Valentinos ünnepi ceremónia

Üdvözlet a kedves olvasóknak!

Elkövetkezett 2010. február 14-e, vagyis a Valentin-nap. Ezen bejegyzésben erről fogok tudósítani Nektek, mert meg is ígértem. :) Ahogy az lenni szokott, hatalmas várakozás előzte meg, nagyon kíváncsi voltam az ajándékom Tillusra gyakorolt hatására. :) Nagyon nehezen tudtam visszafogni magam, hogy el ne áruljam a meglepetést, de az izgalom fokozása kedvéért elcsöndültem mégiscsak. :) Csak a későbbiekben értesültem arról, hogy Anya teljesen kétségbeejtette Jó Ügyészkém egy ajándékra utaló e-mail-es megjegyzésével. Mindenre gondolt, csak arra nem, amit végül kapott. :D:D
Ezen a napsütéses vasárnapon is korán ébredeztem, mert sok volt a tennivaló. Egyéb apróbb meglepetésekkel is készültem/készültünk Tillusnak, amiről szintén hírzárlat rendelődött el. A nap morgolódással indult, hiszen a főzéshez szükséges alkatrészek fagyos állapotokban leledztek még fél 10-kor is. :S Aztán az ősök összevitáztak azon, hogy ki szedi ízekre a kacsajószágot, végül Apu is belekapott, és Anya is. Na, ennek elég érdekes eredménye lett...:) Stresszlevezetésként nekiálltunk süteményt készíteni, mohácsi rétest, amelyről tudni kell, hogy nagyon laktató finomság. Anya "egy jó háziasszonynál mindig minden van raktáron" elve azonban csorbát szenvedett, mert sütőpornak híjja volt, így ez most ki is maradozott. Fel is merültek bennem kérdőjelek , hogy ezen hiányosság miatt vajon a végeredmény is olyan lesz-e, amire számítani lehet. Míg a töltelék rápihent a sülési folyamatra, addig bepaníroztam a sajtocskát, amely újabb kedveskedés akaródzott lenni Tillusnak a pecsenyekacsa mellett. Na igen, a férfi szívéhez a gyomrán át is vezet az út. :D
Konyhai ténykedéseket megakasztva utolsó egyeztető levelet röptettem Kedvesemnek. Ekkor már a Kis család minden tagja a konyhában sertepertélt, rituális fedőemelgetést végrehajtva. Nem voltam ekkor biztos abban, hogy a harmadik meglepetés majd összejön, nevezetesen az, hogy Anya lesz Tillus buszos egyszemélyes fogadóbizottsága. Roppant lelkes lettem, mikor félrehívott, és közölte, hogy megteszi ezt a kis szívességet, addig enyém a főzéstudomány. Így is lett. Ebédünk ettől függetlenül így is megcsúszott, férfinépek jelentős morgására. Átadási folyamatban azért cinkosra tettem szert jó öcsém személyében. Míg én a sajtokat, fasírtgombóckákat sütöttem, ügyelve a karbonizációmentességre, addig Apu és Dodi nagy műszaki rajzolásba fogott, és én is kaptam pár vizsgakérdést menetügyileg. :D Amire mivel nem tudtam a korrekt felelet, így inflációfajtákra vonatkozó visszkérdésekkel próbáltam visszaütni Dodinak. Végül elmagyarázta nagyjából a helyes választ.
Ezúttal is kihívást jelentett az őrző-védő szolgálatunk ideiglenes hatástalanítása, Chappy az első hívó szóra beugratott a garázsba, de Aliz megmakacsolta magát. Nem nagyon állt szándékában feladni teraszon napozós pozícióját. Dodit kellett megkérnem, hogy segítsen betranszporálni valahová, bízva abban, hogy Neki engedelmesebbnek mutatkozik az eb. De meg se moccant, végül jó öcsém megragadta, és becipelte Chappy mellé. :D Köszönöm ezúton is a közbeavatkozást, mondjuk nem pont erre gondoltam. :D
Háromnegyed kettő felé már vagy 5 percenként rohantam ki a kapuba, kukucskálni, merre járnak szeretteim. :) Hirtelen esett le, hogy bizony mi húst is sütünk, amit meg kéne fordítani. :) Addigra már Apunak is eszébe ötlött ez, jött is segédkezni. Jó kis négykezes játék volt. :) No igen, a hőhatás felfogásához nem kell 5 percnyi átmenet, így is sikerült megégetni a kezem az átmelegedett tepsivel. Míg a kacsóm hűtöttem, addig persze hallgathattam a litániát, hogy bizony a kacsa kicsit megkapatódott. Hiába erősítettem, hogy bizony nem, kellemes piros színe van.
Ekkor toppant be Tillus és Anya. Szégyen és gyalázat, de nem észleltem az ajtónyitást sem. :S Azért a nyakbaugrándozós köszöntés megtörtént. Közben pedig tudakolódtam első meglepetésem hogyvoltjáról, és hatásáról. Megfelelőnek értékelném még akkor is, ha Kedvesem Anyát is kiszúrta. :D Ezúttal a szobába pozícionáltuk be magunkat, ahol kellemes kis hőmérséklet uralkodott. Tillus nem teketóriázott sokat, mert amint helyet foglalt, már rá is tért az ajándékozásra. :D
Csak ámultam és bámultam, de őszintén szólva a frász kerülgetett, mikor virágot kezdett emlegetni. Tudni kell, hogy nem vagyok valami nagy vágott virág hívő, mert az kész anyagi csőd, és sokáig nem lehet élvezni a növény impozánsságát, illatát. Így örültem is, amikor egy különleges rózsa adományozódott át nekem, amely azon túlmenően, hogy szívecskével is el van látva, gombnyomásra cuppanós puszogósra emlékeztető hanghatást ad, és angol nyelven hadarja el a szeretlek!-et! :D
Majd miután kilelkendeztem magam a virágon, következett egy újabb ajándék, egy felismerős játékkal egybekötve. Nagyon tetszett ez a jellegű átadási mód. :D Így mit volt, mit nem tennem, behunytam szemecskéim, és vártam, hogy kezeim közé kaparintsam a figurát. Hosszú percekig csak tapogattam és tapogottam, Kis családom pedig jókat kacagott eközben is, Kedvesemről nem is beszélve. :D
A jószág szemeit elég hamar megleltem, de abból még milétére nem lehetett következtenem. :) Tillus segített kicsit, mert megmutatta, hogy milyen alappozíciót vesz fe a plüss, és egy újabb szívecskére is felhívta figyelmem. Majd visszatértem a fejformára, feltűnt ennek a valaminek hiába keresem a fülét! :D Ekkor lepotyogott, hogy valami madár lesz ez, és kerestem is csőrt. Ekkor megnézhettem, egy édipofa kacsa tekintgetett vissza rám, amely stílszerűen a Bálint nevet kapta. Ja, igen, van egy olyan szokásom, hogy a plüssöket nevekkel látom el. Amúgy már rájöttem, hogy a tapogatási taktikám volt helytelen, legközelebb végig kellene simítanom az egészet, jellegzetes pontok után kajtatva. Van még hova fejlődnöm figurafelismerésben. :D
A kicsi hatásszünetet kihasználva belecsempésztettem ajándékom Kedvesem kabátzsebébe. Itt még mindig nem volt vége Tillus részéről, mert még egy praktikus holmival is gazdagodtam: egy melegítőpárnával, amely fülfájás esetén lesz igen hasznos. Bár azt már korábban elhatároztam, hogy sziklakertet hozok létre a tavasz során, kövirózsa ültetvénnyel ínséges téli hallószerves fájdalmak elmúlasztására használva a növényből kifacsart levet. A párnának a család is nagyon örült.
Közben valami dallamra lettünk figyelmesek. Ekkor ugyanis elérkezettnek láttam az időt a viszontajándékolásra, és megadtam Dodinak a jelet a telefonommal együtt. Majd nagy kíváncsian kerestük a zaj forrását. :D A kabátig kellett eltalálnunk, persze nem ment oly könnyedén, ütköztünk az asztallal figyelmetlenségem okán.
Végül az átadó nem úgy sült el, ahogy azt előzőleg jól elterveztem szekálást is bevetve. Jelentősen leegyszerűsödött az egész. Ekkor még a saját készülékem adhattam át Tillusnak, jelezve azért, hogy az övénél még ténykednivalónk lesz, nevezetesen a SIM-kártya aktivizáció. És ezen telefonos ajándékkal hosszú távú szándékaim is előrevetítődtek. Olyan jó volt látni arcát, és az örömet, meglepődést...
Majd az előtérből visszavonultunk a szobába, ahol odaadtam a telefon párját, a fekete színben pompázó LG GB102-es konstrukciót, amit azon nyomban használatba is vett Kedvesem. Ügyességén elámultam, de bíztam képességeiben. :D Aztán elszórakozgattunk a beállításokon édes kettecskén...:D Újra elvarázsolódtam, mert egy nagy kérdést intézett hozzám Tillus júliusi közös görögországi nyaralást érintve. Ezen kérdés kicsit-nagyon büszkeségi is, úgyhogy gondolkodnom kell rajta, kaptam is hozzá egy kis időt.
Majd sort kerítettem ügyvédem jelenlétében a SIM aktiválásra, amelyhez egy online űrlapot kellett kitölteni a személyes adatokkal, és rengeteg számmal. Ezen ügyintézőst megelőzve, feltettem egy teát is forralóba. Fontos tartom kiemelni, hogy most időben észleltem, hogy forr a víz, persze senki se hitt nekem. De tényleg úgy volt. :) Próbálom fejleszteni érzékszerveim. :D Apu érdekes illatérzékelésén lehetett derülni, mert szerinte a fahéjas-narancsos nedű szamócás volt. Dodi pedig elkészült a rajzzal, aminek elkészültéről Apu folyamatosan tájékoztatást adott. Az elkészült művet öcsikém nagy büszkén mutogatta nekünk, és nem úsztuk meg a hajborzolást sem. Azért éreztem Vele kapcsolatban egy jelentősebb frusztrációt. :((
Kis romantikázásunkat Dodin kívül a négy óra szakította félbe, amely uzsiidőt jelent. Így a konyhába vettük az irányt táplálékfelvételi célzattal. Tillusom ekkor közölte, hogy az öt órási járattal tervezte a hazautazást. Persze ahhoz a faluközpontba is be kellett sétálni, amely mindig 20 percet tesz ki. Magyarán még az étkezéssel is sietni kellett, így a kacsasült kóstolás el is maradt. :S De azért csomagoltam Uracskámnak, meg becses családjának is.
Sajnálatos módon, a telefon üzemképességi állapotát jelző sms nem érkezett meg még fél 5-ig sem, illetve mivel még díjcsomagváltáshoz is szükségeltetett a készülék, így nálam maradt mindkettő. Sejtettem, hogy futás lesz a buszra, főként, hogy Apu nagyon nem vette a lapot, hogy mi bizony búcsúzkodunk időközben. Ha három perccel korábban kapcsol, akkor busszal is bemehettünk volna a faluba, és nem kellett volna feltétlen rohamtempót diktálni. Apu ismét megállított útközben is, mert a telefont hozta, amit otthagytunk. Persze szántszándékkal. Megnyugodtam valamelyest, mikor rápislantva órámra, már majdnem a központban voltunk. Korainak bizonyult a nyugság, mert körülbelül 3 perc múlva befordult a járat a megállóba, szerintem a menetrendszerihez korábban. Így nyomattunk egy 100 méteres spintet. Végül Kedvesem utolsónak ugyan, de felszálldogált a buszra.
Én pedig hazasétáltam, elmélkedve a délutánról. Igyekeztem haza, hogy Doditól is el tudjak köszönni, aki ismét Győrbe készült visszafelé. Szerencsére elcsippentettem Őt is, majd azt is megtudhattam, hogy a párna nagyon megtetszett Neki. :D Miután elhagyta otthonunk, következett a rituális értékelés családilag. Meg a kacsakóstolás, ami egy kicsit tényleg megkapatódott. :S Anya&Apa darabolta, Dodi fűszerezte, Vicu meg leégette egy pöttyöst, vagyis helyesbítek: pikánssá tette egy kis töpörtyű-feeling-gel. :D Legközelebb figyelmezni fogok!
Sajnáltam nagyon, hogy Tillus oly kevés időt töltött nálunk. De ezzel a Kis család többi tagja is így volt. Mert mindenki szereti társaságát. :) Gyorsan írtam is Neki pár gondolatot ezügyileg is. Közben persze kezdtem ideges lenni az érvényesítő sms késlekedése okán, így újraregisztráltam. De nem engedte a rendszer. És az üzenet is hiába vártam az est során. Aztán ráeszméltem, hogy lehet az a baj, hogy ki kell kapcsolni. Igen ám, de PIN-átállításkor nem jegyeztem meg az új kódot, úgyhogy arról még információt kellett szereznem Tillustól. Ekkor határoztam el, hogy bizony kapcsolatba lépek az ügyfélszolgálattal, amennyiben másnap sem történik előrelépés.
Este magam is értékeltem ezen varázslatos délutánt, ahogy az tőlem megszokott is. És örömmel értesültem az Anitával kapcsolatos romantikus fejleményekről is. Szóval soha rosszabb Valentin-napot! :) Amelyről azért megvan a véleményem, mert ezt is eléggé elüzletiesedettnek tartom. Továbbá nemcsak ezen az egyetlenegy napon kell éreztetni a szerelmet, ráadásul valami ajándék formájában is. Ettől függetlenül mi is remekbe szabottan, de megünnepeltük egymás iránti érzéseinket. Tillusnak pedig ezúton is köszönök mindent!
Kedves olvasóim, ez volt a Valentinosság aprólékos szentimentális beszámolója, remélem, tetszetős irománnyal tudtalak Benneteket megörvendeztetni. :) Szándékom legalábbis ez volt. Következő írásomig legyetek jók és mosolygósak!