Üdvözlet a kedves olvasóimnak!
Ezúttal a karácsonyi képes összefoglalót bővíteném némi szöveggel is. :)
December 24-e lassan indult, köszönhetően a korábbi feszültségnek is vélhetően. Ébredést követően elreptettem néhány karácsonyi üdvözletet még, illetve a névnapi köszöntőkre válaszoltam, mielőtt még nekiálltam volna bárminemű sütkérezésnek is. Igazából Kedvesem akart meglepni azzal is. Épphogy elkészült a sütimassza, jelentkeztek be Karcsiék, akik rituálisan mindig ekkor érkeznek köszönteni. :)
Apu morgott is, hogy a kutyákat minek egy órával előbb elcsukni. 11 körül jött a csapat: Eszter, Nuncius, Kata, és Karcsi. Teri nénje dolgozott. A beszélgetés háromfrontos lett tortaevészet után, amivel alaposan megleptek! Karcsi valamiért alapból az előszobában telepedett le. Most nem tudom, ez a Nuncius miatti ellenszenv miatt történt-e így, vagy azért, mert úgy hitte, nem férünk el a konyhában. Utóbbit cáfolnám mondjuk. A többiek a konyhában foglaltak helyet. A munkáról kérdeztek, Rólunk (megint azt firtatta Eszter, hogy megvagyunk-e Tillcsivel?). Itt kapcsolódott be Nuncius, hogy találkozott a Jó Ügyészemmel a héten a buszon, kár, hogy épp balhézott. És hát kifejtette, hogy a sofőr nem akart neki 90%-os jegyet adni (holmi zöld útlevélre). Végkifejlet szerinte az volt, hogy a forgalmi irodán a kapitányt vették elő (de hát azt mond, amit akar...)
Miután Dodi kijött a szobába, a párocska is vele tartott. Én addig Katával beszélgettem, a múlt heti temetési élményeit mesélte, különös tekintettel arra, hogy milyen rokont nem ismert még. :) Majd ebbe is bekapcsolódott Nuncius, a kajára panaszkodott. Majd a szilveszter is fel lett emlegetve, meghívott Eszter megint, de jeleztem, hogy ezúttal békés itthoncsücsülősre van inkább igényünk. :) Közben Nunci vadászta a kétértelmű mondásokat, Eszter szórta is őket, nem győzött pirulni. Amúgy Dodi készített forralt bort is, ami kimondottan jólesett még akkor is, ha lassan fogyasztottam elfelé.
Alighogy Karcsiék távoztak, érkeztek meg Kedvesemék. Kicsit meglepett már az ajándékátadás gyorsasága is, persze azért örömmel boncolgattam a csomagolást. A Tillcsi által időzítőnek bejelentett holmit meg különösen, mert tényleg nem tudtam, mit rejthet a papír. Az óra=időzítő analógiára csak jóval később jöttem rá. Tillcsi és Zoli is bájosan fosztorgatta a csomagolást, csomagolásokat, mivel a család ajándékát is én helyezhettem mindenki keze ügyébe. Azt hiszem, sikerült igazi meglepetést okozni választott családomnak, akik egyébként süteményt is készítettek, méghozzá mézes sütit, többféle bejglit, Angelina álmát, hólabdát. Utóbbiak voltak igazán népszerűek minálunk. :) Néhány kép is készült ajándékaink birtokában, Dodinak köszönet ezekért. Sajnos siettek, így a tortámat hiába hoztam elő, bár azért pakoltam későbbi elfogyasztásra. :) Azért a rövidbe szabott látogatás ellenére is kellemes volt a karácsony ezen része, és abszolút vidám.
3-kor aztán megérkezett Anya, ő jelentette a felmentősereget. Épp a halak ízesítésével bajlódtam Apu nagy morgásával a háttérben, a só mennyiségen problémázott. A panírozással elég hamar kész lettem, így kicsit beszélgettünk Anyával és Dodival, leginkább a napi eseményeket tárgyaltuk ki. Közben Anya megint látványosan toporzékolt az ajándékáért, amit vacsi utánra tartogattunk! :) 10 percenként lesett be a karácsonyfához, mint egykoron mi szoktunk. :) Így nagy sunyiban 4 előtt kicsivel Jézuska szerepét átvéve bejátszottam a fa alá a nemes itókát, amire olyannyira vágyott, Dodi pedig szóval tartotta addig. Aztán a kutyák hangosan kezdtek ugatni, ami Dodi szerint azt jelezte, hogy megjött a Jézuska. Hát..a látványos örömködés elmaradt, Dodival le is voltunk sújtva. És a csokiválogatás se aratott osztatlan sikert. Azért jól megölelgettük egymást.
Majd loptam magamnak pár percet, hogy megejthessem a telefont Cili mamának. Annyira aranyosan szavalta az Egy szál harangvirágot! Meghatódtam! :) Telefonon mégiscsak személyesebb az egész. Aztán míg a sütő dolgozott, addig néhány jókívánságot reptettem még. Mivel megcsúsztunk megint, így a menün módosítást eszközöltünk, és rizs lett a köret a rántott halacskához. :) A vacsora elfogyasztását ezúttal az előszobában gondoltuk megejteni, jeleskedhettünk a terítésben Dodival. :) Szerintem igazán dekoratív lett minden, majdnem, mint egy étteremben.
Amúgy a vacsorát szenteste a hagyományoknak megfelelően 6 órakor tálaljuk, bár ez most néhány percet késett. A halászlé kapcsán aztán apu nemtetszését fejezte ki, pontosabban az étkészletemet minősítette étkezésre alkalmatlannak! És nagy dérrel-dúrral visszavonult a konyhába. Mi azért együtt ettünk, közben kattogott a fényképezőgép is. :) A rántott halnak és a Tillcsiék által halnak aposztrofált húsételnek aztán helyet is kellett csinálni a pociban. A menühöz vörösbor dukált.
Sikerült megint utolsónak befejeznem a falatozást, már vártak az ajándékok is. Aztán át is vonultunk a fa alá, kiboncolni a meglepijeinket. :) Ez Dodinak nehezen sikerült, pedig nagyon belelendült az elején, még a fogait is bevetette. :) Csodás kis vízforralókat kaptunk, amiket össze is kellett legózni, ebben tesó ügyesebb volt. A működését is elmagyarázta nagy lelkesen. Egy hiányosságot leltem a készülékeken, hogy 30 centis a zsinór mindösszesen.
Én még kaptam egy mixert is, aminek kibontása nehéz feladatnak bizonyult. :) Majd gyorsan le is próbáltam a fokozatokat is, és örültem, hogy a dobozon található képpel ellentétben van dagasztóláb is a sima keverőlábon kívül. Itt is egy problémát találtam, hogy rövid a zsinór! Még hozott a Jézuska egy gyertyaszettet, olyat, mint amit korábban Tillcsinek adományoztunk. Ezenkívül egy üveg őszibaracklikőrt találtam még a fa alatt. Tesó vízforralóval gyarapodott, egy üveg borocskával, és a télisapival.
Kicsit még fotózkodtunk ajándékbontás után, aztán mindenki elvonult pihenni lényegében. Az estnek voltak nagyon kellemes pillanatai, és voltak borzalmasak is főként apu miatt. Majd igazi karácsonyom, amikor minden klappolni fog, akkor lesz, amikor saját családdal rendelkezem!
Karácsony második napjának délelőttje aztán képnézegetéssel és szerkesztéssel telt sok-sok csevegés mellett. Meg persze vízforraló-tesztelés is bonyolódott süteménypusztítás mellett. Most békesség volt hangulatilag is, ami remek! És azt is értékeltem, hogy a hangom megint jobb lett egy kicsivel, persze duettet még nem vállalhattam.
Nagyon örültem a Tillcsivel való telefonos beszélgetésnek is, nagyon hiányzott! És hát ilyen se sűrűn fordult elő velem, hogy majdnem egyszerre két telefonon kellett csevegnem. :) Éva keresett közben, hogy megejthesse a névnapi köszöntést. Kicsit meglepett egy kérdésével, hogy boldog vagyok-e. Hát teljes boldogságomhoz csak az hiányzik, hogy szakmaibb munkát végezhessek! Foglalkoztatott is, hogy miért érdeklődött erről. Van egy sejtésem a háttérről. :S Az este aztán megint fotózkodással telt, azért rittyentették ki magukat a többiek. :) Stylistjaim nekem is kerítettek ruhát, és noszogattak a pózolásra. Így a halászléből álló vacsora elfogyasztását követően megint fényképezés következett, abszolút karácsonyi hangulatot idézve végre! A karácsonyfát letranszporálták az alsó szintre tesóék, ott kattogott a gép. És ezúttal készült családi fotó is, aminek különlegessége, hogy egy díszgömb is bekerült. De így hangulatos a dolog. :) A rólam készült dolgokkal nem vagyok maradéktalanul elégedett. Az estét pedig kis fogadóóra zárta.
Karácsony harmadik, egyben utolsó napján mindenki pihenést folytatott lényegében, és bevackoltunk a délután során a ricsajláda elé. Aladdin története le is kötött, és ezúttal nem érdekelt ősök finnyogása! :) Mindig szerettem ezt a rajzfilmet, így félre is toltam a blogos kéziratot. Majd megejtettem volna egy kis szundikálást is, ám azt megvétózta Anya és Dodi. Tesó bekapcsolta a gépet nagy szekírozással természetesen, Anya kicsit játszott, miközben bepusztítottuk a maradék tortát is. Aztán megnéztünk még egy Aladdin mesét Dodival, aki kicsit nyűgös volt, mert fájt a torka. A délután során aztán beszélgettünk a munka folytatásról is megint, mert egy olyan állás tenne igazán boldoggá, amit szívvel-lélekkel csinálhatnék!!!
Karácsonyra visszatérve még mindig érkeztek névnapi köszöntők, s hát azt is hozzá kell tenni, hogy örülök ám, ha valaki megemlékezik rólam egyáltalán, az a bizonyos két szó elég is! A napot pedig Tillcsivel való beszélgetés és Madagaszkarácsony nézés zárta.
***
Összességében azt mondhatom, hogy az idei karácsonyunk második szakasza vitte a prímet egyértelműen, a szentestéből nagyon hiányoltam a meghittséget. Olyankor hangos szó nem fordulhatna elő, mindennek a szeretetről kéne szólnia legalább ezen az egy napon…
Talán jövőre lesz igazi karácsonyom/unk. :) Erről is be fogok számolni Nektek mindenképp, úgyhogy még jövök!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése