Szeretettel köszöntöm a kedves olvasóimat!
Következik az újabb heti hogyvolt. :P A címet majd megértitek remélhetőleg, mire a poszt végére értek.
Hétfő eléggé lazulósra sikerült, nagy kedvet nem is éreztem semmihez. Úgy lelkiekben próbálok felkészülni a rossz dolgokra, már amennyire ez lehetséges. Nem aludtam amúgy túlságosan jól. Hajnalban meg is ébredtem, így még Anyával is összefutottam, aki munkába indult. Akkor is nagyon dörgött, soká is tudtam visszaszundizni. De nagyon szépet álmodtam. Ám erről most el kell csöndülnöm, mert nem fog megvalósulni (bár így is eléggé kérdőjeles, hogy mikor következik el ez). Egyetlen rossz része, hogy a lovefonom belepottyant a Dunába. :S Valami zörejre ébredtem eléggé későn, negyed 9-kor, bár amilyen pocsék éjszakám volt, nem csoda. Most meg még lehet visszapihenni.
Az ágy mellett levél várt Doditól, melyben tudatja, hogy "arin durmoltam", így nem keltett fel. Olvasás közben rátenyereltem Belzebubra, az egérre. Most mondjuk nem ijesztett meg. Na, de még itthon találtam öcsikémet, pár szót sikerült is váltani vele. Majd hogy sikeresen stílusos bokánharapás nélkül kihaladványozzon a buszmegállóba, megfogtam a Chappy-t.
Aztán elmosogottam, és persze szidtam a Dodit magamban, mert megint teljesen rosszul voltam az edénykéiből kiáramló szagok miatt. :S Majd állás- és nyelvvizsgaportálokat nézegettem, rámolásztam. Mindezt persze T2 tempóban. Igazából nyelvvizsga-eredményt szerdára várnám.
Délutánra pedig randevú helyeződött kilátásba. Kicsit aggódtam is az időjárás miatt, ugyanis a fellegek kezdtek tobzódni. Itt remek kis meleg eső is zúdult alá indulásom előtt kicsivel. Nem is tudtam eligazodni ezen kondíciókon, egyszer fáztam, egyszer melegem volt. :) Devecserben aztán találkoztam megint a győri sofőr bácsival, örömmel konstatáltam, hogy megismer és köszön. :) Ajkán aztán pár perc várakozási idő adódott a veszprémi járat begördüléséig, amely negyed 6 körül azért megtörtént. :P Kedvesemmel ugrattuk egy ideig kollegináját, fergetegesen jól szórakoztam. Aztán szokásosan sétára indultunk, ahol elpattant a napszemüvegem, sebaj! Folytattuk utunkat. Onnantól már egymást hecceltük. :)
Kellemes volt, mint mindig. És hát a vidámkodás közben abszolút meg is feledkezem a külvilágról, gondokról és még az időről is. Persze, hogy állandó rohanásban vagyok hazafelé. De legalább megvan az erőnléti edzés is. :P Hazatértem a sivárságba. Anya se volt valami jól lelkileg, persze erre rögtön rájöttem, miután alig beszéltünk. :S Hiányzott ez a rész. Az este aztán újra csak nyelvvizsga-portált lesegettem, illetve fogadóóráztam is egy csöppest. Majd este pedig tv-ztem is, ugyanis folytatódott egyik kedvenc sorozatom, a Rejtély a második évaddal.
Kedd aztán megint pihentetős volt, leginkább pletykákra vadásztam természetesen állások mellett. Illetőleg próbáltam magam utolérni válaszokat illetően. Csillus is érdeklődött két hét után. Direkt nem írtam neki, kíváncsi voltam ugyanis, hogy előkerül-e Szelim leánya önmagától is, ha csak két sor erejéig, de akkor is. Ennek kicsit örültem. Interjúbeszámolómat meg is kapta, mely újabb negatív tapasztalatot jelentett. Mókás volt a délután kérdezek-felel c. játék Ádámmal. :)
Közben felfedeztem, hogy közzétették a nyelvvizsgás portálon az eredmények feltöltésének legkésőbbi időpontját. Hát jah, végülis e héttől vártam én is. Rettentően izgultam, és remegtem is, valahogy úgy, mint múltkor. Félpercenként kattintottam oda, de csak félszemmel sandítottam a képernyőre. Egyelőre még nem rögzítődött az eredményem. Tényleg nagyon rosszul leszek lelkileg, ha nem sikerült. Eddig nem mutattam semmit, semmi olyat, ami miatt esetleg büszkék lehetnének rám a szeretteim. És ez is frusztrál ám. Még csak a szánalmas vergődést illusztráltam. :S
Délután aztán Anyával beszélgettem hosszasan, aki aztán ment vissza leltározni. Nagyon meglepődött, hogy Apu még nem tanyázik idehaza (ti.: interjúra ment). De megérzéseire hagyatkozva megmondta hollétét. Fel is hívta Keresztaput, hogy megerősítést nyerjen ez. Igaza lett, én meg csak ámultam és bámultam. :) Haza is parancsolta menten. Egy ős eltávozott, egy másik érkezett, természetesen csacsogás ott folytatódott, ahol abbafejeztem. :)
Teri nénje érdeklődött Tillusról és rólam is, hogy még járunk-e. Aput fel is bosszantotta ezzel a kérdéssel (gondolom a hangsúlyban lehetett valami ellenszenves). Apu meg kifejtette, hogy mennyire tiszteli és becsüli Kedvesem. :P Vélhetően félt attól Teri nénje, hogy Eszterke nem lesz első a házasodásban. Ám tegye, nekem aztán nem sietős! Házasulással kapcsolatban már leírtam az elveimet korábban. :) Ugyanakkor kicsit tartok is a gaz pletykáktól, konkrétan attól, hogy ki van kivel s igazából miért. Ha ilyen szóbeszéd szárnyra kap Polányban, legalább meglesz Keresztanyám személyében a forrás! A legjobb, hogy ha családon belül van egy ellenség...Ez is meg van jegyezve! Eszter unokatesóm is jelentkezett, megadva a hosszú távú feladatot: vigyázzak a Jó Ügyészre, mert megérdemli! :) Na, brávó! Tökéletesen egyet is értek vele, és törekszem is teljesíteni.
Este aztán elkezdtem törpölni a nagy művön, Kedvesem szerettem volna meglepni valami nagyszabásúval a szerdai ünnepünkön. Ehhez felhasználtam a blogencset is, fantasztikus volt újra átélni az első randinkat is. :) Ezen írásocska, illetve a baráti csevegések feltöltöttek pozitív energiákkal!
Anita nyitotta a sort, bámulatos, hogy vele is mennyire egy hullámon vagyunk, épp megnyitottam az ablakocskát, mikor már be is köszönt. :) Nosztalgiázott velem, furcsa is volt linkelni a saját blogom. :) Köszönetet is mondtam Anitának, amiért az ihletésére elkezdtem a netes társkereső projektet, aminek következményeképpen Tillusom rábukkant.
Adri is megérkezett msn-re, és rögtön bocsánatot is kért az előző napiért, hogy nem írt semmit. Persze lelkendeztem Neki is, hogy minő nagyszabású írományt szeretnék készre munkálni Egyetlenemnek a fél éves hófordulónkra. Vőlegénye is ilyen jellegű írással örvendeztette meg, mikor ők voltak ennyi ideje együtt. Természetesen jókívánságait is megkaptuk! :)
Ági is gyönyörűségeset írt, hogy még véletlenül se legyen rosszkedvem! Szavai abszolút önbizalomnövelőleg hatottak. Ez pedig fantasztikus, hogy ennyien velem vannak, abszolút erőt adott! Csevegés közben persze hallgattam a brazil-koreai meccset, ha már előbbi csapatot választottam az iwiw-es fogadási játékban. A napi mérkőzések közül ebben maradt a bizodalmam. :) Szerencsére a brazilok nyertek, de a mutatott játék szerintem kevéske lesz a továbbiakban. A nap végén pedig Anyával beszélgettünk vagy éjfélig. Hangulatos napzárást jelentett ez.
Elérkezett a szerda, június 16-a. :) Kicsit borongós idővel köszöntött ránk, hatalmas viharra ébredtem. Attól függetlenül azonnal bekapcsoltam a gépet, és kisebb csiszolgatásokat követően elküldtem Tillusomnak az ünnepi írományt. Kicsit később pedig postakészre gyártottam két pályázatot, illetőleg vadásztam újabb hirdetéseket. A nyelvvizsga-eredmény nézegetés is elmaradhatatlan volt, Anyát meg is bíztam, hogy randevúm idején figyelgesse Ő, és értesítsen. Azt súgta valami, hogy e napon elérhetővé válik a vizsgakimenetel. Apu pedig ellátta lemezes megerősítéssel a fotel-alkatrészt. Persze utána is kellett járni, hogy nem fordítva szerelte-e fel azt a pótlást. Hiába, azért ad a munkájára külalakra is. :) De nem volt semmi gond, így leszállíthattam azt a tulajdonosnak.
Hamar elkövetkezett a 4 óra, amikor is indulnom kellett a találkozóra. Persze előzetesen kicsit vívódtam is magammal, hogy melyik járatot válasszam, ugyanis a jól bevált lőrintepusztai tanszünetben nem közlekedik. Mivel az eső rendületlenül esett, így a központi sétától is hamar eltekintettem, így maradt a 16.20-as. A sümegi buszon pedig meglepődve tapasztaltam, hogy a sofőr már előre adja a jegyet. :) Hát mondjuk fél év alatt ennyit simán kifigyelhetett. :) Devecserben aztán alig pár percet várakoztam csak. Amíg Ügyészkém nem érkezett meg, gyors vizitet tettem a városban, nagy kedvvel nézegettem a táskákat.
Negyed 6 előtt nem sokkal begördült a veszprémi járgány. Kicsit szekíroztuk Esztert Kedvest közösen, hát ebben is profik vagyunk. Mindenesetre remek felvezetést adott a randinak. No meg Tillus nyitó kérdése is, melyben megerősítést kért, hogy a táskámban tényleg a karfa leledzik, amit felfedezni vélt minimális érintkezéssel. Rituális nagy öleléseket követően utunk az ajkai 1. számú főpostahivatalba vezetett. Végre használatba tudtam venni a kártyát, amivel lehet nyerni is. Ez a szerencsenszámos nap pompásnak mutatkozott fontos ügyintéznivalókra.
Mivel az időjárás kegyes volt hozzánk, így röpke is sétára indultunk, egyben hazafelé is. Vidámkodtunk rendesen, felváltva szórtuk humorlabdacskáinkat. A régi rendelőintézeteknél aztán egyszercsak Egyetlen Ügyészkém meghökkentő dolgot kísérelt tenni. Féltérdre ereszkedett, megváltoztatva ezzel menten arcberendezkedésem. Ha két percig még tartotta volna pozícióját, bizony Isten, elbőgtem volna magam. Megindító, és eszméletlenül romantikus egy jelenetsor volt azért, amiért aztán megkapta a magáét az elkövető. :D Felismerős játékolást bonyolítottunk le, ezúttal egy brekkencs volt ennek alanya. Természetesen nem okozott gondot Ügyészkémnek a figura mibenléte, pedig kezdtem elhinni, hogy megint megfogom. :D
Ezután újabb andalgás következett, amikor is találkoztunk Tillus egy ismerősével és a lányzó barátjával is. Szimpatikusak voltak. A negyed 7-es harangszó jelezte, hogy ideje lenne ténylegesen is hazatérni. Kedveseméknél aztán váratlan ajándékátadás következett, Egyetlenem egy elegantos táskával lepett meg. Az örömöm és meglepődésen túl persze rosszul is éreztem magam, amiért az én apróságom a saját hülyeségem (kapkodás) miatt itthon felejtődött. :S Amit átadhattam, az a fotel alkatrész volt egyesegyedül. Kicsit beszélgettünk, de aztán sietősen kellett távoznom. Varázslatos nap volt azért. Hazatérve aztán lelkesedésem valahogy alábbhagyott. Anya nyugodalmasan netelt, nem akartam zavarni, beszélgetni se akart, így vacsi-pancsi után tvztem kicsit. Meglestem a meccskezdést (Dél-Afrika-Uruguay), láttam is közelről egy vuvuzelát. :) Ez egy remek szó, hangzatos. :)
Csütörtök eseménytelennek mutatkozott. Takarítottam, ebédet főztem, és nyelvvizsga-eredményt lestem, amikor csak lehetett. Meccsek eredményének megtippelésében sincs valami nagy szerencsém, sorra bukom be őket. Lehet, hamarosan ki is pontozódom. :S Ezért most taktikát váltottam: csak kicsiben játékolok, maximum 5 pontos tétekkel. Persze így a nyeremény is kevesebb, de legalább nagyon nem kerülök hátrébb a noszlopi ranglistán sem, és maradnak megtehető egységeim. :) Amúgy kezdek olyan egykedvűvé válni, nem történik semmi. Semmi jó. És a rossz vizsgakimeneteltől is tartok azért. Az állásról érdeklődő levelet se küldtem el, finomítás alatt áll a fogalmazvány. Csak tettem-vettem a lakásban, s várakoztam a bukovicsra elsődlegesen. Ja igen, pesszimizmusom jelentős. Amúgy filmekre is rákaptam ismét, ennek jegyében még este megnéztem a Csillagpor című romantikus mesét. Aranyos kis történet, emlékezetes marad a jóképű bokorban játszódó jelenet, majd az onnan történő kiugratása a szereplőknek.
Pénteken is valahogy a tevékenységekhez való 0 kedv volt a meghatározó, és T2 lassú üzemmódban működem, s tettem-vettem. Hódoltam kedvenc kiskori műveletemnek, az ajtómosásnak. Majd kitakarítottam a szobánkat. Egyedül az ablakpuccerálás maradt el. Bár azt az alsó szinten is terveztem három helyiségben. De a várható csapadék miatt elnapoltam, nagyon helyesen, a várt vihar meg is érkezett.
A kattintgatás pedig közben-közben azért megtörtént nyelvvizsgás oldalra, illetve iwiw-en is megtettem tétjeim a mai mérkőzésekre. Állásvadászat is volt a délelőtt során, bár eredménytelennek minősíthető, mert új hirdetést nem leltem. Aztán következett a szokásos postavárás. Minden áldott nap skubizom a postás nénit. Várom a visszautasító leveleket. De még csak válaszra se méltatnak...:S A telefont is hiába szuggerálom...És vizsgaeredmény sincs, az jövő hétre tolódott. Bár ezt Ügyészkém tudta, jövendőt bemutató kristálygömbjében befigyelmezte már korábban.
Délután aztán megint előjött ez az émelygéses-szédelgéses valamicsudi. Úgyhogy le is pihentem, bár az alvás elmaradt. Anyával beszélgettünk egy kiadósat ismételten. Valahogy ez a motiválatlanság az egész családra jellemző lett, már ami mama házánál történő munkálkodást illeti, de jövő héten talán belelendülünk a tevékenységekbe, amennyiben az idő is engedi.
Kicsit jobb kedvre derülésemhez hozzájárult Tillcsi, Anita és Anya, illetve egy facebook-os teszt. Fel csattogtam oda, hogy visszajelölhessem egy közgázos évfolyamtársamat. Arról lehetett képet kapni, hogy milyen könyvet írnának rólam. Hát megdöbbentem azért. Elbűvölő lenne a kötet címe. :) Mint szereplő örök ászként definiálnának, minden történet kedvencének. A szépség, a báj, a csáberő, a varázs és a megfejthetetlen csábítás a sajátom. Nagyon erős figura lennék főhősként, akit sose felejtenek el. De számos hibám is van (milyen igaz!), ám mégsem tudnak nekem ellenállni. Végezetül a legnagyobb klasszikusok közé emelnének. :) Igazán hízelgő lett ezen eredmény. Lehet ott azon az oldalon ilyen mókulásokat fellelni. :P
Szombat álmos lassúsággal indult. Szó szerint, mert a fél 11-es gépkikapcsolást követően még hosszas harcot vívtam a gaz szúnyogokkal. És megint csak beszélgetős délelőttöt tartottam, illetve pihentetős napot újra. Olvastam, blogoltam, jegyzetet kajtattam elő. Ó igen, merthogy tanulok! Újra. Számviteli ismereteim vontam tuningolás alá a némettel párhuzamosan. Szóval délután a kontírozásé volt legfőképpen. Este pedig lazulásként újra csak filmet lestem, ezúttal a 2012 került sorra, ami eléggé látványosra, illetve megrázóra is sikeredett szerény véleményem szerint. Kicsit Titanic feelingem is lett vetítés közben. A filmezést egy kis fogadóóra szakította meg, addig is feldolgoztam az addig történteket, és dönthettem a folytatásról. Végül persze meglestem végig ezt a katasztrófasztorit.
Mivel hajnal 1 óráig be is tartott, így reggel elszundikáltam. No, nem mintha lemaradtam volna bármiről is. :) Ez a vasárnap is átlagosnak mondható: ebédet főztünk Anyával, és beszélgettünk. Most pedig mindenki a megszokott pihenését folytatja, én aktívan, mert szaporítom a sorokat itt. :) Majd tanulás a további terv, és a német érdeklődő levél készre munkálása. Aztán pedig pihi, és lelkiekben készülés a jövő hétre, amikor is már tényleg kiderül a nyelvvizsga-eredmény is, egyúttal az is, hogy lesz júliusban diplomaosztó, avagy nem. Ám eldöntöttem, hogy nyelvelést folytatom tovább mindenképpen. Ha bukta van, akkor a készülés miatt, ha meg netán meglenne, akkor meg a naprakészség miatt épül be napi rutinomba a tanulás.
És ezzel mondókám végére is értem, természetesen mindenről tudósítok majd! Végezetül ismét csak köszönetet kell nyilvánítanom Tillcsinek, Anitának, Adrinak, Áginak, amiért az ingázó hangulatomban is mellettem állnak! Nos, minden jót kedves olvasóim, a vuvuzela legyen veletek, meg az erő! Innen fogom folytatni...;)
Hétfő eléggé lazulósra sikerült, nagy kedvet nem is éreztem semmihez. Úgy lelkiekben próbálok felkészülni a rossz dolgokra, már amennyire ez lehetséges. Nem aludtam amúgy túlságosan jól. Hajnalban meg is ébredtem, így még Anyával is összefutottam, aki munkába indult. Akkor is nagyon dörgött, soká is tudtam visszaszundizni. De nagyon szépet álmodtam. Ám erről most el kell csöndülnöm, mert nem fog megvalósulni (bár így is eléggé kérdőjeles, hogy mikor következik el ez). Egyetlen rossz része, hogy a lovefonom belepottyant a Dunába. :S Valami zörejre ébredtem eléggé későn, negyed 9-kor, bár amilyen pocsék éjszakám volt, nem csoda. Most meg még lehet visszapihenni.
Az ágy mellett levél várt Doditól, melyben tudatja, hogy "arin durmoltam", így nem keltett fel. Olvasás közben rátenyereltem Belzebubra, az egérre. Most mondjuk nem ijesztett meg. Na, de még itthon találtam öcsikémet, pár szót sikerült is váltani vele. Majd hogy sikeresen stílusos bokánharapás nélkül kihaladványozzon a buszmegállóba, megfogtam a Chappy-t.
Aztán elmosogottam, és persze szidtam a Dodit magamban, mert megint teljesen rosszul voltam az edénykéiből kiáramló szagok miatt. :S Majd állás- és nyelvvizsgaportálokat nézegettem, rámolásztam. Mindezt persze T2 tempóban. Igazából nyelvvizsga-eredményt szerdára várnám.
Délutánra pedig randevú helyeződött kilátásba. Kicsit aggódtam is az időjárás miatt, ugyanis a fellegek kezdtek tobzódni. Itt remek kis meleg eső is zúdult alá indulásom előtt kicsivel. Nem is tudtam eligazodni ezen kondíciókon, egyszer fáztam, egyszer melegem volt. :) Devecserben aztán találkoztam megint a győri sofőr bácsival, örömmel konstatáltam, hogy megismer és köszön. :) Ajkán aztán pár perc várakozási idő adódott a veszprémi járat begördüléséig, amely negyed 6 körül azért megtörtént. :P Kedvesemmel ugrattuk egy ideig kollegináját, fergetegesen jól szórakoztam. Aztán szokásosan sétára indultunk, ahol elpattant a napszemüvegem, sebaj! Folytattuk utunkat. Onnantól már egymást hecceltük. :)
Kellemes volt, mint mindig. És hát a vidámkodás közben abszolút meg is feledkezem a külvilágról, gondokról és még az időről is. Persze, hogy állandó rohanásban vagyok hazafelé. De legalább megvan az erőnléti edzés is. :P Hazatértem a sivárságba. Anya se volt valami jól lelkileg, persze erre rögtön rájöttem, miután alig beszéltünk. :S Hiányzott ez a rész. Az este aztán újra csak nyelvvizsga-portált lesegettem, illetve fogadóóráztam is egy csöppest. Majd este pedig tv-ztem is, ugyanis folytatódott egyik kedvenc sorozatom, a Rejtély a második évaddal.
Kedd aztán megint pihentetős volt, leginkább pletykákra vadásztam természetesen állások mellett. Illetőleg próbáltam magam utolérni válaszokat illetően. Csillus is érdeklődött két hét után. Direkt nem írtam neki, kíváncsi voltam ugyanis, hogy előkerül-e Szelim leánya önmagától is, ha csak két sor erejéig, de akkor is. Ennek kicsit örültem. Interjúbeszámolómat meg is kapta, mely újabb negatív tapasztalatot jelentett. Mókás volt a délután kérdezek-felel c. játék Ádámmal. :)
Közben felfedeztem, hogy közzétették a nyelvvizsgás portálon az eredmények feltöltésének legkésőbbi időpontját. Hát jah, végülis e héttől vártam én is. Rettentően izgultam, és remegtem is, valahogy úgy, mint múltkor. Félpercenként kattintottam oda, de csak félszemmel sandítottam a képernyőre. Egyelőre még nem rögzítődött az eredményem. Tényleg nagyon rosszul leszek lelkileg, ha nem sikerült. Eddig nem mutattam semmit, semmi olyat, ami miatt esetleg büszkék lehetnének rám a szeretteim. És ez is frusztrál ám. Még csak a szánalmas vergődést illusztráltam. :S
Délután aztán Anyával beszélgettem hosszasan, aki aztán ment vissza leltározni. Nagyon meglepődött, hogy Apu még nem tanyázik idehaza (ti.: interjúra ment). De megérzéseire hagyatkozva megmondta hollétét. Fel is hívta Keresztaput, hogy megerősítést nyerjen ez. Igaza lett, én meg csak ámultam és bámultam. :) Haza is parancsolta menten. Egy ős eltávozott, egy másik érkezett, természetesen csacsogás ott folytatódott, ahol abbafejeztem. :)
Teri nénje érdeklődött Tillusról és rólam is, hogy még járunk-e. Aput fel is bosszantotta ezzel a kérdéssel (gondolom a hangsúlyban lehetett valami ellenszenves). Apu meg kifejtette, hogy mennyire tiszteli és becsüli Kedvesem. :P Vélhetően félt attól Teri nénje, hogy Eszterke nem lesz első a házasodásban. Ám tegye, nekem aztán nem sietős! Házasulással kapcsolatban már leírtam az elveimet korábban. :) Ugyanakkor kicsit tartok is a gaz pletykáktól, konkrétan attól, hogy ki van kivel s igazából miért. Ha ilyen szóbeszéd szárnyra kap Polányban, legalább meglesz Keresztanyám személyében a forrás! A legjobb, hogy ha családon belül van egy ellenség...Ez is meg van jegyezve! Eszter unokatesóm is jelentkezett, megadva a hosszú távú feladatot: vigyázzak a Jó Ügyészre, mert megérdemli! :) Na, brávó! Tökéletesen egyet is értek vele, és törekszem is teljesíteni.
Este aztán elkezdtem törpölni a nagy művön, Kedvesem szerettem volna meglepni valami nagyszabásúval a szerdai ünnepünkön. Ehhez felhasználtam a blogencset is, fantasztikus volt újra átélni az első randinkat is. :) Ezen írásocska, illetve a baráti csevegések feltöltöttek pozitív energiákkal!
Anita nyitotta a sort, bámulatos, hogy vele is mennyire egy hullámon vagyunk, épp megnyitottam az ablakocskát, mikor már be is köszönt. :) Nosztalgiázott velem, furcsa is volt linkelni a saját blogom. :) Köszönetet is mondtam Anitának, amiért az ihletésére elkezdtem a netes társkereső projektet, aminek következményeképpen Tillusom rábukkant.
Adri is megérkezett msn-re, és rögtön bocsánatot is kért az előző napiért, hogy nem írt semmit. Persze lelkendeztem Neki is, hogy minő nagyszabású írományt szeretnék készre munkálni Egyetlenemnek a fél éves hófordulónkra. Vőlegénye is ilyen jellegű írással örvendeztette meg, mikor ők voltak ennyi ideje együtt. Természetesen jókívánságait is megkaptuk! :)
Ági is gyönyörűségeset írt, hogy még véletlenül se legyen rosszkedvem! Szavai abszolút önbizalomnövelőleg hatottak. Ez pedig fantasztikus, hogy ennyien velem vannak, abszolút erőt adott! Csevegés közben persze hallgattam a brazil-koreai meccset, ha már előbbi csapatot választottam az iwiw-es fogadási játékban. A napi mérkőzések közül ebben maradt a bizodalmam. :) Szerencsére a brazilok nyertek, de a mutatott játék szerintem kevéske lesz a továbbiakban. A nap végén pedig Anyával beszélgettünk vagy éjfélig. Hangulatos napzárást jelentett ez.
Elérkezett a szerda, június 16-a. :) Kicsit borongós idővel köszöntött ránk, hatalmas viharra ébredtem. Attól függetlenül azonnal bekapcsoltam a gépet, és kisebb csiszolgatásokat követően elküldtem Tillusomnak az ünnepi írományt. Kicsit később pedig postakészre gyártottam két pályázatot, illetőleg vadásztam újabb hirdetéseket. A nyelvvizsga-eredmény nézegetés is elmaradhatatlan volt, Anyát meg is bíztam, hogy randevúm idején figyelgesse Ő, és értesítsen. Azt súgta valami, hogy e napon elérhetővé válik a vizsgakimenetel. Apu pedig ellátta lemezes megerősítéssel a fotel-alkatrészt. Persze utána is kellett járni, hogy nem fordítva szerelte-e fel azt a pótlást. Hiába, azért ad a munkájára külalakra is. :) De nem volt semmi gond, így leszállíthattam azt a tulajdonosnak.
Hamar elkövetkezett a 4 óra, amikor is indulnom kellett a találkozóra. Persze előzetesen kicsit vívódtam is magammal, hogy melyik járatot válasszam, ugyanis a jól bevált lőrintepusztai tanszünetben nem közlekedik. Mivel az eső rendületlenül esett, így a központi sétától is hamar eltekintettem, így maradt a 16.20-as. A sümegi buszon pedig meglepődve tapasztaltam, hogy a sofőr már előre adja a jegyet. :) Hát mondjuk fél év alatt ennyit simán kifigyelhetett. :) Devecserben aztán alig pár percet várakoztam csak. Amíg Ügyészkém nem érkezett meg, gyors vizitet tettem a városban, nagy kedvvel nézegettem a táskákat.
Negyed 6 előtt nem sokkal begördült a veszprémi járgány. Kicsit szekíroztuk Esztert Kedvest közösen, hát ebben is profik vagyunk. Mindenesetre remek felvezetést adott a randinak. No meg Tillus nyitó kérdése is, melyben megerősítést kért, hogy a táskámban tényleg a karfa leledzik, amit felfedezni vélt minimális érintkezéssel. Rituális nagy öleléseket követően utunk az ajkai 1. számú főpostahivatalba vezetett. Végre használatba tudtam venni a kártyát, amivel lehet nyerni is. Ez a szerencsenszámos nap pompásnak mutatkozott fontos ügyintéznivalókra.
Mivel az időjárás kegyes volt hozzánk, így röpke is sétára indultunk, egyben hazafelé is. Vidámkodtunk rendesen, felváltva szórtuk humorlabdacskáinkat. A régi rendelőintézeteknél aztán egyszercsak Egyetlen Ügyészkém meghökkentő dolgot kísérelt tenni. Féltérdre ereszkedett, megváltoztatva ezzel menten arcberendezkedésem. Ha két percig még tartotta volna pozícióját, bizony Isten, elbőgtem volna magam. Megindító, és eszméletlenül romantikus egy jelenetsor volt azért, amiért aztán megkapta a magáét az elkövető. :D Felismerős játékolást bonyolítottunk le, ezúttal egy brekkencs volt ennek alanya. Természetesen nem okozott gondot Ügyészkémnek a figura mibenléte, pedig kezdtem elhinni, hogy megint megfogom. :D
Ezután újabb andalgás következett, amikor is találkoztunk Tillus egy ismerősével és a lányzó barátjával is. Szimpatikusak voltak. A negyed 7-es harangszó jelezte, hogy ideje lenne ténylegesen is hazatérni. Kedveseméknél aztán váratlan ajándékátadás következett, Egyetlenem egy elegantos táskával lepett meg. Az örömöm és meglepődésen túl persze rosszul is éreztem magam, amiért az én apróságom a saját hülyeségem (kapkodás) miatt itthon felejtődött. :S Amit átadhattam, az a fotel alkatrész volt egyesegyedül. Kicsit beszélgettünk, de aztán sietősen kellett távoznom. Varázslatos nap volt azért. Hazatérve aztán lelkesedésem valahogy alábbhagyott. Anya nyugodalmasan netelt, nem akartam zavarni, beszélgetni se akart, így vacsi-pancsi után tvztem kicsit. Meglestem a meccskezdést (Dél-Afrika-Uruguay), láttam is közelről egy vuvuzelát. :) Ez egy remek szó, hangzatos. :)
Csütörtök eseménytelennek mutatkozott. Takarítottam, ebédet főztem, és nyelvvizsga-eredményt lestem, amikor csak lehetett. Meccsek eredményének megtippelésében sincs valami nagy szerencsém, sorra bukom be őket. Lehet, hamarosan ki is pontozódom. :S Ezért most taktikát váltottam: csak kicsiben játékolok, maximum 5 pontos tétekkel. Persze így a nyeremény is kevesebb, de legalább nagyon nem kerülök hátrébb a noszlopi ranglistán sem, és maradnak megtehető egységeim. :) Amúgy kezdek olyan egykedvűvé válni, nem történik semmi. Semmi jó. És a rossz vizsgakimeneteltől is tartok azért. Az állásról érdeklődő levelet se küldtem el, finomítás alatt áll a fogalmazvány. Csak tettem-vettem a lakásban, s várakoztam a bukovicsra elsődlegesen. Ja igen, pesszimizmusom jelentős. Amúgy filmekre is rákaptam ismét, ennek jegyében még este megnéztem a Csillagpor című romantikus mesét. Aranyos kis történet, emlékezetes marad a jóképű bokorban játszódó jelenet, majd az onnan történő kiugratása a szereplőknek.
Pénteken is valahogy a tevékenységekhez való 0 kedv volt a meghatározó, és T2 lassú üzemmódban működem, s tettem-vettem. Hódoltam kedvenc kiskori műveletemnek, az ajtómosásnak. Majd kitakarítottam a szobánkat. Egyedül az ablakpuccerálás maradt el. Bár azt az alsó szinten is terveztem három helyiségben. De a várható csapadék miatt elnapoltam, nagyon helyesen, a várt vihar meg is érkezett.
A kattintgatás pedig közben-közben azért megtörtént nyelvvizsgás oldalra, illetve iwiw-en is megtettem tétjeim a mai mérkőzésekre. Állásvadászat is volt a délelőtt során, bár eredménytelennek minősíthető, mert új hirdetést nem leltem. Aztán következett a szokásos postavárás. Minden áldott nap skubizom a postás nénit. Várom a visszautasító leveleket. De még csak válaszra se méltatnak...:S A telefont is hiába szuggerálom...És vizsgaeredmény sincs, az jövő hétre tolódott. Bár ezt Ügyészkém tudta, jövendőt bemutató kristálygömbjében befigyelmezte már korábban.
Délután aztán megint előjött ez az émelygéses-szédelgéses valamicsudi. Úgyhogy le is pihentem, bár az alvás elmaradt. Anyával beszélgettünk egy kiadósat ismételten. Valahogy ez a motiválatlanság az egész családra jellemző lett, már ami mama házánál történő munkálkodást illeti, de jövő héten talán belelendülünk a tevékenységekbe, amennyiben az idő is engedi.
Kicsit jobb kedvre derülésemhez hozzájárult Tillcsi, Anita és Anya, illetve egy facebook-os teszt. Fel csattogtam oda, hogy visszajelölhessem egy közgázos évfolyamtársamat. Arról lehetett képet kapni, hogy milyen könyvet írnának rólam. Hát megdöbbentem azért. Elbűvölő lenne a kötet címe. :) Mint szereplő örök ászként definiálnának, minden történet kedvencének. A szépség, a báj, a csáberő, a varázs és a megfejthetetlen csábítás a sajátom. Nagyon erős figura lennék főhősként, akit sose felejtenek el. De számos hibám is van (milyen igaz!), ám mégsem tudnak nekem ellenállni. Végezetül a legnagyobb klasszikusok közé emelnének. :) Igazán hízelgő lett ezen eredmény. Lehet ott azon az oldalon ilyen mókulásokat fellelni. :P
Szombat álmos lassúsággal indult. Szó szerint, mert a fél 11-es gépkikapcsolást követően még hosszas harcot vívtam a gaz szúnyogokkal. És megint csak beszélgetős délelőttöt tartottam, illetve pihentetős napot újra. Olvastam, blogoltam, jegyzetet kajtattam elő. Ó igen, merthogy tanulok! Újra. Számviteli ismereteim vontam tuningolás alá a némettel párhuzamosan. Szóval délután a kontírozásé volt legfőképpen. Este pedig lazulásként újra csak filmet lestem, ezúttal a 2012 került sorra, ami eléggé látványosra, illetve megrázóra is sikeredett szerény véleményem szerint. Kicsit Titanic feelingem is lett vetítés közben. A filmezést egy kis fogadóóra szakította meg, addig is feldolgoztam az addig történteket, és dönthettem a folytatásról. Végül persze meglestem végig ezt a katasztrófasztorit.
Mivel hajnal 1 óráig be is tartott, így reggel elszundikáltam. No, nem mintha lemaradtam volna bármiről is. :) Ez a vasárnap is átlagosnak mondható: ebédet főztünk Anyával, és beszélgettünk. Most pedig mindenki a megszokott pihenését folytatja, én aktívan, mert szaporítom a sorokat itt. :) Majd tanulás a további terv, és a német érdeklődő levél készre munkálása. Aztán pedig pihi, és lelkiekben készülés a jövő hétre, amikor is már tényleg kiderül a nyelvvizsga-eredmény is, egyúttal az is, hogy lesz júliusban diplomaosztó, avagy nem. Ám eldöntöttem, hogy nyelvelést folytatom tovább mindenképpen. Ha bukta van, akkor a készülés miatt, ha meg netán meglenne, akkor meg a naprakészség miatt épül be napi rutinomba a tanulás.
És ezzel mondókám végére is értem, természetesen mindenről tudósítok majd! Végezetül ismét csak köszönetet kell nyilvánítanom Tillcsinek, Anitának, Adrinak, Áginak, amiért az ingázó hangulatomban is mellettem állnak! Nos, minden jót kedves olvasóim, a vuvuzela legyen veletek, meg az erő! Innen fogom folytatni...;)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése