töprengős hetecskéről pár gondolat...

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Ismét csak előbukkanok itt, hiszen újabb hét veszett el az idő ködében. És mivel fontosnak tartom a folyamatosságot, így természetes, hogy bejegyzést fabrikálok. Várt fordulatot ez az időintervallum sem hozott. Még mindig nem... Sajnos. Azonban már mindjárt a hétkezdet alkalmas volt arra, hogy kedélyállapotom felborzolja kellő mértékkel, és megalapozza a további lamentálgatást, mely pénteken vált filozófikus és kombinálós mélységűvé. No, ez volt a rövid összefoglaló.
Hétfő. Kicsit későn vetettem bele magam a nappalba, bár most lehetett lustikálni, meg az előző napi viháncolást kiheverni. Rossz az, aki rosszra gondol! :-) Csupán pár dámás vereségről és egyéb szórakoztató tevékenységekről van szó. Tehát álmos lassúság dominált ismételten. Főzőcskemóki a napi teendők listájáról kiiktatódott, lévén, hogy vasárnap bőséges lakoma állítódott elő. Nagyobb volt a szemünk, mint szánk, így kijutott másnapra is. Azért ténykednivaló akadt. Javában tombolt a délután, mire szabadon gépközelbe kerülhettem. Ilyenkor mindig első az e-mail-ek meglesése, na, és ha már Gmail nyit, akkor ott is ragadok rendszerint. Ezúttal valaki vevő volt a dumaszínházi előadásomra. Ha pedig én egyszer kinyitom a számat...:-) Akkor az időközben előkészített németkönyvet be is csukhatom ugyanazzal a lendülettel. Kedvem leltem a csacsogásban, bár a beszélgetés közepe táján egy olyan információ birtokába jutottam, ami érzékenyen érintett.
A helyzetet bolondítja, hogy ez nem akkor kristályosodott ki előttem. Abban a pillanatban inkább kacarásztam az egészen. És megvallom, csipáztam, hogy az illető legénykét zavarba hozhattam. :-) Újabb tulajdonság, amivel anyára hajazok. :-) Úgyhogy, hölgyeim és uraim, tessék csak vigyázni minden megnyilvánulással! Aztán jött Fraulein Poirot elméletalkotásának és ügyfelgöngyölítésének első felvonása, úgyhogy németet megint félresöprésre került, mindösszesen ismétlésre futotta. Agyam persze máson dolgoztatta tekervényeit. Este aztán kaptam a jótanácsokat, köszönöm mindenkinek, aki meghallgatta nyenyergésem. A bűntény elkövetőjéről viszont hallani se akartam, tiltólistára került! Nehezen tudtam elaludni, megoldást kerestem egyre csak erre a szitura. Előző bejegyzésemben feltett költői kérdésemre meg is kaptam amúgy a választ, már megint elkéstem a cselekvéssel! Álommanók nem igazán érkeztek meg, vagyis el lettek nyomva könnycsatornácskáim megnyílásával.
Másnap megint későn ébredtem. Ahhoz még időben, hogy a postás érkezését ne mulasszam el, és azonnali hatállyal megnézhessem a postaláda tartalmát. Nem maradhatatott el Chappy-vel a küzdelem, kis bohó jószág minduntalan végigtrappol rajtam. Ezúttal a sáros mancsainak lenyomatát sikerült elhelyezni kabátomon. Ugyanis szutyok egy idő lett. Pont ilyen elmélkedésnekvaló. Küldemény nem érkezett persze. Délelőtti tesz-vesz után is ugyanolyan tanácstalan voltam, mint hétfőn. Dacára ennek délután ismét szövegelés jött. Hát igen, a fagylalt visszanyal(t)! :-) Már megint mosolygok, pedig zavar volt (és van) az erőben...A nagy dumálást a szokásos német magazinműsorom szakította félbe. Most is sok érdekességgel gyarapítotam tudástáram. Visszatérve gépközelbe bepötyiztem a német leveleim, hogy javításra el tudjam küldeni őket. Emiatt is kezdtem ideges lenni, közelg az időpont a vizsgára, és sok a hiba. Még mindig. A mások számára is frusztrált helyzetekben jövök én, és nyugtatok. Kicsit magam is talán.
Este pedig honfizni próbáltunk, de az új szabályok miatt nem sikerült. Sajna. Azért határozottan jobb kedvre derültem, pajtások mindig felvidítanak, vagy legalább ügyesen terelik figyelmem más irányokba. És végre Hajnival is annyit dumálunk, mint régen. Ennek örülök! Közben azért egy-két adatnak utánaleselkedtem (ha már konzi vagyok, vagy mifene), és rájöttem, hogy bizonyos beszámolók nagyon látványosak, ám pénzügyi tartalmuk jelentős kívánnivalókat hagy maga után. Igen-igen, most biztos meglepődött pár olvasóm, hogy mit tettem. Megmondom őszintén, bosszantott, hogy nem igazán tudok segíteni, a kérdésekre megfelelő színvonalban felelni, ezért is kezdtem vad keresésbe. Büszkeségem ilyen irányban is lehet agyusztálni. De azért a tanítványocska hozzáállásával radikális gondok mutatkoznak...A fiús mentalitást akkor se értem, lehet Dodinak van igaza az előző bejegyzéshez biggyesztett kommentjében. :-) Bátorítok mindenkit, nyugodtan írjatok! Amúgy szerintem ebből a dogából halasztás lesz.
Szerda. Ismét csak a dilemma napja: menni bulizni, ávágy nem. A gazdász móki elnapolódott legnagyobb sajnálatomra. Bár hogy a jót is megtaláljam ebben a helyzetben, nem feltétlen én vagyok rossz szervező. Persze azért a meghívások időpontját előbbre kell hoznom. Végül aztán makacsságom kerekedett felül ismét, azaz, ha már szórakozni készültem, akkor menjünk is. Anya próbált lebeszélni, hasztalanul. Így aztán a megszokott kapkodóstól eltérően komótosan összecihelődtem, és időre el is készültem. Új stylistom akadt fater személyében, aki a laza, szolid viseletet irányozta elő számomra. Most jó is, hogy anya velem tartott a buszmegállóig való sétán, és ütemes haladásra noszogatott, mert szerintem lekéstem volna a járatot. :-) Új sofőr, és kissé sietett...Amikor a városháza toronyórája elüti a 9-et, mindig sóvárgó tekintettel pilácsolok a szökőkút irányába...Persze telefonálni rest vagyok. Vagy ismét a büszkeség somfordál előtérbe. Majd megcsodáltam az éjszakában Győr utcácskáit, a nyári pezsgés tényleg eltűnt, a belvárosi szórakozóhelyek is elég kihaltnak hatottak. Kicsit lelombozódva érkeztem meg a Víztorony utcába, miután Bandi is úgy elsuhogott mellettem, mint valami idegen mellett. Azért kapcsolt, kicsit beszélgettünk is. Sikerült félreérteném egy Julcsira vonatkozó mondatát, és ki is alakult menten a feleslegesség érzése. Meg is lepődtem kissé, mert aztán hamar oldódott az előbbi morcizás. A társaság igazán remek volt! Új szakszavakat is sikerült elsajátítanom, és élvezetes volt Dodit szekírozni, zavarba ejteni. :-) Hajmi is nagyon szimpatikusan viselkedett, jópofa srác.
11 óra igen-igen hamar elérkezett. Ez a mi hivatalos partitime-unk. Mindenki szépen felcicomázta magát, és előbb feltérképeztük a helyeket. Kezdtük ezt az Étteremmel, ahol a móki eléggé langy volt. Tovább is haladtunk a Lapos Tanszékre. Itt szintén a nagysemmi fogadta kis csapatunk. Utolsó reményünk a Bridge-be vetettük, hogy bizony az állandó tömeg biztos ott tombol egy überfrankó dzsemborin. Elfelejtődött, hogy a híd zárva van, így keresztül lehetett vágni a vadmezőn. Bele a legnagyobb dagonyába! Naná. :-) Beoldalogva az épületbe, ismét csak megrökönyödtem. Kihaltság honolt itt is. :-S Fél éjfél, és sehol senki. Illetve...a táncparketten lejtő más csoportulástól eltekintek. Aztán egy gyors pónitelefonálás-időegyeztetés után hazaosontunk. Ilyen se fordult még elő, hogy partit ilyen korán otthagyok. Az albiban aztán folytattuk az alapszakaszt tovább, bár majdnem álomba fordulós alapozó hadművelet lett. Kinek-kinek így is azzá vált... :-) Punnyadásunkból Julcsi hívása térített eszünkre. Nevetésre megvolt minden okom, ugyanis másfél percet adott Dodinak, hogy odaérjen a Laposra...És mivel a szárnyas pegazus még most sem állt rendelkezésre, így kénytelen volt egyedül bemenni. Csak emlékeztetőül: én nyáron 8, azaz nyolc percet kaptam az érkezésre, úgyhogy létezik annál is türelmetlenebb egyed. :-) Azért reménykedtem, nem jutunk el a hisztiig...
Dodi lovag így felöltötte ismét mentéjét, felköltötte Hajmit, és útra keltünk ismételten. Majd következett a keresd a nőt elnevezéssel illetett népi játék. Milyen jó, hogy ebben a Kis családban mindenkinek megvan a maga különbejáratú szórakozása! Na, én meg úgy gondoltam, hogy birtokba veszem a kakasülőm, onnan amúgy is jobban belátni a terepet. Ott is maradtam, kísérőim pedig elvesztek az akkor már túlzsúfolt Bahnhofban. Körülbelül fél 2-ig táncikáltam, meg kell mondjam, eléggé lájt volt most a muzsika. Így váltást határoztam el, és valamiért az Éttermet vettem célba. Itt aztán kisvártatva ismerősöket is leltem, a pónicsapatot. Julcsi aztán alighogy megjöttem, máris biztatott a távozásra, azaz vissza a Laposra. Szembesítettem kicsikém a ténnyel, hogy az ótvarosan gyengus, oda újra nem mászok. A retróparti tetszetősebb volt számomra, így ittmaradtam, míg ők laposultak. Egy idő után aztán szükségét éreztem a váltásnak, és Bridge-be akartam betérni. Felesleges sétának bizonyult, mert addigra bezárta kapuit. Így visszabattyogtam Laposra a kezdetihez viszonyított jobb partiban bizakodva. Csalatkoznom kellett. Kis színt egyedül az audis pólóban feszítő urak adtak az éjszakának, gondolom, ők egyből műszakba mentek. :-) Szóval nem volt az igazi, elég hamar a távozás mellett döntöttem (bár benne volt, hogy eszméletlen kitörte a lábbeli a talpacskám). Valami hibádzott, és valami elrontotta a játékkedvem. Vagy a játszóterületben akadt a probléma. Még nem tudom, mindenesetre 5 csillagos estének minősíteném ezt, amiből 3-at az uraságok tettek a hangulathoz. Hogy a pozitívumot is láttassam, néha kell ilyen móki is. Viszonyítási alapot nyerek a következőre. :-P Elemek így félig töltődtek csak.
Csütörtök reggel aztán hazautaztam, majd beledőltem kardom helyett az ágyikóba. Aztán jött a napi rutin, és erőmből még tanulásra is futotta. Ami talán nem kell mondani, buli után jelentős tett. :-) És Ms. Poirot ekkor kezdte idegesíteni kombinációval a többieket.
Pénteken folytattam az agyalást, illetve hogy elfoglaljam magam, koszttal és meleggel vártam a hazatérő családot. Különösen Dodinak örültem, mert még nem sikerült illedelmesen felköszöntenem és megsuttyongatnom. Ugynakkor kicsit dühített, hogy az ételből nem fogyasztottak, mindenki a fedőemelgetésig jutott... :-S Hajni nyomásának engedve, reggeltem facebook-ra. Úgyhogy már ott is megtalálható vagyok. Nem nyerte el tetszésem, az ilyen közösségi oldaloknál iwiwnek adnám az első helyet. Elméletem új irányt vett, de valóban hajlamos vagyok a dolgok túlbonyolítására. Most már valamit tennem kell akkor is, csak az időzítés megint kérdéses.
Most hétvége van. Nem voltam valami aktív sem szombaton, sem ma. A megszokott köröket jártam végig tevékenységeket illetően, illetve aludtam. Jó nagyokat. A mókikat ki kell pihenni rendesen, és most is ez történt. Így kicsit el is bizonytalanodtam, hogy jövő héten hogy fogok menni, hiszen hétvégén lesz a vizsga...Bár úgy les ki, hogy ha dühös vagyok fáradtsággal egybekötve, jobban megy a német is. :-) Nem is tudom, olyan furán érzem magam egész hétvégén. Valahogy az itthoni légkör is olyan feszült, és a villámhárító szerepet nem szeretem. De azért örömteli, hogy Dodival viszonyunk rendeződött. Bár azt se kedvelem, ha morcisan megy vissza. Remélhetőleg, a következőkben lecsillapodnak a kedélyek minden irányultságban. Mindenkinek minden jót! A képekkel még jövök. ;-)