napsoroló

Üdvözlet a kedves olvasóimnak!

Most kicsit feldúlt vagyok, és hogy idegességem levezessem, illetve lekössem magam, nekiveselkedem a bejegyzés-gyarapításnak. Ennek okáról majd a későbbiekben teszek említést.

Lássuk csak! Ez a hét is úgy kezdődött, mint a többi. Vasárnapi nyomi hangulatom makacsul tartotta magát a hétkezdésnél is. Talán mert kezdett kiviláglani, hogy bizony az egész vizsga sikere azon is múlik, hogy adott helyen adott időpillanatban milyen koncentráltsággal rendelkezem. És ugye szombat eléggé közelített, bár kissé megnyugodtam, hogy elvontabbnál elvontabb témákhoz is hozzá tudok szólni. Ez a levélre vonatkozott, mert attól tartottam. (Ti.: a zöld utas szakmai nyelvvizsgán nem lehet szótárt használni a közvetítési rész kivételével - a szerk.-író megjegyzése). Egyéb rutinfeladatok háttérbe is voltak szorítva a gyakorlatozás miatt. Este pedig rohamtempóban készültem a másnapi állásvadászatra egyetemi berkekben. Így aztán fogalmaztam, nyomtattam, összedobtam egy angol CV-t. Meg kell mondjam, a német sokkal informatívabb lett, így majd ráérő időmben ezt kicsit csinosítani fogom. Ebből is látszik, hogy Audinak nagyon készültem. :-) Aztán persze mindennel megcsúsztam, mindenkire ekkor tört rá a kommunikációs vágy. És ugye engem se kell félteni...Így a korai vízszinteződési tervecském hamar szertefoszlott. Ekkor merült fel bennem először egy kósza ötletecske szintjén csak egy dolog, amivel Valakit igencsak meg tudtam volna örvendeztetni, legalábbis ami a szándékot és tettet illeti.
Kedd. De rég volt, hogy hajnal 6-kor csörgött a vekker helyett a telefon. Bár élveztem ezt is, pont azért, mert általában ráérek felkelni. A készülődés is nosztalgikus érzéseket hozott felszínre, érdekes, hogy épp a közgázos időket idézte elém. Igen, kétségtelen, szerettem is odajárni. A gazdász-csapat is hiányzott, kellemes volt a nap. A hogyvoltról külön bejegyzés olvasható emitt. Ja, és ekkor fedeztem fel, hogy bizony Győr már készül a karácsonyra, és az utcákat elkezdték díszkivilágítással ékesíteni.
Este értékelés következett, gazdász szokás szerint. Anita jóvoltából pedig a vide-jó is eljutott hozzám. Nem kis vívódás következett, mivel a gép nem minősítette lejátszásra alkamasnak. Hát igen, talán nem kellett volna a QuickTimePlayert letörölni! A hétfői ötletemről pedig szép apránként letettem, mert nem tűnt annyira kedvezőnek. Lelkiekben pedig a szerdára készültem, amikor is ügyintézés volt beprogramozva. Ha nem muszáj, akkor ne fizessek elv alapon volt ez szükséges.
Így szerdán ismét korai kelés, majd kis visszalustika, jóleszazakésőbbibusszalis gondolat miatt. Munkaügyi központba kellett mennem egy bizonyos dokumentumért, mely tanúsítja, hogy jövedelemmel nem rendelkezem. Előtte bankolás. A Raiffeisen-nek van egy olyan atmoszférája, ami miatt igen-igen szívesen dolgoznék ott. És ez nemcsak az ajkai egységre vonatkozik, minden fiókban érzem ezt a különlegességet. Ezért is szeretem, ha én vagyok a pénzfelvételi megbízott. Hmm...aztán jött a munkaügyi jelenés. Hát az álmaim netovábbja volt. Alapvetően kis épületről van szó, ahol masszív tömegek ácsingóznak ügyeik mielőbbi elsimítgatására. És az az, ami a vágy kategóriát erősíti. Első nekiindulásra a 4. számú irodát kell megközelítenie a betérőnek, ahol megkapja a sorszámát. Ezzel aztán helyet foglalhat, ha épp akad egyáltalán olyan, és várhat. Várakozhat arra, hogy ismételten szólításra kerüljön. S hogy miért? Egy második számért! Elég lassan haladt a mindenség, majdnem ügyfélfogadási záróra lett, mire a második számot megkaptam. Érdekelne a csigatempó oka azért. :-) És felmerül a kérdés, szerintem joggal, hogy minek ennyi számhúzás? Nem a lottósorsolásról van szó! Második sorszám helyett rá lehetne térni mindjárt az ügyre, amiért jött az ember. Az idő ilyenkor végtelennek tűnik, és mikor azt hinnéd, hogy tényleg csökken az egy négyzetméterre jutó élőlények száma, akkor kiderül, hogy nem úgy van az. Legszívesebben szöktem volna. Bár aztán ráeszméltem, hogy hiába verne sátrat 8 előtt valaki az épület előtt, akkor se biztos, hogy előbb végezne. Jól jött a két cigiszünet, amit az őrület közben tartottam. És egy anyuka kópé csemetéje is sokszor mosolyt csalt az ábrázatomra. Mondjuk rájöttem, hogy ezek a kiskölykök aztán pörögnek, maximális figyelmet igényelnek. No, és az enyém majd különösen makacs és rosszcsont lesz (feltételezve, hogy anyjára üt.) De azért édipofi volt. Ücsörgés közben azért a németkönyvet is elővettem, akkor már elfoglalom magam. Hasznosan. Végig is értem a 300 oldalon, mire délután fél 4-kor bejutottam az ügyintézőhöz, és kb. 20 perc után a doksi is birtokomba került. Erre azért volt szükség, hogy ne nekem kelljen fizetni a Tb-járulékot. 0-ból elég nehézkes lenne. De mivel későre járt, így az önkormányzatnál tartandó randimról le kellett, hogy tegyek. Helyette vásárlás iktatódott be. Itthon aztán németezés következett ismételten, illetve kismértékű angolozás is.
Csütörtökön aztán elrendeztem, amit már előző nap jó lett volna, 1 évig most minden oké. No, de ez nem ment teljesen zökkenőmentesen ám. :-) Azért jól szemügyre vételményeztem az ügyintéző srácot, néha-néha el is vesztem varázslatos kék szemeiben. (Ezzel a mit nézek meg egy pasin először kérdésre választ is kapott az érdeklődő.) Itt már hatékonyabb volt az ügyvitel, és egy fertály óra alatt végeztem is, elégedett vigyorral távozhattam. Bizonyos dolgokhoz szükséges kellő határozottság! Délután pedig megint németezés bonyolódott, újabb leveleket firkálmányoztam, ismét eléggé elvadult témában. Miután kimorogtam magam, hogy ismét visszaküldték anyagaim. Este pedig jókat kacarásztam, remek társaság jött össze virtuálisan ismétcsak. És még mindig szeretem a pasik szavait kiforgatni. :-) Persze a végkimenetele sértődés lett (vélhetően). Ekkor megint letettem korábbi vad ötletemről a másnappal kapcsolatban, pontosabban hívássá redukáltam.
Péntekre viszont meggondoltam magam. És mivel általában a meglepetéseim nem úgy sikerülnek Ádám irányába, ahogy azt szeretném, kénytelen voltam rákérdezni egy majdnem (fekete-fehér) igen-nem játék keretében. Hogy jól szórakozhassam. :-) S hogy rosszat is írjak a naphoz köthetően, ismét visszaérkezett egy álláspályázatos doksim. Bár már sejtettem, hogy ez se lesz nyerő, hiszen hét elején láttam újra hirdetve immár középfok végzettségűeknek. De ezen nem merengtem sokat, hiszen készülni kellett elfelé.
Meglepődve észleltem Győrött, hogy bizony elkezdődött a karácsonyi vásárhoz tartozó fabódék városszerte történő telepítése. Ez zavart is okozott a kis buksimban, és a megbeszélt talihelyünk mellett szépen tovarobogtam. Ám megállásra kényszerített a piros jelzőfény a kereszteződésben. Még jó is, mert ekkor bevillant, hogy hol is lenne jelenésem. Mentségemre legyen szólva, még volt 5 percem idő előtt. Miután felocsódtam hülyeségemből, visszasomfordáltam két jól irányzott lépéssel az irodához. Még örültem is, hogy ezt nem látta senki. Ám tévedtem, előtoppant Ádám, mindjárt megkérdezvén, hogy mi is akart az előző művelet lenni. :-) Hmmm...ha én azt tudnám (pillanatnyi elmezavar)! A szám az lett volna, ha át is megyek a már említett zebrán, fokoztam volna szórakozását alighanem. De egyúttal a sajátomét is. A legjobban magamon tudok hahotázni. :-) Meg a saját flúgosságomon. Azért nem sok ilyen mókás vizsgán veszek részt, ennyit nevetgélni gondtalanul...A körülöttünk lévők ezerrel bújják jegyzeteiket, mi meg beszélgetünk, és viháncolunk. Klassz volt, fel is töltődtem. A másnapra.
Hazafelé egy néni pedig menten szentté is avatott, miután felajánlottam ülőhelyemet. Szidta a mai fiatalokat. Hát én kiegészítettem a mai középkorúakkal is, mert egy se mozdult meg, úgyhogy az anyóka füstölgése rájuk is teljességel igaznak bizonyult. Majd kicsit németeztem még, átnéztem a problémás részeket. Bár sejtettem, hogy melléknévragozással, és többesszámokkal lesz a legtöbb nyűgöm. Korán szunnyadás nem sikerült, Szökést néztem ellenben. Vizsga előtti nyughatatlanságnak lehet betudni.
Szombaton aztán koránkelés, és harci készültség. Ismerős nem volt, csak látásbóli. Előkelő pozícióban sikerült helyet kapnom. Na, nem mintha az számított volna. Tetszett a terem száma, a 204. A 24 a szerencseszámom, bizonyos értelemben ebben is benne van. :-) Felütés tehát nem volt rossz. Csak a folytatás...
Felmérgesedtem az első résznél, mert jónéhány olyan szót tartalmazott a szöveg, amely nem volt fellelhető a szótárban! Pedig kettőt is vittem. És így valahogy kusza lett az egész. Amúgy a Tesco fejlődéséről volt benne szó, összekapcsolva a németek vásárlási szokásaival. Remélem, el tudják olvasni, mert piszkozatból rohamtempóban másoltam át.
A 10 perces szünetben megtudtam, hogy mások se leltek bizonyos szavakat. Mondjuk talán, mivel közvetítésről van szó, így nem akkora baj, hogy kikerültem a már említett kifejezéseket. (Online-szótár naná, hogy tartalmazza!) 40% talán abszolválható, vagyis a 6 pont.
De a második rész...ááá...valami borzalmasan nehéz volt. Ez két szövegértésből és egy panaszlevél megírásából állt, melyre 110 minutum állt rendelkezésre. Nekiestem első menetben a levélkének. Mint piszkozat. Semmi nem jutott eszembe. :-S Lazításképp belefogtam az első szövegértésbe, majd miután az se igazán akart menni, visszatértem a panaszkodásra. Akkor már gördülékenyebben haladtam, bár teljesen más lett a vázlat és a végső megoldás. De amiket mondtam hibák, azok előjöttek. Úgyhogy tökéletes nem lett, az biztos. És a zárlatra se tudtam semmi frappánsat kitalálni. :-S Tehát az Ádám által jósolt 80% szerintem nincs meg, jó, ha a fele igen. Amúgy is magasra tette nekem azzal a lécet, mert visszagondolva a tavalyi angolra, az is elmaradt kicsivel a 80-tól.
Szöveges feladatokra maradt nagyjából egy órám. Itt az okozott nehézséget, hogy adott címet több bekezdésre is rá tudtam volna húzni. Átfogóan vágtam én, hogy a válságról írtak, annak okairól, és a lehetséges kilábalási módozatokról...Itt az információkiegészítést érzem erősebbnek. A környezetvédelmi résznél meg hagyatkoztam a józan eszemre az igaz-hamis döntéseknél. Bekezdés-cím párosítás gyér lett megint. És persze bonyolít, hogy egy-egy cím mindenhol ki is marad, azaz eggyel többet adnak meg. Szóval eléggé lelombozva hagytam el a terepet, úgy vélem, teljesítményem nem lesz elég a keménytábláshoz. Nehéz is volt, vagy a tudásom e napom volt harmatos. :-S A többi egységet (szóbeli szerdán, és labor pénteken) szerintem tét nélkül tehetem. (Aki nem tudná, itt csak komplex vizsgát lehet vállalni, és ha valamelyiknél nincs meg a 40%, az egész bukott). Most, akik régebb óta ismernek, biztos rávágják, hogy pesszimizmusom íratta velem az előbbieket. De tényleg buktát érzek. Remélem, így már világos a bevezető! :-)
Hazafelé aztán merengtem a levélről legfőképpen. A hibaelemzés mondjuk megszokott szintén nálam. Ezt a morfondírozást szakította meg két ellenőr érkezése. Sikerült kifogni egy bunkóbbat, aki szememre vetette, hogy ilyen bérletet még nem is látott. Tudom sajnálni! :-) Hazaérve aztán tovább merengtem, valahogy nem volt kedvem-ihletem a folytatáshoz. Már ami a szóbelire készülést illeti. Így aztán foglalkoztam a családdal, próbáltam békíteni a morgókat. Majd anyával Csillag születiket néztünk, határozottan jókedvben. A pontmegsaccolás még mindig nem megy, de tetszett az egész közös tévézés. Az estét a szokásos csacsogás zárta. Emberem viszont hiába vártam msn-es virtuális találkahelyünkre. Most kissé morc is vagyok irányába, mert más platformon voltunk egy légtérben, és egy kérdés elmaradt. Aztán ahogy ismerem magam, majd enyhülés lesz. :-)
Most pedig vasárnap van. Eseménytelen nap, de mondjuk a Biblia is elírta, hogy meg kell szentelni. Bőséges lakoma után aztán villanyt szereltünk Dodival (5 perces munka, de legközelebb kérem az 5 előtti szorzószámot. :-)) Kicsit oldódott a hangulat, lehetett végre hülyéskedni. Az idő azonban örök ellenfél, és készülni kell neki a visszaútra. Nem igazán csípem ezt a részt, már most hiányzik. Meg az is bánt, hogy alig beszéltünk. Bár én próbáltam...Itt az este, valamit tanulgatnom kéne, vagy valami bemutatkozót előállítani, nem tudom, mi fog ebből ma megvalósulni. Nem érzem túl jól magam, agyi aktivitásom is a 0 felé mozdul el, legszívesebben hatalmas szunyába kezdenék a blogencselés után.
Lehet az is lesz, úgyhogy nem szaporítom tovább a sorokat. Innen fogom folytatni jövő héten. Bis dann wünsche ich alles Gute! Azaz addig is minden jót kívánok! :-)