Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Ránk köszöntött 2010 utolsó hete is, most ennek történéseit szeretném megörökíteni. Terveim szerint ezenkívül még egy fogalmazvánnyal jelentkezem idén, melyben évértékelést végzek. Tulajdonképp ezt a legnehezebb megírni, ezért ezt még érlelem is kicsit magamban. :) Most akkor jöjjön, aminek jönnie kell, azaz az 52. heti események, élmények, bosszúságok krónikája!
Túléltük a karácsonyi nagy bejglifalásos édes naplopós időszakot is, következett a hétfő, amely nekem újdonságot tartogatott, hiszen ismét munkanap várt rám. Ezúttal a polgármesteri hivatalban. Kíváncsian latolgattam a munkakört, és készültem is lelkiekben a takarításra. Reggel kíméletlenül zengedezett az óra fél 6-kor. Úúúúgy tudtam volna még durmolni, nekem az 5 óra alvás kevéske. 7 előtt kicsivel már be is értem, meglepődtem, hogy milyen hamar odataláltam a központba. A reggeli séta meg felkeltett valamelyest. A polgármestert kerestem, lévén, hogy megint új helyről volt szó, megint új feladatokkal. Aztán kiugratott helyéről a jegyzőnő, és elkalauzolt, mit hol találok. Végül átadott egy pénzügyesnek, hogy találjon nekem feladatot. Lelt is, a bérszámfejtés lefűzését. Itt sikerült megismerkedni a lyukasztóval, ami tönkrement kisvártatva (jeee, Csetlik hozzápiszkált! :D) Maga a lefűzés se sikerült precízre, néhol hollóházi csipkét csináltam. Meg hát ezzel is akkor találkoztam először, lefűzés alatt eddig nem egészen ezt értettem. Itt tehát ügyetenkedtem egy sort! Közben a hölgyemény kifaggatott tanulmányaimról, és az elhelyezkedési kísérleteimről. Abban is egyetértett velem, hogy kapcsolatok nélkül nehéz boldogulni! Bejutni nem egyszerű!
Majd segítettem bért utalni, én diktáltam a papírról, előbbi nőszemély meg rögzítette valami programban. Aztán a nem rendszeres béreket kellett összeadnom a járandóságokkal. Itt megismerkedtem a blokkos számológéppel, ami szintén újdonságot jelentett. Lassan, de biztosan haladtam, duplán ellenőrizve magam! Közben pedig rendületlen hallgathattam, hogy a pénzügyön gyakorlaton lévő leányzó mennyire tünemény volt, és hogy mennyire lelkes. Utóbbiból nálam se volt hiány, és ha lehetett, kérdeztem. Így megismerkedhettem az önkormányzatnál használt számlakeret tükörrel, melyet nyomtatványboltban lehet beszerezni, és minden évben újítják a tartalmát. :) Szegény könyvírónak is meg kell élni! :D Ezen meg is lepődtem, persze ez nem csoda, hiszen bővebb és részletesebb volt, mint az a számlakeret, amivel számvitelileg én találkoztam tanulmányaim idején. Amúgy megtudtam a személyi alapbéremet is, amit nem egészen értettem, mert a táppénzt nem vették bele, ellenben utalták már.
Aztán még megismerkedtem a bizonylatolási renddel és a különféle utalványokkal, azzal, hogy a számlákat hogy szokták rendszerezni. Ezen papírokon szerepeltek könyvelési tételek is, összeggel és mindent a jegyzőnek kell aláírni az ügyintézőn kívül, hitelesítve a dolgokat.
11 körül kerültem át a másik irodába, de változatlanul pénzügyes berekbe. Mari néni szimpatikusabb és közvetlenebb is volt, mint Zita néni, aki amúgy nem győzte hangsúlyozni azt is, hogy nyugdíjba vonul a 40 év szolgálati idő megszerzésével, s csak az a kérdés, hogy január 1-jével, vagy február 1-jével teheti majd meg. Azért hozzáfűzte, hogy a helyére szintén tapasztalt valaki jöhet. Mérlegképes képzettségű, mivel a beszámolót csak regisztrált könyvelő írhatja alá. És hát ajánlgatta is tulajdonképp, hogy a nyugdíjazással lehet esélyem elhelyezkedni másutt akár.
Mari néni örült nekem, s míg ő könyvelte egy település pénzügyeit, addig én barátkozhattam a tárgyi eszközök egyéni nyilvántartását szolgáló kartonokkal. A feladat ezekkel az volt, hogy a lekönyvelt listán a negyedéves értékcsökkenést vezessem át ezekre a doksira. Ehhez persze tanulmányoznom kellett, mit hova is írjak. :) Alaposan lassítottam is a tempón, hogy megismerhessem a felépítését ennek a naplónak is. Közben beszélgettünk Mari nénivel, aki meg minden egyes privát hívásánál elújságolta, hogy jöttem segíteni neki. A nemrég kiírt pénzügyi állásról kérdezett, és hát elmondtam, hogy nem pályáztam a jegyzőnő felkeresését követően, mert ragaszkodott a gyakorlathoz. Hát kiderült, hogy akit felvettek, neki sincs, neki is minden új lesz. Szépen szidni is kezdte a polgármestert, hogy nem engem helyezett e pozícióba, aki ráadásul helybéli is. Egyéb pályázataimról faggatott még, és hát kitartásra biztatott.
Közben a hölgy, akinél délelőtt tevékenykedtem, jött, hogy valakinek nincs bére, nézzük át a nyilvántartást! Meg is lett hamarosan a készpénzes fizetéses, persze, hogy nem található az utalások között. Azért a rutinos is követhet el kisebb hibákat, és eshet pánikba. :) De ez tényleg felelősségteljes munka.
1 óra körül a jegyzőnő elküldött postára, ahol megint új dologgal találkoztam, a postafőkönyvvel. És itt is többszörösen rákérdeztem dolgokra, biztos, ami biztos alapon, hangoztatva, hogy újdonság, és nem akarok malőrt. Meg is értették. :) A jegyzőnő célzott arra is, hogy előbb kisebb munkákat kapok, hogy átlássam a rendszert. Ám ez valahol felesleges is, ha év végéig voltam, persze kétkedve fogadtam mondását. Másnapi feladatomnak a telefonközpontozást nevezte meg, és mutatta meg, mit hogy kell. Úgy belemerültünk aztán a függő ügyeinkbe Mari nénivel, hogy ránk kellett szólni, hogy munkaidő vége is elérkezett.
Szóval nap során sokmindent okultam, ezek az ismeretek meg jók lesznek valamire. Azért azt is észleltem, hogy néhol trehányak a pénzügyi ügyintézők, a naplószerű dokumentumba nem lehetne rubrika nélkül írni, áthozatokat kéne csinálni, ha betelik egy oldal, és hát az egész néhol azonosíthatatlan (volt, hogy fél óráig kerestem egy tételt a nem megfelelő azonosító miatt, most odaírtam, hogy azon épület az!) Jó, persze, mind idő a kitöltés! :)
Itthon aztán feszültség fogadott, apu azon lovagolt, hogy nem köszöntem, mikor aludt amúgy. Így nem csoda, hogy pihentünk Dodival. Egyébként nem tudott intézni semmit a hivatalban, jegyzőnő elküldte a szociális ügyintézőhöz, aki meg szabadságolt. Apu ott is felkapta a vizet, de állítólag miattam nem mocskoskodott. Jól is tette. A délutáni szundi aztán megakadályozta, hogy időben elszunnyadjak.
A kedd így megint nehezen indult. Meglepett azért, hogy Éva néni külön odajött üdvözölni az "új kolleginát", és tetszett, hogy bókolt. :) Kartonozás mellett leltár összeállítási feladatot kaptam a postai ügyintézés mellett. Hát ott is szereztem tapasztalatot, hogy ki kell kérni a leveleket, automatikusan nem adnak semmit! Kicsit meg is rémültem az Excellák emlegetésével. Azért ment szépen a folyamat. Miközben azért beszélgetésre is sor került, több látogató is akadt. Mari nénivel pedig áttértünk a tegező formára, amúgy örömmel töltött el, hogy mindenki újságolja, mennyire segítek. :) Annyira nem is fáradtam el agyilag, így délután a bloggal és néhány álláspályázattal is tudtam haladni. Az elalvással viszont még mindig problémáim voltak.
Szerda így álmosan kezdődött, és a reggeli mérges kutyás jelenetsor lehet, előrevetítette, hogy bajok lesznek a nap során. Amúgy feladatot kaptam megint, további leltárak előkészítését. :) És magamra is maradtam a mindennel. Amint belelendültem volna, kaptam a kiküldetést, hogy Zita "Sárkány" néninek adjam fel csekkjeit. Rossz néven vettem, hogy kiszámolta pontosan a feladandó összeget, "nehogy 10 Ft-ot elkaszinózzak" (idéztem tőle). Majd amikor meglátott a gépnél megjegyzést tett, hogy úri sorom van, és ellenőrzött is. Még jó, hogy Excel-ben dolgoztam. Azért újabb kujtorgást tudott kérni, ami szintén negatívan hatott lelkiállapotomra, lévén, hogy hozzátette haladéktalanul lépni kéne a rendelőbe a mézért. A kalamajka csak ott következett, mert a szatyor megadta magát, én meg nem voltam elég óvatos. Nagy szánakozva visszalibegtem az orvosi asszisztenshez és adtam elő a történteket választva két rossz közül a kisebbet. Sárkány 2 fejem vette volna vélhetően. Így szerencsére akadt újabb üveg, és a másikat nem kellett kifizetnem. Csetlik alakított tehát újra, és végtelenül bosszantott is az eset! A nap során a megejtett beszólások is idegesítettek, főleg, hogy Sárkány 2 szerint "álruhában vagyok pénzügyön, amúgy dajkaként ténykedek". Hozzá is kellett tennem, hogy ideiglenesen, nem az álmaim netovábbja! Mert persze serényen érdeklődtem szabadságomról és a táppénz-bér kapcsolatából. És igencsak elképedtem, hogy 17-én számfejtették a juttatásokat év vége helyett...:S De igazán az jött le, hogy a teendőket nem tudják.
Meglepetésként ért, hogy délidőben áthívtak ünnepelni, hiszen az oviban is mellőztek, még két jó szóra se méltattak. Itt azért kaptam pezsgőt és a sütit is. A nap pozitív részét jelentette ez, mint ahogy azt is idesorolnám, hogy Marcsi méltatlankodott egy sort megint, hogy miért nem én töltöm be a pénzügyes pozíciót itt. Ez hízelgő volt azért rám nézve!!!
Amúgy főként nagy pöttyöslabda érzés kiidegelt annyira, hogy itthon kicsit le is kellett megint heverednem. Az este során pedig igyekeztem rendbetenni lelkivilágomat önbizalmammal egyetemben, és készülni az utolsó munkanapra. Dodi azért újra csak fogadóórát igényelt, persze tényleg el kellett köszönnünk egymástól tisztességgel.
Csütörtök aztán megint álmossággal indult. A központba tartva aztán Kittivel találkoztam, és együtt meneteltünk munkába, miközben eszmét cseréltünk az újdonságokról, ki milyen nehézséggel szembesült kezdetben. :) A munkanap aztán szöszmötöléssel telt, a táblázatokat tökéletesítgettem, illetve értékcsökkenéseket számoltam. Miután végeztem mindennel, csak nyűglődtem. Kicsit örültem is, hogy léphettem a vegyesboltokba némi pénzátadási folyamattal megbízva. Sejtettem, hogy a 2. számú közértből nehezen tudok majd megszabadulni, hiszen Edit néni marasztalni szokott minden esetben. Most se volt ez másképp, de örültem is neki, mert így Anyával is összefuthattam. Edit néni amúgy bátorított, és szemmel láthatóan örült nekem. Marcsi szintén. Ebédkor pedig Sárkány 2-vel is barátkoztunk, javaslatokat tett, hogy kivel kell beszélni pénzügyi állásokról. :)
A nap innentől vált vontatottá, még akkor is, ha engedélyt kaptam a netezésre. A könyvelőprogram inkább érdekelt, így többnyire azt tanulmányoztam, és amikor csak lehetett kérdeztem. :) Végezetül jogi művelődést hajtottam végre, és bújtam a Magyar Közlönyt. Az irodában aztán majdnem bennragadtam, mert nem is akartam 3 előtt lelépni, viszont a többiek meg igen. Elköszöntünk, bár reményeim fejeztem ki, hogy még visszatérek ide. :) És hogy keretes szerkezetbe foglaljam a csütörtököt, Kittivel bandukoltam haza. Meglepően jól elbeszélgettünk!
Összegezve a munkahetet: jól éreztem magam, a beilleszkedéssel nem volt baj, és a kezdeti setesutaság után a feladatokkal sem. Amúgy örültem, hogy Marcsi mutogatott is dolgokat például a könyvelőprogramban, és hogy igyekezett magyarázni is közben. És hát rá kellett döbbennem, hogy a pénzügy tényleg komplex és felelősségteljes terület, és agyi kapacitásból sokat kíván. Továbbá arra jutottam, hogy határozottabbnak kell lennem, és nem felülni bizonyos személyek mondására. Azért jó, hogy megismerhettem a dokumentumokat és valamelyest ezt a rendszert. Meg persze az irodai munkát is. Szép pillanatokat itt is magaménak tudhatok. Azért remélem, lesz folytatás is határozatlan idős formátumban méghozzá! Most már nagyon klassz lenne!!!
Most el is jutottam megint a zárlathoz, hiszen szilveszterről külön írást alkotok. Azért addig egy évértékelővel még jövök, úgyhogy csak ideiglenesen köszönnék el Tőletek, kedves olvasóim! Jelentkezni fogok 2010 összefoglalójával. Addig is mindenkinek mindenféle jót!
Túléltük a karácsonyi nagy bejglifalásos édes naplopós időszakot is, következett a hétfő, amely nekem újdonságot tartogatott, hiszen ismét munkanap várt rám. Ezúttal a polgármesteri hivatalban. Kíváncsian latolgattam a munkakört, és készültem is lelkiekben a takarításra. Reggel kíméletlenül zengedezett az óra fél 6-kor. Úúúúgy tudtam volna még durmolni, nekem az 5 óra alvás kevéske. 7 előtt kicsivel már be is értem, meglepődtem, hogy milyen hamar odataláltam a központba. A reggeli séta meg felkeltett valamelyest. A polgármestert kerestem, lévén, hogy megint új helyről volt szó, megint új feladatokkal. Aztán kiugratott helyéről a jegyzőnő, és elkalauzolt, mit hol találok. Végül átadott egy pénzügyesnek, hogy találjon nekem feladatot. Lelt is, a bérszámfejtés lefűzését. Itt sikerült megismerkedni a lyukasztóval, ami tönkrement kisvártatva (jeee, Csetlik hozzápiszkált! :D) Maga a lefűzés se sikerült precízre, néhol hollóházi csipkét csináltam. Meg hát ezzel is akkor találkoztam először, lefűzés alatt eddig nem egészen ezt értettem. Itt tehát ügyetenkedtem egy sort! Közben a hölgyemény kifaggatott tanulmányaimról, és az elhelyezkedési kísérleteimről. Abban is egyetértett velem, hogy kapcsolatok nélkül nehéz boldogulni! Bejutni nem egyszerű!
Majd segítettem bért utalni, én diktáltam a papírról, előbbi nőszemély meg rögzítette valami programban. Aztán a nem rendszeres béreket kellett összeadnom a járandóságokkal. Itt megismerkedtem a blokkos számológéppel, ami szintén újdonságot jelentett. Lassan, de biztosan haladtam, duplán ellenőrizve magam! Közben pedig rendületlen hallgathattam, hogy a pénzügyön gyakorlaton lévő leányzó mennyire tünemény volt, és hogy mennyire lelkes. Utóbbiból nálam se volt hiány, és ha lehetett, kérdeztem. Így megismerkedhettem az önkormányzatnál használt számlakeret tükörrel, melyet nyomtatványboltban lehet beszerezni, és minden évben újítják a tartalmát. :) Szegény könyvírónak is meg kell élni! :D Ezen meg is lepődtem, persze ez nem csoda, hiszen bővebb és részletesebb volt, mint az a számlakeret, amivel számvitelileg én találkoztam tanulmányaim idején. Amúgy megtudtam a személyi alapbéremet is, amit nem egészen értettem, mert a táppénzt nem vették bele, ellenben utalták már.
Aztán még megismerkedtem a bizonylatolási renddel és a különféle utalványokkal, azzal, hogy a számlákat hogy szokták rendszerezni. Ezen papírokon szerepeltek könyvelési tételek is, összeggel és mindent a jegyzőnek kell aláírni az ügyintézőn kívül, hitelesítve a dolgokat.
11 körül kerültem át a másik irodába, de változatlanul pénzügyes berekbe. Mari néni szimpatikusabb és közvetlenebb is volt, mint Zita néni, aki amúgy nem győzte hangsúlyozni azt is, hogy nyugdíjba vonul a 40 év szolgálati idő megszerzésével, s csak az a kérdés, hogy január 1-jével, vagy február 1-jével teheti majd meg. Azért hozzáfűzte, hogy a helyére szintén tapasztalt valaki jöhet. Mérlegképes képzettségű, mivel a beszámolót csak regisztrált könyvelő írhatja alá. És hát ajánlgatta is tulajdonképp, hogy a nyugdíjazással lehet esélyem elhelyezkedni másutt akár.
Mari néni örült nekem, s míg ő könyvelte egy település pénzügyeit, addig én barátkozhattam a tárgyi eszközök egyéni nyilvántartását szolgáló kartonokkal. A feladat ezekkel az volt, hogy a lekönyvelt listán a negyedéves értékcsökkenést vezessem át ezekre a doksira. Ehhez persze tanulmányoznom kellett, mit hova is írjak. :) Alaposan lassítottam is a tempón, hogy megismerhessem a felépítését ennek a naplónak is. Közben beszélgettünk Mari nénivel, aki meg minden egyes privát hívásánál elújságolta, hogy jöttem segíteni neki. A nemrég kiírt pénzügyi állásról kérdezett, és hát elmondtam, hogy nem pályáztam a jegyzőnő felkeresését követően, mert ragaszkodott a gyakorlathoz. Hát kiderült, hogy akit felvettek, neki sincs, neki is minden új lesz. Szépen szidni is kezdte a polgármestert, hogy nem engem helyezett e pozícióba, aki ráadásul helybéli is. Egyéb pályázataimról faggatott még, és hát kitartásra biztatott.
Közben a hölgy, akinél délelőtt tevékenykedtem, jött, hogy valakinek nincs bére, nézzük át a nyilvántartást! Meg is lett hamarosan a készpénzes fizetéses, persze, hogy nem található az utalások között. Azért a rutinos is követhet el kisebb hibákat, és eshet pánikba. :) De ez tényleg felelősségteljes munka.
1 óra körül a jegyzőnő elküldött postára, ahol megint új dologgal találkoztam, a postafőkönyvvel. És itt is többszörösen rákérdeztem dolgokra, biztos, ami biztos alapon, hangoztatva, hogy újdonság, és nem akarok malőrt. Meg is értették. :) A jegyzőnő célzott arra is, hogy előbb kisebb munkákat kapok, hogy átlássam a rendszert. Ám ez valahol felesleges is, ha év végéig voltam, persze kétkedve fogadtam mondását. Másnapi feladatomnak a telefonközpontozást nevezte meg, és mutatta meg, mit hogy kell. Úgy belemerültünk aztán a függő ügyeinkbe Mari nénivel, hogy ránk kellett szólni, hogy munkaidő vége is elérkezett.
Szóval nap során sokmindent okultam, ezek az ismeretek meg jók lesznek valamire. Azért azt is észleltem, hogy néhol trehányak a pénzügyi ügyintézők, a naplószerű dokumentumba nem lehetne rubrika nélkül írni, áthozatokat kéne csinálni, ha betelik egy oldal, és hát az egész néhol azonosíthatatlan (volt, hogy fél óráig kerestem egy tételt a nem megfelelő azonosító miatt, most odaírtam, hogy azon épület az!) Jó, persze, mind idő a kitöltés! :)
Itthon aztán feszültség fogadott, apu azon lovagolt, hogy nem köszöntem, mikor aludt amúgy. Így nem csoda, hogy pihentünk Dodival. Egyébként nem tudott intézni semmit a hivatalban, jegyzőnő elküldte a szociális ügyintézőhöz, aki meg szabadságolt. Apu ott is felkapta a vizet, de állítólag miattam nem mocskoskodott. Jól is tette. A délutáni szundi aztán megakadályozta, hogy időben elszunnyadjak.
A kedd így megint nehezen indult. Meglepett azért, hogy Éva néni külön odajött üdvözölni az "új kolleginát", és tetszett, hogy bókolt. :) Kartonozás mellett leltár összeállítási feladatot kaptam a postai ügyintézés mellett. Hát ott is szereztem tapasztalatot, hogy ki kell kérni a leveleket, automatikusan nem adnak semmit! Kicsit meg is rémültem az Excellák emlegetésével. Azért ment szépen a folyamat. Miközben azért beszélgetésre is sor került, több látogató is akadt. Mari nénivel pedig áttértünk a tegező formára, amúgy örömmel töltött el, hogy mindenki újságolja, mennyire segítek. :) Annyira nem is fáradtam el agyilag, így délután a bloggal és néhány álláspályázattal is tudtam haladni. Az elalvással viszont még mindig problémáim voltak.
Szerda így álmosan kezdődött, és a reggeli mérges kutyás jelenetsor lehet, előrevetítette, hogy bajok lesznek a nap során. Amúgy feladatot kaptam megint, további leltárak előkészítését. :) És magamra is maradtam a mindennel. Amint belelendültem volna, kaptam a kiküldetést, hogy Zita "Sárkány" néninek adjam fel csekkjeit. Rossz néven vettem, hogy kiszámolta pontosan a feladandó összeget, "nehogy 10 Ft-ot elkaszinózzak" (idéztem tőle). Majd amikor meglátott a gépnél megjegyzést tett, hogy úri sorom van, és ellenőrzött is. Még jó, hogy Excel-ben dolgoztam. Azért újabb kujtorgást tudott kérni, ami szintén negatívan hatott lelkiállapotomra, lévén, hogy hozzátette haladéktalanul lépni kéne a rendelőbe a mézért. A kalamajka csak ott következett, mert a szatyor megadta magát, én meg nem voltam elég óvatos. Nagy szánakozva visszalibegtem az orvosi asszisztenshez és adtam elő a történteket választva két rossz közül a kisebbet. Sárkány 2 fejem vette volna vélhetően. Így szerencsére akadt újabb üveg, és a másikat nem kellett kifizetnem. Csetlik alakított tehát újra, és végtelenül bosszantott is az eset! A nap során a megejtett beszólások is idegesítettek, főleg, hogy Sárkány 2 szerint "álruhában vagyok pénzügyön, amúgy dajkaként ténykedek". Hozzá is kellett tennem, hogy ideiglenesen, nem az álmaim netovábbja! Mert persze serényen érdeklődtem szabadságomról és a táppénz-bér kapcsolatából. És igencsak elképedtem, hogy 17-én számfejtették a juttatásokat év vége helyett...:S De igazán az jött le, hogy a teendőket nem tudják.
Meglepetésként ért, hogy délidőben áthívtak ünnepelni, hiszen az oviban is mellőztek, még két jó szóra se méltattak. Itt azért kaptam pezsgőt és a sütit is. A nap pozitív részét jelentette ez, mint ahogy azt is idesorolnám, hogy Marcsi méltatlankodott egy sort megint, hogy miért nem én töltöm be a pénzügyes pozíciót itt. Ez hízelgő volt azért rám nézve!!!
Amúgy főként nagy pöttyöslabda érzés kiidegelt annyira, hogy itthon kicsit le is kellett megint heverednem. Az este során pedig igyekeztem rendbetenni lelkivilágomat önbizalmammal egyetemben, és készülni az utolsó munkanapra. Dodi azért újra csak fogadóórát igényelt, persze tényleg el kellett köszönnünk egymástól tisztességgel.
Csütörtök aztán megint álmossággal indult. A központba tartva aztán Kittivel találkoztam, és együtt meneteltünk munkába, miközben eszmét cseréltünk az újdonságokról, ki milyen nehézséggel szembesült kezdetben. :) A munkanap aztán szöszmötöléssel telt, a táblázatokat tökéletesítgettem, illetve értékcsökkenéseket számoltam. Miután végeztem mindennel, csak nyűglődtem. Kicsit örültem is, hogy léphettem a vegyesboltokba némi pénzátadási folyamattal megbízva. Sejtettem, hogy a 2. számú közértből nehezen tudok majd megszabadulni, hiszen Edit néni marasztalni szokott minden esetben. Most se volt ez másképp, de örültem is neki, mert így Anyával is összefuthattam. Edit néni amúgy bátorított, és szemmel láthatóan örült nekem. Marcsi szintén. Ebédkor pedig Sárkány 2-vel is barátkoztunk, javaslatokat tett, hogy kivel kell beszélni pénzügyi állásokról. :)
A nap innentől vált vontatottá, még akkor is, ha engedélyt kaptam a netezésre. A könyvelőprogram inkább érdekelt, így többnyire azt tanulmányoztam, és amikor csak lehetett kérdeztem. :) Végezetül jogi művelődést hajtottam végre, és bújtam a Magyar Közlönyt. Az irodában aztán majdnem bennragadtam, mert nem is akartam 3 előtt lelépni, viszont a többiek meg igen. Elköszöntünk, bár reményeim fejeztem ki, hogy még visszatérek ide. :) És hogy keretes szerkezetbe foglaljam a csütörtököt, Kittivel bandukoltam haza. Meglepően jól elbeszélgettünk!
Összegezve a munkahetet: jól éreztem magam, a beilleszkedéssel nem volt baj, és a kezdeti setesutaság után a feladatokkal sem. Amúgy örültem, hogy Marcsi mutogatott is dolgokat például a könyvelőprogramban, és hogy igyekezett magyarázni is közben. És hát rá kellett döbbennem, hogy a pénzügy tényleg komplex és felelősségteljes terület, és agyi kapacitásból sokat kíván. Továbbá arra jutottam, hogy határozottabbnak kell lennem, és nem felülni bizonyos személyek mondására. Azért jó, hogy megismerhettem a dokumentumokat és valamelyest ezt a rendszert. Meg persze az irodai munkát is. Szép pillanatokat itt is magaménak tudhatok. Azért remélem, lesz folytatás is határozatlan idős formátumban méghozzá! Most már nagyon klassz lenne!!!
Most el is jutottam megint a zárlathoz, hiszen szilveszterről külön írást alkotok. Azért addig egy évértékelővel még jövök, úgyhogy csak ideiglenesen köszönnék el Tőletek, kedves olvasóim! Jelentkezni fogok 2010 összefoglalójával. Addig is mindenkinek mindenféle jót!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése