Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Március eleje elég mozgalmasra sikeredett, már ami a különféle rendezvényeket is illeti. :) Azt hiszem, ez így is volt jól, mivel kellett a töltődés abszolúte. :)
Még februárban láttam meg a meghívót a faliújságon, miszerint a bált tartanak Szombathelyen március második hétvégéjén. És mint minden ilyen elegáns eseménnyel, azonnal szemezgetni kezdtem. Ugyan kicsit elbátortalanított, hogy senki se lelkesedett...később aztán Edit jelezte, hogy ő is jönne unokatestvérével karöltve. Egy bökkenő volt ekkor még: az oda- és hazautazás. Hát kicsit dühös lettem, mert még egy helyzet adódott, amikor jó lett volna az a bizonyos passzus...:S Edit ugyan ajánlkozott sofőrnek, szóval ezen gond is megoldódni látszott. Majd viszonylag ütemesen le is fixáltuk a részvételt, és kiválasztottuk a báli menüket. Később aztán annyi új információt is megtudtunk, hogy nem kell aggodalmaskodni a helyszín miatt, mert kapunk sofőrt is. :) Már csak annyi dolgunk volt, hogy a részleteket megdiskuráljuk egymást közt, amire a nőnapi üdvözlő körök között kerítettünk sort. A magam részéről akkor nagy fejtörést okozott a megfelelő dressz kiválasztása is, amiatt is izgultam egy picit. De végülis számíthattam kedves munkatársaim és barátaim segítségére, így elég hamar meglett a kérdéses ruházat. :) Ezúton is nagy-nagy köszönet nekik! :)
És így jutottunk el március 9-éhez. Meg kell hagynom, túl nagy kedvet nem éreztem a bálozáshoz a napján. De mint megtudtam, a többiek is így voltak ezzel. Ezúttal úgy döntöttem, hogy időben harci díszbe vágom magam kapkodásmentesen. :) Ennek megfelelően már reggel lebonyolítottam a topánpróbát, illetve a ruhán az utolsó vasalások is megejtődtek. :) És hát óvatosságból úgy döntöttem, hogy viszek magammal váltócipellőt is, így gyorsan be is csomagolásztam. És fél négy előtt nem sokkal már harci díszben is leledztem, már csak a szolid sminket kellett feldobnom. :) Ellenben Dodit noszogatni kellett, aki még háromnegyed 4 előtt is az öltönyét vakarászta elő...ilyen sincs túl gyakran, hogy pasira kell várakoznom...:) Mindenesetre hathatós sürgetésre indultunk meg a buszmegállóba, ahová négy órára érkezett a limó. :)
Kilépdelve a kapun, aztán láttam, hogy a kocsi már régen begördülhetett, ám nem voltunk késésben. Percre pontosan négy órakor csücsültünk be a Mazdába, hogy megrohamozzuk előbb Csabrendeket, majd Szombathelyet. :) Hát meg kell mondanom, megijesztett egy picit a kocsi rettentő gyorsulása...amúgy igen kedélyesen elbeszélgettünk Attilával (nem igazán szimpatizálok vele!), már ekkor kezdte meghonosítani az új szakszavakat a köztudatban. :) Jó 20 perc után oda is értünk Editékhez. Dodi legnagyobb morgására aztán a középső helyet kapta meg, sajnáltam is szegényt!
Elég jó volt a tempó, így kis kitérőt is beiktattunk Sárváron. Eredetileg kastélylátogatás lett volna, ami magánterületté vált, így új látnivaló után néztünk. Attila otthonosan mozgott itt, úgyhogy hamar talált is programot. Így tettünk egy rövidke sétát egy múzeumfélében, ami régmúlt korok hangulatát idézte. És megint úgy éreztem magam, mint egy hercegnő, aki bálba készül. Na jó, és reméltem is, hogy majd majd jóképű herceg is előkerül. :) A kisebb túra közben sikerült jobban megismerni Szandrát, és kiderült, hogy kicsi a világ, hiszen Koko nővérét tisztelhetjük benne. És persze a fényképezőgépek is kattogtak szorgosan.
Fél 6 körül érkeztünk meg Szombathelyre, ahol már a külvárosban új útitársat kaptunk, Esztert, a navigációt. :) Hát úgy le is vontam a megfelelő konzekvenciákat, hogy idegesítő a kicsike. :) Bár elég sokszor mondaná nekem is, hogy a "megengedett legnagyobb sebesség 50 km/h". :) Végülis kis bizakodásra adott okot, hogy a távolság egy óra alatt leteperhető. A városban aztán elég hamar megtaláltuk a tett színhelyét, bár a járókelők útbaigazítása nem igazán tűnt egyértelműnek. Nem lehettünk biztosak abban, hogy jó helyre érkeztünk, de elhagytuk személygépjárművünket. Kisvártatva kiderült, hogy remekül sikerült a parkolás is, mivel elértünk az étterembe, ahol a bált tartották. Sőt, mi voltunk az első fecskék is. Az asztalunkat is birtokba vettük, és ekkor szembesültünk vele, hogy nem maradunk vezetők nélkül, a már nyugdíjas humánpolitikai igazgató és a leköszönt vezérigazgató is érkezni fog, így végül 10 fős társaság jelentette Omlóék képviseletét.
Gyorsan át is pozícionáltuk magunkat Dodival, hogy a fiatal társaság ténylegesen egy asztalnál foglalhasson helyet. Mivel nagyon időben érkeztünk, így volt lehetőségem topánt cserélni. A kezdésig hátralévő időt némi felhozatal latolgatással, illetve fényképek készítésével ütöttük el.
7 óra előtt alig pár perccel befutott a kedves exfőnök is sofőröstül feleségestül, de a résztvevők jelentős része is ekkortájt érkezett. A mi részünkről 8-an voltunk jelen végülis. Az asztali üdvözlő és bemutató sorokat követően lassan kezdetét is vette a rendezvény.
Elsőként a vasi szakszervezeti elnök mondott köszöntőt a kb. 160 fő megjelentnek, majd az Északnyugat Magyarországi Közlekedési Központ vezérigazgatója folytatta a sort természetesen a nőnapi megemlékezéssel is, és utalva a változásokra. Szavai valahogy nem adtak okot túl sok bizakodásra. Ezt követően műsorok színesítették az estét.
Először táncbemutató következett egy ír tánc csoporttól. Ez eléggé tavaszias, könnyed hangulatot idézett elő. A mosolygós leányzók ügyesek voltak szerintem. Őket követte Jonatán, a bűvész. Igazi show-t produkált még akkor is, ha a klasszikus trükköket hozta el (galamb helyett nyuszi került a ketrecbe, kártyapakkból a lap megállapítása, segítőjének eltüntetése egy szekrényben). Ami viszont rendkívül ütősnek mutatkozott, az az asztal lebegtetés, melybe a közönség egyik kiválasztott tagját is bevonta. Mint ahogy néhány másik mutatványához is. Ez abszolút az esélyegyenlőség jegyében zajlott, egy férfi és egy nő lett a spontán segéderő. Rendkívül látványos produkciót követhettünk nyomon.
Majd záróakkordként ismét táncot láthattunk balettiskolába járóktól. Ezekről a leánykákról lerítt a vérprofi lét. Itt a kánkánt tudnám kiemelni, mint nagyon attraktív jelenetsort.
Fél 9 után valamivel kezdték szervírozni a vacsorát. Itt a korábbi rendelések valahogy felcserélődtek, persze nekem kedvezőtlen irányban természetesen...úgyhogy egyáltalán nem voltam elégedett a menüvel (rántott szelet, sült csirkecomb, zöldséges burgonya, és rizs a göngyölt sertésszelet helyett), ízvilág gyér volt. A korábbi volánrendezvényekhez képest itt változást jelentett, hogy nem szolgáltak fel aperitifet, sőt, az egészért fizetni kellett....ezt mondjuk jelezhették volna előre. De hogy pozitív pontot is említsek, a régiós vezérigazgató asztaltól asztalig járt, hogy üdvözölje a megjelenteket.
Vacsora után kezdetét vette a tánc, miközben a desszert hatlaposokat szolgálták fel. Hát ettől se lehettem elragadtatva...meg a muzsikusoktól se...azért ettől eltekintve roptuk Attilával, és Dodival is. Örültem volna, ha öcsikém a hölgyeket megtáncoltatja az asztaltól (bár mondjuk érthető is, hogy ez nem teljesült, mivel a cipővel akadtak gondjai...). Ettünk, iszogattunk, táncikáltunk, fotóztunk, és beszélgettünk. És szép csendesen eldöntöttük, hogy még a tombola előtt lelécelünk és privát mulatságot tartunk. :) Pedig Dodi nagyon szemezgetett a bakonyos táskával a tombolatárgyak asztalánál...Attila pedig az LCD tévével...:) Azért örültem, hogy Dodi lejtett egyet Edittel is legalább a hölgyválasz keretében, én pedig Attilát vittem táncba. Eléggé szórakoztatott ugyanis, hogy a létező összes dalszöveget átkölti. :)
Fél 12 tájékában aztán úgy határoztunk, hogy dobbantunk. Így gyors topáncsere után tipegtünk is az autóhoz. Akkor már az eső is szakadt. A csapat egyébként együtt távozott ebben az időben, de mi más útvonalon haladtunk kifelé a városból, mint a volt vezérigazgatóék. Sárvár környékén tűntek fel közvetlen előttünk...:) Azonban a GPS bevitt minket azt követően olyan utakra, ami majdnemhogy egyirányú benyomását keltette. Kezdtem is félni...majd a szeretett megyénkben már sikerült megnyugodni. Némi pihenőt is be kellett iktatni, ez Sümegen meg is történt egy benzinkútnál. Ekkor szándékomban állt megrohamozni a Mazda vezetőülését, azonban ez nem jött össze sajnos. Azért a helycserére szükség volt, mert a középső ülés kezdett kényelmetlenné válni...
Füred felé tartva aztán különféle régi volános sztorikkal ismerkedhettünk meg, ami rendkívül mókásnak bizonyult. Sokat nevettem, bár halkan kellett tennem mindezt, mivel Szandra és Dodi is szundizott egy picit. Balatonfüredet fél kettőkor értük el, de meglepődve tapasztaltuk, hogy a bulihelyekről inkább kifelé jönnek az emberek, mintsem betérnek. Így rövid séta után a hazaút mellett döntöttünk. Hát ott aztán önbizalmam kicsit növekedhetett, miután egy piros lámpánál Attila is lefullasztotta a gépjárművet...:)
És nagyon tetszett, hogy hazafelé épp a Veszprém-Tapolca irányt választottuk (korábban én is azon hajtottam végig), így jó tapasztalatokat szerezhettem, hogy hogy is csinálják a profik. :):):) Hát a vezetést nehezítette a köd és a vadveszély is...kicsit ijesztő volt ez helyenként. Végül szerencsésen elértünk Csabrendekre, ahonnan hármacskán utaztunk tovább. Fél 4-kor érkeztünk haza, abszolút háztól házig menettel, Attila pedig remek sofőrnek és társaságnak tűnt, így az ellenszenv egy kicsit oldódott az estének köszönhetően. :)
Ettől a vezetésesditől pedig csak még lelkesebben vártam a következő alkalmat, hogy végre visszakapjam a vezető szerepet. :) A vasárnapot amúgy is ennek megszervezése, valamit a képcserélgetés határozta meg, ami átnyúlt hétfőbe is. Ebből láthattok egy csokrot bejegyzésem elején.
Mindent egybevetve nem volt rossz rendezvény, de a kis csapatos rendezvényeket meg se közelítette. De örülök, hogy megismerkedhettem új emberekkel, és hogy munkatársakkal is közelebb kerültünk egymáshoz. :)
Gyorsan át is pozícionáltuk magunkat Dodival, hogy a fiatal társaság ténylegesen egy asztalnál foglalhasson helyet. Mivel nagyon időben érkeztünk, így volt lehetőségem topánt cserélni. A kezdésig hátralévő időt némi felhozatal latolgatással, illetve fényképek készítésével ütöttük el.
7 óra előtt alig pár perccel befutott a kedves exfőnök is sofőröstül feleségestül, de a résztvevők jelentős része is ekkortájt érkezett. A mi részünkről 8-an voltunk jelen végülis. Az asztali üdvözlő és bemutató sorokat követően lassan kezdetét is vette a rendezvény.
Elsőként a vasi szakszervezeti elnök mondott köszöntőt a kb. 160 fő megjelentnek, majd az Északnyugat Magyarországi Közlekedési Központ vezérigazgatója folytatta a sort természetesen a nőnapi megemlékezéssel is, és utalva a változásokra. Szavai valahogy nem adtak okot túl sok bizakodásra. Ezt követően műsorok színesítették az estét.
Először táncbemutató következett egy ír tánc csoporttól. Ez eléggé tavaszias, könnyed hangulatot idézett elő. A mosolygós leányzók ügyesek voltak szerintem. Őket követte Jonatán, a bűvész. Igazi show-t produkált még akkor is, ha a klasszikus trükköket hozta el (galamb helyett nyuszi került a ketrecbe, kártyapakkból a lap megállapítása, segítőjének eltüntetése egy szekrényben). Ami viszont rendkívül ütősnek mutatkozott, az az asztal lebegtetés, melybe a közönség egyik kiválasztott tagját is bevonta. Mint ahogy néhány másik mutatványához is. Ez abszolút az esélyegyenlőség jegyében zajlott, egy férfi és egy nő lett a spontán segéderő. Rendkívül látványos produkciót követhettünk nyomon.
Majd záróakkordként ismét táncot láthattunk balettiskolába járóktól. Ezekről a leánykákról lerítt a vérprofi lét. Itt a kánkánt tudnám kiemelni, mint nagyon attraktív jelenetsort.
Fél 9 után valamivel kezdték szervírozni a vacsorát. Itt a korábbi rendelések valahogy felcserélődtek, persze nekem kedvezőtlen irányban természetesen...úgyhogy egyáltalán nem voltam elégedett a menüvel (rántott szelet, sült csirkecomb, zöldséges burgonya, és rizs a göngyölt sertésszelet helyett), ízvilág gyér volt. A korábbi volánrendezvényekhez képest itt változást jelentett, hogy nem szolgáltak fel aperitifet, sőt, az egészért fizetni kellett....ezt mondjuk jelezhették volna előre. De hogy pozitív pontot is említsek, a régiós vezérigazgató asztaltól asztalig járt, hogy üdvözölje a megjelenteket.
Vacsora után kezdetét vette a tánc, miközben a desszert hatlaposokat szolgálták fel. Hát ettől se lehettem elragadtatva...meg a muzsikusoktól se...azért ettől eltekintve roptuk Attilával, és Dodival is. Örültem volna, ha öcsikém a hölgyeket megtáncoltatja az asztaltól (bár mondjuk érthető is, hogy ez nem teljesült, mivel a cipővel akadtak gondjai...). Ettünk, iszogattunk, táncikáltunk, fotóztunk, és beszélgettünk. És szép csendesen eldöntöttük, hogy még a tombola előtt lelécelünk és privát mulatságot tartunk. :) Pedig Dodi nagyon szemezgetett a bakonyos táskával a tombolatárgyak asztalánál...Attila pedig az LCD tévével...:) Azért örültem, hogy Dodi lejtett egyet Edittel is legalább a hölgyválasz keretében, én pedig Attilát vittem táncba. Eléggé szórakoztatott ugyanis, hogy a létező összes dalszöveget átkölti. :)
Fél 12 tájékában aztán úgy határoztunk, hogy dobbantunk. Így gyors topáncsere után tipegtünk is az autóhoz. Akkor már az eső is szakadt. A csapat egyébként együtt távozott ebben az időben, de mi más útvonalon haladtunk kifelé a városból, mint a volt vezérigazgatóék. Sárvár környékén tűntek fel közvetlen előttünk...:) Azonban a GPS bevitt minket azt követően olyan utakra, ami majdnemhogy egyirányú benyomását keltette. Kezdtem is félni...majd a szeretett megyénkben már sikerült megnyugodni. Némi pihenőt is be kellett iktatni, ez Sümegen meg is történt egy benzinkútnál. Ekkor szándékomban állt megrohamozni a Mazda vezetőülését, azonban ez nem jött össze sajnos. Azért a helycserére szükség volt, mert a középső ülés kezdett kényelmetlenné válni...
Füred felé tartva aztán különféle régi volános sztorikkal ismerkedhettünk meg, ami rendkívül mókásnak bizonyult. Sokat nevettem, bár halkan kellett tennem mindezt, mivel Szandra és Dodi is szundizott egy picit. Balatonfüredet fél kettőkor értük el, de meglepődve tapasztaltuk, hogy a bulihelyekről inkább kifelé jönnek az emberek, mintsem betérnek. Így rövid séta után a hazaút mellett döntöttünk. Hát ott aztán önbizalmam kicsit növekedhetett, miután egy piros lámpánál Attila is lefullasztotta a gépjárművet...:)
És nagyon tetszett, hogy hazafelé épp a Veszprém-Tapolca irányt választottuk (korábban én is azon hajtottam végig), így jó tapasztalatokat szerezhettem, hogy hogy is csinálják a profik. :):):) Hát a vezetést nehezítette a köd és a vadveszély is...kicsit ijesztő volt ez helyenként. Végül szerencsésen elértünk Csabrendekre, ahonnan hármacskán utaztunk tovább. Fél 4-kor érkeztünk haza, abszolút háztól házig menettel, Attila pedig remek sofőrnek és társaságnak tűnt, így az ellenszenv egy kicsit oldódott az estének köszönhetően. :)
Ettől a vezetésesditől pedig csak még lelkesebben vártam a következő alkalmat, hogy végre visszakapjam a vezető szerepet. :) A vasárnapot amúgy is ennek megszervezése, valamit a képcserélgetés határozta meg, ami átnyúlt hétfőbe is. Ebből láthattok egy csokrot bejegyzésem elején.
Mindent egybevetve nem volt rossz rendezvény, de a kis csapatos rendezvényeket meg se közelítette. De örülök, hogy megismerkedhettem új emberekkel, és hogy munkatársakkal is közelebb kerültünk egymáshoz. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése