Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Megint állandósulni látszik a lemaradásom írások tekintetében, ezen kell változtatnom sürgősen. :) Következzék tehát július második hetének összefoglalója.
Hétfő reggel korán kidobott magából az ágy egy borzasztóan nyugtalan éjszakát követően, sokat csatáztam a szúnyogokkal, illetve kuszákat álmodtam. Meg persze kattogott az agyam már előre a szombaton, és a szárnyaló gondolatok sem engedték, hogy aludjak. Nem is feltétlenül baj, hogy hamar felkeltem, a hajnali órákban volt optimális a klíma, azaz kellemes az idő.
A délelőtt azért pótoltam valamelyest a szundit, aztán nekiláttam a fürdő meszelésének. Hangulatos munka volt, helyenként nem igazán fértem hozzá a falfelülethez, de a pemzli mindent megoldott. És a meszelővel nehezen elérhető helyeket is kifehérítettem. :) Közben-közben Dodi és Chappy kutyánk is lemeózták a ténykedést. A melegben a gyors száradás biztosított volt, így 3 körül már csak javítottam, ahol szükségesnek találtam, illetve takarítottam. Mert bizony a falfesték csöpött néha, és a nyomokat el kellett tünteni a padlóról, csempéről, illetve magamról is. :D
Aztán pihenésképp tervez
gettük a családdal a szombatot, a diplomaosztót. :) Ezt szakította meg egy e-mail-értelmezési kérdéskör, majd egy telefon. Meg kell jegyeznem, hogy a vasárnapi szokásos fogadóórát azzal zártam, hogy új hét következik valami új jóval, legalábbis ennek reménye. Szóval állásinterjú ügyében kerestek. Illetve toltak is kissé le, hogy nem sokminden derül ki az önéletrajzomból, időnként szükséges lenne frissíteni is. Na, ehhez csak annyit, hogy adott banki karrierportálon ezt nem tudtam megtenni, mert a regisztrációkor megadott e-mail-lel és jelszóval nem léphettem be valamiért még a jelentkezés során sem. S hiába vittem véghez új reget, ezekszerint a régivel vették figyelembe pályázatomat. Kicsit rosszul érintett a lecseszés. De ettől eltekintve másnapra elbeszélgetést irányoztak elő Veszprémben. :)
A reakcióm lehetett érdekes ezzel kapcsolatosan. Az előző negatívabb tapasztalatok miatt sem fogadtam a lehetőséget kitörő örömmel. S hát Tillcsivel is egyeztetni kellett a másnapi találkozót, szerettem volna elkísérni a bíróságra, és bátorítani. Marcsival pedig a szombatról is ejtettük pár szót, már ekkor éreztem, hogy Anyáink nem fognak feltétlen egyetérteni kérdésekben. :D
Az este aztán leginkább a másnapi szereplésre való felkészülés jegyében telt amellett, hogy a fürdőben elhelyezésre került a
padlózat. Lázasan kutattam hajdani banküzemtan jegyzeteim, hogy még inkább képbe kerüljek bankok terén. Végül nem leltem meg ezt, ám a netet legalább segítségül tudtam hívni, és feleleveníteni egy-két dolgot. :) És a biztos, ami biztos alapon egy Veszprém térképet is kinyomtattam, a fiók minél hamarabbi megtalálása érdekében. :) Igazából nagyon nyugtalanná váltam, bosszantott a letolás is. El is döntöttem, hogy ezt tisztába fogom tenni másnap. :) Azért Tillcsivel sokat msn-eztünk (megragadva újra a kommunikációs csatornák adta lehetőségeket), mindketten idegesek voltunk a kedd miatt. :S
Hát az a nap eléggé bosszúsan kezdődött, még órazengedés előtt megébredtem, bár nem aludtam valami sokat, saccperkábé két órát. :S Szép komótosan nekiálltam cihelődni, lábbeliket is betáraztam a táskába, a többi fontosabb papírkával együtt. Valahogy a ruházat nem akart összeállni, végül egy elegánsabb, de lengébb öltözék mellett döntöttem. S indultam is a faluközpontba a buszra. Félúton viszont kiderült, hogy pár fontos dolog otthon maradt, amik nélkül nem tudtam utazni. Így nagy mérgesen visszafordultam. :S Na, ez előre is vetítte, hogy a nap nem lesz az enyém! Kétségbeesetten próbáltam jelezni Kedvesemnek, hogy nem érek oda a bíróságra. Igen ám, de nem tudtam elérni telefonon se Őt , se Marcsit, és még Cili mamát sem. :S
Dodit persze mu
lattatta az egész, én meg annál feszültebb lettem. Akkor már fő célkitűzés lett, hogy a fél 11-es járatra mindennel együtt odaérjek, és elérjek Veszprémbe. Indulás előtt vagy hatszor ellenőriztem is, minden megvan-e. Természetesen folyamatosan hívtam Tillcsit is, hogy lejelentsem a történteket. Lélekben végig Vele voltam!!! 11-re be is suhogtunk Ajkára, akkor már az eső is el-eleredt a fülledtség mellett. Filóztam rajta, hogy amennyiben időben Ajkán leszek, odasietek a bíróságra, ám végül ezt elvetettem, mert rohamtempó szükségeltetett volna, hogy a negyed 12-es veszprémi busszal el tudjak utazni. :S Így végül a 11-kor startolóra vetődtem fel nagy adag lelkiismeret-furdalással, és ismételt telefonhívásokkal Tillcsi irányába. Végül dél körül tudtunk beszélni, az aggódás is kölcsönösnek mutatkozott. Újra csak elszégyelltem magam a saját hülyeségem és szétszórtságom miatt.
Veszprémben nagyobb ribillióra számítottam, már ami a pályaudvar felújítási munkálatait illeti. Elég hamar felleltem a bankfiókot, amely a központban helyezkedett el. S még a térkép se kellett. Kicsit letelepültem a közeli parkba erőt gyűjteni. Ekkor meglepetésként ért, hogy egy hölgyike odajött hozzám, mert azt hitte, rosszul lettem. 1 előtt kicsivel besomfordáltam a bankba, keresve a fiókvezetőt. A biztonsági őr azonnal oda is kísért.
Az interjú fél órát jelentett nagyjából. A kezdeti idegességet igyekeztem leküzdeni, és a lehető legjobb énemet mutatni a hölgynek, valamint a helyzetből kihozni a maximumot. Becsücsültünk az irodájába, ahol mondókám azzal kezdtem, hgoy felvilágosítottam, mi a helyzet azzal a portállal. Erre csitított elfelé. Tulajdonképpen azokat kérdezte kezdetben, amiket már hétfőn is: miért akarok Veszprémben, s miért bankban dolgozni, mit takar a pénzügyi döntések szakirány. Aztán tért rá a nyalánkabbakra. Azt tudakolta leginkább, hogy miért vagyok már egy éve álláskereső. Ki is fejtettem véleményem:
1. nincs gyakorlatom, ami nem is lesz, mert nem kapok esélyt sem,
2. messze lakom adott városoktól, ahová pályáznék,
3. bizonyos állásokhoz túl sok a végzettségem,
4. esetleg sokat kérek fizuként, ha épp meg kell jelölni összeget. Itt konkretizálni is kellett, 120 ezer Ft bruttónál jóval több lenne a banki fizu, és a hölgyike szerint alulértékelem magam ezzel. És így se jutok be sehova...:S
5. és végül van a a döntő, de ezt elsunnyogtam, hogy a valakinek a valakicsudája érvényesül ebben a mocskos világban!
Ezek a külső tényezők a fiókvezető szerint, ezt követően kellett valami hibát kutatnom magamban. Ami most nehéz volt,
mivel minden meghallgatáson igyekszem kihozni magamból a legtöbbet (az már más tészta megint, hogy utána jól megkritizálom magam :) Bár annak meg javítás a célja leginkább. Szóval negatívként a határozatlankodást említettem végül, ez az elején tényleg jellemző is volt, meg azt hoztam még fel, hogy izgulok is ilyenkor. Erre kaptam egy kedves visszajelzést, hogy ha ez akkor is így van, egyáltalán nem is látszik. :) Bár azért fogadjak csak kétkedve minden ilyen megjegyzést is, pacsáltam már rá. Azért jólesett mégis.
Azt a biztosítós gyakorlatot firtatta még, itt kiemeltem, hogy másra számítottam, mint ami végül is bonyolódott, nem igazán kaptunk rálátást a biztosítók igazi működésére, azaz, hogy hogy kell a kedves ügyféllel foglalkozni. Mondjuk nem szólhatok azért semmit, mert amikor a Szilveszter tanár úr beadandóihoz kellett anyag, mindig adtak, csak kérnem kellett. :) Olyanokat is, amit ki se adhattak volna (káraktát például). De a biztosítózás akkor is távolabb áll tőlem, nem hiszek magában a termékben a családi rossz tapasztalatok miatt sem. Mondjuk az is igaz, hogy a bankban is köthetőek biztosítások, a két pénzügyi intézmény egyre inkább összeér. Lényeg, hogy kimondottan csak ilyenekkel nem akarok foglalkozni.
Kérdést kaptam arra vonatkozóan, hogy miben látom a különbséget régi és új világi ügyintézés között, mi a mai világ lényege (az értékesítés, meg a pénz! :)). Majd azért a magánélet is csak előkerült. Itt óvatosan fogalmaztam, de megmondtam a valót. :) És hozzátettem megint, hogy babaprojekt nem aktuális. Erre arról faggatott, miért nem? Levezettem a szokásos elméletemet, hogy a gyermekvállaláshoz az
ért kell financiális háttér is, előbb legyen az megteremtve. Ezt sokáig így vélte ő is, ám a férje meggyőzte, hogy legyen gyerek. És lám-lám, felnevelték. Majdhogynem azt sugallta, hogy menjek szülni! Rohadtul nem értettem ezzel az egésszel együtt, de ezt csak a tekintetemből lehetett kiolvasni. Normális szerintetek a hölgy?!
Mert amúgy arra is rávilágított, hogy sok az az egy év álláskeresőként, nem mintha nem tudnám. Meglepte, hogy ezt milyen jól viselem, mennyire mosolygós vagyok. Én meg a saját reakciómon döbbentem meg, azt találtam mondani, hogy ha szomorkodom, depizem, akkor sincs munkám. (abszolút bölcselet, de van, amikor ez egyáltalán nem vígasztal, bizonyos szakaszokban. Amik meg kellenek a mármindenmindegy hangulathoz). Aztán persze megtette a maga kis javaslatait, ami az utóbbi két interjúmon jellemzővé vált és amiktől komplett felmosórongynak érzem magam.
Nem voltam vitázós kedvemben, sokkal inkább sírósban. Főleg, mikor odaért, hogy menjek a Tesco-ba (mert az mutat valamit az önéletrajzban, amit szintén szerkesszek át, nyelvvizsgát tegyem le, mindegyik megtörtént!) Hát kössz...na ez az, amiről tudom, hogy nem vágnék bele, mert nem menne. Vagy javasolta még, hogy valami vállalkozást indítsak. Hogyne, 0 tőkével! Amúgy érdekelte, miből élek (nagyon nehéz lehetett neki kitalálnia!), és hogy mennyire nagy rajtam a szülői nyomás elhelyezkedést illetően (hmmm...jelentem, ilyen nincs). Előnyként emlegettem még a dinamizmus, derű mellett a Start-k
ártyát, ám erre nem volt fogékony. Aztán felhoztam még, hogy próbálok valami pluszt teremteni, például a diplomamunkánál ez volt a banki befektetési alapok összehasonlító elemzése. Végezetül várta a kérdéseket, egyet kapott is, a munkaidőre vonatkozót, hirtelen nem is jutott eszembe más. Ja, nyelvismeret előnyként volt feltüntetve a hirdetésben, de nem játszik. Ehhez képest csesztetett, hogy miért nem csináltam előbb nyelvvizsgát (mert a német nem megléte valami gócra utal, helyesbítettem ezt, próbálkoztam, de a maximalizmus visszacsapott!)
Összegzésképpen szimpatikusnak minősített, ám elmondta, hogy gyakorlottabbat akarnak inkább (itt a kérdés utólag persze, akkor miért hívnak be pályakezdőket?) Jelezni fognak valamit mindenképpen, de nem, akkor majd rákérdezek, mert arra meg megint biztatott, és névjeggyel is ellátott. Bár ízlések és pofonok, ki hogy értékeli a puhatolózást. Egy biztos, nekem vesztenivalóm nincs! Augusztus körül lenne ebből munka. Én addigra saccolnám a következő szereplést is, ami nem lesz más, mint alázás, meg javaslattétel, mit hogyan is tennének az interjúztatók a helyemben. Ez pedig eléggé lesújtó, a munkapiaci szituáció meg változatlanul kilátástalan!!! Tapasztalatokat szereztem azért most is, viszont bizonyos megjegyzésekre legszívesebben elbőgtem volna magam, majdnem úgy is jöttem ki. Olyan átütő sikerérzetem nincs.
Mondjuk most egyértelmű lett, hogy teljesítményorientált a bank, minél több terméket rá kell sózni az ügyfelekre, amitől n
em vagyok elragadtatva. Szóval lehet az álommeló inkább valami hivatali, vagy valami vállalati, nem a banki. Persze ebben a szektorban ez volt az első megnyilvánulásom, noha elég régóta pályázgatok ide, mára a szakdogát is egyszerűbb lett volna úgy írni, ha bejutok valahová. No mindegy, ez van, lesegetek tovább állásportálokat, bár ezt is fel kell dolgoznom először szépen. A buszon hazafelé is ezen morfondíroztam leginkább, kutattam az esetleges buktatókat.
Majd Ajkán besuhogtam a menyasszonyi ruhakölcsönzőbe kesztyűt szerezni a diplomaosztóra. El is varázsolódtam rendesen. :D Tetszett ez a kesztyűpróba is, végül egy végtelenül egyszerű forma mellett határoztam. Majd Anya is hívott az interjúról érdeklődve, jókat nem tudtam mondani. Ezt követően megcsörrentettem Marcsit, hogy mehetek-e hozzájuk. Szépíteni akartam a délelőttöt!!! Kiderült, hogy a városban vannak ők is, és pár percen belül találkozhatunk is. Till
csi karjaiban aztán újra csak elővett a sírós hangulat a nap összes feszültsége miatt. A délutánt együtt töltöttük, s nyugtattuk egymást utólagosan. S átadásra került a hivatalos meghívó is a diplomaosztóra, arról is egyeztettünk valamelyest, és a bíróságot is kitárgyaltuk.
Az est során is tartotta magát a pityergős feeling. Valahogy nem tudtam túltenni magam olyan egyszerűen az újabb alázáson, hiába is nyugtattak Anyáék is. Másnapra aztán hátra volt még egy bankolás, és egy kis Neptunozás, hogy a diplomaosztó körüli pénzügyek rendben legyenek. Kedden ez kimaradt, mert hallani se akartam bankról!
Szóval szerdán ezen teljesítés került napirendre, illete TO-s nénit is agyonbombáztam kérdésekkel, hogy ne kelljen aggódnom. Illetve illett már kiterveznem részletesen a szombatot, ami nem mutatkozott egyszerű feladatnak. Majd takarítottam, este pedig változatlanul a fürdőben ügyködtünk. Este pedig Anitát próbáltam lelkesíteni a másnapi szerepléséhez.
Innentől pedig a szombati készülődés volt a meghatározó a további napokban. Csütörtökön pedig még arra is jutott lelki erőm, hogy életemben először nokedlit szaggassak. :D Persze rájöttem, hogy miért is nem gyakori ezen étek nálunk, minden csupa ragacs lett a tésztától. Eléggé egyszerű amúgy az, de mint mindig, ezúttal is megkóstoltam. Jónak tűnt, csak épp az állaga nem tetszett, túl folyósnak találtam. Egy kis liszttel sűrűsítettem is a masszát, majd a robotgéppel összekavircoltam. Már egész gyakorlott vagyok a használatában. Aztán jött a java, a nokedliszaggatóval való bűvészkedés, miután forrott a víz. Azt hiszem, a szaggatón való átpasszírozást se teljesen szabályosan vittem véghez, a lényeg, hogy gyönyörűségesen feljöttek kisvártatva a víz felszínére a nokedlicskék nem kis macera után. Hát igen, Anya megmondta, hogy csináljak inkább főzeléket! :D
Aztán visszatértem gépközelbe egy kis faljavítási munkálatot követően, Ádám egyből le is csapott a Gmail-chat-en. Azt hitte, hogy Tillcsi diplomaosztójára készülök. Hmmm...nem is lett volna olyan rossz az! :D Eközben vált egyértelművé, hogy mennyien is leszünk szombaton végzősök (vagyis esetemben nem korrekt ez a megnevezés, egy éve estem túl az államvizsgán).
Visszatérve a naphoz, csak a Dodi-lakot, a konyhát, és a fürdőt tettem rendbe. Utóbbit kezdhetem elölről, mert Apu még fúrt-faragott, persze ezeket nem jelentette ám be. Akkor bele se fogtam volna ott semmibe még. Anyának is kigondoltam a ruhát szombatra, illetve magamnak is, hogy mit kellene vennem még lábbelin kívül. :) Bár nekem volt a legkönnyebb a helyzetem, mert talár alá nem kell nagyon sok ruha. A legizgalmasabb majd a színpadra felcaplatás lesz, ott nem szeretnék külön show-t csinálni. :D
Szóval másnapra vásárlás, aztán meg sütkérezés és készülődés irányzódott elő. Utóbbi ténykedéseket már este elkezdtük, közben azt is megfigyelhettük, hogy a Chappy kutya nem a szomszéd lábasjószágaira feni a fogát, hanem egy őzzel készül barátságot kötni. :D Gyönyörű vadállatot fogtak be a vadászok. Kedvesemmel pedig újra csak jót msn-eztünk, mindig megnevettet.
S akkor el is érkeztünk a péntekhez, amely a készülődgetés utolsó napját is jelentette. :D Így kitakarítottam a szobákat, amivel jól el is telt a délelőtt. Persze az is igaz, hogy a nagy melegben nem is akartam kapkodni. Délutánra aztán vásárolgatást terveztem.
Negyed 2 előtt értem be Ajkára, a komplett haditervvel, hogy hol kezdem a vásárlást. Eléggé lelkesen, mintha körülbelüli az esküvőmre készülnék. :) Miután nem találtam meg abban az üzletben, amit kerestem, siettem is tovább a követőkezőbe. Ott is elég ratyi holmik voltak, illetőleg nem méretbeliek, vagy drágállottam egész egyszerűen. :S A belvárosban nem leltem meg a ruhadarabot, amit szerettem volna, pedig 5 bolt végigvizslatása után sem. :S Aztán akkor váltásképp lábbeliket próbálgattam, de itt se találtam kedvemrevalót, ami minden szereléshez illett volna. Ha Anyával mentem volna, már hatszor elküldött volna a bánatba, pláne most. :D De abban a folyamatban utálok kapkodni, vagy rámondani valamire, hogy jó, holott nem igazán az...Persze a fölös köreket se szeretem, vagyis hogy ha vásárlási szándékom van, aztán csak nézelődésig jutok. Bár legalább az árakat fel tudom térképezni úgy. :)
Valamilyen megfontolásból még az állomási ruhaüzletbe is kitranszporáltam magam, meleg ide, vagy oda. Ott sem találtam semmit persze. Aztán kimentem a Penny-be Anyuhoz lejelentkezni meg segíteni legalább a buszmegállóig cipekedni. Visszamentem volna a városba is tovább kajtatni a keresett cuccokat, ám erről lebeszélt, mondván, ha elsőre nem vettem semmit, nem fogok másodjára se. Meg aztán tombolt a hőség is! Amúgy azt elég jól tűrtem ezúttal. Így aztán hazajöttünk, majd észleltük, hogy a központban meg cipővásárt tartanak épp. Kicsit későn kapcsoltunk, így kis szusszanyás után visszakerekeztünk.
No igen, sajnos kedden még a drótszamárral se lett volna esélyem elérni a 8.15-öst, ugyanis azzal kellett most is kezdenem, hogy felfújattam a kerekeket. De az is lehet, hogy innentől fogva mindig készenlétben fogom tartani a járművet, ha a központba kell sétálni. Mondjuk ott meg az elhelyezés a fő gond, mert lopták már el biciklim onnan. :S
Kicsit komótosan, de bebicikliztünk. Jó rég ültem én már kerékpáron, s az állóképességem se a régi. :S A vásáron beszereztük a cipőket, de Dodi túl nagy lábon él, mondjuk én se panaszkodhatom a 39-40-41-essel. :) Kaptam végül egy lábfejnél csattal ellátott sötétbarna 2 centis sarkú lábbelit. Ez nem szandál, de nem is kimondott cipő, lövésem sincs, hogy nevezzem. Aztán Anya indítványozta, hogy a butikban is nézzük meg ezt az elegáns rövidnadrágot. De nem volt tetszetős, aljakban sem. Végül egy lenge szoknyácskát zsákmányoltam. És most örültem is, mert a cipőhöz is passzolt, és elegáns is. Szombati viselet így le is van tudva. :D
És ha már a nagy nap, Dodi megnézte az éttermeket. Úgy döntöttünk, hogy benevezünk egy ottani kajálásra, Kedveseméket is erre kellett ösztönöznöm. Idétlen időpontot választottak a szervezők azzal a délután kettővel! Nem győzöm hangsúlyozni.
Az este során még sütöttünk, jól le is lettem durungolva, miután félreolvastam egy receptet. Tejet készítettem elő, holott víz kellett volna, végülis gond úgy nem volt belőle, mert még csak az előkészületeknél tartottunk. Azért utána figyelmesebben kellett böngésznem a recepteket. :) Anyán is érezhető volt a feszültség, meg kellett gondolnom, mit mondok egyáltalán. Azért elkészült az ötféle sütemény (mohácsi rétes, túrós zserbó, rókafarok, krémes lepény és kekszes-almás süti). :)
Ettől eltekintve morcosan tért nyugovóra mindenki, én még begyűjtöttem előtte a biztatásokat, illetve Julcsinak adtam pár instrukciót és tanácsot. Valamint ellenőriztem, mindent bekészítettem-e (kesztyű, talárbérlő nyilatkozat, diploma). Nagyon felfokozott lelkiállapotban leledztem ekkor már, úgy készültem kb., mintha esküvőm lenne. Soká is tudtam elszunnyadni. :)
A szombati dicsőséges napról külön bejegyzést fogok kreálni, illetve a hétvégéről, úgyhogy itt be is fejezem az írást. Folytatás következik! :D Addig is mindenkinek minden szépet s jót!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése