egy újabb emberes hónap kezdetén...

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Újabb hét adta át magát egy másiknak, így ismét következhet a be-kitekintő. Bár azt kell mondjam, hogy semmi jelentős nem történt. Illete néhány apróság mégis, amelyek helyenként bosszantóak voltak, helyenként pedig nagy-nagy nevetést eredményezőek.
Lássuk is ezeket szépen időbeli sorrendben, mint ahogy az megszokott! Az előző hét szombatnál tettem hagytam abba a billentyűkoptatást. Vasárnap beköszöntött a harmadik emberes hónap a maga komor, ködös időjárásával. Délelőtt főzőcskimóki bonyolódott, a gyorsan sokat. Aztán délután valahogy mindenkire rájött a veszekedhetnénk. Na, ebből sikerült magam kivonnom. És inkább besüppedtem a nappalink kanapéjába a tv elé. Hiszen a Forma-1 2009-es évadának utolsó futama következett. Ezt meg nem hagyhattam ki. Így pár német könyv és füzet társaságában követtem végig az eseményeket. Közben - mikor már hanyatlott a színvonal - fabrikálásba kezdtem, és ennek eredményeként sikerült is összehozni egy idegen nyelvű önéletrajzot. Közben persze mindenki hozzám jött panaszra a másik ellenében. Hmmm...egyszer akarok elvonulni! De mindenki csak egy oldjátok meg-et kapott ezúttal, és tovább foglalkoztam a némettel. Majd Dodi viharos távozása után a gép elé helyeződtem át lelkiekben készülve a temetőzésre. Nyomiságom fokozódik ilyenkor. Ez valahogy átragadt a hétfőre is. Semmihez se volt kedvem. Aztán végül kis sikerélményt adott egy diagramelemzés összeállítása. Igazából gondolataimba nagyon befészelte magát Valami vagy Valaki. Vagy mindkettő egyszerre. :-P Így figyelmem halottá vált. Lehet, megint egy nyerget őrizgetek és egy egyúttal egy álmot kergetek? Amikor pedig megvalósulhat, akkor lehet a nyereg nem lesz kompatibilis a paripára, vagy nem tudom megülni a lovacskát... Meg ugye az időzítés sem elhanyagolható tényező. Szóval kavargott minden a buksimban, és szinte egész héten is. Mit lenne jó tenni, mit nem? Illetve tudom, mit lenne jó....Nos, kis lamentáció után libbenjünk is át a keddre. Ami némiképpen jobb kedvet hozott. Bár alighanem nem mostanában fogok cicegét sütni. Az előző pénteki osztatlan sikerre való tekintettel a család repetát óhajtott, én meg teljesítettem is, és jóval nagyobb adagot hoztam össze. Amit aztán süthettem is egész délutánba nyúlóan. De hát a család megörvendeztetésért minden...Így most nem tudtam teljes erőbedobással figyelni a német magazinműsorra. Annyi azért megmaradt belőle, hogy a magyar leányzó visszakérdezett magyarul egy szóra. :-) És amik még emlékezetesek lesznek, azok a dalok. Amatőr csoportok szebbnél szebb produkciókkal álltak elő.

Ezek úgy nagyjából megalapozták a hangulatom. Diagramelemzésben ismét segítséget kaptam, ám igazán örömteli számomra, hogy az első skiccem is elfogadható minősítést kapott a három javítótól. Egymástól függetlenül értékeltettem az alkotást, mondhatni úgy is, hogy azzal nézettem meg, aki épp rá(m)ért. Köszönet nekik ismételten! És hálás vagyok a vigasztalásért is. Tudni való, hogy délelőttönként rendszeresen odatapadok az ablakra, és lesem a postás nénit. Amint elgurul lábhajtásos továbblöködőjén, kiviharzok a küldeményekért. Na, kb, olyan vehenciával szoktam ezt tenni, hogy Zrínyi Miklós is megirigyelhetné. Ez a napi rituálé része. :-) Most se volt másképp. Ám eléggé felmérgesített a levél az űrmanók sújtotta hivataltól (az A.P.E.H-ről fecsegek, aki lemaradt volna a Házon kívülről). Úgy festett a dolog, hogy nem nagyon tudom, milyen állásra is adok pályázatot!!! Illetve megint alátámasztódott, hogy ezt megint valakinek írták ki. A gyorsasági szempontot megvizsgálva viszont jó, hogy nem húzták el az egy hónapot, és így nem kellett annyit várni erre az elutasításra. Az indoklás a szánalmas, és attól ismét zuhant a kedvmutatóm. Ja, és a szokásos pezsgőt is elbuktam anyával szemben. T Vica - K Anya 6. Persze az esti csevej a lánykákkal ismét megnyugtatott.
Szerdán következett a már egy hónapja tartó dilemma: a menni este vagy nem menni este. Ami a múlt héten kiegészült egy mondani vagy nem mondani kérdéskörrel is. Hagyományos postásles megesett, küldemény nem érkezett. Németezés tovább folytatódott békés magányomban. Hát igen, jellemzően egyedül töltöm a napot senki által sem zavartatva. Ám mégis alkalmas vagyok bizonyos személykék nyugalmának felbolygatására. :-) De hogy a fő a változatosság elv érvényesüljön, ezúttal unokatesómmal beszélgettünk egy hatalmasat. Áh, ez is de hiányzott. Persze már sejtem, hogy mit éreznek a velem kommunikálók, amikor csak villog és villog adott ablak alatt Vicu, és hirdeti igéjét, még véletlenül sem kifogyva a szövegből. Nem kell félreérteni, szuperul éreztem magam! Ekkorákat kacagni! Hol Kati pusztulat jó mondásain, hol pedig a pajtások (köszi a szót Anita) hozzászólásain. És közben Ági szervezésbe kezdett, felkerült a horizontra egy Gaz-D-ász összejövetel, ami menten lázba is hozott. Úgyhogy volt buli, csak kicsit speciális jellegű. Ilyet már tartottunk, még a csipetcsapatos formációban. Bár rossz a hasonlat, mert akkor kőkemény munka volt. A régi szép idők, nyámm! :-) Majd a napot sorozatnézéssel zártam.
Csütörtökön ismét a nyomiság kezdett dominálni. Levél nem érkezett, pedig Chappy ideiglenes félreállítására már konkrét taktikát dolgoztam ki. Hát ő még mindig elképesztő lelkesedéssel trappol át üdvözlés gyanánt az emberen. Szemtelen a jószág. Gyorsan előállítottam az ebédet, vasaltam, fűtöttem, németeztem. És közben töprengtem ismét: mondani vagy nem mondani, megtenni vagy nem. Az állástalanság is kedvem szegte. Azért kicsit képes voltam lelkesíteni, mint utólag kiderült. Ez pedig mindenképpen pozitív. :-P Aztán délután nagy-nagy értekezést csaptunk anyával, végre. A hét során szinte alig láttuk egymást, és levelezés formájában "beszéltünk". Ezért is örültem annyira e napocskának. Felsorolta a nem-meló néhány előnyét: 1. viszonylagos szabadságom van, hiszen akkor kelek, és vízszinteződöm, amikor tetszik. Nincs másnapi kötött korán kelés. 2. A napom is én osztom be, délelőtti ténykedés kötött csak. Jelzésképp szerintem még mindig rossz az a beosztás, vagy lehet a tevékenységek rangsora. 3. Nem kell vásárolni feltétlenül, továbbá nem kell Isten állatkertjének olykor nem pompás változatosságával állandóan szembesülnöm munkahelyi, illetve lakótársi szinten. Valahol ez mind igaz, ám mégis a független életre vágyom. Naná, mindig az kell, ami elérhetetlen! Illetve ez most ideiglenesen az csak. A kockácskákat elvetettem valamikor még június végén, most várom, hogy Valami vagy Valaki visszafordítsa őket a helyes irányzékba. Azért kellett ez a fajta nyugtatás. Este meg az új elfoglaltság, egy kis konzulensi feladat. Abban legalább van rutinom. :-P Ó, és ismét pár szép emlék idéződött elém. De szuper is volt az egyetemi lét minden egyes nyavalyájával együtt. Minden kedves felsőoktatásban ténykedő olvasónak ezzel üzenem, hogy kitartás!!! Lesz még rosszabb. :-S Áh, nem gonoszkodom. Viszont ez a számomra elég egyszerű feladatocska felvetette bennem azt a filozofálgatásra alkalmas kérdést. Ami majd egyszer, mint B.A.F klubtag sikeressé tesz, ha publikálom társszerzőimmel együtt a férfiagy boncolgatására vonatkozó, kérdések és válaszok formátumú bestsellerünk.
Vajon a pasik vajon miért várják meg azt, hogy rájuk szakadjon a határidő? Miért fontosabb mindig más, mint az adott feladat (mielőbbi) teljesítése? Főleg akkor, ha viszonylag szélesebb időintervallum áll rendelkezésre a probléma áthidalására? Hmmm? Pató pál urasság: ejj, ráérünk arra még az ok? Miért nem lehet a bulik mellett a kis cicus-macuskákat háttérbe szorítani kicsit néha, és folyamatosabban készülni? Amelyik fehérnép nem érti meg, hogy néha van más kötelesség is, az egész egyszerűen szánalmas. :-) Meg a bulik is mérsékeltebben látogatandók, ha lenne ténykednivaló is. Nem tudom, engem valahogy bosszant a tudat, ha ilyen előfordul, és nem is tudok úgy mókulni. Na jó, mindenki ott rontja el életét, ahol épp nem akarja, költői kérdés vizslatása ezzel befejeződött egyenlőre. És furi is lehet, hogy én feszegetem ezt a témát, amikor jellemzően hosszasan csiszolgatom/gattam az ilyen kakasnyalókákat. Így legalább előbukkan egy ellentét a környezetem férfitagjai, illetve közöttem.
Akkor most egy huszárvágással térjünk is csak vissza a péntekre. Nem, a csütörtököt se fejeztem még be. :-) Délután már elérhetővé váltak a nyelvvizsga-időpontok. Meglepő, mert 6.-ára ígérték. Így november 21-én írásbelizek, majd 25-én következik az érdekes megnyilvánulásom szóban. Érdekes lesz, mert úgy vélem, teljesen témafüggő az egész. És a vizsgát 27-én egy magnó zárja, ami megintcsak kérdéses. Most legalább tudom a tavalyi angol után, hogy biza csak kétszeri meghallgatás van, úgyhogy közben sem árt írkálni. Persze itt is szükség lesz mázlira. Remélem, azért a türingiai tájszólásban beszélő mókuskát otthonhagyják. :-)
Szóval este szokás szerint sokáig olvasgattam, Fábry Showt néztem. Pedig azt a pasast sokáig ki nem állhattam valamiért, dehát ebből is látszik, változnak a dolgok. Majd mivel megragadta fantáziám a közbeszúrt reklámok közül a Házon kívül beharangozója, így azt is megtekintettem. Az A.P.E.H. hivatalát tényleg megszállhatták az űrlénykék, elég nagy a fennforgás a mutatott esetek alapján. Viszont ami nagyon nem tetszett, az az, hogy épp egy műsorvezető öröklési problémáit vázolták. Úgy jött le, hogy sajnáljuk meg szegény csórikámat, hogy a 100 ezres tételű illetéket be tudja fizetni! :-S Végülis másképp szemlélve a dolgokat, a sztori volt a lényeg, amely rávilágított az új illetékszabályozás visszásságaira. Jó kis adás ez, kár, hogy későre rakták a kezdési időpontot. Pedig nézném rendszeresen...Nagyon kevés olyan műsor van, ami leköti a figyelmem, ez azok közé tartozna.
És akkor most a péntekre suhanok máris át. Anya szabados volt, így bizonyos feladataimra csökkentett mód lett érvényes. :-) Ez alól a főzés képezett kivételt. Az előzőekben kapott ügyködésre is csak sutyiban tudtam válaszolni, és véleményem megfogalmazni. Úgy voltam vele, hogy este majd jöhet egy bővebb értékelés. Ám ekkor még nem sejtettem, hogy bizony ez nem úgy lesz. Délután folyamán ugyanis édesanya érzékelte, hogy msn nem működik. Valamiféle frissítést követel. Majd amikor rákattan, hogy telepítse, behal az egész ilyen-olyan okokkal. A kedvencem ezek közül: nincs a gépen elegendő hely! Sok-sok kísérletezés után letöröltem az egész program 8.5-ös verzióját, majd újra felpakolásztam. Ugyanaz a hiba jött elő ismét. :-S Eljátszadoztam vele, mert bosszantott, hogy így nem lesz nagy-nagy kokketálás, ami a napjaimat általában kerek egésszé alakítja. Mondjuk ott volt a Gmail-chat, mint egy alternatíva. Amikor azt hittem, már megoldottam a problémát Messengerrel, kiviláglott, hogy nem. Net szuperált, de ez nem. Mint megtudtam időközben, másnál is akadtak zavarok az erőben. Így mit volt, mit nem tenni, eloldalaztam megint könyveim felé.
Szombaton helyreállt az MSN-működése. Talált a program megfelelő mennyiségű szabad helyet a vinyón, települni is tudott. Ekkor jött a meglepetés, hogy bizony új progival kell ismeretséget kötni. Eleinte a 2009-es megjelölés nem nyerte el tetszésem, főleg ez az új állapotjelző, úgymint szabad, illetve a dizájn. Viszont jó, hogy a játékok ismét működőképesek.
Délután aztán vendégünk érkezett, még egy elmaradt köszöntés is lebonyolódott. Most nem kellett díszfogadóbizottság, úgyhogy foglalkozhattam konzisággal. Hogy őszinte legyek, meglepődtem "a tanítvány" egész napos ténykedésén. Nem úgy tűnt, hogy ebben a félesztendőben le akar tenni a dologról. :-S Na ja, körültekintéssel kell(ene) konzulenseket is választani. A felmerülő nehézséggel - hogy épp se a belső, tanári, se a külső, céges segítőt nem érdekli az íromány - bizonyos fokig anno én is szembesültem, épp a külső oldalról. A segédtanári erő viszont kompezálta ezt a hiányosságot, illetve jómagam. De lehet, hogy épp a hozzáállással van a fő baj? Lehet, el kéne csippenteni személyesen is a konzit és akkor együttműködőbb lesz.
No mindegy, lényeg a lényeg, hogy pár tippel segítettem munkáját. És élveztem is az egészet. Jó gyakorlat lehetne ez a Ph.D hallgatós időszakra (már ha lesz). Egyértelmű, hogy tudom, és szeretem is mímelni a gazdasági témájú szakdogák navigálását. Ez most minden szerénységet nélkülözött, mert tényleg így érzem. A kutatómunka is közel áll hozzám, meg ezzel is szert tehetek hasznos ismeretekre. Ezenkívül pedig olyan a feladat, ami tényleg igen-igen tud motiválni. Szóval ezzel és a némettel múlattam az időt. Illetve sikerült a gépet egy speciális szerrel megszabadítani az évek során az alkatrészekre rárakódó porrétegtől, úgy, hogy működőképes maradt. :-) Sajna, a Csillu által meghirdetett gép-Ész-gaz-D-ász rendezvény időpont-alkalmatlanság miatt elmaradozott. Kicsit bosszant a dolog már megint, mert ezekszerint nem személyemmel van a gond, vagy azzal, hogy nem tudnék egy mókit összehozni. A résztvevők passzívak, és kifogáskedvelőek, most épp a főszervezőre is igaz ez. De a szilveszter akkor is érdekesnek mutatkozik. :-)
Este viszont nagyon megijedtem, anya nem örvendett túl jó állapotnak. Túl sokat idegeskedik szegénykém. Dodit is jól helyre kellett tennem, meg még szerintem fogom is néhány ízben, ha nem megfelelően és korához méltóan viselkedik. Írom ezt most azért is, mert vasárnap ünnepelhette születésnapját. Úgyhogy e helyen kívánok azért minden jót ez alkalomból. Persze ez a nap is veszekedéssel telt jobbára. Legalább azt sikerült elintéznie némi nyomás hatására, hogy Hajmival el lehessen küldeni a heti elemórzsiát részére, és nem kellett kimoccannom. Kreativitás hiányát reprezentálja ez is. Most megtudtam, hogy milyen is Hajmit várni. A csomagocskát hamar összekészítettük, majd odatapadtam az ablakhoz és figyeltem az elhaladó járműveket. Kicsi tolódást elképzelhetőnek tartottam Hajmi-Dodi illetve Dodi-én telefonos viszonylatban, és a falu határát jelző táblától házunk gépjárművel 2, azaz kettő minutum alatt elérhető. Aztán a gyakorlat is bebizonyította, hogy nem írok hülyeségeket az előző mondatomban. Tényleg két perc telt el a hívás és az érkezés között. Hajminak pedig köszönet a szállításért. Majd vissza kellett zökkenjek a tanulásba, el is ment vele az este jó része. Ugyanis leginkább ekkor tudok koncentrálni.
Összességében ez a hét azért nem volt rossz, bár a hőn óhajtott nagy történést még nem hozta meg. Talán a következő! Most zárom is bejegyzésem. Mindenkinek további szépségeseket! Legyetek jók és vidámak!