hiánypótlás II. sorozat

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Most megpróbálom a két hetes blogban történő lemaradásom behozni, így újabb ismertetés következik. Alkalmazva az addig üsd a vasat, amíg forró! közmondást is. Meg aztán most van idő és alkotói kedv is. :)
Ezen a héten Anya jól megérdemelt tavalyi! szabadságát töltötte. És mivel már régóta tervben van a meszelés, így ezt irányozta elő. Kezdte ezen ténykedést a spájzzal. Mire megébredtem, persze már javában száradt a helyiség, a tevékenység kezdetét viszont tényleg nem lehetett nem észrefigyelni. :) A konyhába került ki ugyanis minden, megnehezítve azért a mozgást ott. Gyakorlatilag úgy közlekedtünk, hogy mindenbe kicsit belerúgtunk, már ami éppenséggel a földön hevert. :) Mikor nagyjából már fehér volt a tárolóhelyiség, elkezdtünk visszapakolászni.
Ám ha hétfő, akkor randi. Nem volt ez másképp most sem. Nyitányként ismét csak postázást iktattunk be Tillusommal, újabb álláspályázatot adtam fel. Amolyan utolsó pillanatos jelentkezésként, amiért mondjuk csak magam korholhatom. Mert ezt korábban is el lehetett volna intézni, még előző héten. Azért megdöbbentem, hogy milyen precízek némely postai dolgozók az ajkai hivatalban. Még a sorszámos kis cetlit is elkérték...:) Ezúttal egy szintén középfok végzettséget igénylő, veszprémi állásra reptettem, egyébként csatolmányozva a diploma hiteles másolatát. Vesztenivalóm a feladási díjon kívül nincs. Amúgy azért kellett ez, mert pénzügyi irányultságot csak így tudtam felmutatni konkrét dokumentummal. Ügyintézést követően pedig ismét csak sétáltunk, s ezúttal újabb felfedezést tettünk. :) Miszerint a Vásárcsarnok kupolával fedett előtere visszhangozék. :)
Ezen a placcon szombatonként árusok találhatók, és ezidáig leginkább piaci napokon jártam arrafelé, ezért is hatott meglepetésként ezen apró jelenség. Majd útbaejtettük a kisállat-kereskedést is, persze csak a kirakatot csodáltuk meg, illetőleg a kiszűrődő állathangokat figyeltük meg. Majd hazakísértem Tillust. Nem újdonság, hogy a buszra erősen sietős üzemmódba kapcsolok. :) Hazafelé is remekül szórakoztam köszönhetően három apró gyermeknek és anyukáiknak. Azért ezek a porontyok rengeteg energiával rendelkeznek még így nap vége felé közelítve is, ez annyira hihetetlen! Én pedig - természetesen rituális ügyködések után - hagytam kibontakozni kommunikatív énem. Előbb Anyával csacsogtam kicsit, majd Kata unokatesómmal, illetőleg Ádámmal is. A baráti dumaparti határozottan felpörgetett. :)
Kedd lényegében eseménytelennek bizonyult, bár ismét csak leltem néhány pénzügyes álláshirdetést, épp az Ajkai Szóban ráadásul. Kicsit módosítottam az álláspályázataimat, gyors egymásutánban el is küldtem őket a Kinizsi Bank humánerőforrás részlegének. Ismét csak beállítottam Outlook-ban a visszaigazoló kérését, ám azt még mindig nem kaptam meg. Bár azzal se megyek sokkal előrébb, ha tudom, hogy olvasták, vagy legalábbis úgy tettek. :) Többi állásosportált is böngészgettem, de nem leltem új hirdetést. Viszont csak ne elégedetlenkedjek, a kettő bankos aznapra megvolt, ez pedig több a semminél!
Mire befejeztem az e-mail-ezést, őseim is abbahagyták mind a meszelést, mind a permetezést. Ebédet követeően pedig pihenést rendeltünk el. Nálam ez aktív jelleget öltött. Kitelepültem a hintába, és megírtam pár német levelet, illetőleg a szokásos ismétlésbe merültem bele. Majd szünetképpen gyomtalanítottam pár zöldséges sort. Aztán ismét tanulgattam.
Nassira készítettem egy kis pudingot, bár egész délután azon járt az eszem, hogy valami finomságot kéne alkotni. Persze akkor meg az nem lett volna jó, hogy nekiállok sütni. Így kompromisszumos megoldásként maradt a vaníliás puding. ;) Attól függetlenül sütkérezésről nem tettem le. :)
Miután Anya elviharzott leltározni, Dodinak segítettem projektügyben. Az ajkai timföldgyárral kellett felvenni a kapcsolatot, és árajánlatot kérni tőlük egy speciálisabb méretű alumíniumtömb legyártására. És ezt kellett megszövegezni. Öcsikém első mondatából tudtam, mi várna rám. :D Így automatikusan elkezdtem írni az érdeklődést. Ám az valahogy Dodinak nem tetszett. Közölte, hogy elég póriasan fogalmazok, illetve gazdászosan. No jó, abban igaza volt hogy elegánsabb árajánlatot kérni, mint megkérdezni, hogy az adott cucc mennyibe kerülne? :) Végül nem tudom pontosan, mit alkotott, mint "hivatalos levél". Hozzá kell tegyem azt is, hogy itthon megindult a seftelés is. Arról az infóról lemaradtak őseim, hogy mindenről Áfás számla kellene!
Estefelé pedig Apuval tanácskoztunk kicsit sokat. Délelőtt érkezett egy érdekes levele zűrlény hivataltól, hogy még tartozása van, és a visszaigényelhető adóját visszatartják. Eléggé vad összeget hoztak ki, mint még függőben lévő befizetnivaló. Ezt számláltuk össze, hogy hogy lehet ez egyáltalán. Szerintem itt valami adminisztratív probléma állt a háttérben. Mondjuk Apu meg volt győződve arról, hogy ez politika, rajta akarják visszalopni azt, amit a vörösek eltüntettek végtelen nagy zsebeikbe. Kíváncsi leszek azért, mi lesz ebből, ki hol vétett malőrt. Egy tuti, a bevallás helyes, töltője pedig én voltam. :D Ezt pedig azért kis szakmai sikernek könyveltem el.
Szerdai nap aztán serénykedősnek bizonyult. Reggel körvonalazódott már, hogy az előszoba vonódik be a meszelési folyamatba. Így előbb megszabadítottuk a csetreszektől (=különféle készletek) és könyvektől a vitrines szekrényt, majd kivittük a teraszra. A többi berendezési tárgy szintén oda került. Míg én ebédet főzőcskéztem, addig Anya meszelt. És sajna hiába is akartam átvenni Tőle ezen feladatot.
Nagyobb felületeket egyszerűbb átkenni, vagyis eddig azt hittem. De azt rá kellett döbbennem, hogy tévúton járok, mikor nagy-nagy unszolás hatására megkaparintottam a meszelőt. Fénylett az a rész, ahová felvittem az új réteget, így nem is láttam, hol kell eldolgozni az anyagot, hol nem. :S
És miután a flaszter elég jelentős részét is összemaszatoltam, így Anya a továbbiakról letiltott. Csak a meszelővel nehezen hozzáférhető helyeket engedélyezte. Amikor pedig tentizett, akkor azért máshol is sikerült alkotnom. :) Ahol nem tetszett, ott áthúztam a falakat. Legfőképpen a bejárati ajtónál. Épp azon munkálkodtam, mikor jött az első zuhé. A száradás ebben az időben amúgy is lassúnak bizonyult, és ezekkel a holt időkkel tényleg nehéz bármit is kezdeni.
A második, jelentősebb csapadék idején hoztuk be a teraszról a bútorokat, akkor ugyanis nagyon bevert oda is az eső. Gyakorlatilag ekkor kezdtünk visszapakolászni, és takarítani a mészfoltokat ajtófélfákról, ajtókról, járólapról. Hódolhattam egyik kedvenc kiskori házimunkámnak is egyből, az ajtómosásnak. :) Azért lehetett kedvenc, mert vizezéssel járhatott.
Fél 6 körül szereltük vissza Apuval az előszobafal elnevezéssel illetett fogast és cipőtárolót. Majd a vitrines szekrényeket állítottuk a helyére. Utálat egy darab az is egyébként, alig lehetett rajta fogást találni. Utálom az ilyeneket. Apránként pedig a polcok is megteltek újra csetreszekkel és könyvekkel. Apu pedig elnosztalgiázott a ház 1. meszelésén (csendben jegyzem meg: az 25 évvel ezelőtt történt). Kiderült, hogy Anya akkor tanult meg, s akkor az egész ténykedés az övé volt. De jól sikerült, még valami festőember is csudájára járt. :) De olyan aranyosan el tudnak emiatt is morogni az ősök! Egyik mond A-t, másik B-t, aztán lehet, C a valós. :) Mókás egy nap volt alighanem.
Csütörtök kicsit elalvósra sikeredett. Azért csak sikerült teljesíteni a küldetést, és információt gyűjteni a HUHA-projekthez. Tehát a nap megint csettegéssel indult. :) Szép részletes magyarázatot is kaptam érdeklődő levelemre. Ezt pedig szintén sikernek minősítettem, noha azt tudtam, hogy sajna üzletet nem tudnak kötni a fiúk (Dodi és Larion). Meszeléses hibajavítást végeztünk egyébként, illetőleg a szokott feladatkörök vártak rám. És ha már főzés, akkor elővettem makacsabb oldalam, csakazértis sütöttem. Ezen kókuszos kreáció igazi címzettje Tillus lett volna, nagyon szeretem ugyanis meglepni is. :) Ez dühenergia levezetést is szolgált valamelyest. Ekkor azon szenvelegtem, hogy hülye továbbküldős vacakokra van idejük az ún. barátoknak, két normális sor megírására már nincs. :S
Este viszont elfeledkeztem kicsit erről, mint ahogy minden más ügyes-bajos dologról is, hiszen Kedvesemmel találkoztam megintcsak, aki lelkességét átragasztotta rám is. Az időjárás pedig lehetővé tette a sétát. Így újra megközelítettüik a kisállat-kereskedést is, és figyelhettük újra a kis kedvenceket. Szórakozásunkat pedig még inkább garantálta a felismerős játék. Ezúttal egy dinoszauruszban véltem teknőst felfedezni. Mondjuk bevallom őszintén, még megtekintgetve se jöttem rá a jószág kilétére. :D:D:D Hazatérve aztán nagy olvasás vette kezdetét. Egyetlenem novellája került terítékre Kapszula címmel, mely valóban megható történet.
A többi barátfélére is kezdtem szó szerint dühös lenni. Ez alól Adri kivétel, mert dobott legalább egy sms-t, hogy miért késlekedik a válasszal. De azért az, hogy Csilla kitörli felelet nélkül a leveleimet, az kiverte a biztosítékot. Ha töröl, akkor honnan tudja, mire is kellene írnia?! A másik pedig, hogy mindennap nézi az iwiw-et (én meg az adatlapját), akkor nagyon nem hiszem el, hogy 3 sorba belepusztulna...Vagy felcsattoghat céltalanul? Még az se mentség, hogyha az irodában le van tiltva a net, este az biztos érvényes az albira is?
Meg ugye Szil is...a továbbküldős baromságra van ideje, 3 mondatra már nincs. Ezek annyira rosszul esnek! Ha akarnának, tudnának felelni. :S Még jó, hogy a munkára lehet hivatkozniuk!!! Na, csak jussak el odáig, majd megmutatom, hogy kinek mire van ideje, kedve, ereje napi szinten is akár! :) Egyébként pedig ahogy apróságoknak tudok örvendezni mód felett, úgy apróságokon tudok hihetetlenül kiakadni.
Péntek ismét csak morgolódósra sikeredett. Szil ugyan írt, de eléggé érdekes stílusban... Amúgy a konyha meszelés volt tervben, ám ez elmaradt. Mondjuk borúsra fordult megint, és olyankor tényleg nehezebben is száradnak a falak. Mindenesetre a fürdő is új színezetet kapott, és az előszoba kissé csíkos részeit is áthúzta Anya.
Én pedig a mérgelődésemből (oka az érdekes stílusú íromány adódó dühenergiát levelek megírásával vezettem le. Így Csilla is megkapta, amit gondoltam arról, hogy kitörölte válasz nélkül a leveleimet. Ezek szerint untattam. Céloztam is rá, hogy ha valami nem érdekli, akkor mondja azt. Nem nehéz két sort írni erről, kb. annyi időt vesz el, mint a törlés művelete. Amúgy nem történt semmi különös itthon. Pihengélt mindenki. A vihar idején Dodival tudtam egy jót csevegni. Kicsit közgázoztunk is, és a hétről is mesélt nagy vonalakban. Ezt pozitívan értékelem.
A beszélgetés után pedig pici szundit iktattam be, mert fáj a torkom, és időnként a fülem is. :S Ez olyan jól sikerült, hogy 6 után ébredtem fel. Mondjuk mérges is voltam magamra, mert a német megint elmaradt. A vizsgaidőpontokat is publikálták: 29-én (szombat) 9-kor lesz az írásbeli, 31-én (hétfőn) 11.40-re megyek szóbeli meghallgatásra, és az egészet a labor zárja június 4-én (péntek) 10 órai kezdettel. Azért annak örülök, hogy nem kell izgulnom a buszjáratok elérése miatt, és korán se kell kelni a szombatot leszámítva, hogy kényelmesen odaérjek a számonkérésre.
Mivel fáradt voltam németezéshez, így bevackoltam magam tv-nézősre. Régen nagyon bírtam az Áll az alku c. műsort, most is ennek egy adását tekintettem meg. Egy pörgős kedvű, velem hasonkorú szöszi lány nyitogatta a táskákat, eléggé szerencsétlenül, mert minden milliós összeget kilőtt elég hamar. Végül egy legyezőt nyert volna, ám a könnyek hatottak a bankigazgatóra, és felajánlotta, hogy 3 plusz táska kerül játékba: dupla legyező, semmi, illetve újra játszhat lehetőségekkel. Itt utóbbit sikerült kiválasztania, örült is rendesen. :) Érdekes a játék pszichológiai szempontból. Rendszeresen a 21 milliós összegre gyúrnak az emberek, bízva a szerencsében. És ekkor vannak a koppanások is. Szóval tv-zés bonyolódott.
Szombaton aztán a meszelés áttevődött a konyhára. Délidei falatozás után mindenki elvonult, és pihenést folytatott. Nálam ez aktív jelleget öltött, mert nekiálltam blogot írni, mivel két heti lemaradásom volt. Ezen ügyködtem, bár csak az egér ijesztgetős hétfői krónika készült el május harmadik napjáról. :) De ha belevetném magam, akkor tudnék is haladni rendesen, ám egy idő után megtört a kezdeti lendületem. Meg aztán Forma-1-et kellett nézni. Oda is telepedtem szépen a tv elé, a német cuccal együtt, és álltam neki egy soron következő fordításnak. A szöveg a benzinturizmusról szólt egyébként.
Hát ezt sem sikerült végigvinni az időmérő alatt, és utána is felfüggesztésre került. Mivel Dodi akkor látta elérkezettnek az időt a közgázozásra. Így ahol felcsapta a jegyzeteit, azt a feladatrészt vettük át. Magyarázatomat követően pedig összefoglalta a megoldást, ebből azért arra következtettem, hogy érti. Tényleg bízom benne, hogy így van ténylegesen is. :) Ám volt egy példa, aminél elbizonytalanodtam. Az a pont pedig a gyakorlás végét is jelentette.
Aztán folytattam a németezést, befejeztem a fordítást, és kicsit ismételgettem is. Utóbbi az igazán időrabló, ám szükséges ténykedés.
Persze a levelezés elmaradhatatlan volt. Csilla is jelentkezett. Tegnapi hívásával egyidőben körmölt egy üzit, ami hát elég gyengus érvelést tartalmaz. Azért nem reagált semmit, mert le volt tiltva az iwiw a munkahelyen 2 egész napig...Persze esti belépések nem számítanak...mert biztos otthon is korlátozva volt a net. :D És véletlenségből törlődtek az írományaim...Ezt mondjuk elképzelhetőnek tartom, amennyiben csak tőlem kapott üziket. Szóval próbált nyugtatni, hogy nem direkt csinálja ezeket, egyáltalán nem untatom. Megígérte, hogy majd alkot valami e-mail-t szép kifejtőset. Na, arra befizetek. :D Ha két sort nem tudott nyekkenni, akkor kifejtőset meg majd tud, úgy, hogy nincs is mire...:D De erről a témáról ennyit, várom a fejleményeket. :D Esti tevékenységként pedig a Bad Boys II. megtekintését választottam. Soká tudtam elaludni azért így is, mert nagyon féltem az orkánerejű széltől...
Vasárnappal újabb fordulónaphoz érkeztünk Tillussal. Kapcsolatunk, egyúttal boldogságunk is betöltötte az ötödik hónapot. Nem gondoltam volna, hogy a szerelmi érzés fokozható, pedig éppen ez történik velem/Velünk. Igazi társam van, akit őszintén szeretek és tisztelek! Ha már itt tartunk, elárulom, hogy minden hóforduló alkalmával összegzést írok az elmúlt időszakról Egyetlenemnek. Majd a júniusi alkalommal nyilvánossá teszem az akkorit. :)
Tehát a vasárnap délelőtt az összefoglaló megírásával kezdődött. Meg azzal, hogy rácsodálkoztam az időjárási kondíciókra újból. A szélvihar még makacsul tartotta magát...Ilyet se éltem még meg. Egyébként átlagos vasárnap volt ez is. Ahogy az lenni szokott, főzőcskéztem Dodinak, miközben újra belelendültem a németbe. Forma-1-et felében-harmadában láttam. Bár nagyon nem maradtam le semmiről. :) Fordításos műveletből Kedvesem telefonhívása szakította meg, amikor is sarkon fordultam, és az alsó szintre távoztam. Nem véletlenül. Így nem csoda, ha feltüzelt, hogy öcsikém utánannyargalászik, hallgatózik, gesztikulál...Szó szerint bosszant! Ez aztán elsődleges vitaforrás is lett. A másodlagos pedig az, hogy meg mertem nézni a fényképezőgépében rejlő fotókópiákat...Bár nem szeretem, ha vitával és haraggal válunk el egymástól, ez most így történt sajna.
Összezördülést követően dühenergia-levezetőként folytattam a németet, pontosabban befejeztem a fordítást. Ezúttal mezőgazdasági cikket választottam, amely azt taglalta, hogy miért használták helyenként a betakarított gabonát tüzelőanyagnak. Aztán áttértem az ismétlésesdire, végül pedig a grafikonelemzést gyakorlatoztam. Jól bele is feletkeztem, 9 óra után csuktam be a jegyzeteimet. Így a vacsi-pancsi csúszott ismét, de azt hiszem, megérte. Elégedett voltam az aznapi alakításommal. Már ami a mennyiséget illeti. Majd ezeket bepötyögöm azért, és küldöm Anita tanár néninek javításra (ezúton is köszönet a segítségért!) Akkor pedig kiderül a minőség is. :)
És ezzel heti posztom végére is érkeztünk. Eléggé morgolódós egy hét volt, itt-ott túlérzékenységi reakciókkal. Hmmm...merem ezt írásba is adni, mert amúgy is kritikus vagyok magammal szemben is. :) Nos, folytatás következik! Addig is mindenkinek minden jót!