júniusi II. históriás ének :)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Most megint áttértem a napi krónikázásra, azaz, hogy minden este leírom adott nap alakulását. Így nem halmozódik össze annyi minden hétvégére. És ez még belefér az esti tevékenységekbe, vagyis bele kell iktatni, és kész! ;) De kezdjük is!
Hétfő. Egy pocsék éjszakát követően újra csak óracsörgésre ébredtem, lévén, hogy Dodinak elkészüljön mindennemű hadtáp még indulás előtt, azaz fél 12 tájékán. Neki is álltam a főzőcskemókának. Közben vad csaholásra lettem figyelmes. A kapu előtt ácsorgott egy pasas, aki eléggé idegesítte a kutyákat, fogták is rendesen. Fokozta a dühüket, hogy még rájuk is visongott. Én meg utálom az ilyen viselkedést!!! Amúgy egy futár volt, aki a Dodi által HUHA-projekthez rendelt alkatrészeket szállította le. A pakkot természetesen átvettem. Befelé jövet viszont nem úsztam meg Chappy stílusos karmolás, és bokánharapás nélkül. Dodi meg körülbelül ezt követően 10 perccel közölte, hogy mégse megy vissza. Grrr...Hát vártam, hogy amikor újból megébred, megint mást mondd... A krumpli attól függetlenül elvitelre kész lett. De mivel rosszul aludtam, és még módomban állt, leheveredtem. Déltől aztán újult erővel főzőcskéltem, és sertepertéltem jó muzsikákat hallgatva a lakásban takarítást mímelve. :) Fél szemem meg a Gmail-fiókjaimon leledzett, leveleket is vártam, legfőképp a németes munkával kapcsolatos visszautasítást. Hát a visszajelzést még nem kaptam meg ekkor.
Lassanként viszont készülődhettem a szokásos hét eleji randevúra. :) Azért Dodival tudtam kicsit csacsorászni, és figurát is kölcsönözni tőle a felismerős játékhoz. Sőt, még egy napszemüveget is rendelkezésemre bocsátott, aminek tetszett is a fazonja. Devecserből ismét csak később indult a Lőrintepusztát érintő járat, nem tudom, merre csalingálnak a győri buszok, amit amúgy be kell várni. Mondjuk előnye is van a menetrend nem tartásnak, hogy Ajkán minimálisra csökken az az idő, amíg Tillus is megérkezik.
A szokásos, kéz a kézben sétánk a folyópartra vezetett, ahol viszonylag hűs is volt. Ugyanis visszatért a nyár a maga 30 fok körüli hőmérsékletével egyből mindenféle fokozatosság nélkül. Jó Ügyészkém próbált felvidítani, az előző napok rosszkedvéből kimozdítani. Hát ez sikerült is Neki, a már említett kitalálós játék rendkívül hatásosnak bizonyult. És sikerélményem is adódott, hiszen a kutyusokat ezúttal felismertem. Bár még mindig nem vágtam rá egyszerre a megoldást, úgyhogy bőven van még mit gyakorlatozni. :P De a játék történetében először sikerült Tillust megfogni a barikával. :)
Valahogy jólesett a városban andalgás is. Ahogy az lenni szokott, ismét csak fél 7 körül érkeztünk meg Tillusékhoz, ahol rögtön le is csaptam a DVD-s szekrényre. De ezt meg is bántam, mert csak utólagos engedélyt kértem rá. :S Többiekkel ezúttal csak futólag találkoztam. Zoli ekkor említett Apuval közös projektet. A buszra ismét csak rohamtempóban közlekedtem.
Hazaérve aztán nyüstöltem a Dodit, aki már birtokba vette újra a régi szobáját. A foci vb-hez közeledvén nagyon csábítgatott egy kis labdarúgásra, amibe be is neveztem. Kutyákat persze elcsukta, mert a Chappy még a labdát is apró cafatokra bontaná hamar is, meg gyorsan is. Vad kutya. :) Kicsit fociztunk is, ami papucsban igazán mókás. Kutyák természetesen elcsukkantva, mert Chappy a labdát is szétharapná. A kis foci kellemes volt, csak annyi szúnyog ne került volna elő!
Sajnos elkövettem egy hibát is, Apu figyelmét felhívtam a munkára, és nem is hagyott békén a részletekkel. Ha a hintával van valami, annak már "tegnapelőtt kész kellett volna lennie..." :) A hétfőt ismét csak fogadóóra zárta. És rendhagyó módon sikerült időben ágyba is kerülnöm, az új szisztémának megfelelően. Persze még sokáig bámultam a csillagokat, az időnkénti villámos égi jelenséggel együtt.
Kedden reggel meg ezerrel kerestem öcsikémet, szerencsére még itthon tanyázott. A készülődése aztán a szokásos módon zajlott, mindenki osztotta neki, mit kellene még feltétlen elvinnie. De jót tudtam nevetni azon, hogy a colos rézcső nagy része kikandikált az utazótáskából, és Anya meg ráhúzott egy esernyőtokot, mert nehogy szemet vessenek az értékre! :D Még a csomagtartóban se! Mivel öcsikém általában használja is azt, amikor pedig megérkezik, akkor segít a csinosabb leányoknak a bőröndkutatásban. :)
Miután jó öcsém elviharzott (pontosabb optimálisan érkezett a buszmegállóba, mert kb. 4 percet várt), Anyával beszélgettem. Aki aztán meszelni ment mama házához, én meg az önéletrajzom egészítgettem ki tantárgyakkal, hogy délután leadhassuk. A kedves penny-s biztonsági őr már bejelentett, és a kedves nejének meghagyta azt is, hogy tisztességesen fogadjon ám. :) Szóval a tantárgyakat szelektálgattam, ebben segítségemre volt az index. Amit alkalmasint legyezőnek is használtam a nagy meleg miatt. Úgy, mint a régi szép jegybeírási időszakban. Illetőleg a Neptunból (második leckekönyv híjján) leselkedem, mit is kéne még beírni a kiegészítő egyetemi évek tárgyaiból. Hát ezek tényleg jobbára biztosítósak voltak, a szakirányt is át kéne nevezni arra! Egy következő lépésben majd a tanultakkal bővítem az angol/német doksikat is. ;)
Délután felkerekedtünk Anyával, és vásárolgatási célból bementünk Ajkára. Hát már a kaputól egyfolytában nevetnem kellett, mert jött egy ismerős férfiegyed, aki amúgy nagyon jó fej. Csak a kutyáink fogják állandóan, amit mindig szóvá is tesz, hogy ezek igazi vérebek.
Aztán a buszmegállóban folytatódott a vigyori világbajnokság, a pasas (aki amúgy színes egyéniség, de a jóságosabb fajtából) adta a tippeket, hogy lehet munkára fogni az eltartott személyeket, hogy lehetne a hűtőt lelakatolni. :) Anyával felváltva csipkelődtek a korukat illetően. Elhangzott ott mindenféle mamus, banya, papus, öreg, stb. Ja, és direkt úgy is helyezkedtünk, hogy a kedvenc sofőrünk is be legyen vonva a játékba, azaz a sofőr mögé bal oldalra, a már említett uraság meg a másik oldalra. A második megállóban jött egy idősebb bácsika, le is huppant a balomra, úgyhogy kicsit elszeparálódott tőlünk a jópofa férfiegyed. Majd a központban kénytelen is voltam rászólni, hogy helyezkedjen csak vissza, ne féljen tőlem ennyire. :D De félt, mert mi ketten vagyunk, mint nők. :D Pusztultunk.
Aztán a Tesco előtt leszálltunk, sofőr közölte is, hogy még nem vagyunk a Tesco-nál. :D:D:D Nagyon figyelmes, de mi közelíteni akartunk. Mondjuk szerintem rápacsáltunk. Anya át akarta ugratni a vizesárkot, én meg olyannyira nem. :D Így ius murmurandik tömkelege közben visszaslattyogtunk a Kik-ig. Ahol aztán gyors körbevizslatás után nyugtáztam is, hogy nem veszünk semmit. Ez volt elsőre. Következett a farmerpróba. Noha utálom a csípőnacit, ez most mégis az. Aztán Anya meg hozott be a fülkébe egy függönyanyagú felsőt. Hát azzal meggyűlt a bajom, nem tudtam belebújni! :D Ezen tényt meg is mondtam Anyának, aki ezúttal nem siettetett. Mondjuk előre közöltem is, hogy ha valamit meglát, ami neki tetszik, de nekem nem, akkor az felejtős! A terhesblúz miatt is hisztit csaptam. :) Így maradt csak a farmer. :)
Aztán benéztünk még az Eurós üzletbe, aminek előterében érdeklődve figyeltem volna a bútorokat. Pontosan egy étkezőgarnitúrát akartam volna szemrevételezni. De hát nem lehetett. Újabb ius murmurandi. :) Szerintem elég hamar beértünk a városba, egy jó 20 perc alatt. Kilométerhiányom nem lesz, az tuti. :)
A városházát vettük célba, ahol én még sose jártam. Vagyis leledztem ott, csak az még számomra felfoghatatlan volt (házasságkötő teremben egész pontosan, amely a 7. emeleten található, és a liftes megközelítés javasolt :)). A portán nem találtunk senkit, épp levágtuk magunkat a kényelmes kis fotelekbe, mikor megszaladt vissza a helyére az őr neje. Anyának már volt szerencséje hozzá, de amúgy is rögtön tudta, miről/kiről van szó. Egyből elirányított a harmadik emeletre, a pénzügyes(?) osztályra egy hölgyhöz. De ő meg nem tartózkodik a héten az irodában, így ez most potyás körnek mutatkozott. Bár nagyon készséges volt tényleg a Kati néni. Jövő hét, folyt.köv.! Most megismerkedtünk csak, be is jelöltük iwiw-en. :)
Hazafelé aztán találkoztunk a Voura Katával is, szintén várnak, úgyhogy hozzájuk is el kéne látogatnunk Kedvesemmel. Nunciust még mindig nem hívták szereplés miatt, szerintem ennek annyi. Nem lesz X-faktor-sztár mégsem. :S Kicsit itthon ledőltünk, én csak pihiztem volna, ha a mocskos vezetékes nem kezd zengedezni, amikor épp elalukálok...
Aztán felmentünk mamához ténykedni. Bérmakeresztanyával is összefutottunk, szerencsére nem nyekergett semmi negatívat irányomba. Most amúgy is munka volt, nem feltétlen traccsparti. :) Első dolgom volt ellenőrzést tartani, megállapítani a hiányosságokat. :) Majd lassanként belelendültünk a folytatásba. Apuval leszedtük az ezer éves tapétát. Egész jól egyben le is jött. Megtudtam, hogy a szoba korábban festve volt, nyomait fel is fedeztem a falfelületeken. A szekrényekkel szívtuk meg kicsit, mert azok mögül csak úgy lehetett eltüntetni a dekorációt, ha odébb rakjuk őket. Na, ezek megint ilyen böhöm nagy formák, 0 fogással. Azért megoldottuk. Amire azt gondoltam, hogy nehéz, az annyira nem is volt az.
De a másik, ami könnyebbnek tűnt, hát azzal adódott jó sok probléma. Apu csak sürgetett, hogy emeljem meg, ám a lábak ragaszkodtak a padlón tartózkodáshoz. Helyet cseréltünk, akkor meg majdnem rámdőlt az egész. Apu úgy megrántotta, hogy mind a négy lába kitörött! Egyszerre! Mindebből csak annyit vettem észre, hogy dől felém a szekrény...Szentségelés epizód sok következett! Ez egy olyan fajta, amelynek három ajtaja van, abszolút jó lehet Julcsi ruháinak. :D Dodi úgyis blogjában igényt formált írásos alapon is ezen konstrukciókra :D A lábak meg nem szériatartozékok. :D:D:D
Miután kihevertük a lábatlanítást, kihordtuk a papíranyagokat az udvarra, ahol tüzelés kezdődött. Az utca gyerekei meg mind odasereglettek bámészkodni. Na, aztán amikor egy kissé nedvesebb darab került a tűzre, és büdős fekete füst szállt fel, akkor eltakarodtak! Olyan aranyosan csókolomoztak! Amúgy az meg azért van, mert Apu megtanította őket köszönni! Szóval ruhákat és a tapétát égettük elfelé, jó volt ez a tűzmesterkedés.
A háznál meg még sok a teendő, tényleg gyorsabban haladnának a munkálatok, ha csapatmunkáznánk. Mondjuk a ház klímája szerintem pompás hűs. És most annak is örültem, hogy előkerült időközben egy plüsskutya! Amit Apu a Szovjetunióból hozott mamának hajdanán. Ezen állatot csak ritkán kaptam meg kicsiny koromban is, ezt mama nagy-nagy becsben tartotta. Apu is kiakadt, amikor véletlenül levertem...A plüss tehát fontos. :) Miután leégett minden, szakszerűen lelocsoltuk az égetési területet, és eljöttünk haza. A nap tehát nagyon kellemesnek mutatkozott, de álmos is voltam, így új szokásomnak megfelelően hamar nyugovóra tértem.
Szerda és csütörtök két abszolút pihentetős nap volt. Nem nagyon bírom én ezt a hirtelen jött meleget. Egyesegyedül este 10 óra magasságában kezd elviselhető lenni az időjárás, szerda este ezért hosszasan néztem újra a csillagokat, tényleg megnyugtat. Amúgy rámolásztam, olvasgattam, és tv-ztem, no meg veteményeztem is. Mindemellett rendületlenül várom a telefoncsörgést és/vagy azt a bizonyos e-mail megérkeztét. Vagy lehet, hogy kéne fogalmazványoznom egy német érdeklődő levelet állásügyileg? :O Azt hiszem, azt is fogom tenni, de a hetet még megvárom.
Ja, amúgy kíváncsiságom és időnkénti türelmetlenségem jelzi, hogy gyakran meglesem a nyelvvizsgás oldalt is. Azért jólesett, hogy Ádám is igen-igen érdeklődött, bár az is igaz, hogy rég beszéltünk. Szerintem változott jó irányba. Régebben nem mondott volna olyat, hogy ő könnyen magyaráz a tuti állásból...:) Egyszer én is be fogom magam vackondírozni valami pozícióba, aztán onnan robbantsanak ki...:) Csak győzzem kivárni! Tillus is nagyon édes volt, mint mindig, különösen tetszik ez a mondata: "Nem aggódunk, hanem megnézzük a Maunika-show másik felét is!" Na igen, mert megtekintettem egy részt belőle, kabarénak beillett.
Csütörtök délután aztán sikerült feltöltődni, a jó társaságról Tillus gondoskodott. A tóparti séta is igazán kellemesnek mutatkozott. Megtaláltuk Noszlop fáját is. És egy jól szituált vackot is felleltünk, abszolút romantikus színhelyet. Ide még gyakran vissza fogunk térni, úgy érzem. Nagyon kellemes volt a hűs szellő is, enyhítette ezt a borzasztó hőséget, ami még a tóparton is érezhető volt. Sajnos kacsát nem tudtunk fogni akkor, bár ígéretet kaptam, hogy hétvégén lesz pecsenyézés. Mindesetre a séta azon a környéken is fantasztikus. Jócskán elmúlt már 6 óra, mikor is hazafelé vettük az irányzékot, ahol aztán megint kaptam finomságot, ezúttal eperdzsemet Marcsi jóvoltából.
Péntek délelőtt aztán megint rámolászással telt, valahogy lelassulok ebben a melegben amúgy is. Illetve mivel remek ebédet találtam ki, így süthettem is egymás után a palacsintákat. Nem igazán szeretek azzal bíbelődni, mert ahogy sül, úgy fogy. Most is eképp történt ez. :D Közben azért állásportálokat vizsgálgattam, illetve jókívánságokat is reptettem Barnabásnak. Tipikus barnás választ kaptam, amin hosszasan nevettem. Nem hiába, ő volt a mókamester a közgázos években. :D
Hamar elkövetkezett a délután fél 5, amikor is indulhattam Kedvesem elé a faluközpontba az előzetes terveknek megfelelően. Hát épp elég volt bekullogni, még iszonyatosan meleg volt. Gyorsan el is döntöttem, hogy hazafelé semmiféle séta nem lesz, buszozunk. Akaratom érvényesítettem is aztán. :P Anya képezte a fogadóbizottságot, és szó szerint tárt kapuk fogadtak minket. :D Aztán szintén a nagy hőségre való tekintettel az alsó szinten foglaltunk helyet, a Dodi nyári lakban egész pontosan. Ott volt a leghűsebb, és ott fértünk el a legkényelmesebben. Kisvártatva szervíroztam a majdnem öt órai teát is. :D Eléggé meglepedtődtünk, mikor épp öcsikém említésekor belibbent a nevezett, mondjuk nem nagyon kapcsolódott be a beszélgetésbe sajnos. Se akkor, se később, mikor áttelepedtünk vacsoraidőhöz közeledvén a konyhába.
Na igen, ekkor került elő a szerelnivaló, Zoli ugyanis csak-csak elhozattatta Tillussal a fotel karfáját javítási célzattal. Miután hallottunk egy-két se eleje, se veleje történetet Aputól, el is érkezett a vacsoraidő, amikor a délután során bepanírozott sajtokat kellett kisütni. Ezen feladat alól valamelyest mentesültem is Anyának köszönhetően, ennyivel is több időt tudtam vegytisztán Kedvesemmel tölteni. Persze Dodi ebbe az idillbe is belezavart egy felismerős játék erejéig. :S Szerintem illetlenség belépni egy helyiségbe, ahová nem kapott belépési engedélyt a kopogást követően az illető. Meg aztán akkor is, ne akkor akarjon beszélgetni Dodi, amikor nem tartunk fogadóórát. Elvégre nem is mindennap találkozunk. Szerencsére azért a Tillcsi-telcsi beállításait el tudtam végezni. Örömmel töltött el, hogy a rántott sajtocskákat szépen pusztítja elfelé Jó Ügyészkém.
Vacsora után kitelepedtünk a hintapalintába, ahová szép fokozatosan utánunk jöttek a többiek is, bár nagyon jól szórakoztunk. Nagy sikert aratott a Dodi-féle vízipisztolyos hűsítés, illetőleg a "Kujó bácsi" c. dal Apu tolmácsolásában, mely a szomszédunk tyúkólainál történő megjelenésével egyidőben hangzott el. :D Úgy háromnegyed 9-ig odakinn tanyáztunk, majd indítványoztam, hogy barangoljuk be a környéket. Így is tettünk, és előbb a birtokaink egy részét mutattam meg Tillusnak, majd a híres-neves Európa-forrást. Az idő pompás volt ehhez, egyedül a szúnyogok keserítették meg a nyáresti romantikus andalgást. Fél 10-kor értünk haza, a család ekkor épp falatozott. Így hát csatlakoztunk hozzájuk újra. Az eltolt zuhany frissítő jelleggel hatott. Ez, illetve a házban uralkodó meleg is hozzájárult ahhoz, hogy még sokáig viháncoltunk. :D Na igen, Kedvesem nagyon jó társaság, és roppant jó humorú.
Másnap reggel aztán korán ébredtünk, és ott folytattuk a vidámkodást ahol este abbahagytuk. Dodi is ismét csak fogadóórát óhajtott, amikor is engem akart csak piszkálni. :S Azért viselkedése hagy kívánnivalót maga után jócskán. Hamar elkövetkezett azért a tízórai idő, addigra már a remegésem is elmúlt. Ekkor Anya-meglepetést kellett odaadnom Kedvesemnek, aki a kinder-csokolántot meg is felezte velem. A buszra aztán abszolút kiszámítottan érkeztünk, egy percet, ha várakoztunk. Aztán volt egy kis feladatom Ajkán is, valahogy kifejezetten jólesett végighaladni a sétálóutcán. Tillus egy ismerősével is ütköztünk, ezen helyzeteket még szoknom kell. :) Még a pénzelés után is maradt bő fertályóránk, amit a szökőkút árnyékos részénél töltöttünk. Csatlakozott hozzánk Marcsi is, majd együttesen indultunk ki a drága Mamához Polányba. Cili néni érezhetően nagyon örült nekem is. Délidőben pedig elfogyasztásra kerülhetett a finom pecsenyekacsa. Nyámm...nyámm...mint a régi szép időkben nekünk Papa, úgy ezúttal én is aprítottam a darabkákat Tillusnak. Felettébb nosztalgikus volt! És nagyon tetszett ezenkívül a desszert is, a Tibi-csokis fagylalt. S mivel a mamánál "minden diabetikus" névlegesen mindenképpen, így a Kedvesemmel történő közös fagyizás is kipipálható. A nagy hőségben kimondottan jólesett a hideg nassi.
Kicsit hintapalintáztunk evészetet követően, ami az erős napsütés ellenére is nagyon tetszett. A békés ejtőzést követően szanáltunk Marcsival, illetőleg betakarítottuk az epret. Meg is lepődtem a mosolygós termetes darabok láttán, Zoli sógor valamit nagyon eltalált. :) Munkálkodás közben pedig egy jót beszélgettünk Marcsival. És sikerült megnéznem a malackákat is, szerencsére a harapós kakas elkerült. Kicsit pihiztünk, beszélgettünk, majd elérkezett a 4 óra, mikor is távoztunk. Persze a drága mama most is készített ám pakkot is! Ezer köszönet érte, bár igazán nem kellett volna!!! A főmegállóba úton azért megálltunk, egy falubéli érdeklődött hevesen a lakodalmunk időpontjáról. Azon kérdés meg is hökkentett ismételten. De jelentem, hogy egyenlőre nem kötik be a fejemet, az még az álom kategória. És addig, míg nem tudom megteremteni a hátterét az eseménynek, addig nem is lesz! Gyorsan szögezzük le, hogy bébiprojektre is érvényes ugyanez. Szóval az élethez mindenképpen elkelne már a munka, és a pénzfelhalmozó akció.
Úgy gondoltam, a 4.40-es járattal térek haza, és így nem engedtem Marcsi invitálásának. Aranyosan megvárták velem a buszt, közben is jót tudtunk cseverészni. Még egy lakodalmas menetet is hallottunk, Párocskám meg is jegyezte, hogy "ügyfelek". :D
A pályaudvaron fedeztük fel, hogy a bal vállamon bizony napégési sérüléseket szenvedtem. :S Kicsit aggódva is gondoltam Dodira, aki strandon heverészett a nap során, még jobban kitéve magát a sugárkárosodásnak. :S Na igen, nagyon vigyázni kell, fontos a védekezés! Öcsikém is megpirította magát azért rendesen. :S Nem mintha tárgyaltam volna vele, nagyon nehezményeztem a hétvégi viselkedését! Amúgy a nap során inkább csak ejtőztem.
Vasárnap aztán megbékéltünk öcsikémmel természetesen, tisztáztuk a dolgokat. Ezen nap is igazi lazulást hozott, végre nem kellett Dodinak főzőcskézni se kicsit, se nagyon. :P Így bevakoltunk az alsó szintre, ahol azért a meleg elviselhetőbb volt, és elkezdtünk filmet nézni. Az Eragont tekintettünk meg. A dvdzést aztán megszakították a meccsek. Az idő tájt blogot írtam, illetve édességet készítettem. Forma-1 se nagyon kötött le, most először fordult elő olyan, hogy a futam megtekintésébe annak felétől történik részemről. Igazán csak a Gyuszkó kommentátor elszólásain tudtam szórakozni. Eléggé idegesítő, hogy az interjúkat nem adták le a végén! Ha már így alakult, akkor nyüstöltem a Dodit, hogy fejezzük be a filmet a meccsig hátralévő időben. Ezt is tettük. Jó film ez az Eragon, bár a befejezést kicsit furcsának találtam. Filmleselkedés után a szokásos fogadóóra zárta a vasárnapot, illetőleg egy válaszgyártás Adirnak., akinek ezúton is gratulálok az eljegyzéséhez! :)
Azért mindent egybevetve mozgalmas hét volt ez, a víkend pedig remekbeszabott. Most kicsit izgulok már a nyelvvizsga miatt, azt a zakót nem tudom, hogy fogom kiheverni. :S Igazán történhetne valami pozitívum is már!!! Nagyon-nagyon lúzer-képzetem van ugyanis, hiányzik a siker. És akkor most nagyon őszinte voltam. De majd tudósítok természetesen jóról és rosszról egyaránt! ;) Addig is mindenféle szépségest Nektek, kedves olvasóim! Ja, képekkel majd még frissítek. :P