Nőnap

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Akkor most gyorsított ütemben következett a beszámoló március első hetének újabb jelentős eseményéről, a nőnapi mókuláréról, amely hagyománnyá nőtte ki magát omlós körökben. A rendezvényre nem lehetett nem menni, hiszen a forgalmi igazgató személyesen nyújtott át meghívót a Tó Vendéglőben megrendezésre kerülő banzájra március első napján. Ekkor sikerült meggyőznöm Ibolyka anyát is, hogy nehogy kihagyja holmi sütés-főzés miatt. Persze kedden közölte, hogy mégse jön, amit sajnáltam nagyon. 

Mondjuk a magam részéről vártam a dzsemborit a heti robot után főleg, amikor is főnökünk telefonon osztotta a noszogatást. Mit ne mondjak fura volt sürgetőleg fellépni a vezetőség körében...de bevallom, ez a koordináló szerep picit tetszett is. Szóval a hét elég pörgős jelleget öltött, azért a dokit sikerült lerendezni csütörtökön, és nagy hibát ezúttal a feladat kapcsán se vétettem, még jó, hiszen többszörös ellenőrzést gyakoroltam. Így nagyjából lazulva készülhettem a pénteki mókulásra. 

Reggel aztán Peti volt az első köszöntő, nagyon lelkes várta a fehérnépeket a barkával. A kakaskukorékolásról azért sikerült lebeszélni. A kora reggelt aztán még egy egyeztetés határozta meg, Attilával kellett megbeszélni, kit hol szed fel másnap, bár elég hamar sikerült ezt lezongoráznunk. És miután az öltözéket is megkonzultáltuk nagy vonalakban Edittel, Zoli is megérkezett, és a három fős férficsapat nevében át is adta tavaszi virágcsokrát. Már ez hozott egy kis üdeséget és vidámságot irodánkba. Pista csokoládéval örvendeztetett meg minket, az új vezérigazgató pedig kis üdvözlőkártyát és csokit küldött. Majd a szakszervezetes köszöntés következett, a rózsa mellé most is utalványt kaptunk. Hát persze, hogy egyébként épp akkor jöttek, amikor vad egyeztetésben voltam Gergővel vezetést illetően. Mondjuk elég hamar döntésre tudtunk jutni, és egyeztünk meg a hétfői munka után gyakorlásban.  Onnantól aztán megnyugodva hangolódhattam a délutánra. Akkor sikerült igazán megnyugodni, amikor Ibolya anya segített eldönteni a másnapi báli viseletet. És azon is kaptam magam utána hamarosan, hogy fél egy van.

Azt már előre eldöntöttem, hogy nem lesz kapkodós készülődés, így időben nekiálltam átöltözni, összepakolni. De egy telefon és "Szeva" Beával való beszélgetés okán megint sikerült rohamtempót produkálni...Mert a volános stílszerűen busszal közelítették meg a Tó Vendéglőt, amire azért várni kellett jó volános szokás szerint. :) 

Negyed kettő felé érkeztünk meg a helyszínre. A sümegi és tapolcai csapat akkor már helyet is foglalt, de azért még így is tudtunk válogatni az asztalok között. Majd némi üdvözlő körök után Zoli, Józsi, és Misi intézett köszöntő szavakat a hölgyekhez. Misi beszédéből emelném ki, hogy azért a fricska nem maradhatott el, miszerint 14 év után rendezett nőnapot a cég...A beszédeket pezsgős koccintás követte, miközben átadásra kerültek a virágok is a sümegi munkástanács jóvoltából. Ezt követően  szervírozták az újházi tyúkhúslevest, ami finomnak mutatkozott. A második fogás azonban csalódást keltő volt, mivel a cigánypecsenye rágós volt, a hasábburgonyás köret pedig kevés. Szóval nem lehettünk maradéktalanul elégedettek a főétellel. A desszert feketeerdő tortaszelet azonban kompenzált valamelyest. 

A lakmározást követően aztán kis sétára indultunk a lányokkal ebben a festői környezetben. No persze itt se tudtak elkerülni a nosztalgikus elemek, mert a hídon csak át kellett sétálni, és a szigeten körbenézni...(Attilával is elég sokat caplattunk arra...), így el is szomorodtam, hogy újra csak páratlan vagyok...azért a lányokkal jót diskuráltunk, bár mivel fázott a félcipellőben a lábam, és a tánc is csábított, így bevonultam. És rögtön táncba is hívtak...:) Onnantól alig volt pihenés szerencsére. Amikor szusszantam, akkor meg beszélgettem a többiekkel. Igyekeztem mindenkivel néhány szót váltani. :) Sajnos fotókat nem tudtam készíteni, mert bár a fotóapparat rendelkezésemre állt, az akksik megadták magukat full töltés mellett. :S Azért Piroska csinált néhány képet.

Fél öt felé a hangulat igazán felpörgött, fájt a szívem, hogy el kell hagynom a társaságot, ha a 16.40-essel hazamennék. A kacsatánc újrázását azonban mindenképpen meg akartam várni, így maradtam. Hát igen, jó volt látni, hogy egy csapatot alkotunk ebben is! :) És persze a vonatozás is kihagyhatatlan volt, mint ahogy "Vizes" Józsi fogason való rúdtáncolása is. :) Végül az öt órás teremelhagyás se működött, a zenész is tovább lett ott-tartva, mint a mandátuma szólt. A legnagyobb csattanót a zárlat tartogatta, amikor is befutott főnökünk is Budapestről. :):):) Még roptuk egy kicsit, majd lassan mindenki elindult hazafelé. Illetve felvetésként Tapolcára folytatandó a bulit. Ekkor keseredtem el először, mert szívem szerint én is mentem volna oda is...csak hát úgy, hogy a hazajutás nem biztosított, és másnap is rendezvény, így nem vállalhattam. Kicsit szomorúan indultam a város irányába Eszterkével. Joli azonban megállított, és sofőr után kajtatatott. Így végül autókáztunk hazafelé a pályaudvar érintésével, ahol a területi igazgató névnapját is megültük zárt körben. :) Közben persze mi más lehetett volna a téma, mint a jövő...na igen, ez valóban képlékeny téma...a héten kiderült, hogy mi valószínűleg Szombathelyen dolgozunk majd, ám oda egy óra az út...tömegközlekedés pedig ki van zárva...de igazából senki helye se biztos...persze a forgalomhoz tartozó csapat is méltatlankodásának tudott csak hangot adni. 

Lassanként aztán távoztunk a krimóból is. Azért Zolival még sikerült beszélni, hogy egyáltalán merjek-e majd  beülni a tanulóautóba...mennyire üzemképes. :) Megnyugtatott, hogy lehet majd menni, de gond esetén úgyis ő jön. :) Csak, hogy nehogy meglepődjek...:) Bár így is meglepődtem, csak épp a saját hibáimon. Most, hogy sofőrrel közlekedtem, máris jobban képbe kerültem egy-két problémával kapcsolatosan. És miután a következő tavaszi rendezvény is tervezés alá vonódott, csak még újabb motivációm lettek a passzus megszerzését illetően. Na igen, mert rossz függeni busztól, és mások jóindulatától is. 

Végülis nem sokkal busz előtt hazaértem házhozszállítva. :) És lehetett máris hangolódni a következő mókára. Mindent egybevetve nem volt ez rossz rendezvény, szép számmal jöttek el a munkatársak a területi igazgatóságokról is (talán öt hiányzó, ha adódott). Azért újra csak megerősítést nyert az is, hogy akárhogy is, de csapatot alkotunk! És én is rájöttem újra, hogy ezért is szeretek itt dolgozni. :) Remélem, lesz folytatás eme jó team-mel!