Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Ezúttal november utolsó teljes hetének krónikáját adom közre. Elöljáróban csak annyit, hogy a betegség is makacsul tartotta magát, viták is adódtak, ám pozitív élménnyel is gazdagodtam. A rövid kis bevezető után következzék a részletezés! :)
Hétfő délelőtt megintcsak a szekírozásról szólt Kis családunkban, egy-egy megjegyzést pedig a szívemre is vettem. Nagyon bírom a kettősséget, amikor az egyik ős mond A-t, a másik B-t, amik persze szöges ellentétei egymásnak, és akkor akármit is teszek, én leszek a rossz. :S De ezenkívül hallásbeli csökkentett üzemmód működött sajnos még mindig, borzasztóan frusztrált ez is. Így egyébként féltem is minden telefonhívástól, amiből azért kijutott. Magic Jordán csörgött is, hogy délután folyamán érkezne beállítani a telefont és a modemet, amikkel aztán régi-új kommunikációs csatornák nyílnak meg. :)
Ebéd után rá is készültem lelkiekben a rendszerhelyreállító műveletre, és még Tillcsinek is sikerült maratoni válaszlevelet gyártanom korábbi felvetéseire. :) Ezzel épphogy végeztem, már meg is jött a szerelősrác, aki kicsit meglepődött már azon a tényen is, hogy egyedül fogadom. Rögtön be is masírozott a szobába, és nagy bőszen kezdett neki a modem csomagolástól való megfosztó műveletéhez. Majd az összeszereléskor derült ki, hogy rossz készüléket csatlakoztatott. Tévedett, mert mi nem hordoztuk a vezetékes számunkat. Ezen a ponton azt is hittem, hogy vége a netbekötésnek aznapra vonatkozóan. Ám végül csak a személygépjárműig kellett visszasomfordálnia a srácnak, és hozni onnan a megfelelő cuccot. Én pedig hiába is kínálgattam jó házigazdához illően, semmit se fogyasztott, inkább csak a bíbelődésre fókuszált. Kicsit mintha rosszallotta volna viszont, hogy a számítógépes asztal nincs elhúzva, így a vezetékek és konnektorok megközelítése nehézkes. Legnagyobb megdöbbenésemre az Outlook Express-t is beállította, és engedélyt kér az ottani levelek törlésére. Ábrázatom színeváltozását gondolhatjátok, néhány Jó Ügyésznek szánt írásba bele is olvasott vélhetően. Amúgy pedig megérzésem volt korábban, hogy az imént emlegetett fogalmazásokat mentsem Word-be is, így a deleteléssel sem adódott semmiféle probléma. :) A telefon nem akaródzott egyedül működni, ám a hiba oka is hamar felderítődött, egy rendszerbe iktatott invitel-es vezeték még akadályozta az adatok szabad áramlását. Majd szerződések gyors aláfirkantását követően távozott Magic Jordán, én pedig birtokba vettem a virtuális teret nagy-nagy örömmel, állásajánlatokat kajtattam, és válaszokat gyártottam. Mindeközben pedig szorgosan öntöttem magamba a forró aromás italt, hogy megfázásom is kúráljam. :)
Este aztán a telefont is kipróbáltam, Kedvesemmel beszéltem, akit sajnos nem tudtam meglepni annyira, mint szerettem volna. Tillcsi kitalálta a félmondatokból is, hogy én vagyok a vonal másik oldalán. J Kicsit furcsának tűnt a telefonolás, de nem tudtam egyértelműen eldönteni, hogy ez nem a halláscsökkenés miatt van-e: ugyanis sokkal halkabban hallottam mindent. Be kell vallani, nagyon örültem a világrend helyreállításának, hiszen később a gazdász pajtásokkal is folytathattam csevejt. És hát korábbi fogadkozásom a 10 órási takarodóra elég gyorsan befejeződött.
Kedd reggel Apu visszament Farkasgyepűre. A készülődés megint megérne egy külön litániát. Majd kicsit összemorogtunk Anyával, akinek elmondtam a hétvégi meglátásaimat is, amit persze ő vett zokon. A délelőtt és a délután java része álláspályázatok írásával és küldésével telt. Majd készülődhettem is a randira, halláskiesés ide, vagy oda, rég láttam Jó Ügyészkémet és hiányzott a Drágám.
Tekintettel a betegségre, az egy órás várakozási időt a fűtött váróteremben töltöttem németet olvasgatva. A randi pedig ismételten varázslatosra sikeredett, nagyon jólesett a séta a friss levegőn. És nagyon értékeltem azt is, hogy Jogász-doktorom kitalálta a középfok végzettséget igénylő állásokhoz a bűvös mondatot, ami a pályázat létjogosultságát alátámasztja (köszönet érte, mivel később írásba is adta!:))
Egy rejtvényünk is adódott, ugyanis valaki ránkköszönt ismételten. Ezen helyzetek még furcsák nekem, ám idővel az illetők kilétére fény derül. Így történt ez egy korábbi eset kapcsán is. Új információként pedig megtudtam, hogy a fénymásolós hölgy, aki Tillcsit erőteljesen mérgette is nemrégiben, egy ismerős volt. :) Zolival is szerettem volna néhány szót váltani, így fordulhatott elő, hogy nem pislantottam túl gyakorta rá az órácskámra, és végül háromnegyed 7-kor indultam Kedveséktől. Vicu futását innentől képzelhetitek. Krisztián szóvá is tette, és bevéste képzeletbeli ellenőrzőmbe az elégtelent a késésért (merthogy "Te nem szoktál késni...").
De legalább tényleg nem lesz tüdőlötyögésem sem, és a napi edzés is letudódott. Viszont tényleg nagyon kell figyelni az időre, mert hó esetén esélyem sem lesz elérni a járatot. Mondjuk örültem a futás nyomán kialakult későbbi köhögésnek, reménykedtem a megfelelő hatásban (azaz szakítsa fel az összehalmozódott váladékot). Na, alighogy felvetültem a Hínárhajú buszára, és kifújtam magam, már társaságot is kaptam. Emlegettem már egynéhányszor a Janit, aki megintcsak odaült, én meg koncentrálhattam a mondókájára nem kicsit. Szerintem akkor is ő beszél halkan. A központban aztán hármas konferenciává bővült az eszmecsere. Itthon gond nélkül bejutottam a lakásba, Chappy nevelő eszköz se szükségeltetett. Majd megírtam rituális ténykedéseket követően az 1000. (igen, az ezredik!) levelet Kedvesemnek. Ki kellett ezt emelnem a statisztika kedvéért is. :D
Majd nagy tanácskozásba kezdtem Ágival, mert vártam is, hogy kifejti a „nagy újságot”. :D Az este aztán sorozatnézéssel zárult, hiszen kedd révén kedvenc kórházsorozataim vannak napirenden, amiket ezúttal kicsit nagyobb hangerővel követtem nyomon.
Szerdán leginkább a pihenés volt a meghatározó, bár ez délelőtt csak elméleti síkon létezett. Ekkor már igazán frusztált a halláscsökkenés, így kicsit vártam is, hogy Anya eltávozzon dolgozóba, és a délután egy részét legalább alvással tudjam tölteni. Ezúttal a terv és a tény egyezett egymással, sikerült elbólintani egy Poirot-történeten. Amúgy pedig elkezdtem regisztrálgatni munkaközvetítők honlapjaira is, az álláskeresgélés következő lépcsőfokaként, illetve Tillcsim jogi előadását olvastam át. A tesztkérdéseknél aztán ismét bebizonyosodott, mennyire egy hullámhosszon vagyunk, ugyanis én ugyanarra gondoltam visszaellenőrzésként, mint korábban Ő, s egymástól függetlenül alkottunk. :)
Sajnos csütörtök se hozta meg a várt javulást hallás szempontból, így megint rákezdtem az orrcsepp alkalmazására is. S ilyenkor igazán koncentrálnom kellett minden egyes mondatra, és ez igaz a telefonokra is. Persze ebből is kijutott, a veszprémi kékoroszlános biztosítóhoz kellett volna mennem hétfői napon bemutatkozási célzattal. Direkt írtam eként, mert nem reklámozok semmit! :) A telefonbeszélgetésnél pedig fokozott összpontosításra volt szükség, de így is nyomoznom kellett, hogy végtére is melyik biztosítóhoz kellene mennem, az infókat pedig szépen feljegyzeteltem a biztonság kedvéért.
Dél körül hazaérkezett apu is, kezdetben barátságosnak tűnt, aztán átváltozott a beszélgetés hőbölgéssé és vitává. A fő problémája az volt, hogy nem készült még el a halászlé (mivel a hal nem olvadt ki még akkor), utána meg azon lovagolt, hogy íztelen az egész. Nem is nagyon szóltunk egymáshoz innentől kezdve.
Anyával értekeztünk inkább, és határoztuk el, hogy megelőzzük magunkat ünnepek tekintetében, és készítünk némi vendégváró süteményt, így barackot is. Míg ő pihent, addig én megsütöttem az első adag félgömböcöket, bár nem sikerültek jól, ellaposodtak. Inkább volt az pogácsa, mint félbarack. :S A második adag jobb lett már, de valami flúgja ennek is adódott. Azért összeillesztgettük a fél darabokat, és töltelékkel össze is ragasztottuk őket. A kevercsből pedig elszabtuk a mennyiséget, jócskán maradt, ám ezt lefagyasztottuk későbbi időkre. Semmi nem mehet pocsékba minálunk! :)
Majd enyém lett a feladat, hogy megfessem a barackokat, így a vérnarancsra színezéssel munkálkodtam. Az aromásdoboz meg is tréfált, és még a pulcsimra is jutott a vérnarancsból. Úgy néztem ki, mint aki most jött valami öldöklésből. Szóval Csetlik megint alakított. :) Reméltem, hogy azért az ujjaimról majd lejön a szín, körömkefés levakarcolás segített ebben. Közben valamelyest múlott az alapvető rosszkedvem is, mely a délelőtti anya-piszkálás miatt alakult ki.
Péntek megint egy morgással kezdődött, apuval ismét sikerült összevitáznunk a főzést illetően. Bár megszokhattam volna már, hogy lehetetlen megfelelni neki. Így kicsit vártam is, hogy indulhassak Ajkára, ugyanis meghívást kaptam a Sinosz ajkai szervezetének rendezvényére, mely a siketek világnapjának megünneplését célozta. Másfelől pedig családi mókának ígérkezett második famíliámmal. :) Mondjuk ez kicsit furán is hatott, főként ha belegondoltok, hogy ekkor még tartotta magát a fülgyulladás miatti halláskiesés.
Ahogy az lenni szokott, megintcsak késésben indultam, elszöszmötöltem a megfelelő öltözék kiválasztásával. De mivel péntek volt, így számíthattam kisebb csúszásra közlekedést tekintve. A jóslat aztán helytállónak is bizonyult. Ajkáig pedig társaságot is kaptam, Kata unokatesómmal alaposan kiveséztük az aktualitásokat. Majd megvártam vele a polányi járatot, aztán Tillcsiék felé vettem az útirányt. Hangulatos gyalogolást tudhatok magam mögött, hiszen nem mindennap szolgáltat zenét ehhez a Bányász Fúvószenekar, amely az Agóra téren állomásozott. Aznap nyitották az ajkai karácsonyi vásárt előbbi helyen.
Kedveseméknél egy csokitojás és egy C vitaminos tabletta elfogyasztását követően indultunk is a Vörösmarty Gimnáziumba, ennek aulájában került sor az eseményre. Sikerült elsőként érkeznünk, persze ennek oka az lehetett, hogy el kellett helyezni az asztalokat, székeket, és a hangosítást is be kellett üzemelni. Ekkor kicsit úgy éreztem magam, mint elefánt a porcelánboltban, mivel mindenki elutasította a segítségemet, mondjuk így legalább Tillcsi se maradt magára. :) Talán úgy nem alakult volna ki a faramuci érzetet keltő szituáció, ha jobban be vagyunk vonva az előkészületekbe. És hát hogy erre se legyen panaszom, az elnökasszony megbízott a jelenléti ív nevekkel való feltöltésével. Bár kezdetben ezzel se bíbelődhettem, mert míg én az alkalmat vártam a vendégek megközelítésére, addig a vezetőség begyűjtötte az aláírásokat. :)
Végül aztán eleget tudtam tenni a feladatomnak, olyannyira belelendültem, hogy majdnem lemaradtam a műsorkezdésről is, miután tombolaszelvényekhez is neveket kellett gyűjtenem. Így gyorsan lehuppantam Tillcsim mellé, vigyázva arra, hogy ne zavarjam meg mozgolódásommal a felvezetést. Színvonalas előadásról volt szó, különösen a jeleléses ének és a tánc nyerte el tetszésemet. Ami viszont nagyon nem tetszett, az a táplálékkiegészítőkről szóló termékbemutató. Itt a két nőszemély időnként jelentős ellentmondásba keveredett önönmagával. Másfelől nagyon nem hittem ezen termékekben. Ha ezek sikeresek lennének csak feleannyira is, mint amennyire nyomatták, akkor feleslegessé válna a kórházi kezelés. Egy önként jelentkezőt is kértek egy kókusztejes bőrápoló letesztelésére, persze senki se akaródzott menni, az ellenállást nagyon érezni lehetett. Végül aztán némi ráhatásra egy hölgy vállalta a tesztalanyiságot. Azt nem tudtam viszont eldönteni, hogy tényleg hasznosnak találta-e a kézmosást, vagy csak nem mer hadakozni a hölgyekkel. :)
Lehet, pofátlanok voltunk, de Tillcsivel végigdumáltuk szinte a mondókát. Néha-néha majdnem hangosan felnevettem. Úgy elképzeltem aput, akinek nagyon jól állna ez a termékrátukmáló szerep, és maga az előadás is vicces lenne egy-egy végeláthatatlan, ámde annál ütősebb sztorival. Rögtönöznék is ide gyorsan valamit, hogy érzékeljétek, mire is gondolok: „nagyon jól jött volna ez az omega-3-at is tartalmazó kapszula a szovjetuniós masírozás idején, ahol majdnem éhenhaltam. De ha lett volna omega-3, máris rendbejött volna a vérnyomás is, azon túl, hogy a katonák lábainak vérkeringése is fokozódott volna olyannyira, hogy nem érezték volna annyira a hideget!” :)
A termékbemutató aztán tombolával ért véget. Gyors egymásutánban pedig ismerős nevek csendültek fel, úgymint Zolié és Marcsié. Ők egy-egy hiperszuper mosószerrel lettek gazdagabbak. Szegények nem is tudták szerintem, hogy kerültek ők fel a szelvényekre. :D Akkor kacagtam volna igazán, ha Tillcsim is nyer, habár így se volt semmi látvány, ahogy Zoli kackiásan kivonult a nyereményért. :D:D:D
A sorsolás után pedig lehetőség nyílt vizelet-vizsgálatra is, valamint vérnyomásmérésre az egészséges életmód jegyében. És akárhogy is próbáltunk láthatatlanokká válni Tillcsivel, csak-csak rendelkezésünkre bocsátottak pvc pohárkákat is, amik aztán szuvenírként eltűntek a táskámban. :) A pogácsák pedig a bendőmben, bár azok csak elősüteményként funkcionáltak, hiszen gyakorlatilag végigkóstoltam mindent. Ettem én Tillcsi helyett is, bár azért sikerült belediktálnom egy pogit és egy tallossallért (így hívom a sajtostallért, nem elírás!). Kicsit sikerült a falatozással is cukkolnom, mint ahogy az is beszédtémát képezett, hogy nem volt valami meggyőző azzal kapcsolatban, hogy én vagyok a barátnője. Bár ez is csak a védelmemet szolgálta, mint később megtudtam.
Az eseményt a táncos produkció zárta, és természetesen a csoportképek. Itt elmondhatom, hogy életemben először zavart a fotózás, végül azért ott pózoltam Tillcsi oldalán. :) Amúgy közös képek is készültek, bár ezek gondolom jobbára orv lesikattintgatások eredményei.
Majd következett a vacsora a Velvet Étteremben. Helyet foglalva előjöttek bizonyos problémáim, amikor is küzdöttem a hányingeren túl azon is, hogy úgy tudjak orrot fújni, hogy fél hallásom ne veszítsem el. Először italokat szervíroztak, majd sorra az ételeket. A brokkolis pulyka találására nagyjából rendbejöttem. Az adag viszont nagynak bizonyult, de mivel volt lehetőség csomagoltatásra, így éltem is ezzel gondolva falánk Kis családomra is. :) De a pocsékolást amúgy is utálom. Végezetül kis ajándékot is kaptunk: mindenki választhatott kedvére egy-egy szalmadíszt, illetve kártyanaptárat.
Klassz kis este volt mindent összegezve, bár aggódtam Tillcsiék miatt, hogy épségben hazaérjenek tőlünk, hiszen a havazni is kezdett.
Szombat délelőtt míg a mosógép üzemelt, addig megfőztem. A választás a mexikói rizses húsra esett, ami a Knorr Rafinériás receptgyűjteményből való, de már megbántam, hogy emellett döntöttem. Darált hússal egyáltalán nem ízletes!!! Amúgy meg leginkább aput csitítottam, mert Dodira szállt rá. Az volt a problémája vele, hogy alszik, egyszerűen nem érti meg, hogy dolgozott csütörtökön, és nyilván emiatt fáradt. És hiába mondja, hogy fiatal, bírnia kéne...a pihenés fontos! Így éltünk is ezzel ebéd után.
Délután pedig beszélgettünk kicsit tesóval leginkább a karácsonyi ajándékokról és szilveszterről, de nem tudtunk egymásnak jó ötletet adni. :S Az idillnek aztán megint apu vetett véget, és onnantól Dodi is elzárkózó lett, de a vitájuk már korábban kezdődött. Szerintem érvénybe lépett a helyettesítési hatás itt is. :S Amúgy pedig filmeztünk, addig míg öcsikém el nem szunyált, illetve a lemez meg nem akadt (azóta követem nyomon a Feláldozhatóak-at…).
6 körül Anya is megérkezett, mert a postás 5. szomszéd hazahozta, így legalább nem kellett másfél órát várnia. Kis csevegést követően aztán mindenki bevackondírozta magát a tévé elé, így gyakorlatilag X-faktorálissal adtuk át eme napot a múltnak.
Vasárnap pedig megint a piszkálásról szólt Dodi készülődése mellett. Délután aztán harci feladatot is adott tesó, miután mindennel elkészültünk. Egy önéletrajzot kellett készítenem számára megadott minta alapján. Hát ez nem ment könnyen, le is hurrogott a hasábos tördelésben való hiányos ismereteim miatt. Ez pedig ösztönzőleg hatott maximalista énemre, dominálni kezdett a csakazértismegmutatom, hogy megy ez! :) A szerkesztés jegyében tettem szert pdf-ből word-re konvertáló programra is. Nagy örömmel küldtem át Dodinak este a kész művet, s ekkor álltam neki saját önéletrajzom átstrukturálásának is. És hát ezen hét is nyugis beszélgetéssel zárult virtuális körökben. Ilyenkor örültem fokozottan a messenger-nek, ahol olvashattam és csetteghettem, nem volt szükség kiesett érzékemre. Bár azért azt tapasztaltam, hogy a többi érzékszervem megpróbálta pótolni a hiányt.
A hét tehát megint változatosságot nyújtott, végre a netes szolgáltatás is helyreállt. Azt is megtapasztalhattam, hogy ilyen halláscsökkenéssel élni. A nagy jóra viszont még mindig várni kell! Természetesen tudósítok mindenről a továbbiakban is. Következő írásomig legyetek türelemmel!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése