emlékezetes augusztus 20-a megint! :)

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Ezúttal egy kirándulásról adnék impozáns beszámolót, mely félig munkahelyi, félig családi körben telt el.
SV szakszervezeténél hagyományai vannak az ún. fürdőjárat megszervezésének, és ide családtagok is hívhatóak, mindösszesen a vacsorát kell fizetniük. Idén ezt augusztus 20-ra álmodták meg a szervezők. A rendezvény kihagyhatatlannak mutatkozott, és még Dodi öcsémet is el tudtam csábítani. :) De csapassunk vissza a kezdetekhez!


Már pénteken nagy gondosan összekészítettem a legszükségesebbeket, és nagy lelkesen öltöttem magamra a bikinit is, aminek kapcsával meggyűlt a bajunk. Így biztos, ami biztos alapon, tartalék fürdőrucival is készültem. Valahogy akkortájt nehezen szundítottam el, kicsit izgultam, hogy milyen lesz a rendezvény, Dodinak mennyire fog tetszeni az utazás, és a program. Volt már éjfél is, mire el tudtam bólintani. Reggel aztán 5-kor zörömbölt is az óra, mivel a pakolászás elmaradt korábban, meg hát egy frissítő zuhany se ártott. A készülést nem mondhattam zökkenőmentesnek, tesó igen-igen beöltözött (fekete hosszú nadrágot akart magára venni!).
A 6.20-as járattal csak a faluközpontig utaztunk, ahol egy jó fertályórás várakozás következett. Dodi ekkor nagy busztípus latolgatásba kezdett, és persze rögtön meg is ragadta az alkalmat megint arra, hogy elejtsen egy szekírozást arra vonatkozóan, hogy nem ismerem a buszokat. Végülis begördült a Bakony Volán Mercedes Benz Intouro-ja, ami különjáratként is funkcionált, mivel csak ketten utaztunk. :) Szépen 7 előtt be is értünk az ajkai főbuszpályaudvarra, ahol a kissé hűs időjárás miatt bevonultunk a váróterembe, ahol válogatott Dodi-morgancsok következtek a csomagolt itókra és kajákra vonatkozóan. A buszpark vizslatása sem maradhatott el itt sem, kérdés volt, hogy milyen csotrogány csapatszállító kerül elő a (S)omló Volán járművei közül. :) Közben persze gyülekezett a jónép, szokás szerint a sofőrök pihenőjénél várakoztak a résztvevők. Fél 8 előtt néhány perccel mi is kiandalogtunk oda, Misi fogadott is tisztességesen minket. Kicsit meg is lepődtünk már ekkor a létszámot illetően. Vagy 20 ember toporgott a járatnál, ami egy Rába D10-es motorral felszerelt Ikarus E95-ös volt. Tesó itt húzta be az első pozitív pontot.
Misi egyébként már indulás előtt is igen nyájas volt, bár inkább Anyát várta. Azért itt is megkülönböztetett figyelmet kaptunk. Helyfoglalás után még egy 5 minutumot várakoztunk a későn jövőkre, aztán autóbuszjárat indult 7 óra 35 perckor Kolontár-Devecser-Sümeg-

Mihályfán át Zalaszentgrótra.
Kolontár környékén Misi kiporciózta az aperitifeket is Dodi nagy-nagy megelégedésére. Ez csak fokozódott, ami pogácsa helyett barackos sütemény is szervírozásra került. Így aztán tényleg tetszett neki a Volán szolgáltatás. :)
Elég gyorsan haladtunk az úticél felé. Már majdnem át is értünk a megyehatáron, amikor is a takarítónő problémát jelzett, Misi pedig megállította a buszt. Éva meg beugrathatott a kukoricásba elvégezni apró ügyeit. Rögtön ki is ki kezdték emiatt. A kis közjáték után folytattuk utunkat. Azért azt meg kell jegyeznem, hogy a zalai falvak olyan kiesek, és Zalaszentgróttól se voltam totálisan elragadtatva. Az élményfürdő valahol külterületen helyezkedett el, fél 9-kor már a kiszállítmányozás következett.
A hely 9-kor nyitotta meg kapuit, s míg Misi a belépőket rendezte, addig mi birtokba vettük az árnyékos padokat. Dodival ekkor ketté is váltunk, ő inkább öltözni ment az erre kialakított fa-kabinokba, én meg inkább lefoglaltam a helyet a cuccoknak. A terv az volt, hogy hűs legyen azért az ott-tartózkodó cucc felvigyázóknak. Na, ehhez képest a csapat másik fele a medencékhez közel vert tábort. Végülis én is átvedlettem, és az indulási idő megtudakolását követően csatlakoztam Dodihoz és Petihez, és birtokba vettük a medencét. Peti hozott egy pettyes labdát, ami aztán a szórakozásunkról gondoskodott is. :) Egy kis szigetet hoztak létre a medencén belül, amire egy fahídon keresztül vezetett az út. No ezt a hidat használtuk kapunak, és jöhetett a vízilabda. :) Az idő elég gyorsan telt, jól elszórakoztunk. Nagy sikert aratott a "cicázás" is, aminél elég bénának mutatkoztam. Ekkor még jól volt terünk is a játékra.
Déli 12 órakor aztán elfogyasztottuk az első néhány szendvicset, gyorsan bekencéztük magunkat (már sokadjára), majd indítványozásomra bejártuk a belső teret is. Itt a melegvizes (34 fokos) medence nyerte el tetszésem leginkább (még versenypályák voltak, illetve tanmedence), és nem szabad megfeledkeznem a nyugágyakról, amik wellness hangulatot teremtettek. Fiúknak fel kellett térképezni a mellékhelyiséget is, amiről azt az információt kaptam, hogy nagyon kulturált. Így fel is kerekedtem meglátogatni a női szekciót. Kis ücsörgést követően úgy döntöttünk, hogy a külső élményelemes medencét is megnézzük. Majd megint kencézés következett, és telefonálás Neked.
Aztán megint labdáztunk, aminek során megismerkedtem a két kis ikerlánykával, Moncsival és Dorcsival (Dorinával). Ez olyan jól sikerült, hogy mást se hallottam, mint hogy "Évi, Évi, Évi...", csak velem akartak játszani. :) Jöttek is velem mindenhova és lelkesen meséltek a családjukról, lakhelyükről, állatkáikról. Cserfesnek mondanám őket. :) A többi volános társ nem is tudta hova tenni a csajókákat, azt hitték, hogy ismerősök. :) Mindenesetre meg is dicsértek, hogy milyen ügyesen vigyázok rájuk. Aztán csatlakoztunk a fiúkhoz labdázni, s hol a pöttyössel, hol a lányok kicsi jószágja suhogott a vizen és a levegőben. Mondjuk hamar ráuntak a dologra, inkább szinkronúszóst akartak játszani, a vízibukfenceket pedig nekem kellett értékelni. Amikor meg kimentem kenceficézni, már lesték is, hogy mikor térek vissza a vízbe, és persze a kórus is megszólalt. :) Időközben az anyukájukkal is megismerkedtem ám. Ők kicsit eltolták az ebédet, akkor adódott kis szusszanyásnyi időm. Nagy nevetésre nem is kellett sokat várni, fiúk felfedeztek egy érdekes víziállatot, ami úszógumi volt egyébként. Én szarvasnak titulálnám, valóban máig ismeretlen a megnevezése. A szarvas-léttől elütnek a "testen" lévő pöttyök, és az oroszlánfarok. :) Ennek a valaminek aztán lett párja is, bár azért azt a teknyőst felismertük. :) A nevetség tárgyát pedig az jelentette, hogy nem tudjuk beazonosítani a szarvast pontosan. De haláli volt az is, amikor a szarvasőzsárkányos úszógumival rendelkező kissrác felcaplatott a csúszdára, és suhogott alá a két agancs. :) A fiúknak eléggé bejött a jószág, Peti szarvasbőgéssel akarta magához csalogatni, persze ez nem sikerült. És én se tudtam megközelíteni a kiskrapekot, pedig jó lett volna megcsodálni közelről is az úszóalkalmatosságát. A két kislány is megjelent a színen újra, és csaltak ide-oda.
Azért rövid kitérőre sikerült egy újabb melegvizes medencét is felfedezni, és megtudni a részleteket a további programról, mivel Misi a pártfogásába vett újra. A buliról akkor hallottam először, el is könyveltem, hogy akkor folytathatjuk majd Dodival Ajkán hajnalig, mivel lekéssük a buszt (ismerős meg nem volt kocsival). Aztán háromnegyed 6-ig gyerkőcölés, labdázás, hülyéskedés, fotózás került napirendre. Klassz volt. :) Persze aggódtam kicsit, hogy baj lesz a nap miatt, az árnyékosabb részeket is kezdtem keresni. Dodi is a frászt hozta rám, mert eltűnt, be is kajtattam minden medencét utána. Még most se tudom, merre is kujtorgott. A lényeg, hogy előbukkant, így nyugodtam vonulhattam átöltözni.
A strandról a vacsora helyszínére utaztunk, a kb. 6 km-re található Zalabérre. Az étkezésre aztán a Szent Antal Fogadóban került sor, ami elég impozánsnak tűnt. A bejárattal szemben egy hosszú asztal húzódott, a csapat nagy része oda is telepedett le. Nekem jobban tetszett az azzal szembeni, egymás mellett sorakozó négyes asztalok egyike, így ott foglaltam helyet testőreimmel együtt. Hozzánk aztán Misi is csatlakozott. Kicsit beszélgettünk, míg a zenekar rá nem zendített. Akkor ugyanis Misi táncra kért, és hát nem is utasíthattam vissza. Aztán a hülyeség is előkerült, hogy melyik főnöktől is kéne megszabadulni a Misi bácsi elintézi játék keretében. :) Mire kiveséztük a munka témát, tálalták is a vacsorát, ami rántott csirkemell volt rizzsel, pirított burgonyával és baconos-sajtos omlettel elegantosan prezentálva. Jó étvággyal be is vágtuk az adagot.
Vacsi után aztán megint kicsit beszélgettünk, hallgattuk a muzsikát és az ifjú tehetségeket, akiknek a vendéglő lehetőséget adott a szereplésre. Misit asztaltársaságunknál felváltotta Marika a Tb-ügyintézőnk, aki Dodival kezdett barátkozni. Desszertként még becsaptam egy somlói galust, amit gyorsan le is mozogtam, mert megint tánci következett Misivel, Petivel és Dodival felváltva.
Szépen ránk is esteledett. Negyed 11 körül szólt Misi, hogy lassan indulunk. Még kis kalandom is akadt, mert beragadt a csavaros zár az ajtón a mellékhelyiségben. Valószínű azért, mert valaki be akart nyitni, ez meg befeszült. Kis pánik után azért megoldottam a helyzetet a kilincs felfelé nyomásával. Hazafelé aztán elöl is foglaltunk helyet, Misi megnyugtatott, hogy az útirány ezúttal Noszlop lesz elsőként, ami persze logikusnak is tűnt, ha figyelembevesszük, hogy mindenkit haza szoktak szállítani. Útközben azért kaptunk még némi repicuccot is. Hazafelé a kivilágított sümegi várat is megtekinthettük, csodálatos látványt nyújtott, és főnök falujáról is megemlékeztünk. Dodi pedig Marikával haverkodott(én meg Petivel), be nem állt a szájuk egész úton. Tesó annyira belefeledkezett a hallgatásba, hogy ment volna tovább Ajkára. Nem észlelte nagyon, hogy beértünk Noszlopra, hamar-gyorsan én szedtem össze a három ülést elfoglaló cuccait, miközben navigáltam a buszt, hogy hol is tegyen le. Végülis jobbnak láttam, ha a buszmegállót jelölöm meg leszállóhelynek, az a legbiztonságosabb. :) Így szépen haza is érkeztünk fél 12 tájékában, őseink meg már vártak is.
Mindent összegezve remek kis móki volt, remélem, a szlovák út is élménydús lesz majd szeptemberben, melyről szintén olvashattok majd. :) Most zárom is bejegyzésem, mindenkinek minden jót! :)

Diófás Főzőverseny

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Előző évben nagy visszhangnak örvendett a Diófás Főzőverseny, melyen Kis családom is képviseltette magát. A rendezvényt ekkor én még kihagytam. Most viszont úgy éreztem, hogy el kéne látogatni egy ilyen gasztronómiai össznépi kóstolgatásra.

Az V. Diófás Főzőverseny Fővédnöke Noszlop Község díszpolgára, a pápai faluvégen elhelyezkedő Lucullus fogadó tulajdonosa volt ezúttal is, és – ahogy az lenni szokott – nagyobb promóciót folytattak. Így még július végén postázásra került a faluban a nevezési lapok, melyeken a csapatnév mellett azt is fel kellett tüntetni, hogy milyen étek kategóriában indulnak a versenyre kelők. Kritikaként jegyezném meg, hogy készülhetnének ezek a lapok igényesebb kivitelben is.

A megméretettés hetét megelőzően újra kihelyezésre kerültek a négy faluvégre a szakácsokat szimbolizáló, eseményt konferáló turisztikai célt szolgáló szalmababák. Az előkészületekről úgy ennyit, most csapjunk is bele a tényleges históriába! :)

Az V. Diófás Főzőverseny napját a 2011. esztendőben augusztus 6-ra jelölték ki. Kis családommal úgy határoztunk, hogy délidőben érkeződünk csak meg a helyszínre, a bámészkodást kihagyjuk. Kicsit a kedv nullázódni látszott, aztán valahogy mégiscsak megindult a csapat az eseménynek helyszínt adó ligetbe, amely tőlünk jó fertályórás gyalogútra leledzik. Kis családom persze morgancsnak adott hangot, miszerint én balszerencsét hozok és a rendezvény úgyis a tavalyi színvonal alatt teljesít. Ám a ius murmurandi nem tántorított el, a szokásokhoz híven lassan cihelődtem össze, mert nagy gondosan pakolásztam kis szütyőmbe a partykellékeket, főként a fotómasinámat, hogy képekkel is dokumentálhassam a szöveget.

Fél egy körül érkeződtünk meg a diófáshoz egy remek hangulatú utat követően, melynek fő témáját a közlekedési eszközök főzőversenyre történő kiválasztása jelentette. A rituális árokugrándozást követően be is hatoltunk a tisztásokra. Elsőnek azért terepszemlét követtünk el, ki kellett orrintani, hol készült a legínyencebb falat, mely zsűrizésre kerül általunk. Előételi választásunk a húsos káposztra esett. Igen ám, de az étkezés megkezdéséhez fel kellett kutatnunk az eszcájgokat. Columbo-t megszégyenítő gyorsasággal sikerült is tányérokat szerezni, már csak a kanál hiányzott. Dodi öcsémet ezen probléma nem hátráltatta, jól megmerítette polietilén tányérkáját rövid lével készült húsból.

Lehet, sejthetett valamit, hogy nem az ötágúval kell elfogyasztanunk a csemegét, még nyugtatott is. No igen, volt igazsága, hiszen jó Anyánk szerzett kanalakat. Én meg szép csendesen levontam a tanulságot: legközelebb evőeszközök is belepotyorásznak a tatyómba. Egy női táskában azok is elférnek bőven.

A kanál és a tányér birtokában aztán megkezdhettük a kóstolászást, és le is telepedhettünk elsőnek a Renaissance Vendéglő káposztás kondérja mellé. És hogy stílusos legyek, néhány pontot ki is osztanék négy szempontot vizsgálva. Így kiszolgálásra 5 pontot, társaságra szintén 5 pontot, zsűrinek tálalásra 5 pontot, végezetül az ételre (mennyiség, minőség, ízvilág) is 5 pontot adnék. Köszönjük Ágiék!

A káposzta után következhetett a bakonyi betyárok tűzhelye, miután a Pintér csapat tokányából csak a haveri kör részesülhetett (black flag-et adnék az ilyenért!) Betyárékra visszasuhogva birkapörkölt volt a menü, melyből jelentős adagot kaptunk tiltakozásunk ellenére is. Kis mínuszt be is húzhattak ekkor, mivel inkább többször kérjen valaki, ha ízlik. A véleményemet tükrözik a pontok: kiszolgálás 3 pont (levonás a kérés elleni nagy adagért), társaság 5 pont (kiemelt a kreatív öltözék!), zsűrinek találás 4 pont, és végül étel 2 pont (zsíros lében úszó csontos húscefetek miatt). Ez a koszt olyannyira nem jött be, hogy a kukában fejezte be életútját.

Még kicsit ólálkodtunk a kondérok környéken, annak reményében, hátha csurran valami ínyencség még bendőnkbe. Egy kedves ismerős aztán el is kalauzolt az önkormányzati standra, ahol két menüből lehetett választani: elsőként a gulyáslevest ízleltük meg, melyről azért megállapítható, hogy alulmaradt a Családi napon kóstoltéval szemben. A szíves látást azonban mindenképpen értékelni kell, Dodi és Anya még a lecsóból is kértek ízlelésre. Be kell valljam, nagyon ínycsiklandózónak bizonyult az étel, bár gyomrocskám ekkor inkább telítődést jelzett. Míg mi ücsörögtünk és ettünk, a verseny zajlott, sorra tálalták kifelé a zsűrinek az elkészített fogásokat, itt a bemutatás verbális módjával akadtak azért gondjaim.

Majd mint jóllakott ovisak, az itókáról ábrándoztunk, és ennek megfelelően a távozás mezsgyéjére léptünk. Az öreg – ahogy az nálunk lenni szokott – természetesen ekkor érkeződött, s csapott nagy virtsaftot. Végülis további hiszti elkerülése miatt maradtam és megmutattam, hol lehet még fogyasztani. Persze rendre megkaptam, hogy „az neki nem kell”, fel is húzott vele rendesen. És egy gyerekhez hasonlatosan addig nem is evett, míg én nem mutattam példát. Végülis a bejáratott önkormányzati sátornál települtünk le, ekkor tudtam falni a lecsóból is. S itt gyorsan el is követnék egy értékelést: kiszolgálás 5 pont, társaság 2 pont, étel 5 pont, zsűrinek találás helyett mennyiség 5 pont.

Nagyjából fél 3 felé járt az idő, mikor úgy gondoltam, hogy akkor én is lépek hazafelé. Ezen tervem aztán gyorsan felülíródott, hiszen eredményhirdetés következett. A zsűri több kategóriában osztott ki serlegeket és érmeket, egy csapat egyszerre többet is kaphatott. A statisztikai adatokat is ismertették: 32 csapat indult 64 étellel négyszáznál is több adaggal. Jövőre folytatás következik ugyanitt, szintén augusztusban. Igazából kicsit várakozáson alul teljesített a rendezvény, bár az is igaz, hogy nagy kedvet éreznék a tényleges főzőtudományom bemutatásához is. Már csak a csapatot kell összeverbuválászni, s talán jövőre be is nevezünk. :) De erről természetesen tudósítani fogok e helyütt. Ezzel zárnám is bejegyzésem, meséljenek a képek is kicsit! :)

fókuszban a szívügyek

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Érdekességként felfedezhettétek már, hogy bejegyzéseimből mostanság kiiktatódott a magánélet. Most erről emlékeznék meg röviden internetes naplómban is. A történethez azonban vissza kell ugranom április hónapra.

Akkor ugyanis elég rendesen összekülönböztünk Tillcsivel, ez volt az első komolyabb vitánk, aminek fókuszában egyébként a jövőkép(telenség) állt. Igazából nem ért(ett)em, hogy miért áll állandóan a középpontba a család, és miért a családi tervek az elsődlegesek a sajátjaink helyett. Onnantól vesztettem el a helyem is Tillcsi mellett. Azon az áprilisi napon arra akartam rávezetni Kedvesemet, hogy nem mindig az a jó, amit a família mond, vagy dönt, meg kéne győződnie állítások helyességéről. Persze a szavakkal nem egészen úgy bántam, ahogy kellett volna, ami sértődést eredményezett Tillcsi részről, majd a reakciója a részemről. Ez utóbbi öt egész percig is eltartott.
A helyzet súlyosságát jelzi, hogy akkor először elgondolkodtam azon is, hogy a kapcsolat megszüntetésre kerül.

http://www.youtube.com/watch?v=I5_IMLT9NF0&NR=1

Nagyon sérelmeztem, hogy meg se fontolja a javaslataimat, Ő meg azon akadt fenn, hogy az anyagi javak is előtérbe kerülnek szerinte túlzottan. Na igen, próbáltam megérteni az amúgy vendégfogadásra szánt ház felújításának racionális okait, mivel a saját tervek kerültek alaposan háttérbe.

Aztán ez többszörösen is megbeszélésre került, bár nem jutottak közelebb az álláspontok, a tüske megmaradt, és változatlanul a családdal töltötte hétvégéit Tillcsi , pedig vártam a nem csak szóbeli változást (részemről annyi történt, hogy a munkát hétvégére kezdtem félrehajítani!) Valami nagyon elveszett az idők nyomán (vagy meg se volt?), ami egyedül nem helyrepofozható. Kezdett se Veled, se Nélküled érzés hatalmába keríteni...

Aztán nagyon rosszul esett, hogy születésnapom alkalmából se kaptam néhány órát személyesen aznap Tillcsitől. És még a szándék se volt meg, hogy velem lesz (bárki szívesen segített volna eljutni hozzám)...ez az, ami nagy-nagy fájdalmat okozott. Itt is úgy tűnt, hogy a család az első, mamát lehet látogatni esőben is (ami előző nap történt), az elintézhető...Ezenkívül az jött le (korábbi érzést erősítendő), hogy ahol a tágabb família nincs jelen, az nem attraktív Tillcsi számára. Nem igazán fogadtam el mentségnek, hogy pénteken akart jönni Kedvesem, mert a péntek az nem születésnap, és nem is az ajándék lett volna a lényeg!!!! S
zóval bántott a dolog nagyon, és ezt szótlansággal sikerült prezentálnom (nem biztos, hogy jó módozaton!) A következő tali alkalmával megbeszéltük a helyzetet, bár akkor se éreztem úgy, hogy az ajándék, mint olyan elfogadható, mert azzal nem vagyok megbékítve! Tillcsi aztán ezen sértődött meg alaposan, mert visszautasítottam! Így volt egy merengős hétvégénk, mert feltettem a nagy kérdést is, hogy mit szeretne Tillcsi (családi életet, vagy párkapcsolatot, amiből hiányunk volt nagyon is!)

http://www.youtube.com/watch?v=pV_JuPEk0Hc&feature=related

Végülis aztán körbejártuk még párszor a szituációt, és meg is békültünk. Ennek jegyében együtt töltöttünk a szabadnapunkat. :) És most már érzékelem a változási hajlandóságot is, ami örvendetes! :) Nyilván mindkettőnknek tenni kell a totális rendeződésért, és a függőségeket (munka, család) legyőzni.

Azért meg kell jegyeznem, hogy a láthatatlan kötelék igen-igen erős közöttünk, bízom abban, hogy marad is így, és kezelni tudjuk a problémákat. Ezzel zárom is írásom, de folytatás következik!

A 26.

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Minden évben van egy nap, amihez vegyes érzések fűznek, várom is, meg nem is. Ez a nap nem más, mint július 24-e. Ezúttal is így volt ez, kicsit szomorú lettem, hogy megint egy év elsuhogott felettem, és kicsit közelebb araszoltam a harmadik X-hez, ahhoz az életkorhoz, aminél már valamit domborítani kéne elveim szerint. Bár az alapok úgy gondolom, hogy alakulnak ehhez azért lassanként. :)
Szóval elérkezett a 26. születésnapom is, mely ezúttal hétvégére, egész pontosan vasárnapra esett. Hiába készültem ezúttal is rituális bográcsmókával, az időjárási kondíciók nem voltak megfelelőek ehhez, hiszen ismét csak csapadékosra fordultak a körülmények. Így a program elnapolásra került, s vendégfogadós ünneplés is ezzel együtt. A nap amúgy a szokásos hétvégi jelleget öltötte, kis különlegességet az adott, hogy özönlöttek a jókívánságok facebook-on és iwiw-en, amikre nem győztem válaszolgatni, egy-egy emberen pedig meg is lepődtem úgy alaposan, mind pozitív, mind negatív irányban. Mert hát akadtak nagy hiányzók ezúttal is...Köztük Tillcsi is, aki - bár felköszöntött - nem töltötte velem idejét néhány óra erejéig sem, amit nehezményeztem is (erről később!)
Befutottak délután Keresztszüléim, és egy gyönyörűséges tortával leptek meg, melyet ezúton köszönök Katának is. Azért is örültem különösképpen a jöttüknek, mert pont az én születésnapom hozta össze így a családot. Annyira, hogy ünnepeljünk is. Ennek megfelelően emelkedett hangulatban neki is estem a nyalánkság szétosztásának. Ezúttal a gyertyázós, kívánós móka is elmaradt, mondjuk ennek halasztásos oka volt. Természetesen a fotógépek nem maradhattak ilyenkor munka nélkül, büszkén írom a többes számot, hiszen e nap alkalmából vettem magamnak egy digitális masinériát. Bár meg kell hagynom, azért még tanulmányozni kell a használati leírását a gépnek, annyi mindent lehet cseterni rajta. :) Szóval összegyűltünk, beszélgettünk, tortáztunk, jól éreztük magunkat. Akkor még nem sejtettem, hogy ez felvezető lesz az estére. :)
Na igen, eljött az is Keresztszüléim távozását követően. Szokás szerint a jókívánságokra válaszolgattam, mikor is kicsábított Jóanyám a konyhába, ahová már bekészültek a finomságok és ajándékok is. Nagyon meghatódtam, amikor Kis mama egy gyűrűjét megkaphattam, a rózsacsokor csak fokozott mindent. Nagy-nagy lelkesedéssel pózoltam azután Kis családommal. :) Ez a kis összejövetel feltöltött rendesen érzelmi impulzusokkal.
Mindenesetre emlékezetessé sikerült tenni a 26. születésnapomat is, köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám! Köszönöm egyúttal türelmeteket is kedves olvasóim, még megígérem, hogy jövök és alkotok ily vénen is!

Éva búcsúztató

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Most ismét csak egy összefoglaló írást adnék közre, ezúttal egy vállalati eseményről. Mindenekelőtt azért leszögezném, hogy a jelenlegi többes munkaköröm olyan, ami kellőképp lelkesít, és azt hiszem, ezzel mindent el is mondottam volt. :) És a csapat is egyre jobb és jobb, a légkör egyre családiasabb. Szóval alapvetően szeretek itt dolgozni, és azt hiszem, ez összefoglalja a lényeget.
Mint azt előző írásomból megtudhattátok, hó vége zűrösebb kicsit a controlling táblák miatt, így örültem, hogy új hónap kezdődött. És az is örömmel töltött el, hogy Éva július elsejére (péntek) tette a búcsúztatóját. Ráadásul éppen déli időpontot jelölt meg kezdésnek, ami megintcsak klassz, ha azt nézzük, hogy hétvége is közelített, és olyankor már igazán vissza lehet csípni a munkatempóból...:) Az eseményre készülődés is remek hangulatot hozott, Éva kreatív ajándékának elkészítése pedig kellően lelkesített is (egy kontírozandó számla készült neki humoros szöveggel természetesen).
Délre minden el is készült, mire összegyűlt kis csapatunk a pénzügyi osztályon. A felvezetésben a szokásos főnöki beszéd került napirendre, ami rendkívül meghatónak volt minősíthető. Ezt követte az ajándékátadás. Majd Zoli versben emlékezett meg Éváról, és adta át neki az újabb csomagot. Végezetül lépett színre István a virággal és a harmadik pakkal. Majd Éva is szólt néhány szót még a boncolgatások előtt, majd nagy örömmel nyíltak meg a dobozkák.
A hangulat pedig kezdett fokozódni némi szexista felütés kapcsán, pedig ennek mestere ott se volt akkor még. És némi virtsaftot sem nélkülöztünk főnökök között, legalábbis kezdetben úgy hittem, ütközet fejlődik ki. A végkifejlet azonban szokatlan egyetértés lett, mely a naptárban is megörökítésre került ezúttal. :) A szokásos üdvözlő, búcsúzó köröket követően pedig lakmározás és fotózkodás vette kezdetét. :) Ekkortájt sikerült a főnökkel is kötetlenül eszmét cserélni, ami külön öröm volt számomra. A hangulat pedig egyre csak jobb lett, miután Vizes is megérkezett és szórta a szexista poénjait. No igen, nem hagyhatta ki a facebook bökdösődést sem. :D
Ugyanakkor megható szavakból se volt hiány, így összességében is megállapítható, hogy jól sikerült ez a kis összejövetel és emlékezetes is marad mindőnknek, remélhetőleg még hallunk Éváról, ahogy azt meg is ígérte, amikor kikísértük a kocsihoz. :)
Nagyjából ennyi fért ebbe a bejegyzésbe, még jövök kicsit kifejtősebben július hónapról. Addig csemegézzetek a fotókon, ahol az is leszűrhető, hogy bizony puszogóst fotózni eléggé nehéz! :D No, mindenkinek mindenféle szépségest, még hallatok magamról!

bepislantás egy controller-belső ellenőr ténykedéseibe 3.

Üdv a kedves olvasóimnak!

Hosszú, hosszú hallgatás után megtöröm a csendesedést. Ennek okaként a munkát nevezném meg. De lássuk csak, miért is. :)
Májusban feldúsultak a tennivalók, bár azt hittem, beszámolókészítés után következik némi nyugis időszak. Elsődlegesen egy minisztériumi adatszolgáltatást kellett elrendezni, amivel amúgy szintén csúszásban voltunk. Aztán megkaptuk a kontrolling táblákat is, amikkel szintén nem lehetett időt húzni, még akkor sem, ha jelentősen megújult szerkezetben kérte be a többségi tulajdonos azokat. Sokkal részletesebb táblázatokat kellett kitölteni. A nehézséget az adta előbbin kívül, hogy januártól kérték az adatokat.
A legszívatósabbnak az eredménykimutatásos tábla mutatkozott, ám ennél a főnök úr segítségemre sietett, és munkaterületi leosztást javasolt. Nyilván hamarabb ki tudja tölteni az, aki benne dolgozik, mint én, aki még annyira nem látja át a dolgokat. De így is akadt dolog, mert a göngyölt adatokból vissza kellett számolni a haviakat, ami igazi türelemjátéknak bizonyult. Amikor épp azt hittem, hogy végeztem, elszállt a táblázat (valószínű, egy korábbival sikerült felülíratnom). Az este rá is ment, hogy kikupáljam, és reggel főnök elé kerülhessen, akinek terv-tény elemzést kellett hozzábiggyeszteni, illetve havi tervet készíteni. Utóbbi volt igen-igen kegyetlen és roppant határidős, kis bűntudatom is volt, amiért nem tudok segíteni. Végülis éppen időre, de elkészült minden. Ezután ellenőri jelentésekkel bíbelődtem leginkább.
De nehogy megnyugodhassak, jött a füles bizonyos munkakör változásokról, amik amúgy is mozgatták a fantáziám. El is döntöttem egy téma miatt átnyüglődött hétvége után, hogy rákérdezek. Valahol főni is érezhette, hogy beszédem van vele, így jelezte hasonló szándékát. :) Ám aztán annyiban is maradt a dolog.
Végülis egy egyeztetés után faggattam a jövőt illetően. Kiderült, hogy Ágota visszatér eredeti munkakörébe, nekem pedig adódik a tárgyi eszköz könyvelés (akkor még nyitott pozíciónak számított a pénztárosság is). Bár én ekkor inkább csak két alternatívát láttam (vállalni a könyvelést, vagy menni). Félelemeim azért jelentősek voltak, így némi gondolkodási időt kértem. Ez lett aztán a baráti beszélgetések legmeghatározóbb témája is, köszönöm az érintettek megértését és a biztatását. Végülis vállaltam a pozíciót, és el is kezdtem a tanulást azonnal. Főninek igen meggyőző volt az az érve, hogy hosszú távon jó lesz átlátni a könyvelést. De amúgy is hízelgő volt megtudni, hogy nagyon-nagyon számít rám. És az se semmi, hogy látatlanban arról biztosított, hogy mennyire kenni-vágni fogom a dolgokat. Ámen, legyen igaza! :)
Azért mindenki örült a döntésemnek, ami szintén nagyon jó érzéssel töltött el. Így aztán három posztot láttam el egyszerre, és ez így is marad szeptemberig. Kicsit olyan, mintha három munkahelyem lenne, de be kell vallanom, nagyon tetszik ez így. Még akkor is, ha néha a pokolba kívánom az egészet. Mint például hó végén, amikor kontrolling táblákkal kellett megküzdeni ismételten.
Illetve az üzleti modellt is megkaptam feladatként előbbi és a könyvelés mellé. Ez eleinte izgalmasan is hangzott. Aztán a gyakorlatban szembesültem néhány problémával, ami az adatvadászatot nehezítette. S mivel fél napba került egy-egy szám előteremtése, így nagyon nem láttam azt, hogy készen lennék időre. Még úgy sem, ha csapat állt mögém, és segített, kitől mit tudok begyűjteni. :S Egy főnöki egyeztetés során aztán új alapokra helyeződött az egész (hogy jók-e az új fundamentumok, azt még nem tudni), kicsit akkor agyon is lettem csapva agyilag. Ezt számoljak, azt számoljak, ebből, abból, és gyorsan...Gondolom, ábrázatomon tükröződött a besokallás és tanácstalanság, főni ezért példákat is írt (amiért nagyon hálás is voltam!). Meg a jó hírért is, hogy tolódik a határidő. Ez igazán megnyugtatólag hatott rám, így a nagy nyomás enyhült. (Jelzésként csak annyit, hogy a közgazdászokból álló, áltam összehívott tanács se tudott mit kezdeni a modellel.)
És átnyergelhettem a kontrolling táblákra, amelyek kitöltésében két tanulólányka is segítségemre volt. Ahol tudtam, ott magyaráztam is nekik. Látszólag lelkesen fogadták az új, gyakorlati ismereteket. :) Persze ez az adatszolgáltatás se akart összeállni egykönnyen, sok apró tévedést kellett korrigálni, és akkor nem beszéltem még a küldési nehézségekről, mivel visszadobta a rendszer a csatolmányokat. Azért csak sikerült letenni róla, meg a júniusi ellenőri jelentésekről is (melyeket jobbára hétvégén írtam :S). Most meg már ott tartunk, hogy a csúsztatóimat kéne kivételményezni, amiket még a konszis időszakban halmoztam fel. Hát csak sikerül elvásítani ezeket is. :)
De akkor is remekül érzem magam itt az aránytalanságok (feladat-javadalmazás) dacára is. És csak ez számít. :)
Most zárom is bejegyzésem, amelyben ismét bepislantást nyerhettetek egy controller-belső ellenőr, könyvelő munkás hétköznapjaiba. Következő írásomig legyetek türelemmel, jövök mindenképp. :) Mindenkinek minden szépségest addig is!

volános rendezvény - horgásznap 2011

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Folytatnám az események ismertetését némi csendességet követően. :) Ezúttal megint csak egy vállalati rendezvényről tudósítanék, mint azt a cím is sejteti.
A májusi spontán móki igen-igen jól sikerült, és nem igazán volt kérdés, hogy a következőre megyek-e. :) A folytatás aztán a családi horgásznap (más néven majális - szerintem inkább juniális) lett egy szombati napon. S mivel az előzmények visszhangjai is jók voltak, így Anya velem tartott. Kicsit ugyan féltem, hogy majd produkálja magát, de azért örültem a társaságnak. Azt meg jól tudtam, hogy lesznek ismerősei...hiába, népek gyűjtőhelyén dolgozik. :)
Reggel kicsit körüllestünk még a piacon is csak úgy, hát ha látunk valami csecsét.Végül nem vettünk semmit, de legalább az időt elütöttük a járat indulásáig. :) A kis csapat lassanként gyülekezett a sofőrök pihenőhelyiségénél. Kicsit meg is rökönyödtem, hogy a portás és a takarítónő is jönnek, mikor ők külsős céghez tartozók...
Mi meg várakoztunk tovább a 2. számú lesálláson (ahol eső esetén Tillcsit is várni szoktam volt), és próbáltuk kideríteni, mit takar a rossz idő. Ezt a esőre álló figurát, vagy a 40 fokot árnyékban. :D Persze előző nap se beszéltük meg a többiekkel, mit is takar eme fogalom, már ami a jöttük feltétele is volt. Amikor megindult a csapat a buszhoz, akkor társultunk be mi is. És ekkor derült ki, hogy Anyát ismerik. Nem is akarták elhinni, hogy Ő az édesanyám. :D Aztán felkaptattunk a buszra, ami eléggé tágasnak bizonyult a 20 embernek. :D Első nagy röhögésünk is ekkor alakult ki, mert bizony felfedeztük, hogy mögöttünk ül a "Mikulás bácsi", az öreg ismerőse. Akinek hajdanán sok-sok bánkis Miku ünnepélyen énekeltünk. :D El is szórakoztunk a gondolattal, hogy milyen jól egymásra tudnának találni az öreggel (csak térítsük el a járatot noszlopi kitérésre), ahogy egyébként azt szokták is a polányi búcsúk alkalmával (egy időben nagy divat volt, hogy megyünk családi jamburikra).
A hangulat meg adódott a buszban is, a sofőrünk kért egy élő GPS-t, mert ő bizony nem járt még a Tócsánál. :D Majd fejtegetés tárgyát képezte, hogy vajon a busz kétéltű jármű-e. A kapitány ugyanis az első stégeknél meg is állt volna. Persze ebből is poén lett, hogy csak szenyákat és salátát akar kérni. :D
Leszállva aztán megemlegettem a rossz döntésem, hogy a kabát itthon maradt. Ott kicsit jobban pötyögött az eső, mint Ajkán. :S Anya is ismerőkre lelt, akik igen-igen tudakolták, hogy is kerül ide. Erre válaszul pedig bemutatkozhattam. :D Közben kicsit egyedül is hagytam őket, üdvözöltem a többieket, Marit, és Jolit, és érdeklődtem az előkészületekről. Aztán hiába is noszogattam Anyát, hogy foglaljunk helyet, nem akart. Megállt a sátor központi helyén. Eszembe jutott a Penny-nap, ki is adtam ukázba, hogy valami jól szituált ülőhelyet vegyen célba, ahogy szokta. Egyébként meg-megemlegettük még a három Penny-napot. :D Minden ismerősnek prezentálta, hogy most törleszthetek. :D Végülis jót álltunk Joli nagy-nagy megrökönyödésére. Azért legalább az üdítőt Anyába tudtam diktálni.
Majd jött Géza is, aki bemutatott a feleségének is. Nem is akárhogy, "szobatársnak" nevezett. :D Világbajnok humora van. :D Kisvártatva megszaladt Misi is és létrejött a nagy találkozás. Ránk is csodálkozott egy kicsit. De azt hiszem, ezzel végérvényesen eltörlődött a volános háttér nélkül érkezésem miatti esetleges rossz érzése. Ami azért közben is tűnt elfelé, igyekeztem nagyon. Amúgy meg királynőként bánt velünk, elsőként kaptunk sült halat is. És látszott, hogy Anyával jó viszonyt építettek ki, hát mondjuk 10 év alatt lehetett is. :D Természetesen a Penny-ből ismerik egymást. Anya hülyeségből emlegetett pálinkát is, Misi már rajt is volt az ügyön, hogy szerez. :D A halacska miatt aztán leültünk végre. Nagyon finomra sikerült szerintem. Aztán itt le is posztoltunk, akkor már nagyon rázendített a zuhé. :S
Majd dél körül már előkerültek a tányérok is, noszogattam is Anyát, hogy egyen hallevest (előzőleg majd megveszett érte!), de nem kellett. Arra kaptuk fel a fejünket, mikor leültek az asztalhoz mások is a pörkölttel. Egész addig abban a hitben voltunk, hogy csak halászlé van. Itt aztán Anya kicsit duzzogott, amiért nem tudtam kiugrani a helyünkről, hogy hozhassak kaját. És morgásának hangot is adott...de hát esélyem se volt megmozdulni, mert úgy bealmoltak a népek. Na ez nem volt annyira jellemző az előző mókin. :S Én jobb híjján megvártam volna, míg megeszik. Anya aztán önállósította magát és elindult étekért. Felállította Gyuri bácsit is az ülőhelyéről, hogy ki tudjon haladni. Nehézkesen tudott visszakúszni mellém, talán ez rosszabb volt a kijutáshoz képest. Kicsit magára is borította a gulyáslevest, ami újabb ius murmurandiknak engedett teret. Nekem meg hozott marhapörköltet, amiről azt kell mondjam, hogy isteni volt!!!! Ezt a fűszerzést nagyon eltalálták!!! Kicsit kedvet is kaptam egy bográcsos-grilles főzőcskéhez! :D Miután bepusztítottuk a kaját, megjelentek Ágikáék, hogy ha úgy van, hazahoznak. És hát úgy döntöttünk, hogy élünk a lehetőséggel a pocsék időre való tekintettel. Előbb azonban még megmerítettem az éthordócskámat halászlével. Misi személyesen tette ezt meg nekem, tényleg jól megburította sűrűjével is. Jólesett az is, hogy az alkalmi szakácsnő is megkérdezte, hogy érzem magam, ettem-e, stb. Misi meg tett egy érdekes megjegyzést így búcsúzóul, hogy "szerencsés vagyok, hogy Anya az édesanyám." Aztán boncolgathatom, hogy ez alatt mit is értett. Annyi szent, hogy majd ezt még megbeszélgetjük, ha jön az irodába. :D
Hazafelé azért még érezhető volt Anya morcossága, amiért ráborult a leves. Hát legközelebb majd megkeressük a jobban szituált helyet, nem a sarkot. És a szélére ülünk, onnan engedjük be a többieket, nem csak beljebb megyünk. És úgy a mobilitás biztosítva van. Azért összességében jól érezte magát, persze jobb lett volna az egész, ha az időjárás kedvező. Majd legközelebb, legalább lehet még fokozni a dolgokat! ;)
Szóval összességében nem volt rossz ez a délelőtt-délután, igaz ugyan, hogy az előzőhöz viszonyítva alulmarad azért egy kicsit. Bár az ételnek magas pontot adnék akkor is. :D És most kíváncsian várom a visszhangokat. Kellett ez a kis töltődés is mindenképpen a maratoni, controlling táblákkal agyontűzdelt munkahétre. De erről majd később...Itt most zárnám is posztomat. Mindenkinek mindenféle jót kívánok! :)