harmadlagos utólagos, kicsit szenvelgős :S

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Ezúttal is utólag beszúrt bejegyzést olvashattok. Ebből következik, hogy a héten még mindig nem valósult meg a netes szolgáltatóváltás, így kénytelen voltam Word-ben alkotni tovább a naplót, változatlanul kerülendő az írnivalók összetorlódását.

A novemberi második hét első napjának délelőttje elég vontatottan telt. Nem keltem túl korán ezúttal, pont alvásnak való idő volt úgyis. Na igen, mert ha esik, akkor az egyenlő a passzivitással, csak aluszunk, és eszünk. Ha jobb kedvem van, akkor esetleg sütkérezek is valamit. De nem éreztem hangulatot ilyesmihez ezúttal. Kicsit meg is döbbentem, hogy Anyát nem találtam idehaza, azt hittem, már megint összekeveredtem szakügyileg. Kiderült, hogy boltban járt. :) Majd rituálisan elfogyasztottuk együtt a kávénkat, sikerült is észlelnem az ízbeli különbséget, és pozitív változásról számolhattam be. :) Ekkor történt az első összeütközés is Apuval, a jól van nyugtázásomat sértésnek vette. Innentől csak Anyával tárgyaltam, illetve szőttem tovább a blogencsemet, míg át nem adtam a helyet egy rövid játék erejéig. Ez persze megint rosszallást váltott ki Aputól. Így előre féltem a délutántól, hogy mi várható, amikor kettesben maradunk!

Egyébként újra csak számviteli példákat oldottam meg, kontírozgattam, könyvelgettem. A gyakorlatozás egyáltalán nem árt! Azt elunva aztán újra csak blogoltam, beiktatva drága jó tesókám megköszöntését is (itt is BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT kívánnék Dodinak!). Persze azért szuggeráltam a telefont is. :) A készülődéssel is igyekeztem, nehogy lemaradjak egy esetleges hívásról. Apu meg rázendített, hogy mi semmire nem figyelünk, nem folyt le a fürdővize. Naná, hogy előttem kellett bemasíroznia a fürdőszobába! Aztán meg nem találta a ruháit, akkor azért morgott, meg a gyógyszer-receptek miatt is, hogy nem váltom ki az összeset. Végül a tv-netszerelőket kezdte szidni, hogy igazán jöhetnének már, akkor tudna mit nézni a tatyakos időben.. Na igen, lehet, ez is a probléma, hogy nem köti le magát eléggé. Lényegében örültem is annak, hogy eltávozhatok hazulról, ezúttal pontban negyed 4-kor meg is tettem ezt, ami azt eredményezte, hogy nem kellett loholnom.

A buszról viszont bebizonyosodott, hogy megbízhatatlan, 3 percet, ha vártam, és kiírással ellentében (15.45) helyett korábban elrobogott. Szóval négy előtt már be is értem a városba, ahol megintcsak helyet foglaltam a váróteremben, és számviteli ismereteim vontam tuning alá, ezúttal csak az elméleti részt olvasgattam. A szutyok időben nagyon nem volt kedvem kimozdulni a gyógyszertárba, meg a dm-be, és végülis mindkettő útbaesett hazafelé. :) A sakkozó népek megint megérkeztek úgy fél 5 körül, pont előttem csücsültek le. Eredményekről nem tudok beszámolni, mert mikor kisuhogtam várni Tillcsi buszát, még nem dőlt el a játszma. És hát meglepődve tapasztaltam, hogy a lőrintés járat már érinti Kolontárt is, már nincs letakarva az útirányokat jelző táblán, a busz viszont nagyon vöröslött változatlanul. Amúgy pont akkor kezdett megint zuhogni, amikor ez beérkezett.

Majd szépen sorra a többi is jött, az úrkútit kivéve, kezdtem is aggódni. Annak szemüveges kapitánya mindig pontosan szokott érkezni, vagy időnek előtte...Fél 6-hoz közeledett az idő, amikor végre begördült. És mivel szakadt az eső, Eszterrel nem sokat társalogtunk. Meg amúgy is adódott a feladat, a gyógyszerkiváltás, és egyéb vásárlás. Egy kicsit felhúztam magam a patikusnőn, hogy beszólt egy pirula szedését illetően, gyakorlatilag a dokit kritizálta. Már ekkor valószínűsítettem, hogy váltás lehet a dologból, ha fél hónapig irányozták csak elő. Meg aztán amúgy is mit foglalkozik ezzel? Ha kell, akkor majd úgyis jövök még. Szerencsére emiatti mérgemet Tillcsinek sikerült eloszlatnia. És mivel az eső megszűnt, sétácskát iktattunk be, aminek során folytattam a füstölgést. :S Kedvesem végtelenül türelmesen hallgatott.

Közben persze a csapadék is újra elkezdett hullani, így mi újra összebújhattunk a nagy piros penny-s esernyő alatt. Azért azt is meg kell említenem, hogy az esernyő alatti csókváltásoknak van egy plusz varázsa, amit a lehetetlenebb időjárási kondíciók eredményeznek elsődlegesen. :) Tillcsiéknél aztán jó fél órát tartózkodtam, megízlelhettem az Angelina álma fantázianévvel illetett, nekem félretett süteményt, amely már az új Rama sütiskönyvből készítetett. Eléggé mutatós kreálmányt takart az előbbi elnevezés, és rendkívül finomnak is találtam.

Hazafelé aztán megint megriadtam kicsit, mert már benn állt a kettes kocsiálláson a járat, és mindenki fel is szállt rá, noha 18.50 felé járt az idő. Így szaporáztam lépteim, és utolsó előttinek felszambáztam a buszra. Most meglepően kevesen utaztak, nem is jött semmi ismerős. Azért jobb lesz odafigyelni a pályaudvarra érkezésre! Sikerült megint Chappy-lábnyom mentesen megközelítenem a lakást, ennek is örültem. Apu meg eléggé várt, gyorsan ki is osztottam a gyógyszereit kiemelve, hogy az egy hiánycikket jelentett belőlük, de ígéretet kaptam a mielőbbi megrendelésre. A szekántolást pedig mellőzte szerencsére. :) Én pedig ezúttal is korán kerültem ágyikóba a rituális Tillcsi-levélírást követően, mert az új rendszernek megfelelően este összefoglalót gyártottam Neki, felsorakoztatva Outlook-ban a küldeményeket. :)

Kedden aztán nagy lelkesedéssel nekiálltam Tillcsi sütiskönyvét böngészni, és abból a tetszetős recepteket kivadászni. Mivel a szkennelésnek nyomtató hiányában nem láttam sok értelmét, így maradtam a kézírásnál. Hirtelen ötlettől vezérelve pedig illusztációkkal is elláttam a receptúrákat, azaz lerajzoltam, hogy is fest a kész mű. :D Szóval ezen alkotás be is tartott nagyjából egész nap.

Apu folyamatosan jött is ellenőrzést tartani, hogy tart-e még a „sárgázás”? :D Azért hívta így a munkálkodásomat, mert sárga lapokra kerültek a sütik manuáljai. Persze néha megszakítottam a tevékenységet, fűtésen kívül azzal, hogy falatozzak az Anya által délelőtt készített kefíres lángosokból. Telefont is vártam, mert délelőtt Anya rákérdezett a modultechnikás üzletkötőnél a tényállásra, és azt ígérte, megsürgeti a szerelőfajzatokat, majd visszacsörög. Persze csak a Tillcsivel való telefonos értekezést követően észleltem, hogy bizony a szám rejtett maradt, így várhattam a visszajelzést. :S Már ekkor elkezdett bennem érni a gondolat, hogy amint lehet, személyesen érdeklődöm. Az estét pedig újra csak kórházsorozat-nézés zárta. Azt hiszem, ilyen röviden még sose írtam ide napi beszámolót. :D

Szerdán aztán együtt volt a Kis család háromnegyede. Ez sok jót nem vetített előre, szekírozásra számítottam. Délelőtt amúgy készre munkáltam a saját, 24 receptből álló gyűjteményem, nagy örömmel tűztem is össze a sárga papiruszokat, és innentől büszkén mutogattam is. Meg is kaptam a művész titulust. :) Kisebb vita bontakozott ki, mert szándékomban állt a neteseket megsürgetni. Anya képviselte az ellenpólust, de ezenkívül is elejtett egy-két beszólást főként a munkavégzésre vonatkozóan. Szerinte a kft-nek kellett volna telefonálnom mielőbb, és érdeklődni. Majd megint párhuzamot vont tesó és köztem, és megállapította, hogy Dodi nagyon hasonlít rá nyakasságot tekintve például. De a határozott fellépés hiányzik belőlünk, és ezen be is sértődtem, bár az egész összevetés nem tetszett. Nagy erőkkel vetettem bele magam újra csak a számvitelezésbe.

A délután második része kellemesnek mutatkozott, hiszen Tillcsivel adódott találkám. Az órás holtidőre pedig ellátódtam feladattal is, úgymint bankolás, telefontöltés, Dodinak ajándékvásárlás. S ezzel a modultechnikásokra való rápirítás került le a napirendről félig-meddig, mert azért foglalkoztatott a noszogatás gondolata üzletkötő intézkedésre várakozás nélkül. Ezúttal is rápacsáltam, amikor sietnék, naná, hogy késik a busz, ami tényleg kiszámíthatatlan. Ajkára 4 után érkeztünk (hétfőn meg már 4 előtt!), első utam az OTP-s automatához vezetett, ahol egy hölgynek is segítenem kellett a bankolászásban. Majd feltöltöttem lovefonom, és vettem le némi készpénzt is Anya számlájáról, hogy korábbi tartozását behajthassam. Ezen összeget amúgy vissza szándékoztam rakni a saját kontómra, így a pénzintézetbe mentem, aminek bejáratánál szembesülnöm kellett azzal, hogy záróra van. Ennyit arról, hogy szerdán hosszított a nyitva tartás (legalábbis az ügyfélkártyán is ez szerepel). :S Kicsit dühösen lépdeltem tovább, hogy körülnézhessek ajándékok tekintetében. Hmmm…ez a téma is rendkívül foglalkoztat alapból is, hiszen decemberben ünneptorlódás várható (Tillcsi születésnap, évforduló, karácsony). Dodival jobb helyzetben voltam, mert konkrét dolgot kellett keresnem, Tillcsi esetében ötlettelenség jellemző még. :S

Tesónak való vásárlást hamar letudtam, és a zsákmánnyal elégedett is lehettem. Ezután még adódott jó fél óra Kedvesem érkezéséig. És a korábbi megsürgetéses-érdeklődős gondolat itt öltött cselekvési formátumot, mert bizony kicsörtetettem a modultechnikás ügyfélszolgálati irodához. A jó előadás sokat számított, azaz úgy kellett panasszal élnem, hogy legyen is sürgetés, meg ne is. :) Így aztán maradt annak megtudakolása, hogy szerződéskötés után mégis mennyi a bekötésre várakozási idő. Az ügyintéző hölgy el is képedt, amikor a hónapos eseménytelenséget megemlítettem. Onnantól vette át a szót egy pasas, aki szintén nem tudta hova tenni az előbbi periódust. Végül jelenlétemben felhívta a szerelőfajzatot, hogy bejelentse neki a sürgős igényt. Megnyugtató választ nem kaptam, mert kiderült, hogy a családi házaknál használt kábel elfogyott, csak jövő héten érkezik az újabb szállítmány belőle. Abban maradtunk végül, hogy csütörtökön fel fog csörgetni a szerelőmanus. Megtudtam egyébként azt is, hogy egy két hetes betegség miatt vannak (elméletben!) elmaradva épp a noszlopi munkákkal, illetve hogy két részletben történik az egész szerelés: először a házba hozzák be a vezetéket, majd utána jön még egy team, aki a behangolást elvégzi. El voltam ragadtatva az egésztől, mert így nagyjábóli kalkulációm szerint a vezetékes telefon, és a net csak december elején köttetődik be ténylegesen is.

S amiért felmérgesültem, hogy így gyakorlatilag több, mint egy hónapom veszik el álláspályázatokat tekintve is, hiszen nincs felület, amin egyáltalán nézelődhessek hirdetéseket. Ergó pályázat sincs, nemhogy abból effektív meghallgatás, illetve munka. Azaz ténylegesen is elkezdtem letenni arról, hogy idén még sikerül elhelyezkedni. Ez pedig az a téma, ami nagyon frusztrál alapból is. De jelen esetben nem tudtam mást tenni, mint nyugtázni a hallottakat, annyi eredményt azért elértem, hogy nem várom a telefont ebben az ügyben.

Viszont azt is elhatároztam, hogy a nyakukra járok szerdát követően. Az egyetlen fegyvertényünk a szerződésbontás meglobogtatása lehet. Ha ők mondhatnak, amit akarnak (mert valamelyest most is ez történt: hogy a bánatba fordulhat elő a XXI. században, hogy kifogy egy raktárkészlet, nem lehetett volna azt nyomonkövetni és az anyagra való várakozási időt is bekalkulálni az egészbe betegségestől? Ez a cégnek se jó, hiszen minél jobban húzódik a beszerelés, annál később küldhetnek számlát is, még akkor is, ha a net elvileg „ingyen” lesz az 1. hónapban), akkor bizony érvényes ez a másik oldalra is. Itt is előadás kérdése az egész, néha kell blöffölni is! Az eset pedig végtelenül tanulságos: soha többet nem ugrunk neki az ilyen szolgáltatóváltásoknak a megfelelő körültekintés nélkül. Gyors összehasonlítás: invitelék anno annak idején szerződéskötéstől számítva egy hét múlva már szereltek is, persze azért az is igaz, hogy az nagyobb cég lehet. De ez nem mentség azért: ha vannak megrendelések, ráadásul szép számmal, akkor talán bővíteni kéne a gárdát is. Nem tudom, létezik-e vásárlók könyvéhez hasonló valamicsoda, véleményem beírnám oda.

Majd szedhettem is a lábaim, hogy időben odaérjek a pályaudvarra. Ezzel nem is adódott gond, egy 10 percet még vártam Tillcsire, akinek azonnal jeleztem, hogy vigyázzon, mert eléggé feldúlt lelkiállapotban létezem. Eszter kolleginája ezt azonnal magára is vette, és láthatóan félelem tükröződött az arcán. Tényleg jó tudni, hogy tart tőlem. :D

Mivel kimaradt egy feladatom, így a gyógyszertári látogatást is beiktattuk hazafelé menet ezúttal azt is közösen. És itt tudtam meg, hogy a pirulák dobozán Braille-írással a nevet és a hatóanyagot tüntetik fel (ezen írásra egyébként még a délután során figyeltem fel). Hazafelé aztán a napi eseményeket taglaltam Kedvesemnek, záporoztatva a káromkodásokat is, így a trágár Vicu is bemutatkozott. :S Nagyon felhúztam magam a mocskos ígéreteken szolgáltatóügyileg (fentebb vázoltam a vetítési pontokat) és munkaügyileg is (ti: a számlázói állásról mindenképpeni héten történő visszajelzést ígértek, amihez képest nem történt semmi szerdáig bezárólag. És már jártam úgy, hogy a döntésről nem kaptam tájékoztatást, holott ígérvényezték. Ilyen érzéseim most is adódtak.), úgy összességében is kiborultam a világ szemétségén! Tillcsi pedig próbált megnyugtatni, az együtt szitkozódás tetszett is. A káromkodás-sorozatért viszont szégyellem magam változatlanul. :S

Kedvesem egyébként átérezte problémám súlyosságát, így állások böngészéséhez rendelkezésemre bocsátotta a gépét megint. Az időlimit miatt azonban most is csak a hírlevélben kapott ajánlatokat néztem meg. A Jó Ügyész leveleit is elkezdtem lementegetni txt állományba, ám végül ez is félbemaradt. Na igen, mert az új metódus az volt, hogy az egymásnak írott fogalmazásokat pendrive-on csereberéltük. Viszont elhatároztam, hogy legközelebb állásportálokat is böngészni fogok, és alkalmasint pályázati anyagom is reptetem, azaz élek Tillcsiék kedvességével. Hazafelé aztán újfennt előkerült a munkátlanság, Szabina érdeklődött ezügyben. Sok változásról nem tudtam beszámolni a tavalyi osztálytalálkozó után, és ez felettébb bosszantott is. Egyébiránt rendkívül jól elcsevegtünk, nosztalgiáztunk, szinte észre se vettem, hogy Noszlopra értünk.

Itthon aztán magam köré gyűjtöttem a többieket, hogy elmesélhessem nekik, mire jutottam modulosat illetően. Anyával össze is vesztünk megint, miután ő megint a munkás telefonhívást sürgette, majd a fejemhez vágta, hogy „nem is akarok dolgozni”.

Csütörtökön Apu elhaladványozott a vérvételre, és mivel 9.40 előtt nincs busz, így csak azzal tudott megjönni. Kicsit örültem is, hogy nyugis délelőtt lesz legalább. Hát tévedtem, mert Anya nyaggatott egyfolytában a telefonhívással, hogy azelőtt ejtsem meg, még mielőtt eltávozik dolgozóba. Így tárcsáztam is a közvetítő lapon (milyen jó, hogy beszkenneltem!) megadott elérhetőséget. Meg is lepődtem, hogy egy gépi hang jelentkezett be, és kezdte sorolni az egyes osztályok mellékeit. A titkárság tűnt a legjobb választásnak ezeken belül, így azt pötyögtem be, és lejtettem el kérdésemet a számlázói állás betöltésre vonatkozóan. Valahol tetszett is a felelet, hogy még szabad, döntés csak később várható (bár már akkor sejtettem, hogy a héten ez felejtős). Csak annyit tudakolt még meg a hölgy, hogy pályáztam-e, ezután kaptam a határozatra vonatkozó rövid kifejtőst. Így mindenki megnyugodhatott. Miután Anya itthagyta köreim, befejeztem a blogot (csütörtökig bezárólag csak), illetve a leveleket is lementettem Tillcsinek. Apuval csak röviden értekeztünk, kicsit megviselte a vérvétel. Délután pedig rászántam magam a számvitelezésnek megint. Nagyon örültem tesó hazaérkezésének, de nem tudnám megmondani pontosan, miért is. Miután megérkezett, abba is hagytam a számviteli esetpélda megoldását, és inkább beszélgettünk. Eléggé közlékenynek mutatkozott, aminek mindig örülök is. És hát oda kellett adnom az órát, amire először morgott, míg fel nem fedezte az ébresztési dallamokat. Onnantól talán kezdte megkedvelni a konstrukciót, amiből hiányolta a világítást, az egész órákat jelző pittyenést, és kikérte magának, hogy nem vízálló (azaz fürdésnél is ajánlott levenni). Mondjuk örültem, hogy egyáltalán leltem digitális változatot. :P Csütörtök este aztán korai szundit rendelt el tesó, amit én nem teljesítettem, mert az m1-en vetített filmet (Túl gazdag) kísértem figyelemmel.

Előző nap nagy lelkesen megmutattam Dodinak a saját illusztrációimmal díszített Rama-s sütiskönyvet, azt hiszem, tetszést is aratott. Amúgy már kedd óta szemeztem a tepsis pizza receptúrájával, s most, hogy kiskuktám is lehetett, gondoltam, kipróbáljuk. Hát nem igazán aktivizálta magát tesó, így csak a kelő tésztát szemlézte, és jelezte, hogy szerinte mikor lehet már a tepsibe helyezni. Illetve a sütőt is ő izzította, hogy mire elkészül a feltét is, már előmelegítődjön a sütő. Egy vegyes pizza készült, oregánóval és borssal meghintett darált hússal és vegyes zöldségekkel. Tesó eléggé fente rá a fogát, rá is pacsált, mert a gáz kifogyóban volt, így dupla annyit kellett sülni, mint a receptben írják. Már alig várta, hogy a sajt is rákerüljön, noszogatott is rendesen. :) Én meg oszthattam meg figyelmem, mert persze apunak most is mindent a szájába kellett adni. Ezúttal a cipőjét köröztette nagy erőkkel és sok-sok káromkodással. Majd el is indult a szomszéd bácsi temetésére. Nagyjából ekkor lett kész a pizzus is, amit Dodi ízletesnek és laktatónak talált. Olyannyira, hogy el is szundított tévézés közben. Bár ebben benne lehetett az is, hogy megunta a nyüstölést, ami a beadandó feladata miatt érte. Igazából segíteni akartunk, de zokon vette az egészet (hogy konkrét terveit húzzuk át).

Kisvártatva Anya is hazaérkezett, előbb is, mint számítottam rá. Kicsit beszélgettünk "ebéd" közben. A vörösiszap aztán témát is szolgáltatott megint. Amikor apu belekezdett valami végtelen történetbe, illetve osztotta megint az ukázokat, hát otthagytam, és leheveredtem. Az alukálás pedig roppant pihentetőnek bizonyult. Nem nagyon mertem visszapihenni, mert féltem, hogy lemaradok a telefonolásról ez esetben. Így kicsit falatoztam, majd elvonultam nyugis körülmények közé, azaz az alsó konyhába. Jó volt hallani Tillcsi hangját ezúttal is. :) Este pedig újra csak bevackoltam a televízió képernyője elé, a Megafrász kötött le valamelyest.

Szombat délelőtt aztán sürgölődéssel telt (miután a piacon való körülnézést elódáztuk), Dodi ugyanis a tervei szerint visszatért Győrbe, így az elemórzsiáját kellett készíteni Anyával munkamegosztásban, aki vadul nyomta a Supaplex nevű játékot. Dodi végül a deles busszal távozott el hazulról. Szerencsére elkészültek nagyjából az étkei, ami nem, annak alapanyagait elcsomagolta, hogy az albiban megfőzhesse/süthesse. Tesó távozását követően összerámoltam nagyjából, mert a konyhában nagy a csatatér heti főzőcske idején.

Eközben érkezett haza apu, és ejtette el megint morgását, hogy Dodi se szó, se beszéd húzott vissza Győrbe, és a korábbi segítség is sztornózodott ezzel. Ez azt is jelentette, hogy majd nekem kellett a fűrészt odébbhurcolni. Persze nem ment káromkodásmentesen ez se, mert én nem szeretek egy dolgot kétszer megfogni, illetve a pocsékolást is utálom. Miután egy villanymotor működőképes állapotot mutatott, nem vágtam, miért kell még hosszasan járatni...Ez pedig újabb leordítást indukált apu részéről, aminek következtében ott is hagytam. Egy gyors később kézbesülő levél megírását követően pedig Forma-1-et lestem, hiszen az évad utolsó futama következett a háromesélyes (Alonso, Webber, Vettel) világbajnokságban. F1 izgalmasnak találtatott, bár hiányzott mellőlem valaki, akivel értékelhetek. :S

Ezután aztán kinyitottam megint a számvitel könyvet, és megoldottam két példát is, így már bizonyos tételek tényleg rutinszerűen mennek. Ezen ténykedést csak egy köszöntő sms írása és egy kis tévézés szakajtotta félbe, majd az újabb feladatmegoldást a rituális esti telefonbeszélgetés zárta le aznapra végleg. Tillcsi ismét lenyűgözött bámulatos gondolatolvasó képességével!!!

Majd következett is apránként az X-faktorális megint, ami most is nagyon szórakoztatónak bizonyult. A zsűri annyira viccesen tépte egymást, várom már, mikor lesz tányérdobálás, vagy káromkodás. :D És a két műsorvezetőn is jókat nevettem, amint megpróbálták egymást túldumálni a színpadon. :)

A zenés produkciók után aztán alváshoz készülődtem, ami aztán módosult, mert beugrott az Anyától kapott program futtatási megbízatás, így bekapcsoltam a gépet, s ha már így tettem, koptattam kicsit a klaviatúrát is. Amúgy se tudtam volna nagyon szundítani, mert gondolataim cikáztak.

A vasárnapot nem indítottam valami korán, fél 10-kor keltem ténylegesen egy újabb ismételt álmot követően (megfigyeléseim szerint 3 téma körül csoportosulnak ezek: család, munka, vitás kérdések). Majd a rituális kávézást követően tanulgattam egy kicsit, persze az aznapra kigondolt részek halasztódtak még mindig kicsit, inkább visszaismételtem és gyakorlatoztam. Anya ekkor kérdezte meg, hogy miért tanulok, mert szerinte semmi értelme sincs. Azért nem árt képben lenni a főbb összefüggésekkel újra! :P

Ebéd után kezdődtek a problémáim, szívem szerint aludtam is volna, meg nem is. Aztán azért kicsit pilledni sikerült. Épp kettőkor csörgött a vezetékes (jeee, még él a számunk! A t-mobilos elérhetőségem átmenetileg megszüntettem, mert nem akartam fogadni senkit!), és jelentkeztek be Karcsiék. Apu el is tűzött kutyákat bezárni, Anyát meg nem tudtam felébreszteni. Egyébként volt minden bajom, mert vízszintesben akartam nézni a Forma-1-et vállalva azt is, hogy uncsi futam esetén elaluszom. Hát...kicsit furcsa volt egyedül nézni a nagydíjat, Alex, a kis sörénykés passzivizálta magát, és az elszólásvadászat se találtatott fergetegesnek, és értékelni se tudtam, mert nem lehetett kivel. :S A nagy társalkodásból pedig kivontam magam, nem sokszor fordul elő ilyen.

F1 után aztán próbáltam kideríteni, miért is jöttek, és hát megtudtam, hogy Dodit köszöntötték volna, meg hát gondolom, apura is kíváncsiak voltak. A nyüglődésem a továbbiakban amúgy fokozódott, elő is kellett vennem Anya javallatára a melegítőpárnát. Ez már tényleg a kor, megfeledkeztem létéről! :S A párnázás mellett, mely az eldugult érzékeny hallószervem javítására szolgált, csak a forró kakaóig jutottam, amellett, hogy gyors zuhi után tévéztem. S csaptam le a gépre, hogy a korábban megkezdett levelet be tudjam fejezni, és szaporítani az olvasnivalókat Tillcsinek! :) Bár kezdtem tényleg azt érezni, hogy ez a nettelenség valahol jó is, többet pihenek, és a tanulástól se csábít el semmit. A jövőben azt hiszem, tényleg kevesebbet kellene a gép előtt ücsörögnöm!

Ezzel megint elérkeztünk egy hét zárlatához, amely a poszt végét is jelzi. Ennek terjedelmével abszolúte elégedett vagyok, s tulajdonképpen az eltelt 7 napos periódussal is, egy függő kérdésre nagyjából választ kaptunk. A nagy jóra viszont még mindig várakozom…A további eseményekkel még jövök! :P