felszálló ágú életszakaszban...:)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Újra itt vagyok, és csettegek, hogy lemaradásom csökkentsem. Két januári héttel vagyok még lemaradva magamtól, ezekből megtudhatjátok majd, milyen változások történtek életemben, és ezek milyen hatást gyakorolnak majd a későbbi naplóírásra. De ne szaporítsuk feleslegesen a szót, vágjunk is bele január 3. hetének históriájába még viszonylag részletes formában!

Január 10-e hétfő nagyjából békésséggel köszöntött rám, már ami a lelkieket illeti. A nap során kiterjedt levelezést folytattam, illetve előkészültem a másnapra időzített hivatali látogatásnak a szükséges papírok előkeresésével.

Állásügyben amúgy elkenődtem megint, mert az Ajka Tv-n hirdetett pozíciót mire felhívtam volna, már nem volt mit. Érdekes ez, hogy egy hétvége alatt betöltik a helyet...Gondolom, a kapcsolatok domináltak!

Szóval sikerült lenyugodni, ehhez hozzájárult, hogy azt csinálhattam, amit szerettem volna. Anya is azt mondta, hogy bíbelődjek, amivel szeretnék. :) Így iperedett a blog egy bejegyzéssel (szilveszter-újév), a következőt is elkezdtem, aztán hagytam is félbe a hivatali levél miatt. Amúgy meg a Marcsitól kapott szkennelt formátumú receptgyűjteményt nyomtattam még ki, és szabadítottam fel helyet a gépen. És hát Bérmakeresztanyám is megörvendeztettem néhány sorral. Hát nem gondoltam volna, hogy ennyire örömet szerzek neki érdeklődésemmel. Ez jó érzés ám! Azt hiszem, az önbizalmi válságokban a kapcsolatfelújítás is jó terápia lehet nálam a Tillcsizés mellett. A Jó Ügyésszel való összhangunk pedig változatlanul kiváló, mi sem illusztrálhatja ezt jobban, hogy egyidőben kerestük egymást mobilon (ha már őseink foglalták a vezetékes vonalat). :)

Vacsora után pedig az üzenet írás mellett döntöttem Szilvi irányába, hogy javasoljam akkor január utolsó hétvégéjét a találkozóra. Pont neki pötyögtem, mikor hívott Szilvi. Hát először azt hittem, én barmiuszkodtam el valamit. Jelentkezett röviden, hogy 9 után ingyen tudnánk beszélni, ha megadom a 70-es számot újra, mert váltott telefont, amiben mentette. Kicsit féltem is a beszélgetéstől, mert égett is a pofim a tali tilitoli miatt. :S
Végülis jó órát beszéltünk, csak hát nem lettünk okosabbak találkozóügyben! :(:):S Mit beszéltünk, beszélt. :D De klassz volt hallgatni is. Az órából körülbelül 15 minutumot, ha kaptam. :D Jót nevettünk ám azon, hogy nem tudjuk összekalapálni ezt a találkozót, bár nem csak rajtunk múlik itt sem. Azért sokmindent mesélt így is, és nagyon készülni akar érkezésünkre. Tényleg kellemes volt hallgatni is! :)

Negyed 12-kor már megérkezett Anya is, és hozott nekem finomságokat! Először egy fahéjas csigát feleztünk meg. Aztán megkóstoltatta velem a törökcipót, ami szintén ízlett. Innentől ott toporgok majd az ajtóban, hogy hozott-e nyalánkságokat. :D Témában is előpenderített ilyet mindenképp, gratulált Tillcsivel való eljegyzésünkhöz! :D Mókás távolabbi családom van: az egyik unokatesóm összerakja félinfóból, hogy babát várok, a másik meg, hogy férjhez megyek. :D:D:D Hát egyszer biztos teljesedik is mindkettő, egyelőre vágy kategória.
Kedden aztán készültem a nagy hivatali látogatásra, és a táppénz-bér rendezésére. Ez viszonylag hamar lebonyolódott, ám Adrival igen-igen elbeszélgettünk főként munkatémában. Meséltem neki munkapiaci tapasztalataimról, egyiken-másikon jókat derült, egyúttal fogta is a fejét, hogy mily nagy az isteni állatkert. Majd a támogatással kapcsolatban is megnyugodhattam, hogy minden rendben van. Így jó két órás csevegést követően battyoghattam haza, és készülhettem is mindjárt a Jó Ügyésszel való randevúnkra, mely most is fantasztikusra sikeredett, sokszor csaltunk mosolyt a másikunk arcára. Kellemes kis napzárlat volt ez, bár az estét az elmaradhatatlan msn-parti zárta.

Szerdán aztán megint beszélgetős napot tartottam, Anyával veséztünk ki mindent. Ezt egy telefonhívás szakajtotta meg, a jegyzőnő rendelt magához. S mivel bankolást terveztünk délutánra, így ez átcsúszott csütörtökre. Azért kíváncsiságom felpiszkálta kellően a dolog, viszont csak munkaügyre szűkítettem a dolgot.

Ebéd előtt kicsit utánanéztem a befektetéseknek, kamatkondícióknak. Most csak lekötésekben gondolkodtam rövidebb távon. Végülis az Unicredit Bankra esett a választás. Így felkerekedtünk Anyával ebéd után. A bankot vettük célba először is, ahol meg én lepődtem meg az egész ügyintézési meneten. Kerestük a sorszámhúzót, de nem alkalmaztak itt ilyesmit. Abszolút családias hangulat uralkodott már itt, jött a kiscsaj a szokásos segítséges kérdéssel. Akkor tolta elém a kondíciós listát, amiben a számlacsomagok adatai vannak költségtételekkel együtt, és hát javaslattal is élt. Aztán firtatta a munkahely kérdést is, de ez szükséges is volt ahhoz, hogy lesz-e rendszeres jóváírás, mert akkor megint más számlacsomagot lett volna érdemes választani. Kicsit noszogatott is, hogy OTP-ből hozzam át ide a folyószámlát. Abban maradtunk, hogy visszatérünk a kérdésre. Első hatalmas vigyorex akkor következik el, ha eléri az így gyarapított összeg az 1 milliót. :D Aztán végzettségről kérdezett még, és sűrűn felemlegettük Farkas Szláj bácsit. :D Akkor mondta, hogy 1 évvel járt fölöttem Széchenyin is, ugyanúgy fősuli (logisztika szakkal) + egyetemi kieg (pénzügyi-döntésekkel), és ő is bejárt, igaz, vonattal. Megmondta: "a kolesz annak való, aki nem akar tanulni!" :D Anya pusztult, és visszakérdezett, hogy az albira is érvényes-e ez. Hát...valamilyen szinten igen. De koli az egymilliószor rosszabb szerintem, ott nyüzsi van örökké!
Aztán évfolyamtársam is megszaladt, és egyből rávágta, hogy én C-s voltam a közgázban. Ő meg A-s (nekem is annak kellett volna lennem, eredetileg az is lettem volna, ha nem döntök úgy, hogy német és az azzal járó heti plusz két óra felejtős!). Csak hát akkor nem ugrott be a neve. :D Már tudom, hogy Csilla. :D
Amúgy a másik csaj roppant készségesnek tűnt, megmutogatta a netes felhasználói felületet is. Majd még kell mennem a kártyát aktiválni, mert azt is megcsinálják ők. És hát úgy döntöttem, hogy a kártyadíjat is akkor rendezem. Jobb azt a pénzt addig magamnál tudni. :D Közben kijött a fiókvezető hölgy is, szimpatikusnak is tűnt. Az már kevésbé, hogy Anya egyfolytában dünnyögött, hogy kérdezzem meg a bejutás mikéntjét. Meg is fogom tenni ezt, bár nem gondoltam volna, hogy a légkör ennyire bejön. Meg úgy jó is lenne emberekkel csevegni pénzügyekben is.

Dolgunk végeztével aztán gyors bankösszehasonlítást tettünk, eddig ez volt a favorit. :) Itt talán a fiatalokra helyeződik a hangsúly, mert a fiókvezetőn kívül minden ügyintéző 30 alatti. De ha legközelebb megyünk bármelyik bankba, ott is megkérdezem a bejutást. Érdeklődni lehet. :)
Bankolás után nézelődtünk ruhák terén elsősorban. És a fahéjas csiga is előkerült, de végül nem tértünk be a pékségbe. Inkább boltoztunk tovább, és ez abszolút kikapcsolt. Olyannyira belelendültünk ebbe, hogy az élelemvásárlást is beiktattuk a Lidl-Tesco-Euros környékén. Így lett a sütés délutáni programjából pénzköltés. Hazafelé aztán kiszúrtam Katát, aki nagy szekérre támaszkodott, szekántolási alapot szolgáltatva. :) Szóval kellemes kis napocska volt ez is, élménydús azért, melyet Kedvesemmel való telefonbeszélgetés tett teljessé a szokásos msn-es csacsorászás mellett.

Csütörtök reggel aztán eleget tettem a hivatali látogatásnak. A jegyzőnő rögtön a polgármester irodájába invitelt, és zárt ajtók mögött adta elő mondókáját. Ez tulajdonképp egy lehetőséget jelentett, hogy pénzügyi ügyintézőként ténykedhetek egy próbahét erejéig. És ha megy minden, akkor átvehetem Sárkány2 helyét, ha nem, akkor pedig a közcélú foglalkoztásból lesz letudva egy újabb időszak. Azért felkészítettek nagyjából arra is, hogy Sárkány2-vel nem könnyű együtt dolgozni, van egy kiállhatatlan stílusa. És hát anyagokat is kaptam a felkészüléshez, hiszen az önkormányzati számvitellel korábban nem találkoztam. Adódott tehát 3,5 napom az elméleti továbbképzésre. Ebből viszont a csütörtököt le lehetett számítani, mert alig olvastam valamicskét. Az esti randi lelkesített, bár a jogszabály-elemzés-értelmezést elmaradt. Ellenben tettünk egy kellemes és roppant vidám hangulatú sétát megintcsak. Az eső ellenére fantasztikusan éreztem magam, az esernyős andalgásnak is van valami varázsa. :) Érzelmileg megint sikerült feltöltődni egy apró ovis invitálás miatt is a randevún túlmenően.

Péntek a tanulgatásról szólt, ekkor már intenzívebben olvasgattam, és jegyzeteket is készítettem szépen sorban. Ezúton is köszönöm Jó Ügyészemnek a jogszabály-szűkítéshez nyújtott segítséget. Még némi sorozatles és sütkérezés is beiktatódott viszont lazulásként. Utóbbinál a választás a Rótsíld kuglófra esett a fahéjas csigusz mellett. A masszák kóstolászásában jeleskedtünk is kedves mindnyájan. :D Alig győztük kivárni a süteményt. Aztán fokozatosan újra belelendültem az ÁHT-be (=államháztartásról szóló törvény), míg Dodi el nem kezdett nyaggatni a filmnézéssel. Eleinte hallgattam, és jegyzeteltem, aztán csak-csak elcsábultam Narnia krónikája 2 irányába. :) Ezen tevékenységet aztán Kedvesemmel való telefonolásunk után is folytattuk tanulás-nézés formában, míg agyam fel nem mondta a szolgálatot a tanulgatáshoz. :) A kikapcsolódás pedig kellett.

Szombaton megintcsak ismeretbővítés zajlott a szokásos ténykedések mellett. Ez alatt a főzőcskét és a fűtést kell érteni. Kicsit vártuk haza aput is, aki kontrollvizsgálatra ment Szombathelyre Marcsival. A jogszabállyal sikerült egyébként haladni, ezért is tarthattam estefelé kis szünetet. Miután meghallgattuk apu beszámolóját, engedtem Dodinak, aki sétára invitált. Ám ezt sikerült elhúzni alkonyatig. A szőlőhegy felé vettük az irányzékot, láttunk is legelésző szarvast, és fácánt is. Viszont nagy kört nem tudtunk tenni, mivel nagyon megrémültem néhány zörgéstől meg a dagonyától.

Így hazalépdeltünk nagy-nagy ius murmurandi mellett, melyet Dodi szolgáltatott. Sikerült kis sérülést is összeszednem, így én meg azt ápolhattam további ÁHT-zás mellett. Aztán azt este sajnos megint parázs vitát hozott, így a jegyzetek hamar elfelejtődhettek. Az elvágyódás pedig újra csak végtelenül erős lett, apu megint olyanokat vágott a fejemhez, amelyek mélyen sértettek!!! S ezen összezördülés rányomta a bélyegét a másnapra is.

Vasárnap egyébként megint jeles naphoz érkeztünk Tillcsivel, nevezetesen a 13. hófordulónkhoz. :) Erről most csak levelezésünkben emlékeztünk meg, Kedvesem ismét meghatott szívhezszóló soraival.

A tanulás-ismétlés mellett ebéd után kis sétára indultunk megint Dodival. Ennek a kimondottan tavaszias is idő is kedvezett. Ezúttal is a szőlőhegy felé lépdeltünk. Először is felkapaszkodtunk a Papp-dombra, ahol is én leginkább valami szakadékot kerestem (hiába). Ehelyett csak meredekebb lejtőt találtunk. Majd a pincesorokat vettük szemügyre, ahol lőttünk pár fotokópiát is.

A kis búvópatak nagyon tetszett, és tulajdonképp a túra is. Morfondíroztam is, hogy Tillcsit mikor is hozzam el errefelé. :) A régi szőlőnk helyét firtattuk Dodival, és néhány nosztalgikus, őszt idéző elem is előkerült eközben (ti.: krumpiszedés és szüret közben tanulnom kellett az Itt van az ősz, itt van újra c. klasszikust). És még őzgidát is láttunk, a jószág szokatlanul későn ugrándozott tova. Én viszont még felfedezni véltem az elefántfűben továbbra is. :)

Az elefántfűben készítettünk néhány szavannás képet is, rendkívül jól szórakoztam közben. Ezt csak fokozta, hogy tudtam érdekes megfigyelésekkel szolgálni tesónak, melyek kapcsán előbb kinevetett, de végül belátta, hogy igazak. :) Fél 4 körül érkeztünk haza. A kis kirándulásunk képeit tartalmazza az alábbi slideshow.

Kicsit még tanultam, és megint csak filmeztünk tesóval. Majd készültem lélekben a munkanapra, amely tartogatott kihívásokat.

A hét tulajdonképp pozitívnak tekinthető, felszálló ágba kerültem valamelyest. És hogy mi történt a folytatásban, arról szóljon egy következő íromány. Most zárom is bejegyzésem a szokásos jókívánságaimmal. Még jövök mindenképpen, addig is vigyázzanak rátok a ferengik! ;)