itt a húsvét, itt a nyúl, Vicu konszolidálni tanul :)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Most egy kis beszámoló következik a húsvéti ünnepekről, és a kapcsolódó elfoglaltságaimról. Kicsit nehezen is lendülök bele, mert fel kell idéznem, hol is varrtam el legutóbb a történések fonalát.
Mint azt tudhatjátok, első jelentős megbízatásom is begyűjtöttem a konszolidált éves beszámoló összeállításával. Ennek a hosszadalmas küzdős folyamatnak a lezárását jelentette az ún. kiegészítő melléklet és üzleti jelentés elkészítése, amiben végülis szabad kezet kaptam. Így fordulhatott elő, hogy a határidő miatt a húsvéti ünnepeket is a számviteli törvény és monitor előtt töltöttem szorgosan verve a billentyűzetet. És kicsit fordult a kocka, mert míg én konszolidáltam, addig Dodi sütkérezéssel foganatoskodott. :)
Azért a locsolkodás népi hagyománya sem tűnt el, bár idén is csak néhány férfiegyed érkezett, ami valahol szerencsés is. Illatkavarodás is így megtörtént. :) Külön kiemelném Feri bával való találkozást, végre mesélhettem SV-s élményeimről! Így a mi a helyzet a gazdaságban kérdést rögtön fel is váltotta a munkaügyi rövid beszámoló. Karcsiék is okoztak néhány vidám pillanatot, ezek közül a legmókásabb a banános sütihez köthető. Öregem ugyanis alakított. Előbb kérdőn figyelte be a nyalánkságot, majd rácuppant, ám a banánt lenyisszantotta róla, mondván, hogy az oda nem kell! Végül rájött, hogy mégis. :D
És természetesen Tillcsim is megérkezett nyuszkójukkal egyetemben. Az ajándék eléggé meglepett! :) De jelenlétének akkor is jobban örültem, hiszen rég láttuk egymást, és hát nagyon hiányzott is.
A húsvéti szórakoztatásomról konszi mellett Dodi gondoskodott, aki szórta a válogatott volános locsiversit. Ezeken aztán pusztultam is rendre!

Kis ízelítő:

"a számokkal így úgy csalok
locsolásért tojást kapok
szervíz könyv és móka miki
ez a vers már elég ciki

Zúg a Credo

Gázolaj megy bele
Éldolgozó meglocsolhatlak-e?

Tojás helyett seeger gyürű,
Nem kell nekem pénisz gyűrű
A nyuszi is konszolidál
papírjaim másik része a Jolinál
Ikarusznak jó a féke
...Elérkezett versem vége..
Locsolhatok-e már végre?


szervíz könyv és móka miki
ez a vers már elég ciki
krokodil meg csápos emelő
locsolok mert elhervad eme nő

8 napos a munka hét
konszolidált ez az év
a credo magassága 3200
jött ma locsoló vagy négyszáz
bűzlik a fejemen a parfüm
a hat husszassal lehetnék most martfűn
a terepszög elől 9 fok
nem verselek locsolok.."

Persze a sok vigyorgás mellett azért megment az offolás is, mert nem nagyon tudták többiek mire vélni a papírkiteregést. Ha valamit határidőre meg kell csinálni, akkor kénytelen vagyok készülni is. No jó, lehet maximalista énem túlzottan dominált! :) Mondjuk tényleg kihívást jelentett a táblázatot és az adathalmazt átlátni, kispekulálni, mi miből lett, s mi annak az oka, s ezeket hogy tudom megszövegezni szépen. A kiegészítő melléklettel el is készültem nagyjából, s örültem is, hogy másnap lesz mit prezentálnom a főnöknek. :)
De valahogy idegességgel indultam munkába ismételten. Ennek oka a főnöki véleményben volt keresendő. Olgi útközben megszaporította a pulzusszámomat, mert szerdát (április 24.) emlegett, hogy kész kell lennie mindennek. Főnök meg csütörtök estéről beszélt...Elég nehezen lehetett elérni, ám így elsőre elégedettnek tűnt. Azért némi pofozgatnivalót találtam (Excel táblák Word-be importálása) magam is a doksiban, úgyhogy locsolók fogadása mellett azzal foglalkoztam. Valahogy rettentő jó érzés volt, hogy érkeztek férfiegyedek, és ejtették meg eme népszokást a vállalatnál. :) Összességében érdekes egy húsvét volt ez a 2011-es. Kicsit visszarémlettek a szakdoga-készítéskor átéltek. :) :(
A rövidebb hét második felét aztán az agyalás uralta, hogy mégis mi kerüljön a konszolidált üzleti jelentésbe. Koncepcióm arra vonatkozóan tetszetősnek bizonyult, aminek örültem azért. Már csak össze kellett sakkozni délutános műszakokat is vállalva, így fordulhatott elő, hogy majdnem bezártak az irodába. :) Senki se számított arra, hogy ott vagyok...:) Egyébként a munkahely a béke szigetét jelentette, mivel itthon változatlanul feszültség volt.
S ahogy az lenni szokott, az adatok módosultak a sima beszámolóban is, ami által a konszit is át kellett szabdalni. Így nagy diagram készítés mellett ezzel is foglalkoznom kellett megint beáldozva a hétvégét is. És ezért is lelkesített nagyon Tillcsimék érkezése, legalább kicsit együtt voltunk. Szépen csendben megszületett közben a határozat, hogy ezt ellensúlyozni kell!!!
Nos, ennyit akartam áprilisi második bejegyzésemben megosztani Veletek. Innen fogom folytatni, ha másképp nem, összefoglaló írás keretében. :) Addig is mindenféle jót mindenkinek!

bepislantás egy controller-belső ellenőr ténykedéseibe 2.

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Ezúttal egy újabb összefoglalóval jelentkeznék, hogy senki se érezze magát elhagyatva. :) Kicsit kiegészíteném egy korábbi írásom először is. Ez azért szükséges, hogy láttassam a teljes eseménysort. :)
A márciusi ünnepet követően előkerült egy minisztériumi adatszolgáltatás, ami jelentős számolást is igényelt. Ekkor kerültem jobban képbe az értékcsökkenések fogalmával és gyakorlati (volános) alkalmazásával. No meg ekkor kezdtem ismerkedni a mi lesz, ha? kérdés számszerűsítésének mikéntjével. Végülis sikerült határidő előtt kikalkulálnom a dolgokat, és feltöltenem a táblázatot adatokkal. Elég érdekesen alakultak ezek helyenként, meg kell hagynom. De átszámolva is ugyanarra az eredményre jutottam, így maradt ez.
Miután erről letettem, jött az ukáz, hogy tárgyieszköz-könyvelőnknek, Olginak segítsek be. És bár magyarázta a nyilvántartást, sokat nem értettem belőle, de ez bosszantott is rendesen. :S A színház ilyen szempontból is üdítően hatott.
Hétfőn aztán kicsit meg is örültem, hogy elkészült a kalkuláció. Ám főnököm újabb feladattal bízott meg, s olyan gyanúm is megerősítette ezzel, hogy áthelyezés következik. :S
S itt vette kezdetét egy jó hónapot igénybe vevő folyamat, amelyről most beszámolnék. Kezdődött minden azzal, hogy az értékesített tárgyi eszközök táblázatának kitöltését rámbízták, ami nehezen akaródzott összeállni, azért a csapat segített itt is. :) Majd kiderült, hogy az apport eszközökkel is foglalkozni kell, ami nem kis lista. Ezt először fel akartuk gépelni Excel-be, míg Márti ki nem törpölte, hogy fordíttatható át az adatsor táblázatkezelőbe. Ezután hol hárman, hol kettecskén bűvöltük a sorokat, és számoltattunk a progival.
Amikor pedig könyvvizsgálói bemutatás következett, rettegtem, hogy nem leszünk kész időre. Még jó, hogy akkor korábban érkeztünk dolgozóba, és ki tudtuk javítani a hibákat is. Mondjuk nem csodálom, ha ilyenek előfordultak, lévén, hogy zűrlényéknek is akkortájt kellett szerződést kajtatni. Ekkor pedig alapvető ellentmondásokra lettem figyelmes, most láttam rá jobban a napi rutinra.
Tulajdonképp három fronton próbáltam helytállni (mert csak-csak kellett controllerkedni, ellenőrködni. Mondjuk utóbbinál az ellenőri alkotásokat ezúttal más írta, ezek korrekciói maradtak rám). Április első hetében is a konszolidáció volt a meghatározó. Akkor már rendszeresen hoztam hazafelé én is a félbehagyott dolgokat. És az is megesett, hogy szombatonként is megjelentünk a Volán-telepen főnökünkkel egyetemben. Ezen hétvégézések közül kiemelnék egy vasárnapi 8-tól 8-ig tartót. Végülis nagy nehezen összeállt a mű, bár a végén már nagyon tartottam attól, hogy lapátra kerülök. Aztán ez nem következett be, sőt, azóta a próbaidőm is lejárt. :)
Azonban a konsziból csak nem tudok kifogyni, jelenleg is ezzel kéne foglalkoznom. Igazán komoly megbízatás, sok-sok kihívást rejtő feladat. Kicsit kíváncsi is vagyok, mit hozok ki belőle, illetve, hogy milyen szinten kell majd átalakítani, főnököm (akit egyébként nagyon bírok, és tisztelek is!) hol módosíttat.
Most a beszámolókészítés időszakában teendőim megsokasodtak, de egyszer csak visszaáll a kezdeti nyugisabb időszakba! Amúgy jól érzem magam változatlanul még így is, örülök, hogy egyre több mindennel megbíznak. :) Igyekszem is gyorsan tanulni, bár még jócskán van mivel képbe kerülnöm.
Úgy ennyit rólam, majd még jelentkezem. Köszönöm, hogy végigolvastátok lejelentkezésemet! :) Mindenkinek minden szépet és jót!

színházi előadás értékelet

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Így munka mellett be kell valljam, kevés kikapcsolódási lehetőségem van. Persze ebben benne van a maximalista létem is. Mondjuk figyelmeztettek is, hogy ebből alább kéne venni, ám ez nem egyszerű alapbeállítódások miatt.
Azért mégiscsak jó volt az utóbbi pörgősebb időszakot némi kulturális élménnyel is megkoronázni. A szemfülesebbek tudják, hogy színházbérletünk van, és március 19-re datálták a következő előadást. Decemberben sajnos egy betegség miatt ki kellett hagynom a színházat, most viszont valahol igényem is volt rá. :) Valamire, ami úgy kizökkent kicsit a feszültséges időszakból (stresszes munka, családi piszkálódások). És a kiöltözés is hiányott, hogy őszinte legyek! :) Azért megállapítható, hogy a "csini ruhatár" fejlesztésre szorul!

Így - bár dolgoztam szombaton is - minden tekintetben kellemes volt kimozdulni a zord idő ellenére is. Először Tillcsiéknél időztem kicsit, majd miután Kedvesem is elegántos viseletet öltött, elindultunk a VMK-ba, aminek a felújítás kifejezetten jót tett. :) Ezúttal csak kettecskén battyogtunk, mivel Marcsi kórházban van sajnos, Zoli pedig nem igazán kedveli a színházat. Már útközben kiszúrtam volános munkaügyön ténykedő kollegámat, sikerült is néhány szót váltanunk, miközben mi a színházterembe, ők pedig a ruhatárba igyekeztek. Az elhelyezkedés megint csak mókásra sikerült, miután lecsücsültünk és kényelembe helyeztük magunkat, megint talpra kellett ugrani, hogy a későn érkezőket beengedjük a helyünkre.

7 óra után nem sokkal gördült fel a függöny. A nézőtéren uralkodó csöndet ekkor viszont két mobiltelefon csörgése törte meg, ami nagy-nagy visszatetszést keltett. Miért nem tanulják már meg az emberek, hogy ilyen helyen illendő kikapcsolni a telefont?!
Az előadást egyébként kíváncsian vártam, a győri Forrás színház Csíksomlyói Passió c. zenés misztériumjátékát tekinthettük meg. Tetszett ez a megközelítése a szenvedéstörténetnek, amely Jézus elfogását és megfeszítését taglalta. A szereplők közül kiemelném Mária és a Lucifer köreihez tartozó Kirika alakítását. Karakterek közül mellettük még Poncius Pilátus említhető meg, aki Kirika szerelmi megkísértéseinek rendre ellenállt! És a fénytechnika alkalmazása is pompás volt! Rontotta viszont az előadás összminősítést a kezdő telefoncsörömpölésen túlmenően, hogy a mögöttünk ülő párocska szinte végig cuppogott! :S
Előadás közben igyekeztem tolmácsolni a látványelemeket Tillcsinek, ezt előzőleg elmulasztottam. Szállóigék is születtek, mellyel egymást ugratjuk: "nem leszel a császár barátja!" Szóval nekem azért tetszett a 12 végzésből álló darab, s az is, hogy Jó Ügyészemmel újabb közös élményt szerezhettünk! :)

Ebbe a bejegyzésbe úgy ennyi fért, zárom is soraim kedves olvasóim! De folytatás következik idővel!

bepislantás egy controller-belső ellenőr ténykedéseibe 1.

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Megint itten vagyok, és koptatom a billentyűzetet. Az előző poszt felütésében vázolt dolgok még mindig helytállóak, eléggé pörgősek a hétköznapok. Kicsit összefoglalnám az elmúlt időszakot ezúttal akkor munka szempontból.

Nőnapot követően aztán bele kellett lendülnöm az ellenőri ténykedésekbe sok-sok telefont lebonyolítva (néha meg is próbáltak lerázni, mondván, sok a teendő...na ja, nekem is! Azért sikerült begyűjteni a szükséges dolgokat). Közben kiderült, hogy egy Melinda által küldött adatszolgáltatás hibás több helyütt, így azt is javítani kellett. Itt kihívást jelentett, hogy a "Delta-jelentés" eléggé komplex, a piszkozatok pedig nem egészen egyértelműek. :S Azért megoldottam a módosítást! Bár jelen sorok írásakor is van még mit csiszolni rajta, a kapcsolattartó újabb problémás részeket talált. :S

Amúgy statisztikákat készítek, KSH-s dömping vár rám jövő héten. Az adatgyűjtés hozott jónéhány mókás pillanatot, elég, ha az informatikai témájú kérdőívet hozom fel. Géza és Lajos alakítottak. :D Azért azt is hozzá kell tennem, hogy egyre jobb a munkahelyi légkör, mindenki segítőkész. Néha pedig kocsival is megyünk, akkor pedig rendszeresen le is vagyok parancsoltatva a buszról, nehogymár kilógjak a volános sorból. :D

Most pedig a konszolidált mérlegkészítés tárgyi eszközökkel kapcsolatos folyamatába vagyok bevonva, ami egyszerre jó és rossz. Jó, mert új területen ügyködöm, tapasztalatokat gyűjtök itt is. Rossz, mert így is el vagyok havazódva a könyvelőkkel együtt. Ez is szép kis csapatmunkává bővült, a 3000 soros Excel táblán hatan dolgozunk, régiek és újak együttesen sok túlórával. Hát néha nagyon izgalmasnak tartom a dolgot (minden munkarészt), néha meg a francba kívánom az egészet! Néha átlátom a dolgokat, néha meg elbizonytalanodom...:S

És kicsit foglalkoztat az is, hogy mi lesz ebből: tárgyieszköz-könyvelőként folytatom vajon? Vagy szimplán terhelhetőségi teszt az egész? A belső ellenőr hölgy ugyanis visszafelé tart a gyes-ről...bár két ember feladata lett távozásával egybegyúrva, szóval akár szét is szedhető újra a pozíció. Ugyanakkor nyár közepén lesznek üresedések pénzügyön. Végülis nem is kéne ennyire izgulnom, valahogy akkor is úgy tűnik, hogy számítanak rám. Ami mindenképp pozitív, főleg, ha azt veszem, hogy két hónapja vagyok ott. :) És hát azt is értékelem, amikor a Sümegi vagy a Tapolcai Területi Igazgatóság dolgozói érdeklődnek, hogy érzem magam egy-egy telefonos beszélgetésnél! :) Azért az is érzem, hogy jó sok időnek kell még eltelnie, mire átlátom a cég működését!

Most csak ennyit akartam megosztani Veletek. A továbbiakban is lesznek alighanem ilyen szösszenetek, ahogy haladunk előre az időben. A blogot nem szeretném megszűntetni teljes egészében, a bejegyzések lesznek valószínűek ritkábbak, és inkább összefoglaló jellegűek. Szóval várjatok türelemmel, jövök még olvasnivalókkal! :)

nőnap SV módra :)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Eltűntem. Ennek hátterében azt állt, hogy a tennivalók Damoklész kardjaként lebegtek a fejem felett, s így bizony hierarchiát kellett létrehoznom a tevékenységeket illetően. Illetve talán most érkezett el az az időszak, amit már jeleztem, és szemfüles (rendszeres?) olvasóim tudják is, miről fecsegek. :)

Nos, most a munka a meghatározó az életemben, ugyanis nagyon szeretnék maradni hosszabb távon is. Még akkor is, ha a pozíció kettősségével néha nagyon-nagyon szenvedek. És talán túl is parázom az egész mindenséget. És ha már felhoztam a témát, akkor összefoglalóan megállapítom, hogy jól érzem a Volán berkeiben magam. Most már egyre több pozitív visszacsatolást is kapok a ténykedésemről, ami a továbbiakra nézve is jó. De igazából örülök annak is, ha valaki tegeződésre kér, vagy épp tudakolódik hogylétemről.

És akkor itt át is kapcsolnék jelen bejegyzés fő témájára, a nemzetközi nőnapra. Nagyon különleges volt megélni ezt is. Hajazott is a dolog a közgázos-ált. sulis virágbaborulásokra. Na igen, ez az egyetemi évek alatt elfelejtődött. És hát meglepő volt belecsöppenni újra eme köszöntésesdibe vállalaton belül. Nem is gondoltam volna, hogy ez létezik. Bár a névnapi fogadás jellegű mókikból kiindulva azért sejthettem volna mégiscsak. :) Szóval kicsit ezt forszíroznám ebben a posztban.

2011. március 8. nemzetközi nőnap, ekkor a Zoltánok ülik névnapjukat. Ezúton is minden jót Zoli "sógorjelöltnek". :)

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. :) Reggel elég nehezen vetett ki magából az ágy, előző este 10 után jóval kerültem csak ágyba, addig a rámosztott statisztikát nyektettem. Anita meg aranyosan próbált segíteni, de helyenként együttes erővel se jöttünk rá adott viszonyszám számolási metódusára. :S Anyával se tudtam beszélni így reggel, noha futólag találkoztunk.

A buszon aztán rögtönzött jelenléti ívezés során megállapítást nyert, hogy Joliék nincsenek, és beugrott, hogy említette is, hogy a nőnapi banzáj miatt kocsival jönnek valószínűleg. Így nem is csücsültem nagyon hátra, és szemeim a közlekedő személygépjárművekre tapadtak. Be is gördültek a járat elé, nagyon nem is kellett jelezni, már osontam is le a buszról. Ebből következően 6 óra 5-kor már indítottam a gépet az irodában. És kicsit örvendeztem is a korai érkezésnek. Megint csak azt lehet mondani, hogy eddig is átlagosnak volt minősíthető a nap, s még ekkor se sejtettem, minő átjáróház lesz a nőnap miatt. :)

7 óra felé ért az első meglepetés. Megszaladt Zoli a munkaügyről, és egy-egy szál sárga rózsát ajándékozott nekünk. Ő volt a második nőnapi köszöntő (Tillcsié az elsőség elvitathatatlanul): Jolival közös edénykébe el is helyeződött, bár eredendően középsulis hagyományainknak megfelelően papírzsepis itatókával akartam ellátni. :) Azóta felszaporult a virágállomány, a Vizes következett szintén vörös rózsával. Tettünk-vettünk tovább (én írtam az ellenőri jelentéseim) majd érkeződött Géza, a gazdasági igazgató, aki legalább cserepes virággal kínált minket. Na ennek aztán elmondhatatlanul örültem. Így tettem szert választás után egy gerberára, ami a kedvencem egyébként. :) Amúgy témát is adtam nekik, mert nagyon feltűnően szemeztem azzal a virággal, és csaptam le rá egyből. :)

Kisvártatva megszaladt egy szerelő barkával, illetve Pista, a könyvelő némi csokival, illetve a szakszervezeti képviselők is megörvendeztettek minket vörös rózsával, némi gyimilccsel (stílusosan narancs!), illetve megkaptam én is a plusz kajajegyet! :) Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a bérosztályon dolgozók kedvességén és rámenősségén múlt valószínűleg a dolog (mert a szakszervezeti főmufti nem igazán híve a volán háttér nélküli új felvételiseknek). Meglepetést jelentett a dolog, mert előbbi miatt úgy is készültem, hogy nem lesz ajándék. És hát még egy jel, hogy bírnak. :) Végezetül Dodi is beköszönt egy jókívánsággal, amit szintén nagyon értékeltem.

Szóval mindent összegezve klassz kis nap volt, valahogy feldobta az irodát ez a virágáradat. :) És az is tetszett, hogy részese lehettem egy vállalati "megemlékezésnek". Még akkor is, ha a délutánra datált bulit ki is hagytam (helyette inkább Tillcsivel nőnapoztam :)). De majd lesznek még úgyis céges rendezvények...

Most csak ennyit akartam megosztani Veletek. Később majd még jelentkezem! :) Addig is mindenkinek mindenféle szépségest!

betegség uralta hét

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

„Eljött az igazság pillanata!” – ahogy Magasy tanár úr beharangozta a marketing feleleteket. Most nem ennek, hanem a február végéről szóló heti összefoglalónak következett el az ideje. :)

Hétfőn ismét csak zengedett az ébresztő jelezvén, hogy munkanap kezdődne. De a nap álmos lassúsággal vonszolta magát arrébb. Amit kiemelnék mégiscsak, hogy sikerült leépítenem magamról elsőször a Vizest.

Délután pedig időben kiszabadultam az irodaépületből, és gyors vásárlást is be tudtam iktatni. Á...ezek a csecse holmik csábítgattak rendesen. Ám a költségvetési korlát nem véletlenül van, így csak farmerokat vettem végül. Elég gyorsan sikerült ezt a shoppingot lebonyolítanom, legalábbis éppen Tillcsi buszának érkezése előtt tudtam odalépni az ajkai főbuszpályaudvarra. S mivel aktuális morgásom is adódott, így ismét csak sétát tettem. A vízi környezet általában megnyugtat, ám most ez se hozott enyhülést a ius murmurandizásban.

Majd sikerült azért Tillcsinek elterelni a figyelmem némi incselkedéssel. Ezen cselekedetéért cserébe meggyőztem, hogy térjünk be egy játékboltba „nézni valamit a gyereknek” jelszóval. Megegyeztünk, hogy kitérünk az eladói segítségnyújtás elől eképpen. Nem is tudom, mi jött rám, de nagyon megörültem a pötyinek és a Babylon játékoknak is. A pötyi ovis korom nagy és egyetlen kedvence volt! És viszonylag normális árfekvésben is található!!! A figurakínálat viszont borzasztó volt, így be kellett érnie Kedvesemnek egy Fischer Price mackóval. Aminek egyik tappancsát meg is nyomtam, hát nehogymár selejtes legyen a polcon! :D És legalább ezzel is sikerült hangos mosolygásra bírni Tillcsit. Miután kiéltük magunkat, hazabattyogtunk. Ott meg már szorgosan készültek a gofrik. Nyámm-nyámm. Jól be is vacsoráztam belőlük, s ezzel a másnapi tízórai is kialakult. Köszönet érte Marcsinak! :)

Kedd reggel a harmadik ellenőri jelentésemnek álltam neki, ami a Tapolcai Területi Igazgatósággal volt kapcsolatos. Adatrögzítéssel kezdtem, majd jött az elemzésesdi. Közben meg egyre csak halogattam a katonás adatgyűjtést. :) Persze néha kértek különböző szerződéseket is, akkor azokat vadászgattam össze, és bocsátottam az illetők rendelkezésére. Külön szám volt ilyen tekintetben, hogy egy hatályon kívüli is szükségeltetett valami bérletről.

Délelőtt magához rendelt a gazdasági igazgató is. Először csak kérdezte, hogy ismerek-e bizonyos Kovács Editet. Rá is vágtam, hogy persze, általános iskolai osztálytársam ugrott be azonnal. És lélekben kajtattam is, hogy mit keres ő minálunk a szociális jellegű végzettségével. Aztán kiderült, hogy nem róla van szó, ezt a lakhely pedzegetéséből tudtam meg. Végülis meg kellett néznem az önéletrajzát, a képről már ismerős lett. Géza (az igazgató) addig is bizonygatta, hogy ismernem kell méghozzá közgázból. De névről nem igazán tudtam, kiről is van szó. Általánosságban mondtam egy-két szót az A-sokról. A lány egyébként könyvelőnek jelentkezett. Jó is lenne, ha felvennék, kellenek a fiatalok. :)

A délelőtt során még egy látogatóm akadt. Ágota, az előző-előző-előző, magyarán az első belső ellenőr és controller. Már pénteken puhatolóztam, hogy járt-e a területen, akkorra várták ugyanis. És jelezték a pénzügyesek, hogy tuti benéz majd hozzám is. Hát így is lett. :) Bemutatkozót követően megállapította, hogy én vagyok a harmadik utódja. És tudatosította, hogy visszajönne. Erre a szeptembert jelölte meg. Vagy ide, vagy máshova, lévén, hogy lesz hely. Hát nagyon nem tudtam neki mit mondani, és most Joli jelenlétének is örültem, eltémázgattak a változásokról.

Távozását követően aztán beszélgettünk Jolival. Mert változatlanul tartok tőle, hogy útilaput kapok. Hiába a határozatlan idejű szerződés, a félsz bennem van. Joli elmondta, hogy korábban Ágota belső ellenőr volt, Péter (a most műszaki igazgató) controller pozíciót töltött be, szóval létezett munkamegosztás. Ágota távozását követően lett együvé a kettő, bár azért ellentmondásokra is figyelmes lettem segítséget és kooperációt illetően. Amúgy olvasgattam régebbi elemzéseket is az előbb nevezettek munkáiból. Nem tudom mikor lesz az, hogy én ilyen professzionális doksikat állítok elő. :S

Olvasás-írás-olvasás-írás metódusban ügyködtem. Ritmusosan haladgattam is, és tervezgettem az időbeni lelécelést. Erre 2, azaz kettő órakor besuhogott a vezír, hogy szerződéseket keressek neki, és fénymásoljam le. Egész kis paksaméta jött össze, mehettem is a nagy fénymásolóhoz, ahol jegyezni kell az állást is, azaz, hogy mennyit másolsz. A főnök nagyon ragaszkodott ahhoz, hogy "piszkos papíron" állítsam elő a doksikat, ám nem nagyon variáltam ezzel. Utánam is jött, rá is kérdezett, mondtam, hogy nem, mert nem nagyon akarok variálni (ugye az állást rögzíteni kell), nem mindegy, hogy rakom be a lapot. Végülis nem szólt semmit, fél 3-kor le is adtam neki a kért holmikat. Aztán villámtempóban pakoltam össze, és jöttem ki. Mert amúgy is letelt a munkaidőm. A nap otthon aztán pihenős jelleget öltött.

Szerdán már éreztem némi egészségi problémát, így olyan 50%-os teljesítményt adtam csak a munkanap során, persze bosszantott ez is rendesen. Délutánra azért be kellett iktatnom a haditáp-vásárlást. Így Vizes óvása mellett elsuhogtam Tesco-ba, ahol ismét csak sokat szemezgettem néhány csudaklassz ruhussal. Meglepetésemre aztán a kasszánál a Katival (nyugdíjba készülő pénztárosunk) találkoztam, aki meg is akart várni. De lebeszéltem erről a szándékról. Később azért beszélgettünk a buszmegállóban. Mert volános lét ide vagy oda, buszváró van, váróbusz nincs. A délután aztán megint a pihi került előtérbe.

Hajnalban már éreztem, hogy borzasztó köhögési ingerem van. Így reggel gyógyszerrel indítottam. Felváltva kreháltunk hárman az irodában is.A csütörtöki nap nyugis is volt, meg nem is. Az elemzést iperítettem, illetve a jegyzőnek munkáltam készre a hadi szolgáltatásos nyomtatványát. A gazdasági igazgató elégedettnek is tűnt, hogy bőven határidő előtt elkészült. Amúgy pénzügyön tartózkodtam sokat, megismerkedtem a könyvvizsgálóval is. Fiatal srác, de jófej. És közölte is, hogy megtaláltam a tuti állást szerinte. Hát azt majd még meglátjuk.:)

Valahogy 10 óra tájékán kezdtem először furcsán érezni magam. Fájtak szemeim, sok innivalót kívántam. Utána jött a szédülés, alig mertem kicsámborogni a mosdóba is. És gyakorlatilag onnantól fáztam, de piszkosul. Pedig alapvetően meleg van az irodában, én meg pulcsiban is vacogtam.

Aztán jött a nagy telefon a MAL Zrt-től, hát köpni-nyelni nem tudtam. Gyorsan végigfuttattam, hogy interjúra se nagyon tudok menni, kicsi a világ, és ha kiderül, hogy próbaidő alatt váltásokon gondolkodom, úgy tuti útilapu. Meg hát őszintén...egy önéletrajzban jobban mutat azért a Volán, mint a zűrös MAL. Másfelől persze nem biztos, hogy fel is vettek volna, de most még nem gondolkodom a módosításban. És két szék közül a pad alá se akartam esni, hogy esetleg felvesznek, nem tetszik, volánt is feladtam. Aztán gondolkodtam, hogy lehet mégiscsak tapasztalatot kellett volna gyűjteni legalább a meghallgatáson, hogy mit kínálnak...Amúgy meg vártam a nap végét, el is jöttem a fél 3-sal haza. Itthon be is zuhantam az ágyikóba egyből, mint kiderült, 39 fok lázam volt. Persze aludni nem tudtam, mert a köhögés is gyötört, minden percben felriadtam. Csak annak drukkoltam, hogy tudjam kibekkelni a másnapot, és nehogy elküldjenek táppénzre!

A péntek reggel hőemelkedéssel indult, és az éjszaka se volt túl jó a köhécselés miatt. Azért csak elindultam a dolgozóba. Úgy, hogy ha nagyon-nagyon rosszul érzem magam, akkor hazakéretőzök a főnökeimtől pusztán az esetleges láz miatt. Amúgy meglepődtem megint, mert Joli ismét kocsival jött, és leszólított a buszról. :) Így 6-ra be is értünk. A lánya is beteg, szabit íratott, és neki is próbaidőn kell lennie. Ennyit Anya rémisztgetéséről, hogy nincs szabi, és táppénz. Na jó, utóbbit nem akarom megtapasztalni semmiképpen sem. Otthon zűrzavarok vannak változatlanul, apu senkire és semmire nincs tekintettel. Előzőleg is halálra szekírozott mindenkit. :S

Pénteken aztán hol hőemelkedésem lehetett, hol lázam, hol fáztam, hol nem annyira. Szemeim mindenestre egyre jobban fájtak. Joli elvileg haza is fuvarozott volna, ha kettőig befejeztem volna mindent. Erre pedig Vizes is felhívta a figyelmem: "Éva, péntek kettőkor már a fű se nő". Nagysokára el is érkeztünk ehhez az időponthoz, és előzetes terveimnek megfelelően léptem is haza bakára. Otthon a csütörtöki forgatókönyv zajlott le. Az oldalam is fájt ekkor már.

És hát a hétvégét is a betegség uralta sajnos. Így amennyit csak tudtam, pihentem. Viszont a teljes tünetmentességét nem hozta meg ez sem, bár a láztól sikerült megszabadulni. A betegségben lehet az egy hónapja tartó stressz testesült meg, mert azért maximalista lét is dominál ám változatlanul némi pozícióféltéssel egybekötve Ágota miatt. A következő hétre viszont reméljük a legjobbakat! :) Ezzel zárnám bejegyzésem, de megígérem, lesz folytatás.

február közepi história Valentin-nappal és táblázatokkal való hadakozásokkal

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Kisvártatva itt is vagyok, és alkotok. Legutóbb február második hetéről tudósítottam, így adódik is miről írogatnom. :) De kezdjünk is bele! Elöljáróban csak annyit, hogy mozgalmas napok következtek.

A csodálatos Tillcsivel együtt-töltött víkendet követően hétfőn munkanap köszöntött ránk. Rendezkelődéssel kezdtem és a másnapi határidős doksi összekészítésével. Közben hoztak szerződéseket is, ezeket iktattam. Azért mindig hoznak valamit, valami keresgélnivalót, meg az elemzést is módosítottam kicsit a pénteki ukázoknak megfelelően. Az adatokra és táblázatokra pedig mindenki rácsücsült kicsit, ami aggasztott is, de innentől a stratégia is adódik: a nyakukra kell járni, hogy ne legyen húzós napjaim. A nap végén pedig úgy döntöttam, hogy vásárlást iktatok be. Elsőként farmert vettem. Kicsit meghökkentem, hogy a régi jelentős választékkal szemben most szűk kínálattal találkoztam. De végülis sikerült egy szemrevaló portékát lelnem, gyakorlatilag ez volt az egyetlen ilyen.

Ezután beszereztem Kedvesem Valentin-napi ajándékát. Ezúttal a választásom két golden retriever kutyusra esett, melyeket szépen be is csomagoltattam. :) És megint előre örültem annak, hogy Tillcsi milyen szépen fogja kibontani őket még aznap annak ellenére, hogy nem beszéltük meg a randit. De hát milyen egy Valentin-nap lett volna, ha külön töltjük? :) Még kicsit gyakoroltam az üzletbejárást és a ruhapróbálgatást. A tevékenység kellemes kikapcsolódást jelentett, bár az árakon megdöbbentem időnként. Így végül újabb ruhadarabbal nem gyarapodott a kollekcióm, igazán tetszetős holmit nem is leltem. Azért a délután jól elszaladt. S miután Tillcsi második ajándékát is megvettem, lassanként nyakamba vettem a várost. Valahogy jólesett a séta is. Útközben azért lejelentkeztem otthon, kérve is a teljes titoktartást a végúticélomat illetően. Ekkor tudtam meg, hogy új szerződés köttetett kábeltévé, internet és telefon vonatkozásában. Bizony fokú kételyeim már ekkor megfogalmazódtak.

A városban előbb némi elemórzsiát akartam másnapra, ennek megfelelően tértem be a Zenit abc-be. Meglepetésemre a műszaki igazgató is épp előttem osont be az üzletbe, és rám is köszönt. Sőt, a kisfia is! Talán ez volt az, amin meglepődtem! Jólnevelt gyermeknek tűnt! És ekkor esett le az is, hogy már a lámpás kereszteződéstől Péterrel együtt jöttünk, aki lelkesen magyarázta a lurkónak, mikor indulhatnak. Aztán hamar szétszéledtünk a bevásárlótéren. A pénztárnál viszont jól megakadt a sor, miután a pénztárgép nem volt hajlandó beolvasni a vonalkódot a péksüteményen. Végülis félig leblokkoltak és intettek türelemre. És miután fél óráig nem történt semmi, így otthagytam az egész bagázst. Majd legközelebb naprakészebbek lesznek a nyilvántartással. S gyors telefonfeltöltést követően már inaltam is Tillcsiékhez (a tervhez képest megcsúszva persze az iménti kis közjáték miatt!) Útközben azért együvé tudtam pakolni az aprószenteket, és megint előre örült a lelkem a kiváltott hatásnak. :)

A kaputelefonos bejelentkezést követően Marcsit is titoktartásra kértem fokozandó a meglepetés erejét, ám Tillcsit nem lehetett megtéveszteni, tudta, hogy én érkeződöm. :) Igazából Anya nem tartotta magát teljesen a megbeszéltekhez, így könnyűszerrel ki lehetett kombinálni, hogy jövök. Azért próbálkozni lehet. És kell is. :) S mivel meg voltam csúszva, így rögtön rá is tértem a lényegre: az ajándékátadásra. Kedvesem most is bámulatos ügyességgel boncolta ki a csomagolásokat. Én pedig örültem annak a ténynek, hogy sikerült olyasmit adnom, ami tényleg tetszetős és hasznos is számára. Kis mókára is sor került, miután az általam és bolti etikett szerint is szukának minősített kutyszliról Tillcsi kiderítette, hogy az bizony kan. :D A jó hangulatra ez rátett egy lapáttal, persze próbáltam menteni a menthetőt. :D Persze otthon is vártak már. T-csoportos szerződés eléggé semmitmondónak tűnt, csak azt láttam, hogy 1 év hűségidős a tv, a net és telefon is. Ez egy nagyon klassz kis nap volt mindent egybevetve, és páratlan Valentin-nap. A második, amit Tillcsibémmel tartunk. És külön öröm, hogy mindig adódik valami ekkortájt, ami külön varázslatot ad (most a váratlanság jelentette ezt, ami az ajándékátadást illeti).

Kedden aztán megint akadtak tennivalók munkában, lényegében adatvadászattal és küldéssel foglalkoztam a kötelező egyeztetéseket követően. Azért az látszik, itt unatkozni nem fogok! :) Délután meg úgy gondoltam, előredolgozok kicsit, így egy táblázat kitöltésével foglalatoskodtam, melyeknek péntekre készen kellett lenni. Itt némi kerekítési eltérés adott agyalnivalót, de azért megoldottam. :) Ez pedig elégedettségre adott okot. Az már kevésbé, hogy apu megint kezdte a műsorozást, persze szokás szerint este. Ezúttal a krumplifőzés miatt osztotta az észt és adta elő hisztijét. Annyi erővel, amennyivel prédikál, neki is állhat ügyködni! Akkor legalább leköti magát...De az is igaz, hogy ezek a fesztiválok borzasztóan megviselnek, és ilyenkor minden előkerül a menekülési stratégia. Bár a nyugalom ára elég magas.

Szerda ismét csak táblázatkitöltéssel telt, már ami a munkát illeti, de jó is ez a pörgés, és az együttműködés másokkal. Csak a kellő ráhatást kell megtalálni. A nap fénypontját viszont a Tillcsivel való hófordulós randi jelentette. Igen-igen, elérkezett kapcsolatunk a 15. hós létéhez. Jó ezt így leírni is! És olyan jó volt a séta is, és a bolondozások is, abszolút más dimenzióba kerültem most is!

Csütörtök és péntek kissé nyűglődősre sikerült. Nagyon-nagyon szenvelegtem, amiért a táblázatok nem nagyon akaródznak alakulni, illetve amiért nem vágom, mi miért úgy alakul, mit hogy számolunk egyáltalán, mi mit jelent. És akkor persze még egy határidős feladat is bejött, aminél azt se tudtam, hogy álljak neki. S a pénzügyön se kaptam sok segítséget, azon kívül, hogy ejtsek meg telefonokat. Na ja, csak tudnám egyáltalán a pénztárosok neveit!

A pénzszállítással kapcsolatban kellett bizonyos információkat begyűjtenem ugyanis, bár meg kell jegyeznem, végtelenül ostoba egy feladatot jelentett ez. Az adatok tényleges jelentősége a 0-hoz közelítő volt. Csütörtökön emellett egy buszállományos statiszikával kínlódtam, frusztrált is, hogy csak két műszakis táblázat akadályozza meg, hogy meglegyen minden határidő előtt picivel. Anita segítségét és kedvességét azonban nem hagyhatom szó nélkül!!! Végtelenül hálás vagyok neki ezért is!

Pénteken aztán elsődlegesen felhívtam a műszaki igazgató figyelmét arra, hogy valami probléma van a rendelkezésemre bocsátott adatsorával, majd ellenőrzésre kértem a többivel kapcsolatosan. Majd miután kijavítottam mindent, gondosan állítottam össze küldésre a 43 oldalas paksamétát. Lehet, már-már túlzás volt, amit aggódásom miatt csaptam, de többször is átnyálaztam az egészet, hogy nehogy valami lemaradozzon, vagy helytelen legyen. Nelli nyugira is intett, ami megint meglepett.

Majd az is pozitív csalódást jelentett, hogy összefogott a csapat az én feladatom kapcsán. Persze ezzel tehermentesültek a pénztárosok, akik neveivel addigra tisztába kerültem. :) Joli és Nelli segítségemre siettek, és a készpénzállomány havi átlagos értékének megállapításához hármacskán tanulmányozgattuk a pénztárnaplókat. Azért csak formálódott a dolog, így nyugodtabban kezdhettem a hétvégét. Tulajdonképp a víkend legjobb rész a péntek délután, ekkor érzem magam kicsit szabadabbnak. Jó, hogy vége a munkahétnek, és hogy van két nap, amikor nem zengedez az óra korán hajnalban. Ugyanakkor e hét különösen stapás volt, nem is vágytam nagyon másra, csak az alvásra.

Sikerült is ez egy majdnem 12 órás bóbiskolás keretében, de kifejezetten jólesett a dolog. A szombatot nagyrészt némi papírmunka határozta meg amúgy is Dodi szoc.támjához. Ezenkívül leckét kaptam salsa alaplépésekből is tesó jóvoltából. :) A vasárnap pedig a megszokott metódus szerint a főzőcske jegyében adta át magát az örökkévalóságnak. Sajnos ezúttal sem volt zökkenőmentes és nyugis a tevékenység, apu hisztijeinek köszönhetően. Voltak pillanatok, amikor úgy voltam, hogy otthagyom az egészet, annyira elegem lett a piszkálásból és okoskodásból...Anya épp jókor érkezett haza, hogy rendet vágjon. Jó passzban lehetett, mert még sütkérezett is. Bécsi perecet. Ennek bizonyára örült volna Kedvesem, hiszen egyik líblingje a csemege. Mire odakerültem volna, hogy kóstolót pakolok, már nem volt miből. Na igen, nálunk nincs olyan, hogy rossz sütemény. :D

Dodi távozását követően pedig én is készülődhettem a következő munkahétre, nem is szeretem ezt a napszakaszt. Még akkor sem, ha az elkövetkezendő 7 nap már nyugisabbnak ígérkezett. A hét tehát pörgősnek mutatkozott, és sok újdonsággal szembesültem most is, amiknek még ülepedni kell, úgy érzem. Tanulságként az is levonhatom, hogy kicsit határozottabban kell adatgyűjtést eszközölni, nem jó, ha ráülnek az illetékesek a dolgokra. Ám jó dolgok is történtek, utalok ezzel Jolira és Nellire, illetve a hozzá(m)állásukra. Melinda által elmondottak alapján nem ezt vártam, persze semmi ellenvetésem nincs e helyzettel és viszonnyal kapcsolatban, ellenkezőleg! Csak maradjon is így! Mondjuk, ha rajtam múlik, változás nem lesz.

Nem marad más hátra, mint hogy elköszönjek, hiszen már értékeltem is a hetet. De megígérem, jövök a folytatással! Addig is legyetek jók és vidámak!