Heti összefoglaló, benne: fűzzük meg a fiúkat, különös tekintettel Petyára! :-)

Üdvözlet minden kedves olvasónak!

Bár még csak péntek van, de következzen az elmaradhatatlan hétismertető bejegyzés, amint azt már megszokhattátok tőlem. :-) Címszavakban csak: álmos, lógós, ügyintézős hétfő; futkozós, morcos és még lógósabb kedd; buliszerda; alvós, filozofálós csütörtök; álmos, nyűgös péntek. Összességében február utolsó hetét a nyomi jelzővel illetném. Akinek van kedve, ideje, annak pedig következzék a részletezés.
Vasárnap megint késői órán tértem pihenőre, így már nem is érdemel említést, hogy a vezetői gazdaságtan nevű órát ismét kihagytam az életemből a hétfői napon, és még a déli buszgépjárművet is épphogy elértem. :-) Ahol én is megkaptam a Dodi által már megénekelt kérdőívet a Somló Volán szolgáltatásaival kapcsolatos elégedettség vizsgálatra. Két ponttal nem vagyok elégedett: menetrend Győr-Noszlop (Ajka, Devecser) viszonylaton. Délelőtti járatokat és esti járatokat hiányolok. Másik pont a pénteki kellemes kis tömegnyomor. Ami ellen szerintem lehetne tenni, de nem fejtem ki ebben a kérdésben a véleményem emitt. Akit érdekel, esetleg privátban keressen. ;-) Volt egy kérdés a kerülőutakra vonatkozóan is, ami a kérdőív kitöltése után lett ironikus módon aktuális egy baleset kapcsán. Leesik egy kis hav, és a 83-ason mindig történik valami. Így kis kerülővel, és kis késéssel, de sikeresen megérkeztem Győrbe. Valahogy még mindig tart ez a nem találom önmagam állapot, így az órán el voltam veszve sajnos. :-( Itthon aztán ügyintézés ezerrel: szoc.papír kitöltés, nyomtatás. Technikával szenvedtem ismét, de mikor nem?:-) A lényeg, hogy kész lett, leadható állapotba került. Akkor még Dodival kellett egyeztetnem a másnapról, aki eléggé elfoglalt mostanság, és a világért se zavarnám lelki nyugalmát! :-) Ugyanakkor most kicsit mégis mérges voltam rá, hogy nem figyel kellően dolgokra. (Dodi, a többit privátban, ha érdekel!)
Kedden kicsit futkozós nap volt még az előzőekben említettek miatt, meg pár tanulmányi kérdés kapcsán. Kellően fel is mérgültem, még mindig nem szoktam meg, hogy a kavarc megy mindennel! Így meggyőztem Évit is inkább, hogy lépjünk le. Aki nem is ellenkezett...:-) Továbbiakban ha jól emlékszem a szerdai mókát kezdtem el szervezgetni. Kissé unlelkessé is váltam, amikor este gazdász népségek elkezdték lemondogatni az eseményt...De ezen se kéne meglepődnöm igazán már! Ezek után próbáltam dolgaimmal haladni, nem ment egyáltalán. Persze ebbe más is belejátszott. Amit szintén nem fogok most részletezni, és nem tudom, akarok-e róla beszélni egyáltalán. :-S
Szerda is hamar elkövetkezett. Valahogy mindig várom ezt a napot...:-) Reggel anyába kellett lelket vernem (és kicsit talán magamba is), ha már nem akarta, hogy elkísérjem a kórházba. Mondanom se kell, alig vártam, hogy hazajöjjön szegénykém. Azért csak vizsgálják ki rendesen, és legyen minden rendben!!! A délután további részében szundítottam egyet-kettőt, és még mindig gondolkodtam. Ennek következeménye az lett, hogy kicsit későbbre halasztottam az esti programot. Ami akkor még mindig tök bizonytalan volt résztvevőket illetően. :-S Most a szerdának nem szentelnék külön bejegyzést, itt értékelném csak.
Készülődést nem is vázolnám, a szokásos rohamtempó. Pedig most időben nekiálltam...Valahol mindig elszüttyögök. A buszra épphogy odaértem ismét. a másfél órás úton még szervezgettem kicsit, például tájékoztattam Petyát, hogy érkezünk, utána pedig mókázunk. Évi várt a buszpályaudvaron, hogy senki ne menjen egyedül. Reméltem, Mariann is befut, ám lemondta. Így aztán kettecskén elindultunk Víztorony Street felé Évivel, hogy lepakolhassam a motyómat. Érdekes volt, hogy a házigazdák lakáson kívül tanyáztak, és vendégek gyülekezete uralta a terepet. Itt kivételesen bemutattam mindenkit mindenkinek, majd mi hamar távoztunk is. Petya nélkül! Ekkor kezdődött a nyüglődés. Mert mint tudjuk, a csocsózáshoz (ami hangulatalapozó tevékenység a továbbiakra nézve) 3 ember kevéske...Persze senkinek semmi ismerőse nem futott be ekkortájt se Üvegesbe, se Laposra, se Bridge-be, csak tettünk egy kellemes kis sétát egyetemi ivókban és azok környékén. :-) Ezt SzöSz elég hamar megelégelte, és elhatározta, hogy meggyőzi Petyát, hogy hamarabb vessen véget a pipapartinak! :-) Visszatértünk az albiba, eltökélt szándékkal, hogy Petya jönni fog játszani! Akkor már több férfiember tartott ott gyülekezőt...no, fel is lelkesült a gaz-d-ász csapat, hogy ha Petya nem is, de más majd jönni fog. Tévedtünk. Ám sok gazdász pasikat győz! Itt jegyezném meg, hogy szerintem mindenkinek lesz valami élménye az albiban. Valaki a faliképek érdekes összkompozícióját tekintheti annak (vizuális élmény), valaki pedig a sörös korsókból történő pezsgőiddogálást (ha már üdítő nincs...:-)), valaki pedig csak a társaságot (auditív élmény). Alapszakasz után végre elindulhattunk játszani is 11 óra körül, azaz a szokásos partira indulási időben. Újabb kört tettünk az előbb már emlegetett helyeken, végül Laposon vártuk a csocsóasztal "felszabadulásának" pillanatát. És csak játszottunk-játszottunk-játszottunk váltakozó felállásban (közben pihenni és pompomlánykodni is kell)...közben dőlt a hülyeség. Petyával mókás volt egy oldalon játszani. Még élvezetetesebb volt ellene! :-D Nagyon belejöttem a játékba, és még a szomszéd srácokhoz is beálltam pár game erejéig, annak remélem, lesz folytatása!
Hajnal 1 körül aztán bomlani kezdett a társasági alakzat. Évi, majd kicsit később SzöSz távozott (természetesen a kötelező táncika, alsó szintre történő bejutás-feladás, és pózolás után). "Csak egy maradhat" elv érvényesült ekkor. Az egy pedig ekkor én voltam. :-) Aki addigra már ki volt kicsit halva. Aztán 2 óra tájékán hazafelé indultunk vala, illetve volna. De az Étterembe csalogatott végül minket a szép muzsikaszó. :-) Laposról való távozáskor kezdődtek a problémáim. Leginkább az, hogy hülyét csináltam magamból ismételten. És ezzel úgy éreztem, hogy mások - leginkább a kis társaságom - estéjét is tönkrevágtam. Szóval a végjáték nem volt épp pompázatos. Ám mindent egybevetve szuperbuli volt. A résztvevők közötti rögtönzött közvélemény kutatás eredményei is ezt igazolják, és HP viselkedésemért se haragszik senki szerencsére. Dodesznek köszönöm az elmaradhatatlan elemzést, és támogatást, meg a vendéglátást, többieknek az elnézést, és a jó hangulatot!!!
De azért csütörtökön a tervezett konzultációt kihagytam, inkább hazasomfiztam kicsi durmolás után. Hazajöttem, és szunyáltam tovább. Mondjuk mást nem is csináltam a már-már megszokott morfondírozáson kívül. Ami meg ugye alap. :-)
A pénteki nap pedig álmosan kezdődött, kissé nyűgösen telt, aminek több oka is van, ám nem részletezném ezt itt. Most ismét esettanulmány, Vicu 2 hét nyomiság után újra lelkes, bár az okát maga se sejti. De hogy kedves SzöSz-t idézzem: "nem is kell tudni!" Ez van most, jelen sorok írásakor. Amúgy nem vagyok hangulatember, csak vannak bizonyos kérdések, amik nagyon-nagyon érzékenyen érintenek, talán túlságosan is sajnálatos módon. Majd igyekszem kevesebbet agyalni! Ezúton köszönöm az új kicsi csillagocskáknak a sok-sok beszélgetést, nyugtatást, és egyebeket! Igyekszem én is rendelkezésetekre állni! ;-)

Következő bejegyzésig még mindig mindenkinek minden jót és szépet! És nem utolsósorban kellemes hétvégét!

Kedvencek I. rész - RAJZFILMEK (külhoniak)

Üdvözlet megintcsak!

Hogy a hétvégére kellően sok legyek! :-) Már régebbi tervem, hogy a kedvenc dolgaimról írok. Nem igazán szeretem ezt a kedvenc kategóriát, mert több minden sorolható oda. Legyen szó könyvről, zenéről, filmről, játékról, színről, gyümölcsről. Szóval mindenről! :-)

Ebben a bejegyzésben a kedvenc gyermekkori rajzfilmjeimből kaptok egy gyűjteményt. Igen, most lehet egyesek egyenesen kiröhögnek a téma kapcsán, magam is mosollyal gondolok vissza a boldog 90-es évekre. De előző bejegyzésemhez szervesen szeretnék kapcsolódni az ott már emlegetett Csipetcsapattal.
Tehát mint minden kisgyerek, Évike (a kicsinyítős képzős becézést csak itt tűröm el már!:-)) is nagy izgalommal várta a tv-ben vetített rajzfilmek kezdési időpontját. Csip-csup csodák címűt mindig megnéztem. Erről a rajzfilmről azt kell tudni, hogy egy japán anime, eredeti címe Spoon Obaasan, hazánkban 1988 és 1991 között vetítette a Magyar Televízió. Az 50 részből álló sorozat egy norvég író regényéből készült, mely A teáskanál-hölgy címet viseli. A főszereplőt Kalán néninek hívják, és varázskanalat hord a nyakában. A kanál segítségével bármikor evőeszköz méretűvé zsugorodhat. Ám a kanál megőrzi eredeti méretét, és Kalán néninek cipelnie kell. Egy idő után persze visszaváltozik emberméretűre a főhősnő, addig is nem kevés kalandba keveredik. Fontos szereplő még Kalán néni barátja, Lili, a rejtélyes kislány, aki szintén jóban van az egércsaláddal. Kalán néni férje, Paprika bácsi az epizódok folyamán felfedezi felesége titkát. Hogy emlékezzetek, egy youtube-link a főcímdalról: http://www.youtube.com/watch?v=PMJ4MPORUjI

Nagysikerű mese volt még nálam a Nils Holgerson című alkotás is, ami egy svéd írónő, Selma Lagerlöf regénye nyomán készült. Nils Holgerson egy kisfiú, aki a farmjunk előszeretettel vadászott minden állatra. Míg egyszer elfogott egy törpét, aki mivel nem kapta vissza szabadságát, Nils-et szintén törpévé változtatta, és képessé tette arra, hogy beszéljen az állatok nyelvén. (Milyen érdekes, hogy Kalán néni is képes volt mindkettőre! :-)) Nils megtudja, mennyire dühösek rá a háziállatok, és kihasználja, hogy vadludak csapata repül el a farmjuk fölött. Mártonnal jó barátságot köt, és kalandok sorát élik át együtt, melynek során a kisfiú megtanulja szeretni a természetet és az állatokat! Ismét egy link: http://www.youtube.com/watch?v=n6g-652Hc7Y

Külföldi mesék közül még kedvelt volt a Kisvakond, ami egy cseh rajzfilm volt. És most kicsit bővebben erről: 1956-ban indult útjára, és mint utánaolvastam, gyártási-termelési folyamatokat bemutató alkotásnak készült, 66 epizódot számlált.

Szovjet rajzfilmek közül a No, megállj csak!-ért rajongtam. Végtelen egyszerű az egyes részek alapkoncepciója: a Nyúl csinál valamit, ami a Farkasnak nem tetszik, kellően feldühödik, és No, megállj csak felkiáltással üldözőbe veszi az ugrifülest, aki jóságos, mert időnként megmenti a Farkast a különböző csapdákból.

Sikere volt még az Egyszer volt, hol nem volt, az élet-nek és az Egyszer volt, hol nem volt az ember-nek. Ezek ismeretterjesztő sorozatok voltak, ha jól emlékszem egy lányzó és egy srác főszereplésével. Mint utánajártam, a rendező Albert Barillé. Az első az emberi test működését mutatja be, a másodiknak említett pedig a történelmet.

Újabb kedvencre térjünk is át, a Hupikék törpikékre. Ezt azért is emelném ki, mert még könyv formájában is megvolt, mára az idő homályába veszett sajnos. Belga képregény adta a rajzfilm alapját. Magát a mesét 1980-ban indította útjára a Hanna-Barbera produkció. Kedvenc szereplőim Okoska, Törpilla, Dulifuli ("Ki nem állhatom a..."), és Tréfi voltak. Mint most megtudtam, Törpillát Hókuszpók teremtette, és Törpiri 5. évadban történő megjelenéséig ő volt az egyetlen lánytörp. :-) Most így belegondolva, érdekes egy mese. :-) Hogy emlékezzen mindenki, a főcímdal: http://www.youtube.com/watch?v=1Ao99RIKyd8

Ha már Hanna-Barbera Produkció, akkor nem maradhat ki nagy-nagy kedvencem - amit néha még ma is megtekintek - a Flintstone család. A szöveget bírtam nagyon. :-) Meg a járműveket itt is. Maga a sorozat a kőkorszaki emberekről szólt, mint a cím is mutatja, Flintstone-ékkal a főszerepben.

És nem lehet kihagyni Denvert, az utolsó dinaszaruruszt. Néhány fiatal egy építkezésen talált egy tojást, amiből kikelt egy dínó. Nos, nem kell nagy fantázia hozzá, ő Denver, akit el akarnak fogni az emberek, és állatkertbe dugni. Kalandok sorát élik meg együtt. Ismét linkelném a főcímdalt: http://www.youtube.com/watch?v=FxGD5BBdhow

Szólnom kell még a vasárnapi reggelente vetített Tini ninja teknőcökről. Itt leginkább 3 ninja neve ragadott meg: Michalengelo (narancssárga maszkban), Donatello (lila maszkban), Leonardo (kék maszkban). Most hogy kicsit kutatómunkát végzek, a többi név is előkerül a sorozatból: Raphaello (piros maszkban), Szecska Mester, April O'neil, a riporternő, és a főgonoszt alakító Zúzó. Az ő célja mi lehetne más, mint a ninják elpusztítása, és a világuralom megszerzése. A ninják persze ezt akarják megakadályozni. Izgalmas mese volt! :-) Emlékeztetőül csak: http://www.youtube.com/watch?v=_9N9J6thBts

Szintén szót érdemel még az akciórajzfilmsorozatok közül a G.I. Joe. Láthatjátok, fiús csaj voltam, de ezt majd egyszer még inkább kifejtem. :-) Amerikai katonákról szólt a sorozat, akik különféle harci járműveket és speciális fegyvereket használtak a Kobra nevet viselő szervezet elleni küzdelemben, ezek tetszettek leginkább. :-) Megint csak a főcímdal: http://www.youtube.com/watch?v=EnuGhuNZnFs&feature=related

És most térjünk is át a Disney-sorozatokra. Bizonyára emlékeztek, a Disney-összeállításokat vasárnap délután adták, benne pár mesét, és egy filmsorozatot. Emlékszem még, általános iskolás hatodikas koromra, amikor épp ezt akartam figyelemmel kísérni. Ám helyette egész mást nyomtak, Forma-1-et Hockemheim-ből. Valahogy az autóverseny is megfogott, így onnantól kezdve nézni kellett! De erről később majd még úgyis szó lesz, visszatérnék a fő témához, a mesékhez.
Itt a Kacsameséket emelném ki Dagobert bácsival, a Csipetcsapatot (szereplők: Chip, Dale, Sziporka, Kvarg Lipót, Zümi), a Gumimacikat, a Balu kapitányt, a Micimackót (aminek könyv-változatát számtalanszor átrágtam :-)), és az Aladdint. A főcímdalok ismét a változatlanság kedvéért (az Aladdin után következőkre nem nagyon emlékszem). http://www.youtube.com/watch?v=9a8OiDvwyi0

Végezetül csak felsorolnám a japán rajzfilmcsodákat, amiket délutánonként néztem ált. sulis koromban. Kezdeném a tipikus csajosakkal, úgymint Candy, Sailor Moon, Mila szupersztár. De az abszolút kedvencem a Dragon Ball volt, még matricákat is gyűjtöttem.

Ha ezeket összevetem a mai mesékkel, amikbe néha-néha belepislákolok, elszörnyülködöm. A maiak borzalmasak színvonalban. Egyetlen egy általam nézhetőt találtam a kínálatban, az pedig Sissy hercegnő kalandjait eleveníti meg.
Ezzel mára bejegyzésem végére is értem, remélem, nem bántátok meg az időutazást, és nektek is a boldog gyerekkorotok jutott eszetekbe. Folytatni fogom a kedvencek rovatot magyar rajzfilmekkel. Addig is mindenkinek minden jót kívánok!

a 8. hétről avagy esettanulmány forever!

Üdvözlet minden kedves olvasónak!

Ismét tovagördült egy hét hipersebesen. Munkás 7 napot tudhatok magam mögött, most ezt részletezném egy kicsikét. Vágjunk is bele, mert még akarok alkotni egy kultúrbejegyzést is, amihez éppenséggel kiindulópontot jelent jelen alkotás. :-)

Hétfőn team-értekezletet tartottunk a Laposon. Nem sok kedvem volt egyáltalán ahhoz, hogy kikecmeregjek az ágyikóból. Kiújult a megfázásom. :-( De a munka az munka, így erőt vettem magamon. Győrött előbb letáboroztam Víztorony utcában némi uzsonna erejéig, aztán a gyönyörűséges szakadó hóban elbattyogtam a meetingre. 6-ra befutott mindenki, nekiveselkedhettünk az esettanulmánynak (életpálya-tervezésnek egy párra vonatkozóan). Nem is tudom, mi volt velem, de valahogy elvesztem a számokban, nem bírtam követni a dolgokat. Fél 8-ig tartott a szeánsz, mikor is felosztottuk a feladatokat. Enyém lett a pénteki prezentáció. És végre vissza tudtam adni Ádinak a dvd-jét (köszönöm ezúton is a filmeket). De kár, hogy akkor az egyéb tevékenység elmaradt. Pedig adott volt a társaság hozzá. Meg a betegség is sajnos. :-( Így aztán mindenki hazakorcsolyázott, illetve a pályaudvar felé vettük az irányzékot előbb. Személyszerint úgy voltam vele, ha már Dodiéknál vendégeskedhetem, akkor nem zavarnám, csak minimálisan. Szóval csajos megbeszélés volt útközben, mindenféle téma szóbajött, és még inkább megismertem Vikit eközben. Majd feltettem Anitát a buszra, és hazasétáltam. Olyan szépséges volt a város behavazódva, és akkor jólesett a séta. Bár utólag azt mondom, hogy lehet a szobában melegedéssel jártam volna megfelelően állapotomban.
Tehát hazaérve meglepődtem kissé, hogy rajtam kívül másik vendég is van, Julcsi. Azon meg méginkább megdöbbentem, hogy nem szól egy szót sem, és szokás szerint agyaltam a dolgokon egy kicsit. Közben pedig elkértem Dodi gépét, és nekiláttam msn-elni. Ez legfőképp csapattagokra szorítkozott akkor. Nagyon jólesett, hogy Julcsi és Dodi készítettek nekem illetve mindenkinek teát. Nemes gesztus. :-) Az est további része hülyüléssel telt, majd nagysokára lepihentünk. Ekkor kezdődtek (vagy folytatódtak?) a problémáim. Álmos is voltam, de a fülem eszméletlenül fájt, így csak forgolódtam. Aztán úgy döntöttem, hogy ha már aludni nem tudok, akkor feladatozok jobb híján. Így neteltem megint, illetve a másik szoba lakójával tüsszentettem versenyt. Ebben én nyertem. :-S Feladatot néztem át, sokra nem jutottam. Miután a fájdalom alábbhagyott, lepihentem ismét. Épphogy elpilledtem, ismét fájni kezdett a fülem. Ha valakinek van valami jó tippje az ellen, máris jelentkezhet. Mert minden megfázásnál kínlódok vele rendesen. :-S Így jobbnak láttam, ha hazajövök (bíztam benn, hogy anya kitalál valamit ez ellen). Tehát ha reggel, akkor fél 7-kor hazautazás. Buszon kicsit pihentem, ámulva néztem, hogy szép Bakonyunkban nincs annyi hó, mint Győr városában. Fordítva szokott lenni ugyanis.
Aztán nem is tudom, milyen indíttatásból, de bekapcsoltam a gépet. Nem tudom megítélni, jól tettem-e. Rossz e-mail fogadott, Reni - ahogy előzetesen bevállalta - mégse csinálta meg a táblázatot. Két választás volt ekkor: vagy besegítünk, vagy új alapokra helyeződünk. Előbbi kicsit necces volt, mert például én egyáltalán nem láttam át a dolgokat. De döntsön a csapat elven mindenkinek továbbítottam az irományt, véleményt kérve. Ádi volt a leggyorsabb válaszadó ismét, és megintcsak köszönet Neki, hogy helyretett! Aztán szép lassan a többiek is befutottak, és körvonalazódott az aznap délutáni program: feladat megint Vikiék albijában. Így legalább tudom, hogy hol laknak a szaktársak, és egymáshoz is tudom őket hasonlítani. A Vikinél töltött délutánt 5/10-re értékelném. Feladaton küzdöttünk még mindig, este folytattuk. Alapvető probléma a számokkal volt. Megegyeztünk, hogy szerdán délelőtt megint összeülünk, és akkor már befejezzük. Valami nagy ötlettől vezérelve elég késői órán szereztem egy másik gépet is, hogy ne csak nézzük egymást, meg a nagy számokat, hanem szöveggel is haladjunk. Drága jó Dodimnak hálás is vagyok!!!
Szerda tehát a McDonald'sban telt, és ismét az esettanulmánnyal. Fél 2-kor aztán feladtuk, illetve ismét estére napoltuk a dolgokat. Valamiért mindenki tőlem kéreckedett el, persze jóságosan el is engedtem mindenkit. :-) Ez hibás döntésnek bizonyult. No, mind1. Miután csajok léptek, én még használtam az ingyen netet, chateltem egy kicsit. Majd visszaszolgáltattam a laptopot, és irány haza. Fél 7-től pedig msn-parti. Kényszerűségből. Már kezdtem feladni mindent egy idő után, és letenni 20 pontról. Káosz volt az egész ugyanis: óriási számok, szinte 0 szöveg...és hol volt akkor még a prezentáció! A határidő annál közelebb: csütörtök reggel 8.00!
De Ádi ismét kezébe vette az irányítást, jól is tette! Felosztottuk a feladatokat megint, közben pedig konferencia-beszélgetés, és egyeztetés. Kinek mit hogyan...Ebből egyedül Reni maradt ki (állítólag folyamatosan ledobálta a net...érdekes mód, tegnap-tegnapelőtt nem! :-)) Ádi főnök úr pedig egy idő után bedobta a szundi állapotot. Előtte azért lakótársa kavart egy kicsit, csajokat meg békíthettem. Így szép lassan 3-an maradtunk. Amikor a számok már stimmeltek, következett a fogalmazás. Fél 2-re lett kész nagyjából, akkor már csak egy összefésülés és a prezentáció volt hátra. Nagyon úgy éreztem, hogy nem csináltam semmit, mert a bevállalt résszel se haladtam úgy, ahogy szerettem volna. Így elküldtem többieket szenderedni, majd nekiveselkedtem az egyes pontok összefésülésének, illetve a prezentációm elkészítésének. Akkor nagyjából túlestem alvás-nem alvás határmezsgyéjén, és alkottam. 4 órakor befejeződött a nagy mű, el is küldtem gyorsan, még mielőtt hibára bukkanok, és kiidegelem magam. :-) Aztán szundika, átaludtam a napot! Majd felkelve szokásos teázgatás, és chat-es feladatértékelés Ádival, majd később Anitával, aztán megint Ádival. Mert némi szöveget is kellett gyártanom a másnapi show-ra. Ezzel telt a csütörtök.
Pénteken órára nem mentem, ahogy egész héten se. Ekkor már jobban éreztem magam kicsit, de még nem az igazi. Jó volt ismét csajok közt a nagy előadás előtt, megbeszéltük, ki hogy mikor mit csinált az esettanulmányban. Tanulságos volt. Prezentációt pedig élveztem, bár kicsit izgultam előtte, mert ez is 10 pontot jelentett a csapatnak, amely a Csipetcsapat nevet kapta a keresztségben! Szerettem azt a mesét, bár nem emiatt lett ez a név, a felállás miatt. Végülis szépen szerepeltem, a technikai dolgokat még gyakorolni kell, és kevésbé kéne hadarni. Amúgy minden szuper, máskor is vállalom ezt a részt! Az előre legyártott szövegemre rá se néztem, elég lazára vettem a figurát! :-D 19/20 pont az összteljesítmény, ha minden igaz. Ami szép, főleg, ha végiggondoljátok a leírtakat! Legközelebb radikális változtatásokat kell eszközölni, akkor leginkább, ha gazdász szakestre is akarunk menni. (a csapatból jelenleg 3-an!) Amúgy az együttléteket szintén élveztem, klassz kis társaság volt, még ha szakmai dolgok kerültek előtérbe, akkor is. :-) Ezeket kéne sűrűbbé tenni!!!!!!
Most pedig már szombatot írunk. Vívódóm egész nap! A családtagjaim is megőrültek, én pedig nem tudok döntésre jutni pár kérdésben. Ezeket nem részletezném itt, akit érdekel, annak elmondom. De nem untatnék mindenkit ezzel! A mai nap valószínű az édes semmittevéssel fog elmúlni, icipici szakdogázással. Ha mégsem, akkor marad holnapra, filmnézéssel egybekötve. Muszáj kikúrálnom magam, mert jövő hétre gazdász mókát táraztam be, ezt szervezem épp. :-)
Nos, most zárom is soraim. Mindenkinek minden szépet!

hétértékelő

Üdvözlet minden kedves olvasónak!

Következzék a szokásosnak mondható hét- és egyben előzetes félévértékelő bejegyzés!
Kezdeném is a vasárnappal, ami átlagosnak mondható volt, bár még tartott a szombati rosszullét nyomán maradó fura érzés. Délig szundiztam, aztán ebéd, majd szakdogához keresgélés. Ezt követően pedig pakolásban segédkeztem Dodinak. Ilyenkor nagy a sürgés-forgás, hogy minden be legyen készítve és időben útrakészen álljon az öcsikém. :) Aki ezt a körülrajongást nem nagyon szereti, mint kiderült. Ilyenkor azon szoktam jókat derülni, hogy 20 perccel előbb kimegy a buszmegállóba, vagy legalábbis teljes harci díszben várakozik a bejárati ajtónk előtt, és lesi az óráját. :) Ám ezt látni kell, hogy valóban értsétek, mitől mókás a dolog. Amikor Ő elhagyta a családi fészket, szokás szerint elkezdtük fitatni, mit hagyott itthon, másnap mit kell utánavinnem. Szerencsére nem volt semmi. Ezután anya játszott a gépen, én pedig heverésztem. Közben folyt az eszmecsere mindenféle témában. Elég gyorsan eljött a szürkület, amikor is szakdoga miatt én vettem át anya helyét a gépnél. Sokra ekkor még nem jutottam, másnapra is cihelődni kellett. Estére pedig filmnézést terveztem be, és időben ágybakerülést, amire jó régen volt példa. :) Ez félig-meddig teljesült, de azért csak leültem még a klaviatúra elé, és szorgosan jegyzetelgettem az Excel táblámba banki alapkezelőkről és befektetési alapokról információkat. Ez 11-ig be is tartott. Akkor áramkimaradás vette kezdetét. A hirtelen sötétség következtében sikeresen rá is borítottam az innivalómat az íróasztal alatt található 6-os konnektorra. :S Azt feltakarítottam, majd nyugovóra tértem. Hétfő reggel negyed 8-kor csörgött a telefon. Ám úgy gondoltam, visszadőlök egy kicsit a pocsék éjszaka után. Így aztán a déli busszal mentem csak órára. Szóval rögtön lógással kezdődött a tavaszi félév. :) Anita már azt hitte, hogy nem is megyek. De a kötelesség, az kötelesség. :) Számviteli esettanulmány elég unalmas volt, vártam is, hogy vége legyen. Itt elő fog kerülni minden, ami számvitel I-II-III-ból kimaradt, ám szerencsére nem könyvelés szintjén. Őszintén szólva eléggé megkoptak már ismereteim ezen a területen. Aztán itt nekem véget is ért a nap, bár még lett volna óra, helyi hatalom, helyi társadalom elnevezésű. Erre csak félig tudnék bemenni a hazajutás miatt, annak meg semmi értelme. Így hanyagolós lesz. Hazaérve vacsi, már várt az ínycsiklandozó mohácsi(?) rétes. Na, az tényleg kiadós étek, gyakorlatilag vacsiként funkcionált. Aztán ismét gépelés, gyűjtőmunka, cihelődés másnapra. Ezúttal sikerült időben lefeküdnöm. Kedd megint lazább nap, ismét a déli járattal lehet suliba menni. Persze a délelőttöt megint átdurmoltam szinte, aztán meg anyával dumálgattunk, aki megígérte, hogy estére süt finom kakaós csigát! :) Nagyon be se akartam menni az egyetem területére... :) Ám a kedvem hamar megjött, mert eldöntöttem, hogy kicsit felújítom a ruhatáramat. A másfél órás úton pedig még a németkönyvem is elővettem, és szomorúan konstatáltam, hogy egyre kevesebbet tudok. :( Ahogy a mondás tartja, ismétlés a tudás anyja, meg nyelv esetén a gyakorlás. Úgyhogy most majd ez fog következni ráérő időmben. A vásárlás roppant jól sikerült, bár kész vagyont otthagytam az üzletben. De legalább kedvemre próbálgathattam a ruhadarabokat. Így aztán úgy estem oda órára, aminek az lett a következménye, hogy pótszéken foglalhattam helyet. Bár legalább kellően hátul, hogy a pozitívumot említsem. Nem ez lett a legszebb jegyzetem, azt nyugodtan megállapíthatom. A tárgy a stratégiai menedzsment nevet viseli, eléggé körmölős, illetve magolós tárgy, sok lesz benne az angol kifejezés is. Szóval ez se igazán tetszik. Az iskolai foglalkozás itt is véget ért számomra, a már említett hazajutási probléma miatt. Ám legalább Ágival is összefutottunk, és egyeztettük a másnapi rendezvényt. Idehaza várt a sütemény megint. Az este sorozatnézéssel telt a továbbiakban. A szakdogához gyűjtésen már túlestem reggel, el is küldtem ellenőrzésre. Szerdát szinte egy az egyben átaludtam, rápihenve az esti mókázásra. Ezúttal időben álltam neki készülődni, ám így is sietős lett...sms-röptetés még a progit és résztvevőket illetően, pancsi, haj belövés, ruha előállítás, bepakolás...mert Dodit is illeti egy rész a kakaós csiguszból. :) A fél 5-ös járattal legutóbb szilveszterkor utaztam, most ahhoz képest is kevesebben voltak. Útközben derült ki, hogy a felállás változik az estére vonatkozóan. Dodi-lak volt az úticél Győr városába érve, és a Víztorony Street. Itt kicsit tábort vertem, mert az időpont is módosult. Valahogy fura volt az egész, de ezt már részleteztem előző bejegyzésemben. Így szerdáról csak annyit dióhéjban, azok kedvéért, akik nem olvasták el a hivatkozott írományt, hogy az első egyetemi gazdász móka kellően jól sikerült, várom a folytatást. ;) Csütörtök izgi nap volt, alig alvással konzultáció, ahol minden rendben ment. 10 perc alatt végeztem is, veselkedhetek neki a következő feladatnak. De erről a napról is alkottam már, így ezt sem részletezném. Ugorjunk is péntekre! Ez az a nap, amikor is korán kell kelni, 9.40-kor kezdődik a befektetés elemzés órám. Az egyetlen tárgy, amit érdeklődéssel vártam, várok. Itt előjöttek a vpd-ből már vett dolgok, projektértékelés kapcsán az érzékenységelemzés, Monte Carlo szimuláció, és a döntési fák módszere. Most legalább teljes összefüggésében lehet látni a dolgokat, nem elméleti szinten. Ennek nagyon örültem. Befelemzés utáni két lyukasnak már kevésbé. Nem tudom, ki volt az a kedves, aranyos, nagyon szimpatikus mókuska, aki pénteken 13.00-ra órát helyezett el 2 órás várakozással megtűzdelve?! Kivártuk. Előtte gyorsan ügyintézés tanulmányi osztályon, mert tárgyfelvéttel megint kavarás van. És kénytelen voltam a potya ötöst jelentő generációk dialógus II-t leadni, és felvételményezni a kevésbé tetszetős pénz szociológiája és posztmodernitás tárgyat. Remélem, így már rendben van minden, de azért majd még rákérdezek ügyintéző néninél, nem akarok apróságon elcsúszni! Ezt követően gépteremben ücsörögtünk Anitával és Edittel. Ahhoz képest, hogy nem akartam netelni, elég jól eltöltöttük ott az időt...:) Gmail-es chat, iwiw-üzik, mail-ek...3/4 1-kor léptünk ki, sikerült elsőre eltalálni a diákin a vonalkódot, ami belépéskor nem sikerült. A rendszergazdák biztos jól szórakoztak rajtam. :)
Gyors könyvtárazás után száguldottam órára, mert utálok késni. Kár volt, mert várni kellett így is. Nem is keveset, mert a tanárok bénáztak, a riasztó égtelen lármába kezdett...elhelyezkedés után szintén nem működött a technika, amivel elég sokat szerencsétlenkedtek a tanárok igénybevéve informatikus kollega segítségét is. :) Szóval kénytelenek voltak vetítés nélkül elmondani pénzügyi döntések tárgyunk követelményrendszerét. Amit én már tudtam, mert előzetesen megtudakoltam konzulensemtől. Persze vártam, hol fog módosulni a már meghallgatott rész. Egyetlen pontra korlátozódik ez, mégpedig, hogy a csapat állandó összetételű a félév során. Itt tehát team-munkában kell majd megoldanunk esettanulmányokat, aztán azt prezentálni a rákövetkező héten. Csapatunk azt hittem, már megvan, a vpd-s felállás. Ám változott az is, Adri és Józsi máshova ment, Viki pedig érkezett hozzánk. Akinek nyitókérdése nem esett le azonnal, azt hittem, a következő programot szervezi az elmúlt szerda tükrében. :) Abban maradtunk, hogy hétfőn nekiesünk a dolgoknak, hogy időben végezzünk csütörtök reggelre. Lehet ez lesz a bulifelvezető is szerdán...:) Kicsit meredek ez a tempó. Majd kiderül, ha beborul, mit hozunk ki végeredményként. Prezentálni valószínűleg én fogom a megoldásunkat, kíváncsian várom. :) Még így sem mentem hazafelé...egy csapat gazdásszal...tök jó volt ugyanakkor. 5-re pedig haza is érkeztem, de semmi aktív tevékenységet nem végeztem. Inkább hunytam egy kicsit, aztán barátkoztam az esettanulmánnyal, sütöttünk ismét anyával rétest. Vacsi így ismét laktatóra sikerült. Az este pedig msn-es igehirdetéssel telt rohamléptekben. Dodival szokásosan értékeltük a napot, aztán szunya. És most pár szó a hétvégéről! Elég hamar elkövetkezett a szombat. Amikor is előre eltervezetten délig húztam a lóbőrt. A bulit ugyanis még nem pihentem ki teljes mértékben. Dodinak köszönöm a meglepetést, a villásreggelit. :) Délután eszeveszett sebességgel mászott arrébb, helyet adva az estének...csapatszervezés, ukáz kiadás, pihenés volt a tevékenységi kör ekkor. Aztán a jól megérdemelt forró csokoládézás! Majd nyomtatóval küszködtem megint egy sort, megállapítva, hogy ismét be kell ruházni valami gépes kütyübe. Nevezetesen festékkaziba. Hiába, látszik, megint szoc.tám pályázat töltési időszak van. És persze mindig akkor van valami a nyomtatóval, ami miatt futkozhatok. Ám most viszonylag időben észlelődött a probléma, orvosolható a hét folyamán. Este még fitattam kicsit jegyzetek után, amelyek szükségesek az esettanulmány megoldásához, aztán pedig gondolkodtam egy csöppest rajta. Nem sokat, mert ma "korán" kellett kelni, ugyanis én vagyok a soros a vasárnapi ebéd előállításában, illetve a Dodinak csomagolásban is. (Mivel édesanya dolgozik.) A marhapörkölt most tényleg jól sikerült, kár, hogy el is viszi...emellé még háromféle húsétel készült egy délelőtt és fél délután alatt. Most pedig feladatozásnak kéne nekilátnom, vagy pedig szakdogának valamelyest. De filmet is szívesen lesnék. Elég hamar eljő az alkonyat...akkor aztán cihelődés ismét a hétfőre, és az év 8. hetének. Hát...ilyen majdnem részletes hétértékelőt se írtam még msn-es blogomban, ez az első ilyen jellegű alkotásom. Lehet több nem is lesz, csak nagyjábóli nevezetesebb dolgokat fogok itt megörökíteni. A kedves olvasót nem untatnám vele. Ám néha magam is végigböngészem az írományaim, és jókat mosolygok a megélt eseményeken, vagy épp újra elszontyolodom a negatívumokon.

Most zárom soraim, mindenkinek szép hetet kívánok!

Gazdász móka - epizód 1.

Üdvözlet minden kedves olvasónak!

Ismét elrobogott egy hét, a 2008/09-es tavaszi félév első hete. Amit kicsit vártam is, kicsit nem is. Egyrészt jó találkozni ismét a többiekkel, másrészt rossz, hiszen végzősök vagyunk! És mire eljutottam oda, hogy nagyjából megismertem az egyetemi társulatot, már vége is lesz. Szeretnék sulin kívül is több időt tölteni kedves szaktársaimmal, még jobban megismerni őket. Ennek első lépéseként sor került végre szerdán a vizsgazáró bulira. Klassz volt! Sajnálom, hogy Anita és Évi kihátráltak az eseményből, de ami késik, nem múlik. További gazdász mókák is tervben vannak. :)
Így most erről a napról alkotnék legfőképp egy élménybeszámolót Nektek, ahogy azt megszokhattátok már. Kedden órák után körvonalaztuk nagyjából a programpontokat, másnap reggelre várt a pontos leszervezés. Itt volt egy sanda gyanúm, hogy Anita nem fog jönni. Valahogy már kedden is azt láttam rajta, hogy ezt kihagyná legszívesebben. Így is történt, sajnos. Évi pedig betegsége miatt mondta le, jobbulást kívánok ezúton is! Tehát Ágival, Vikivel, és Mariannal alkottunk gazdász alakzatot. :)
Az estét szokás szerint imádott Dodimnál kezdtem, lepakolás, vacsi és némi lelkesítés után belevetettem magam a győri éjszakába. Picit furcsa is volt, hogy nem a megszokott gárdával vagyok. Ám abban a csapatban változtak a viszonyok, és feleslegesnek nem szerettem volna érezni magam. De a lényeg, hogy legyen valaki, akivel el lehet menni mulatozni. :)
Az Üvegesnek nevezett helyen volt a gyülekező, 8 órakor. És mint mindenki, aki közel "lakik" a helyhez, természetesen elkéstem. Illetve ezt nem is nevezném annak, lényeg, hogy nem akartam várni. Csak a magam 10 perc múlva érkezem mondatából indultam ki, ami jellemzően több szokott lenni. Megérkeztem negyed 9-kor, lecsüccsentünk, pletyiztünk. Leginkább a régi egyetemi élmények kerültek felelevenítésre. Aztán végre csocsóztunk is! Egész jók voltunk, ismét sikerült megmutatnom többször is, hogy a portással is képes vagyok gólt lőni. Egyszer az ellenfeleknek, utána pedig önmagunknak! De a gól, az gól! :D
Majd 10 körül átlépdeltünk a Bridge-be, begyűjtve előbb Timit. Itt még tartott a furcsaság érzése bennem. Leültünk, iddogáltunk, beszélgettünk. Sokmindent megtudtam a lányokról mindeközben. Kicsit korai volt ugyanakkor, hogy 10-kor már ott ücsörgök egy bulihelyen, mikor jobbára 11-kor szoktunk indulni. Időközben befutott Dodi, és Bandi is feltérképezni a helyet. Már vártam, hogy végre birtokba lehessen venni a táncteret. Ott kezdődött az igazi móka! :) Aztán Dodiék is csatlakoztak a semmiből a csapathoz. Hiába! Az öcsikém fétisei a gazdász leányzók. :) Úgy éreztük, mi indítottok el a bulit. Mert exponenciális ütemben növekvő módon lett egyre kisebb rendelkezésre álló terület. A végzős gazdászok azért kitettek magukért, különféle show-elemekkel tarkított táncikával és egyéb mókás dolgokkal. Örülök, hogy ilyet is megtapasztalhattam. Ami kimaradt fősulin, az most pótlódik kicsit. Továbbá nagyon megtisztelő, hogy további rendezvényeken is számít ez az új alakulat a részvételemre. És már várom is, tartalmas, élményekben gazdag utsó félévet szeretnék úgyis! Itt rá a lehetőség. :) Aztán úgy hajnal kettő tájékában elfáradtunk, így apránként mindenki a távozás mellett döntött. Én pedig a Lapos Tanszék felé vettem az irányzékot, talán a megszokás miatt. Dodiékat elég hamar megleltem. Ám ücsörögni nem volt sok kedvem, ha már partytime van. Plusz igazán zavarni se akartam a szerelmeseket. Így irány az alsó szint. Lejutni egész hamar sikeredett is, pedig Stoki igen óvott. Szokásos tömeg fogadott. Nem is tudom, miért mertem arra vállalkozni, hogy megkeresem Petit. Mission Impossible volt, ám azért próbálkoztam. Kicsit táncoltam a jól bevett emelvényemen, hiába, onnan azért jól be lehet látni a terepet, illetve az ember levegőhöz is jut. De elég hamar eluntam az ott-tartózkodást, nem tetszett a talpalávaló. Így elköszöntem Stokiéktól, és hazatértem az albiba. Épphogy álomra hajtottam fejem, megérkezett Dodi is. Akkor utóvacsizni vagy előreggelizni kellett. :) És következhetett a szokásos értékelés. De csak csendben, mert a többiek már szundikáltak.
A csütörtök reggel álmosan indult, még most is fáradt vagyok őszintén szólva. Pedig muszáj volt kirobbanni az ágyikóból, mert várt rám egy meeting. Ez a tervezetthez képest fél órával később sikerült is, gyors cihelődés (bocsi Bandi, ha sokat csötönöztem), és indulás. A konzultáció egész gyorsan megesett, nem kaptam letolást sem, pedig számítottam rá. Azért a szemeim tükrözték a jól sikerült estét. A gyakorlati hasznosságát tekintve 10 perces megbeszélést követően pedig hazafelé vettem a v vektort. És az út végén legalább egyszer szerencsém volt, és nem kellett gyalogolni ebben az őrült szélviharban, ugyanis hazafuvaroztak. :) Idehaza aztán ebédelés, raport, aztán alvás. Ám nem igazán volt pihentető a dolog. Legszívesebben a holnapi órákat is kihagynám 1:1-ben, ám még csak az első hét van, most még jól kell(ene) viselkedni, és szokás szerint felderíteni, mire érdemes bejárni, illetve mit lehet hanyagolni.
Összegzésképpen annyit írnék csak erről a szerdai mókáról, hogy kezdetnek tényleg nem volt rossz! Kíváncsian várom a folytatást! :) Csak azt sajnálom, hogy képekkel most se tudom illusztrálni az eseményt. A buli mellesleg rám is fért, amúgy meg megérdemlem. És hiányzott is a szerdai mókázás.
Blogencsem következő bejegyzésében pedig hétértékelőt fogok alkotni, illetve előzetes félévértékelőt is. Addig is búcsúzom, mindenkinek minden szépet és jót!

Kultúrmorzsa

Üdvözlet mindenkinek!

Mint tud(hat)játok, blogomban nem csak heteim alakulását szoktam megörökíteni, hanem időnként egy-két humoros, vagy érdekes írás is közzétételre kerül.
Engedjétek meg, hogy megosszak kedves mindnyájatokkal egy csokorravaló versikét! Irodalomkedvelők előnyben! :-) Lássuk is a medvét, illetve a gyűjteményt! :-) Köszönet érte Julcsinak!

VÁLTOZATOK EGY GYEREKDALRA

A gyerekdal

Boci, boci, tarka,
se füle, se farka,
oda megyünk lakni,
ahol tejet kapni.

***

KLASSZIKUSOK

Balassi Bálintos változat

Búm, kínom, énekem nyílnak mind végtelen
árvaságban,
Mint gyermek tehénnek bánatja temérdek
tarkaságban.

Olyan lehetetlen élnem szeretetlen
nálad nélkül,
Mint ahogy az borjúcska legyeket elhajtsa
farka nélkül.

Cupido vad lángja, szerelem fullánkja
kínoz régen,
Friss rügyként feslenem, kegyelmes Istenem,
minek nékem?

Immár csak vergődöm, idegen erdőkön
bujdosnom kell,
Engedj már öltöznöm, más földre költöznöm,
hol foly sok tej.

***

Csokonai Vitéz Mihályos változat

Bőgicsélő tarka lényke,
Szívemet lakó tehénke,
Ah, miért lettél ily nehéz?
Faldogáló kicsi szádtól,
Harmatgyöngyös orrocskádtól
Vidor kedvem mért enyész?

Odahagytam borozásim,
Feledém víg torozásim,
Míg te éltetőm valál,
Pegazomról elugortan
Csak terajtad bocigoltam,
Nem csaldosott a halál.

Ám miolta nyögdegélek
Érzeményim, már az élet
Lillám nélkül mi nekem?
Bibe nélkül mi a porzó,
Szomorú kis bocitorzó,
Füleveszett szerelem?

***

Berzsenyi Dánieles változat

Hol kószáltak el hajdan borjaink?
Zengő hangjuk a múlt berkein elhagyák,
Nem szól nélkülük itt víg Philoméla sem,
Csak bús őszibogár zönög.

Eltűnt szép fülük, és könnyű Zephyr lehén
Lágyan lengedező díszük is elveszett,
Így dőltek le Bizánc tornyai egykoron,
Így múland el a gloria!

Oh, így korcsosul el régi, nemes fajunk,
Tündér myrtusi mind sorra lehullanak,
Oh, a farkahagyott, foltosodó idő
Minden díszt lelegel hamar.

Nem tér meg Ganyméd, s Bacchusi hűs nedű
Szomjú szánkba talán már sosem ömledez,
Csak nyúlós tejeket tölt poharunkba majd
Éltünk égi pohárnoka.

***

Arany Jánosos változat

Pettyes bikaborjú, két fajta szülötte
Legel a pataknál, szél zúg körülötte,
Hej, biz' fület imhol elhullatta a farkat,
Öntözi a mezőt piros szinü harmat.

Elbődül a jószág, vérben szeme fordul,
Csóválna: hiába, nem kél köd a porbul;
Tudna csak beszélni - rogyván szive, lába, -
Ilyesféle szókat forgatna magába':

"Ó! mennybeli Isten, mi végre születtem,
Mit ér a pataknál legelni fületlen,
Bőgvén haza sorsát mit ér ma ha dallom,
Ha ő sose' hallja, - ha én sose' hallom?"

Így jutna borongván mélyebbre a gondban,
Arrébb cica árnya iramlik azonban,
"Ez volt! hiszen ez volt: bosszú tava nyelj el!..."
- Bajsza feketéjén megcsillan a tejfel.

***

Ady Endrés változat

Álltam a Pusztán, álltam állván,
Kérődzve, bőgve, búsan, árván,
Mikor, hahó,
Rámtörtek csülkös kis zeuszok.

"Hej, szájas kis töpörtyü-borjak,
Mi kéne, hé, rátok tiporjak?
Ahol a Tej,
Oda szaladnánk lakni mi is?

Rátok dől e rozoga pajta,
S én ősi, szent, keleti fjata,
Én féljek, én?
Tudjátok ti, hogy én ki vagyok?

Nem holmi senkik tarka fattya,
A Mammom volt anyám ükatyja,
Hej, piszkosok,
Nekem aranyból van a fülem."

És kacagtam, rengett a Puszta,
Fülét, farkát gyáván behuzta,
S futott, hahó,
Futott a csülkös boci-sereg.

***

Kosztolányi Dezsős változat

Ti csak nevettek rajtam, kis bolondon.

Röhögve durván és kuncogva halkan,
gonosz mosollyal gúnyolódva rajtam,
hogy zümmögő neszekre semmi gondom,
mert nincs fülem se farkam,
s úgy állok itt e harmateste dombon,
mint régi hősök vérező porondon.
De gőgöm rég a semmiségbe varrtam,
s arany-szelíden, mint egy árva pálca,
dac nélkül én a képetekbe mondom,
hogy messze Párizs, s jaj, oly messze London,
s hogy minden játszi tarkaság csak álca.

Bármerre tartunk, úgyis ugyanarra.
Oda hol kancsal éltem elfelejtem,
s búját mindenki elbocsájtja helyben,
hol ép farokkal bőg a méla marha,
s csak fürdőzünk az édes, égi tejben.

***

MAIAK

Géher Istvános változat

Ahogy itt/-ott/ iszogattam, belepottyant a /s/örömbe
a tehén /mint metafora/ pici foltokkal a hátán.
Haragudjak? Ez az élet. Füle nincsen, csak iromba,
legelészik, belepottyan... - hogy ilyen bölcs a tanár úr?
Hja, barátom, öregember vagyok én már, ezeréves,
tegeződöm a nagyanyáddal. A Catullus meg a másik
/az a hellén gyerekecske/ azok is csak bekopognak,
lesütött szem, remegő kéz: idehozzák, amit írtak.
Fene vinné "a" dilettánst /aki nem tud/ minek ír az?
De ha jönnek, de ha hozzák...mitcsinálnék? Kijavítom.
Ez a dolgom. Az unalmat meg eloltom borozással -
fog az ördog tejet inni. Bizony /isten?/ megyek inkább.

***

Nádasdy Ádámos változat

A borjú, kérem, átlagos teremtmény,
a teve szebb, a lepke boldogabb,
de tessenek csak egyszer megfigyelni
az oldalát borító foltokat.

Engedjék meg, hogy rámutassak arra
a tényre, hogy habár és jóllehet
néhány apróbb testrésze még hiányzik,
e példány itt valódi műremek.
Ne gondolják, hogy nincs e kis tehénnek
mindenre pontos, egyszerű szava.
Például könny helyett azt mondja: rétes,
a vágyra meg, hogy tralla-lalla-la.

És higgyék el, tanult barátaim, hogy
nyújt még az élet fültövére írt.
Zárják szivükbe, kérem, még ha másutt
szereznek is be sajtot és kefirt.

***

Kukkorelly Endrés változat

Van ez a tehén. Nem is tehén
igazándiból, csak tehénke.
Olyan tehénkeforma. Mért van?
Ezt kérdezem. Már hogy mivégre.

Ő is kérdezné. Méltóztatna
érdeklődni ő is, a tarka
boci. Hogy mi a rossebnek van,
ha egyszer nincsen füle. Farka.

De nincs válasz. Senki nem felel.
Van ez az ipse téperegyben,
neki aszongya mindegy, ő csak,
hogy vásárolna tejet. Negyven

litert. Ez a heppje, hogy negyven.
Éppen annyit pasztőrözött
termékből. Csók'lom, annyi nincsen?
Számolta. Nem volt. Elköltözött.

***

Parti Nagy Lajosos változat

az emb' elköltözik hazulról
ha fogytán van már a friss teje
sóhajnyi gömböt gyúr azúrból
hány fülből áll egy kis tehe
kicsinyke marha hány farok
farába hetyke műrovar csíp
körötte taknyos angyalok
s az őszi napban rilke marcsi
akár felpöndörült bacon
a hold is lassudan pofát nyit
ne bőgj ha mondom kis bocom
mindnyájan meghalunk egy parányit
ne bőgj az élet tarka lom
amfora ohne tartalom

***

Kovács András Ferences változat

Bár jussomat perecre költöm,
Számban tejízü jambusok:
Míg van soványka, bambus ok,
Vígadni köll e cefre földön,
Hol semmi sem kedvünk szerénti,
Hol bőg ez árva kis tehénfi,
Iromba oldalára dőlvén -
Se fül, se folt nincs rajta sok.
Ha volna farka, lengene,
Körülfonná kerek koszörvény,
Nem csúfolódna Csengele,
Nem bántaná Berekböszörmény.
De így hiába múznia,
Hiába reng e lenge jószág...
Ó, szánd meg Andalúzia!
Fogadd szivedbe Lengyelország.

***

Térey Jánosos változat

Bazdmeg, boci, hiába múzol
Nem vagy más, csak egy pesti lúzer
Lehetsz felőlem tarkabarka
De a seggedbe rúgok készakarva
Nem veszlek be a testületbe
Mert nincsen haver, egy füled se
Irtózom ettől az alkattól
És még nem beszéltünk a farkadról
Ne gondold, öcsi, hogy létezel
Amíg le nem közölt a 2000
Lecsap rád a Termann-attack
Anyád helyett is megszopatlak
Térj fölötte végre napirendre
Hogy én vagyok az igazi Ady Endre
A Zaj-herceg, a rappelő Vazul
Minden csaj az én rímemre lazul
Csinálhatsz bármit, de rosszul te jársz
Hát bazdmeg, boci, jobb lesz, ha tejelsz

***

Hasonló kis irományokért ajánlom figyelmetekbe Varró Dániel (1999): Bögre az Úr. Magvető Kiadó, Budapest című kötetét!

INTRO

Üdvözlet minden kedves olvasónak!

Csatlakoznék a blogáthelyezők egyre népesebb táborához, és innentől kezdve akkor itt teszek közzé írományokat.
Ez a kezdő írás mindig kihívást rejt magában. Nagyon nem tudtam már MSN-es blogomban se, hogy mit írjak ide, mit szokás általában. A közepébe pedig csak nem csaphatok bele, nemde? :-) Csak szépen sorjában!
Most zárom is a nyitó bejegyzést, mindenkinek minden jót a továbbiakban!