munkából munkába :)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Most még lendületben vagyok, és némi szabadidővel is rendelkezem, így újabb bejegyzést alkotok. Itt megtudjátok végre ténylegesen is, miért eszközölök változtatásokat a blogolás tekintetében.
Mint az előzőleg már írtam, január 17-én munkanap köszöntött rám ismételten a hivatalban. Kicsit komótosan készülődtem össze reggel, bár kíváncsian is vártam a ténykedést. 7-kor még nem értek be a pénzügyes hölgyemények, így Adrival beszélgettem. S megtudtam, hogy nem marad 5-ig, mindennap fél 3-ig van, de annyival előbb is jön, ez megegyezés kérdése a jegyzőnővel. Aki magához is rendelt, mindjárt az elején. Bár mindenképp mentem volna vissza a jogszabállyal és könyvével. Elmondta az elvárásait, hogy egyedül leszek, nincs idő különösebben betanítani. Ha megy, akkor alkalmaznak, kinevezést kapok köztisztviselőnek, ha nem, akkor meg a közcélú lesz teljesítve. Próbáljak előirányzatokban gondolkodni és teljesítsek maximumon!
Így előbb azért megismerkedtek bankolással, könyvelési doksi gyártással, és fénymásolással. :) Majd közölték, hogy át kell ülnöm a Sárkány2 helyére, mert a jegyzőnő odavan, hogy rossz pozíciót vettem fel. Persze a pénzügyesek igazolták magukat, hogy alapdolgok nélkül nem lehet nekiállítani senkit semminek. :) Készíthettem a kincstárnak a pénzforgalmi jelentést, ami persze többször elszállt adatostul. Mert persze menteni nem lehet közben, és néha mozgás visszafelé szükséges volt, és ha túl az elejére mentem, a hibaüzire nem jót jelöltem, akkor kezdhettem elölről.
Egyeztetéseket követően aztán jöhetett a kerekítési hibavadászat, majd a nyomtatás. Aminél kiadta Sárki, hogy gátoljam meg a lapelakadást. Szerintem amikor kész lett az első példány, akkor húzódott ki a kábel. Mert hatalmas paksamétát jelentett ám ez. Aztán kinyomtattam duplán, miután meglett a probléma, mondjuk véletlenül történt ez is. Meg hát kell egy az irattárnak is. :D Ezek szortírozásával elvoltam. A lefűzéssel szintén, de még nem megy precízen, ami szintén bosszant ám! Sárki meg is jegyezte, hogy nem gondolta volna, hogy ezt is magyarázni kell. Pedig...:D És ez se okés változatlanul. :S Mondjuk hol lyukasztottam volna eddig? Végül pedig könyvelést rögzítettem gépen, másnap várt rám innen a folytatás. Egy A4 oldalnyi meg is lett, bár a tévesztések csak eztán derülnek ki. Zavart a sok kód, bontás. És nem mindig tudtam jegyzetelni se. :S A jelenléti ívet aláírtam/írhattam, vállaltam a 10 órát.
Amúgy közben beszélgettünk is, faggattak, bár már bántam, hogy a céges pályázattal kapcsolatban őszinte voltam. Azt kell mondjam, hogy ezt a könyvelést nem érzem sajátomnak így első nekiveselkedésre. Egy hét meg kevés arra, hogy mindennel képbe kerülhessek. Úgyhogy nem értem ezt a dolgot egyáltalán, mert azt is tudniuk kellett, hogy Sárki nyugdíjban gondolkodik, és így kell a helyére valaki majd. Szóval a januárt lehet, itt kellett volna kezdenem. És hát nem voltam elégedett a teljesítményemmel, lassan is ment, és hibázni is sikerült még úgy is. :S De az is frusztrált előre, hogy mi van, ha pénteken se győződöm meg arról, hogy képes vagyok könyvelgetni, ez a diploma megszégyenítését jelentené valamilyen szinten, a közvéleményemről szintén nem szóltam, és az önbizalmamat se említettem meg. El is határoztam, hogy igyekszem kérdezni még többet, még akkor is, ha Sárki idegeit végzem ki. Ellentmondásos ő is: egyszer azt vakkantotta, hogy nem szeret kétszer elmondani valamit, egyszer meg azt, hogy inkább tudakolódjak. :S
Amúgy a napot eléggé pörgősnek és mozgalmasnak minősíthetem, bár alaposan el is fáradtam a végére. 5 után jöttünk ki, és a hatalmas ködre való tekintettel inkább a buszozást választottam még akkor is, ha zsongott a fejem.
Itthon aztán pihentem főként, illetve a január 5-i interjúztatónak küldtem érdeklődést, mert hát kíváncsi lettem volna, hogy döntöttek-e már. És mivel kellően leamortizálódtam agyilag, így a fogalmazásnál több véleményt is kikértem. Köszönöm Anitának és Áginak a segítséget!
Kedden aztán kezdetnek megint a lyukasztóval barátkoztam, illetve a további könyvelésekkel kellett megküzdenem. Ezúttal a kontírozást bízták rám, aminél sokszor rápislantottam a számlatükörre, nemtetszést kiváltva. Az elémtolt béres összegzőlapot pedig nem igazán értettem, így a szummázás is nehezen ment. Sárkin kívül én is rosszul éreztem magam emiatt. Ebből lendített ki Melinda telefonhívása. Jelentette, hogy felmondott, szóval a Volánnál lesz üresedés belső ellenőr pozícióban, és ha érdekel, másnap vigyek motivációs levelet és önéletrajzot a gazdasági igazgatónak. Előtte viszont beszélgessünk mindenképp kicsit. No, innentől ez foglalkoztatott, s tulajdonképp témát is szolgáltattam a többieknek. Sárki mintha örült volna a lehetőségnek, Rita meg elrettenteni próbált a dologtól, leginkább pénzügyi érvekkel és a felelősséggel. Ő amúgy kedves volt, mert megmutatta a lyukasztó tökéletes használatát. Ekkor jöttem rá, hogy ő tud magyarázni, Sárki viszont nagyon nem!
Tulajdonképp dilemmáztam akkor már mindenen, bár vesztenivalóm a megjelenéssel nem volt, így másnapra be is jelentettem, hogy reggel interjún veszek részt, majd jövök munkába. Kicsit frusztrált mondjuk, hogy nem tudtam a jegyzőnőtől elkéretőzni, bár az is igaz, hogy szerződés nélkül álltam alkalmazásban, szóval rajtam nem követelhettek így semmit. Azért próbált Sárki ledumálni a reggeli jelenésről, de az tűnt a legoptimálisabbnak. 3 óra már elmúlt, mire végeztünk a munkanappal, valamiért rendkívül rosszkedvvel lépdeltem haza.
Itthon szembesülnöm kellett a problémával, hogy a számítógép megadta magát. Már megint pont akkor, amikor szükségem lett volna rá a nyomtatás miatt. Kísérletezést követően aztán megpróbáltam megtudakolni Zolitól, mi lehet a gond. Ő roppant készségesen elugrott hozzánk, hogy személyesen vizslassa meg a gépet. Így spontán randiztunk Tillcsimmel is, akinek ecseteltem hosszasan a hivatali munkával kapcsolatos problémáimat, hogy mennyire el vagyok veszejtődve, mennyire nem tudom hova tenni a dolgokat. Jó Ügyészem próbált vígasztalni, és lelket önteni belém, valamint javasolta is, hogy menjek csak el az interjúra a Volánhoz. S mivel a számítógépet nem sikerült helyrehozni, és doksik nélkül álltam, így haladtunk Tillcsiékhez. Mondhatom a tejködben félelmetes volt utazni, még akkor is, ha Zoli nagyon óvatosan vezetett. Kedveseméknél aztán átszabtam nagy nehezen az önéletrajzot, és a motivációs levelet. Itt valamiért a nyomtató nem akart szuperálni, kicsit kétségbe is estem. De fiúk addig-addig ügyködtek, míg készen lett minden. :) Zoli pedig előiperített egy videókártyát is, melytől reméltük a megoldást idehaza.
Valahol azt hiszem, Dodi is érezte a lelki egyensúlytalanságom, és finom vacsorával és meleg lakással várt legalább, azon túlmenően, hogy a gépet is próbálta életre hívni. Sajnos ez nem sikerült. De jólesett az is, hogy noszogatott állással kapcsolatban arra, hogy ne adjam fel. Az önéletrajzot át kellett szabdalni, ehhez is türelmesen asszisztált tesó, amiért nagy-nagy köszönet illeti!A másnapi volános jelenés miatti dopping és a problémahalom miatt nem igazán tudtam könnyedén elszunnyadni, így még Anyával is váltottunk néhány szót. Ők akkor megtanácskozták Dodival, hogy döntési szituációban mit is határoznának a helyemben. És Anya jelezte, hogy azért csak kéretőzzek el a hivatalból másnap reggelre nem mástól, mint a polgármestertől.
Meglehetősen feszülten ébredtem. A telefonhívásból végül semmi nem lett, és a szöszmötölés miatt a buszra is sietősen kellett érkeződnöm. És tulajdonképp félve is lépdeltem a Hársfa utcába, ahol korábban nem jártam. Szerencsére gyorsan megleltem az iroda szekciót, és már hívtam is Melindát korábbi kérésének megfelelően. Kinnt megtárgyaltuk, mennyire kell az álláshoz mérlegképes könyvelői ismeret, és hogy nagyjából mit is jelent ez a pozíció, majd bekísért a gazdasági igazgatóhoz. Itt meglepett, hogy Melindát is kérette, így tulajdonképp háromszereplős interjút bonyolítottunk.
Elmondtam szokás szerint, amit fontosnak gondoltam magamról, majd az igazgató ismertette a munkakört. Végül a vezérigazgatóhoz mentünk, akinek szintén bemutatkozhattam. S doksijaim átnézését és a beszélgetést követően rábiccentett a felvételre. Azon kaptam magam, hogy a munkaügyön vagyunk, és hogy mehetek az üzemorvosi vizsgálatra. Melinda nagyon rendes volt, még egy városi fuvart is akart rendezni, de én inkább a gyalogos közlekedést választottam. Útbaejtettem a Penny-t is így, ahol az "édes lányom, te hülye vagy" szöveget vártam nagyon, ami elmaradozott viszont.
A dokinál a vérnyomásos problémával szembesültem megint, persze hogy is lehetett volna az jó, amikor másnap munkanapot kezdtem? :) Másrészt nem igazán tudtam, helyesen döntök-e, és ez is frusztrált. Történt ugyanis, hogy miután Adrinál lejelentkeztem döntésemmel, felhívott a jegyzőnő, hogy gondoljam csak meg az állásbeli váltást, mert a hivatal nagyon számít rám, s jól keresnék a bértábla alapján. Ám megmondtam, hogy hiába van az, ha nem tudok mit kezdeni a könyveléssel s a különböző előirányzatokkal. Plusz a korábbi bánásmód se tetszett. Másfelől a Volán biztos volt szemben a hivatallal (ismételten jelezném szerződést se kötöttünk). A dokinővel aztán elbeszélgettünk szépen, azért laborba elküldött, de végülis alkalmasnak talált a munkavégzésre. Így újbóli penny-s kitérő után haladtam vissza a Volán-telepre. S a szerződés aláírást követően még belibbentem Melindához, hogy jelentsem, másnap jövök, akkor túl sok értelme nem lett volna már ottmaradni. gy történt, hogy felvettek controller-belső ellenőrnek. Controllerként szerződéskezelés tartozik majd a feladataim közé, az adatszolgáltatással együtt. Belső ellenőrként pedig szintén elemzéseket kell gyártanom, s jelentésben összefoglalni bizonyos területekről a meglátásaimat javaslataimmal együtt. Fizetés kezdetnek megteszi, az ingyen utazás is remek Veszprém megye területén, s az is vonzó, hogy ha akarok, tanulhatok még céges kontóra (nyilván vállalva x időszakos nem felmondást azzal). A munkáról úgy ennyit.
Hazafelé pedig megintcsak beléptem a Penny-be, mesélni Anyának. Már ekkor tudtam, hogy a hivatalba még megyek aznap, mivel a Tatigazd program leírása nálam maradt, és vissza akartam szolgáltatni Ritának. Másrészt a lehetőséget is illendő volt megköszönni a polgármesternek. Így is tettem, s szépen elköszöntem mindenkitől. Néhány jövőbeni tervem is megosztottam velük, és Tillcsiről is említést tettem, határozottan kiemelve, hogy jogász. De ennek is megvolt az oka. :)
Itthon aztán segítettem Dodinak összekészülődni, illetve távozását követően nagy eszmecserét tartottunk Anyával estébe nyúlóan. Rámfért. :)
Csütörtök reggel aztán megint izgalommal készülődtem a munkába. De már a reggeli légkör is teljesen más volt, mint a hivatalban. A nap leginkább a jegyzetelésről szólt, Melinda igyekezett mindent megmutatni, és további munkatársakkal is megismerkedtetni amellett, hogy a soron következő adatgyűjtést csinálta. Délután aztán vásárolgattunk kicsit Anyával, majd Tillcsivel is randiztunk. Így egyből megkaphatta választott családom a beszámolót az első munkanapról, mely rendkívül jó volt. Hazafelé pedig a sofőr kezdett szekálni a munkával, de bírtam végülis. S miután kitárgyaltunk itthon is mindent, nyugodalmasan elvízszinteződhettem.
Péntek is az ismerkedéssel telt a további adatgyűjtésben való asszisztálás mellett. S mivel egy eseti munkával nem végeztünk, így haza is kellett hoznom azt. Akkor még nem sejtettem, hogy tényleg lesz vele bajlódás. Azért jó volt 2-kor lelépni, és hazatérni. Bár tudtam, hogy aludni fogok, s így is cselekedtem. Ebből az álomból apu keltett, hirtelen azt se tudtam, reggel van-e, vagy este, kell-e munkába menni, vagy sem? Végülis Tillcsivel értékeltünk szokás szerint. :) Aztán nekiveselkedtem a hazahozott melónak is. Egy főkönyvi számláról kellett kigyűjteni jogcím szerint a szolgáltatásokat ügyelve az egyezőségekre. Hát persze pont az nem stimmelt! Mondjuk nem is tudtam zavartalanul munkálkodni, apu folyamatosan osztotta az észt. Alig vártam, hogy Anya hazaérkezzen. De akkor már inkább a szundika mellett döntöttem.
Szombaton se a munka lett preferálva, sokkal inkább a rámolászás, és a visszakeresést könnyítő rendszer kialakítása. Majd késő délután azért csak-csak nekiálltam az adatokkal való foglalkozásnak. Fél 9 lett nagyjából, mire rájöttem, miért nem jön ki az egyezőség! Melinda ugyanis összekapcsolta a 2009-es lapot a 2010-sel! :) S ezen apró figyelmetlenség okozza a problémát. Akkor viszont megint nem volt erőm a folytatáshoz. Tolódott megint vasárnapra a dolog.
Sajnos akkor meg túlszöszöltem a dolgot, s a végén már pár szám összeadása se ment. Ilyenkor jött volna jól egy Excel tábla, amivel talán hamarabb kiszűrtem volna a hibát, ami miatt nem jön létre az egyezőség. Anya viszont segítségemre sietett, így rájöttünk, hogy egy-egy tételt duplán veszek mindig. S bár későn állt össze a táblázatunk, örültem neki, a folyamaton meg jókat mosolyogtunk. Szóval majd kell a figyelem és koncentráció mindenképp ilyen több századatos táblázatnál főként. De az a lényeg, hogy a határidő tartás megvalósulhatott. :) S én is nyugodtan pihenhettem le.
Ezzel megint elérkeztünk a zárlathoz. Ez a hét azért volt jelentős, mert meghozta a régen áhított áttörést munkafronton. Eddig tetszik a légkör is, és úgy minden, ami lelkesítő. :) Így most elárultam azt is, hogy a későbbiekben miért fogom vissza a részletezettséget az itteni írásokban. Azért blogolni fogok változatlanul! Szóval legyetek türelemmel, még jövök mindenképp! Ágyő, most viszont balra el!