Üdvözlet ismételten a kedves olvasóimnak!
Életem ismét mérföldeskőhöz érkezett, mert még sose invitáltak családi bemutatkozóra. Bár ez most is csak részleges volt, hiszen Tillus anyukáját és tesóját már az új időszámítás kezdetétől fogva ismerem (már úgy, ahogy). :) És időszerű volt Cili mamánál is látogatást tenni. :)
Szóval ez következett el ezen az időjárási tekintetben szépnek nem nevezhető szombaton. Viszont pozitívum, hogy hó helyett eső hullott alá az égből. Eredendően buszos kirándulgatásra készültem, így készültem is a csatlakozások összehangolására, mikor is letiltódtam a továbbiakról. Tillus ugyanis nem engedményezte számomra a buszozgatást. :) Így abban maradtunk, hogy a napot Náluk indítjuk.
Nem volt túl nyugodt éjszakám, no de hozzá kell tennem, a látogatás miatt aggódtam a legkevésbé. Inkább a heti dilemmák foglalkoztattak nagyon. Na, szépen hajnalodott, kiugrándoztam az ágyikóból, na jó, nem! Kimásztam: :D Összecihelődtem, reggeliztem, elviharzolódtam a 8.13-as járatra, ami késett egy jó fertály órát.
Ajkai főpostán ezúttal hamar sorra kerültem, feladtam az előző napon az újságban lelt pénzügyi ügyintézős pályázatot, biztos, ami biztos alapon papír formában is. Miután az e-mail-es jelentkezésről nem kaptam visszaigazolót. Jegyzem meg, ez csak 6 dokumentumból állt, mert az egyetemi végzettségemet igazoló okiratot nem mellékeltem, bár ezúttal szándékosan. Elvileg kettőt kértek a hirdetésben: önéletesrajzosság, és motivációs levelecske.
Próbálkozom, próbálkozom, próbálkozom. Nincs annál rútabb érzés, mikor érzékeled a beszélgetőtársadon, hogy lenéz, és hogy sajnálkozik! Most munkaügyre értettem leginkább. Az a véleményem egyébiránt, hogy diplomagyárból kikerülve, ha nincs kapcsolatrendszer mögötted, akkor várakozás következék, az énnemvagyokjó semmire-énnemkelleksehova feelinggel. :S Rám meg különösképp igaz, hogy rosszkor vagyok rossz helyen...bár egyszer szeretnék, de akkor úgy igazán beletalálni a közepébe! Egy esetben már sikeredett, mert meglelt Jó Ügyészem. :)
Libbenjünk is vissza a szombatra ezen kis kitérő-betérő után! Postán aztán megkaptam a Laci bától a letolást, hogy múltkor nem mentünk oda Ász-párocskámmal köszöntvényezni (de későn is vettem észre, és visszalépkedni nem fogok, meg aztán...). Valahogy nem értékeltem túlzottan azt se, hogy faggat, majdhogynem raportoltat Rólunk. De jobb lesz, ha hozzáidomul az ügyintézésünkhöz! ;) Laci bának volt egy ütős mondata, ami a zárlatot is megadta: "aki nem tud kijönni Anyával, az hülye!" :D Egyet kell értenem! :D Rá jellemző, hogy minden esetleges kotnyeles, kritizálós anyós megnyilvánulást mi kapunk meg Dodival, nyíladoznak is megfelé az offencs-topicok. :D Persze Dodival most különleges a helyzetük, leginkább háborúra emlékeztető. :S
Postai ügyintézést követően elláttam egységgel a lovefont, hogy kedvemre telefonálgathassak. És mivel új számom még fejből nem tudom kapásból, így alaposan befigyeltem a bepöttyentett jegyeket, ami a papírfecnin szerepelt, illetőleg utánalestem régi telefonkönyvemben is. Nagyon nem érdekelt a mögöttem gyűlemlő sor. :D
Ahogy azt előre prognosztizáltam is, fél 10-kor érkeződtem meg Tillusékhoz. És már megint csak ámultam és bámultam. :D Egyetlenem ugyanis meg akartam lepni két apróbb ajándékkal, amit felismerős vicces játékunk keretében adományoztam át Számára. :D Ó, igen, Marcsi hamar felfedezte magának a jószágokat, én meg megtanultam szájról olvasni, mikor Zolinak mondotta nem hangosan a megoldást. :D Tillus is hamar rájött, hogy egy törpicseket kapott, illetőleg egy piciny pónilovacskát! Csak azért, hogy utóbbiakból Ő is szert tegyen egyre legalább. :D
A hangulatot megalapozgatta a játékocska. Aztán indultunk is a mamához. Zoli nagyon jól vezet, és hamar ki is értünk Polányba. Az utca határozottan ismerős volt, még szilveszterről rémlett vissza, hogy bizony arra is jártunk estet felvezető sétánk során. :D
Cili néni nagy örömmel fogadott. Úgy tervezte, hogy a kapuban fog fogadni, ám ez nem sikeredett Neki, mert még Manó kutyus sem jelezte érkezésünket. A rövid bemutatkozó után Tillusom helyszínfelmérésre invitált, és megmutatta a kindergyűjteményét (nem félreérteni! :D). Én pedig meg is leltem nagy kedvenc brekkencsem, Csókoscsókot. :D Felfedeztük, hogy Jó Ügyészkém rendszerébe hiba csúszott, és bizony a festett figurák keveredtek a nem festettekkel. Nagyon tetszett ez a vizsgálódás, mely során újra felidőzödött a gyermekkorom. :)
Majd visszatértünk a konyhába, hogy szóval tartsuk a többieket, akik azért serénykedtek. Szerettem volna bekapcsolódni a ténykedésbe, legközelebb nem is hagyom magam leszerelvényezni. :) Zoli a füstölt húsárukat szedte ízekre, Marcsi csomagolt, Cili mama pedig az ebédet készítette, konkrétan a fóliás remekművet. Eközben persze előkerültek a sztorik is, mindenki kapott szót, és kifejezéstáram is új kifejezésekkel bővült, aminek kimondottan örültem.
Ebéd előtt kicsivel pedig Manószitóval is közelebbi ismeretséget köthettem. Ezt a barátkozósdit a kutyszli is komolyan gondolta, és lelkesen harapdálta a kezem. :) Dél után nem sokkal kacsapecsenye pusztításba kezdtünk Tillussal, de én személyszerint azt a gombócos étket is nagyon ízletesnek találtam.
Kiadós lakoma után kedvem lett volna sziesztát tartani. Majd lassanként el is érkezett a búcsú ideje. Nagyon megkedveltem Cili nénit, de úgy érzem, ez kölcsönös is volt, mert további látogatásokra is számít.
Aztán hazatértünk Tillusékhoz, ahol a régi idők felidézése tűződött elő délutáni programpontként. A múltidézéshez segítségül hívtunk pár régi fotót is. Na, le is nyűgöződtem a kiskori képek láttán, az a huncut mosoly mindig is megvolt Egyetlen Ügyészkémnél, melytől most is úgy olvadozok, mint a vaj, ha Kis mama szavaival kellene élnem. Majd uzsonnaként és stresszűzőként is adtunk a kalóriáknál, egy kis sütemény bendőnkbe juttatásával.
Addigra ugyanis az esetlegesen alacsony vérnyomásom is helyrepakolódott, mert Eszter unokatesóm megint a legszebb pillanatokba rondított bele a csörgetési manővereivel! Ezer szerencséje, hogy felhívott rendesen is, különben kiosztottam volna! Bár így is esélyes, mert eléggé sértve érzem magam egy alpári beszólása kapcsán.
A telefonos beszélgetéskor kiderült, hogy adóbevallásokat kell majd csinálgatnom, és hoznák is az ehhez szükséges papiruszokat aznap este. Ez gyakorlatilag azt is jelentette, hogy haza kellene térnem. Meg aztán észleltem Egyetlenemen a fáradtság jeleit, így jobbnak láttam készülődni hazabakára. Persze előzőleg ha már témánál voltunk, ellenőrizhettem Tillusét is.
Már indulófélben leledztem majdhogynem, mikor Zoli felajánlotta, hogy hazafuvaroz. Meg is lepődtem e kedves gesztuson. De persze itt még nem volt vége a történetnek, mert Marcsi meg pakolászásba kezdett, és romantikus könyvtárát is rendelkezésemre bocsátotta, hogy válasszak csak olvasnivalót onnan. :) Most el is vagyok látva könyvekkel, hiszen Cili nénitől is kaptam néhány Nora Roberts történetet. Le voltam nyűgözve ennyi kedvesség hatására! Negyed óra alatt haza is érkeztünk. Időközben kiderült, hogy ez tényleg csak hazautaztatás lesz, mert Zolinak érkezik kis tanítványa. Így behívni őket nem tudtam. Ami késik, az nem múlik. :) Hamarosan úgyis számítok a húsvéti locsolkodós mókára, amire még tojást is hajlandó vagyok festegetni. :)
A házba való bejutás nem ment oly könnyedén, mert Chappy és Alíz ráugrándozását nem tudtam hatástalanítani egyszerűen. Idehaza persze minden ugyanúgy volt, mint mikor elhagytam reggel a terepet. Ennyit arról, ha családunk két férfiegyede leledzik csak háztartásunkban. Bezzeg a kajának egyből neki tudtak rugaszkodni. :D
Miután elmesélgethettem a délutánt és a remekbeszabott bemutatkozósdit, fel is hívtam Tillusom, aminél a specialitást az adta, hogy ki kellett hangosítanom a lovefont, hogy a Kis família is tudjon értekezni Vele. :) Majd Cili nénivel is beszéltem, megköszöntem a szíves látást. Rögtön megígérvényezte, hogy megtanít majd rétest sütni, amolyan igazi házi nyújtott jellegűt ám! Ezzel is élni fogok. Na igen, most lett egy igazi nagymamám személyében! Fantaszikusan kedves és jóságos családja van Egyetlenemnek!
Ennél jobb zárlat nem is kell, nagyjából ennyit akartam írni memoárnak! Mindenkinek minden jót kívánok következő firkantásomig!
Szóval ez következett el ezen az időjárási tekintetben szépnek nem nevezhető szombaton. Viszont pozitívum, hogy hó helyett eső hullott alá az égből. Eredendően buszos kirándulgatásra készültem, így készültem is a csatlakozások összehangolására, mikor is letiltódtam a továbbiakról. Tillus ugyanis nem engedményezte számomra a buszozgatást. :) Így abban maradtunk, hogy a napot Náluk indítjuk.
Nem volt túl nyugodt éjszakám, no de hozzá kell tennem, a látogatás miatt aggódtam a legkevésbé. Inkább a heti dilemmák foglalkoztattak nagyon. Na, szépen hajnalodott, kiugrándoztam az ágyikóból, na jó, nem! Kimásztam: :D Összecihelődtem, reggeliztem, elviharzolódtam a 8.13-as járatra, ami késett egy jó fertály órát.
Ajkai főpostán ezúttal hamar sorra kerültem, feladtam az előző napon az újságban lelt pénzügyi ügyintézős pályázatot, biztos, ami biztos alapon papír formában is. Miután az e-mail-es jelentkezésről nem kaptam visszaigazolót. Jegyzem meg, ez csak 6 dokumentumból állt, mert az egyetemi végzettségemet igazoló okiratot nem mellékeltem, bár ezúttal szándékosan. Elvileg kettőt kértek a hirdetésben: önéletesrajzosság, és motivációs levelecske.
Próbálkozom, próbálkozom, próbálkozom. Nincs annál rútabb érzés, mikor érzékeled a beszélgetőtársadon, hogy lenéz, és hogy sajnálkozik! Most munkaügyre értettem leginkább. Az a véleményem egyébiránt, hogy diplomagyárból kikerülve, ha nincs kapcsolatrendszer mögötted, akkor várakozás következék, az énnemvagyokjó semmire-énnemkelleksehova feelinggel. :S Rám meg különösképp igaz, hogy rosszkor vagyok rossz helyen...bár egyszer szeretnék, de akkor úgy igazán beletalálni a közepébe! Egy esetben már sikeredett, mert meglelt Jó Ügyészem. :)
Libbenjünk is vissza a szombatra ezen kis kitérő-betérő után! Postán aztán megkaptam a Laci bától a letolást, hogy múltkor nem mentünk oda Ász-párocskámmal köszöntvényezni (de későn is vettem észre, és visszalépkedni nem fogok, meg aztán...). Valahogy nem értékeltem túlzottan azt se, hogy faggat, majdhogynem raportoltat Rólunk. De jobb lesz, ha hozzáidomul az ügyintézésünkhöz! ;) Laci bának volt egy ütős mondata, ami a zárlatot is megadta: "aki nem tud kijönni Anyával, az hülye!" :D Egyet kell értenem! :D Rá jellemző, hogy minden esetleges kotnyeles, kritizálós anyós megnyilvánulást mi kapunk meg Dodival, nyíladoznak is megfelé az offencs-topicok. :D Persze Dodival most különleges a helyzetük, leginkább háborúra emlékeztető. :S
Postai ügyintézést követően elláttam egységgel a lovefont, hogy kedvemre telefonálgathassak. És mivel új számom még fejből nem tudom kapásból, így alaposan befigyeltem a bepöttyentett jegyeket, ami a papírfecnin szerepelt, illetőleg utánalestem régi telefonkönyvemben is. Nagyon nem érdekelt a mögöttem gyűlemlő sor. :D
Ahogy azt előre prognosztizáltam is, fél 10-kor érkeződtem meg Tillusékhoz. És már megint csak ámultam és bámultam. :D Egyetlenem ugyanis meg akartam lepni két apróbb ajándékkal, amit felismerős vicces játékunk keretében adományoztam át Számára. :D Ó, igen, Marcsi hamar felfedezte magának a jószágokat, én meg megtanultam szájról olvasni, mikor Zolinak mondotta nem hangosan a megoldást. :D Tillus is hamar rájött, hogy egy törpicseket kapott, illetőleg egy piciny pónilovacskát! Csak azért, hogy utóbbiakból Ő is szert tegyen egyre legalább. :D
A hangulatot megalapozgatta a játékocska. Aztán indultunk is a mamához. Zoli nagyon jól vezet, és hamar ki is értünk Polányba. Az utca határozottan ismerős volt, még szilveszterről rémlett vissza, hogy bizony arra is jártunk estet felvezető sétánk során. :D
Cili néni nagy örömmel fogadott. Úgy tervezte, hogy a kapuban fog fogadni, ám ez nem sikeredett Neki, mert még Manó kutyus sem jelezte érkezésünket. A rövid bemutatkozó után Tillusom helyszínfelmérésre invitált, és megmutatta a kindergyűjteményét (nem félreérteni! :D). Én pedig meg is leltem nagy kedvenc brekkencsem, Csókoscsókot. :D Felfedeztük, hogy Jó Ügyészkém rendszerébe hiba csúszott, és bizony a festett figurák keveredtek a nem festettekkel. Nagyon tetszett ez a vizsgálódás, mely során újra felidőzödött a gyermekkorom. :)
Majd visszatértünk a konyhába, hogy szóval tartsuk a többieket, akik azért serénykedtek. Szerettem volna bekapcsolódni a ténykedésbe, legközelebb nem is hagyom magam leszerelvényezni. :) Zoli a füstölt húsárukat szedte ízekre, Marcsi csomagolt, Cili mama pedig az ebédet készítette, konkrétan a fóliás remekművet. Eközben persze előkerültek a sztorik is, mindenki kapott szót, és kifejezéstáram is új kifejezésekkel bővült, aminek kimondottan örültem.
Ebéd előtt kicsivel pedig Manószitóval is közelebbi ismeretséget köthettem. Ezt a barátkozósdit a kutyszli is komolyan gondolta, és lelkesen harapdálta a kezem. :) Dél után nem sokkal kacsapecsenye pusztításba kezdtünk Tillussal, de én személyszerint azt a gombócos étket is nagyon ízletesnek találtam.
Kiadós lakoma után kedvem lett volna sziesztát tartani. Majd lassanként el is érkezett a búcsú ideje. Nagyon megkedveltem Cili nénit, de úgy érzem, ez kölcsönös is volt, mert további látogatásokra is számít.
Aztán hazatértünk Tillusékhoz, ahol a régi idők felidézése tűződött elő délutáni programpontként. A múltidézéshez segítségül hívtunk pár régi fotót is. Na, le is nyűgöződtem a kiskori képek láttán, az a huncut mosoly mindig is megvolt Egyetlen Ügyészkémnél, melytől most is úgy olvadozok, mint a vaj, ha Kis mama szavaival kellene élnem. Majd uzsonnaként és stresszűzőként is adtunk a kalóriáknál, egy kis sütemény bendőnkbe juttatásával.
Addigra ugyanis az esetlegesen alacsony vérnyomásom is helyrepakolódott, mert Eszter unokatesóm megint a legszebb pillanatokba rondított bele a csörgetési manővereivel! Ezer szerencséje, hogy felhívott rendesen is, különben kiosztottam volna! Bár így is esélyes, mert eléggé sértve érzem magam egy alpári beszólása kapcsán.
A telefonos beszélgetéskor kiderült, hogy adóbevallásokat kell majd csinálgatnom, és hoznák is az ehhez szükséges papiruszokat aznap este. Ez gyakorlatilag azt is jelentette, hogy haza kellene térnem. Meg aztán észleltem Egyetlenemen a fáradtság jeleit, így jobbnak láttam készülődni hazabakára. Persze előzőleg ha már témánál voltunk, ellenőrizhettem Tillusét is.
Már indulófélben leledztem majdhogynem, mikor Zoli felajánlotta, hogy hazafuvaroz. Meg is lepődtem e kedves gesztuson. De persze itt még nem volt vége a történetnek, mert Marcsi meg pakolászásba kezdett, és romantikus könyvtárát is rendelkezésemre bocsátotta, hogy válasszak csak olvasnivalót onnan. :) Most el is vagyok látva könyvekkel, hiszen Cili nénitől is kaptam néhány Nora Roberts történetet. Le voltam nyűgözve ennyi kedvesség hatására! Negyed óra alatt haza is érkeztünk. Időközben kiderült, hogy ez tényleg csak hazautaztatás lesz, mert Zolinak érkezik kis tanítványa. Így behívni őket nem tudtam. Ami késik, az nem múlik. :) Hamarosan úgyis számítok a húsvéti locsolkodós mókára, amire még tojást is hajlandó vagyok festegetni. :)
A házba való bejutás nem ment oly könnyedén, mert Chappy és Alíz ráugrándozását nem tudtam hatástalanítani egyszerűen. Idehaza persze minden ugyanúgy volt, mint mikor elhagytam reggel a terepet. Ennyit arról, ha családunk két férfiegyede leledzik csak háztartásunkban. Bezzeg a kajának egyből neki tudtak rugaszkodni. :D
Miután elmesélgethettem a délutánt és a remekbeszabott bemutatkozósdit, fel is hívtam Tillusom, aminél a specialitást az adta, hogy ki kellett hangosítanom a lovefont, hogy a Kis família is tudjon értekezni Vele. :) Majd Cili nénivel is beszéltem, megköszöntem a szíves látást. Rögtön megígérvényezte, hogy megtanít majd rétest sütni, amolyan igazi házi nyújtott jellegűt ám! Ezzel is élni fogok. Na igen, most lett egy igazi nagymamám személyében! Fantaszikusan kedves és jóságos családja van Egyetlenemnek!
Ennél jobb zárlat nem is kell, nagyjából ennyit akartam írni memoárnak! Mindenkinek minden jót kívánok következő firkantásomig!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése