent. Útközben már megint falnom kellett, és ekkor került elő a meglepetésem is uzsi gyanánt: kókuszgolyók. :D Ketten pusztítottuk elfelé Tillussal. Na igen, alakítottam aznap, mert folyton folyvást nasizhatnékom volt. :D Nem csodálkoznék, ha legközelebb csak kifelé jönne velem. :D
Szóval hamar elértük Ajka városát is, és hazakísértem Kedvesem. Így lopott órácskát még együtt lehettünk. A szokásos járattal jöttem haza, és most kifejezetten értékeltem, hogy a kedvenc sofőröm házhozszállított. Szokásos mesélést követően pedig képcsencselésbe kezdtem, és értékelésbe a gazd-ász-pajtásokkal, illetőleg Jó Ügyészemmel.
Mindent összegezve remekbeszabott rendezvény volt, remélhetőleg még lesz részünk ilyesmiben. Azt hiszem, mindenkire ráfért a kikapcsolódás. Nem marad más hátra, minthogy megköszönjem a résztvevőknek: Mariannak, Istvánnak, Áginak, Anitának, Adrinak és Tillusnak! Várom a folytatást! ;)
Ezzel tudósításom végére is értem, remélem valamelyest sikerült visszaadnom szöveggel is a hangulatot.
De haladjunk csak szépen időrendi sorrendben. Elkövetkezett tehát a 2010-es esztendő Böjtmás havának 27. napja. Abban maradtunk Egyetlen Ügyészkémmel, hogy Noszlopon csatlakozom Hozzá. Reggel tehát ismét csak viszonylagos koránkelés volt, mivel a buszra újra csak be kell sétálni a faluközpontba. De azzal kényelmesen odaértünk az előirányzott negyed 10-re. Állítólag készülődésem elég nagy csatazajjal járt, bár legalább nem kapkodtam annyira.
Többi családtagom meg vásárlást óhajtott megvalósítani a reggeli órákban akkori legjobb tudomásom szerint, úgyhogy ideje volt Nekik is kiszökkenni az ágyikóból. Viszont már kezdett idegesíteni Anya állandó noszogatása az indulást illetően, melyre fél 7 után rázendített.. Már el is könyvelte, hogy lekésem a buszt, és szerintem már látta is lelki szemei előtt a jelenetet, hogy hívom Kedvesem értesítve a fejleményekről. :D A már említett útvonal egyébiránt 20 perc alatt teljesíthető, így aztán 6.45-kor terveztem az indulást.
Útközben újra felébredeztem, és nagyon drukkoltam, hogy ússzuk meg csapadék nélkül a találkozót. Ugyanis fura időjárási kondíciók uralkodtak reggel: sütött a nap, nyugaton elborult, esett. És egy pillanatra még szivárvány is látható volt a horizonton. A központban aztán bő fertály órát várakoztam a járatra. Kicsit aggódtam is, hogy mégiscsak Anyának lett igaza, és előbb elsuhogott a busz, minthogy ideje lenne. De aztán megnyugodhattam. Nagyon hangulatos kis utunk volt Győrig. Téten aztán nagyon vártuk, hogy Anita is érkezik, és megismerkedhetnek a Jó Ügyésszel. :) Kissé csalódottak is voltunk, hogy nem jött. Bár az okát sejtettük, lemaradt.
A buszon aztán elfogyasztottuk tízórainkat, és játékoltunk is egy kicsit. Vagyis megállapítható, hogy amikor látom a figurát, akkor se vagyok biztos a milétét/kilétét illetően. :D Most egy hódról volt szó. 9 előtt néhány perccel meg is érkeztünk Győrbe, s szép komótosan átsétáltunk a csekkpontcsárlihoz, azaz a vasút főbejáratához, s várakozó álláspontra helyezkedtünk. Miután negyedig senki se jött, úgy döntöttem, járjunk egyet, mivel bizonyára késik a vonat.
Tillus elültette agyamban a gondolatot, hogy benéztem az időpontot, és az egész jövő hétre van datálva...Bár pánikra semmi sem adott okot, mert még ha így is lett volna, akkor kettecskén árkádoltunk volna, vagy egész egyszerűen hazautaztunk volna a 9.55-sel. :) Épp nagy tanakodásban voltunk ezügyben, mikor előtűnt Anita. :) Illetve kisvártatva Ági és Adri. Bemutatkozókat követően még egy kis egyeztetésre került sor, a többi résztvevő tartózkodási helyét illetően. Ekkor derült ki, hogy Viki az előzetes tervekkel ellentétben nem jön, Mariann és jegyese pedig később csapódnak hozzánk. Így aztán a Bisinger sétányon keresztül elindultunk az Árkád nevű bevásárlóközpontba.
Útközben pedig ismerkedés zajlott. Tillus és Adri egész jól egymásra leltek szövegileg, bevallom, kicsit tartottam is tőle, hogy valami jogász témát iperítenek elő, neadj Isten vitát, aztán akkor a többi csak hallgatóközönség lesz. Végül csak általános érdeklődés kerekedett ki.
És hát sikerült meghökkentenie Kedvesemnek a csapatot, mikor felismerte a lámpás kereszteződést az Árkádnál, úgy, hogy jó néhány éve nem is járt a városban...Én hangot is adtam megdöbbenésemnek...:) Örök talányt képez, hogy egy bácsika/nénike a járókerettel hogy tud 10 másodperc alatt átmenni egy ilyen átkelőn...Megfejtéseket a fogadóórán fél pár ukrán szandál nyereményét várok...:)
Árkádban elsődlegesen megszabadultunk kabátjainktól is ki-ki a csomagjától is. Ezt követően térültünk-fordultunk, megcsodáltuk a húsvéti kiállítást és a nyuszkókat. :) Bár engem személyszerint a csobogók jobban lekötöttek volna...és már akkor a fotókon járt az eszem. Befutott kis idő múlva a jegyespár is, Mariann és István, bemutatkozók után pedig kezdetét vette a shoppingolás. Kicsit tartottam tőle, hogy fiúk majd unatkozni fognak, bár így, hogy ketten voltak a férfiegyedek, megoldást jelenthetett volna, hogy az üzlet előtt cserélnek eszmét. De erre nem került sor, jöttek velünk szépségesen. :)
A Jeans Club volt az első úticél, ahol jó szokás szerint agyontapperásztam minden ruhadarabot. Mondhatni, anyagvizsgálatot tartottam/tartottunk. István pedig nagy érdeklődést mutatott egy piros kis csipketanga iránt, hát ezt mi is megvizsgálgattuk Tillussal. :D:D:D Kicsit szétszéledt a csapat itt, Adri lelkesen próbálgatott, a többiek pedig nézelődtek.
Egy icipicit megrémültem, mikor hirtelen mindenki e
lillant, már azt hittem, otthagytak minket. Így némi téblábolás és harisnyanézegetés, illetőleg póni-öltözködési irányzat fellelése után kivonultunk az üzletből. Meg kell jegyezni, érdekes egy szerzet volt az a vizslatott lábravaló, úgy tűnik, most a lyukas holmik lesznek divatban. :D:D:D Erre a kitételre persze Jó Ügyészkém figyelt fel...:D Még most is kacarászok leíráskor. De ott is nagyon mulattatott az eset. Ó, az csak a kezdet volt. Szóval Jeans Club-ból hamar eltávoztunk, és a békés szemlélődést választottuk, illetve erőteljesen hajlottunk a szomszédos játékboltba való beszökkenésre. :D Aztán letettünk róla apránként, mivel Mariannék is megunták a nézelődést. S így lehetőség nyílt a fehérnemű alapos kielemezgetésre. Na, azon aztán pusztultam. Majd szépen lassan a többiek is kijöttek. S bár kérdezték, hogy mi mit szeretnénk megnézni, nem mertem rávágni a játéküzletet. :D Így inkább még egy ruhaüzletbe tekintettünk be, de az tényleg csak rapid körbelesést jelentett.
Aztán nyakunkba vettük a várost, megközelítettük az Új Hullámot. Útközben Mariannék pikáns tök-receptjét is megtudhattuk, ami aztán pajzán hangulatot is teremtett (két órai puhítás ajánlott! :D) Belvárosba érve pedig előkerült Anitánál is a fényképezőmasina, és lelkesen kattintgatott is. Sajnálatos módon egy képet falánkságom miatt elrontottam, beletenyereltem, s ezt utólag nagyon bánom. Szép komótosan átbattyogtunk a Baross úton könnyed beszélgetés keretében. Étterem előtt kicsit tanakodtunk, hogy mi is betérjünk-e falatozni. Hozott elemórzsiával készültünk ugyanis. Végül kicsit becsüccsentünk a társulattal az étkezdébe fogyasztás nélkül.
Hangulatfelelősök azonban lehettünk. :D Főként miután előiperítettem a fényképezőt. Erről jut eszembe, lehet ilyen kajáldát kéne nyitnunk. A szervírozott tejfeles krumplileves ízvilágát elemezgetve arra jutott Anita, hogy ennél tud jobbat főzni, István pedig megállapította, hogy ez csak nyomokban tartalmaz tejfölt. :D A második fogás találását már nem vártuk meg, kilépdeltünk az étteremből s délidei táplálékfelvételt eszközöltünk. Ennek helyszínül nem is választhattam volna pompásabbat s kényelmesebbet alighanem. Ebédelési metódusunkat is roppant vidámkodás övezte, néha cigányútra is tévedt egy-egy falatka. Veszélyes egyszerre enni és nevetgélni. :D
Ezen étkezést Ági telefonja szakította félbe, miszerint az egyetemi parkban megtalálhatóak. Így aztán mi is odacaplattunk. Közben meg tudtam mutatni Kedvesemnek a SZE-n zajló építkezéseket. Olyan kellemes volt kicsücsülni a parkba, hátunkat melengette a nap, s a hülyülés is hamar megkezdődött. Nem gondoltam volna, hogy a kinderfelismerős játékunk ekkora sikert fog aratni! :D Viccesebbnél viccesebb megoldások születtek egy-egy figurára vonatkozóan, remek szórakozást biztosítva ezzel. Azért elképesztő, milyen határtalan az emberi fantázia! :D Adri és Mariann jeleskedtek ebben a mókában, sok jószágot kitaláltak. Az igazi feladványt az én kedvenc kockás játékszerem alkotta, mely egyébként egy nyuszkó. Gyakorlatilag meg más. :D Roppant sokat derültünk, következő alkalommal vetélkedő várható. Szerintem külön kéne pontozni a kreativitást is eme game-ben. ;) Egy kis ízelítő a játékból:
Figurafelegismerésen kívül pedig lesifotók készítésével mókultam. 2 óra körül aztán tábort bontottunk, és tettük egy sétát előbb a Várban. Útközben pedig Mariann gondoskodott a mosolygásról, miután ismertette a gépész szaknyelv gazdász átfordítását. :D Várfoglalás után pedig felfedeztük magunknak a "Titanic-ot". Ez egy sziget a Rába-parton, aminek teljesen hajó-hangulata van. Itt üldögéltünk, napoztunk kicsit, és meghallgathattuk a lánykérés igaz történetét. S itt is készült egy vidi-jó:
Majd megérkezett Ildi is, és következett a köszöntés és az ajándékátadás. Ekkor is fotóztam, bár az igazat megvallva, a legjobb pillanatokról lemaradtam. :S 3 óra körül aztán lassanként visszafelé vettünk utunkat a belvárosba, illetőleg a pályaudvarra. A karmelita templomnál aztán elbúcsúzkodtunk Mariannéktól, mivel nekik az Árkádban parkolt a személygépjárművük. Mókás lehetett visszasétálni oda, mikor majdhogynem otthon voltak, hiszen a Titanic-tól nem messze helyezkedett el lakásuk. Majd Ágiék járgánya gördült be.
Maradtunk négyecskén. Ildi pedig sok-sok kérdéssel halmozta el Tillust. Pont azokat tette fel, amiket én is az első randevún rengeteg szabadkozás közepette. Kicsit kényelmetlenül is érintett egy elszólásom, egész hazaúton ezen is merengtem. A hazaút ezúttal Ajkát jelentette, roppant jól utaztam most is, és a két óra észrevétlenül elreppent. Útközben már megint falnom kellett, és ekkor került elő a meglepetésem is uzsi gyanánt: kókuszgolyók. :D Ketten pusztítottuk elfelé Tillussal. Na igen, alakítottam aznap, mert folyton folyvást nasizhatnékom volt. :D Nem csodálkoznék, ha legközelebb csak kifelé jönne velem. :D
Szóval hamar elértük Ajka városát is, és hazakísértem Kedvesem. Így lopott órácskát még együtt lehettünk. A szokásos járattal jöttem haza, és most kifejezetten értékeltem, hogy a kedvenc sofőröm házhozszállított. Szokásos mesélést követően pedig képcsencselésbe kezdtem, és értékelésbe a gazd-ász-pajtásokkal, illetőleg Jó Ügyészemmel.
Mindent összegezve remekbeszabott rendezvény volt, remélhetőleg még lesz részünk ilyesmiben. Azt hiszem, mindenkire ráfért a kikapcsolódás. Nem marad más hátra, minthogy megköszönjem a résztvevőknek: Mariannak, Istvánnak, Áginak, Anitának, Adrinak és Tillusnak! Várom a folytatást! ;)
Ezzel tudósításom végére is értem, remélem valamelyest sikerült visszaadnom szöveggel is a hangulatot.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése