Üdvözlet a kedves olvasóknak!
Megelőzve szokásos hétértékelőmet, a következőkben egy tudósítást olvashattok a hét eddigi legjelentősebb eseményéről, az állásbörzéről.
Ezt már jó két héttel ezelőtt elkezdtük szervezgetni gazdász körökben. Hétfőn nagy trécselés folyt az előkészületekkel kapcsolatosan, ki mit visz egyáltalán, és milyen mennyiségben. Mindezt olyan izgalommal és lelkesedéssel (részemről legalábbis), mintha első bálozó tinilány lennék. :-) Nem is tudom, miért viseltettem így, hiszen áprilisban már voltam hasonló rendezvényen. És nem igazán voltak kedvezőek a tapasztalatok. Bár a fél év múlva kézhezkapott audis levélért megérte, ahol is tudatosították, hogy német tudásom hiányában nem alkalmaznak (gyakornoknak). :-P Ehhez csak annyi kommentet biggyesztenék, hogy alapból is poénból mentem oda...Próbálkoztam.
Nos, sejtettem, hogy a cég most is kivonul majd, így kapóra jött az előzőleg gyakorlásból elkészített (és több szem többet javít elv alapján átnézetett) német önéletrajz. Ehhez az este folyamán kreáltam egy angolt is (bár megvallom, a német ütősebb és informatívabb lett). Így volt egy, csak az Audinak szánt paksamétám is: 3 CV, és egy magyar motivációs levél.
Végülis összesen 6 doksival készültem a megjelenő munkaadóknak, bár a célon megint túllőttem. Nem baj, újrahasznosítom őket.
2009. november 17. kedd. Az ágyikóból hamar kiűzettettem, bár elég nyugtalanul is aludtam. Végre irányom az új buszmegálló felé vehetettem hajnali 7 órakor. Tényleg csak 3 percre található tőlünk. Elég fura volt a megszokott útiránnyal ellentétben indulni. :-) Most sokat is vártam. Tudjátok, általában rohamtempóban közelítettem a buszokra (sötétség esetén kamionokra :-)) ezidáig. Pápáig remekül utaztam, tanulmányozhattam a kis póni csoport szokásait, és még inkább megállapítottam, hogy valóban rossz döntés lett volna tanárkodni. Így marad hobbi, illetve majd Ph.D hallgató koromban kiélhetem ezt a részt.
Az egész utazás során eszembe jutottak a régi szép szerdai napok az előző év tavaszi szemeszteréből, amikor szintén ilyen átszállásos megoldással suhogtam be nagytiszteletű Farkas úr személyes (terves) pénzügyek órájára, amely az egyetlen dupla előadás volt azon a napon.
A hangulatra nem lehetett panasz. Eléggé passzívvá vált a csapat, illetve a cégekből se volt valami nagy felhozatal. Üdítően hatott Dodi felbukkanása, majd további ismerősöké is. És ezek a csillogó tekintetek, ahogy fogadnak, és ahogy tényleg látom, hogy örülnek nekem...Hihetetetlen mértékű pozitív töltetet tud adni. Olyannyira, hogy az energiabomba hatására máris megkörnyékeztem az Audi helyszíni munkatársait. És bájosan elmeséltem szándékaim, különös tekintettel az esedékes nyelvvizsgára. Hogy a szám mellett a kezecském is járjon, az illető hölgyemény kezébe nyomtam a már emlegetett papírhalmot, aki elégedetten summázta a dolgokat, és kifejezte jókívánságait a vizsgára. Így aztán anyagaim vélhetően továbbításra kerülnek a személyügyre. Bízom benne, hogy nem a kukába. A már felhozott levél tanúbizonysága szerint is foglalkoznak azért az emberrel időeltolódással ugyan. :-) Aztán felbuzdítottam a leányzókat hasonló tettre. Hát ha már készültek ők is...Majd Stoki és SzöSz megjelenésével a gazdász alakzat kis időre felbomlott. De jó volt velük is találkozni! Duma közben azért még a Rábához is leadtam a papírjaim, bár meglepődtem, hogy 2010 nyarától(!) lesznek csak állások. Hmmm...akkor ők most mit is kerestek ott?! Matchboxjaikat jöttek megmutogatni? Na, mert járműkiállítást láthatott a kedves arra bóklászó...Kis közjáték után ismét összejött a bűvös ötös, és előzetes terveimmel ellentétben együtt is maradtunk. (Ügyintézés várt volna rám a jegyzőnél, hogy bizonyos fizetési kötelezettségem alól kérvényezzem a mentesülést. 0-ból elég nehéz bármit is kiegyenlíteni.) Vikivel jóízűen elfogyasztottuk szenyóinkat az Üveges becenevű helyen, majd Mariann unszolására a többiek ebédeltek az Új Hullámban. Erről a helyről már szintén írtam, még a szeptemberi buli kapcsán. Ide nem jutottunk be. :-)
Kicsit meglepődtem, hogy más vendéglőkkel ellentétben itt egyből hozzák a levest, és ha 5-en vagyunk, akkor annyit. Egyből. Végül aztán csak egy somlóit juttattam bendőmbe sok-sok nevetés közepette. Ebéd után nyakunkba vettük a várost, "picsultunk". Hogy mit jelent-e szó? Mindenféle olyan tevékenységet takar, amit nőszemélyek szoktak elkövetni egyedül, vagy csoportosan.
Most utóbbi történt. Sétáltunk a napfényes időben, ücsörögtünk-napoztunk a Barosson, rumpuncsoztunk, és hogy feltegyük az i-re a pontot, shoppingoltunk. Illetve csak úgy tettünk, mintha vásárlási kedvünknél csak a pénztárcánk űrtartalma lenne nagyobb, és okvetlen szabadulni akarnánk tőle. :-) Majd a remek nézelődés után visszakísértük Vikit a könyvtárba, illetve a parkban pózoltunk sok-sok hülyéskedéssel és nosztalgiával egybekötve. 4 órakor pedig immár hazafelé vettük az irányzékot.
Örültem, hogy Anita vágya is teljesült az újabb séta során, és abszolválhatta a Farkaslest. :-) Hát igen, a tanár urat a jelenség kategóriájába sorolnám. Vicces kis utacska volt az egész. Nem mindennap csörtetek a Barosson mindenki horoszkópját olvasva. Hangosan persze, megörvendeztetve a körülöttünk lévő népcsoportot is. Mókás volt. Aztán bővült a csapat a csónakos hiányos öltözetű bácsinál, végre megismerhettük a nap folyamán sokat emlegetett István nevű férfiút, valamint Csabi nevű haverját. Olyan aranyosan cívódtak végig Mariannal, mint az igazi szerelmesek. :-) Amúgy ez a sértődős front engem szórakoztatni szokott, kivéve amikor nem. De ezt nálam a rituális népi játéknak kell tekintetni amúgy is. Na, személyes vonal ismét letudva.
Hol is álltam,írtam? Ja, megvan a csapásnyom. Szóval a csoportosulás továbbhaladt a buszvégállomás felé igen-igen vidám hangulatban. Sajna hamar elérkezett a búcsú pillanata is, előbb Csaba vált le rólunk, majd mi is a 4.40-es járat felé osontunk. Ezúttal sikerült megúsznom a diákielkérős András megjegyzését, vagy bérletszemrevételményezését. Hazaút is fergeteges volt, értékeltük Anitával a napot, meg a pasasok egyentulajdonságait. (Hmm...hát igen, nekem még mindig egy mintapéldányon jár az eszem.) Az elemeket sikerült feltölteni, mert csudiklasszul éreztem magam. Ez hiányzott, egy nagy-nagy ökörködés, és csupa-csupa csajos téma, egy jó pletyózás. Kicsit sajnálom, hogy ez az eredeti gaz-D-ász felállásnak nem megy, de erről majd máskor. Most örülök még egy kicsit ennek a keddnek, és várom a következő összejövetelünket! KÖSZÖNÖM CSAJÓKÁK! És Nektek, kedves olvasóim az eddigi türelmeteket! Mindenkinek további kellemes napot, majd még jelentkezem (jelzem előre, hétvégén nem biztos, hogy sikerül is, mert most nyelvvizsga minden(ki) előtt.) Végezetül az utolsó szó helyett néhány képecske!
Ezt már jó két héttel ezelőtt elkezdtük szervezgetni gazdász körökben. Hétfőn nagy trécselés folyt az előkészületekkel kapcsolatosan, ki mit visz egyáltalán, és milyen mennyiségben. Mindezt olyan izgalommal és lelkesedéssel (részemről legalábbis), mintha első bálozó tinilány lennék. :-) Nem is tudom, miért viseltettem így, hiszen áprilisban már voltam hasonló rendezvényen. És nem igazán voltak kedvezőek a tapasztalatok. Bár a fél év múlva kézhezkapott audis levélért megérte, ahol is tudatosították, hogy német tudásom hiányában nem alkalmaznak (gyakornoknak). :-P Ehhez csak annyi kommentet biggyesztenék, hogy alapból is poénból mentem oda...Próbálkoztam.
Nos, sejtettem, hogy a cég most is kivonul majd, így kapóra jött az előzőleg gyakorlásból elkészített (és több szem többet javít elv alapján átnézetett) német önéletrajz. Ehhez az este folyamán kreáltam egy angolt is (bár megvallom, a német ütősebb és informatívabb lett). Így volt egy, csak az Audinak szánt paksamétám is: 3 CV, és egy magyar motivációs levél.
Végülis összesen 6 doksival készültem a megjelenő munkaadóknak, bár a célon megint túllőttem. Nem baj, újrahasznosítom őket.
2009. november 17. kedd. Az ágyikóból hamar kiűzettettem, bár elég nyugtalanul is aludtam. Végre irányom az új buszmegálló felé vehetettem hajnali 7 órakor. Tényleg csak 3 percre található tőlünk. Elég fura volt a megszokott útiránnyal ellentétben indulni. :-) Most sokat is vártam. Tudjátok, általában rohamtempóban közelítettem a buszokra (sötétség esetén kamionokra :-)) ezidáig. Pápáig remekül utaztam, tanulmányozhattam a kis póni csoport szokásait, és még inkább megállapítottam, hogy valóban rossz döntés lett volna tanárkodni. Így marad hobbi, illetve majd Ph.D hallgató koromban kiélhetem ezt a részt.
Az egész utazás során eszembe jutottak a régi szép szerdai napok az előző év tavaszi szemeszteréből, amikor szintén ilyen átszállásos megoldással suhogtam be nagytiszteletű Farkas úr személyes (terves) pénzügyek órájára, amely az egyetlen dupla előadás volt azon a napon.
Kisvártatva aztán összegyűlt a gazdász-csapat. Ismét kiderült, hogy el lehet téveszteni a vasút fő be- és kijáratát. :-) Ugye nem mindegy, hogy kinnt vagy bennt van a csekkpont csárlesz. Ezen a vicces tényen robogjunk is tova. Útközben csajos témákat érintettünk, illetve életünk sivárságát elemeztük. Majd beugrottunk fénymásoltatni. Meg kell mondanom, hogy hiányérzetem fokozta ez is. A régi nagy sorbanállások, és fényelések...A bulik is nagyító alá kerültek, hogy bizony valami alapvetően megváltozott. Miután kész lettek a doksimásolatok, és elröptettem újabb pályázatom, megiramodtunk összeszedni Vikit, aki a könyvtárban tanyázott. Pontosabb szorgoskodott szakdogájához. Aztán körülólálkodtunk a börzén. Fülig vigyorral léptem be az épületbe, mert még odakinnt megláttam kedvenc audis emberem (akivel áprilisban elég kedélyesen elcsacsogtam). Szóval tudtam én, hogy audis stand lesz. Elég gyorsan körbelestünk, majd kitöltöttük a regisztrációs nyomtatványokat 
Viki tanárnő magánszemináriumának keretében. Nem is tudom, hogy ilyen talpraesett leány hogy lehet még állás nélkül?! IQ-ból feldob a táblára bármikor néhány gépészeti képletet, majd el is magyarázza az érdeklődőknek. :-D Szegény kis pónik meg nem is mernek bejönni, hiszen a B3-ban oktatás folyt! :-D Regisztrációval hozzájutottunk a mázsás kiadványokhoz, illetve a gyűjtőnek szánt papírtáskához. Ami csak mutatós volt, funkcióját végül nem töltötte be. És végre észleltem, hogy vide-jó készül, így sikerült is visszafognom magam. Ugye, hogy jól álcáztam magam? :-)
Viki tanárnő magánszemináriumának keretében. Nem is tudom, hogy ilyen talpraesett leány hogy lehet még állás nélkül?! IQ-ból feldob a táblára bármikor néhány gépészeti képletet, majd el is magyarázza az érdeklődőknek. :-D Szegény kis pónik meg nem is mernek bejönni, hiszen a B3-ban oktatás folyt! :-D Regisztrációval hozzájutottunk a mázsás kiadványokhoz, illetve a gyűjtőnek szánt papírtáskához. Ami csak mutatós volt, funkcióját végül nem töltötte be. És végre észleltem, hogy vide-jó készül, így sikerült is visszafognom magam. Ugye, hogy jól álcáztam magam? :-)A hangulatra nem lehetett panasz. Eléggé passzívvá vált a csapat, illetve a cégekből se volt valami nagy felhozatal. Üdítően hatott Dodi felbukkanása, majd további ismerősöké is. És ezek a csillogó tekintetek, ahogy fogadnak, és ahogy tényleg látom, hogy örülnek nekem...Hihetetetlen mértékű pozitív töltetet tud adni. Olyannyira, hogy az energiabomba hatására máris megkörnyékeztem az Audi helyszíni munkatársait. És bájosan elmeséltem szándékaim, különös tekintettel az esedékes nyelvvizsgára. Hogy a szám mellett a kezecském is járjon, az illető hölgyemény kezébe nyomtam a már emlegetett papírhalmot, aki elégedetten summázta a dolgokat, és kifejezte jókívánságait a vizsgára. Így aztán anyagaim vélhetően továbbításra kerülnek a személyügyre. Bízom benne, hogy nem a kukába. A már felhozott levél tanúbizonysága szerint is foglalkoznak azért az emberrel időeltolódással ugyan. :-) Aztán felbuzdítottam a leányzókat hasonló tettre. Hát ha már készültek ők is...Majd Stoki és SzöSz megjelenésével a gazdász alakzat kis időre felbomlott. De jó volt velük is találkozni! Duma közben azért még a Rábához is leadtam a papírjaim, bár meglepődtem, hogy 2010 nyarától(!) lesznek csak állások. Hmmm...akkor ők most mit is kerestek ott?! Matchboxjaikat jöttek megmutogatni? Na, mert járműkiállítást láthatott a kedves arra bóklászó...Kis közjáték után ismét összejött a bűvös ötös, és előzetes terveimmel ellentétben együtt is maradtunk. (Ügyintézés várt volna rám a jegyzőnél, hogy bizonyos fizetési kötelezettségem alól kérvényezzem a mentesülést. 0-ból elég nehéz bármit is kiegyenlíteni.) Vikivel jóízűen elfogyasztottuk szenyóinkat az Üveges becenevű helyen, majd Mariann unszolására a többiek ebédeltek az Új Hullámban. Erről a helyről már szintén írtam, még a szeptemberi buli kapcsán. Ide nem jutottunk be. :-)
Kicsit meglepődtem, hogy más vendéglőkkel ellentétben itt egyből hozzák a levest, és ha 5-en vagyunk, akkor annyit. Egyből. Végül aztán csak egy somlóit juttattam bendőmbe sok-sok nevetés közepette. Ebéd után nyakunkba vettük a várost, "picsultunk". Hogy mit jelent-e szó? Mindenféle olyan tevékenységet takar, amit nőszemélyek szoktak elkövetni egyedül, vagy csoportosan.
Most utóbbi történt. Sétáltunk a napfényes időben, ücsörögtünk-napoztunk a Barosson, rumpuncsoztunk, és hogy feltegyük az i-re a pontot, shoppingoltunk. Illetve csak úgy tettünk, mintha vásárlási kedvünknél csak a pénztárcánk űrtartalma lenne nagyobb, és okvetlen szabadulni akarnánk tőle. :-) Majd a remek nézelődés után visszakísértük Vikit a könyvtárba, illetve a parkban pózoltunk sok-sok hülyéskedéssel és nosztalgiával egybekötve. 4 órakor pedig immár hazafelé vettük az irányzékot.Örültem, hogy Anita vágya is teljesült az újabb séta során, és abszolválhatta a Farkaslest. :-) Hát igen, a tanár urat a jelenség kategóriájába sorolnám. Vicces kis utacska volt az egész. Nem mindennap csörtetek a Barosson mindenki horoszkópját olvasva. Hangosan persze, megörvendeztetve a körülöttünk lévő népcsoportot is. Mókás volt. Aztán bővült a csapat a csónakos hiányos öltözetű bácsinál, végre megismerhettük a nap folyamán sokat emlegetett István nevű férfiút, valamint Csabi nevű haverját. Olyan aranyosan cívódtak végig Mariannal, mint az igazi szerelmesek. :-) Amúgy ez a sértődős front engem szórakoztatni szokott, kivéve amikor nem. De ezt nálam a rituális népi játéknak kell tekintetni amúgy is. Na, személyes vonal ismét letudva.
Hol is álltam,írtam? Ja, megvan a csapásnyom. Szóval a csoportosulás továbbhaladt a buszvégállomás felé igen-igen vidám hangulatban. Sajna hamar elérkezett a búcsú pillanata is, előbb Csaba vált le rólunk, majd mi is a 4.40-es járat felé osontunk. Ezúttal sikerült megúsznom a diákielkérős András megjegyzését, vagy bérletszemrevételményezését. Hazaút is fergeteges volt, értékeltük Anitával a napot, meg a pasasok egyentulajdonságait. (Hmm...hát igen, nekem még mindig egy mintapéldányon jár az eszem.) Az elemeket sikerült feltölteni, mert csudiklasszul éreztem magam. Ez hiányzott, egy nagy-nagy ökörködés, és csupa-csupa csajos téma, egy jó pletyózás. Kicsit sajnálom, hogy ez az eredeti gaz-D-ász felállásnak nem megy, de erről majd máskor. Most örülök még egy kicsit ennek a keddnek, és várom a következő összejövetelünket! KÖSZÖNÖM CSAJÓKÁK! És Nektek, kedves olvasóim az eddigi türelmeteket! Mindenkinek további kellemes napot, majd még jelentkezem (jelzem előre, hétvégén nem biztos, hogy sikerül is, mert most nyelvvizsga minden(ki) előtt.) Végezetül az utolsó szó helyett néhány képecske!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése